Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-26 / 148. szám

1982. június 26., szombat o Közlemény az MSZMP Központi Bizottságának 1982. június 23-i üléséről (Folytatás az 1. oldalról) nehezebbé váltak, az értéke­sítési lehetőségek és a pénz­ügyi feltételek tovább rom­lottak. Mindezek ellensúlyo­zása a népgazdaság teljesítő- képességének fokozását kö­veteli. Az 1982. évi népgaz­dasági terv megvalósítása, a külgazdasági egyensúly javí­tása, a gazdálkodásban a tartós eredményt biztosító minőségi változások még gyorsabb kibontakoztatása az irányításban és a végre­hajtásban egyaránt az eddi­ginél is nagyobb erőfeszíté­seket igényel. A Központi Bizottság meg­állapította, hogy céljaink el­érése érdekében elengedhe­tetlen a gazdálkodás haté­konyságának és a külpiaci értékesítésnek a javítása, az energiával és az anyagokkal való takarékoskodás, a be­ruházási tevékenység és a készletfelhalmozás mérséklé­se, valamint a teljesítmé­nyek és a bérek összehan­goltabb alakítása. A gazda­sági irányításban, a gazdál­kodó egységekben növelni szükséges a kezdeményező­készséget. a szervezettséget, a kereslethez való jobb al­kalmazkodást. A nagyobb követelmények érvényesíté­sét határozottan vállaló ve­zetőket támogatni kell. 3. A Központi Bizottság felhívja a pártszervezeteket, hogy aktív politikai meggyő­ző- és szervezőmunkával, kezdeményezéseikkel járul­janak hozzá a tennivalók eredményes elvégzéséhez. A Központi Bizottság meg­győződése, hogy az 1982. évi tervben foglalt feladatok né­pünk egységes akaratával, cselekvő összefogásával, jobb munkával az adott feltételek mellett is teljesíthetők. A Központi Bizottság átte­kintette külgazdasági kap­csolataink alakulását az 1970—1981-es időszakban. Megállapította, hogy az 1970- es évek elején a magyar népgazdaság dinamikusan és alapjában véve kiegyensú­lyozottan fejlődött. 1973-74- től kezdődően azonban gyö­keres változások következtek be a világgazdaságban. Nagy­mértékben drágultak az alapanyagok, az energiahor­dozók, s azt követően a nemzetközi kereskedelmi for­galom növekedése lelassult. Mindez alapvetően megvál­toztatta gazdasági fejlődé­sünk külső feltételeit. 1. A Központi Bizottság hangsúlyozza: gazdaságpoli­tikánk hosszú távra szóló céljai változatlanok, a külső feltételek lényeges megvál­tozása azonban módosította a gazdasági munka súly­pontjait, a célok elérésének módozatait. Pártunk XII. kongresszu­sa 1980 márciusában kimon­dotta, hogy a szocialista épí­tés jelenlegi szakaszában, az adott körülmények között a gazdasági tevékenység leg­fontosabb feladata a külgaz­dasági egyensúly helyreállí­tása, a lakosság életszínvo­nalának megőrzése, a továb­bi fejlődés feltételeinek meg­teremtése. A kongresszus hangsúlyozta azt is, hogy e célok csak saját munkánk színvonalának emelésével, a gazdasági hatékonyság növe­lésével, a termelési szerkezet és az exportképesség javítá­sával érhetők el. Ezt a programot közvéle­ményünk megértéssel fogad­ta, végrehajtását cselekvőén támogatja. Ennek eredmé­nyeként az adósságállomány növekedése lényegesen mér­séklődött, és sikerült meg­őrizni az elért életszínvona­lat. Népgazdasági terveink job­ban számításba veszik a gaz­dálkodás változó körülmé­nyeit, és a korábbiaknál ru­galmasabbak. Az ár- és sza­bályozórendszer a vállalatok számára jobban közvetíti a nemzetközi piac értékítéle­tét, a növekvő követelmé­nyeket. Az irányítás rend­szere, a termelés és a kül­kereskedelem szervezete kor­szerűsödött. A szocialista külkereskedelmi forgalom­ban vállalt kötelezettségeink­nek pontosan eleget tettünk. A nem rubel elszámolású forgalomban — az előrelát- hatónál is nagyobb mérték­ben romló külső feltételek ellenére — 1980—81-ben az egyensúlyt megközelítő hely­zet alakult ki. 2. A külgazdasági egyen­súly elérése és stabilizálása belátható ideig gazdaságpo­litikánk kiemelt feladata ma­rad. A hazai gazdasági növe­kedés ütemét hosszabb tá­von is az határozza meg, hogy mennyire tudjuk az ex­port gazdaságosságát javíta­ni. Megalapozott gazdasági fejlődés csak az exportké­pesség erőteljes növelése és az import ésszerű — a mű­szaki fejlődést nem gátló — mérséklése útján érhető el. A magyar népgazdaság fejlődésében alapvető, általá­nos követelmény a termé­kek megfelelő minőségének biztosítása. Ez egyaránt vo­natkozik a hazai és a nem­zetközi piacra szánt termé­kekre. Ennek megfelelően gazdaságpolitikánk az eddi­ginél is fokozottabban moz­dítsa elő a magyar termé­kek nemzetközi versenyké­pességének javítását. Szük­séges, hogy a külkereskedel­mi forgalom fejlődésének üteme a gazdaság növekedé­sét, az export pedig az im­port emelkedését hosszú tá­von is meghaladja. 