Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-16 / 139. szám

1982. június 16., szerda NÉPÚJSÁG Szépen magyarul - szépen emberül Nyelvhasználat és emberi magatartás n szép könyvek mestere Beszélgetés Szánté Tiborral Az utóbbi években egyre gyakrabban jut eszembe egy egyetemi élményem. FJéhai latinprofesszorom így kezd­te az egyik délutáni előadá­sát: „Rettenetes az, hogyan beszélnek a gyerekeink”. El­mondta, amerre jött, minde­nütt az iskolából kiabálva hazatérő vagy a tereken lár­mázva játszadozó gyerekek­kel találkozott, s a beszéd­jükből, kiabálásukból tisz­tán csak egy kifejezés volt hallható: „Te hülye!” Nem haragudtak egymásra, nem veszekedtek, mégsem tudtak egymáshoz másként szólni. Ma már inkább csak a 9 —10 éves labdázó gyerekek­től hallja az ember: „Add már a labdát, te hülye! Ho­vá adtad, te hülye? Löd már rá, te hülye!” — mondato­kat. Megritkult ez a kifeje­zés. De nem azért, mert a nevelésünk elérte már azt, hogy látják a gyerekek a helytelenségét. Hanem azért, mert átvette a helyét egy se­reg más, durvább, sértőbb szó, kifejezés. Utazom a vonaton. Négy egymással szemben ülő fia­talember meséli egymásnak a munkahelyi élményeit. Na­gyokat nevetnek közben, a térdüket csapkodják jóked­vükben, s két mondat között vagy a mondat végén jön az a bizonyos, közösülésre fel­hívó kifejezés. Mind a né­gyen olyan hangosan beszél­nek, hogy a szakasz minden utasa hallhatja. Végigmegyek a főiskola fo­lyosóján, óráról jönnek ki éppen a hallgatók, és sokan ebédelni indulnak. Két nő­hallgató a kijárat előtt befe­jezi a beszélgetését. Az utol­só mondata az egyiknek' ez: „Mondd meg neki, menjen az anyja...!” Hallom én is, s hallotta még legalább tíz hallgató. Vizsgaidőszak. Fiú- és nő- hallgató várja a jóbarátot. „Mit írt be az indexedbe az a vén k...?” „Közepest.” „Le van ...!” Megint egész környezetük hallotta. Autóbuszon, utcán, mun­kahelyeken csak úgy röp­ködnek ezek vagy ezekhez hasonló durva, sikamlós és trágár szók, kifejezések. Fi­úk és leányok, férfiak és nők ajkáról egyformán. So­kan azt vallják, hogy a dü­hös, az elkeseredett ember így könnyíthet magán. A felsorolt esetekben a trágár szavakat használó nem volt sem dühös, sem elkesere­dett. Vajon mit mondtak volna akkor, ha valóban dü­hösek lettek volna, vagy ve­szekedtek volna? E]" tudjuk képzelni, hiszen mindnyájan tanúi lehettünk már utcán, vonaton vagy munkahelyen effélének. A legnagyobb baj az, hogy a durva, trágár stílust a legtöbb ember természetes­nek veszi már, mintha ezek a szavak polgárjogot nyertek volna a mindennapi beszéd­ben. Pedig az egyenlő mér­tékkel szabott demokratikus jogok sem adnak senkinek sem jogot arra, hogy a vo­naton, a szórakozóhelyeken, a munkahelyen, a nyilvá­nosság előtt, ahol mások is hallják, ezeket a szavakat, kifejezéseket használják. Szűk baráti körben ki-ki úgy beszélhet, ahogy akar, a nyilvánosság előtt azonban nem. Sokan elfelejtik azt, vagy talán nem is tudták, hogy az emberi magatartás­nak a nyelvi magatartás, a beszéd szerves része. Aki durva, trágár szavakat hasz­nál, akinek mocskos a be­széde, annak alighanem ilyen az érzésvilága, az egész gon­dolkodásmódja és az emberi magatartása is. Bachát László Esztergály Keve fotókiállítása A mezőberényi művelődési házban Szűcs Lajos, a nagy­község tanácselnöke nyitotta meg Esztergály Keve fotóki­állítását. — Megyénk szülöttét üd­vözölhetjük körünkben, aki íme hazajött munkáival, a művészi fotókkal — mondta bevezetőjében a tanácselnök. Huszonhét kép látható a kiállítás falain, ízelítő, tel­jességre törekvő keresztmet­szete egy színes fotós egyé­niség munkásságának. Port­rék, életképek, tájképek, a' múlt egy-egy pillanatának művészi lenyomata és épülő világunk lendületet hordozó üzenete. Esztergály Keve képeihez aligha kell magya­rázat, mert azok önmagukért beszélnek. Tisztán, egyszerű­en, mindenki által befogad­hatnám A vándorkiállítás első állo­mása a mezőberényi fotótár­lat, amely az idei nyár kul­turális eseménysorozatának jelentős * színfoltja. Csikók II. Szántó Tibor, a magyar könyvművészet hetvenéves mestere á napokban kapta meg Lipcsében a Gutenberg- díjat. Életműve elválasztha­tatlan a magyar könyvészet XX. századi fejlődésétől. Be­szélgetésünk témája mi is le­hetne más, mint a könyv. — A könyvnyomtatás több mint félezer évig az emberi kultúra és civilizáció érté­keinek legfőbb hordozója, a gondolatrögzítés első számú eszköze volt. Néhány évtize­de azonban új vetélytársak jelentkeztek: a film, a rádió és a televízió, végül az elekt­ronikus információfeldolgo­zás, amely átformálta a gu- tenbergi világképet. Milyen­nek látja a jövőt? — Lipcsébe, a könyv vi­lágkiállításra nyolcvankét nemzet nyomdászai, könyvki­adói hozták el alkotásaikat, így friss élmények alapján számolhatok be a tapasztala­taimról. A könyv nem vesz­ti el szerepét, csak feladatai átcsoportosulnak. A tudomá­nyok sohasem látott fejlődé­séhez, „szétrobbanásához” igazodva ma a világ könyv­termésének zöme tudomá­nyos, ismeretterjesztő jelle­gű. A szépirodalom, a lírai, drámai, epikai könyvek hát­térbe szorultak, mondjuk a kémia, a kibernetika, az elektronika egyes alágazatai- hoz viszonyítva. Mint Lip­csében elhangzott, szinte egyedül a magyar könyvki­adásban, könyvészetben őriz­te meg első helyét a szépiro­dalom. Mindenütt másutt puha fedelű, áruházi termék­ké vált, csekély számú rep­rezentatív kiadványt kivéve. — Egyébként a könyv sem térhetett ki a képi gondolat- közlés, a film, a televízió ha­tása elől. A külföldön meg­jelenő könyvek tartalma hat­van—hetven százalékban kép, méghozzá színes, még a .tudományos könyveké is. Mint magyar nyomdász örü­lök. hogy a hazai könyvki­adás megőrizte erényeit, nemcsak a tartalmi igényes­ség a jellemző, hanem a for­ma, a köntös is. — A szép magyar könyv nemzetközi rangját az ön munkássága is öregbíti. Leg­utóbb hatalmas sikert ara­tott az Arany János Kap­csoskönyvét idéző Weöres Sándor kézírásos könyve. Mi­ért éppen a könyvészet e területén kalandozik? — Tulajdonképpen színész szerettem volna lenni, nyom- dászinasként tizenhat éves koromban a munkás szavaló­kórusban ismerkedtem meg Illyés Gyulával. A kör veze-, tője, Ascher Oszkár, akkor még mérnök volt. Amikor színésznek „felvételiztem”, megkérdezték, mi a szak­mám? Megmondtam, hogy nyomdász vagyok. Tehetség­telennek tartottak, de meg­vigasztaltak, hogy a nyom­dászat szép szakma ... Kner Imre keze alatt tanultam. A- másik mesterem Bortnyik Sándor volt, a festő. Jól is­mertem a Nyugat nagy nem­zedékét, és később egy láger­ben éltem Radnóti Miklóssal Borban. Utolsó útja előtt mondtam neki, ne induljon el a transzporttal, de nagyon szerette volna látni Fannit. Én ott maradtam a bori tá­borban, és csak később, á harmadik csapattal mentünk erdőkön, hegyeken át búj- kálva az ellenséges csapatok és a szerb partizánok harcai között. De térjünk vissza de­rűsebb témára. Bortnyik is­kolájában amolyan kis Bau- haust alakítottunk Halász Jánossal, az animációs film egyik legnagyobb mesterével (aki ma Angliában él), és Vásárhelyi Győzővel, azaz Victor Vasarelyvel. Vonzódá­som a költészet, az irodalom, és a színházi világ iránt tö­retlenül megmaradt. Ezért is kértem meg most . a Szé­chenyi Nyomda vezetőit, hogy ' a Devecseri Gábor munkáiból készülő kis kötet megvalósításában vegyenek részt. Ez amolyan baráti, családi kiadvány lenne, nem árusítási célokra. Húsz, hu­szonöt élő és a közelmúlt­ban eltávozott költő mun­kásságából válogatunk ha­sonló módon. — A tizedik nyomdaipari mérnök-technikus találkozón, Győrött az ön előadásának témája a fényszedés tipográ­fiája volt. Miért éppen e technikainak tűnő tárgykör­rel foglalkozott az országos tapasztalatcserén ? — Korunkban a civilizáció sokkal nagyobb léptekkel ha­lad előre, mint a kultúra. Nem volt még idejük az em­bereknek feldolgozni a vál­tozásokat. Tizenöt évvel ez­előtt, amikor Veres Péter válaszolt arra a kérdésre, hogy miért kell a szép könyv, még ezt mondta: „Nem tu­dok erre válaszolni, de az a fontos, hogy sok könyv le­gyen, és mindenki olvasson”. Nos, tizenöt—huszonöt év az emberiség történetében egy pillanat, egy sóhaj. Ma már nagyon sok könyvet adunk ki, és a mennyiség, a tech­nika mellett nem közömbös a formai hátország sem. Nyugodtan mondhatom, het- venegyedik életévemben, hogy csak úgy adhatjuk át holnap az új kommunikációt, ha. megtanítjuk a fiatalokat a klasszikusok tiszteletére. Az ofszet és a fényszedés vi­lágában sem nélkülözhetjük például a reneszánsz betűtí­pusokat. Ezek ugyanis meg­felelnek még a bauhausi el­veknek is: a funkciót tökéle­tesen. kielégítő forma egy­szersmind esztétikum js. — ön a január elsejétől önálló Helikon Kiadó művé­szeti vezetője. Ma, amikor a kultúra üzletszerűségéről fo­lyik vita, hogyan tudja igé­nyes elveit a közgazdasági gyakorlattal egyeztetni? — Jottányit sem szabad engedni ideáinkból az igény­telenség üzleti csábítására. Állami támogatás nélkül akarunk megélni, de különö­sebb haszonra nem törek­szünk a kiadóban. Vallom, ha olyant produkálunk, ami fölkelti az érdeklődést, az jól eladható. A magas irodal­mi színvonalú, szép könyve­kért áldoznak az emberek. Ezért tervezzük a magyar klasszikusok kiadását biblia­papíron. Szívesen kiadnám például Az ember tragédiáját Paulay Ede ősbemutatójának 1983. évi centenáriumára, ha Markó Iván balettet készíte­ne belőle. Hát, ilyesmiken tö­röm a fejemet. Horváth Sándor Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Lélek és test. 8.54: Beszélni nehéz. 9.06: Népdalcsokor. 9.45: Kis magyar néprajz. 9.50: Tarka mese. kis mese. 10.05: Baumgartner, az érzékeny kapus. 10.26: Mikrokozmosz. 10.35: Válaszolunk hallgatóink­nak. 10.50: Galambos Lajos fúvós­együttese játszik. 11.02: Walter Bohle zongorázik, a Barchet vonósnégyes ját­szik. 12.45: Házunk tája. 13.00: Operaslágerek. \ 13.30: Dzsesszmelódiák. 14.19: Kritikusok- fóruma. 14.29: Beethoven: I. szimfónia. 15.05: Kamarazene. 15.28: Litera-túra. 16.05: Operaáriák. 16.23: Magyar Irodalmi Arckép- csarnok. 16.43: Pátria — népzenei hang­lemezsorozat. 17.05: Kinek több a kevesebb? 17.30: Vas megyei zenei hetek. 18.04: Filmzene. 18.15: Hol volt. hol nem volt... 19.15: Gondolat. 20.00: Nótaest. 21.00: Operaáriák. 21.30: Háttérbeszélgetés. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Rádiószínház. Ki meg nem hal fiatalon. 23.33: Grieg: a-moll szonáta. 0.15: Badings: Három breton dal. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Nagy Gábor táncdalaiból. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Idősebbek hullámhosszán. 9.30: Ki szállt át a magántaxi­ba? 10.00: Zenedélelőtt. 12.05: A Magyar Rádió népi ze­nekara játszik. 12.35: Tánczenei koktél. 13.30: Színes szőttes. 14.00: Nádor Magda énekel. 14.15: Cseh fúvósmuzsika. 14.35: Timmy-Tom. 14.57: Slágermúzeum. 15.46: Palló Imre nótafelvételei­ből. 16.00: Siriusz kapitány veszély­ben. 16.40: Könnyűzene Prágából. 17.10: Nóták. 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Klasszikus operettekből. 19.25: Világtörténelem dióhéjban. 19.45: Az Asia Supergroup fel­vételeiből. 20.35: Válas(s)z! 21.27: Népzenekedvelőknek. 21.57: Keringők. 22.30: Berki Géza szerzeményei­ből. 23.20 : Zenés játékokból. III. MŰSOR 9.00: Dzsesszarchívum. 9.20: Elisabeth Schwarzkopf, Dietrich Fischer-Dieskau énekel. 11.05: A Pikk Dáma. 12.00: Nagy mesterek kamaraze­néjéből. 14.00: Rózsaméz. 14.28: Lehár operettjeiből. 15.12: Görög regék. 15.30: Bemutatjuk új Sosztako- vics-lemezünket. 16.20: Zenekari muzsika. 17.00: öt földrész zenéje. 17.09: A zeneirodalom remekmű­veiből. 18.15: Magnósok, figyelem! 19.05: Magyar tájak dalaiból, táncaiból. 19.35: Vas megyei zenei hetek. Közben: kb. 20.15: Egy pálya vonzásában — Indiában. 21.15: Schumann-románcok. 21.40: A Beatles együttes és a dzsessz. 22.25: Operaáriák. 23.00: Dubrovay László műveiből. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés, hírek. 17.05: Farmer és nyakkendő. Ze­nés ifjúsági magazinműsor. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 9.00: Tévétorna, (ism.) 9.05: Zina. (ism.) 10.10: Delta, (ism.) 10.35: Viperafészek. (ism.) 15.00: Iskolatévé. Nyelvtanárok. figyelem! (ism., f.-f.) 16.05: Hírek, (f.-f.) 16.10: Turizmus ’82. (ism.) 16.50: A Közönségszolgálat tájé­koztatója. (f.-f.) 16.55: Reklám, (f.-f.) 17.05: Labdarúgó-világbajnok­ság. Anglia—Franciaország mérkőzés. A szünetben: ' Reklám, (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétoma. 19.15: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Jogi esetek. 20.40: A hét műtárgya. 20.45: ..Nem felfelé török, uram ...” 21.50: Charles Aznavour '80. 22.50: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: Gombaszög 1981. (f.-f.) 20.30: Billy Gobham és barátai. 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Rékám, (f.-f.) 21.30: Telesport. 22.45: Reklám, (f.-f.) BUKAREST 17.10: Iskoláról, tanulásról. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.30: Gazdasági figyelő. 20.45: A jövő tervei. 21.05: Mások nevében — francia játékfilm. 22.05: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 15.10: Tv-napló. 16.05: Bilbao. Labdarúgó VB: Anglia—Franciaország. 16.50: Reklám. (Zg.) 17.50: Videooldalak. (Zg.) 18.00: Hírek. (Zg.) 18.15: Csináld magad! 18.45: Rajzfilm. (Zg) 18.51: Reklám. (Zg.) 18.57: Ma este. (Zg.) 19.00: Tv-napló. 19.25: Reklám. (Zg.) 19.30: Népi muzsika. (Bg.) 19.45: Reklám. (Zg.) 19.50: Valencia. Labdarúgó VB: Spanyolország—Honduras. 20.45: Reklám. (Zg.) 21.50: Nagy összeesküvések. 23.20: Tv-napló. II. MŰSOR 18.57: Ma este. (Zg.) 19.00: Tv-napló. 19.25: Reklám. (Zg.) 19.30: Aktualitások. (Bg.) 20.00: N. V. Gogol: A revizor. 21.15: Reklám. (Zg.) 21.20: Hírek. (Zg.) 21.25: Huszonnégy óra. 21.30: Panoráma. (Zg.) SZÍNHÁZ 1982. június 16-án. szerdáa 20 órakor Szarvason: VIKTÓRIA MOZI Békési Bástya: 4 órakor: Tig- riscsapáson, 6 és 8 órakor: Egy elvált férfi ballépései. Békéscsa­bai Szabadság: de. 10, 4 és 6 órakor: Cha-cha-cha. 8 órakor: Bonnie és Clyde. Békéscsabai Terv: Ordasok között. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Találko­zás. fél 8 órakor: Kínai negyed. Gyulai Petőfi: 4 és 6 órakor: Benzinkutasok az Aranypatkó­nál, 8 órakor: Good bye és ámen. Orosházi Partizán: Szív­zűr.

Next

/
Thumbnails
Contents