Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-17 / 140. szám

1982, június 17- csütörtök Azonos értelmezés, egyirányú cselekvés II politikai munka tapasztalatai Csorváson NÉPÚJSÁG A képviselőnő beszámol Szigeti Gáborné. munkájáról tájékoztatja a párttagságot Nagyközségünk mezőgaz­dasági jellegű, alapvetően ez határozza meg a falu arcu­latát. A lakosság lélekszáma 6700, tíz év távlatában sta­bil, alig változott. Az elmúlt években mind a mezőgazda­ság, mind a szövetkezeti ke­reskedelemben végbement az ésszerű erő. és eszközkon­centráció, ezáltal megterem­tődtek a dinamikusabb elő­relépés objektív és szubjek­tív feltételei. A „Kiváló Me­zőgazdasági Termelőszövet­kezet” címmel háromszoro­san kitüntetett Lenin Mgtsz 6000 hektáron gazdálkodik 560 dolgozó taggal. Az iparnak' hagyományai nincsenek a községben. El­sősorban a nők helyi foglal­koztatását segíti a HÖDI- KÖT telephelye 270 állomá­nyi dolgozóval, és a sütőipa­ri Vállalat 130 fővel, a tanács és intézményeinél, valamint a kereskedelemben 300 fog­lalkoztatott van. Ezek a ki­sebb üzemek a foglalkoztatá­si gondok segítésén túl, elő­segítik a munkássá válás fo­lyamatát, ez kedvező hatás­sal van a község társadalmi, politikai életére. Az aktív keresők jelentős hányada — 42 százalék — jár vidékre dolgozni. Ez hosszabb távon is így fog alakulni. Ezzel a politikai munkavégzés során számolnunk kell. Az ingá­zókkal és üzemeikkel való kapcsolattartás, együttműkö­dés nagyobb energiát igé­nyel. Az elmúlt tervciklusban to­vább javult az alapellátás színvonala. A község egész területén kiépült a villany- hálózat, minden utcában biz­tosított a vezetékes vízellá­tás. Megindult a szövetkeze­ti lakásépítés, évente 30 űj ház épül, 40 kerül felújítás­ra. Középpontban az alapszervezetek Pártbizottságunk politikai munkája során, éves mun­kaprogramjában rpgzíti a község egészére vonatkozó legfontosabb átfogó feladato­kat, igényelve és 'figyelembe véve a párttagság és a szö­vetségek véleményét, felsőbb pártszerveink' határozatait. Testületi tagjaink jól isme­rik a község valóságos hely­zetét, a feladatok meghatá­rozásában és a végrehajtás­ban is egyenrangú félként, egységesen vesznek részt. Irányító munkánk során arra törekszünk, hogy a párt politikáját mindenki egyfor­mán, helyesen értelmezze, ez az alapja az egyirányú cse­lekvésnek. Munkánk közép­pontjában az alapszervezetek állnak. Fontos feladatnak tartjuk, hogy javuljon az alapszervezeti munka szín­vonala, hiszen ettől függ egy- egy határozat végrehajtása a gyakorlatban. Az alapszerve­zetek legfontosabb tennivaló­it rendszeresen és differen­ciálva határozzuk meg. A végrehajtás ellenőrzése tes­tületi ülésen, titkári érte­kezleten és a helyszínen, a segítő szándék, a nevelés el­sődlegessége mellett, folya­matosan biztosított. Alap­szervezeteink képesek, és hagyjuk is őket önállóan dol­gozni. Titkári értekezleteken a soron levő feladatokat koordináljuk, értelmeztetjük, megjelöljük a végrehajtás út­ját, annak módszereit. Kialakulóban van a szük­séges arány a feladatmegha­tározás, a beszámoltatás, a tájékoztatás és a tapaszta­latcsere között. Helyes k'á- derkiválasztással és céltuda­tos képzéssel elértük azt, hogy az alapszervezeti ká­derállomány stabil, gyarapo­dott általános és politikai műveltsége. Tíz alapszerve­zeti titkár közül kilenc vég­zett középiskolát vagy egye­temet. Valamennyien rendel­keznek közép- vagy felsőfo­kú politikai végzettséggel. A vezetőségi tagok 80 százalé­ka végzett valamilyen szintű káderképző iskolát. Nyugod­tan elmondhatjuk. hogy alapszervezeteink kellő fele­lősséggel és színvonalon dol­goznak, a működési terüle­tükön érvényesül a párt ve­zető szerepe. Alapszervezeti vezetősége­inkkel együtt, folyamatosan feladatnak tekintjük a párt­építést, a tagfelvételi mun­kát. Az előkészítő, nevelő munka során azt tartjuk szem előtt, hogy a megnöve­kedett. bonyolultabb követel­ményekben eligazodni tydó, a politikát jól ismerő és vég­rehajtani akaró fizikai dol­gozók, fiatalok kerüljenek a párt soraiba. Az előkészítő munka „társadalmasodott”, egyre több alapszervezetben érez felelősséget az utánpót­lásért a vezetőség, a párt­csoport, a KISZ. és szakszer­vezet aktivistája, a kommu­nista vezető. Tudatosabb, átgondoltabb munkánk eredményeként ja­vult a munkás jelleg. Az újonnan felvettek 80 száza­léka több éves átlagban fizi­kai dolgozó, 50 százalékuk nő és 60—70 százalékuk fia­tal. Az új párttagok' hamar beilleszkednek a kommunis­ta közösségbe. Élenjárnak a munkában, a tanulásban, a megbízatások teljesítésében. A gazdasági élet pártirányítása Iránjdtó munkánkban alap­vető helyet foglal el a gaz­dasági élet pártirányítása. Ennek tartalmát a gazdaság­építő munkára vonatkozó határozatok ismertetése, ér­telmezése, a helyi tennivalók kimunkálása, a végrehajtás szervezése és ellenőrzése ké­pezi. Egyeztetjük a középtá­vú elképzeléseket, meghatá­rozzuk a fejlesztés irányát (termelés, beruházás, terület- fejlesztés, munkaerő- és bér- gazdálkodás stb.). Figyelem­mel kísérjük azokat a körül­ményeket, amelyek a terme­lést kedvezően befolyásol­hatják (üzem- és munka- szervezés, versenymozgal­mak, káder, és személyzeti munka, közművelődés, gaz­dasági társulások helyzete). A gazdasági kérdéseket igyekszünk politikailag vizs­gálni, segítve-ellenőrizve azt, hogy a döntések összhang­ban legyenek a határozatok- kal, az érdekek helyes sor­rendje valósuljon meg. Az önállóságot tiszteletben tart­juk és biztosítjuk. Agitációs és propaganda- munkánk során igyekszünk megértetni azt, hogy jelen­legi körülményeink' között nagyobb feladat hárul a pártszervekre, a párttagokra és a pártonkívüli dolgozók­ra egyaránt. Párttagjaink és a község -lakosságának fi­gyelme egyre jobban ráirá­nyul a gazdaságépítő munka alapkérdéseire, a népgazda­ság helyzetének', helyi fel­adatainak jobb megismeré­sére, a végrehajtásban való részvételre. A minőség és hatékonyság az utóbbi 2-3 évben mélyebben „gyökered­zik” a tudatban. A gazdál­kodás során előtérbe került a „mit — mennyiért?” — szemlélet. Egyre kevesebben becsülik le elért eredménye­inket. Számos fórumon, sze­mélyes beszélgetésen el­mondják a dolgozók, hogy valóban van mit megőriz­zünk', ezért a hétköznapok során többet is vállalnak. Pártbizottságunk a község sajátos helyzetét alapul véve figyelemmel a lakosság jo­gos igényeire, a feszítő tár­sadalmi szükségletekre —• alakítja ki a községfejleszté­si elképzeléseket, a megvaló­sítás módszereit. A lakosság többségét érintő kérdésekben (pl. középtávú fejlesztési terv), a szocialista demokrá­cia fórumait kihasználva, igényeljük és kérjük az ál­lampolgárok véleményét. Fa­lugyűléseken, tanácstagi be­számolókon. Hazafias Nép­front-rendezvényeken, társa­dalmi és tömegszervezetek gyűlésein, munkahelyi közös­ségek tanácskozásain á fel­nőtt lakosság messzemenő érettségről tesz tanúbizony­ságot. Egyre ritkább a „szám­labenyújtás”, az alaptalan, vég nélküli követelőzés. A lehetőségeket mérlegelve hangzanak el közérdekű ja­vaslatok. Egyre többen te­szik szóvá a társadalmi élet hiányosságait, a lakóterület valós problémáit. Élőbb, ha­tékonyabb lett a kölcsönös információ, a párbeszéd. Nyílt községpolitika Az a gyakorlatunk — és a jövőben is az lesz —, hogy bármely fórumon elhangzott javaslat, észrevétel, ha az a közügyet szolgálja, meg­valósuljon. A döntés meg­születése után tájékoztatjuk az érdekelteket, a lakosságot a határozatról, az elvégzen­dő feladatokról. A végrehaj­tásban konkrétan megjelöl­jük a tanácsban, a tömeg­szervezetekben és a gazda­sági egységek vezetőségeiben megbízatást teljesítő kommu. nisták tennivalóit. Az értelmes célok megva­lósításáért szívesen vállal a lakosság — élén a kommu­nistákkal, szocialista brigá­dokkal — szellemi, fizikai és anyagi áldozatot. Ezt bizo­nyítja az is, hogy a társa­dalmi munka értéke négy év alatt egy lakosra vetítve, 139 forintról 640 forintra emel­kedett. Társadalmi összefo­gással épült 8 millió forin­tért a tornacsarnok, az'isko­lák, óvodák felújítása jó­részt társadalmi munkában valósult meg. A nem tanácsi szervekkel való gazdasági koordináció eredményeként nyílt lehetőség egy 40 férő­helyes bölcsőde építésére. A Lenin Tsz saját erőből 3 csoportos óvodát hoz létre. A termelőszövetkezet ebben az évben üzemeibe bevezeti a gázt. így lehetőség nyílik arra, hogy az elkövetkezendő években az intézmények, a községben dolgozó vállalatok', v majd a lakosság is, hozzá­jusson a gázenergiához. A lakóterületi és az ÁFÉSZ- pártalapszervezetek kommu­nistái a kereskedelmi háló­zat fejlesztésének meggyor­sításáért kezdeményezték a lakossági célrészjegy jegyzé­sét. A szervező, felvilágosító munka eredményeként lakos. Ságunk 4 millió forint be­tétet helyezett el erre a cél­ra. Elmondhatjuk, hogy a nyílt községpolitika, a párt­tagok példamutatása, a szo­cialista demokrácia lehetősé­geinek egyre jobb kihaszná­lása eredményeként erősö­dött a lakóterületért, a kö­zösségekért érzett felelősség. Lakosságunk szereti közsé­gét, bízik a párt politikájá­ban, fejlődött közéleti akti­vitása. A tervek formálása mellett a végrehajtásból is egyre többen kiveszik részü­ket. Az irányító munkának csupán néhány részterületét emeltem ki közel sem azzal a szándékkal, hogy a nagy­községi pártbizottság irányí­tó munkája teljes, már nincs min javítani. Tudjuk, hogy a követelmények, a felada­tok állandó változása, nehe­zedése, a párt munkamódsze­rének', munkastílusának fej, lesztését, „karbantartását” igénylik. Csak így tudunk a feladatoknak, a párttagság bizalmának eleget tenni. Pártbizottságunk az irányító pártszervek határozatait, sa­ját munkájának tapasztala­tait figyelembe véve, a kö­zeljövőben tárgyalja és hatá­rozza meg irányító munká­jának fejlesztésével kapcso­latos feladatait. Ez is megfe­lelő alkalom arra, hogy jól éljünk a pártdemokrácia ad­ta lehetőségekkel. Igényeljük és kérjük a párttagok1, az ak­tívák és a szövetségesek vé- I leményét, javaslatait a mun- [ ka jobbítására, feladataink, a XII. kongresszus által megjelölt tennivalók még jobb végrehajtása érdeké- ben- Széli László Csorvás nagyközségi pártbizottsága I titkára I Jeles napok júniusban Ősi, népi tapasztalat és megfigyelés alapján június nyolcadikéhoz, Medárd nap­jához közismert időjárási re­gulák fűződnek. A régi öre­gek azt tartották, hogy ha ezen a napon esik az eső, .akkor negyven napon át hull majd az égből az áldás, bő­séges csapadék öntözi a föl­deket. Ezt a népi megfigye­lést a tudomány azzal iga­zítja ki, hogy valóban ez idő tájt áll be Közép-Európa ég­hajlatára jellemző kora nyá­ri monszunos esőzés. Persze előfordul, hogy nem Medárd- kor, hanem később kezd esni az eső, de a meteorológiai megfigyelések szerint június 12-e után rendszerint csapa­dékos az idő. A nyári napforduló idejé­re eső Szent Iván napja, jú­nius 24-e nagy ünnep volt régen falvainkban. A Szent Iván napi tűzgyújtást szinte egész Európában ismerték, hozzánk szláv és germán közvetítéssel került. A kul­tikus és gyakran játékos cél­zattal meggyújtott máglya szokása a tűz tisztító, gyó­gyító, termékenyítő erejébe vetett hitből fakadt. Leg­többször kóróból, szalmából gyújtottak lángot, Vas és Za­la megyében pedig az egész éven át őrsött, használt söp­rűket gyújtották meg. A da­lolva hazavitt, tűzből kimen­tett seprűcsutak a káposzta­földre került, hogy a her­nyó ne egye meg az ültet­vényt. Másutt csontból, sze­métből, rongyokból bűzös füstöt is támasztottak, hogy elriasszák a gonosz ördögö­ket. A meggyújtott tűz átug- rálása is eredetileg kultikus cselekedet volt, később játé­kos elemekkel telítődött. A lányoknál ebből jósoltak a férjhezmenésre vonatkozóan. A tűzugratáskor párosító dalokat énekeltek: az ugráló lányokat ott, a helyszínen egy-egy legénnyel „házasítot­tak össze”. Június huszonhetedikével, László napjával kapcsolat­ban népmondáink, népmesé­ink kedvelt hőséről, Szent László királyról szóló törté­netet érdemes feleleveníteni. A monda szerint egy kis bi­hari falu, Nagykereki onnan kapta a nevét, hogy amikor László koporsóját Váradra szállították, az itteni temp­lom dombján éjjeli pihené­sül megállított halottassze­kér kerekei maguktól meg­indultak Várad irányába. Június 29-e, Péter, Pál napja hagyományosan az aratás kezdetét jelezte. A bú­zaérésnek, valamint az ara­tás elkezdésének időpontjai­hoz sokféle, vidékenként vál­tozó hiedelem fűződött. Egyes helyeken azt tartották, hogy június 15-én szakad meg a búza töve, attól kezdve már nem növekszik, csak érik. Az aratás megkezdésével kap­csolatban is sok hiedelem járta: nem kezdhették el uj- holdkor; ha valaki meghalt a faluban, előbb sürgősen el kellett temetni az illetőt; kedden és pénteken sem volt ajánlatos aratásba vágni, vagy új táblába kezdeni, mert akkor üres lesz a búza feje. Kezdéskor sok helyen az arató egy búzaszálat kö­tött á derekára, hogy az ne fájjon. Az aratás befejezése- I kor