3. Hazánk aktív tagja a szocialista országok gazda­sági közösségének, a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsának. Nemzetközi gazdasági stratégiánkban to­vábbra is az a meghatározó, hogy alapvető nemzeti érde­künk a gazdasági együttmű­ködés elmélyítése a KGST- országokkal. A minőségi té­nyezőkön alapuló gazdasági fejlődés kibontakozásának, a jelenlegi világgazdasági hely­zetből adódó feladatok telje­sítésének döntő feltétele — a belső erőfeszítések mellett — a szocialista gazdasági in­tegráció magasabb szintre emelése, hatékonyabbá téte­le. A Központi Bizottság meg­állapította, hogy a jelenlegi bonyolult gazdasági feltéte­lek között a KGST-n belüli együttműködés stabilizáló szerepet tölt be országaink gazdasági fejlődésében. Üd­vözöljük a XXXVI. ülés­szaknak az együttműködés fejlesztését elősegítő állás- foglalásait, amelyek az ener­gia- és nyersanyagellátás távlati megoldását, a feldol­gozóipari együttműködés, el­sősorban a szakosodás és a kooperáció fejlesztését, a jobb együttműködést az élel­miszer-termelésben, a tudo­mányos munka nagyobb kon­centrálását gs összehangolá­sát szolgálják. A tagállamokkal együtt dolgozunk a gazdaságpoliti­ka összehangolásán, a gaz­dasági együttműködés for­máinak és módszereinek tö­kéletesítésén. Szorgalmaz­zuk a rendszeres informá­ció- és tapasztalatcserét, a termelő vállalatok, a kuta­tó és fejlesztő intézetek kö­zötti közvetlen kapcsolatok bővítését, valamint a szállí­tási fegyelem erősítését szol­gáló új szabályozások kidol­gozását és bevezetését. A Szovjetunió legfonto­sabb gazdasági partnerünk, s ezért a kétoldalú kapcsola­tok keretében a jövőben is kiemelt figyelmet fordítunk a magyar—szovjet gazdasági együttműködés fejlesztésére. A többi európai szocia­lista országgal — építve gaz­dasági kapcsolataink hagyo­mányaira és, eredményeire — mindenekelőtt a kölcsönö­sen előnyös gyártásszakosí­tás és termelési kooperáció útján bővítjük együttműkö­désünket. Az Európán kívüli szocia­lista országokkal folytatott együttműködésünkben is ar­ra törekszünk, hogy gazda­sági kapcsolataink minden lehetséges területen bővülje­nek. 4. A népek közös érdeke a gazdasági kapcsolatok fej­lesztése a különböző társa­dalmi rendszerű országok kö­zött. Károsnak tartjuk és el­ítéljük a normális nemzet­közi gazdasági együttműkö­dést bénító diszkriminációs lépéseket és törekvéseket. A Magyar Népköztársaság a tőkés országokkal a köl­csönös előnyök alapján fej­leszti gazdasági kapcsolatait. Támogatjuk a kereskedelmi forgalom bővítését és a koo­perációt, a harmadik piaco­kon való együttműködést, a vegyes vállalatok létesítését is. A fejlődő országokkal folytatott gazdasági együtt­működésünk alapelve a se­gítségnyújtás és a kölcsönös előnyök együttes érvényesí­tése. Az együttműködés se­gítse elő, hogy részarányuk mind az exportban, mind az importban emelkedjék. Az egyes országcsoportok' eltérő helyzetéből kiindulva, gazda­sági kapcsolatainkat diffe­renciáltan fejlesztjük. 5. A Központi Bizottság külgazdasági céljaink elérése érdekében szükségesnek tart. ja a gazdasági irányításnak — a tervezésnek, a szabályo­zásnak. az intézményrend­szernek — a követelmények­hez igazodó továbbfejleszté­sét. Az ár. és pénzügyi rend­szert olyan módon kell to­vábbfejleszteni, hogy a válla­latok jövedelmében jobban kifejeződjék a gazdálkodás hatékonysága és eredmé­nyessége. Kívánatos, hogy a külső és a belső feltételek­hez jól alkalmazkodó, magas nyereséget elérő vállalatok lendületesen fejlődjenek. Az árfolyampolitika továbbra is segítse a népgazdaság egyen­súlyának helyreállítását, a forint stabilitásának védel­mét. A jövedelemszabályo­zás módosításával is ösztö­nözni kell a kereslethez és annak változásaihoz történő gyorsabb, rugalmasabb al­kalmazkodást, a műszaki fej. lesztést, a vállalatok közötti fegyelmezett kooperáció fel­tételeinek javulását. 