Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-09 / 107. szám
/ 1982. május 9., vasárnap BÉKÉS MEGYEI A NÉPÚJSÁG Kunágotán Székek flamand módra E lsárgult krónikák tanúsága szerint már a török időben lakott hely volt. A* múlt idők mementójaként áll még az az épület, amely hajdanán a postakocsik fogadására szolgált. Napjainkban szorgos kezek alakítják, formálják arculatát. Több fiatal, aki korábban máshol keresett munkaalkalmat, visszatelepszik Kunágotára. Reggelenként a főutcát munkába igyekvő kerékpárosok sokasága lepi el. Több mint 3 ezer 900-an laknak a községben. A lakosság zömmel a Bercsényi Termelőszövetkezetben dolgozik. A Me- zőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ egy baromfibontó- és csomagolóüzemet tart fenn. Vágott baromfit külföldre is szállítanak. A község két ciroktelepén sokan dolgoznak, a Tápéi Háziipari Szövetkezet pedig bedolgozókat foglalkoztat. A BÉKÖT kihelyezett üzeme — egy varroda — a termelőszövetkezet melléküzemágaként működik. A nőknek tehát helyben megteremtődött a munkaalkalom. Többségben férfiak járnak Békéscsabára, Orosházára és más településekre dolgozni. Jelentős a községben a háztáji gazdálkodás. Évente mintegy hétezer hízót adnak a kisgazdaságok. Legtöbb gondot a belvíz okozza. Ám a kunágotaiak szeretik a községüket. Évente másfél millió forint értékű társadalmi munkát végeznek. Jelenleg nagy fába vágták a fejszéjüket. Hozzáláttak a törpevízmű építéséhez. A titkok nyitja A Kunágotán készült flamand székek nagy részét Európába és a tengeren túli országokba exportálja a Tápéi Háziipari Szövetkezet így érdemes A község fejlesztésére mindössze négyszázezer forint áll a tanács rendelkezésére. Kunágotán mégis épülnek a járdák, bővítették az iskolát, hozzájárulnak az óvodák fenntartásához, sőt olyan terveket akarnak megvalósítani, melyek milliókat igényelnek. Miből, hogyan? — Nincs titkunk ■—mondja Varga Imréné, a község tanácselnöke. Fiatal asszony, mindössze 33 éves. 1978-ban került a község élére, ö az első női vezető Kunágotán. Az emberek bizonyos kétkedéssel tekintettek rá hogyan állja meg a helyét ezen a felelősségteljes poszton. — Nekem az első perctől kezdve bizonyítanom kellett. Amikor tanácselnök lettem, szinte azonnal rá kellett jönnöm, csak egyetlen egy úton lehet eredményt elérni a községben, mégpedig összefogással. — Mennyibe kerül a törpe vízmű építése? — Ebben az évben nyolcmillió forintot fordítunk erre a célra. Megépül többek között a 4 kilométeres gerincvezeték. Két utat is létesítünk, mégpedig terven felül. Jelenleg 24 közkút ja van a községnek, belvíz idején azonban 23 fertőzötté válik. Ezért van nagy szükségünk ezekre az új kutakra. — Honnan veszik a pénzt? — A törpe vízmű a termelőszövetkezet, az ÁFÉSZ, a tanács támogatásával, a Pénzügyminisztérium hozzájárulásával és a lakosság társadalmi munkájával épül. Ez Épül a törpe vízmű hát a titkok nyitja, ez a széles körű összefogás. A mi községünk csak így tud boldogulni. A tanácsnak jó kapcsolata van a gazdálkodó szervekkel. A támogatás nagysága évenként változik, ez attól függ, hogy az ÁFÉSZ és a termelőszövetkezet milyen gazdasági eredményeket tud elérni. — Milyen múltja van ennek az összefogásnak? — Régóta ez a gyakorlat a községben. Úgy érzem azonban, hogy néhány év óta az összefogás nagyobb hangsúlyt kapott, mint korábban. Évek óta az ÁFÉSZ és a termelőszövetkezet támogatásával