Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-26 / 148. szám

1982, június 26., szombat NAGYVILÁG j| Hányszor lehet meghalni? Fegyverkezés és túlfegyverkezés FRANCIAORSZAG GAZDASAGA TÉRKÉPÉN ES SZÁMOKBAN ._ ÜL ' cOÍC”. / toubeuíey^ ft Reims Híjondjnjél^. PÁRIZS «Q ▲ « (PARIS) FRANCIAORSZÁG _br^agnynia, BÁNYÁSZATA ÉS IPARA Nancy» Strasbourg OO €30®““ Colmar Díjon lQ _ ■ O®, ..... le Creusot £ * { J A 7a □ A A Lavéra »»o®-Mirwill» .Toulouse ®o® •Maramet^ A® A/ Perpignan-^ wl-Ofíc - * Perpignan« JOOKm jji ■ Feketeszén □ Barnaszén É Kőolaj A Földgáz ■A Urán ▲ Vas A Antimon A Ölöm A Bauxit A Arany C Kálisó • Vaskohászat o Színesfém-kohászat © Gépgyártás ® Hajógyártás « Villamos energia o Vegyipar <S> Kőolaj-finomítás ® Textilipar <b Bőripar ® Papíripar ® Élelmiszeripar A BRUTTÓ HAZAI TERMÉK (GDP) INDEXE 1980 év 1970 ev %-ában 1980 év 1975. év %-ában 77 7:\r-V. 143 118 KÜLKERESKEDELEM Franciaország külkereskedelmi forgalma* (Cif, millió USA dollár) Behozatal 54 245 m Magyarország és Franciaország külkereskedelmi forgalma (millió Ft) 106 994 tűi 1975 1979 Behozatal Kivitel 98 059 6 597,0 1 1976 ^3 1980 1 4 798,1 • Közvetlen forgalom FONTOSABB ENERGIAHORDOZÓK TERMELÉSE Villamosenergia-termelés (milliárd kwh) 147,0 185,3 237,5 1970 1975 1980 Széntermelés (millió tonna) 1970 406 1975 ii2( 5.8 8 1980 20 Földgáztermelés (millió m’ 1970 6 880 1975 8 616 1980 8 521 íq£i MEZŐGAZDASÁG Fontosabb növények termésátlaga (kg/hektár) (évek átlaga) Búza 1971-1975^ 1976-198 Rozs Kukorica 2,4 290 1971-1975 Hr810 ^4 594 1976-1980 Ül 5 020 äurgonya 2 600 1971-1975 » 23 800] ]2 972 1976-1980 ti 24 3071 10 826 10 229 Állatállomány alakulása (1000 db) Szarvasmarha Sertés 24119 24 009 1975 1980 1975 1 1980 i 112 031 |11 432 Dél-atlanti tanulság Washington választásra kényszerült A Szovjetunió és az Egye­sült Államok közti genfi tárgyalások kapcsán (kez­dete: június 29.) érdemes át­gondolni egy veszélyes je­lenség, a „túlfegyverkezés” kérdését. Világunkban törékeny bé­ke uralkodik. Olyan béke, amelyben az egykori hirosi- mai bomba szinte játékszer­nek számít. Napjaink inter­kontinentális rakétái már 20 megatonna TNT, azaz 20 millió tonna trinitrotoluol robbanóerejű töltetet hordoz­nak: a hirosimai bomba ezerszeresét. A nukleáris és hagyományos robbanóanyag­készlet összmennyiségét 60 ezer megatonnára becsülik, (összehasonlításul: a máso­dik világháborúban a .harci cselekmények során felhasz­nált összes lőszer robbanó­ereje mindössze 6 megatonna volt.) A különböző becslések szerint évente több mint 500 milliárd dollárt emészt fel a fegyverkezés — miközben a másik oldalon sorakoznak az ismert adatok a munkanél­küliségről, a nyomorról, a járványokról. az éhségről, arról, hogy az emberiség egyharmada alultáplált. S az ENSZ adatai szerint az évi hadikiadások 10 százaléka elég lenne az éhező gyere­kek sorsának gyökeres át­alakításához. Az ENSZ-közgyűlés mos­tani rendkívüli, leszerelési ülésszaka elé tűzött feladat logikusan következik tehát az ellentétpárokból: meg kel­lene szakítani a fegyverke­zési spirált, a hatalmas ki­adásokat. más, értelmes cé­lokra kellene 'fordítani, az élet, nem pedig a pusztítás szolgálatában. E cél érthető Mint mindenütt a világon, Bulgáriában is vannak ma­gányos emberek. Mi az oka társtalanságuknak? Táján zárkózottabbak, nehezebben barátkozók, mint mások. Munkájukban legtöbbször jól megállják helyüket, munkahelyükön magabizto­sak, a magánéletben, a sze­mélyes problémák felbukka­násakor viszont félénkek, bi­zonytalanok, a közeledésre alkalmatlanoknak mutat­koznak. Az érintettek, a magányo­sok érzik, hogy valamit ten­niük kellene. Ezt cselekedték két évvel ezelőtt a dél-bul­gáriai nagyvárosban, Plov- divban. Összegyűltek és megalakították a „Kapcso­lat” klubot. Céljuk, hogy ne legyenek egyedül, ök ma­guk határozták meg a klub teendőit, programját. Ma­guk gyűjtötték össze a tag­díjakat, maguk gondolták ki, hogyan töltsék el az együtt töltött időt. Tapasztalataik­nak hangja eljutott Bul­gária minden vidékére, és a magányos emberek Plovdiv- ba kezdtek utazni. Egyszerű­en elmentek a „Kapcsolat” klub legközelebbi összejö­vetelére: a remény remény marad — nem tudhatja az ember, hol találkozik majd talán éppen az egy életre szóló társsal... Az öntevékeny klubra fel­figyelt a társadalom. A Ha­zafias Front, a legnagyobb társadalompolitikai tömeg­szervezet. Plovdiv városi ta­nácsa szárnyai alá vette, anyagi eszközöket, helyisége­ket biztosított a klub tevé­kenységéhez. És a példa követőkre ta­lált. Nemrégiben megalakult és indokolt — a siker lehe­tőségével kapcsolatos kéte­lyek mégis jogosak. Hisz már 1978-ban, az első lesze­relési ülésszakon is megfo­galmazta a zárónyilatkozat: „Elérkezett az idő, hogy vé­get vessen a világ annak a helyzetnek, amelyben a fegy­verek, főképpen pedig a nuk­leáris fegyverek felhalmozá­sa sokkal inkább fenyegetést, mint védelmet jelent az em­beriség számára”. És mégis: e felismerés ellenére a múlt évtized fegyverkezési kiadá­sai minden korábbi rekor­dot megdöntötték. „Ám — írja például a stockholmi Nemzetközi Békekutató In­tézet jelentése — e hatal­mas összegek ellenére keve­sebb nemzet érzi magát ma nagyobb biztonságban, mint tíz évvel ezelőtt. Ellenkező­leg: a népek többsége egyre kevésbé érzi biztonságban magát. A katonai célokra ki­adott összegek tehát korláto­zott készleteink igazolatlan és tragikus elherdálásának tekinthetők. Alig múlik el hónap, hogy ne kapnánk híreket a haditechnika területén kidol­gozott új találmányokról. A hadiiparban tevékenykedik a tudósok és mérnökök tekin­télyes része. A ballisztikus rakéták új generációja, szá­mítógép-vezérlésű szárnyas­rakéták/ korlátlan hatótá­volságú óriási tengeralattjá­rók, sugárfegyverek, aeroso- los bombák, tömegpusztító vegyi harci eszközök, új re~ peszgránátok, mind nagyobb teljesítőképességű harcko­csik és páncélelhárító fegy­verek, versenyfutás az elektronikus hadviselésben. A sor szinte végtelen, ám a a „Kapcsolat” klub szófiai változatban is. Hosszú időn át ugyanis néhányan a fő­városból is Plovdivba utaz­gattak. A magányosság haj­totta, a remény fűtötte őket. Amikor már néhányszor megtették a 200 km-es utat, elfáradtak. De a reményt nem adták fel, s elhatároz­ták, hogy maguk is megpró­bálkoznak valami hasonló­val. Találtak egy, negyven­személyes termet, a bérletet a tagdíjakból fizették, ösz- szegyűltek, hogy zenét hall­gassanak, beszélgessenek, csak -hogy ne legyenek egye­dül: S a terem nagyon ha­lényeg annál tömörebben összefoglalható: az erőegyen­súly egyre magasabb szinten valósul meg. Hiba azonban (és ez olyan hiba, amelybe a legtöbb nyu­gati elemző szívesen bele­esik), ha nem próbáljuk meg az események miértjét, az okokat kutatni. Nem lehet elégszer leírni az alapigazsá­got: azt, hogy a szocialista országok társadalmi és gaz­dasági rendszerétől idegen a fegyverkezési hajsza kezde­ményezése. Itt senki nem vág zsebre szuperprofitot a fegyverkezésből, viszont ezek az összegek jól lennének hasznosíthatók más, békés területeken. Nem vitatható, hogy vala­mennyi országnak szüksége van a biztonságra. De ugyan­így nyilvánvaló, hogy ezt nem a fegyverkezési progra­mokban, hanem a leszerelés­ben kell keresni. A számítás egyszerű: a mai 60 ezer megatonnával hárommillió Hirosimát lehet előidézni. Ez elméletileg 390 milliárd ál­dozatot jelent, vagyis az em­beriség csaknem nyolcvan­szorosát ! De hát hányszor le­het meghalni? A Londoni Sratégiai Intézet egyik ta­nulmányából tudjuk, hogy az USA jelenleg a Szovjet­unió húszszoros elpusztításá­ra képes, míg az tízszeresen tudná megsemmisíteni az Egyesült Államokat. Nyilván lehet ezen ezzel vitatkozni: lehet, hogy az arány „csak” tizenötszörös, illetve nyolc­szoros. De a következtetés el­vitathatatlan: a védelem a fegyverzeteknek a jelenlegi­nél jóval alacsonyabb szint­jén is lehetséges. Halász György mar — hirdetések és reklá­mok nélkül is — szűknek bizonyult. Találtak egy na­gyobb termet (a „Nadezsda” lakótelepen levő „Liljának Karasztojánova” ifjúsági ház fogadta be őket). Ott ta­lálkoznak most is minden pénkteken, 19 óra után — 25 éven felüli nők és 30 éven felüli férfiak. Felső korhatár nincs! így épül ki lassan orszá­gossá egy fontos szociális te­vékenység bolgár változata az olyannyira emberi és szo­morú jelenség, a magányos­ság elleni harcban ... g- i­A brit katonai győzelem után érdemes szemügyre ven­ni a falklandi háború diplo­máciai következményeit is. Az Amerikai Államok1 Szer­vezetének washingtoni szék­házában Costa Mendez ar­gentin külügyminiszter, a szervezet utóbbi két évtize­dének történetében példa nélkül álló kijelentést tett. 1961—62 óta, amikor az USA a regionális szervezet­ben a kubai kérdést eről­tette — nemigen — hangzott el latin-amerikai külügymi­niszter szájából, hogy az Egyesült Államok gyarmato­sító politikát támogat, és ő maga is agresszor. AZ ELVESZTETT TÖBBSÉG Buenos Aires álláspontja nemcsak az el nem kötele­zett országok többségének egyetértésével találkozott, hanem elnyerte az amerikai félteke legtöbb államának támogatását. S ez nem kis eredmény, hiszen az AÁSZ- ban Washington — a „kli­ens államok” segítségével — mindig kényelmes többséget mondhatott magáénak. Az AÁSZ létrehozása az Egye­sült Államok gazdasági és politikai nyomásával történt. De a szervezet születése és a mostanában sokat emlege­tett Riói Szerződés aláírása is elválaszthatatlan egymás­tól. Mint ahogyan nem fe- ledhetők a történelmi. körül­mények sem. amelyek közt létrejöttek. 