Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-18 / 141. szám

1982. június 18., péntek Termelőszövetkezetek Megyénk termelőszövetke­zetei jelentős mennyiségű mezőgazdasági és élelmiszer- ipari terméket —vetőmagva­kat, gabonát, zöldséget, gyü­mölcsöt, húsipari és tejter­méket — szállítanak szocia- lista és tőkés exportra. Az exporttermelés sajátossága, hogy jelenlegi formájában a termelőszövetkezetek nem tervezik az exportot, és nem is tudják általában, hogy termékük exportra került-e. mert a későbbi értékesítési fázisokról már nincs megfe­lelő információjuk. Valóban nehezen követhető, hogy az óriási silókban tárolt gabona exportra kerülő része vajon éppen melyik szövetkezet terméke. De nehezen követ­hető a termék útja a barom­fifeldolgozó vállalatoknál, a húsiparnál, a tejiparnál, vagy a ZÖLDÉRT-nél is. Az egyes értékesítési célok, a tőkés vagy szocialista export, valamint a belföldi eladás már ezeknél a vállalatoknál jelennek meg. Ez a rendszer így sok vi­tára ad okot, és különösen eképp lesz ez a jövőben, mert a termelőszövetkezetek is jobban érdekeltté váltak a többletexport teljesítésében. Ezt valahogy mérni kell. A feladat nem könnyű, mert a megye termelőszövetkezetei 1981-ben alaptevékenységük­ből 10 milliárd forintnyi ter­melési értékre tettek szert, és ennek mintegy fele ex­portra került. Az egyik módszer az le­hetne, hogy a termelők és a felhasználók társulásra lép­nének. és így a termelő is részesedhetne az exportjö­vedelemből és az esetleges felár utólagos felosztásából. Szerintük az is járható út lenne, ha az átvételnél a minőség szerint sorolnák ex­portkategóriába a terméke­ket. Amennyiben ugyanis a szövetkezet már exportminő­ségű gabonát, húst, zöldséget, vagy más terméket ad át a feldolgozó, értékesítő válla­latnak. megtette a magáét, a többi nem rajta múlik. Mér­ni pedig ezt lehetne a leg­könnyebben, hiszen így Szövetkezeteink exportja rületén számottevő, és sok előnye miatt a szövetkezetek nem is tervezik e tevékeny­ség lényeges csökkentését. A különféle termékek általában mint saját anyagos export kerülnek külföldre. A múlt évben sok nehéz­séggel kellett megküzdeniük az exportáló ipari szövetke­zeteknek, a tőkés relációjú ér­tékesítésben. A kedvezőtlen világgazdasági helyzet, a vi­lágkereskedelem stagnálása, sőt visszaesése, és a tőkés or­szágok belső gazdasági ne­hézségeiből adódó import­igény-csökkenés nehéz hely­zetbe hozta több ipari szö­vetkezetünket. Beszűkültek a A szarvasi Szirén Ruházati Ipari Szövetkezetben NSZK exportra készülnek az ingek, az új ETON-gyártósoron juk, hogy a múlt évben me­gyénk ÁFÉSZ-ei több mint 444 millió forint értékű árut adtak el külföldre, ennek 98 százalékát dollárért. Az ex­porttermékek tekintélyes ré­sze a kistermelőktől szárma­zik. az ÁFÉSZ-ek tőlük vá­sárolják fel a méz, a gyógy­növény és aZ élő nyúl túl­nyomó többségét. A külön­féle termékek, és a cirokból készült árucikkek már sa­ját üzemi megmunkálás után, mint késztermékek kerülnek értékesítésre. Amikor exporttermelésről beszélünk, főleg a mezőko­vácsházi ÁFÉSZ tevékenysé­gét említjük, 10 millió dol­lár körüli szállításaival va­lóban meghatározó a tevé­kenysége. Nem szabad azon­ban elfeledkezni arról, hogy egyedül nem lennének képe­sek ' ekkora teljesítményre. Rendkívül széles háttérrel rendelkeznek: a megye va­lamennyi ÁFÉSZ-e szerve­zett olyan szakcsoportokat, amelyek a mezőkovácsházi ÁFÉSZ részére adják le a májlibákat, de vásárolnak a szomszédos megyéktől is alapanyagot. Több mint negyven fogyasztási szövet­kezet működik közre abban, tási szövetkezetek fokozni kívánják tőkés exportjukat. Az idei évre a megye ÁFÉSZ-ei hét-nyolc száza­lék többletexport teljesítését vállalták, terven felül. En­nek teljesítésére megvannak a reális feltételek és lehető­ségek. Ipari szövetkezetek Békés megye ipari szövet­kezeteinek