Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-26 / 121. szám
o 1982. május 26., szerda Akácfa-te rmelési rendszer alakult Megkezdték a lucerna vágását megyénk gazdaságaiban. Képünk Gyomaendrődön, a Körösi Állami Gazdaság földjén készült, ahol Taarup-kaszával vágják rendre az értékes takarmánynövényt Fotó: Veress Erzsi Több a kisiparos Kevesebb a fehér folt a szolgáltatásban Szarvasi gépjavító gyáregység Legnagyobb megrendelőjük a mezőgazdaság Akácfa-termelési rendszert hívott életre a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, amelynek területén száztízezer hektáron zöldell az akác, itt található az ország összes akácerdejének több mint egyharmada. A magyar Alföld jellegzetes fája korábban csupán széljárta síkságok termőföldjeinek a megóvását, a homok megkötését szolgálta, ma pedig már fontos bútoralapanyag. megfelelő ipari kezelés után parkett, hajlított bútor készíthető belőle. Az akácfa előnye, hogy huszonöt—harminc év alatt vágásra érik, szemben a tölgy és a bükkfánál, amelyek nyolcvan—száz év alatt kerülnek ' fűrész alá. A rendszer, amelyhez már eddig tucatnyi társgazdaság, mezőgazdasági üzem csatlakozott, célul tűzte ki, hogy elterjeszti az Erdészeti Tudományos Intézet által kikísérletezett fajtákat. Az utóbbi esztendőkben megváltozott szabályozók növelték az ipargyakorlás iránti vállalkozási kedvet, a kisiparosok táborához ma már több mint 110 ezren tartoznak. 1977—81 között 27 ezerrel, ezen belül tavaly csaknem 8400-zal nőtt a kisiparosok száma. 1981-ben az országos átlagnál jobban, több mint 10 százalékkal emlkedett az iparosok száma Hajdú. Fejér, Veszprém, Zala és Szolnok megyében, Nógrád és Pest megyében viszont a növekedés nem érte el az 5 százalékot. A fővárosban az emelkedés meghaladta az országos átlagot. Az ország egyes területei, megyéi közötti különbségek, enyhültek, egyre csökkennek a szolgáltatási fehér foltok. A megyék kisipari ellátottsága azonban még korántsem egyforma, a legalacsonyabbak Hajdú megyében, a legmagasabb pedig Somogy megyében. A hagyományos ipari központokban, így Budapesten, Borsod-Abaúj- Zemplén megyében is kevesebb kisiparos működik a szükségesnél. A kisiparosoknak több mint 60 százaléka főfoglalkozású, de egyre többen vállalkoznak a munkaviszony melletti ipargyakorlásra is. Ez különösén a kisebb településekre, falvakra jellemző, ahol a főfoglalkozásban végzett kisipari tevékenység nem kellően jövedelmező. Gondot okoz, hogy' a kisiparban változatlanul nagy a fluktuáció. különösen a nyugdíj melletti iparosok körében. A múlt évben például a nyugdíj j melletti munkavégzésre kiadott iparjogosítványok száma csak 18 százalékkal nőtt, a megszüntetések 71 százalékos emelkedésével szemben. A kisipar szerkezeti ösz- szetételét az eddigi létszám- emelkedés lényegesen nem változtatta meg. Figyelemre méltó azonban, hogy csökken a textilruházati ipar és a fafeldolgozó ipar aránya, s emelkedik a textilipar, a kézmű- és háziipar termelése. A legjelentősebb növekedést az építőipari ágazat mutatja, ezen belül 10 százalékot is meghaladó mértékben nőtt az épületburkoló, fényező, fapadlókészítő, gázvezeték-szerelő, kövező, központifűtés-szerelő, szobafestő, vízszigetelő iparosok száma. A hagyományos szolgáltató szakmák iránt az ipart kiváltók érdeklődése kisebb. Továbbra is hiány van kovács, bútorasztalos, cipész, férfiszabó és kelmefestő iparosból. Megállt viszont az asztalos- és a sütőszakmákban a létszámcsökkenés, s erőteljes növekedés indult meg a kárpitosok, bérfűrészelők, szűcsök és cukrászok körében. A személyi szolgáltatásoknál elsősorban a képesítéshez nem kötött tevékenységek iránt fokozódott az érdeklődés, vidéken például egyre többen vállalkoznak kisiparosként fuvarozásra. A kedvező változások megmutatkoznak a szakmunkás- tanulók létszámának emelkedésében is. Pest megye kivételével mindenütt több fiatal sajátítja el az idén a szakma gyakorlati ismereteit kisiparos mesterektől, mint korábban. Talán hihetetlenül hangzik, pedig igaz: a 290 dolgozót foglalkoztató gyáregység monopolhelyzetbe került. Nincs egyetlen vállalat, gyár, amely versenyre késztetné, hacsak legnagyobb megrendelője, a mezőgazdaság nem támaszt egyre nagyobb követelményeket. A Szarvasi Állami Tangazdaság gépjavító gyáregysége ennek ellenére az utóbbi években többször ért él élüzem címet, legutóbb 1981- ben. Vagyis a monopolhelyzet tartós eredményességgel, sikerekkel párosult. Hogy mi lehet ennek az oka? Jurák Pál, a kiváló címet elért Bem Szocialista Brigád vezetője így vélekedik: — Az utóbbi években legalább harminc terméket fejlesztettünk ki. A gyártmányok tervei nem szent-j írásként kerültek hozzánk a műhelybe, a műszakiak, mérnökök szívesen hallgatják meg véleményünket, így a termék, és annak készítési módja is gyorsan változik. Megfelelni az igényeknek A műszakiak, a tervezők pedig arra figyelnek, mi a mezőgazdasági üzemek igénye, elképzelése, mert a tolólapok, nyesőládák, talaj- lazítók, csörlők, árokásókanalak, túskókiszedők vásárlói a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok igencsak érdekeltek a gazdaságosabban üzemeltethető berendezések alkalmazásában. A felhasználók és a gyártók törekvéseit leginkább az altalajlazítók esetében érhetjük tetten. Ezeknek a berendezéseknek a vontatásához olyan hagy teljesítményű traktorokra van szükség, amelyek sok energiát emésztenek fel. A szakemberek egy idő után rájöttek, hogy az altalajlazító késeinek módosításával csökkenthető a vonóerő, üzemanyag-megtakarítást érhetnek el, ugyanannyi idő alatt nagyobb területen végezhetik el a termés növelése szempontjából nélkülözhetetlen altalajlazítást. A mezőgazdaság az utóbbi időszakban egyre több ilyen, ívelt késsel ellátott eszközt igényelt. Igen ám, de ezeknek a gyártása bonyolultabb, több munkával jár, mint az egyenes kések kivitelezése. A szarvasiaknak mégsem volt más választásuk. Nem utolsósorban az itteni intézkedéseknek köszönhető, hogy ma már a nagy teljesítményű traktorokat ezen a területen is jobban kihasználhatják az üzemek. Egy-egy altalajlazítóra ugyanis a korábbi három helyett, esetenként hét kést szerelhétnek. Hiányt pótol A mezőgazdaság igényeit valamennyi gyártmánynál kötelező figyelembe venni. — tartják az egység műszaki szakemberei. Ez az elv látszik megvalósulni az FL—10 talajrendezésnél használható új rendszerű nyesőládánál. Egy traktor a korábbi egy helyett két ilyen nyesőládát vontathat, a berendezés hidraulikus szerkezete olcsóbb, gazdaságosabb üzemeltetést tesz ' lehetővé. Gyártására most még várni kell, mert az FL—10 szolgálati szabadalomként a találmányi hivatalban várja sorsát. Az állandó újító szándék bizonyítékaként készült el egy teljesen új berendezés, a vagonkirakodó prototípusa., A szemes termény kirakodása. alkalmas eszköz hiányt pótol, eddig importból szerezték be az üzemek. A gyártás előkészületei is befejeződtek már. És éppen ez az, amely leginkább igazolja, mennyi előszervezésre, munkára, lelkesedésre van szükség, míg egy kisüzem önálló termék gyártásába kezdhet. A szarvasiaknak ugyanis nincs öntödéjük, kovácsműhelyük, nem készítenek hidraulikus egységet, villanymotort, szállítószalagot, gumigyűrűket és még hosszan sorolhatnánk. Míg a részegységek, alkatrészek egyik felét kénytelenek voltak megrendelni, addig másik felének gyártására kooperációs partnereket kellett keresni. Ez a kisüzem legalább harminc vállalattal, gyárral, szövetkezettel kötött az utóbbi években együttműködési megállapodást. Kis sorozatok — Nem könnyű a helyzetünk, amikor határidők, tervek betartásáról van szó. Megtanultuk már, a termelés alapos előkészítése nélkül felelőtlenség lenne bármihez is hozzáfogni. Ha az egyik partner meggondolja magát, vagy nem szállít időben, semmibe veszhet valamennyi erőfeszítésünk — hallottuk Faragó Alfréd műszaki főmérnöktől. A csigás vagonkirakodó (kivitelezésével) előkészítése csaknem egy évet vett igénybe. Ez akárhogyan is számítjuk, nem kevés idő. A szarvasiakat dicséri viszont, hogy egyáltalán vállalkoztak egy, a mezőgazdaságban keresett gép gyártására, hiszen más termékekből is nagy erőfeszítéseket igényel a ke-, resiet" kielégítése. És van még egy sajátossága az itt készülő termékek kivitelezésének. Valamennyi berendezés kis sorozatban készül. A gyártás nem egyszer csak a fellelhető anyagokra épülhet. A szerszámok jelentős részét is a gyáregységben készítik. Így mindennél nagyobb szerepet kap a leleményesség. Erre alighanem a jövőben is szükség lesz, még akkor is, ha rövidesen átadják az új 1500 négyzetméteres műhelycsarnokot, amely várhatóan együtt jár a gyártás további korszerűsítésével. Kepenyes János Öntözik a gabonát is Országszerte megkezdődött az öntözési nagyüzem. Az év eddigi időszaka az átlagosnál kevesebb csapadékot hozott, és ezt az üzemek most mesterséges öntözéssel igyekeznek — legalábbis részben — pótolni. Az ország több vidékén, például Győr-Sop- ron megyében a rosszabb vízgazdálkodású talajokon hozzáláttak a gabona öntözéséhez, ami eléggé ritkaságszámba megy. A nagyüzemek szakemberei az öntözővizet csakis abban az esetben adják a gabonának, ha a növények a kiszáradás jeleit mutatják. A legtöbb mesterséges csapadékot ebben az időszakban a kertészetekben táplálják a talajba, illetve juttatják a növényekre. Az idei öntözési szezon elé várakozással tekintettek a szakemberek. A korábbi évekhez képest csökkentek a kedvezmények. A gépek vásárlásához kevesebb állami támogatást kapnak, ugyanakkor nőtt a gépi berendezések ára. A korábbi években a vízdíjak' is emelkedtek. Mindezekután kérdéses volt: a termelők mennyire élnék az öntözés lehetőségével. A MÉM számításai azt mutatják, hogy a gabona öntözése csak jelentős hozam- növekedés esetén kifizető. A kukorica esetében például hektáronként 4000—6000 forinttal növekednek a költségek abban az esetben, ha rendszeresen „esőztetik” a területet. Hektáronként 1,2— 1,8 tonnás többlettermés ellensúlyozza csak a kiadásokat. A cukorrépánál 6000— 9000 forintos költségemelkedéssel jár a rendszeres öntözés, és csak 9 tonnás többlethozamnál fizetődik ki ez az agrotechnikai beavatkozás. Egyértelműen nyereséges az öntözés a kertészetekben a paprikánál és a káposztánál; kedvező esetben a termelők másfél-kétszeres bevételt is elérhetnek a „szá- raz”-gazdálkodással szemben. Viszont a karalábé és a vöröshagyma esetében már nem ilyen egyértelmű a jövedelmezőség kérdése, itt az öntözés elsősorban akkor jár nagyobb haszonnal, ha á természet valóban mostphán adagolja a csapadékot. Az idén májusban mindenekelőtt a korszerű gépekkel, öntözőtelepekkel rendelkező mezőgazdasági nagyüzemek élnek az öntözés lehetőségével. A korszerűtlenebb, elavult telepeken, ahol a költségek az átlagosnál nagyobbak, a termelők kétszer is meggondolják a víz adagolását. A megfigyelések szerint azonban az idén többnyire még ezekben az üzemekben is járatják a szivattyúkat a talaj vízellátásának javítására. Különösen az alföldi vidékeken van ’ nagy szükség az öntözésre, az országnak ezen a vidékén ugyanis a talaj felső rétege már túlságosan kiszáradt. Újra olaj a nagvlengyeli mezőből A Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalathoz tartozó nagylengyeli olajmezőn az utóbbi két évben eredményes termelési kísérleteket végeztek a tárolókőzetekben rekedt olaj további hányadáénak felszínre hozására. Az elméleti kutatások és laboratóriumi vizsgálatok után kétféle eljárást próbáltak ki. A kitűnő bitumen alapanyagot adó olajmező egyik blokkjában földgázt sajtoltak az olajtároló, rétegekbe, míg a mező egy másik területén széndioxidgázzal telítették a kőzetpórusokat. Mindkét esetben úgynevezett gázsapka jött létre a föld mélyében, a besajtolt széndioxid, illetve földgáz megnövelte a rétegnyomást, amelynek hatására az ottrekedt olajszemcsék mozgásba jöttek, megindult az áramlás a termelő kutak felé. A „segéderő” hatására a korábban mélyszivattyúval termelő kutak felszállóvá váltak: feltört belőlük az olaj.. A nagylengyeli olajmező másodlagos művelésének programja a sikeres kísérletek alapján került napirendre, a tapasztalatokat összegezve megkezdték a végleges technológia, művelési mód kidolgozását. A másodlagos termelési technológia alkalmazására előreláthatóan már a jelenlegi ötéves tervidőszakban sor kerül, Dévaványán, a túzokrezervátumban az elmúlt héten kikeltek az első mintegy 80—90 madarat keltetnek mesterségesen a telepen. A csibéket korukig vitamindús eledellel mesterségesen táplálják pc
