Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-16 / 113. szám
o izniiui-fira 1982. május 16., vasárnap Angyalok citeráján Dsida Jenő emlékezete Jó alapokra építi jövőjét a mezöberényi ÁFÉSZ A hetvenöt esztendeje született Dsida Jenő szinte kamaszangyalként lépett fel az erdélyi magyar irodalomban: egyenesen az iskolapadból érkezett, a játék örömével nyúlt a vershez — való" Sággal érződik sorai mögött a büszkeség,, mellyel egy-egy váratlan metaforára vagy ravasz rímre talált. Huszonegy évesen adta ki első verseskötetét:, a Leselkedő magányt, majd még kettőt: Nagy csütörtök és Angyalok citeráján című könyveit. Korán része volt az elismerésben, egész fiatalon lett szerkesztője a Pásztortűznek, az egyik legnépszerűbb erdélyi folyóiratnak. Rengeteget olvasott és szavalt. megittasultan ízlelgette mestereinek és barátainak verssorait, önfeledt gyönyörűséggel hallgatta végig a hangversenyeket, légiesen erotikus szerelmek fogták körül, cigarettafüst és kávé mellett hajnalig vitatkozott a költészetről. Költő volt, „a költő”, ahogy ezt a mesterséget ifjú lányok elképzelik. Egy egész irodalomnak a kedvence lett, már induláskor hozzászegődött a siker, mégsem volt boldog. Valami, a költői életformából következő elegáns búbánatnál keserűbb szomorúság járt a nyomában, s már első' versei mélyéről is a hagyományos ifjúkori boldogtalanságnál feketébb j fájdalom sajgott: „Ifjak vagyunk, élünk, verekszünk, s — nem segít orvos — megöregszünk. Ó, be szomorú, jaj, be* félek! vigasztalj verssel örök lélek.” — vallott fájdalmáról, félelmeiről, s ezek okozójáról: az elmúlásról. Mert ezt az életet minden pillanatával élvezni készülő költő minduntalan a halállal találkozott. Mint egész nemzedéke, ö is sejtjeiben hordta a világháború emlékének rémületét. Ezt és a fenyegető kor többi félelmét oltotta aztán örökös szorongássá, halálfélelemmé nehéz betegsége: veleszületett szívbaja. Életének így mindennapos retteneté lett a halál, s az alkatában örömre termett, de a korral és az elmúlás gondjával szembeszállni gyenge költő menedéket keresett, hol gyötrelmeit elfeledheti. Ezt a mendéket az idillben találta meg. Dsida idillje különös világ: ég és föld, opálos fényű túlvilági misztikum és napsugaras földi realitás találkozik benne. E kettős fény játékában az álmatag angyalok dévaj lányokra kezdenek hasonlítani, a szerelmes lányok szájára pedig az angyalok gondtalan nevetését varázsolja a képzelet. Napsugaras mezei reggelek, rejtelmes erdei alkonyok, fiatalosan üde szerelmek töltik be Dsida világát. Daphnis és Cloé hazája ez a világ, határait Theokritos és Longos mérte ki valaha, az örök bukolika birodalma, ha magyar rokonát keressük, Csokonai Vitéz Mihályra gondolhatunk. Csak éppen a szürrealizmus modern képteremtő látásával felfrissített bukolika ez a, világ. Dsida huszadik századi pásztori idillje. Pásztori idill: a halál közvetlen szomszédságában. Ebben a fenyegetett világban bontakozott ki igazán a kolozsvári költő tehetsége: alkotó ereje utolsó verseiben csapott igazán magasra, midőn már szívének kihagyó ritmusát kellett figyelnie. Ekkor írta meg azt a versét is: a Psalmus Hungaricust, amely korábbi költészetének fájdalmas és játékos dallama után a közösségi felelősség és a történelmi elkötelezettség morális elvét szólaltatja meg. Azt a hagyományos hangot idézi fel. amelyet a török pusztítással számot vető egykori énekes: Kecskeméti Vég Mihály ütött meg egykoron, s amely Kodály Zoltán fájdalmas Psalmusában zengett a két háború között. Hitvallást tett, majd lassan búcsút vett mindenkitől. Fiatalon távozott, harmincegy esztendős korában. Sírfeliratát maga fogalmazta meg: „Megtettem mindent, amit megtehettem, 1 kinek tartoztam, mindent, megfizettem. Elengedem mindenki tartozását, ’ felejtsd el arcom romló földi mását.” Pogomáts Béla Vincze Miklóssal, a Me- zőberény és Vidéke ÁFÉSZ elnökével együtt lapozzuk az utóbbi években megvalósult hálózatfejlesztés kimutatásait. Azok a törekvések sorakoznak elénk, melyek a jelen, de legalább annyira a jövő alapjait képezik. Így kerül szóba a Köröstarcsán megépült új ABC-áruház, ^a Mezőberény központjában létrehozott új piaci vásár- csarnok, melyben a szövetkezet felvásárlóhelyet, élelmiszer- és virágboltot, vendéglátó egységet nyitott. Szintén Mezőberényben, az Ókerti részen, sok társadalmi munka hozzáadásával — élelmiszerboltot, büfét, la- karmányárusító helyet létesített. A „Berény” áruház vasraktára is hasonló módon épült meg. Közben megnyitották a 45-ös számú bisztrót a PIÉRT—ÁFÉSZ közös üzemeltetésű üzletet, s a mezöberényi új művelődési központban a presszót. Mindezeken túl még néhány korszerűtlen bolt felújítása is megtörtént. Amikről eddig szóltunk, az V. ötéves tervidőszak hálózatfejlesztését tükrözi, melyek kivitelezéséhez csaknem 10 millió forintra volt szükség. A szövetkezet elnöke azonban megjegyezte: az ÁFÉSZ saját anyagi erejéből erre néni lett volna képes. Jelentős részt vállalt magára e milliókból a MÉSZÖV, de segített a szövetkezet tagsága is. E gyorsütemű hálózatfejlesztés tette lehetővé, hogy 1980-ban csaknem 342 millió forintos árbevétel és 8.5 millió forintot meghaladó nyereség teljesítéséről adjon számot az ÁFÉSZ. Ilyen eredmények láttán fogalmazta meg a Mezőberény és Vidéke ÁFÉSZ kollektívája, vezető testületé a VI. ötéves tervidőszak üzletpolitikai elképzeléseit. A küldöttgyűlés által is 'elfogadott dokumentum többek között előírja: 1985-ben 448 millió forintos árbevételt kell a szövetkezetnek teljesítenie, ami 1980-hoz képest 31,1 százalékos növekedésnek felel meg. E fejlődési ütemmel párhuzamosan kell növekednie a nyereségnek. A jelenlegi tervidőszak végére előirányzott árbevétel teljesülésének fontos részét képezik a 15 millió forintban megjelölt új beruházások —, hallottuk Vincze Miklós elnöktől. Így mindenekelőtt szinte biztosra vehetően megépül Mezőberény nagyközség központjában még e tervidőszakban a 700 négyzetméter alapterületű élelmiszeráruház, mely 10 millió forintba kerül. E nagy alapterületű élelmiszer-áruház megnyitását követően kerülhet sor arra, hogy Mezőberényben megkezdhesse az ÁFÉSZ a szakbolthálózat bővítését, kialakítását. Másik jelentős lépésnek a felvásárlási és ipari tevékenység fejlesztését tart1 ják a szövetkezet vezetői.’ Vagyis, az elképzelt és mind sürgetőbb háttéripar kialakítására törekszenek, mely szükségessé teszi az építőipari szövetkezet telepének megvásárlását. . Miközben a nagyszerűnek ígérkező terveket említette Vincze Miklós, nem mulasztotta el hangsúlyozni: a szóban forgó létesítmények csak a szövetkezeti összefogás erejével és a tagság sokoldalú segítségével valósulhatnak meg. Most azonban az idei évre tervezett több mint 382 millió forintos árbevétel és 8,6 millió forintos nyereség teljesítése jelenti számukra a legfontosabb feladatot. Közben folytatni kell több bolt korszerűsítését, különösen az árvízkárt szenvedett 54-es számú italbolt újjáépítését, illetve melegkonyhás egységgé alakítását. Továbbá jelentős társadalmi munka hozzáadásával megkezdik Mezőberényben egy kiskereskedelmi egység építését, és szanálás miatt, új helyre telepítik a jelenlegi háztartási boltot. Balkus Imre Hirlapárusitás egy boltban A Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet munkahelyi élelmiszerboltjának a vezetője Réti László. A boltban tavaly október óta hírlapot is árusítanak. Gubucz Vendelné, a szarvasi posta hírlapfelelőse dicséri Réti Lászlót: — Laci bácsi igazi üzletember. Jön, meg, viszi, árulja a hírlapokat. Ha egy-egy lapból sok van, szól, ha kevés van, kér még, és mindig időben és pontosan elszámol. — Mennyi a havi forgalma? _ Nyolcezer forint. Ebben a napi-, a hetilapok, a színes folyóiratok is benne vannak. Réti Lászlóval .a boltban beszélgetek. — Tudja, hogy Gubucz Vendelné megdicsérte? — kérdezem. — Ó, kérem, én nem a régi értelemben v.ett kereskedő (tehát nem tulajdonos), hanem kereskedelmi dolgozó vagyok. Negyvenöt éves a munkaviszonyom, és ebben az évben megyek nyugdíjba. Tehát volt időm megtanulni kereskedni. — Miért vállalja a hírlapárusítást? — Előbb a portások árusítottak, de a szövetkezet elnöke rám bízta ezt a feladatot. Pontosabban rám és Ilikére, Plentri Istvánnéra, a munkatársamra. Mi úgy gondoltuk, hogy lesz ebből egy kis pénz is. — És lett? — Igen, havonta néhány száz forint jut neki és nekem is. — Melyik a legkeresettebb lap? — A Békés megyei Népújság. Elég sokan vesznek Szabad Földet, Népsportot, Képes Űjságot, Ludas Matyit, Fülest, Magyar Ifjúságot. — Milyen a lapellátás? — Gondmentes. Néha ugyan előfordul, hogy reggel fél hét helyett fél nyolc óra körül hozzák a lapokat (mert késve érkezik Szarvasra), ilyenkor aztán néhány napilap megmarad. — Hogy ajánlja az „árut”? — Bele-belenézek a lapokba, és az érdekesebb írásokra felhívom a vásárlók figyelmét. Az árut el kell adni. Még két állvány kellene, hogy jobban lehessen elhelyezni, egyúttal reklámozni a lapokat. De hát nem azért vasipari ez a szövetkezet, hogy ne lehessen állványt készíttetni. — Mit csinál majd nyugdíjba vonulás után? — Dolgozom tovább. Itt, ebben a boltban, fél műszakban. A hírlapárusítás sem szűnik meg. Természetesen az elszámolás továbbra is az én feladatom lesz. Pásztor Béla Fotó: Veress Erzsi BNV-dfjas az orosházi Thermopress Az Orosházi Kazángyártó és Építő Ipari Szövetkezet Thermopress kazáncsaládja 1974-ben már kapott egy BNV-díjat. Ebből a kitűnő konstrukcióból több ezer készült el, és a tapasztalatok alapján tervezték meg az új Thermopress generációt. Ezen a munkán a szövetkezet saját műszaki gárdája dolgozott, kitűnő eredménnyel. Az új kazánok mintegy 15 százalékkal kevesebb energiát használnak fel, mint a régiek, könnyebbek és nagyobb teljesítményűek. Az elmúlt évben már sorozatban gyártották. A BNV bíráló bizottsága többek között ezt is fontos szempontnak értékelte, és ugyanakkor mérlegelte a jó hatásfokot, a könnyű kezelhetőséget, és még sok más tulajdonságot is. Ezek alapján hozta meg döntését, hogy az idén a Budapesti Nemzetközi Vásár díjával tünteti ki az új Thermo- pressz kazáncsaládot. Ezeket a kazánokat a május 19-én nyíló BNV-n láthatja a közönség a szövetkezet új termékével, a Bronswerk nagykazánnal együtt. Társadalmi segítséggel talpra álltak Több tonna sarat kellett eltávolítani a tanműhely területéről A maga nemében csakugyan szívós kitartásról, nagy idegi és fizikai megterhelésről volt szó, amikor az 1980 júliusi árvíz okozta károk felszámolása és a helyreállítási munkálatok elkezdődtek a szeghalmi Péter András Gimnázium és Szak- középiskola tanműhelyében. A pillanatnyi elkeseredést még a korábbi élmények tudata is fokozta a lehangoló kép láttán. Ugyanis ezt megelőzően az iskola vezetésének nem csekély erőfeszítésébe került, amíg a mező- gazdasági gépészképzésről at tudott térni a gépi forgácsolóképzésre. Ezt egyébként a Csepel Autó szeghalmi gyára tette szükségessé. Az átállásban érdekelt állami, gazdasági szervek is sokat segítettek, és így két esztendő alatt végül megfelelő gépparkot tudtak létrehozni. S ekkor következett be az, amire senki sem számított. A víz mindent elöntött . . . Bihari László gyakorlati oktatóvezető irányításával azonban sikerült a felszerelések nagy részét megmenteni. Az esztergagépek és a marógépek sajnos tönkrementek. „Hogyan tovább?” Ezzel a kérdéssel kapcsolatban az intézmény dolgozói az újjáépítés mellett döntöttek. Jóllehet 1980 szeptemberében már be tudtak menni a tanműhely területére, ám a helyreállítás csak novemberben kezdődhetett el. Jelentős társadalmi összefogás nyilvánult meg. A volt diákokkal együtt dolgoztak az üzemek, intézmények kollektívái is. Először több tonna sarat kellett eltávolítani, s csak azután foghattak hozzá a takarításhoz, a berendezések tisztításához és így tovább. Az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium fiataljai anyagi támogatást ajánlotak fel a szeghalmiaknak, s jól jött a felettes szervek által adott másfél millió forint is az újrakezdéshez. Nemcsak a tanműhely, hanem a szolgálati lakások is kárt szenvedtek. Ez utóbbiak pótlására szintén kapott segítséget az iskola. A Művelődés- ügyi Minisztérium példás helytállásukért tavaly dicséretben részesítette a szeghalmi szakközépiskola oktató kollektíváját. Az épület Mu mar zavartalanul folyik az oktatás a gépi forgácsoló részlegben is falán — mintegy 2—2,5 méter magasan — egy kis tábla jelzi az 1980-as árvíz szintjét. A több ezer társadalmi munkaórának végül is meg lett az eredménye: a diákoknak nem kellett más oktatási intézménybe járni ahhoz, hogy a szükséges elméleti-gyakorlati ismereteket megszerezzék, illetve középiskolai tanulmányaikat időben befejezzék. Kép, szöveg: Bukovinszky István IX. országos mezőgazdasági vándorgyűlés A TIT mezőgazdasági és élelmezésügyi választmánya immár kilencedik alkalommal rendezi meg hagyományos országos mezőgazdasági vándorgyűlését. Ezúttal Tatabányán, a Népházban l.esz a rendezvény május 21- én, pénteken és 22-én, szombaton. A vándorgyűlés témája ezúttal : gazdasági együttműködés az agrártermelésben. A megnyitó előadást dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumi államtitkár tartja. A rendezvényen megyénkből is részt vesznek TIT-tagok és agrár- szakemberek. v. L. Óvjuk a szamócái! A szamóca szürkerothadása virágot és termést pusztító betegség. Terjedését a csapadékos, hűvös időjárás és a túlságosan sűrű növényállomány egyaránt elősegíti. A szürkepenészt nem nehéz felismerni. Először a leveleken jelennek meg nagy, rothadó foltok, majd a termésen először kisebb, majd egyre növekvő kiterjedésűek. A rothadás kívülről a gyümölcs belsejébe hatol, a felületet érő nedvesség hatására kívül szürke bevonat jelenik meg. A fertőzés elpusztítja a zöld és érésben levő gyümölcsöt, és a már érettet is. Hogy megelőzzük a fertőzést, lehetőleg ne telepítsünk mély fekvésű területre szamócát, és ne hagyjuk, hogy túlzottan besűrűsödjön a növényállomány. A vegyszeres védekezésre a virágzás eleje, a fővirágzás és a virágzás vége alkalmas. A használható szerek: Topsin.Metil 0,1 százalékos oldata, a Fundazol 50 WP, a Ronilan 50 WP és az Ortho-Phaltan. A már fertőzött állomány további megbetegedését megakadályozhatjuk, ha rendszeresen összegyűjtjük a fertőzött, rothadó gyümölcsöket és egyéb növényi részeket. L. L. m. sz. zs.
