Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-13 / 137. szám
o NÉPÚJSÁG 1982. június 13.. vasárnap Két tsz együttműködése Meghiúsult elképzelésekről is tud a krónika Hogy mennyi köze van egy mezőgazdasági üzem látványos fejlődéséhez az együttműködésnek, arról megoszlanak a vélemények. Különösen ha két olyan szomszédos gazdaságról van szó, mint a csárdaszállási Petőfi és a köröstarcsai Petőfi Termelőszövetkezet. A csárdaszállási közös gazdaság hosszú idő óta kiemelkedően gazdálkodik, ezt egyébként négy kiváló cím is jelzi. Az 5 ezer hektáros üzem a legutóbbi kiváló címet tavalyi eredményei alapján kapta, amikor is 38 millió forint nyereséget ért el. Igaz, ebben a kedvező adottságok is segítettek a csárdaszállásiaknak. A mintegy ezer hektárral nagyobb köröstarcsai tsz már korántsem dicsekedhet ennyi címmel. Ráadásul a szövetkezet 1978-ban ötmillió forintos hiánnyal zárta az évet. Négy év sem kellett azonban ahhoz, hogy talpra álljanak. Erre egyébként a tavaly elért 19 millió forintos nyereség is bizonyíték. A két termelőszövetkezet közötti együttműködés régi hagyományokra épül. A személyes ismeretségek, a mindkét oldalon kialakult vélemények, „jó szomszédok” sokat segítettek abban, hogy a szövetkezetek szakemberei különös érdeklődéssel figyeljék egymás gazdálkodását. Azután 1978-ban előbb a rizstermesztésben született írásos együttműködési megállapodás, majd az üzemek szinte minden területre kiterjedő szocialista együttműködési szerződést kötöttek. Az írásos megállapodások létrejöttében az akkori, Körösök Vidéke Tsz-szövetség kezdeményezése volt a perdöntő. A szövetség vezetőinek unszolása nélkül — ehhez persze a szövetség elnökségének határozata is kellett — talán sohasem kötnek írásos megállapodást. A teljesség kedvéért érdemes még egy kis kitérőt tenni. A köröstarcsaiak eredménytelenségének kettős oka is volt: az állandóan visszatérő és pusztító belvíz, valamint a rizstermesztési ágazat tekintélyes vesztesége. A Csárdaszálláson elért, hektáronkénti termésátlagnak itt a felét sem produkálták. Ilyen helyzetben fogalmazódott meg egyre gyakrabban, hogy a szomszédos rizstelepekkel rendelkező gazdaságok közül a tárcsái vegye át a csárdaszállásiak tapasztalatait. ♦ Az írásos megállapodások aláírása óta négy év telt el. „Mi akkor kezdtünk telepeink felújításához, amikor mások abbahagyták a rizs- termesztést” — mondja Nagy Imre, a köröstarcsai Petőfi Tsz 1978 után megválasztott elnöke. Az együttműködés így már a felújításra is kiterjedt, lényeges eleme volt a segítésnek a szakemberek, vízi őrök, gépek, vetőmagok cseréje. És mert még sokan azt hiszik, a köröstarcsaiak fel- emelkedése a rizstermesztésben csakis a csárdaszállásiaknak köszönhető, elmondjuk, hogy az a telepek felújítása után egyébként is bekövetkezett volna. És talán a köröstarcsaiak szakmai önérzetét sem sérti,» ha mindehhez hozzátesszük; volt mit ellesniük az ország egyik legjobb rizstermesztő gazdaságának szakembereitől. Arra is volt példa, (de csak később) akkor, amikor a köröstarcsaiak is túl voltak az első nehézségeken, hogy nem fogadták meg a csárdaszállásiak rizstermesztési tanácsait. Jellemző, hogy a jó kapcsolatokon ez mit sem változtatott, sőt a csárdaszállásiak ma már elismeréssel szólnak arról a gyors fejlődésről, amit a szomszédos gazdaság elért. A köröstarcsai tsz sikeres gazdálkodásában már 1980- ban is, de különösen 1981- ben döntő szerepet játszott a rizstermesztés. Az 1981-ben Budapesten megtartott országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításon a közös gazdaság a rizstermesztésben elért eredményekért elismerő oklevelet kapott. A hektáronkénti termésátlaggal pedig megközelítették a csárdaszállásiak hozamait. Az együttműködés nem lehet egyoldalú segítségek, áldozatvállalások sorozata. Ha kellett, a köröstarcsaiak is a csárdaszállásiak segítségére siettek. Erre az utóbbi két évben már egyre többször nyílott lehetősége a szövetkezetnek, gépi felszereltsége sokat javult, korszerűsödött. ♦ A gazdálkodás fejlődése- azonban egyre inkább kinőtte a gépek, alkatrészek, vetőmagvak, szállítóeszközök, esetleg szakemberek cseréjének kereteit. A gyorsabb fejlődés, a gazdaságosság igénye újszerű együttműködéseket követelt. A csárdaszállási Petőfi Tsz több szövetkezeti társulás létrejöttében vállalt kezdeményező szerepet, és úgyszólHat évtized a munkásmozgalomban A közelmúltban. 80. születésnapja alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést vehette át Janovits Imre orosházi nyugdíjas. Ugyanekkor nyújtották át neki a 60 éves párttagságát igazoló emléklapot is. A veterán kommunistát otthonában kerestük fel. A szőlőben dolgozott, korát meghazudtoló frisseséggel. Jóllehet eddigi életének első fele nem volt könnyű.. — Tősgyökeres orosházi vagyok, ebben a házban születtem — mutat a belső szobára —. ott- abban a sarokban. Ide a szomszédba jártam elemi iskolába. Nem volt könnyű gyerekkorom, ugyanis apám 4 éves koromban meghalt, aztán jött az első világháború ... 15 éves koromban kifutófiúnak álltam, aztán voltam egy molnárnál garatos, darásmolnár és lisztesmolnár. Végül is aztán édesanyámmal úgy döntöttünk, hogy elszegődök kőművesinasnak — emlékszik vissza, majd néhány tanonciskolái emlékét idézi: már akkor is szimpatizált a munkásmozgalommal. a Tanács- köztársaság idején a tanonciskola könyvtárosa volt, s volt ^alkalma beszélgetni az első világháborút megjárt idősebbekkel. 1920-ban felszabadult, s megkezdődött életében a vándorlás. — A kezdeti időszakban Orosházán és környékén, az uradalmakban pajtákat, istállókat, gazdasági épületeket építettünk. A ’20-as évek végére aztán elfogyott a munka: Salgótarjánba mentem munkát keresni. Rövid idő után hazatértem az egyik malom építkezéséhez, ahol 2 és fél kiló búza volt az órabérem. Ekkor már vezetőségi tagja voltam a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetének, a gazdasági ügyeket intéztem, s az illegális kommunista párt helyi csoportjával tartottam a kapcsolatot. Vagyis ekkor kettős párttagságom volt — magyarázza, majd a ’30-as évek gazdasági válságáról beszél, a munkanélküliség kerül szóba. — Én szerencsés helyzetben voltam, ugyanis az 1930- as évek végétől Orosházán megkezdődtek a laktanyaépítkezések, s kaptam munkát. Ebben az időben már aktíy pártmunkásként is dolgoztam. A Horthy-időszakban gyakran jártam fel a fővárosba, s tartottam a kapcsolatot az elvtársakkal. Az 1937- es nagy alföldi lebukáskor engem is letartóztat- ták, házkutatást tartottak. 1938- ban elítéltek, büntetésemet Szegeden, a Csillagbörtönben töltöttem. Szabadulásom után rendőrségi felügyelet alá helyeztek, majd 1944. április 6-án ismét letartóztattak mintegy 80 baloldali társammal együtt. Ekkor már mozgalmunk széleA szóló állandó elfoglaltságot ad ván, minden esetben jó partnerre talált a köröstarcsai szövetkezetben. Hz még akkor is igaz, ha az agrokémiai, a repülőgépes társulásnak, a takarmánykeverő közös vállalatnak rajtuk kívül több részvényese is akad a környező gazdaságok közül. Mindhárom beruházás meghaladta volna egy-egy üzem erejét. A csárdaszállásiak emellett a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalattal közösen rizsvetőmag-tárolót is üzemeltetnek. Meghiúsult elképzeléseikről is tud a krónika. Legutóbb a két szövetkezet közös szárítót, tárolót akart építeni. Az elképzeléseknél tovább mégsem jutottak. Az egyik fél szerint a jogszabályok miatt, amelyek az állami támogatást bértároláshoz kötik, a másik fél szerint az eltérő érdekek miatt futott zátonyra a közös kivitelezés. Végül is mindkét gazdaság úgy döntött, önálló beruházásba kezd. A csárdaszállásiak már építik a szárítót, tárolót. .. ♦ Két évvel ezelőtt a köröstarcsaiak előnyre tettek szert a könyvelés korszerűsítésében. A csárdaszállásiak tájékozódtak az ottani tapasztalatokról, de az együttműködés kínálta lehetőségekről nem esett szó. Mint ahogy egyelőre hiába kínálja az együttműködést a gazdálkodás sok területe, hogy csak egyet- említsünk: a vetésszerkezet közös kialakítását. „Még nem értek meg a feltételek” — hangsúlyozzák. A sokoldalú kapcsolattartás az együttműködés jövője szempontjából mégis biz-' tatónak tűnik. A szövetkezet' vezetőségei évente kétszer találkoznak, közös határszemlét tartanak, véleményt cserélnek, s ilyenkor sok szó esik az együttműködés eredményeiről, gondjairól is. Köpenyes János sebb volt. kapcsolatot tartottunk a Békepárttal. Darvas József csoportjával. A fel- szabadulás Orosházán ért. 1944. október 14-én megalakítottuk a kommunista párt helyi csoportját, ahol gazdasági vezető lettem. Janovits Imrét a párt azzal bízta meg, hogy szervezze meg az építőmunkások termelőszövetkezetét. Ebben az időszakban voltam a MÉMOSZ — építőmunkások szákszervezetének — délkerületi tUkára is. Ezt követően építőipari vállalatnál dolgozott anyagbeszerzőként, majd művezetőként, egészen 1962-ig, nyugdíjba vonulásáig. — Szeretem az embereket, szeretek közel lenni hozzájuk, s gondjaikat átérzem. — Hogyan telnek a nyugdíjasnapok? — Jaj, kevés az időm! — mondja nevetve, majd komolyan folytatja: — Nyugdíjazásom után jelentkeztem pártmunkára, kezdetben pártépítéssel, majd 1975-ig körzeti, álapszervezeti titkárként dolgoztam. Sajnos a szemem nagyon és rohamosan romlik, nehezen tudok olvasni — mutatja vastag szemüvegét. Egyébként az orosházi városi pártbizottságnak Janovits Imre ma is tagja. Szépen gondozott kertje szorgalmát tükrözi. — Szeretem a szőlőt, leköt. Most a kötözés adja a legtöbb munkát, — Család? — Feleségem a helyi Béke Tsz nyugdíjasa — aki egyébként pártmunkájában is társa volt. s ma is társa Janovits Imrének. — Egy lányom van, ő az Egyesült Izzóban szervező titkár, a vöm már nyugdíjas. Van egy unokám és két dédunokám. Ilyen korban a gyerekek aranyozzák be az ember életét — mondja búcsúzóul. Kép, szöveg: Szekeres András
