Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-03 / 128. szám

1982. június 3., csütörtök NÉPÚJSÁG Siker volt Jancsik Ferenc, mint 67. Rácz Jancsi Nyár elején, a színházi évad vége felé valami ilyes­mire van szükség. Dal, tánc, önfeledt mókázás. Amire „bejön” a közönség! S ha már ott vannak, szórakozza­nak jól és tapsoljanak is a nézők. Ábrahám Pál, Vik­tória című operettjének elő­adásai a Békés megyei Jó­kai Színház részére az osz­tatlan közönségsikert jelen­tik. Látványos jókedv a színpadon, önfeledt derű a nézőtéren. Kívánhatnánk-e többet? Egy-egy fülbemászó dalt, sziporkázó táncbetétet többször is meg kell ismé­telni. Az előadás végén pe­dig fergeteges vastaps kö­szönti a művészeket és az elismerés mérhetően felerő­södik, amikór a 67. Rácz Jancsi cigányzenészt alakító Jancsik Ferenc lép a füg­göny elé. — De régen várok erre a pillanatra! — sóhajt be­szélgetésünk kezdetén Jan­csik Ferenc-. — Néha nem is hiszem, hogy valóban nekem szól a taps. Aztán elhessege­tem a kétségeim, s máris tudom: ez az a perc, amiért hosszú éveken át várni, dol­gozni érdemes. Pedig nem is játszottam eddig operettben! Tudtam, hogy' a táncos-ko­mikus szerenkör hálás fel­adat, de hogy ennyire ko­molyan kell venni a „köny- nyű" műfajt, most tapaszta­lom igazán. Ég óvjon, hogy a színpadon viccelődni pró­báljon a színész! A helyze­tek úgy is humorosak, azo­kat kell jól eljátszani., ab­ból lesz siker. — Netán egy kis ..cigány- vér” nem csörgedezik az ereiben, hogy ilyen pontosan rátalált 67. Rácz Jancsi fi­gurájára? — Keveredtem már hasonló gyanúba — mosolyodik el Jancsik Ferenc. — Egyik előadás után megkérdezték, honnan szerződött ide ez a cigány? Számomra ennél na­gyobb elismerés el sem kép­zelhető. Pedig annyi történt mindössze, hogy megpróbál­tam azonosulni a szerepbéli önmagommal, komámmal, Rácz Jancsival. Tulajdon­képpen nem is lehet beszél­ni arról, hogyan épül, for­málódik a színpadi alakítás. Évekkel ezelőtt megismer­kedtem egy bővérű, négy■ nyelven beszélő cigánnyal. Igazi világfi volt. Amikor megkaptam mostani szere­pem, mindjárt egykori bará­tomra gondoltam, ő hogyan élt, gondolkodott, beszélt? Aztán kimentem a piacra, lestem a cigányokat. Tőlük is sokat tanultam. Nem utá­noztam egyiket sem,, de ra­gadt rám valami a viselke­désükből. Hálás vagyok is­meretlen ismerőseimnek, ha „közösen” életet tudunk va­rázsolni Rácz Jancsiba. Az operettsiker mellett szép színészi munkát végez a Hongkongi paróka című darabban. Jól végződik te­hát ez a színházi évad. — Idézhetjük Shakes- pearet? Minden jó, ha vége jó. Sajnos kételkedő alkat vagyok. És nyughatatlan. Szeretném, ha hamarosan megtérülnének a színházba égetett energiáim. Ha nem így van, kapom magam, és továbbállok. Tizenegy éve vagyok pályán, és eddig megfordultam már Kecske­méten, Kaposváron, Miskol­con, Békéscsabán, újra Mis­kolcon és most újra Békés­csabán. Családi kötődésem mellett őszintén szólva Rácz Jancsi „szerződtetett” a Jókai Színházhoz a jövő évadra. Magam is sokat szenvedek kétségeimtől, de talán még mindig jobb, mintha önelé­gült lennék. Amatőr színját­szóként kezdtem hajdanán, s akkor a feltétlen alázat megtanulása mellett volt egy másik nagy előny: egyetlen fillért sem kaptunk a játékért. Ahogy „profi” színész lettem, egyre elkese­rítőbbé vált —, s maradt számomra a mai napig! —, hogy fizetési kategóriák sze­rint értékelik az embereket. Legkisebb pénzt kapom — legkevesebbet érek! Ha a megélhetési különbségeket el is tudnám felejteni, akkor is bántó volna az efféle leosz- tályozás. Amatőr koromban egyfajta szegénység vett kö­rül, ám ezen a pályán ez csöppet sem előnyös tulaj­donság. Mit csináljak? A bőrömből nem léphetek ki. Különben is zavarj, hogy régebben sokkal fiatalabb- nak látszottam, mint ameny- nyi idős valójában voltam. Remélem, 40—45 éves ko­romra összhangban leszek önmagámmal. Talán a vi­lággal is. Különösen, ha olyan „cimborák” segítenek a pályán, mint amilyen Rácz Jancsi. Andódy Tibor . gyulai zenei verseny Amikor a Gyulára telepí­tett nagy összegű Réti-ala­pítvány kamata tehetséges zeneiskolások részére — igénylők hiányában — nem volt hasznosítható, a gyulai zenei életért áldozatra kész Réti-házaspár a legmagasabb országos szervekkel egyetér­tésben felvetette egy orszá­gos szonátaverseny megszer­vezésének gondolatát, ame­lyek döntőjét mindig a gyu­lai Erkel Zeneiskolában ren­deznék meg. Ezzel a rendez­vénysorozattal kívánták Ré­tiék Erkel Ferenc városát olyan érdemes zenei köz­ponttá emelni, amire az egész ország felfigyel. A ha­zánkban működő hat tanár­képző főiskola növendékei­nek az első versenyére 1978- ban került sor. Ekkor Ka­dosa Pál Kossuth-díjas pro­fesszor és Kovács Dénes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola akkori rektora ál­tal vezetett zsűri ítélhette oda a magas összegű díjakat, amit akkor Réti Géza sze­mélyesen adott át. Gyula város Tanácsa to­vábbfejlesztette az elképze­lést, és ebben a szellemben rendezte meg 1980-ban a második zenei versenyt, és biztosította a díjakat az arra érdemes versenyzőknek. Ugyancsak az eredeti szel­lemben kezdődik meg június 4-én, pénteken délelőtt 10 órakor, a gyulai Erkel Fe­renc Zeneiskolában a harma­dik zenei verseny, melyet Ambrus Zoltán, a megyei ta­nács vb művelődésügyi osz­tályvezető-helyettese nyit meg, s amire a hat tanár­képző főiskoláról ismét 12 páros jutott be. A Tátrai Vilmos, Kossuth-díjas hege­dűművész vezetésével mű­ködő zsűri, melynek tagjai zömében azonosak a korábbi versenyek zsűritagjaival: Szenthelyi Miklós és Kiss Gyula Liszt-díjas hegedű-, illetve zongoraművészek, Vá­ri Ferenc gyulai származású zeneszerző és Herbály And­rás, az Erkel Ferenc Zeneis­kola igazgatója; az elődöntő kötelező számaként a Haydn- jubileumra tekintettel előírt Haydn-szonátát hallgatja meg majd elsőként. Az 5-i döntőben választható műve­ket játszanak majd Beetho­ven, Brahms, Schumann, Schubert, Grieg vagy _más romantikus szerzők művei­ből. Június 6-án, délelőtt 10 órakor kerül sor a díjkiosz­tásra, és a győztesek gála­koncertjére. Márai György Nyári zenés színpadok Bár a margitszigeti szín­pad átépítés miatt az idén nem nyitja meg kapuit, az operarajongókat és a zenés játékok kedvelőit gazdag program várja a nyári hó­napokban is. A Hilton Szál­ló dominikánus udvarán is­mét a közönség elé kerül — nyolc alkalommal — Pergo- lesi két vígoperája, az Úr­hatnám szolgáló és a Zene­mester. Az első előadás jú­lius 13-án lesz. A Budayári vigasságok új produkciója Joseph Haydn a Halászlányok című víg­operája lesz. A könnyebb zenés színpa­di műfaj kedvelői július 1- től augusztus 3-ig, szerda ki­vételével minden este a városmajori színpadon is­mét találkozhatnak Irmával, az édessel Breffort és Mon- not zenés komédiájában. A Szegedi Nemzeti Szín­ház operatársulata az évad befejeztével, június második felében, hazánk több városá­ban vendégszerepei. Június 14-én Szolnokon Donizetti Lammermoori Lucia, 23-án Szombathelyen Verdi Tra- viata című operáját viszi színpadra. 26-án és 27-én pedig a fertőrákosi barlang­színházban Puccini Tosca cí­mű dalművével mutatkozik be. Az utóbbi helyen az egyik előadás a tervek sze­rint olasz nyelven hangzik el. Az operatársulat e táj­előadásain legtöbbször Baj- tay Horváth Ágota. Tere- bessy Éva, Varsányi Mária, Gregor József, Gyimesi Kál­mán, Juhász József, Németh József és Réti Csaba lép színpadra. A művészek ez­után nyári szabadságra men­nek, közülük viszont sokan fellépnek a szegedi szabad­téri- játékok előadásain. A Dóm téren szerepel a Sze­gedi szimfonikus zenekar és a Szegedi Nemzeti Színház kórusa is. Egy elkésett köszönet Bizonyára sokan vagyunk, akiknek éle­tében, sorsának alakulásában meghatározó volt egy-egy nevelője, tanára, esetleg — így vagy úgy — példaképül szolgál, míg élünk. Jómagam is így vagyok. A pedagó­gusnap közeledtével egyre gyakrabban jut eszembe volt gimnáziumi osztályfőnököm, tanárom, s egy elmaradt köszönet, amit már nem tudtam neki megmondani... S most már soha nem lesz módomban meg­köszönni, mert egy hirtelen bekövetkezett szívinfarktus elszólította közülünk.. . Dr. Mester György alig múlt akkor 50 éves. Talán akkor kezdődött, amikor Petőfit (vagy talán Radnótit?) tanította az egyik irodalomórán. Megkért, hogy a szöveggyűj­teményből olvassak fel egy verset. Tet­szett neki, ahogy felolvastam, s mind. gyakrabban szólított fel erre. Nagyon meg­szerettette velem az irodalmat, szívesen, örömmel tettem eleget kérésének. Ma már tudom, hogy mindezzel olyan sikerélmény­hez juttatott, ami a további jó tanulásra inspirált. Sikeresen leérettségiztünk, de a gimnáziumi évek alatt kialakult. szerető gondoskodása nem szűnt meg irányomban. Bármikor találkoztunk, néhány szóra min­dig szakított időt rohanó, örökké tevékeny perceiből. Mert nagyon sokat dolgozott! Tanított a nappali, esti évfolyamokban, szakköröket vezetett, TIT-előadásokat tar­tott. közben tudományos néprajzi gyűjtést végzett (ezeket ki is adták), s ö maga is tanult: a halála előtti esztendőben dokto­rált ... Csodálatos humora sokszor átse­gített bennünket a nehéz perceken. ...Már sok éve dolgoztam, szerettem a munkahe­lyemet, a munkámat. Ha találkoztunk, nem a szokványos, választ sem váró „Hogy vagy?”-ban merült ki a beszélge­tés, ö azt komolyan kérdezte. S jólesett el­mondani, tudtam, hogy gondjaimra, prob­lémáimra is lesz okos, útmutató, eligazító szava. Gyakran megkérdezte: „Fiam, mi­ért nem tanulsz te tovább? Tudom, hogy több van benned, mint amit produkálsz!” Kezdtem komolyan gondolkodni a taná­csán, s többször beszélgettünk is erről. Közben eltelt egy évtized. Végül is jelent­keztem a főiskolára. Következtek a felvé­teli vizsga izgalmai, s tudom, hogy ő is szurkolt nekem azon a napon. A vizsgáim sikerültek, s mindennap vártuk a pos­tást: — felvettek — nem vettek fel? S egy napon megérkezett a várva várt ér­tesítés: felvettek! Gondoltam, majd másnap elújságolom neki, mert aznap egyéb elfoglaltságom miatt nem tudtam fölkeresni. De más­nap!. .. Megtudtam, hogy súlyos állapot­ban mentő szállította kórházba, s fáradt szíve nem bírta ki az infarktust. .. Nem tudtam neki megmondani a jó hírt, pedig tudom, hogy velem örült volna! Nem tudtam megköszönni az inspirációt, a sok­sok segítséget, amit tőle kaptam, a sok jó szót, biztatást, együttérzést! Tudom, hogy nem is tartott'rá igényt, hiszen nem én voltam az egyetlen, akivel ugyanilyen lelkiismeretesen törődött, fog­lalkozott, hanem szinte valamennyi diák­jával. Nemigen ismert rossz diákot. Hu­manitása, gyermek- és emberszeretete, a minden embernek kijáró méltóság tiszte­lete örökre példamutatás számomra. Topa Sándorné HANGSZÓRÓ Ki hallotta? Igaz, hogy a vasárnap dél­után sugárzott műsor címe „Ki látta?” volt, mégis jobb címnek ígérkezik e sorok fölé az, hogy „Ki hallotta?” Ki hallotta Kapusi Rózsa dokumentumműsorát va­sárnap, a Kossuth rádióban, 17 óra 05 perctől? Mert aki elkezdte hallgatni, biztos, hogy nem kapcsolta ki a készülékét. Tessék elképzelni, hogy valamikor az év elején meg­halt egy olajbányász-fúró­mester. Alkoholmérgezés­ben, a munkahelye melletti depóban. Ügy halt meg, hogy észre sem vették, csak nagy­sokára. Ügy halt meg, hogy senkinek nem tűnt1* fel: mi­ért nincs közöttük? Ügy halt meg, 'hogy megmérgezte, szétrágta az alkohol. Hallga­tom a műsórt, és feljegyzek egy-két dolgot. Például azt, hogy a fúrómester testében 4 egész 18 ezrelék alkohol- tartalmat regisztráltak — utólag. Persze, ezt a számot viszonyítani kellene valami­hez, viszonyították is, mond­ván, hogy ez szörnyű nagy adag, ez halálos. Nem is történt máskép­pen. Horváth József fúró­mester meghalt. „Jó mun­kásember volt” — emléke­zik vissza az elhaltra valaki, vezető vagy munkatársa, mindegy. „Elkerültünk Za­lából Bács-Kiskun megyébe, távol a családtól, meleg étel nélkül, és maradt az ital. Itt sok bor terem.” „Van, aki 2 deci rummal és 3 deci bor­ral kezdi.” „Kint a pusztán dolgoznak, és ott minden ta­nyában van borkimérés. Ez az a körülmény, amivel szá­molni kellene. Hozzá az egyedüllét. Hogy nem tud­nak az emberek mit kezde­ni az idejükkel.” Kapusi Rózsa megrázó ri­portja szakmailag is tökéle­tesen volt felépítve. Megis­mertette a hallgatót a té­nyekkel, hogy azután ezek a tények keltsenek bennünk kiáltó ellenérzést: hát ilyen még ma is létezik? Hát sen­ki nem látja, hogy egy em­ber — ezért vagy azért — alkoholistává válik? Hogy elég „ráinni’ egy keveset, és meghal ?! Fél órát kapott a riporter, hogy tárgyát kibontsa, és megfelelő következtetésekig jusson: megtette. Miközben — észre sem vettük — azok felelősségéről is beszélt, akik az otthonuktól messze lakó, munkásszálláson élő embe­rek környezetét jobbítani hivatottak lennének. Hol jut el a lakókocsiban alvókhoz valami abból, ami már a leg­kisebb falusi kultúrházban is természetes? Miért marad mindig egyetlen és utolsó szórakozásuk a kocsma, az ivás? Ki látta, hogy Horváth Jó­zsef halálán van? Senki. És látja-e valaki, hogy X, Y és Z talán ugyanúgy? ... (sass e.) Mai műsor KOSSUTH RÄDIÖ 8.27: Nótacsokor. 9.20: Irodalmi évfordulónaptár. 9.44: A Kertész utcai Állami Zeneiskola - zenekara ját­szik. 10.05: A kincses sziget. 10.33: Melis György dalfelvéte­leiből. 11.18: Weiner: Változatok egy magyar népdalra. 11.24: Ketyeg a taxióra. 11.39: Szép remények. 12.45: Filmtükörkép. 13.00: öörökzöld dallamok. 13.50: A borsodi bányamunkás­ság zenei élete. 14.14: Dávid Gyula műveiből. 15.05: Délutáni népi muzsika. 15.28: Csiribiri. 16.00: Üdvözlet az olvasónak! 17.05: Olvastam valahol. . . 17.25: Maurice André trombitán játszik. 17.31: Bellini: Esz-dúr trombita­verseny. 17.41: Francia, hangjátékok szem­léje. 18.15: Hói volt, hol nem volt... 19.15: Nóták. 19.47: A ..Névtelen újság”. 20.17: Üj operalemezeinkből. 21.08: A bűvös kocka, a hó­színház és a gyerek. 21.28: Az operaközvetítés folyta­tása. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Az operaközvetítés folyta­tása. 23.19: Haydn-művek. 0.10: Tolcsvay László táncdalai­ból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Keszthelyi Pál furulyázik, Mihály Sebestyén citerázik. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. 10.08: A Mantovani zenekar ját­szik. 10.17: Kunszentmiklósi „törö- kös”. 10.22: A Goombay Dance Band felvételeiből. 10.45: Láttuk, hallottuk. 11.03: Felix Slovácek szaxofono­zik. 11.10: Louis Prima és Kelly Smith énekel. 11.15: Liszt: XIV. magyar rap­szódia. 11.35: Csak fiataloknak! 12.35: A népművészet mesterei­nek felvételeiből. 13.00: Kapcsoljuk a győri körze­ti stúdiót. 13.30: Éneklő Ifjúság. 14.00: Szórakoztató antikvárium. 16.06: Timmy-Tom. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Tanár úr kérem, mi ké­szültünk! 18.30: Hétvégi panoráma. 19.55: Slágerlista­20.35: Hívja a 33-43-22-es tele­fonszámot! 22.00:* Népdalkörök pódiuma. 22.25: Popzene a Fülöp-szigetek- ről. 23.20: Magyar művészek operett­felvételeiből. III. MŰSOR 9.00: Kamarazene. 10.10: Madrigálok. 10.30: Clark Terry All Stars együttese játszik. 11.15: Szimfonikus zene. 13.07: Kamaramuzsika. 14.00: Töltsön egy órát kedven­ceivel. 15.00: Operaegyüttesek. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: Kuruc csizmák nyomán. 16.30: Képek és jelképek. 17.00: Popzene sztereóban. 18.00: Zenekari muzsika. 19.05 í Zongorahangverseny. 