nagyobbik része •— 32 — vette ki részét ki- sebb-nagyobb mértékben az exportáru-termelésből. Ta­valy egymilliárd forint fölöt­ti exportot teljesítettek, en­nek több mint a fele nem rubelelszámolású volt. A szövetkezetek nagy szá­mából adódóan rendkívül széles az exportra gyártott termékek skálája. Exportál­nak az ipari szövetkezetek gépipari berendezéseket, vil­lamos ipari termékeket, fém- tömegcikkeket, vegyipari ter­mékeket, bútort, textilruhá­zatot, cipőt és háziipari árut. Az évek során az exportnak két módozata alakult ki, a saját anyagos termelés és a bérmunka. Bérmunka első­sorban a textilkonfekció te­termékek elhelyezési lehe- | tőségei, és ezt gyakran nem \ sikerült új piacok felkutatá- j sával ellensúlyozni. Levonva a múlt év tanul- > ságait, az idei évre új tér- j mékek gyártásával és új j partnerek felkutatásával bő- j víteni kívánják a dollárelszá- i molású exportot megyénk ° ipari szövetkezetei. Az össz­exportot 9 százalékkal, ezen ä belül a tőkés exportot öt j százalékkal kívánják növel­ni. Ez a növekedési ütem ; viszonylag szerény, de ennek I teljesítése is jelentős erőfe­szítéseket követel., , ­összességében megállapít- I ható. hogy megyénk szövet- ‘ kezetei, ha gyakran nehéz körülmények között is, de r igyekeznek telesíteni a nép- gazdasági elvárásokat. A si- j kerhez azonban szükség len- j ne az érdekeltségi rendszer- további finomítására, fej- j lesztésére, és az ösztönzési | rendszer egyértelműbbé té- telére. Kép, szöveg: í Lónyai László Megyénk ipari és mező­gazdasági termeléséből je­lentős részt vállalnak a szö­vetkezetek, súlyuknak, szere­püknek megfelelően joggal emlegetik 3ékést a legszövet- kezetibb megyének. Termé­szetes, hogy az exportból is kiveszik részüket a mezőgaz­dasági, fogyasztási és az ipa­ri szövetkezetek. A három ágazat szövetkezetei közül az ipari és frogyasztási szövet­kezetek exporttevékenysége általában közvetlen, a ter­melőszövetkezetek viszont jobbára közvetett úton jut­tatják külföldre termékeiket, így ez a tevékenység nehe­zen mérhető, és gyakran vi­tára ad okot. minden termelő az átvétel­től azonnal megtudná, telje­sítette-e a követelményeket, így jobban működhetne a közvetlen érdekeltségi rend­szer is, ez mindenképpen előnyére válna az exortnak, de a hazai fogyasztásnak is. ÁFÉSZ-ek A fogyasztási szövetkeze­teknél már egyszerűbb az export mérése, pontosan tud­hogy a mezőkovácsházi ÁFÉSZ ilyen kiváló ered­ményt érhessen el. A lehetőségek még jobb ki­használására a mezőkovács­házi ÁFÉSZ jelentős fejlesz­tést tervez: mintegy 110 mil­lió forintért növeli baromfi- feldolgozó kapacitását, és egyúttal fokozza a termelé­kenységet is. Erre a növekedésre szük­ség is van, mert a fogyasz­igéretes a kétegyházi határ A kétegyházi Béke Terme­lőszövetkezetben a közel­múltban határszemlét tartot­tak Lampert László tsz-elnök és Borombós Mihály főagro- nómus kalauzolásával. Amint az elhangzott, a csaknem négy és fél ezer hektár területükből alig va­lamivel több mint három­ezer hektár a szántó. Föld­jeik nem tartoznak a legjob­bak közé, s ezért csak né­hány növény termesztésével foglalkoznak. Legnagyobb területet, mintegy 1200 hek­tárt gabonával vetettek be. Kukoricájuk 920 hektáron van, a ..napraforgó vetésterü­lete 220, az árpa szintén 220 hektár. A határszemle ígére­tes képet mutatott. Szőkül az őszi árpa. súlyosodnak a ka­lászok a búzán, a kukorica és a napraforgó jó tőállomá­nyú, és térdig érő. A nö­vénytermesztésen kívül juh- és sertéstenyésztéssel foglal­koznak. Különösen a juhá- szatot szeretnék továbbfej­leszteni, és a jelenlegi 1700- as anyajuhallományukat akarják 3600-ra bővíteni. 