tudjuk működtetni az óvodát, ahol harminc gyerek kap helyet. Társadalmi összefogással épültek a járdák. . Jelenleg is az a célunk, hogy ezt a munkát tovább folytassuk. A főút mentén, egy kerékpárutat szeretnénk létesíteni. Ez az utca több mint három kilométer hosszú, s mellékutcák torkollnak bele. Mivel igen sok a kerékpáros, nem ritka a baleset sem. Ezt szeretnénk elkerülni a kerékpárút megépítésével. Társadalmi összefogás nélkül a belvízzel sem tudnánk megbirkózni. Most is működnek a szivattyúk. Noha egyszerűnek tűnik, mégis értékes az á munka, amelyhez a kunágotai asz- szonyok 10 évvel ezelőtt hozzáfogtak. A Tápéi Háziipari Szövetkezet annak idején ugyanis olyan bedolgozókat keresett, akik vállalják, hogy a székekhez sásból és rozs' szalmából ülőkéket fonnák. Ma már 25-en vannak, és szinte selejtmentesen dolgoznak. Kezdetben nehezen ment a „beletanulás”, hiszen olyan rutinszerű fogásokat kellett elsajátítani, amelyekhez nemcsak türelem, hanem némi kézügyesség is kellett. Most Takácsné Koczán Piroska vezeti a kunágotai részleg munkáját. Jó néhány évvel ezelőtt édesanyjától vette át az irányítást. A fiatalasszony 10 éven- át egyébként forgalmi technikusként a postán dolgozott. Mive 1 gyermekét helyhiány miatt nem vették fel óvodába, így a gyes-idő letelte után ő is ezt a kötetlenebb kenyérkereseti lehetőséget választotta. Látszólag egyszerű munka- folyamatokról van szó. A tápéi szövetkezet minden anyagot házhoz szállít, ahol a kévébe kötött sást előbb megtisztítják, majd a válogatás után a puhítás és szárítás művelete következik. Az aranysárga rozsszalma viszont már feldolgozható állapotban érkezik ide. Tulajdonképpen ezzel a két / növénnyel kell befonni aít a fakeretet, amely a rusztikus flamand szék ülőkéje lesz. Naponta mindenkinek egyet kell elkészítenie. Van, aki olyan nagy gyakorlatra tett szert, hogy 4-5 darabot is meg tud csinálni. Megéri, mert az előírt mennyiség feletti termékért külön prémium jár. Például Takácsné Koczán Piroska édesanyja 60 darabot szokott készíteni minden hónapban. A Tápéi Hisz által indított szocialista munkaversenyben legutóbb a kunágotai bedolgozók szerezték meg az első helyet. A beszélgetésre üres kézzel érkezik, se akcióprogram, se beszámoló vagy föl jegyzések, kipipált feladatokkal. Nincs is rá szüksége, hiszen mindenütt ott van, mindenkit ismert, mindent számon tart Bagi Miklós Károly, a községi területi KISZ- szervezet függetlenített titkára. Vékony arcú, középmagas fiatalember, az a típus, aki nem akarja egy nap alatt megváltani a világot, inkább elérhető célokat tűz maga elé, de azokért kitartóan tud dolgozni. — Lassan elmondhatjuk, hogy kezdünk produkálni —• mondja, amikor szóba hozom a kitüntetést: a KISZ KB Dicsérő Oklevelét, amelyet az idén márciusban vehettek át a kunágotai KISZ- esek. Sok a fiatal a községben, megközelítően 360 a 30 év alatti, s közülük 128-an a helyi Bercsényi Tsz-ben-dolgoznak. A KlSZ-alapszerve- zet 70 tagot szájnlál, zömmel tsz-beli fiatalok, de van a KISZ-esek között egészség- ügyi, tanácsi dolgozó, pedagógus, ÁFÉSZ-tag. Sokévi szívós munka eredmény^, hogy ma már a faluban rangja és a közéletben tényleges szerepe van a KISZ-nek. — Ennek talán az is a titka — így a KISZ-titkár —, hogy magunk mögött tud- hatjük a község vezetését, nagyon sokat segít például a párttitkár, aztán számíthatunk a tanácsra, a tsz-re, és nemcsak, sőt nem elsősorban 'anyagilag. — Ha nem akarjuk, hogy a kocsmába menjenek a fiatalok, sűrűn rendezünk diszkót, és ilyenkor a nagyteremből, meg egyáltalán a KISZ-programokról ki van tiltva a szeszes ital. A feSzépen gonflozott, fás, virágos, kellemes utca Kunágotán az Árpád utca. Itt, a 32. szám alatt lakik Gál Vilmos pedagógus, akit Vili bácsiként ismer, tisztel és szeret a falu. A takaros, háromablakos öreg ház márkiheverte a belvíz nyomait — tavaly nyáron az egész épületet aláfalazták, szigetelték, rendbehozták. A nagy munkából kivették részüket azok a Békés megyei ifjúgárdisták, akik tavaly nyáron arra vállalkoztak, hogy a belvíztől különösen sokat szenvedő Kunágotán. hétvégeken segédkeznek a tönkrement és erősen megrongálódott házak bontásánál, illetve renoválásánál. — Az az igazság, hogy lett volna éppen lehetőségem már elmenni a községből, de valami ide húz, erős szálak kötnék, pedig a rokonaim már nem élnek. De ahogyan reggel az ember elindul munkába, s az utcán megáll pár szóra az ismerősökkel . . . Szóval a szülőfalu bizgyelmet megköveteljük, elvégre a KISZ önkéntes szervezet, akinek nem tetszik, hát... Egyébként most alakult, 1981 júniusában egy Ifjú Gárda rendőri alegységünk, ők gondoskodnak a rendfenntartásról. S hogy mi mindent „produkál” a KISZ? A május 1-i majálist a sportkörrel és az úttörőcsapattal közösen ők rendezték a községi sportpályán. A szórakoztató ifjúsági programok gazdája szinte teljes egészében a KISZ, ők szervezik a közönséget a kultúrház programjaira is, a diszkó lebonyolítása pedig teljes egészében az ő dolguk. Lassan kezdem érteni, miért is biztattak többen a községben, hogy a KISZ-ről feltétlenül érdemes írni. Tavaly például, amikor a belvízzel küzdött a falu, a Mátyás utcában átereszeket raktak le. Színházbérletük van a kovácsházi művelődési központba, ahová mik- robusszal járnak át, és egy- egy jó film kedvéért akár a megyeszékhelyre is elutaznak ^ a lányok, fiúk, a tsz ugyanis készséggel adja kölcsön az autóbuszt. Az ifjúsági klubban most éppen táncklub kezdődik, egy fiatal KISZ-es pedagógus ajánlotta fel, hogy társadalmi munkában vezeti. Egy másik fiatal pedagógus énekkara az országos bemutatón ezüstkoszorús minősítést szerzett. Az idei évre vállalták, hogy részt vesznek a községi vízvezetékhálózat kiépítésében, a kerékpárút létesítésében és a faültetésben is. — No, és a sportot ne felejtsük ki! -— emeli föl a hangját a KISZ-titkár. — Oda ugyanis a KISZ-en kívüliek is nagyon szeretnek járni. Mert róluk se feledkezhetünk meg ... tonságot ad. Régi családi ház a miénk, ebben születtem. A belvíz nagyon megrongálta, állt a víz a kertben, s a lakás is egészségtelenné vált. Kaptam is kölcsönt, engedélyt, s akkor értesültem a tanácsnál arról, hogy az ifjúgárdisták segítségét is igénybe lehet venni. Kicsit rös- teltem is, hogy hozzám .is jöjjenek, de az az igazságé hogy nem nagyon kérték az emberek ezt a segítséget. Ügy emlékszem, három vagy négy hét végén volt nálunk ilyen Ifjú Gár- da-munkabrigád. A legjobban a gyomaiakra, Kiss Lajosékra emlékszem. Munka után sokat beszélgettünk, szalonnát sütöttünk, a lányom gitározott. Sokat dolgoztak ezek a fiúk, sokat köszönhetek nekik. Természetesen mi láttuk el őket, és lám, milyenek az emberek! Az utcabeliek sütöttek, főztek, ezzel segítettek. Így fiatalodott meg ez az Árpád utcai öreg ház, és még néhány a faluban. A rugalmas háztáji A helyi Bercsényi Tsz a hagyományosan nagy ciroktermesztők közé tartozik. Azaz: már csak tartozott. Vezetősége ugyanis úgy ítélte, hogy a korábbi 250—280 hektár cirok helyett az idén jobb, ha csak 75 hektárnyit termesztenek a háztájiban. A külpiaci helyzet ismeretében ugyanis ennyi értékesítését látják biztosítottnak. A kunágotai lakosok szeretik a cirkot. Nem azért, mert termesztése nehéz munkával jár, hanem mert jó pénzt hozott. A háztáji ágazat vezetőjének ezért nem kevés győzködésre volt szűk- 1 sége, hogy más növények termesztésére vegye rá a tagokat. A már említett területcsökkentés is jelzi, hogy törekvése sikerrel járt. Tarkább lett a háztáji növény- termesztés. Ezentúl vöröshagymát, mákot, paradicsomot, maghozó sárgarépát, uborkát, dohányt vagy virágmagot termeszt a tsz- tagság, ki-ki kedve szerint. A sertéstenyésztés, -hizlalás is népszerű a kunágotaiak körében. Az év végéig hatezer 900 hízót értékesít a háztáji ágazat a közösön keresztül. A tsz munkájukat 1200 tonna saját keverésű táppal segíti. Többen kérték a takarmány házhoz szállítását. A szakvezetés ezért úgy döntött, hogy az öt mázsa feletti mennyiségű tápot ezentúl térítés nélkül a tagok lakására viszi. Figyelembe veszik azok kérését is, akik a malacok magas ára miatt vemhes elő- hasi kocát kérnek. A kocakihelyezési akciót júliusban kezdi meg a szövetkezet. Először 40—50 állatot adnak ki a háztájizóknak, jövőre még többet. Ettől is remélik, hogy sikerül fenntartani a háztájira jellemző nagy termelői kedvet. Az oldalt írták: Bukovinszky István, M. Szabó Zsuzsanna, Serédi János, Tóth Ibolya. A fotókat készítette: Veress Erzsi. Csibére várva A falu főutcájának egyik kis háza előtt asszonyok csoportját látni. Közelebb érve kiderül, „találkájuk” színhelye az ÁFÉSZ felvásárló telepe. S, hogy nem a sütkére- zés kedvéért ültek ki, azt keserű megjegyzéseik tanúsítják. — Naposcsibére várunk — mondja Nagy Józsefné. — Hogy mikor érkezik, azt nem tudjuk. Szinte mindig így megy ez. Hosszú órákat töltünk várakozással, s ha meghozzák Kovácsházáról, akkor se biztos, hogy jut belőle. Mi itt kb. harmincán vagyunk, de ha megjönnek a csibék, tízszer ennyien is idegyűlnek. Dr. Szabó Mihályné is méltatlankodik: — Lenne otthon elég dolgom. Fekvő beteg a férjem. Idősek vagyunk már mind a ketten. Hogy miért itt veszek naposcsibét? Nem költenek már ezek a mai tyúkok, meg kell venni a naposat, ha azt akarom, hogy legyen mit levágni. Én ötvenet vennék, ha lenne, az elég kettőnknek. Nem hibáztatom az ÁFÉSZ-t, tudom, hogy hoznának többet, ha nekik is lenne. Különben jók a csibék, gyorsan fejlődnek, és ha megnőnek, sokat tojnak. Helyesel Németh Józsefné is, mint mondja, neki elég lenne harminc csirke. Sokáig várt a múlt héten is abban a nagy hidegben. Most harmadszor van itt, és reméli, hogy ma végre sikerül. A telep vezetője, Bubori Béla: — A kovácsházi ÁFÉSZ-é a telep, a központ szállítja a csirkét. Feltéve, ha nekik is van. Mára 3 ezer 800-at rendeltem, örülök, ha ennek ötven-hatvan százalékát megkapom. Ügy tudom, országos gondról van szó, talán a tenyésztojás kevés, nem tudnak mit keltetni. De szerintem szerepe van ebben' a hideg időjárásnak is. Hogy mit remélek? Azt mondom, fő a türelem, majd csak megoldódik a gond. Dicséretes a telepvezető derűlátása, irigyelni mégsem szabad. Kevés csibét jól elosztani ugyanis lehetetlen. Valóban orz Ionná n c 9 Segítettek az ifjúgárdisták