20.25: Kilátó. 21.10: Fiataloknak! 22.00: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés, hírek. 17.05: Hétközben. Aratás előtt. Szerkesztő: Balogh György. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Tánczene 18.26—18.30 : Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST. I. MŰSOR 9.00: Tévétorna, (ism.) 9.05: Iskolatévé. Környezetisme­ret. (Alt. isk. 1. oszt.) 11.05: Kamera, (ism.) 16.25: Hírek, (f.-f.) 16.30: A román kori festészet. 16.40: Reklám, (f.-f.) 16.50: Csak gyerekeknek! 17.25: Reklám, (f.-f.) 17.35: Telesport. (f.-f.) 18.00: Mark Aarons tévériporter Sidney-ből. (f.-f.) 18.20: Pedagógusok fóruma. 18.55: Reklám, (f.-f.) 19.05: Tévétorna. 19.10: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: A Főzőcske különkiadása. 20.50: A hét műtárgya. 21.00: Hírháttér, (f.-f.) 21.50: Az Edda együttes a Kerté­szeti Egyetem klubjában. 22.35: Tv-híradó 3. 22.45: A Miskolci Tévéfesztivál díjnyertes filmje. Volt egyszer egy ország. Chru- dinák Alajos és Zsombo­lyai János libanoni ri­portfilmje. II. MŰSOR 17.45: Sorstársak, (f.-f.) 18.05: A pécsi körzeti stúdió né­met nyelvű nemzetiségi műsora, (f.-f.) 18.25: Mérlegen — fiatalok ott­honteremtése. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Zsendülő szerelem. Ma­gyarul beszélő francia film. 21.35: Tv-híradó •2. 21.55: Reklám, (f.-f.) 22.00: Pannónia Kupa. Nemzet­közi súlyemelőverseny. Közvetítés Tatabányáról. BUKAREST 16.05: Iskolatévé. 16.30: Könnyűzene. 17.00: Fiatalok stúdiója. 20.00: Tv-híradó. 20.30 : Gazdasági figyelő. 20.45: Dokumentumfilmek. 21.10: Ipari körkép. 22.00: Kulturális híradó. 22.30: Tv-híradó. 22.45: Régi és új dallamok. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: Ne hívjatok engem Robi­nak! . 18.15: Tv-naptár. 18.45: Könnyűzenei adás. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Színkép. 21.00: Reklám. 21.05: Tv-kioszk. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 18.30: Csütörtöki zágrábi körkép. 19.15: Idő és pihenés. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00 : Teleszkópia. 21.00: Ez az én választásom. ^22.30: Huszonnégy óra. 22.35: Üjvidéki színházi fesztiváli krónika. SZÍNHÁZ 1982. június 3-án, csütörtökön 15 órakor Békéscsabán: VIKTÓRIA Németh L.-bérlet. 19 órakor Békéscsabán: VIKTÓRIA József A.-bérlet. 18.30 órakor Sarkadon: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT 1982. június 4-én, pénteken 15 órakor Békéscsabán: HAGYMÁCSKA Pinokkió-bérlet 19 órakor Békéscsabán: VIKTÓRIA Móricz-bérlet MOZI Békési Bástya: 4 és 6 órakor: ... És megint dühbe jövünk, 8 órakor: Picasso kalandjai. Bé­késcsabai Építők Kultúrotthona: A fekete kalóz. Békéscsabai Kert: Ratataplan. Békéscsabai Szabadság: 10, 4 és 6 órakor: A Kobra napja, 8 órakor: Hideg­vérrel. Békéscsabai Terv: Az élet szép. Gyulai Erkel: Hurri­kán. Gyulai Kert: Mennyei na­pok. Gyulai Petőfi: Szexis hét­vége. Orosházi Béke. A remény joga. Orosházi Partizán: fél 6 órakor: A festmény titka, Bóra­kor: Moulin Rouge. Szarvasi Táncsics: Aranycsapat.

Next

/
Thumbnails
Contents