Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-25 / 120. szám

1982. május 25., kedd KÉPERNYŐ Hozzászólás a „Vitára ingerlő gondolatok a nevelésről” című cikkhez Egy kulcs próbálgatásai H. Resnais: Amerikai nagybácsim Szalonkavacsora Renéckn-él. Balra Gerard Depardieu Bár a cím vitatkozásra utal, én úgy gondolom, a le­írtakkal vitázni nem lehet. Azt ugyanis el kell fogadni, mint igen reális meditációt. Én sem vitázni akarok hát, inkább csak a cikk gondola­tait megerősíteni, talán egy­két gondolattal kiegészíteni. A cikkre reagálni igen sok szempont szerint lehetne. Minderre természetesen nincs mód. Amiket említek, az csupán egy-két kiraga­dott, de szerintem igen lé­nyeges dolog. A kapcsolatok kérdése. Valahol olvastam, hogy az iskolák zöme ma — bizonyos értelemben — nagyüzemhez hasonlít. Ebből következik, hogy a kapcsolatok személy­telenebbek. Ez vonatkozik a tanár-tanár, a tanár-diák, a tanár-szülők kapcsolatára egyaránt. Zaklatott, zsúfolt az iskola élete. A feladatok tömegét kell naponta teljesí­teni. Hogy ez mennyire si­kerül, aszerint mérik és ér­tékelik a pedagógust. Nincs elég idő arra, hogy gondokat, problémákat, ne­velési eseteket megbeszéljen a tanár a tanárral. Meny­nyire döntő lenne ez pedig például az osztályfőnök és az osztályban tanító szakta­nárok esetében. Ez lenne az egységes eljárás és követel­ményállítás legfőbb biztosí­tója. Ritkán kerül rá sor. Legfeljebb osztályozóérte­kezletek alkalmával szállnak vitába, amikor az osztályfő­nök igyekszik a védőügyvéd szerepét betölteni. A véle­ménycserék egyébkénti el­maradása legtöbbször per­sze nem szándék kérdése. Egyszerűen nem tudnak időt szakítani rá. Időigényes dolog a tanár­diák jó kapcsolatának létre­hozása "is. Hatékony nevelő­munkát viszont enélkül vé­gezni nem lehet. De a gyer­mekek alapos megismerése, személyes adottságaik érté­kelése, a képességeikhez iga­zodó fejlesztés terve, a több­féle próbálkozás, a külön­féle módszerek keresése és azok kombinálása, nyugod- tabb iskolát igényelne. Kérdezhetnénk, hogy a szülőkkel való kapcsolat te­rén minden rendben van-e? Érzik-e ők az iskola nehéz helyzetét? Látják-e, hogy éppen emiatt jobb munka- megosztás kellene? Nagy el­lentmondás, hogy éppen most, amikor a felgyorsult életű iskolát teljesen leköti a jó színvonalon való taní­tás, a nevelés családi fel­adatait is az iskolára akar­ják hárítani. Az újrakezdések gondja. Sajnos, még mindig nem si­került megoldani a tervsze­rűen felépített, tudatos, év­ről évre bővülő és előrejutó nevelési munkát. Az elért eredmények felhasználható nyilvántartása, az arra való építés, osztálycsere esetén azok átadása vagy formális, vagy teljesen elmarad. így aztán mindig mindent újra­kezdünk, de előre nem hala­dunk. A jó szaktanári mun­ka alapján ugyan fejlődik a tanulók világlátása, fejlődik a hazafiság érzése is, de nézzük csak meg a dolgot olyan vonatkozásban, mint például a kulturált viselke­dés, udvarias hangnem, má­sok megbecsülése és tisztele­te, egészségügyi szokások megtartása, tudatos fegye­lem, tisztaságra, rendre tö­rekvés stb.... és tegyük fel a kérdést: mennyit halad előre 8 év alatt egy-egy gyermek? Olykor azt kell megállapítanunk, hogy in­kább visszaesnek. És a szülők pedagógiai kultúrája? Mennyit fejlődik, míg az elsős gyermekből ballagó diák lesz? Gondo­lunk-e arra, hogy amit egy- egy év alatt elérünk, azt fej­lesszük tovább, és a követ­kező évben még tovább? Tá- jékoztatjuk-e az osztályt