1947-ben, a hi­degháború kiélezett légköré­ben hívta össze Marshall tá­bornok, amerikai külügymi­niszter latin-amerikai kollé­gáit a Rio de Janeiróhoz kö­zel fekvő Petropolisba. Több mint kéthetes alkudozás után itt fogalmazták meg — az antikommunizmus és szov- jetellenesség jegyében — a riói paktumot. A szerződés fő célja: „min­den kontinensen kívüli ha­talom” — értsd: a Szovjet­unió — katonai-politikai tá­voltartása a földrésztől; az amerikai hegemónia fenntar­tása. Kevéssé ismert: a Riói Szerződésben megfogalma­zott politikai és katonai té­telek szolgáltak mintául két esztendővel később, az észak­atlanti paktum, a NATO chartájának szövegezésekor. ROSSZ CSILLAGZAT A gombhoz rövidesen el­készült a kabát. A szerződés birtokában Truman elnök új külügyminisztere, Dean Acheson 1948. április 30-ra a kolumbiai Bogotában össze­hozta a IX. Amerika-közi konferenciát, amely azonban rossz csillagzat alatt kezdte munkáját. Közben Kolum­biában ugyanis forradalom robbant ki. Az események miatt a delegátusok csak június 1-én tudták kézje­gyükkel ellátni az alapító jegyzőkönyvet. A „kontinen­tális együttműködés ragyogó eszközének” nevezett AASZ nagyon rövid idő alatt és joggal érdemelte ki a minő­sítést: „az USA gyarmatügyi minisztériuma”. A funkcio­náriusok többsége amerikai állampolgár volt, és költség- vetésének zömét washingto­ni alapokból folyósították. A szervezet alapokmánya és a Riói Szerződés eredeti célki­tűzése — a féltekén kívüli hatalmak elleni harc — ha­mar feledésbe merült. Helyé­re a „bolsevizmus elleni küz­delem”, azaz a földrész ha­ladó megmozdulásai elleni politikai, gazdasági, katonai fellépés került. Az AÁSZ égisze alatt elkö­vetett első katonai agresszió 1954-ben az Arbenz vezette haladó guatemalai kormány ellen irányult. Ezt követte a Kuba elleni disznó-öbölbeli sikertelen zsoldostámadás, majd a szigetország kizárása az AÁSZ-ból 1962-ben. Há­rom évvel később az AASZ zászlaja alatt amerikai ten­gerészgyalogosok özönlötték el Santo Domingót, s állítot­ták vissza a Washington-ba- rát oligarchia hatalmát. EGY ILLÜZIÖ HALÁLA Az amerikai szavazógépe­zet az AÁSZ-ban olajozottan működött a hetvenes évekig. A chilei haladó rendszer bu­kásában való amerikai ré­szesség, a kontinens orszá­gai és az USA közt kiélező­dött — főleg gazdasági jelle­gű — nézeteltérések a szer­vezetben erjedést indítottak el. Az évtized közepére a tagállamok jelentős része kö­vetelni kezdte Kuba vissza­vételét. Ám a dél-atlanti válságnak kellett kitörnie ahhoz, hogy napvilágra ke­rüljenek az USA—Latin- Amerika „partneri viszony” illúziójának gyengéi. Amikor az Egyesült Államoknak vá­lasztania kellett a latinok és a megbízható angolszász NATO-partner között — egy pillanatig sem habozott. A latin-amerikai kormá­nyok többsége — Chile, Ko­lumbia és néhány volt ka­ribi brit gyarmat kivételével — nemzeti önérzetük meg­sértését, a pánamerikaniz- mus eszméjének megcsúfolá­sát látja a washingtoni lé­pésben. Konzervatív, közép­utas és haladó kormányok egyaránt ellene fordultak, sőt Costa Rica jobboldali ve­zetése az AÁSZ székhelyé­nek áthelyezését követelte. A dél-atlanti krízis tehát túl­nőtt az AÁSZ keretein. Wa­shingtonban lassan fel kell, hogy ismerjék: hatásait il­letően nincs „kis háború”. Major László Harc a magányosság ellen „Kapcsolat” klub Plovdivban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents