Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-06 / 104. szám
^ 1982. május 6., csütörtök I T ra TTi T rs rj | -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------_| 2J 3 M l f KTiln n magyar diabetológia eredményei Megakaüályozliató-e a cukorbetegség? Beszélgetés dr. Magyar Imre professzorral Hazánkban — az európai országokhoz hasonlóan — egyre nagyobb szerepet kap az orvosi munkában a dia- beteskutatás és -gyógyítás. Ma már a cukorbetegség megelőzése, gyógyítása, a diabetesek gondozása nemcsak egészségügyi feladat, mivel a cukorbetegség népbetegségként hat egész társadalmunkra. A cukorbetegség terjedésének megakadályozásáról, az ezzel kapcsolatos kutatómunkáról beszélgettünk dr. Magyar Imre profesz- szorral, a Magyar Diabetes Társaság elnökével. Megvizsgálják a lakásszövetkezetek tevékenységét — Professzor úr! Engedje meg, hogy mindenekelőtt gratuláljak a Hetényi Géza- emlékéremhez, amelyet első ízben önnek ítélt oda az e célra alakult bizottság. — Köszönöm. A Hetényi Géza-emlékérmet egy cukor- betegségben elhalt fiatal nő emlékére alapították. Én talán több okból kaptam meg ezt. Először, mint Hetényi Géza első tanítványa és változatlanul nagy híve, másodszor, mivel a diabetes- társaságnak megalakulása óta elnöke vagyok, harmad- sorban pedig talán azért, mivel az I. számú belgyógyászati klinikán — amíg annak igazgatója voltam —, egy diabétesszel foglalkozó munkacsoportot alakítottam, amely a magyar diabetoló- gia centrumaként szerepelt. — Hány évet töltött a gyógyítómunka szolgálatában? — Ötvenet, de ebből pár évet még nem kész orvosként. 1934-ben kaptam diplomát, és azóta is szünet nélkül dolgozom. — Hol tartunk ma hazánkban a diabeteskutatás- ban? — A kutatásban egy nívón vagyunk a világ országaival. Amiben nem vagyunk velük egy színvonalon, az a diabetes betegek gondozása, a diabetesbetegek ellátása. — Mi ennek az oka? Nincs hozzá megfelelő hálózatunk? — Gondozói hálózatunk egyáltalán nincsen. Talán ezzel a kérdéssel vezető fórumaink nem foglalkoztak elég intenzíven, és azt gondolták, hogy a körzeti orvos, aki gondozza a magas vérnyomásos betegeket, a vesebetegeket, a diabetese- ket is gondozhatja. A diabetes tana azonban az utóbbi 10 évben olyan mértékben fejlődött, hogy nemcsak a gyakorló orvostól, de a belgyógyász szakorvostól sem lehet ma már megkívánni, hogy a cukorbetegeket megfelelő színvonalon el tudja látni. Ezért szerettük volna mindig, ha az NDK, Jugoszlávia vagy Bulgária mintájára nálunk is kialakul a diabetesgondozói hálózat. — Hogy nálunk nincs gondozói hálózat, az anyagi okoknak tulajdonítható? — Anyagi okoknak is, de én azt hiszem, hogy ennek szemléleti okai is vannak. Annyi buzgó diabetológus van az országban, akik minden ellenszolgáltatás nélkül és nem valamely hivatalos organizáción belül látják el ezt a funkciót, hogy itt az anyagi eszközök hiánya nem is olyan fontos. — Tudjuk, hogy hány cukorbeteg van ma hazánkban? —- Tekintettel arra, hogy Közép-Európában a lakosság egy-két százaléka cukorbeteg, feltehető, hogy a mi 10 millió lakosunkból körülbelül kétszázezren szenvednek ebben a betegségben. Ám a szűrővizsgálatok arra utal- - nak, hogy ennél is többen. Én legalább 300 ezerre becsülöm a számukat. — Tehát népbetegség ... — Mindig is népbetegség volt, de most szaporodik a diabetesek száma. Ennek különböző okai vannak. Az egyik az, hogy megnőtt az általános életkor, és a cukorbaj főleg az idős emberek betegsége. A másik ok az, hogy a cukorbaj eredetében rendkívül nagy szerepet játszik az elhízás. Majdnem azt lehet mondani, hogy az elhízott ember előbb vagy utóbb cukorbeteggé válik. És ami általános jó helyzetünknek köszönhetően a nép táplálkozása túlmegy a szükségleten, sokkal többet eszünk, mint amennyi a jól- tápláltsághoz szükséges. — Hol tartunk a cukorbetegség gyógyításában? — A diabetes nagyon jól gyógyítható, csak meggyógyítani nem tudjuk. A nagyon jó gyógyítás első feltétele a diéta, amellyel a cukorbetegek legnagyobb százaléka egyensúlyban tartható. Ha diétával nem érünk eh célt, akkor rendelkezésünkre állnak kitűnő tabletták. Bizonyos cukorbetegek ezekkel jól kezelhetők. Ha ezzel sem érünk el eredményt, akkor itt van az inzulin, amely a cukorbeteget tökéletesen egészségessé, munkaképessé teszi. A legutóbbi időben kezdenek kialakulni azok a törekvések, amelyek az inzulin adagolását olyan módon végzik, hogy utánozzák az egészséges ember inzulinkiválasztását. Vagyis olyan mikrofecs- kendőt állítanak elő, amelyből az inzulin állandóan áramlik. Ezt bőr alá varrják (vagy a beteg a zsebében hordja), és ha egy gombot megnyom, akkor egy kicsit több inzulin választódik el, például étkezés után. Ha egy cukorbeteg embernek az inzulinszükségletét pontosan megállapítjuk, és erre van mód, akkor ezekkel az eszközökkel, amelyeket a világ egy részén már használnak, és reméljük, nagyon hamarosan mi is használni fogunk, az ember cukorháztartását szabályozni lehet. Ez nagy reményt ad arra, hogy talán a cukorbajnak a legféltettebb szövődményei, vagyis a szív- és érrendszeri megbetegedések ilyen módon megakadályozhatok lesznek. — Mi a helyzet nálunk az inzulin előállításában? — Sajnos, ebben a tekintetben hazánk nagyon rosz- szul áll. Nemcsak a tisztított inzulinokat, de a közönséges inzulinkészítményeket is nagyrészt importálnunk kell. A gyógyszergyárak valahogy az utóbbi 10—15 évben ezzel a kérdéssel nem nagyon foglalkoztak. — Holott a magyar gyógyszeripar világhírű..,. — Egy kicsit én sem értem ennek az okát. Az inzulint 1921-ben fedezték fel. Én már személyesen találkoztam olyan beteggel, aki Magyarországon 1923-ban hazai jó inzulint kapott- Tehát a fölfedezés után két évvel a Chinoin, a Richter- gyár jó inzulinkészítményt állított elő. Ma nincs jó inzulinkészítményünk. Cink- irotamin-inzulint állítunk elő, amely a tudomány mai állása szerint valójában nem is adható, valamint úgynevezett közönséges inzulint, amely a cukorbetegek egy részének a kezelésére nem alkalmas. Minden egyéb inzulinfajtát importálnunk kell. — Tudomásom szerint Szegeden kísérleteznek az emberi inzulin előállításával ... — A fejlődés gyorsan végbemehet. Ha akad ambiciózus, hozzáértő ember, aki hajlandó ezzel a kérdéssel foglalkozni, akkor azonnal megkezdődhet Magyarországon is az inzulingyártás. Most a világon az inzulin előállításának egészen új módját alkalmazzák, az úgynevezett DNS-rekombináci- ót. Lényegében az ember inzulintermelő génjét, öröklési egységét át tudják vinni a coli bacilus testébe és a coli bacilus előállítja az emberi inzulint. Ez az eljárás már annyira fejlődött, hogy az ipari termelés is lehetséges. ígéretünk van arra, hogy kipróbálásra mi is kapunk ilyen DNS-rekombiná- ciós inzulint. Ez óriási jelentőségű, mert mint mondtam, a diabetesek száma nő, ezzel szemben az inzulin előállítása akadozik, mert nincs annyi állati hasnyálmirigy, amelyből elegendő inzulint tudnának előállítani. — ön szerint mit tehetünk azért, hogy megakadályozzuk a cukorbetegség gyors terjedését? — Ezt hatékony propagandával is segíteni lehet, de a cukorbetegség megakadályozására valójában csak két lehetőség van. Az egyik a genetikai tanácsadás, amely hazánkban is több helyen folyik. Emellett korlátozni kell a jövendő cukorbetegek születését! Ez azonban nem lehet orvosi feladat, nagyon erélyesen kell küzdeni például az elhízás ellen. Ennek viszont anyagi nehézségei vannak: a szénhidráttáplálás, a zsírtáplálkozás ugyanis olcsóbb; az ideális a fehérjetáplálkozás volna, és ez drága. — Milyen szerepet tölt be a cukorbetegség kutatásában, az ebben a betegségben szenvedők gyógyításában a Magyar Diabetes Társaság? — A társaság létrejötte óriási előrelépést jelent a magyar diabetes fejlődésében, méghozzá két irányban. Az egyik, hogy kongresszusaink gyakorlati és teoretikus irányba egyaránt előremutató tanácskozások. A másik, hogy nagyon korán részt vehettünk a nemzetközi diabetestársaságok ülésein, és ott ismertethettük a magyar kutatásokat, és mi is megismerhettük más országok eredményeit. Megalapítottunk egy olyan egyesületet is, amelynek célja a Duna menti államok összefogása a cukorbetegség tanulmányozására és leküzdésére. Ez a társaság minden két évben más országban rendezi meg szimpozio- nát. Budapesten már kétszer volt ülése. Társaságunk munkájának elismerése, hogy idén szeptemberben az Európai Diabetes Társaság ülése Budapesten lesz. Erre a nagy nemzetközi eseményre mintegy kétezer vendéget várunk. Ez lesz az én hattyúdalom is, mivel én már nyugállományban vagyok, de ennek a kongresszusnak az elnöki tisztét még ellátom. Varga Viktória Mini segélyállomások országszerte Az országúti segélyszolgálaton kívül az autóklub mini segélyállomásokat szervez városokban, községekben és falvakban. Ma már 35 ilyen kis segélyállomás működik, és további 10 nyitás előtt áll. A cél az, hogy minél közelebb kerüljön a klubtagsághoz a műszaki segélynyújtás. Bár már 25 városban működnek az autóklub korszerűen felszerelt, nagy műszaki állomásai, a távolabb lakó klubtagoknak adott esetben messzebbről kell ide autózni. Éppen az ő érdekükben létesülnek ezek, a műszerekkel is felszerelt miniállomások. Az a törekvése az autóklubnak, hogy minden klubtag, az ország bármelyik részén, 20—30 kilométere^ belül elérhesse a klub legközelebbi közlekedésbiztonsági szolgálatát. A helyi tanácsokkal együttműködve autószerelő szakemberek alkalmazásával szervezi a klub ezeket a miniállomásokat. Az autóklub idei műszaki fejlesztési terve szerint ebben az évben 70 helységben nyitják meg a kis állomásokat. Tegnap, május 5-én, Gyomaendrődön, a Győzelem Termelőszövetkezet központjában kihelyezett ülést tartott a szarvasi járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság. Beregszászi Károly, a NEB tagja beszámolt „A mezőgazdasági nagyüzemek gyepgazdálkodásának helyzete és fejlesztésének lehetőségei” vizsgálat tapasztalatairól. A közelmúltban ugyanis a népi ellenőrök a járás öt termelőszövetkezetében vizsgálták meg ezt a témát. Megállapították, hogy az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet fordítanak a nagyüzemek a gyepgazdálkodásra. A fejlesztés lehetőségeit azonban nem minA szolgáltatások iránt napjainkban egyre nő a lakosság igénye. E terület feladatainak megoldásából jelentős részt vállal a Békés megyei Patyolat Vállalat is. — A szolgáltatás mindig izgalmas téma — kezdi a beszélgetést Kiss József, főmérnök. — Bizony, a mi munkánkban kötve vagyunk az igények hullámzásához. Évszakonként is változik a fogalmunk, általában tavasszal és nyáron nő meg a feladatunk. — Hogyan alakult az elmúlt évi tevékenységük? — Tavaly a vegytisztítás- nál megszűnt az állami támogatás. Mindez jelentősen érintette a forgalmunkat, s emiatt az ágazat nem tudta teljesíteni a tervét. Az idén már javulás tapasztalható e területen is. A többi ágazatunkban sikerült megvalósítani az elképzelésünket. — Milyen új tervekkel vágtak az idei évnek? — Elsősorban nem menynyiségi fejlesztést kívánunk elérni, hanem a minőséget szeretnénk javítani valamennyi szolgáltatásunknál. Bővítést a szőnyegtisztításnál tervezünk, s várhatóan komplez lakáskarbantartást is vállalunk majd — a lakossági szükségleteknek megfelelően — az elkövetkezendő években. A gazdaságos termelés elősegítése érdekében a kö- zületek részére textilfestéssel is foglalkozunk. A foglalkoztatás jobb ellátását valósítjuk meg, varroda(Tudósítónktól) A közelmúltban megye- szerte lezajlottak a vállalatok vöröskeresztes alapszervezeteinek vezetőségválasztó taggyűlései. A választás után kerestük fel a Kner Nyomda Dürer üzemének fiatal, mégis tevékeny múlttal rendelkező vöröskeresztes csoportját. Az alapszervezét 1981-ben alakult, s akkoriban mintegy 40 tagot számlált — az üzem dolgozóinak csaknem egyötödét! Elsősorban a munkaterületenkénti elsősegély- nyújtás, a véradómozgalom megszervezése és megerősítése, a vezetőség és a tagok eeészségügyi képzése volt a cél. Kapcsolatba léptek az egészségügyi szakközépiskolával, s a tanulók segítségével évi két alkalommal a nyomdában általános vér- nyomásmérést és tanácsadást rendeznek. A két nyomda — a Kner és a Dürer — egyesülésekor, 1980-ban az alapszervezetből többen kerültek át a központi üzem vöröskeresztes csoportjába, helyükre új tagokat szerveztek. Ma már közel 60-an vannak. Ez év április 2-án került sor az új vezetőség megvádenhol használják ki megfelelően. A bizottság tagjai hozzászólásokkal és javaslatokkal hagyták jóvá az ösz- szefoglaló jelentést. Ezt követően Zvada Mihályné, a NEB tagja ismertette „Az OTP-társasház közösségek és lakásszövetkezetek fenntartási tevékenysége” című, soron következő vizsgálat programját. A népi ellenőrök ugyanis hamarosan górcső alá'veszik, hogy a társasházi közösségek, valamint a lakásszövetkezetek hogyan látják el feladatukat. Az ülésen Bukva Pál, a NEB elnöke beszámolt a legutóbbi ülés óta tett intézkedésekről. részlegünk fejlesztésével is. Itt a bértextíliák javítását, s árutermelő tevékepységet is folytatunk. Tervezzük a gyesen levő kismamák 4 órás foglalkoztatását és a nyugdíjasok bevonását is, munkánk színvonalának emelése érdekében. — Van-e ellátatlan terület a megyében? —• Felvevőhelyeink száma mintegy 50_re tehető, szinte mindenhol otthon vagyunk Békésben. Szalonunk működik a városokban, Szarvas kivételével — ahol a Szirén végzi ezt a tevékenységet —, valamint Mezőkovácsházán, és Szeghalmon is. — Milyen helyet foglal el országosan vállalatuk a többi megyei Patyolattal ösz- szehasonlítva? — Vállalatunknál a vegytisztításban az országos átlag feletti az igény, s ennek mefelelően a teljesítésünk is magas. A másik fontos ágazatunkat vizsgálva elmondhatom: a mosásnál inkább átlag alatti szükséglet jelentkezik a megyében. — veszi át a szót, a vállalat igazgatója, Knyihár János. — A bérfehérnemű-szolgálta- tásunknál zavaró tényező, hogy mindezt kereskedelmi tevékenységnek minősítik, s ezért adóznunk is kell. Szeretnénk kiterjeszteni ezt a szolgáltatást — ha közületi igény is lenne rá — a munkaruha-kölcsönzésre, ám itt is akadályoz az előbb már említett elvonási rendszer — fejezte be az igazgató. lasztására. A titkár ismét Pleskó Györgyné lett, aki a közeljövőben megrendezésre kerülő vöröskeresztes kongresszuson is képviseli alapszervezetét. — Célunk elsősorban taglétszámunk további növelése — tájékoztat terveikről a titkár. — A városi Vöröskereszt és a véradóállomás eddig is többször mondott köszönetét önkéntes véradóink áldozatkészségéért. Az idén hárman kaptak kitüntetést tízszeres véradásért, ugyanennyien vállalkoztak az úgynevezett ferezises véradásra. Ez utóbbi lényege, hogy a levett vért a vérsavó kivonása után visszajuttatják a véradó szervezetébe. Több orvosi előadást szervezünk. Nádra János, az AU- TOKER igazgatója, alapszervezetűnk patrónusa segít nekünk. Fenntartjuk kapcsolatunkat a gyesen levő kismamákkal és idős, beteg kollégáinkkal is. Évente többen veszünk részt kétnapos vöröskeresztes továbbképzésen. Az aktív kis csoport tehát tervekkel tele. S jó munkájuk bizonyosan eredményes lesz a jövőben is. Szűcs József Volna mit mesélni... Hiába hangzik el oly sokszor nagy nyilvánosság előtt, hogy a jó bornak is kell cégér, bizony a magyar reklám jóval elmarad a világszínvonal mögött. Igaz, az utóbbi időben igyekszik az élvonal utolérésére, akadnak itt-ott jó ötletek, de ahogyan Rajkin mondaná: „Válámi ván, de ez nem az igázi”. Ha beleértjük a megye- székhely közkedvelt 100-as, a Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat áruházának legújabb reklámötletét is, akkor sem dicsekedhetünk még a világszínvonal megközelítésével. Pedig hát a 100-as reklámszakemberei (vagy nem tudjuk kinek az ötlete volt) amúgy istenigazában beleadtak apaitanyait, hogy nemzetközi színvonalú legyen kirakatuk Tanácsköztársaság útra néző élelmiszer-kínálata. Hogy mást ne mondjak: egyenesen a nagy sikerű nyugatnémet filmsorozatnak, a Nem kell mindig kaviárnak egy vissza-visszatérő mottóját választották ki arra a célra, hogy a kirakatra vonják az utcán haladók figyelmét. Ez a mondat: „Ha én ezt a klubban elmesélem!’’. Bár nem tudni, ki mondja ezt a kirakatban, mert a mondat alatt három figura is áll. Ám ezek is nemzetközi eredetűek. A bajuszos, elegáns panoptikumi alak nyilván a filmsorozat egyik kémfőnöke. Ä madárijesztő valószínűleg az Óz című mesefilmből származik a szalmabábuval együtt. (Ezek azonban még tisztázásra váró dolgok.) Lényeg, hogy a jelmondattal valóban felhívja az arra sétálók figyelmét a kirakat. Egy ilyen figyelemfelkeltő beszélgetésnek magam is tanúja voltam. Két nő állt meg a kirakat előtt, először csak bámulva, aztán tanakodva, majd nevetve ígyen beszélgettek: — Mit kellene itt elbeszélni a klubban? — Várj csak. Talán van valami szokatlanul ritka áru. Vagy ami csak itt található ... — Ugyan már. A kirakat a ritka. Belül sokkal tömöttebb a bolt. Nézd csak mit kínálnak. Francia bonbon, van másutt is... palacsintapor, kímélökeverék, kétszersült, mustár, ez a Bohnen Geschitten, mi a fene lehet?... vagy ez a bolgár ketchup, írnák ki legalább a magyar neveiket. Vaníliás karika, narancsszörp, csabai sárgabaracklé, citromlé, ó! Mit akarunk elmesélni a klubban? — Várj csak! — nevet a másik. — Én már sejtem! Nézd milyen piszkos belül a kirakat. Nem az ablak, hanem amin állnak az áruk. Tele szalmával, forgáccsal, porral. .. Most esik le a másiknál is a tantusz, s jót kacagva mennek tovább. Még hallom, ahogyan mondják: — Szóval azért volna mit elmesélni erről a kirakatról... Volna bizony. Ha nem is a klubban. Varga Dezső Eredmények, tervek a Patyolatnál V. L. Vöröskeresztesek a Dürerben