át­vevő utódot arról, hogy ilyen vonatkozásban mit értünk el. Ritkán történik ez meg. És itt is kezdünk mindig új­ra, meg újra ... Természetesen^ a szülők tervszerű nevelése is csak úgy valósulhatna meg, ha körülményeiket, gondolko­dásmódjukat, nevelési eljá­rásaikat, pontosan ismer­nénk, és abból kiindulva ne­velnénk őket. nem pedig csak úgy általában. Hát bi­zony, ehhez is nagyon sok idő kellene. Oktató-nevelőmunka, ne­velő-oktatómunka? Azt hi­szem, nem a sorrendbeállí­tás a döntő itt, hanem az, hogy a kettőnek az egységét teremtsük meg, hisz a kettő egymással szorosan össze­függő feladat. Sajnos, jelen­leg — mint az előzőekben el­mondottakból is kitűnik — az egység nincs biztosítva, az oktatás nagyobb teret kap. A tanterv megvalósítá­sára való törekvés közben a mérleg bizony feléje billen. Én bízom abban, hogy ez átmeneti dolog. Fakad abból, hogy a bevezetés alatt álló új tantervek nagyon lekötik a nevelőket. Ha majd job­ban megismerik, és az új tartalomhoz az új módszere­ket is megtalálják, hatéko­nyabbá válik munkájuk, és a nevelésben is előbbre lépnek. Hirják Balázs nyugalmazott általános iskolai igazgató Nem hagy nyugodni a felismerés, amit ki kell mon­dani: Alain Resnais Ameri­kai nagybácsim című színes francia filmjének ilyetén magyarországi forgalmazása: a MOKÉP egyik legnagyobb tévedése. Ez a nagyszerű, és itt-ott még korszakzáró és -nyitó elemeket is tartalma­zó alkotás egyszerre sok és kevés ahhoz, hogy helyére kerüljön a magyar közönség értékrendszerében. No jó, nem szabad mankót kép­zelni egy film mellé. Ha nem áll meg a saját lábán, akkor felesleges minden ma­gyarázat, veszett az ügye. Itt azonban többről. na- gyobbról van szó. Az Amerikai nagybácsim valahol nem film. Nem já­tékfilm, nem fikció, nem dokumentumfilm. Nem drá­ma és nem vígjáték. Ha mégis műfaji közelítés kell, akkor „pszichoanalitikai pél­datár’ meghatározást kel­lene használnunk. Ez a műfaj önmagában is isme­retlen a magyar mozikban. Négy példasor egymás mellett; szálai resnais-i mó­don gubancolva. Három kü­lönböző száramzású ember — René, Janine és Jean — életútja, hozzá Henri há­borít biológus-pszichológus professzor elméletének té­zisei. Számtalan, de illő montázzsal felbontva, a tör­ténés folyamatosságát szerte­szabdalva, végül is a három „élő példát” már-már katar- tikus helyzetben összeis­mertetve. S ehhez jön a professzor talán nem is csak polgári ideológiai megálla­pítása: a történelemben az ember mindig a másik felet­ti uralomra törekedett. S ha ez nem változik, így ma­rad továbbra is, akkor alig­ha marad esélyünk a válto­zásra. Ugye, látszólag kevés eny- nyi történés ahhoz, hogy iga­zi, tehát szokásos filmél­ményben, szórakozásban le­gyen részünk? A Szerelmem, Hirosima rendezőjének, a „nouvelle vague', azaz a MNE-nap Békéscsabán A Magyar Népművelők Egye­sületének Békés megyei terüle­ti szervezete áprilisban alakult meg, s május 28-án, pénteken délután tartja első nagyszabású rendezvényét Békéscsabán, a Megyei Művelődési Központban. A szervezők erre a délutánra nyolc programot is kínálnak a részvevő népművelőknek. Az el­ső 13 órakor kezdődik, a már megalakult munkacsoportok ek­kor tartják foglalkozásaikat. Ki mit akar? a címe ánnak a fó­rumnak, amelyen megyénk párt-, állami és társadalmi szerveze­teinek vezetői válaszolnak a kér­désekre. A íilmankéton a Mecé­nások és az Illúziók nélkül cí­mű magyar dokumentumfilme­ket vetítik és vitatják meg a részvevők. Az esti programban többek főzött vetélkedők, nosz­talgiád iszkó szerepel. „francia új hullám” J.-L. Godard, F. Truffaut, C. Chabrol, Ph. Broca mellett a legnagyobb vezéregyénisé­gének két évvel ezelőtt for­gatott, s nálunk most vetí­tett filmje egy dolog miatt mégis kiérdemli a magyar néző figyelmét és elismeré­sét is. Hogy miért?... Ahogy egyre inkább bo­nyolultabbá válik körülöt­tünk a világ, ahogyan egy­re jobban és fenyegetőbben sűrűsödnek el nem intézhe­tő, és ma még meg nem old­ható gondjaink, annak ará­nyában törekszünk a leegy­szerűsítésre, keressük a megértéshez vezető egysze­rűsítő kulcsot, a kódot. Nos, az Amerikai nagybácsim ilyen kulcs. S itt van a filmforgalmazás tévedése is. A bár rossz, de mással nem helyettesíthető példánál ma­radva: nehezen elképzelhető, hogy a mi tapasztalataink, gondjaink, problémáink kulcslyukába beilleszthető ez a kulcs. Amely bár na­gyon sok zárat nyit, amely olyan ajtókon van, ami mö­gött kódok ezrei rejteznek. Kézbe vehetőkké és felhasz­nálhatókká válnak. Nb igen, ha van elég merszünk ki­nyitni a zárakat, felhasznál­ni akár ezt a kulcsot is; s egyáltalán: megkeresni a valahol .biztosan van-kulcs- lyukat. Mert a magunk megisme­réséhez nyit utat a film. Ha képesek vagyunk lefordítani Resnais néha túlbonyolított, de mindenképpen szép és nemes nyelvét. Kiválasztani a talán az első látásra kao­tikus halmaznak tűnő én- és tudatmagyarázat-arzenálból azokat, amelyek a te, az ő, az én létemnek titkait vilá­gítják meg. S ami nem utolsó "szem­pont egy filmnél: Sacha Vierny fantasztikusan szép tájakat, képeket fényképe­zett. Nagyszerű a színészve­zetés is, a nálunk viszony­lag ismeretlen Gerard De- pardieu-ben (René), Nicole Gardában (Jenine) és Roger Pierre-ben (Jean) kiváló, a pszichoanalitikai példatár meghatározásait nemcsak il­lusztrálni tudó, hanem azon túlnövő, újabb talányokat feladó alakításokat nyújtot­tak, amelyek önmagában is megérik a moziban töltött időt. A címbéli „amerikai nagy­bácsim”, a film megtekinté­se után nem sokkal azért megérkezik. Vagyis inkább Resnais nagybácsija. így, jelző nélkül. S amit aján­dékba hoz, az igen szép. Ha úgy nézzük, akkor értékes is. Küldjél neki hívólevelet! Egy mozijegy formájában ... Nemesi László 25 éves a Magyar Televízió Ma: heti 87 óra műsor­idő, majd hárommillió tévé- készülék, s csúcsidőben 6—7 millió néző a képernyők előtt. Ez a jelen — krónikának sem nevezhető — tömör összefoglalása az első állan­dó műsor sugárzására 1957. május elsején vállalkozó, immár felnőtt korba lépett Magyar Televízióról. Ennyi idő után már érdemes az ünnepeiteknek egy kis múlt­idézésre is vállalkozni. Hor­váth Adám rendező, a- népes szerkesztőgárda — Árvái Jo­lán, Fekete Katalin és Szán­tó Erika —, valamint Baló György műsorvezető értő, szimpatikus közreműködésé­vel társadalom- és kultúr­történeti érdekességekké, do­kumentumokká vált esemé­nyeket elevenít fel a jubi­leumi, 25 éves a Magyar Te­levízió című, ötrészes mű­sorsorozatban. Megismerhetjük — és szí­nes, mindvégig izgalmas formában — a magyar tele­víziózás első, igencsak bot­ladozó lépéseit, miközben memóriánk felfrissítéséről, — a fiataloknak pedig „mankó” gyanánt — Baló György gondoskodik a múlt idők legfontosabb, társadal­mi, gazdasági hátterének felvázolásáról. A több évti­zeddel ezelőtti hazai és kül­földi hírek rég elfeledett eseményeket juttatnak az eszünkbe, a régi slágerek if­júságunk történéseit, az ak­kori divat mosolygásra kész­tet, s közben rájövünk: a te­levízió műsorainak szer­kesztése, módszere, frissese­ge is sokat fejlődött, válto­zott, gazdagodott. Ez a műsor egyben — bár más alkalomkor is sort le­hetne keríteni rá! — beve­zet a tévés műhelytitkokba is, beszélgetésre invitál nagy tévésszemélyiségeket, akiknek eddig csak a nevüket ol­vashattuk egy-egy műsor ké- szítőjeként. ök azök, akik úgy vannak jelen a televí­zióban, hogy nem ismerjük személyesen őket, de mun­kájukat régóta figyelemmel kísérjük, tiszteljük, szeret­jük. Ezért volt okos őket, az arc nélküli ismerősöket is a képernyő elé idézni. Azért a kellemes nosztal­gián kívül már eddig is akadt jó néhány megszívle­lendő gondolat, amelyet szinte minden régi televí­ziós munkatárs megfogalma­zott. „Gyár” lett a televízió; s a kezdetek olykor naiv, de mindenképpen tiszteletre méltó lelkesedése valaho­gyan alábbszállott. Egy jubileum jó alkalom arra, hogy az adott intéz­mény a ténylegesnél is szebbnek mutassa magát. Ez a műsor másról győz meg bennünket. A Magyar Tele­vízió reális mérleget von az eltelt 25 év eredményeiről, hibáiról. S ez teszi igazán vonzóvá, mérlegkészítésüket. Vonzóvá, szórakoztatóvá, ta­nulságossá. B. S. F. Az urosházi ÁFÉSZ művelődési bizottsága a minap kiállí­tást nyitott két dolgozójuk, Feldmann Tibor és Tóth Bálint műveinek bemutatására. Fcldmann és Tóth az Állami Ifjú­sági Bizottság díjával kitüntetett orosházi festők csoportjá­nak tagjai. Képünk: a kiállítók a megnyitó közönségének körében Fotó: Fazekas László Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: És ha azt hallja... szél? 8.57: Nótamuzsika. 9.44: Játsszunk a billentyűkkel! 10.05: MR 10—14. 10.35: Paul Crassley zongorázik. 11.39: Szép remények. 12.45: Törvénykönyv. 13.00: Hangverseny délidőben. 13.50: Kóruspódium. 14.15: Verbunkosok, csárdások. 14.40: Élő világirodalom. Auszt­ria. 15.05: Operettfelvételek. 15.28: Nyitnikék. 16.00: Népzenei Hangos Üjság. 16.40: A párizsi Polifon együttes Jannequin-felvételeiből. 17.05: Mozgásterek. 17.30: Argentínai népi dallamok. 17.45: A Szabó család. 18.15: Hol volt. hol nem volt... 19.15: Chopin-prelűdök. 19.30: Zenekari opera részletek. 20.00: Szintézis. 20.30: Nótafelvételek. 21.01: Móra Ferencről — Móra Panka, (ism.) 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Mozart: Kis éji zene. 22.50: Én és az ellenségem. 23.00: Richard Strauss operáiból. 0.10: Birtwistle: Grimethorpe­ária. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Polkák. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: Gyermekek könyvespolca. 12.35: Melódiakoktél. 13.25: Látószög. 13.30: A Gyermekrádió zenei felvételeiből. 14.00: Kettőtől hatig . . . 14.00: Operaslágerek. 14.35: Tánczenei koktél. 15.20: Könyvről könyvért. 15.30: örökzöld dallamok. 16.35: Csúcsforgalom. 18.00: Disputa ,grról, hogy kell-e tudni idegen nyelveket. 18.35: Népdalok a Dunántúlról. 19.06: ..Magyar anekdotakincs.” 19.35: Csak fiataloknak! 20.35: A gerolsteini nagyherceg- nő. 23.20: Dzsesszfelvételeinkből. III. MŰSOR 9.00: Romantikus zene. 9.54: Händel: Xerxes. Közben: 12.05: Versek. 12.14: Az operaközvetítés folyta­tása. 13.07: Külpolitikai könyvespolc. 13.22: Népdalok. 14.00: Rózsaméz. 14.26: Beethoven-művek. 15.45: A századforduló operáiból. 16.45: Labirintus. 17.00: Mendelssohn: B-dúr szo­náta. 17.30: Világtörténelem dióhéj­ban. 17.50: Helyzet-e a hátrány? 18.00: Bartók: Concerto. 18.40: Holnap közvetítjük . . . 19.05: Iskolarádió. 19.35: Paul Valéry versei. 19.40: Ránki Dezső zongorázik. Közben: kb. 20.25: Szeptemberi emlék. 20.45: A hangverseny-közvetítés folytatása. Kb. 21.30: Slágerek zenekarra. 22.00: Csajkovszkij-művek. 22.24: Eszmecsere. 22.55: Magyar zeneszerzők. SZOLNOKI STÜDIÖ 17.00: Műsorismertetés, hírek. 17.05: A beat klasszikusai. A Cream együttes játszik. 17.10: Színház — szabadtéren. Pálréti Ágoston riportja. 17.30: Volt szolnoki színészek énekelnek. Közreműködik: Győri Ilona, Gellei Kor­nél, Varga D. József és Horváth Gyula. 17.40: Energiatakarékos sertés- hizlaldák. Riporter: Dalo- csa István. 17.50: Pár perc dzsessz. Garai Attila zongorázik. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: A Saragossa Band énekel. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. Kémia. (Ált. isk. 7. oszt.) 9.30: Környezetismeret. (Ált. isk. 1. oszt.) 10.05: Magyar irodalom. (Alt. isk. 8. oszt.) (f.-f.) 10.40: Csata fekete-fehérben. (ism., f.-f.) 14.35: Iskolatévé. Környezetisme­ret. (ism.) 14.55: Magyar irodalom, (ism., f.-f.) 15.30: Kémia, (ism.) 16.10: Hírek, (f.-f.) 16.15: A változó falu. 16.50: Reklám, (f.-f.) 17.00: Horoski. 17.30: Reklám, (f.-f.) 17.40: Sportmúzeum, (f.-f.) 18.05: . . . Rózsák alá ki tüzet. rak . .. 18.35: BNV — újdonságok, talál­mányok. 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Köszöntő, (f.-f.) 20.20: A Budddenbrook ház. 21.20: Stúdió ’82. 22.20 : Tv-híradó 3. 22.30: Oldjuk meg... (f.-f.) II. MŰSOR 18.40: A 22. miskolci tévéfeszti­vál díjnyertesei, (f.-f.) Teknyőkaparó (a Szegedi Körzeti Stúdió műsora). 19.20: Reklám, (f.-f.) 20.00: J. S. Bach: 5. branden­burgi verseny. 20.20 : Kisfilmek a nagyvilágból. Közben: 20.55: Tv-híradó 2. BUKAREST 16.05: Iskolatévé. 16.30: Utazás a földgömbön. 16.45: Jordániában jártunk. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00 : Tv-híradó. 20.30: Gazdasági figyelő. 21.05: Jel a város felett. Jugo­szláv játékfilm. 22.25: Tv-híradó. 22.40: Operettek. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Tv-napló. 17.30: Videooldalak. (Zg) 17.40: Hírek. (Zg) 17.45: A törpéknek fogalmuk sincs. (Zg) 18.15: Tv-naptár. 18.45: Amatőr stúdió. (Bg) 19.15: Rajzfilm. (Zg) 19.21: Lottó — nyilvános sorso­lás. (Zg) 19.23: Reklám. (Zg) 19.27: Ma este. (Zg) 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. (Zg) 20.00: Gyújtópontban. (Zg) 20.50: Tito és a film. 22.30: Tv-napló. II. MŰSOR 18.00: Művelődési adás. (Zg) 18.30: Tv-napló. 19.30: Tv-híradó. 18.45: Népszerű-tudományos film. (Zg) 19.15: Kis koncert. (Bg) 19.27: Ma este. (Zg) 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. (Zg) 20.00: Népi muzsika. 20.45: Emlékezések. (Bg) 21.30: Reklám. (Zg) 21.35: Zágrábi körkép. (Zg) 21.35: Huszonnégy óra. (Bg) 21.50: Az el nem kötelezett or­szágok dokumentumfilm­jei. SZÍNHÁZ 1982. május 25-én, kedden 19 órakor Békéscsabán: HONGKONGI PARÓKA Móricz-bérlet * 1982. május 26-án, szerdán 19 órakor Békéscsabán: HONGKONGI PARÓKA Déryné-bérlet MOZI Békési Bástya: 4 órakor: A pa­pa mozija, 6 és 8 órakor: Pan­taleon és a hölgyvendégek. Bé­késcsabai Szabadság: minden előadáson: Szuperexpressz. Bé­késcsabai Terv: Üjra szól a hatlövetű. Gyulai Erkel: A sah táncosnője. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Nyerítő nyeremény, 5 és 7 órakor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? Orosházi Partizán: Kéz kezet mos. Szarvasi Táncsics: 6 és 8 óra­kor: Tegnapelőtt, 22 órakor: A Pogány Madonna.

Next

/
Thumbnails
Contents