Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-29 / 124. szám

1982. május 29., szombat 1 Téglák és falak Hz építőanyag-ellátás ellentmondásai Milyen az összhang a ke­reslet és a kínálat között az építőanyagok piacán? Vajon jó-e a kapcsolat az építő­anyag-ipar és a kereskede­lem között? Megfelelő-e az áruk minőségvédelme, a te­lepek műszaki-technikai ál- . lapota? A kérdések ma éppúgy helytállóak, mint ' 1976-ban. amikor is a Békés megyei Népi Ellenőrzési Bizottság megvizsgálta a lakosság épí-. tőanyaggokkal való ellátá­sát. Az alapvizsgálat után az érintett szervek intézkedtek a gondok megszüntetésére. Már, amelyiket képesek vol­tak kivédeni! Ugyanis a hiányosságok egy része új­ratermelődött. Fékezte az előrelépést a műszerek vá­sárlásához és a telephelyek felújításához szükséges pénz hiánya, az akadozó alap­anyag-termelés és a forgal­mazás ciklikussága. Színes tetőcserép A vevő gyakran mérgelő­dik, ha házat épít. És leg­többször a TÜZÉP-telepek környékén fogja el a harag, olykor a tehetetlenség. Mesz- szemenő filozofálgatásba nem kezd bosszúságának okáról, hiszen nem ez a dolga. Hagyatkozzunk te­hát a népi ellenőrzés utó- vizsgálatára, amelynek az volt. a célja, hogy feltárja: 1976 óta milyen változások következtek be. Itt valóban helyénvaló az oknyomozás. A népi ellenőrök a vizsgála­tot a MESZÖV-nél. a szeg­halmi, a mezőkovácsházi, a gyulai AFÉSZ-nél, a Dél­magyarországi Tégla- és Cse­répipari Vállalatnál, az Al­földi TÜZÉP Vállalat terüle­ti igazgatóságán folytatták le. A Hazafias Népfronttal együttműködve, kérdőíve­ken. ankétokon kikérték az építkezők véleményét. Hosz- szú a lista, ám még így sem képviselik az ipar és a ke­reskedelem teljes körét. A megfelelő kép kialakításá­hoz azonban elegendő ada­tokat szerezhettek. íme, néhány tény a jegy­zőkönyvből. Az elmúlt öt év alatt a falazóanyagok for­galma mennyiségben csak­nem 10, a cementé 40, a mészé 30, a fenyőfűrészárué 8, a nyílászáróké 16 száza­lékkal emelkedett. Cserépből kétszeresére, vasbeton ge­rendákból több mint kétsze­resére nőtt az eladás, ösz- szességében tehát javult az ellátás, áruhiány csak átme­netileg nehezítette a vásár­lók dolgát. Évente visszatérő jelenség, hogy az első ne­gyedévben sok a falazó­anyag és a cement, a har­madik negyedévben viszont kevés a cement. A szezoná­lis ár bevezetése e termé­keknél is indokolt lenne! Néhány árucikkből bővült a választék. Több betonfödé­met, üreges falazóanyagot lehet kapni. Megjelent a szí­nes tetőcserép, a szalagpar­ketta, a műanyag ajtók és ablakok, a különböző hőszi­getelők. A tégla- és cserép­ipari vállalat a három gyá­rában az előző vizsgálat óta évente 75 millió kisméretű téglának megfelelő falazó­anyaggal gyárt többet, ez 33 százalékos fejlesztésnek fe­lel meg. Szürke minőség Nem tartozik a nagy fel­ismerések közé, hogy az épí­tőanyagok milyensége min­dennél fontosabb. A keres­kedelemnek leszállított áruk azonban legtöbbször nem fe­lelnek meg az előírt minő­ségi követelményeknek. Az ankétokon kapott válaszok egyértelműen bizonyították e megállapítás helyességét. Mit kifogásoltak a vásárlók? A tégla és a cserép ára nem mindig egyezik a minőségé­vel. Az ajtók, ablakok to­vábbra is nyers fából ké­szülnek, hamar deformálód­nak. Sok a kiszakadt ce­menteszsák. Előfordul, hogy a zsákos cement 10 százalé­ka „ömlesztve” érkezik. Fedéllemezböl nincs hiány Bízvást megállapítható te­hát, hogy a lakossághoz lé­nyegesen több kifogásolható termék jut el, mint azt in­dokolttá tennék a termelő vállalatok minőségi tanúsít­ványai. Az is igaz, a rakla- pos, egységrakományos áru­mozgatás csak a szállítók­nak jelent megoldást, mert a telepeken nincsenek meg a fogadás feltételei. Sajnos, az üzlethálózat alig fejlődött valamit, különösen az ÁFÉSZ-ek építőanyag-tele­pei korszerűtlenek. így ne­hézkes a készletezés, a rak­tározási, tárolási gondokról nem is beszélve. Csupán né­hány telepen van szilárd út­burkolat, a vásárlók térdig járnak a porban, a latyak­ban. Érdemes azon is elgon­dolkodni: sok helyen miért nincs nagyobb hídmérleg, megfelelő gép az áru kira­kásához. Emiatt rengeteg a fekbér, nő a balesetveszély, alig akad ember a nehéz fi­zikai munkára. Megoldatlan az értékes és sérüléken' áruk zárt. védett helyen vu ló tárolása. A beruházásai, nehézkesen, vontatottan ha­ladnak. Az Alföldi TÜZÉP Vállalat békéscsabai 301-os számú új telepét az V. öt­éves tervben kellett volna át­adni. Nem sikerült. A vár­ható befejezési határidő 1983. december 31. Formális szerződés A szerződéses kapcsolatuk rendszere sem változott alapvetően. A fogyasztás szövetkezetek próbálkozna k az Alföldi TÜZÉP Vállala­ton kívül, máshonnan is be­szerezni árut, kevés sikerrel Az előbbi vállalat központ­jában köíík meg az éves szállítási szerződéseket (!?) A Békés megyei terület igazgatóság nem tudja a vállalások teljesítését nyo­mon követni, ellenőrizni nincs tudomása a minőségi és a meghiúsulási kötbérek­ről, a szerződéses fegyelem megtartásáról. Az ÁFÉSZ- eknek még nehezebb a dol­guk, hiszen rendeléseiket a tárgyévet megelőző esztendő októberében, novemberében kell elküldeniük a TÜZÉP- központba. A teljesítésekkel sem volt minden rendben, a szállítások elmaradásáért azonban egyik szövetkezet sem kötbérezett (!). A kötelezettségvállalással egyébként is baj van. A la­kosság folyamatos és bizton­ságos építőanyaggal való el­látását segítő anyagbiztosí­tási megállapodás rendszere nem járt kellő eredménnyel Ennek oka a már említett ütemtelen szállítás és a/ áruellátásban jelentkező bi­zonytalanság. Ezek a 'szerző­dések általában formálisak Nincs megfelelő ösztönző­rendszer és jogi szabályozó.'' az építkező nem lehet biztos afelől, hogy az igényelt anyagot időben, mennyiség­ben és minőségben megkap­ja! A szerződés ellenére a Fotó: Fazekas László vevő ott veszi meg az árut, ahol éppen kapni lehet. Mi­vel semmiféle gazdasági szankció nem köti, legtöbb­ször még csak nem is érte­síti a TÜZÉP-telepet. Mind­ez azt sugallja: a sokat em­legetett túlkínálat korántsem megnyugtató és egyértelmű. Ezt a -felmérések is igazol­ják. A 206 kérdőív közül 116-an nem kapták meg idő­ben az árut, 105-en pedig a minőséget kifogásolták. Min­denekelőtt a cserepet, a tég­lát, a cementet és a csem­pét szállították le későn. El­gondolkoztató: a megkérde­zett vásárlók 48 százaléka '2-3 hónapot várt az építő­anyagra. Érdemes ezekre jobban odafigyelni. Már csak azért is, hogy a vevőnek minél ki­sebb tortúrát jelentsen a nem kevés pénzt, időt és fárad­ságot jelentő vásárlás. Seres Sándor Hz országúton Európában Majd’ hat éve lakik a la­kótelepi házban, s a szom­szédai sohasem látták tét­lenkedni. Igaz, keveset is van itthon Molnár Sándor, a 8-as Volán autóbuszvéze- tője, állandóan a külföldet járja: egy-egy út közben, ha pihenőnapja van, a flaszte­ren focizik a fiával, vagy családjával a közeli hobbi­kertjükben dolgozik. Nem­régiben ritka elismerésben részesült; megkapta a nem­zetközi fuvarozásban részt­vevő gépkocsivezetők nem­zetközi jelvényét, az IRU-t. (A nemzetközi közlekedési szervezet elnökségének ki­tüntetése.) A 8-as Volánnál három ember; Boros Ger­gely, Vitális Imre