210 kocájuktól ez évben szeret­nének 3000 hízott sertést le­adni. A háztáji gazdaságok­ba 280 vemhes kocát helyez­tek ki és 800 malacot vásá­roltak. Ha már a háztájinál tartunk, érdemes megje­gyezni, hogy tavaly a kis­gazdaságokból csaknem 6 ezer hektoliter tej, 250 hízó­marha, több mint 7 ezer hí­zósertés és 2300 malac ke­rült értékesítésre. Fővárosi épftőtáborozók Több mint tízezer budapesti fiatal vesz részt az ország kü­lönböző területein a június 20- án megnyíló építőtáborok mun­kájában. A központi szervezésű táborok résztvevőinek mintegy | egyötöde fővárosi KlSZ-es. akik I — 12 táborhelyen — elsősorban I a mezőgazdasági munkákban se- I gitenek. Kecskeméten bolgár if- I júkommunistákkal együtt gyű- I mölcsöt szednek, és más idősze- I rü mezőgazdasági munkákban I segítenek. A martonvásári tá- I borban a nemzetközi előkészítő | intézet Laoszi diákjaival együtt [ címerezik a kukoricát. Pécs és /I Tatabánya építkezésein négyszáz | építőipari szakmákat tanuló I ..mesterjelölt” dolgozik majd. Budapesten hat szakmái építő- I tábor nyitja meg kapuit, ahova I a korábbi évekhez hasonlóan vi- I dékről érkeznek a KISZ-esek. | Sokan a főváros lakáséoükezé- I sein dolgoznak majd. szakmá- | juknak megfelelő munkakörben. I A margitszigeti úttörősta Hon | felújítására is külön építőtábort I szerveztek, s a csillebérci úttö- | rötábor felújítási munkáit is I ..építősök” végzik. A kukorica már térdig ér a kétegyházi határban Kép, szöveg: Béla Ottó Vírusokkal és baktériumokkal a rovarok ellen lurópában az utóbbi évtizedekben az er­I--------1 dőgazdálkodás — f őleg gazdasági okokból — egyre nagyobb azonos fajú erdőállományok létesítésére törekszik, mert ennek keze­lési és kihasználási költségei kisebbek, a gépesítés lehető­ségei pedig kedvezőbbek a változatos növényeket tartal­mazó vegyes erdőknél. Az ilyen egységes fafajú erdők­ben viszont gyakoribb egyes kártevő rovarok tömeges el­szaporodása és kártétele. Az ember természetesen nem nézheti közömbösen, hogy a rovarok lerágják a fiatal hajtásokat, tenni kell vala­mit ellenük. Sajnos külföl­dön már bevezették a nö­vényvédelem „nagyágyúit”, a vegyszert szóró helikoptere­ket, repülőgépeket, de ez két­élű fegyver, nagyon vissza­üthet. Az erdőknek nálunk kirándulási-üdülési funkció­juk is van, a vegyszerezés ezt is tönkretenné, de a fő veszélyt az jelentené, hogy a gazdag erdei élővilágban csak hosszú idő múlva kiegyenlí­tődő hiány mutatkozna. Más megoldásra van tehát szük­ség, veszélytelenre, és a ku­tatók világszerte sokat fára­doznak, hogy ilyent találja­nak. A környezetet, tehát a hasznos élővilágot kímélő kisnövényvédelmi módszerek biológiaiak. A legősibb és legismertebb ilyen szem­pontból a madarak rovar­pusztítása, adott esetben ez nem elég (kevés a madár, nem esznek egy-egy károsí­tó fajt.) Azzal is sok ország­ban kísérleteztek — több-ke­vesebb sikerrel —, hogy a káros rovarokat pusztító más rovarfajokat telepítsenek be (esetleg külföldről), és sza­porítsanak el. Jó pár évti­zede például Kaliforniába katicabogárfajokat telepítet­tek be a pajzstetvek ellen, hazánkban pedig egy für- készfaj szorította vissza az almafa-vértetűt. Sokat ígér az a módszer, amelynek során megfigyelik, hogy a természetben is elő­forduló rovarpusztulásokat milyen kórokozók (vírusok, baktériumok, gombák) idéz­nek elő. Ezek általában ‘ egy vagy néhány rovarfajra ve­szélyesek, egyéb élőlényekre pedig közömbösek. Ugyanak­kor a gazdaállat népességei­ben járványszerű pusztítást idéznek elő. —' A rovarokban élő vírusok száma az utóbbi években je­lentősen megnőtt. Csaknem valamennyi fontos növény­evő rovarcsoportokban (lep­kék, kétszárnyúak, bogarak, hártyásszárnyúak) élnek ví­rusok, amelyek időnként erő­teljesen elszaporodva járvá­nyokat okoznak. Egyes víru­sok a gazdaszervezet sejtjei­nek a magjában, vagy a sejtplazmájában találhatók, így sejtmagvírus okozza a tö­megszaporodáskor fellépő nagy pusztulást az erdei gyapjaspille, az apácalepke és az amerikai fehér szövő­lepke hernyóiban, a plazmá­ban élő vírus pedig a fe­nyődarazsak lárváinak a pusztítója. De vannak vírus­kórokozói a cserebogárfajok pajorjainak, a légy- és szú­nyoglárváknak, valamint a kártevő atkáknak is. Már régen felmerült a gon­dolat, hogy ezeket a víruso­kat felhasználják a biológiai védekezésre, különösen az erdőket károsító rovarok el­len. Kanadában például a fenyő-levéldarazsak vagy Svédországban az apácalep­ke ellen sikeres volt az el­pusztult rovarokból nyert ví­russal hatalmas területekre kiterjedő védekezés. A sike­rek ellenére az eljárás széles körű elterjedése egyszerű ok miatt ma még nem várható: az élő szervezetben szaporít­ható vírus „ipari” méretű előállításához még fejlett te­nyésztési technika esetén is a gazdaállatok milliárdjai szükségesek, a tömegtenyész­tés költségei pedig több száz­szorosán meghaladnák a ha­sonló hatású kémiai védeke­zőszerek előállítását. Köz­egészségügyi fenntartások is vannak, mivel aggodalmat kelthet a rovarhullákból ké­szített, esetleg egyéb kór- ‘ okozókkal is fertőzött vírus­készítmény kijuttatása. Ezen okok miatt még nagyon sok ellenőrző kísérletre van szük­ség ahhoz, hogy a vírusok mesterséges, tömeges méretű használata bekerüljön a nö­vényvédelem fegyvertárába. A vírusokon kívül számos baktérium is él a rovarok testében, elsősorban bélcsa­tornájában, amelyek közül egyesek a gazdaállat pusztu­lását okozzák, ha túlságosan elszaporodnak. Ezekkel az al­kalmi kórokozókkal szemben néhány valódi kórokozó is ismert: olyan enzimekkel rendelkeznek, amelyek fel­oldják a bélszövetet, és át­hatolnak rajta. Ilyen rovar­kórokozó baktérium például az USA-ban károsító japán cserebogár ellen már évtize­dek óta használt ún. Bacil­lus popilliae és Bacillus len- timorbus. A viszonylag ol­csón és nagy tömegben, fo­lyékony táptalajban előállít­ható baktériumspórák a nö­vényvédelemben megszokott módszerekkel, szuszpenzió vagy porzószer alakjában juttathatók a növényzetre, amelyen a hernyók károsíta­nak. A Bacillus thuringiensis nevű baktériumból nyert ké­szítményeket ipari méretek­ben állítják elő a Szovjet­unióban, az USA-ban, Fran­ciaországban és több más or­szágban. Felhasználásuk a kertészeti kultúráktól kezdve a gyapotültetvényekig és er­dőterületekig terjed. Gyap- jaspille, aranyfarkú pille el­len már sikeresen alkalmaz­ták nagyobb területeken, de kísérleteznek vele az ameri­kai fehér szövőlepke ellen is. E szer óriási előnye a vegyi növényvédő szerekkel szem­ben az, hogy kizárólag a lep­kehernyókra korlátozódik a hatása, így megkíméli a hasz­nos állatokat, ugyanakkor a védekezést túlélő égyedek ré­vén a paraziták és ragado­zók fennmaradását is bizto­sítja. A ve^szeres védeke­zés viszont a kártevők el­pusztítása mellett sok hasz­nos fajt is érint, amelyek a károsító visszatérő támadá­sakor már nem vehetnek részt az egyedszám korláto­zásában. A szer használatát viszont az korlátozza, hogy nehézségek vannak a gyárt­mány standardizálásával kap­csolatban. Egyes országokban a készítmény engedélyezését szigorú egészségügyi vizsgá­latoktól teszik függővé, ame­lyek a gerincesekkel szem­beni hatástalanságot bizo­nyítják. A rovarok körében járvá­nyos pusztulást okozó gom­bák különösen a sáskák, le­gyek állományát ritkíthatják. Bár már a századforduló előtt próbálkoztak ezek fel- használásával, a rovarkór­okozó gombák alkalmazása nem haladt előre komoly mértékben. □ módszerek ma még általában nem szá­mítanak tömegesen alkalmazható eljárásoknak, de sok kutató véleménye sze­rint irányt mutatnak, hogy p növényvédelem fejlődése mely területeken várható az elkövetkező években, évtize­dekben. Siker esetén minden bizonnyal ártalmatlanabb és szelektívebb védekezési mód­szerhez jut a növényvédelem, mint a ma még egyedural­kodó, ám a környezet szem­pontjából jogos aggodalmát nyújtó vegyszerek. D. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents