Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-08 / 106. szám

1982. május 8., szombat Egység a közösségben, egység a nevelésben A Czabán Samu-díjas Orosházi 3. számú Általános Iskola alsó tagozatos nevelő­it lehetetlen vállalkozás len­ne együtt megörökíteni egy fényképen. Hiszen az alsós munkaközösség 13 pedagógu­sa, s a hat napközis kolléga hétköznap aligha érne erre rá. Váltják, kiegészítik egy­más tevékenységét. Marad tehát a szó ereje. Munkájukról, életükről, hi­vatásukról beszélgetve még abban is megegyeztünk, hogy a róluk szóló írásban nem szerepelnek nevek, álljon csak a közösség — hiszen együtt érdemelték ki a meg­becsülést is — az írás kö­zéppontjában. A kitüntetés indoklásából csak két mondatot emelnénk ki: „Hosszú évek óta tartó kísérletező munkájukért, színvonalas nevelő-oktató te­vékenységükért ...” E tömör, elismerő mondat mögött azonban rengeteg munka, pillanatnyi elkese­redés és örök megújulási készség, álmatlan éjszakák, szakmai viták és megegye­zések, közös erőfeszítések, és sok-sok' örömet hozó ered­mény rejlik. Az ünnepeiteket — s így van ez rendjén — először mindig sikerük titkáról fag^ gatják. Egy kollektíva ese­tében azonban ez nem is olyan egyszerű feladat. Hi­szen különböző képességek­kel, szorgalommal, tehetség­gel bíró egyének alkotják, s tévékenységükben már ne­hezebb a mindenkire érvé­nyes közös vonást felfedezni. Az orosházi alsós nevelők „titka" mégis könnyen fel- fejthetőnek tűnik. Látszatra. Mert ugyancsak nehéz dolog kielemezni, mitől -tudtak — immár több mint egy év­tizede — egymásért élő, dol­gozó, egymás munkáját se­gítő, megbecsülő kollektívá­vá válni. Ahol kemény viták folynak egy-egy nevelési, ok­tatási módszer fölött, de amit ha elfogadtak, mindenki egy­ként kötelezőnek érez ma­gára. Mert csak így válhat­tak egységes nevelési, okta- tássi elvek szerint dolgozó közösséggé. Amin mindig a rájuk bízott gyerekék nyer­nek, no meg- maguk is, hi­szen jó hangulatban, őszin­te légkörben lehet csak jól és eredményesen 'dolgozni. Ahol mindenki egyben ma­gáénak is érzi a másik prob­lémáját. Természetesen ebben a kollektívában is vannak élenjárók. Akik többletfel­adatot vállalva fogtak 1970- ben az új matematika kikí­sérletezésébe. Eredményei­ket, tapasztalataikat tovább is adták nemcsak a munka­közösség tagjainak, deame- gyében dolgozó többi alsó tagozatos pedagógusnak is. Vallják és gyakorolják is, hogy állandóan követni kell a legújabb eredményeket is­mertető szakirodalmat. S amit munkájukhoz hasznos­nak éreznek belőle, meg is valósítják. (Most az ötnapos I oktatás kipróbálásában vesz­nek ' részt.) Egyik „leghasznosabb” tu­lajdonságuk, hogy náluk nincs „enyém, tied, övé”. Amit kidolgoztak a maguk számára, azt át is adják a munkájukat folytató kollé­gának. Segítve, támogatva ezzel is az egységes felada­tok, szemlélet megvalósítá­sát. (S ehhez az alsóban ta­nító szakos pedagógusokban is megértőre találtak.) Munkájukról beszélgetve szó esett az óvodákkal ki­alakított jó munkakapcsola­tukról is. Amit Orosházán hasonlóan jól végez minden általános iskola. Olyan ösz- szefogás ez, amelyben az óvónők és tanítónők egy­ként a gyerekek érdekében vettek és vesznek részt. S hogy mi van még a tit­kok kútjábarí? -Együtt , ké­szülnek az órákra, sokféle társadalmi munkájukat min­dig a humánus szempontok, a megértés alapján osztják el, s már odáig is eljutottak, hogy reálisan tudják fel­mérni önmaguk és mások munkájának az értékét. (Nem csekély eredmény ez!) S hogy most, amikor egyre nagyobb és bonyolultabb az átadásra váró ismeretek tár­háza már az alsó tagozaton is, nagyon komolyan veszik pedagógiai hivatásuk neve­lő szerepét. Mint mondták: a gyerekek apró gondjainak meghallgatására mindig kell időt szakítani. Bár nagy a hajtás, de egy tanítónőnek mindig érezni kell. mikor kell megállni. Hogy észreve­gye a gyerek új cipőjét, hogy tudja a születés- és ne- venapjátv s hogy örömében, bánatában osztozni tudjon. Az írásunkban szereplő 19 pedagógus egymást igénye-, sen bíráló, a munkát jól szervező és végrehajtó kö­zösséggé tudott válni. Ehhez természetesen az is kellett, hogy az iskolavezetés meg­felelő önállóságot, alkotósza­badságot, bizalmat szavaz­zon nekik. Hogy a rájuk vá­ró-feladatok, még megoldat­lan problémák útkeresésé­ben bízzon tehetségükben, döntéseikben. Nem mankót, csak segítséget nyújtva mind­ehhez. Szabad utat engedve ezáltal a továbbfejlődéshez, hivatásuk felelős gyakorlá­sához. B. Sajti Emese Kiállítás a győzelem napja tiszteletére Virágokkal övezett tablók, melyeken nehéz történelmi időszakot, sorsfordulót lá­tunk megelevenedni. Azt a küzdelmet amelyet a szovjet nép a II. világháború idő­szakában véghez vitt. Majd újabb tablók következnek, melyek a felszabadító har­cok sikereit, a szocialista or­szágok kialakulását láttat­ják. A tablókon elhelyezett és jó érzékkel rendezett fo­tók mondanivalóját rövid magyarázó szövegek egészí­tik ki. Ugyanakkor megany­nyi régi és későbbi kiadású politikai tárgyú könyvek emelik az egyébként is gaz­dag tartalommal megtöltött kiállítás színvonalát. Az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ emlékezik így a győ­zelem napjára. Az említett kiállítást május 7-én, pénte­ken délelőtt sok érdeklődő jelenlétében nyitották meg az ÁFÉSZ párt- és gazda­sági vezetői a szövetkezet központjában. Kép, szöveg: Balkus Imre „Termő ékes ág...” Fotókiállítás a csabai Kossuth téren A hét elején hétfőn, ezen az első igazán verőfényes napon adta át a békéscsabai Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iro­da a kilencedik alkalom­mal meghirdetett „Termő ékes ág ..című országos fotókiállítás képeit a város közönségének. A Kossuth téri szabadtéri kiállítás ki­lenc éve köszönti Békéscsa­ba lakóit az anyaság, a gyer­meki élet fotográfiákon megállított pillanataival, ér­zéseket, gondolatokat keltő felhívásaival. Szinte még be sem zár az egyik tárlat, máris eltelik egy év, jön a tavasz, és újra jönnek a ké­pek az ország legkülönbö­zőbb tájairól, mert úgy lát­szik. Miskolctól Budapestig, Szolnoktól Pécsig számontar- tott alkalom ez a csabai pá­lyázat. ez a csabai kiállítás. Rangját elismerve, részle­tes értékelést közöl róla a sajtó, a Népművelési Intézet és a Fotó című lap díjakat ajánl fel a legjobbak jutal­mazására. egyszóval a fi­gyelem központjába került, és van a „Termő ékes ág .. Ha pedig. így van. akkor ez kötelez. Elsősorban arra, hogy évente megújítsa ön­magát (ez persze roppant nehéz feladat!), hogy óva­kodjon az önismétlésektől (ez még nehezebb), hogy a folyamatosság ellenére is legyen külön-külön valami­féle elkülönítő élményünk az ötödikről, a kilencedikről és így tovább. Egyre inkább szembetűnő tehát, hogy nagy vállalkozás ez a sorozat, és a válogató zsűri szerepe — éppen a kiírásból adódó, eléggé szűk tematika miatt — minden más kiállításnál jelentősebb. Van tehát kiindulópont ahoz, hogy megkíséreljük ezt a mostani kiállítást mérlegre tenni. Közel fél­ezer fotográfiából választott ki ’a zsűri nyolcvanat, keve­sebbet. mint megszokottan. Nem tudni, -miért történt így, feltehetően több száz kép egyáltalán nem ütötte meg a mértéket, akár tar­talmi, akár technikai kivitel dolgában. A tablókra került nyolcvan a mértékadó, ezek­ről kell véleményt alkotni, ezeket lehet értékelni. Első az összkép. Mond­hatnánk: is-is. Jó is, meg nem is annyira jó. Feltétle­nül előny, és szó nélkül nem hagyható,, hogy a gyermeki élet játékos pillanatai sok­kal nagyobb hangsúlyt kap­tak, több az ilyen kép, és nagyon jó, hogy több. így aztán jobban elkerülték az érzelgősséget, mely mind a nyolc megelőző tárlaton ott kísértett. Most csak elvétve kerül szemünk elé az érze­lem érzelgősséggé torzítása, bár kifejezetten giccses megoldásra is akad példa. (A gyönyörű Weöres-verset idéző Benned kaptam első fészkemet — Asztalos Ti- bot-né felvétele ilyen: musz- linba-selyembe öltöztetett reklám-gyönyörű anyuka, Murilló-angyalka arcú gyer­meke, kolóniái szék, fehér birkaszőrme, hímzett dísz­párnák stb. így együtt amo­lyan életkép multimilliomo­Szakpszichológus- képzés az ELTE-n Első ízben szakvizsga letétele nélkül is szerezhetnek pedagó­giai szakpszichológusi képesítést az e területen dolgozó pszicho­lógusok — közli az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem. Azok kérhetik szakpszichológussá mi­nősítésüket, akik legalább tíz éve megszakítás nélkül dolgoz­nak a szakterületen, vagy meg­felelő témában szereztek egye­temi doktori címet, illetve más tudományos fokozatot. A minő­sítés iránti kérelmet szeptember 1-ig lehet benyújtani az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánjához. A kérelemhez ön­életrajzot. a publikációk jegy­zékét. a pszichológus diplomát, a tudományos minősítésről szó­ló, illetve egyetemi doktori ok­levelet — vagy ezeknek az ok­mányoknak hiteles másolatát —, a doktori értekezés ismerteté­sét, továbbá a munkahely ja­vaslatát kell csatolni. sékról. Mondhatnám úgy is, hogy nekünk hazug életkép, mert túlidealizál, mert közel sem olyan gondolatokat vált ki a szemlélőből, mint ami­lyen gondolatokra Weöres Sándor verse törekszik.) Hogy egy kissé többet írunk erről az egyetlen képről, csak azért van, mert úgy tűnik, mintha hosszú ideje semmiképpen sem lehetne kiszűrni ezt az „irányza­tot”. Ami pedig aláhúzottan . öröm, az — mint fentebb már .említettem — a gyer­meki játék, játékosság jelen­léte. Megkapó képekkel ez a vonulat képviseli a kilence­dik „Termő ékes ág ...” iga­zi értékeit. (Még akkor_ is, ha a zsűri a díjak odaítélé­sekor csupán egy ilyen ké­pet —r Sziklai Péter vecsési fotós Csúszdán című fotog­ráfiáját — minősített ki­emelt elismerésre.) Pedig tálcán kínálkozott még né­hány díjra érdemes alkotás, de hát úgy látszik, bizonyos beidegződések évről évre megkötik a zsűrit, pedig mi­lyen jó lenne, mennyire se­gítené az igazi megújulást néhány újabb csapásra be­világító ítélet, jóértelmű orientálás, hogy a szóhasz­nálat divatjának is eleget tegyünk. (Ilyenek Boris An­tal Játék. Prepuk János Ez Barba-papa című képe, hogy csak kettőt említsünk több közül.) Akad néhány igazán jól megállított pillanat is. tartalmi töltésük elvitatha­tatlan. Igaz, hogy szinten nincs a díjazottak között, de a tárlat egyik legjobb képe Andrási Tamás békési fotós Figyelő szemek című lapja, melyen a világba tekintő, csodálkozó kisgyerek szinte mondja: kik vagytok ti, fel­nőttek, és milyenek vagytok?' Tetszett Váradi Zoltán Ket­tős portréja, mert az értei­A magyar filmművészet Makk Károly legújabb, Egy­másra nézve című alkotásá­val képviselteti magát a cannes-i, május 14-én kez­dődő nemzetközi fesztiválon. A film Galgóczi Erzsébet: Törvényen belül című, nagy sikert aratott regényéből ké­szült. Az ötvenes években játszódó történet középpont­jában egy újságírónő áll, aki összeroppan közéleti és ma­gánéleti kudarcai miatt. A főbb szerepeket Jadwiga Jankowska-Cieslak és Gra- cyna Szapolowska, lengyel művésznők játsszák. Ők a rendezővel együtt részt vesz­nek a nagyszabású, találko­zón. Versenyen kívül a „Ren­mes arcok szépségére apel­lál, a díjazott Sziklai Péter másik lapja, az Emancipáció groteszk-igaz humorával, a szintén díjazott Csonka Ká­roly Az unoka című fotográ­fiájának derűsen tiszta su­gárzása, kompozíciójának harmóniája. Kurucz Péter Eső után című képén a fé­nyek játéka, és az egész ára­dó vidámsága. A sor a „nem tetszettek” listáján' is igen hosszú, de hát mindenkinek szíve rajta, mi tetszik, mi nem, egy bizonyos szint fe­lett vagy alatt viszont nem lehet vita, nem lehet „kinek a papné . ..” Az úgynevezett kismama-aktok szinte egy­től egyik keresettek, beállí­tottak. A meztelen kismama­anyuka és meztelen kisgyer­mekének reggeli idilije (Ge­deon Péter Reggel) egy pi­cikét ízléstelen is, nem sike­rült a különben megfelelő elképzelés. Egyedül Horinka Béla Anyaság című képe kelt olyan hangulatot, mely az anyaság nagy vállalkozásá­nak emberi természetessé­gét, világot tovább vivő re­ményeit árasztja. Ez viszont díjat kaphatott volna! Talán az a legjobb, ha azt mondjuk: vegyes érzelmeket vált ki az idei, a kilence­dik „Termő ékes ág ...” cí­mű országos fotókiállítás, annak feltétlen jeleivel, hogy új . utakat is keres, hogy nem ad helyt (hacsak teheti) a túlzottan színpadias, mes­terkélt, direkt témamegva­lósításoknak, mert sokkal in­kább a művészi lehetőséget keresi, és igyekszik hangsú­lyozni a bemutatásra mél­tónak ítélt képekkel. Ez va­lóban tovább vezet, és már most ígéri, hogy a jubileu­mi, a tizedik bemutatkozási alkalom az eddigieknél na­gyobb sikereket hoz. Sass Ervin dezők két hete” című ese­ménysorozaton bemutatják Gothár Péter: Megáll az idő című alkotását, amelynek Pécsett, a játékfilmszemlén volt az ősbemutatója. Az animációs produkciók kate­góriájában Halmai László: Szárnyas lények boltja és Zsáky Zsuzsa: Bumeráng cí­mű rövidfilmje képviseli szí­neinket. A fesztiválra meghívták Jancsó Miklóst is. ö egyike lesz azon rendezőknek, akik­nek — a nemzetközi talál­kozó 35. évfordulója alkal­mából — kitüntetést nyúj­tanak 'át, annak elismerésé­ül, hogy jelentősen hozzá­járult az egyetemes filmmű­vészet fejlődéséhez. Csonka Károly Az unoka című fotográfiája a kiállításon Magyar filmek Cannes-ban MOZI Szívzűr A művészetek sorában a legfurcsább és legellent­mondásosabb a magyar film. Ki merné ezt vitatni? Hiszen amikor bemutatnak egyet-egyet, a szakértők és a laikusok, a barátok és az ellenségek — ki-ki a maga módján, az adott vehemen­ciával — nekiesnek, szét­boncolják és — elítélik. Az­tán eltelik egy-két, vagy éppen tíz-húsz év és ugyan­az a film megdicsőül, ha bemutatja, mondjuk, vasár­nap délután a tévé' Millió­kat vonz a képernyő elé, s ha amolyan nosztalgiavetí­tést tart a mozi. hetekkel a műsorra tűzés előtt már az üzéreknél sem lehet rá je­gyet kapni. Ez az egyik oldal. A má­sik? Aligha várható el, hogy például egy elsőfilmes rendező azonnal cannes-i díjas, vagy netán Oscar-dí- jas alkotást forgasson, hogy a filmkészítésnek, a közön­ség, sőt a kritikus számára is áttekinthetetlenül bonyo­lult rendszerét úgy kezében tartsa. hogy abból remek­mű, de legalább jószerű mestermunka kerüljön ki. Meg aztán, ha valaki fiatal és valahol, valamiben kez­dőnek számít, természetes, hogy „ide nekem az orosz­lánt” felkiálltással. szán­dékkal vág neki a közönség, az úgynevezett szakma meghódításának. E hosszú bevezető azért is szükségesnek tűnik Bö­szörményi Géza Szívzűr cí­mű színes vígjátéka elé. mert élni kell és lehet a gyanúperrel: a „hagyomá­nyos” fogadtatásban része­sül. Elsősorban talán éppen a műfaji megjelölés miatt, hiszen a filmvígjátéktól mindenki másfél-, kétórás röhögtetést vár. Amolyan bur- leszki hatást telis-teli gag- gekkel, tortacsatás helyzet- komikumokkal. Ilyen azon­ban ebben a filmben nincs. Mert nem lehet. A Szívzűr az úgynevezett klasszikus vígjátéki dramaturgiát kö­veti. No jó, dehát a néző nem • irodalomtörténeti és -elméleti tanulmányokért vált mozijegyet! És igaza is van! Annyira azért mégsem csalódik most. Egyrészt, mert vannak itt elrejtett, mégis csattanósra kerekített poénok, másrészt, mert a rendezőnek sikerült olyan szereplőgárdát verbuválnia, akik maguk is értik a vic­cet, tisztában vannak a hu­mor tálalásának gyakorlatá­val. Igen-igen, úgymond aktu­ális társadalmi mondandójú a Szívzűr. Bele lehet (kell?) magyarázni a világ háborús tűzfészkei okozta szintén vi­lágméretűvé nőtt hétköz­napi neurózisunkat, a csa­lád intézményes kereteinek ki-tudja-miért okozató szét­szakadását. a falusi értelmi­ség (főleg, ha nő és fiatal!) sokszor céltalanná silányo- dott életvitelét, és még sok egyéb, legtöbbször di­vatként emlegetett jelensé­geit napjainknak, környeze­tünknek és életünknek. Az eredmény e film láttán, is a felvetődő kérdés: mi és mi­ért maradhat meg bennünk, a nézőben? Leginkább talán a főszereplő fiatal körorvos és felesége alakítói, Máté Gábor, és Udvaros Dorottya (képünkön) nagyszerűsége. És a világhírű, Oscar-díjas csehszlovák rendező, Jiri Menzel szereplése. Temessy Hédi, Kránitz Lajos, Sir Ka­ti, valamint a két „pártá­ban ragadt” tanítókisasszony megszemélyesítőjének, Básti Julinak és Pogány Juditnak villanásai. Meg egy-egy „be­jött” poén, amin nevettünk. Aztán ki-ki boncolgathat to­vább. Ha érdemesnek tart- ía • ■ • (Nemesi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents