Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-23 / 119. szám
'S 1982. május 23., vasárnap NÉPÚJSÁG Kosár és kapa Volt egyszer egy kosár- * gyár Biharugrán ... Nem mese ez gyermek — mondhatnák a valamikor itt dolgozó lányok és asszonyok. Ugyanis csaknem 10 évig két, meglehetősen rossz állapotban levő parasztházban fonták a kosarat, áztatták a vesszőt, legalább negyvenen. Néhány hónapja már csak rossz emlék a sötét, a szellőzés nélküli helyiség, a penészes padló. Lipcsei András telepvezető még ma sem tudja pontosan: miért is tartottak ki az asszonyok. — Mennyit kellett kilincselni és érvelni, hogy végre felépüljön a korszerű, új üzem — sóhajt. — De sikerült. •. — Most már megnyugodtunk. Ez év február 20-án büszkén kitehettük a táblát- a frissen vakolt falra: Erdő- gazdasági Fűz- és Kosáripari Vállalat 9-es számú telepe, Biharugra. Nem kis erőfeszítésébe került a cégnek, míg előteremtette a beruházásra szánt 5 millió forintot. Igaz, van még tennivaló az udvaron, hátra van az épület környékének szépítése, csinosítása. •Járjuk az üzemet. Tágas szociális helyiségek: öltözők, mosdók, ebédlő. A műhelyekben ügyes • kezű nők, elvétve egy-egy férfi. Ülnek. Kezükben hajlik a vessző, formálódik a kosár. Gyártanak piaci, kenyér- és tojásos kosarat, tálcákat. Az alapanyagot Békésről kapják és oda szállítják a készterméket. — Mindig ilyen kevesen dolgoznak? — kérdem az üzemvezetőt, hiszen sok az üres munkahely. — A létszámunk 36 nő és öt férfi- Jelenleg tényleg gyéren vagyunk, mert eljött a kapálás ideje — válaszolja. — Az évi 5 millió forintos termelési érték ettől függetlenül meglesz. A tervet az első négy hónapban időarányosan 94,3 százalékra teljesítettük. Garancia erre az öt munkabrigád, amelyből három elnyerté- a szocialista címet. Mit mondhatnánk erre? Sok sikert! « Készülnek a kosarak B BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG i iharu igrái S zép, virágos község Biharugra. Jelenleg 1700-an lakják. Amikor a halgazdaságot a Hidasháti Állami Gazdasághoz csatolták, több család — elsősorban a szakemberek — elköltözött, mert korábbi munkakörükben nem tudtak elhelyezkedni. A fiatalok egy része is máshol keresett munkaalkalmat. Négy évvel ezelőtt volt a mélypont. Napjainkban a szakma megszerzése után a fiatalok többsége visszajön a községbe. A munkalehetőség köre bővült. A termelőszövetkezet és a Hidasháti Állami Gazdaság biharugrai kerülete is egyre több szakembert igényel. Jó híre van a kosárfonó és a sütőüzemnek is. A ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezetnek egy telephelye működik a községben, amely vadfelvásárlással, -feldolgozással és -csomagolással foglalkozik. A tápéi háziipari szövetkezet most akarja kiépíteni a bedolgozói rendszert. Az utóbbi években fellendült a háztáji gazdálkodás. A két gazdaság és az ÁFÉSZ fokozott figyelmet fordít ennek az ágazatnak a támogatására. Négy helyen működik takarmány bolt. Évente a lakosság több mint 3 ezer hízót ad el. Fejlődött a kereskedelmi hálózat is. Ámbár a nagyobb vásárlások végett leginkább Gyulát, vagy Békéscsabát keresik fel. A községben 130 gépkocsit tartanak nyilván. A közelmúltban adták át rendeltetésének a Szabó Pál könyvtárat. Társadalmi munkában járdákat építettek. A községben gondot fordítanak az idősekre is. Jól működik a házi szociális gondozás. Ebben az ötéves tervben létesül az öregek napközi otthona. A jövő esztendőben látnak hozzá a közművesítéshez. ‘ ^Az oldalt írták: Kepenyes János, Lovász Sándor, Seré- di János, Seres Sándor. A fotókat készítette: Veress Erzsi. A kcnyérbolt havi forgalma mintegy 200 ezer forint Oz ugrál kenyér Csomagolják a sajtos kockát Kinn hétágra süt a nap. Vajon hány fok meleg lehet a sütőüzem kemencéje mellett? Félve lépünk be a különleges, semmihez sem hasonlítható illattal átitatott pékségbe. Dél körül jár az idő. Ilyenkor már túl vannak a munka dandárján. A friss, ropogós kenyér, a túrós rétes, a perec már az üzletek polcain várja a vevőket. Csend van. Csak egy férfi és egy asszony áll az asztal mellett, és sajtos kockát csomagol. Pihen a lapát, a tepsi, a nagy csészében dagad a kovász. Farmernadrá- gos nő érkezik. Hinni se akarjuk: ő az üzem vezetője, Máté Julianna. — Most ért véget a hajnali műszak, lezuhanyoztam, most már frissebbnek érzem magam — mondja egy szuszra, miközben csodálkozunk. — Az üzemvézető nem csak irányít? — Dehogy. Az éjjel éppen dagasztottam — invitál beljebb, az íróasztala mellé. — Már felnőttfejjel S?abad- kígyóson szereztem szakmunkás-bizonyítványt, aztán Debrecenben mestervizsgát tettem. Igen, elnőiesedik ez a szakma is. A dolog nehezebbik végét rábízzuk a férfiakra. — Nem tiltakoznak? — Kicsi üzem a miénk, összesen tizenhármán dolgozunk itt, közülük hárman szakmunkások. Mindenkinek egyformán kell húzni, különben kilógna a sorból. Naponta 10 mázsa kétkilós kenyeret, 3—3,5 ezer süteményt készítünk. A rétes, a kalácsféleségek, a túróstáska és egyebek Hajdú-Bihar megyében is ismertek. — És a kenyér? — A szomszédos megye 7—8 községének 30 boltját látjuk el kenyérrel, és természetesen jut Körösnagy- harsányba is. Békéscsabára és Gyulára sajtos kockát szállítunk. Az üzem részeként működik a kenyérbolt. Két fehér köpenyes eladó szorgoskodik a pult mögött. Van itt a kenyéren és a péksüteményen kívül üdítő ital, édesség, többféle, mindennap szükséges élelmiszer. Az üzlet havi átlagos forgalma 180— 200 ezer forint. Ezt az eredményt egy hasonló városi üzlet is megirigyelhetné. Kiss Mihály véleménye Arra a kérdésre, hogy mi az oka a biharugrai Felszabadult Föld Termelőszövetkezet veszteséges gazdálkodásának, nemegyszer válaszolt már a nyilvánosság előtt a szakember. De, hogy mi a véleménye Kiss Mihály tsz-tagnak, azt eddig homály fedte. Igaz Kiss Mihály bácsi nem az egyetemet végzettek rafjnáltságával szedte rendbe az általa vélt okokat, de azért talán érdemes odafigyelni több évtizedes tapasztalata érlelte véleményére, íme: „Nem hagy nyugodni az a tizennégvmilliós veszteség! Nem volt ez mindig így, de hogy tavaly is 500 hektár maradt vetetlen, az már tűrhetetlen. A fűzest is olyan helyre telepítették, ahol a 80 mázsa kukorica is megtermett valamikor. Valamikor, csakhogy volt itt egy vízrendezés, és azóta a belvíz még úgy sem folyik el, mint addig. Azt gondolom, ez a föld nem alkalmas a nagyparcellás művelésre. Régen a kisparcellákat is több szakaszban szántottuk föl. A téeszszervffeés után sem volt itt semmi baj, teljesen addig. amíg ment a részes művelés. Jutott akkor a téesz- nek, a tagnak is. Most meg, akár a csáki szalmája! Egy jó vezető kellene, de nem olyan ám, akit a járás küld ide, hanem, akit a téeszta- aok is' akarnak.” A Felszabadult Föld Termelőszövetkezet tagsága most választás előtt áll. Rövidesen arra szavaznak, ki legyen az új elnök. Az esemény egy újabb reménykedés kezdete is. A változáshoz azonban egy ember kevés. ám feltételezhetően ott állnak majd rpögötte a biharugrai emberek is. A védőnő — Jól érzem magamat ebben a hangulatos községben — kezdi a szót Csiernyik Julianna —, bár én nem vagyok biharugrai. Mezőbe- rényben születtem, s Gyulán, az Erkel Ferenc Gimnázium egészségügyi tagozatára jártam, majd Szegeden elvégeztem a védőnőképzőt. Tíz éve dolgozom, mint egészségügyi védőnő, a községben. Anya-, gyermek- és csecsemő véd elem a feladatom. Rendszeresen látogatom a családokat. Az emberek jó anyagi körülmények között élnek. Szívesen fogadnak, s kikérik a tanácsomat. Az a baj, hogy a községben csecsemőholmit csak korlátozott választékban lehet kapni. Többen Gyulára járnak bevásárolni. Még szerencse, hogy bébiételekből elég nagy a választék. Sajnos, zöldségbolt'nincsen a községben. Erre is szükség volna: gyümölcsöt a távolabbi, nagyobb helyekről szereznek be az itteniek. Az egészségügyi ellátás nagyon jó a községben. A körzeti orvos egyben gyermekszakorvos is. Szakszerűen és lelkiismeretesen ellátja a beteg gyerekeket. Nem is emlékszem olyan esetre, amikor gyermeket ebből a községből kórházba kellett volna vinni, kivéve egy balesetet. Én még fiatal vagyok, de nem vágyódom a városba. A fiatalok többsége, ha lassan is, de megteremti itt is a szórakozási és a kulturális lehetőségeket. Persze mindig akad elköltöző, még azok közül is, akik itt szülnek. Előfordul, ahogy a gyerek felcseperedik, elköltöznek a szülői házból. Elsősorban azok, akik magasabb szakképzettséget szereztek. Munkalehetőség azonban itt is van. A háztáji jól jövedelmez. Persae' nekem is vannak távlati terveim. Nem azért, hogy elköltözzem innen, ilyesmire nem is gondolok, de tovább szeretném képezni magamat. Az a célom, hogy elvégezzem az egészségügyi főiskola védőnői tagozatát. A tanulmányaimat a jövő esztendőben kezdem meg. Sok munkám lesz, hiszen a követelmények igen magasak. Hal, kacsa Biharugráról A Hidasháti Állami Gazdaság biharugrai halászati kerületében gondosan készülnek a szezonra. A halastavakba több mint 150 millió zsenge pontyot, és 40 millió növényevő halat helyeznek ki az idén. A tavalyi 1500-zal szemben, ebben az évben már 1900 tonna hal lehalászását tervezik. Mindemellett a halászati kerületben egymillió naposkacsa értékesítésére is számítanak. A hal termelés gyors nő" velését az 1981-ben befejeződött rekonstrukció tette lehetővé. Az 1800 hektár tófelületből 1000 hektárt újítottak fel, megépült a tápcsatorna, gépesítették a lehalászást, s elkészült egy 170 hektáros tó gátemelése is. Ez a tó egyébként nagyobb vízmagassága miatt a téli hónapokban a tározó szere: pét tölti be. A mélyebb vízben kevesebb hal pusztul el a fagyok idején. Az állami gazdaság legnagyobb halvásárlója a HALÉRT, de emellett Í50 tonnát exportálnak, és mintegy 80 tonnát a gyomaend- rődi Viharsarok Halászati Termelőszövetkezet feldolgozó üzemébe szállítanak. Ézenkívül a kiskereskedőket is ellátják, s ettől az évtől halat vásárol Biharugráról a gyulai, a mezőkovácsházi és a békési ÁFÉSZ is. Dolgozók középiskolája Az általános iskola tantermei hetenként kétszer az esti órákban sem üresek. Ilyenkor a dolgozók középiskolájának levelező tanulói népesítik be az iskolát. Az oktatási forma immáron húszéves létjogosultságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy rendszeresen, harmincnál többen iratkoznak be az első osztályba, és közülük legalább húszán sikeres érettségit tesznek. — Miért hozták létre annak idején a dolgozók középiskoláját? — kérdeztük Bertalan Viktor igazgatóhelyettest. — Nagyon messze vannak azok a települések — Sarkad 35, Szeghalom 50 kilométerre —, ahol középszintű oktatás folyik — mondja. — A 60-as évek elején nem volt megoldva Biharugrán és a környező községekben az intézmények és gazdasági egységek középszintű vezetőinek képzése. Elsősorban ez indokolta az iskola beindítását. — Melyik az a korosztály, amelyik a legnagyobb számmal képviselteti magát az iskolapadokban? — Tanulóink zömét a 25—35 év közöttiek alkotják, de jó néhány 20—22 éves diákunk is van. ök általában az üzemek biztatására iratkoztak be. — Van-e jövője az iskolának? — Véleményünk szerint van. Nem az a gond, hogy kevesebben jelentkeznek, mint a kezdeti időben, hanem az, hogy egyre nehezebb a színvonalat tartani. Először azért jöttek tanulni a felnőttek, mert korábban erre nem volt lehetőségük, napjainkban más okok miatt nem folytatták tanulmányaikat az általános iskola befejezése után. — Nem jelent-e túlzott megterhelést a felső tagozatos tanári karnak az esetenként késő estig tartó elfoglaltság? — Azt hiszem, egészségtelenül nagy megterhelésről nem beszélhetek, de kétségtelen, hogy nem kis munka rendszeresen, reggeltől estig tanítani. Szélesítik az utat Biharugra és Zsadány között. Előreláthatólag június végére fejezi be a munkát a debreceni útépítő vállalat \
