Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-07 / 105. szám
NÉPÚJSÁG 1982. május 7., péntek Beruházásaink első negyedéve A műszaki értelmiség jelene és jövője Beszélgetés dr. Téth Jánossal, a MTESZ főtitkárával Az Állami Fejlesztési Bank Szegedi Területi Igazgatóságán — az MNB Békés megyei Igazgatóságának közreműködésével — elkészült megyénk idei első negyedéves beruházási statisztikája. Annak előrebocsátásával, hogy a fejlesztőtevékenység ütemességét az első negyedév adatai jellemzik legkevésbé, megállapíthatjuk az ÁFB információiból, hogy — főleg a vállalati energiafelhasználást ésszerűsítő beruházásokban — igen élénk volt a meéye beruházóinak tevékenysége. Legtöbbet a szénhidrogénipar A fejlesztési bank által folyósított összeg — amit most a jelzett energiaracionalizálások határoztak meg — az elmúlt év első három hónapjához viszonyítva más- félszeresére emelkedtek. Az éves feladatokból azonban ezzel együtt is csak alig 10 százaléknyit teljesítettek a fejlesztési hiteleket igénybe vevők, tudniillik a tavalyihoz képest, most a vállalati beruházások egy jelentős része is elnyerte az ÁFB támogatását. így több kisebb energiaracionalizáló program, a Békéscsabai Hűtőház és a Sarkadi Cukorgyár rekonstrukciója és gyógyszertárépítés bővíti számottevően a feladatokat ebben a körben. Megállapítható a statisztikából viszont az is, hogy miközben a fejlesztési bank által folyósított összegek nőttek, az állami beruházásokból a célcsoportos beruházások összegükben nem érik el az elmúlt évi szintet. Bár lakásépítésre ugyanannyi jut most, mint egy évvel korábban, de lényegében befejeződött a' kórházépítés Békéscsabán és Gyulán is. Legtöbbet ebben az időszakban a szénhidrogénipar, a KPM és a DÉMÁSZ fektetett be megyénkben. Még mindig az állami beruházásoknál maradva: az úgynevezett egyéb — tehát nem célcsoportos — fejlesztések is jelentősen csökkentek, miután a KSH békéscsabai számítóközpontja elAz árvízi szükségtározók feladata nyilvánvaló. Kijelölésük, esetenkénti elárasztásuk azt szolgálja, hogy más, értékesebb részek megmeneküljenek az árvíztől. Vegyük példának a gyulai Lenin Termelőszövetkezet 1170 hektárnyi szántóját, amely egyharmada annak a szükségtározónak, amelyet a gyulai DEFAG földjeivel együtt alkot. Árvízi krónikákból ismert, milyen gyakran károsított a víz a Fehér-Körös és a Fekete-Körös ezen szakaszán. Nyolc éve, 1974 júniusában egészen Gyulavári község védtöltéséig hatolt el a hívatlan vendég. Ekkor döntöttek a felettes szervek úgy, hogy árvízi szükségtározót létesítenek a két Körös és az építendő, új védtöltések határolta részen. A műszaki átadásra 1977-ben került sor. Az esetleges megnyitás helyét a Fekete-Körös bal partján jelölték ki. Ezt egyetlen tény jól indokolja. Ha a másik veszélyes pont — a Fehér-Körös jobb partja — szakad át, Sarkadot önti el a víz. A Fekete-Körös megnyitása esetén „csak” a DEFAG és a Lenin Tsz területei károsodnak. Visszatérve a szövetkezetkészült, a gyulai román iskolánál pedig a tervezett nagyobb beruházást még nem kezdték meg. Élen a vállalati fejlesztések A negyedév visszafogottabb fejlesztőtevékenységének összetevőit vizsgálva az állami pénzfelhasználások körében az ismertek mellett olyan tényezőket is találunk, mint amilyen például a vízügyi beruházásokat késleltető kedvezőtlen időjárás, illetve az egyéb tanácsi beruházások kivitelezésének vontatottsága. Utóbbinak oka a szakipari munkaerőhiány, amit az ÉPSZER Vállalatnak a DÉLÉP-hez való beolvadása sem oldott meg. Az előbbiektől eltérően a vállalati döntésekkel indított fejlesztésekben az előrelépés most három hónap alatt elérte a múlt esztendő hasonló időszakában teljesített beruházások másfélszeresét. A növekedés elsősorban az állami támogatással, illetve beruházási hitellel megvalósuló fejlesztésekben állt elő, amiben — mint említettük — az energiaracionalizálás játssza a döntő szerepet. Együtt a vállalati befektetések több mint 44 százalékkal emelkedtek az egy évvel korábbival összevetve. A szövetkezetek most januártól márciusig ugyan 7,7 százalékkal kevesebbet fordítottak gépbeszerzésre és építkezésre, de még így is náluk valósult meg a negyedévi ossz megyei fejlesztéseknek több mint 86 százaléka, aminél csak a vállalati beruházások képviselnek nagyobb — mintegy 47 százalékos — súlyarányt. Az energia gazdaságos fel- használását szolgáló fejlesztésekre az ÁFB területi igazgatóságához tartozó négy megyéből 168 pályázat érkezett, amiből negyvenkettőt Békés megyeiek küldtek be. Az ennek alapján már megkötött 31 szerződés 90 százalékban mezőgazdasági, illetve élelmiszeripari üzemeinkből érkezett az igazgatósághoz. re: vezetői megértették, és tudomásul vették, hogy szántójuk egyharmada vésztározó lesz — annak minden ódiumával együtt. Hogy nem hajthatnak végre teljes körű meliorációt a tározóba tartozó földjeiken, hogy viszonylag külterjes, kis ráfordítást igénylő növényeket termesztenek rajtuk. Annál nehezebben értették viszont meg, hogy miért a kis közösség viselje a nagy megmentésének számos terhét? Mert a szövetkezet korábbi pénzügyi helyzetéből ez is kitűnik. Az emlékezetes, 1980-as árvíz idején 226 hektár lábon álló búzájuk értékét — pénzügyminisztériumi közbenjárásra — száz százalékban megtérítette a biztosító. Nem fizetett ellenben azért a kiesésért, ami a következő tavaszi vetés elmaradása miatt érte a szövetkezetét. A biztosítási feltételek ugyanis ezt nem tették lehetővé. Nem is volt konkrétan megnevezett, pénzzel is rendelkező gazdája a szükségtározók miatti károk megfizetésének. Sokat kilincselt a téeszvezetőség, amíg összejött a gazdálkodásukhoz szükséges pénz. Mi tagadás, többen görbén is néztek a szövetkezetre: hogy az árAz energiaracionalizáló beruházásokról még csak any- nyit, hogy azok kivitelezését erősen lassítja a kapacitás- hiány: az időben jelentkező igényeket a DÉGÁZ alaphiány miatt nem tudja kielégíteni időben. A már tavalyi befejezésre tervezett tizenegy beruházásból mindössze három készült el határidőre, még további négyet az idei első negyedévben fejeztek be. Hazai gépeket vásárolnak Már most a fejlesztések anyagi-műszaki összetételét elemezve az derül ki, hogy a tavalyi első negyedév gyakorlata a jelen időre némileg módosult. Igaz, az ÁFB- től kapott nagyobb összegeknek jó kétharmadát gépekre, termelőberendezésekre fordították a beruházók, de ez az arány egy évvel ezelőtt még háromnegyedrészt tett ki. Különösen megnőtt mostanra az előbbieken belül a tőkés gépimport, jelezve a fejlesztésbe fogók törekvését az élenjáró technika meghonosítására. Ugyanekkor, ha nem is ilyen mértékben, de jelentősen emelkedett a hazai gépek vásárlására szánt anyagi erő részesedése is, amely a tavalyinál is jobban határozta meg a befektetéseket az év első három hónapjában, legalábbis a fejlesztési bank közreműködésével megvalósított beruházásokban. Befejezésül, említsük meg a vizsgált időszakban engedélyezett új kivitelezéseket, és az elkészítés alatt álló. valamint a január—február —márciusban üzembe helyezett fontosabb beruházásokat. így kezdődhetett meg a nagybánhegyesi tsz-ben az energiaracionalizálás, valamint a tótkomlósi főcsatorna fejlesztése, léphet előre az NK—XIV öntözőfürt II. ütemének ügye, illetve a sar- kadkeresztúri és endrődi gázipari fejlesztés, míg Bat- tonyán az olajtermelés beruházásainak különböző szakaszai, Békéscsabán pedig a postaműszaki létesítmények léphettek üzembe. Kőváry E. Péter vízen akarnak meggazdagodni ... Pedig csak káruk jogos térítését kérték, nem' méltányossági okokra hivatkoztak. Néhány napja minisztertanácsi rendelet jelent meg az árvízi szükségtározókról. Hogy mit jelent ez a gyulai szövetkezetnek, javít-e valamit a korábbi áldatlan állapotokon, arról magukkal az érintettekkel beszélgettünk. Török Imre elnökhelyettes bizakodó. Jónak tartja a rendeletet. Elsősorban azért, mert végre előírja, ki köteles téríteni a szövetkezet kárát. Nevezetesen: az illetékes vízügyi igazgatóságok, Gyulán tehát a KÖVT- ZIG. A szövetkezet vezetői szerint azonban a tíz paragrafus alfája és ómegája a hetedik. Ez ugyanis kimondja: az elöntés miatt nem művelhető földek kára is megtérül ezentúl. Mégpedig oly értékben, amelyet az az előző három — vízmentes — évben adott volna az elárasztott terület. Megérkezett hát a várva várt rendelet, amely sok vitás kérdést látszik megoldani. Hogy valójában sikerült azt csak akkor tudjuk meg, ha alkalmazására is sor kerül. A legjobb persze az volna, ha elmaradnának az árvízi kényszerhelyzetek, s velük együtt a rendelet gyakorlati értékelése — vallják a gyulaiak. Egyet kell érteni velük. M. Szabó Zsuzsa Hazánk gazdasági fejlődésének jelenlegi és jövőbeni szakaszában értelemszerűen komoly szerepe van a műszaki értelmiségnek. Éppen ezért nem mindegy, hogyan élnek a műszaki szakemberek, mik a problémáik, milyen feladatok állanak előttük. Minderről pedig a legpontosabb képet nyilvánvalóan a műszaki, gazdasági, agrár és természettudományi szakemberket tömörítő szervezet, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) adhatja. Ezért kerestük fel kérdéseinkkel dr. Tóth Jánost, a MTESZ főtitkárát. — Hazánkat nyersanyag- szegény országként emlegetik — mondja —, ami igaz ugyan, de van egy erőforrás, amelyben rendkívül gazdagok vagyunk: a dolgozók munkaereje, szellemi kapacitása. Ez olyan népgazdasá' gi tartalék, amelyet eddig csak kis részben használtunk ki. Persze e tartalékok össz- volumenét, felső határát nehéz lenne meghatározni, de úgy vélem, hogy ez az erőforrás végül is kimeríthetetlen. A pontosság, a szorgalom nem elhanyagolható tényező a» gazdaságban, de műszaki szakembereinktől ennél sokkal többet várunk. És nemcsak a műszakiaktól, de az innovációs folyamatban (kutatás-fejlesztés-termelés-értékesítés-felhasz- nálás) részt vevő minden szellemi és fizikai munkástól is. — Milyen szellemi kapacitást képvisel a műszaki értelmiség? Létszámuk elegendő-e a tervfeladatok teljesítéséhez? — Az 1980-as népszámlálás szerint több mint 360 ezer ún. nem fizikai szakember dolgozott műszaki területen. 120 ezer közülük felsőfokú végzettségű. A nyugdíjasokkal együtt e szám körülbelül 140 ezer. Az alkalmazott műszakiak létszáma 240 ezer. Nehéz ítéletet mondani: sok vagy kevés a mérnök hazánkban? Én a nagyobb problémát inkább abban látom, hogy nem használjuk ki kellőképpen műszaki szakembereink felkészültségét és képességét. Nem tudtuk még megteremteni azt a feltétel- rendszert, amely, ha kell, gazdasági kényszerrel hozza felszínre a szunnyadó tartalékokat. Pedig sok eszköz, és a nemzeti jövedelem évi 3 százaléka áll a szellemi munka területén dolgozók rendelkezésére. De az anyagi és szellemi ráfordításokhoz képest, nemzetközi összehasonlításban is, kevés a nemzeti végtermék. — Eszerint a népgazdaság „bemeneti oldalán” jelentősek a szellemi erőforrások, de a „kimeneti oldalon”, ahol a végtermék megjelenik, nem mindig azt kapjuk, amit a hazai és külföldi vevő vár? Akkor a „bemenet” és „kimenet” közti termelőrendszerben van a hiba? — Nemrég olvastam egy tanulmányt: több mint 700 tényezőt sorolt fel, amelyek gátolják a szellemi kapacitás eredményesebb hasznosítáA napokban tartották Gyulán azt az ünnepséget, amelyen az erdészet dolgozói kiemelkedő eredményükért átvehették az elismerő oklevelet a DEFAG gazdasági igazgatóhelyettesétől, Szil Istvántól. Az erdészet vezetője, Szabados József elmondotta, hogy tavaly az árvíz miatt keletkezett károk pótlására törekedtek. Ez sikerült, hisut. A MTESZ és tagegyesületei rendszeresen figyelik, elemzik e — műszaki, gazdasági, társadalmi, pénzügyi, vezetési, szabályozási vagy éppen emberi — tényezőket. Nemcsak elem- zünk, javaslunk is. A MTESZ tagegyesületeiben dolgozó szakemberek véleménye szerint — többek között — erősíteni kellene a társadalmi termelésben részt vevő egységek kapcsolat- rendszerét. Szorosabb együttműködésre van szükség a kutató-fejlesztő, termelő és értékesítő vállalatok között. Mivel kitűzött feladatainkat a vártnál is nehezebb külső feltételek között kell megoldani, ezért különösen fontos, hogy eredményesebben alkalmazzuk a kollektív és egyéni érdekeltség meglevő eszközeit. Anyagi forrásainktól függően szükség van a műszaki értelmiség egyes kategóriáiban a keresetek javítására, a hátrányos megkülönböztetések fokozatos felszámolására. Olyan társadalmi és munkahelyi légkör kialakítása is indokolt. amely jobban kedvez az újat akaró szakembereknek. És gondoljunk utána, milyen pocsékolás az, ha mondjuk egy fiatal műszaki alkotómunka helyett műszaki rajzolással, alkalmi munkával egészíti ki jövedelmét? Itt segíthetne a nyilvánosságot formáló sajtó is: jobban be kellene mutatni a jó — de a rossz — eredményt produkálókat is, és azokat a vezetőket, akik a kiemelkedő teljesítményt anyagilag is kiemelkedő mértékben támogatják. De emellett növelni kellene a műszaki értelmiség közgazdasági ismereteit. nyelvtudását is. Sokféle feladat vár hát ránk. És nem is igényel mind „fentről jövő” intézkedést, inkább szemléletváltozást, és a meglevő lehetőségek hatásosabb alkalmazását. Gyakran panaszkodnak fiatal műszakiak: érdemi munka híján csak lézengenek munkahelyükön. És ezt a vezetők eltűrik. Előfordul az is, hogy egy versenytárgyalásnál, döntésnél az igazgató a helyettest, a főosztályvezetőt kérdezi meg. nem azt. aki a konkrét témához legjobban ért. Gyakran tapasztaljuk, hogy a külföldi utaztatásnál sem a szakértelem, hanem a ranglétra dönt. Űjítások halnak el nemtörődömség, közöny miatt. És mindezekért. úgy hiszem, nem .sok vezetőt vontak még nálunk felelősségre. Nem is minden vezető szereti a mindig újat akaró fiatal szakembert. A Technikusképzés tíz év előtti megszüntetése kárt okoz a termelés szervezésében. Sorolhatnám tovább, de ebből is látható: a régi szemszen a tervezett termelési értéküket hárommillió forinttal, nyereségüket pedig egymillióval túlteljesítették. Több mint ötszáz mázsa magot gyűjtöttek, majdnem másfél millió dugványt, félmillió nemes nyárt, ötvenezer fűzcsemetét neveltek. Telepítettek 136 hektár új erdőt, és 20 hektáron pótolták a, csemetéket. 800 köbméter tűzifát és több mint leletben gyökerező gondokról van szó. Ezeket egyszerre nem lehet feloldani, de a már megtett intézkedések példája nyomán, lépésről lépésre, cselekedetek sorával igen! — Gyakran halljuk: a kisvállalkozás „elszívja” a jó szakembereket. Valós e veszély? — Véleményem szerint sok olyan tevékenységi forma van, amely nagyvállalati keretek között gazdaságtalan. Ezért szükségesek a kisebb termelőegységek. És szakemberekre ott is szükség van. A kiemelkedő tudású műszaki a népgazdaságnak akkor is hasznot hajt, ha munkáját kisvállalkozásnál végzi. Nem a kis- és nagyvállalat szembeállítására, hanem együttes fejlesztésére van szükség! — A• MTESZ mivel segíti a rr űszaki értelmiséget megnövekedett feladataink ellátásában? — A szövetség és a tagegyesületek feladata kettős. Egyrészt a tagok megismertetése a műszaki-tudományos haladás legújabb eredményeivel, másrészt fórum biztosítása a közéleti aktivitásuk számára. A rendelkezésre álló és a társadalmi munka eszközeivel hasznosítható szellemi erőket elsősorban az energiagazdálkodás, ♦z elektronikai alkatrészgyártás, az élelmiszergazdálkodás ipari háttere, a gyógyszeripar fejlesztése, az innováció, az újítások, találmányok hasznosítása, széles körű elterjesztése érdekében kell összpontosítani. Üj vonás a szövetség munkájában, hogy az ötlettől a megvalósulásig kíséri végig, segíti a tudományos-műszaki gondolatot, erre mozgósítja a szakembereket. A véleményezésen és javaslat- tételen túl önálló kezdeményezések. koncepciók kimunkálásával járulunk hozzá a műszaki-technikai haladás meggyorsításához. A szövetség részt vesz a népgazdaság 2000-ig szóló, és a műszaki-gazdasági értelmiség helyzetének alakulásával foglalkozó egyes részkoncepciók kimunkálásában és véleményezésében. Üj és megtisztelő feladatot jelent számunkra a Minisztertanácsnak az a döntése, hogy a MTESZ-t intézményesen bevonják a műszaki-gazdasági döntések előkészítésébe és végrehajtásába. Szatmári Jenő István 20 ezer köbméter vastag fát vágtak ki. A vadászati ágazatnál is tetemes károkat okozott az árvíz, ezért dicséretes. hogy tervüket egymillió forinttal túlteljesítették. A beszámoló után adták át az élenjáróknak a kitüntetéseket, jutalmakat. „Kiváló Munkáért” kitüntetést kapott Nagy Lajos, négyen Kiváló Dolgozó jelvényt vettek át, ezenkívül csaknem 80 ezer forint jutalmat osztottak ki. b. És jött egy rendelet... II kálvária elmarad? II gyulai erdészek gazdálkodása