és ő vi­selheti a kis arany jelvényt. Hétszázötvenezer baleset- mentes kilométer van már mögötte. , Zavartan simít végig ba­ján, s elgondolkodva vála­szol, mikor az életéről fag­gatjuk. Nem szokott ő visz- szafelé tekinteni, elemez­getni, mi miért történt, min­dig csak a lelkiismerete, munkaszeretete szavára hall­gat. — Tizenhat éves korom­ban álltam munkába Tisza- várkonyban, az állami gaz­daságban. Innen jelentkez­tem egy szolnoki hivatásos gépkocsivezetői tanfolyamra. A katonaság után haza­mentem Dobozra, s 1962-ben lettem a 8-as Volán dolgo­zója. Két évig tehergépkocsit vezettem, majd autóbuszra kerültem. Minden fontos dá­tumot lejegyeztem az éle­tünkben. Azt is, hogy 1971- ben mentem először külföld­re, a gyulai SZOT-üdülősö- ket vittem Romániába. Nagy szó volt akkoriban, ha kül­földi különjáratot kapott va­laki. Kezdetben még bátor­talan is voltam. Sohase fe­lejtem, mennyire tartottam az első hosszabb utamtól, csehszlovák—lengyel kirán­dulás volt. Az induláskor elémperdült az idegenvezető, soksznvú. vidám, nagyszerű ember, a hátára vetett szü- tyővel. „Gazsi Endre, tanár vagyok” — mondta. Akkor neki is köszönhettem, hogy önbizalmat nyertem és jól sikerült az utunk. Mindig arra gondolok, ha külföldre induló csoporttal utazom: ezek az emberek ta­lán hosszú ideig gyűjtötték a pénzüket -erre. Sokat vár­nak az úttól. Az idegenveze­tővel együtt nekünk kell ar­ról gondoskodni, hogy ne csalódjanak, jól érezzék ma­gukat, s baj nélkül hazajus­sanak. Végigjárta fél Európát, a szocialista és nyugati orszá­gokat. Nem egyszer jutott nehéz helyzetbe. Előfordult, hogy alig kapott üzemanya­got, de ezt az utasok nem vették észre. Nagy vezetési gyakorlat, rugalmas alkal­mazkodás, tájékozódási ké­pesség, udvariasság, és tü­relem kell ehhez a munká­hoz. Az utóbbi években a külföldre induló gépkocsi- vezetőknek kötelező elvégez­niük az egyéves karbantartó­tanfolyamot. így a sofőr el­romlott járművét többnyire meg tudja javítani. — Mi, a különjáratosok egyik csoportja a Volánnál,. a Széchenyi Szocialista Bri­gádban dolgozunk — ■ foly­tatja. — Jó közösség a miénk, megbecsüljük a gé­peinket is. Párban dolgo­zunk, rendben tartjuk az autóbuszáinkat, vigyázunk rájuk, nehogy cserben hagy­janak az úton. Most heten­ként háromszor az aradi já­rattal közlekedem, a jövő hónapban lesz egy hatnapos csehszlovák utam, júliusban pedig Törökországba indu­lok. Itthon sokszor beszél­gettünk már arról, fárasztó ez az állandó készenlét, gya­kori távoliét. Töprengtem eleget erről, de úgy érzem, hogy ha megbíztak a fel­adattal, nem csalódhatnak bennem. Külföldön mi kép­viseljük ezt az országot, és nem mindeuy. hngv hogvan. Molnár Sándor autóbusz- vezető Molnár Sándorra valóban számítanak a Volánnál, de nemcsak ott. Két éve bízták meg a népi ülnökség felelős­ségteljes tisztével.' Szakszer­vezeti főbizalmi-helyettes­ként a gépkocsivezetők gondjait tolmácsolja az ér­dekvédelmi szervezetben. Kétszer kapta meg a Válla­lat Kiváló Dolgozója címet, az 1970-es árvíznél végzett munkájáért kormánykitün­tetésben részesült. A na­pokban kapta meg a 20 éves törzsgárdatagságát elismerő jelvényt. Búcsúzáskor még megfogalmazza elégedettsé­ge titkát; , — Mióta járom a világot, sokat láttam és tanultam. A kollégáimra rosszat nem mondhatok, a főnökeimet el­ismerem, s a feleségem, lá­nyom és fiam megértése nél­kül nem dolgozhatnék így, ahogyan most teszem. B. Zs. Fotó: Veress Erzsi Berlini beszélgetések ✓ 0 Az NDK—magyar kapcsolatok mindennapjai Amit a Hans Beimler gyár­ban „kicsiben” láttunk a Hazánk és az NDK közötti testvéri együttműködésről, azt „egészében” a berlini ülügy-, kereskedelmi és kulturális minisztériumok­ban folytatott beszélgetések során tekinthettük át. A Külügyminisztériumban Hel­mut Schön, a szocialista or­szágok osztályának vezetője a két ország közötti politikai együttműködésről beszélt. Megállapította: céljaink azo­nossága határozta meg kö­zös fellépésünket a nemzet­közi arénában, a világpoliti­kai fórumokon. Együttmű­l.ipcscben megnyílt az Ika­rus legújabb autóbuszszerviz- ullomása. Az új állomás, amelyből már tíz működik az NDK-ban, a legkorsze­rűbb műszerekkel szerelték fel ködésünk szoros. Külügymi­nisztereink nemrég találkoz­tak egymással, s az ilyen vé­leménycserék, konzultációk rendszeresek testvéri állama­ink között, csakúgy, mint a delegációk cseréje a legkü­lönbözőbb állami és párt­szinteken. Kapcsolataink elmélyíté­sének és ápolásának jó és megbízható keretet biztosít az NDK és a Magyar Nép- köztársaság között 1977-ben megkötött barátsági szerző­dés. Kapcsolataink rendkí­vül sokrétűek és szerteága- zóan fejlődnek: társadalmi szervek, intézmények között alakul ki szerződésben rög­zített - időszakos érintkezés. Ezek közvetlenségét bizo­nyítja például az is, hogy nyolc NDK-beli megye párt- bizottsága tart kapcsolatot magyar partnereivel. Jelen­tős szerepe van a két or­szág testvéri kapcsolatának elmélyítésében a turistafor­galomnak is: tavaly hatszáz­ezer magyar járt az NDK- ban, onnan pedig 1,6 millió­an utaztak Magyarországra. A két ország közötti keres­kedelmi kapcsolatokról Lo­thar Bauer, az NDK Külke­reskedelmi Minisztériumá­nak osztályvezetője tájékoz­tatott. A két ország közötti áru- és termékforgalmat, va­lamint a gazdasági együtt­működést az 1981—85-ös évekre aláírt megállapodás szabályozza. Ennek az egyes évekre vonatkozó tételeit minden esztendőben külön szerződésben konkretizálják. A I*H—1 elnevezésű készülék, magyar és NDK-beli szakem­berek közös műve. Az ötletes termék „szülői” a budapesti Medicor Művek és az ilmenaui Labortechnik. A kooperáció­ban kifejlesztett elemzőkészülék rendkívül rövid idő alatt, teljesen önműködő módon állapítja meg az emberi vér nyolc jellemző adatát. A Budapesten és Ilmenauban egyaránt gyár­tott készüléket már több kórház használja Ez az idén a lipcsei vásár alkalmával történt meg. Ma­gyarország az NDK negye­dik legnagyobb szocialista külkereskedelmi partnere. A Német Demokratikus Köztár­saság elsősorban mezőgazda- sági gépeket, közlekedési esz­közöket, nyomdai berendezé­seket szállít Magyarország­nak. Hazánkból a gabona-, bauxit-, timföldszállítmá­nyoktól, félig kész alumíni­umblokkokon át a legkülön­bözőbb gépekig sok termék érkezik az NDK-ba. Jelentősen elmélyült a gyártásban való együttmű­ködés. A darusautóknál pél­dául az alváz a magyaror­szági Rába gyárban, a kocsi felső része pedig a babels- bergi üzemben készül — az összeszerelés az NDK-gyár­ban történik. Kooperációban gyártunk villanyvonatokat is. Az alkatrészek egy része Ma­gyarországról érkezik, nem egyszer egész motorokat is az NDK-ban szerelnek be az ott gyártott kocsitestekbe. Lothar Bauer elmondotta: együttműködésünk konstruk­tív, és mindent elkövetnek, hogy a szerződéseknek meg­felelően teljesítsék vállalt szállítási kötelezettségeiket. Vannak még ugyan kiakná­zatlan lehetőségek, ezeket majd számba veszik az 1983- ra megkötendő megállapodá­soknál, amelyekre már most felkészülnek. A magyar—NDK kulturá­lis kapcsolatok fejlődéséről Evegret Meitz asszony, az NDK Kulturális Minisztériu­mának osztályvezetője adott

Next

/
Thumbnails
Contents