pedig egy csomó gabo­nát lábon hagyták a mada­raknak, másutt egy marék kalászt a tarlón, hogy a jö­vő évben a zivatar ne te­gyen kárt a vetésben. Az igazi aratóünnepet azonban nem júniusban, a munka kezdetekor, hanem az ara­tás befejezésekor rendezték meg, felvonulással, színes mulatsággal, tánccal egybe­kötve. Kiss György Mihály Gyulán, 1975-ben két fia­talasszony indult az ország- gyűlési képviselő-választáson, s kettőjük közül végül is Szigeti Gáborné került be a Parlamentbe. A város or­szággyűlési képviselője az utóbbi hónapokban többször találkozott választóival, és számolt be tevékenységéről. Legutóbb a belvárosi párt- alapszervezet tagsága hívta meg, hogy meghallgassa be­számolóját munkájáról, te­vékenységéről. Elsőként arról beszélt, hogy milyen nagy megtiszteltetés volt számára az első parlamenti ülésszak, ahol ott ülhetett az ország vezetői körében. Ennek bi­zony már hét esztendeje. Az azóta eltelt időszakban nyolc ülésszakon, tizennégy ülést tartott az országgyűlés, ame­lyen négy törvényjavaslatot tárgyaltak és szentesítettek egyhangú határozattal a kép­viselők. — Az 1980. decemberi ülé­sen az országgyűlés megtár­gyalta a népgazdaság VI. ötéves tervéről szóló tervét. Balogh L ászló, a békési Egyetértés Tsz elnöke hozzá­szólásában foglalkozott a mezőgazdaság belső tartalé­kaival, a növénytermesztés­ben, az állattenyésztésben meglevő lehetőségek kiakná­zásával. Az elmúlt év tava­szi ülésszakán Bóka Mihály- né, a méhkeréki tanács el­nöke szólalt fel, és mondta el véleményét, javaslatát. A tavaly decemberi ülésszakon Skaliczki Károlyné szólt hozzá az 1982. évi költségve­tésről szóló törvényjavaslat­hoz. Jómagam 1977-ben mond­tam el szűzbeszédemet a vízügyi hivatal elnökének beszámolójához. Ebben je­lentős hangsúlyt kapott me­gyénk belvízproblémáinak bemutatása, és az, hogy az évenként rendszeresen visz- szatérő bel- és árvíz sok milliós terméskiesést okoz, különösen a Körösök men­tén. Tudjuk, hogy ennek a megoldása nem kis időt és anyagi áldozatot kíván. Hisz egyrészt tovább kell szorgal­mazni a belvizek levezetését, mégpedig minél biztonságo­sabban és gyorsabban, más- - részt ki kell dolgozni azokat az eljárásokat, hogy a lehul­lott csapadék jelentős része a talajban maradjon, és jó­tékonyan éreztesse hatását különösen aszályosabb idő­ben a mezőgazdasági terme­lés növelésében. Jelenleg a város vezetői azon fáradoz­nak, hogy mihamarabb meg­oldódjék Gyula csapadékvíz­elvezetése, amelyre nagysze­rű lehetőség kínálkozik tár­sulás formájában. Szólt a képviselőnő arról is, hogy az országgyűlésnek 11 állandó bizottsága tevé­kenykedik és a Békés megyei képviselők öt bizottság mun­kájában vesznek részt. Be­szélt az országgyűlési képvi­selők Békés megyei csoport­jának munkájáról, amely ülését általában a Hazafias Népfronttal közösen rende­zi. Hogy a képviselők minél jobban megismerhessék a megye lakosságának gondja­it, a csoport üléseit általá­ban más-más helyen rende­zik meg, így jártak már Me- zőkovácsházán, Szarvason és Szeghalmon. Részletesen szólt arról is, hogyan találko­zik választóival, milyen se­gítséget tud adni a hozzáfor­dulóknak. B. O. Kétcgyházi ház előtt Fotó: Fazekas László

Next

/
Thumbnails
Contents