6. A- Központi Bizottság felkéri a Minisztertanácsot, hogy a külgazdasági kapcso­latok fejlesztésének ezen el­veit és követelményeit érvé­nyesítse a gazdaságpolitikai gyakorlatban. * * * A Központi Bizottság el­határozta, hogy a gyakorlati munk-a követelményeit fi­gyelembe véve egyes vezető tisztségekben átcsoportosí­tást hajt végre, és ennek megfelelő szervezeti és sze­mélyi döntéseket hozott: — Gyenes András elvtár­sat felmentette központi bi­zottsági titkári funkciójából és testületi tagságából. — Aczél György elvtársat megválasztotta a Központi Bizottság titkárának. — Várkonyi Péter elvtár­sat felmentette a Népszabad­ság főszerkesztői tisztéből, és megválasztotta a Központi Bizottság titkárának. — Brutyó János elvtársat beválasztotta a Központi Bi­zottság tagjai sorába. — Rajnai Sándor elvtársat beválasztotta a Központi Bi­zottság tagjai sorába. — Berecz János elvtársat felmentette a Központi Bi­zottság külügyi osztályának vezetése alól, és kinevezte a Népszabadság főszerkesztőjé­nek. — Szűrös Mátyás elvtársat kinevezte a Központi Bizott­ság külügyi osztálya vezető­jének. j Győri Imre elvtársat — más fontos megbízatása mi­att — felmentette a Közpon­ti Bizottság agitációs és pro­pagandaosztályának vezetése alól. — Lakatos Ernő elvtársat kinevezte a Központi Bizott­ság agitációs és propaganda­osztálya vezetőjének. A Központi Bizottság ja­vaslatokat tett illetékes szer­veknek társadalmi és állami tisztségek betöltésére. (MTI) Aczél György Budapesten született 1917- ben, munkáscsaládból. Erede­ti foglalkozása kőműves. A munkásmozgalomban 1933 óta vesz részt, s 1935 óta párttag. A felszabadulás után Zemplénben, majd Baranyá­ban a megyei pártbizottság titkára. 1957-ben művelődés­ügyi miniszterhelyettes, 1958- tól 1967-ig a művelődésügyi miniszter első helyettese. Az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára 1967-től 1974-ig, ezt követően a Miniszterta­nács elnökhelyettesi tisztét töltötte be. Az MSZMP Köz­ponti Bizottságának 1956-tól, Sarlós István Budapesten született 1921- ben, munkásszülők gyerme­keként. Eredeti foglalkozása tanár. A pártnak 1939-től tagja. A felszabadulást kö­vetően különböző beosztások­ban a pártban és más tö­megszervezetekben tevékeny­kedett. 1957-től az MSZMP budapesti bizottságának mun­katársa, majd a VI. kerületi pártbizottság első titkára. 1963-tól a Fővárosi Tanács elnöke, 1970-től a Népsza­badság főszerkesztője. Ezzel párhuzamosan — 1968-tól — a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának alelnöki funkcióját látta el. 1974-től a Gyenes András Kisbecskereken született 1923-ban, munkáscsaládból. Húsipari szakmunkásként dolgozott 1948-ig. A pártnak 1945 óta tagja. 1950-től az ÉDOSZ főtitkárhelyettese, majd főtitkára. 1953 és 1958 között a SZOT osztályveze­tője, illetve titkára, majd a Magyar Testnevelési és Sporttanács elnökhelyettese. Az MSZMP KB külügyi osz­tályán 1962-től munkatárs, ezt követően osztályvezető­helyettes, illetve osztályveze-« íő. Volt külügyminiszter-he­lyettes, majd 1974-ig ismét az MSZMP KB külügyi osz­tályának vezetője. Ezután ha­zánk nagykövete az NDK- ban. 1975-től az MSZMP KB Pozsgay Imre Kónyiban született 1933- ban. A Lenin Intézetben tör­ténelem és marxizmus—leni- nizmus tanári szakon vég­zett 1957-ben. A filozófiai tu­dományok kandidátusa. A pártnak 1950 óta tagja. A Bács-Kiskun megyei pártbi­zottság marxizmus—leniniz- mus esti egyetemének igaz­gatója. 1965-ben a megyei pártbizottság osztályvezetője, később titkára. Rövid ideig az MSZMP KB alosztályve­zetője, majd a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságá­nak helyettes vezetője. Kul­turális miniszterhelyettes lett 1975-ben, majd kulturális, ké­Várkonyi Péter Budapesten született 1931- ben. A Külügyi Akadémián szerzett diplomát. A pártnak 1948 óta tagja. Diplomáciai szolgálatban 1951-től Angliá­ban, majd 1957—58-ban Egyiptomban tevékenykedett. 1958-tól a Külügyminisztéri­um sajtóosztályát vezette. A Minisztertanács titkárságára 1961-ben került. 1965-től az MSZMP Központi Bizottsá­gának munkatársa, majd osz­tályvezető-helyettes. 1969-től a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának elnöke. 1980- tól a Népszabadság főszer­Köpeczi Béla Nagyenyeden született 1921- ben. Eötvös-kollégista a Bu­dapesti Tudományegyete­men, majd a felszabadulás után ösztöndíjjal Párizsban tanult. A munkásmozgalom­ban 1950 óta vesz részt, 1952 óta tagja a pártnak. 1949-től könyvkiadói szerkesztő, il­letve irodalmi vezető. 1953- tól a Kiadói Tanács elnök- helyettese; 1955-től 1964-ig a Kiadói Főigazgatóság vezető­je. Ezután az MSZMP KB kulturális osztályát vezette. Ezzel egyidejűleg az EL TE francia tanszékének pro­fesszora volt. 1967-től az EL­TE rektorhelyettese. Ugyan­ebben az évben az MTA le­velező tagjává, 1976-ban pé­ti Központi Ellenőrző Bizottság ülése A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bi­zottsága június 24-én, csütörtökön ülést tartott, amelyen a testületet érinő személyi ügyekben is döntött. A Központi Ellenőrző Bizottság Brutyó János elvtársat — saját kérésére, eredményes munkásságának elismerésével, nyugállományba - vonulása miatt — felmentette elnöki tisztségéből és testületi tagságából. Gyenes András elvtársat beválasztotta tagjai so­rába, és egyúttal megválasztotta a KEB-titkárság tagjának, és a KEB elnökének. A Központi Ellenőrző Bizottság meg" hívására a Központi Bizottság képviseletében részt vett az ülésen Németh Károly elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. 11 Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülése A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Kállai Gyula el­nökletével, június 24-én, csütörtökön ülést tartott. Meghall­gatta Kádár János tájékoztatóját, az MSZMP Központi Bi­zottságának 1982. június 23-i üléséről. Az országos tanács elfogadta a más fontos beosztásba je­lölt Sarlós István felmentését, a főtitkári tisztségből. Egy­idejűleg Pozsgay Imrét, beválasztotta az országos tanácsba, és megválasztotta a Hazafias Népfront főtitkárává. A továbbiakban az országos tanács — Molnár Béla orszá­gos titkár előterjesztésében — a népfrontmozgalom oktatás- politikai feladataival foglalkozott. Az Elnöki Tanács ülése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa június 25-én, pénteken ülést tartott. Az Elnöki Tanács elfogadta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Haza­fias Népfront Országos Tanácsa Elnökségének javaslatát, s más fontos megbízatása miatt felmentette tisztségéből Aczél Györgyöt, a Minisztertanács elnökhelyettesét, és Pozsgay Imre. művelődési minisztert. A Minisztertanács elnökhelyet­tesévé Sarlós Istvánt, művelődési miniszterré Köpeczi Bélát választotta meg. A kormány új tagjainak eskütétele Pénteken, az Országház Munkácsy-termében Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke előtt letette a hi­vatali esküt Sarlós István és Köpeczi Béla. Az eskütételen jelen volt Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára, Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. a Politikai Bizottságnak 1970- től tagja. Országgyűlési kép­viselő. HNF OT főtitkára. 1966-tól az MSZMP KB, 1915-től a Politikai Bibottság tagja, 1963 óta országgyűlési képviselő. titkára. 1970-töl 1975-ig az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja. Ország- gyűlési képviselő 1975-től, s az országgyűlés külügyi bi­zottságának elnöke. söbb művelődési miniszterré nevezték ki. Az MSZMP Központi Bizottságának 1980- tól tagja. kesztője. Az MSZMP KB tag­jainak sorába 1975-ben vá­lasztották. dig rendes tagjává választot­ták. 1971-től 1975-ig az MTA főtitkára, 1976-tól pedig fő­titkárhelyettesként tevékeny­kedett. Tudományos mun­kássága széles területet fog át. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents