Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-13 / 110. szám

1982. május 13., csütörtök o Fiatalok a műszaki haladásért Országos munkabizottságot hoznak létre a Fiatal Műsza­kiak és Közgazdászok Taná­csai (FMTK), valamint a Fia­tal Agrárszakemberek Taná­csai munkájának központi szervezésére, irányítására (az előbbiből 680, az utóbbiból 178 működik hazánkban). Az újonnan létrejövő munkabi­zottságba bevonják a műsza­ki, a technikai fejlesztésben érintett országos hatáskörű állami és társadalmi szervek képviselőit is. A KISZ-szervezetek, lehe­tőségeikhez mérten hozzájá­rulnak a tudományos kuta­tás és a műszaki fejlesztés eredményeihez, segítik gya­korlati alkalmazásukat. Az újítómozgalomba több mint 40 ezer fiatal kapcsolódott be. A fiatal szakemberek jó öt­leteinek, értékes javaslatai­nak felszínre juttatását, ezek megvalósulását segíti majd az újonnan létrejövő orszá­gos munkabizottság is. A KISZ-szervezeteknek, a KISZ X. kongresszusa óta eltelt, a műszaki haladá­sért, megújhodásért végzett tevékenységéről körképet ál­lítottak össze az MTI vidéki szerkesztőségeinek munka­társai. Jelentős fejlesztési ered­mények, és ezek nyomán korszerű termékek megho­nosítása fűződik a Győri Graboplast Pamutszövő- és Műbőrgyár ifjú kommunis­táinak nevéhez. Ilyen termék például a Grabiol Marina nevű bőrdíszműipari műbőr, amelyet egy négytagú, fiata­lokból álló munkacsoport fejlesztett ki. Hazai alap­anyagokból kísérletezték ki a gazdaságosan gyártható és értékesíthető műbőrfajtát, amelyből strand-, iskola- és sporttáskák készülnek. A korszerű táskaműbőrt ma már nagyüzemileg gyártják, és külföldre is szállítanak belőle. Győrött, az Egyesült Izzó Kisalföldi Gépgyárának KISZ-esei egy teljesen új termék, a csatlakozógyártó automata meghonosítása fö­lött vállaltak védnökséget az elmúlt évben, s e kötelezett­ségeiknek rendben eleget is tettek. Rövid idő alatt állí­tották elő az automata pro­totípusát, s azt követően megkezdődött a termék soro­zatgyártása. Tavaly már 25, az idén pedig, a terv szerint, 100 ilyen berendezést gyár­tanak. Az okos gép emberi kéz beavatkozása nélkül, nagy gyorsasággal, óránként 600 elektromos csatlakozót szerel össze. A több darab­ból álló, s az összeállítás után is egy centiméternél alig nagyobb csatlakozókat a mikrotechnika alkalmazza. Veszprém megyében a vál­lalatoknál az elmúlt évben 43 pályamunkát dolgoztak ki az FMKT-k. A Bakony Mű­vekben a fiatalok vállalták, hogy munkaidőn kívül el­végzik a szifonpatrongyártás folyamatának rekonstrukció­ját. Nagy részt vállaltak a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet fia­tal kutatói is az Acetokolor nevű, új kukoricagyomirtó- szer előállításában. A borsodi nagyüzemek többségében, 34 vállalatnál működik jelenleg az FMKT-k munkabizottgága, további huszonötnél pedig most ala­kítják meg a munkabizott­ságokat. Két alkalommal is első he­lyezést értek el a Békés me­gyei fejlesztési hónapon a gyártástechnológiai és cél­gépfejlesztéssel, illetve gyárt­mányfejlesztéssel az Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyár KISZ-esei. Az első díjjal ju­talmazott munkájukat már hasznosították az üzemben, s ez mintegy 20 millió forint megtakarítást eredménye­zett. Jelentős a vállalat KISZ-fiataljainak újító te­vékenysége is: az összes újí­tás 70 százaléka a fiatalok munkája. Hajdú-Bihar megyében 38 mezőgazdasági nagyüzemben alakult meg az elmúlt évek­ben a FAT. A kezdeti neki­buzdulást visszaesés követte, de tavaly ismét sok eredmé­nyes kezdeményezés jelle­mezte munkájukat. A hajdú­hadházi Üj Barázda Tsz-ben például a Rába-ekére fölsze­relték a korábban kiselejte­zett Lajta típusú ekék elő­hántolóját, s így a tavalyi őszi mélyszántásnál kiválóan használták ezeket a földmű­velő eszközöket. A Szegedi József Attila Tudományegyetem kiberne­tikai laboratóriumának több mint fél száz fiatalt számlá­ló KISZ-szervezete több tu­cat egyetemi kutatóintézet­tel, főiskolával, középiskolá­val áll kapcsolatban, és szá­mos tudományos, valamint ipari, termelési feladat szá­mítógépes megoldásában működik közre. A Neumann János Számítógép-tudományi Társasággal együttműködve háromhónapos előadás- és foglalkozássorozatot kezde­ményeztek, csaknem ötven, üzemben dolgozó fiatal mű­szaki részvételével. Elsősor­ban a mikroszámítógépek al­kalmazására tanították meg a fiatal szakembereket. Ter­veik között szerepel, hogy a rádiótechnikai kereskede­lemben kapható alkatrészek­ből, elemekből mikroszámí­tógépet építenek. Ugyancsak a kibernetikai laboratórium fiataljai szervezik meg nyár­ra az ország első számítás- technikai táborát. Júniusban Dánszentmiklóson kezdik meg a munkát 100 középis­kolás fiatallal, akik a me­zőgazdaságban letöltött mun­kaidejük után számítógép­tudománnyal foglalkoznak majd. Az elméleti órák mel­lett a helyszínen egy mikro­számítógép segítségével gya­korlati foglalkozásokat is tartanak. Holnapután, május 15-én, nyolcévi szünet után ismét összeül az újítók és feltalá­lók országos tanácskozása — az ötödik immár —, hogy megvitassa a nagy jelentősé­gű mozgalom eddigi tapasz­talatait és a további kibon­takozás feladatait. Megyénk több mint kétezer újítóját ezen a budapesti tanácsko­záson tizenketten képviselik. Közülük kértünk fel hat küldöttet, hogy a szakszerve­zeti újítási felelősök bevoná­sával közösen vonjuk meg ' megyénk újítómozgalmának mérlegét. Kérdéseinkre ez alkalommal Békési Gábor, az Ingatlankezelő Vállalat újí­tási előadója, Csaba Béla, a Békéscsabai Kötöttárugyár szakszervezeti újítási felelő­se, Csiszár István, az Oros­házi Üveggyár kiváló újító­ja. Engelhardt Ferenc, a ga­bonaforgalmi és malomipari vállalat újítási felelőse, Nagy Istvánná, a Békéscsabai Kö­töttárugyár varrónője, Sipos Sándor, a Mezőhegyesi Me­zőgazdasági Kombinát kiváló újítója, Strifler György, az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat kiváló újítója és Szi­geti András, a Gyulai Hús­kombinát újítója, az ÉDOSZ megyei újítási bizottságának vezetője válaszol: — Miben látják az újítók szerepét, az újítások jelentő­ségét? Csaba Béla: A technoló­giákat ugyan „készen vesz- szük”, de azokat részleteik­ben a gyári adottságokhoz kell idomítani, ez aligha si­kerülhetne épkézláb ötletek nélkül, az újítók közremű­ködése nélkül. Olyan embe­rekről van szó ugyanis, akik valamiféle belső kényszerből keresik szüntelen a jobb megoldásokat. Sipos Sándor: Szerintem nincs is olyan munkafolya­mat — akár régi, akár új —, amely ne tartalmazna, vagy ne szülne menet közben olyan buktatókat, amiket csak egy-egy jó ötlettel le­het áthidalni. Szigeti András: A képletet én nagyon egyszerűnek tar­tom. A társadalmi, gazdasá­gi, műszaki fejlődés örökös megújulást jelent. Ennek a folyamatnak az aktív része­sei az újítók. Mai gazdasági helyzetünkben az újítóknak elsősorban gazdasági hasznot kell hajtaniuk, többletterme­léshez, illetve a költségmeg­takarításhoz kell utat nyit­nunk. Engelhardt Ferenc: A lé­nyeget abban látom, hogy az ember igyekszik a maga szá­mára könnyebbé tenni a munkát. Tevékenységének egyik legfontosabb mozgató rugója, hogy mindig keresi, miképp lehetne ugyanazt egyszerűbben, és természete­sen olcsóbban megoldani, előállítani. Strifler György: Nálunk a kereskedelemben ez annyi­val egészül ki, hogy olyan újításokra van szükség, ame­lyekkel ellensúlyozni lehet az egyre fogyó munkaerőt. Ilyen volt például az önkiszolgálás bevezetése is. Békési Gábor: Ez nálunk a lakásfelújításban is jelent­kezik, és az embereket „pó­tolni” ésszerűsítő javaslatok­kal legalább olyan nehéz és fontos, mint az embert he­lyettesítő gépek jobb kihasz­nálásának megszervezése, , amihez megint csak újító öt­letek kellenek. Csiszár István: Egyértel­mű, hogy az újítás a hala­dást szolgálja. Mozgalommá ez a folyamat csak úgy szer­veződhetett, hogy nőttön- nőtt a munkás kötődése a gyárhoz. Magáénak érzi azt valójában, és ezt úgy fejezi ki, hogy alkotókészségét is a gyár javára kamatoztatja. Nagy Istvánná: Én csak annyit tudok, hogy megérke­zik hozzánk a mintaszobába a divattervezőtől az új rajz, s innen kezdve rajtunk áll, hogy jó és olcsó ruha készül­jön a rajz alapján. Ehhez a gépek kezelésén kívül sok fejtörésre is szükség van. — Az újítás, a megújulás­ra való törekvés a legembe­ribb vonások egyike. Termé­szetes dolog viszont az is, ha az újító nem akar ötle­teivel rosszul járni, de ér­demes-e újítani a jelenlegi szabályozók szerint? Nagy Istvánná: Ha nem haragszanak, folytatnám. Mi azt nézzük a brigádban, hogy utánunk jövő varrónők már könnyebben dolgozhas­sanak, mint mi. Ha ez si­kerül, akkor tettünk valamit, és ez a fgntos. Strifler György: Én meg­fordítanám a dolgot. Nem azért újít az ember, hogy pénzt kapjon, de ha újít, azt meg kell fizetni. Engelhardt Ferenc: Társa­dalmilag nézve mindenképp hasznos tevékenység az újí­tás, de az egyén szempontjá­ból is, még akkor is, ha nem kap megfelelő díjazást, mert szakmai megbecsülést, elismerést mindenképp sze­rez magának az újításával. Más kérdés, hogy a jelenle­ginél érdekeltebbé kell ten­ni az újítókat. Szigeti András: Minden at­tól a bűvös „R-alaptól” függ, mert abból fizetik az újítókat. Sokan csak azt lát­ják, hogy így a közös zseb­ből fizetik az ötletgazdát, de az már nem jut az ilyenek eszébe, hogy az újítás ré­vén többszörösen kerül több a közös zsebbe, mint ameny- nyit onnan az újítónak kifi­zetnek. Békési Gábor: Nálunk nincs „R-alap”, s ez még in­kább a forrása a feszültsé­geknek. Az újítómozgalom­ban sem tudnak előbbre lép­ni addig, amíg az érdekelt­ségi rendszer meg nem vál­tozik. Most azzal próbálko­zunk, hogy abból a keretből fizessék az újítást, amelyik­nek „javára” született az új megoldás. Csiszár István: Hogy, ér­demes-e újítani, azt szerin­tem három tényező együtte­sen határozza meg. Egyszer az ötletet elbíráló személye, mert ha az egy irigy, nem­törődöm, vagy mindenkinél „okosabb”, akkor az újítók nagy ívben elkerülik. A má­sodik az újító egyénisége. Akit a kudarcok kikészíte­nek, jobb, ha nem adja újí­tásra a fejét. Végül nagyon sok áll vagy bukik azon, hogy a szakszervezet oda áll-e az újítómozgalom mel­lé érdemben, vagy sem. Sipos Sándor: Én is há­rom dolgot sorolnék elő, ami amellett szól, hogy az újítá­sokról a legrosszabb feltéte­lek mellett sem érdemes le­mondani. Egy: az újító szak­mai fejlődését segíti, mivel a legapróbb újításhoz is át kell böngészni a szakirodal­mat. Kettő: valóban szakmai elismerést hoz, bár az biztos, hogy ha meg se köszönik ne­ki, föl fog hagyni a javaslat- tételekkel. Három: ha egy- egy újításba jobban bevon­juk a fiatalokat, hamarabb és mélyebben szerettetjük meg velük a szakmát, ami­vel mostanában elég nagy baj van. Csaba Béla: Ha csak az anyagiakat nézzük, sok­szor nem érdemes újítani, mert a hatalmas befektetés nemigen térül vissza. Bár a tapasztalt újító az előre tud­ja, hogy körülbelül melyik téma mennyit ér és eszerint vág bele. —• Ezzel viszont már elju­tottunk ahhoz a kérdéshez, hogy mi az, ami az újítások születését, sorsát befolyásol­ja. Mi az, ami kedvét szegi az újítóknak? Szigeti András: sajnos na­gyon sok minden. Ha nincs mozgalmi háttere az újító folyamatnak, az éppúgy visz- szaveti az újításokat, mint az, ha az újítási felelős egyébként nagyon elfoglalt ember. Alapvető hibának tartom azután, hogy a vál­lalati újítási feladatterv ké­szítésébe nem vonják be az újítókat, így irreális tervek születnek. Csiszár István: Az üveg­gyárban az szb külön is tár­gyalt a mozgalom kibonta­kozását akadályozó tények­ről. Megállapítottuk, hogy az ügyintézés lassúsága az egyik fő kedvlohasztó, az sem jó, hogy 10 év alatt hét újítói előadónk volt, talál­kozni sajnos féltékenységgel vagy közönnyel a vélemé­nyezők, elbírálók körében. Sokszor az újítás kivitelezé­se ütközik akadályokba, ma­gára marad az újító. A díj­kifizetéseknél a vállalat mi­nimumra törekszik, ebből kettős kár származik azután, egyszer nincs meg . a kellő differenciálás az egyszerű és á jelentősebb újítások kö­zött, másodszor emiatt mun­kaigényes ötletkidolgozásra senki sem adja a fejét. Engelhardt Ferenc: A vál­lalati újítási tanácskozáson nálunk több panasz, de ja­vaslat is_ elhangzott. Fele­lősségteljesebbé kell tenni eszerint a szakvéleménye­zést, ellenőrizni az olyan megállapításokat, mint ami-' lyen az, hogy anyaghiány miatt nem lehet kivitelzni az újítást,, mert nem egy esetben kiderült, hogy nem anyaghiányról van szó, ha­nem az- anyagbeszerző te­hetetlenségéről. Végül köte­lezni kellene a vállalatot, hogy az újítási díj 50 száza­lékát már a javaslat elfoga­dásakor fizesse ki, úgy ér­dekeltté válna a hasznosí­tásban' is. Strifler György: Fontos lenne, hogy a szakvélemé­nyeket az újító is megismer­hesse, és lehetősége legyen újítása megvédésére, mert néha a véleményező, az el­bíráló nem is érti teljesen az ötlet lényegét. Békési Gábor: Túl sokan vesznek részt az ügyintézés­ben, és egy kicsit olyan ér­zése van az embernek, hogy a sok bába közt elvész a gyerek. Sipos Sándor: Amióta függetlenített újítási elő­adónk van, nálunk az itt említett gondok fokozatosan megszűntek. Ma négyezer dolgozónkból 5 és fél száza­lék az újítók aránya. Az V. ötéves terv, időszakában 4900 javaslatot fogadott el a gaz­daság. Nagy Istvánná: Végre pon­tosan körül kellene határol­ni, hogy meddig terjed a munkaköri kötelesség, és hol kezdődik az újítás, mert így jó néhány új megoldásra rá lehet fogni, hogy az, mun­kaköri kötelességből szüle­tett. Csaba Béla: Négy dolog kell a hatékony újítómozga­lomhoz : gyors és pontos ügyintézés, pénz, hatásos propaganda és megfelelő irányítottság. Na és egy ötö­dik: Olyan kollektíva, amely támogatja, segíti az újítót. — Ezen a ponton fonódik, kapcsolódik tehát egybe a két mozgalom: az újítóké,' meg a munkaversenyben résztvevőké. Sipos Sándor: Igen, mára már kihalt a magukra ma­radt újítók típusa. Legalább­is nálunk. Régen „okoskodó j árkosoknak” csúfolták őket, ma szinte verseny folyik azért, hogy melyik újítás fö­lött melyik brigád vállaljon védnökséget. Engelhardt Ferenc: A bri­gádok valóban nagyon sokat tehetnek az újításokért, fő­leg a kivitelezés segítésében, de ehhez kell a vezetők megfelelő hozzáállása is. Csiszár István: mostaná­ban azt tapasztaljuk, hogy az újító szívesen kollektivizál- ja ötletét abban a remény­ben, hogy így könnyebben küzdi le az akadályokat, de ez a kollektivizálás erősen függ a várható díjtól is. Ha csak két-háromezer forint van kilátásban, azt szívesen átváltoztatják brigádújítás­sá, 200 ezer forintnál már más a helyzet. Szigeti András: Az újítás, az ötlet maga döntő többsé­gében egyéni, a brigádok vi­szont az utóbbi időben na­gyon sokat tettek vállalásaik révén az újítások kivitelezé­séért, s ezt szerintem az ér­tékelésnél ugyanolyan fon­tos tényként kellene kezel­ni, mint a kollektív újítást. Békési Gábor: Ugyanaz a véleményem nekem is. Strifler György: Nálunk ez már a gyakorlatban is meg­valósult. Nagy Istvánná: Ha kis dolgokról van is szó, még­sem tudom másként elkép­zelni. csak úgy, hogy az öt­lettől a megvalósulásig együttműködik a kollektíva. Csaba Béla: Ez ma már nem is úgy szerepel, hogy egy brigád, egy újítás, ha­nem egy brigád, egy meg­valósított újítás. Ezért is van az, hogy az újító nem ma­rad magára, miután az újí­tók nagy többsége szocialista brigádtag is egyben. A következő kérdést, azt tudniillik, hogy milyen jó kezdeményezéseket lenne ér­demes országosan is elter­jeszteni az újítómozgalom föllendítésére, a most szom­bati országos tanácskozáson vitatják meg a küldöttek. Ehhez kívánunk hasznos munkát. Kőváry E. Péter Fotó: Veress Erzsi A hazai városi távbeszélő-hálózatok leterheltségének enyhí­tésére egy kihelyezhető kopcentrátorberendezés kidolgozása kezdődött meg a Távközlési Kutató Intézetben. A kisméretű berendezést lakótömbökben helyezik el; 480 távbeszélő elő­fizetőt 4 vezetékpáron csatlakoztat a városi távbeszélőköz­ponthoz. A képen: Rác Dánielné üzemmérnök és Mágel Gá­bor tudományos munkatárs az új berendezést mérik be (MTI-fotó — Balaton József felvétele — KS) Érdemes-e újítani? Szombaton országos tanácskozáson vitatják meg:

Next

/
Thumbnails
Contents