Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-16 / 113. szám

NÉPÚJSÁG Hát nőm crted?! Fotó: Fazekas László Távközlési világnap Száztizenhét évvel ezelőtt. 1865, május 17-én írta alá 20 ország — köztük hazánk — a Nemzetközi Távközlési Egyesület (UIT) alapító ok­mányát. Az alapítás emléké­re 14 év óta minden eszten­dőben ezen a napon tartják a tagországok — ma már 157-en — a távközlési vi­lágnapot, melyen mindig más-más távközlési problé­makörre irányítják a figyel­met. Az idei világnapot — melyről a posta ünnepi ülé­sen emlékezik meg — a ..Távközlés és a nemzetközi együttműködés” jelszó je­gyében tartják. Ebben az évben szeptem­ber 28. és november 5. kö­zött Kenya fővárosában. Nairobiban rendezik meg a Nemzetközi Távközlési Egye­sület tagországainak érte­kezletét. A távközlés jelen­tősége mutatkozik meg ab­ban is, hogy az ENSZ köz­gyűlése az 1283-as évet a távközlés évének nyilvání­totta. s ez minden országban lehetőséget nyújt arra, hogy részletesen elemezzék a táv­közléssel kapcsolatos tenni­valókat, és elősegítsék a táv­közlési infrastruktúra gyor­sabb ütemű fejlesztését. A XIV. távközlési világ­nap alkalmából Mohamed Mili, az egyesület főtitkára üzenetet intézett a tagorszá­gokhoz, melyben kifejtette: elengedhetetlenül szükséges az országok közötti együtt­működés ahhoz, hogy a táv­közlési világhálózat kifogás­talanul működjön. Ez az együttműködés is lehetővé teszi, hogy a jövőben a vi­lág népei közelebb kerülje­nek egymáshoz. . Befejezés élőt! a kukoricavetés Kedvez az időjárás a me­zőgazdasági munkáknak. A hét eleji esőzések felüdí­tették a határt. A májusi határszemlék — a mezőgaz­dasági nagyüzemek szakem­berei ezeken mérik fel a további kilátásokat — tanú­sága szerint az őszi kalászos gabonák „szépen mutatnak”. Igaz, már korábban szükség lett volna csapadékra, a ta­laj vízkészlete ugyanis meg­lehetősen kimerülőben volt, a növényállomány azonban az elmúlt időszakban jól alkalmazkodott az adottsá­gokhoz, a körülményekhez. A déli országrészben az őszi árpa már kalászol, fejlődé­sének egy újabb fontos sza­kaszához érkezett. A búza or­szágszerte — ahogyan a me­zőgazdászok mondják — szárba indult. Az esőktől átitatott talaj­ban könnyebb a vetés. A kukorica vetőmagja már csaknem mindenütt a föld­ben van. Még néhány napig kell dolgozniuk a vetőgépek­nek Szabolcs-Szatmár, Bor­sod és Hajdú-Bihar megyé­ben, de itt is' csak azokon a tájakon, ahol megszorult a víz,, és a sáros, süppedős ta­lajon sokáig nem indíthat­ták a vetőgépeket. A napra­forgóvetés országszerte be­fejeződött, és nem sok mun­kát ad már a rizs „szapo­rítása” sem. A zöldség- és gyümölcsös­kertekben nagyüzem van. A kertészetekben ültetik a me­legigényes növények nalán- táit. A paradicsompalánták mintegy kétharmadát már helyükre „tették”, és hozzá­láttak a paprika palántázá­sához is. A kertészetekben másutt a növényvédelem és a növényápolás ad munkát. A gyümölcsösök most egye­lőre „néptelenek”, az alma­fák teljes virágzásban van­nak, ilyentájt különösebb kezelést nem igényelnek, ugyanúgy virágzik a körte is. A mezőgazdasági nagyüze­mek kihasználják a kedvező időjárást, a munkák ugyan továbbra is mintegy kéthetes késésben vannak, a kései ki­tavaszodás okozta lemaradást azonban a korszerű kémiai anyagok felhasználásával, és a nagy teljesítményű gépek két műszakos járatásával igyekeznek csökkenteni. Szakmunkástanulók bélyegkiállftása Gyulán Gyulán tegnap megnyílt a szakmunkástanulók harma­dik országos bélyegkiállítá- sa, a városháza dísztermé­ben. A 96 tablón öt intézet szakkörének, s tíz egyéni gyűjtőnek az összeállításai láthatók. A leggazdagabb gyűjtemények a váci, a pá­pai és a gyulai diákok sike­res gyűjtőmunkáját dicsérik. A váci Szekeres Sándor vi­rág- és gyümölcsábrájú, va­lamint a Szovjetunió és Csehszlovákia sportbélyegeit bemutató négy összeállítását 16 tablón állította ki, a gyu­lai ifjú Kellő István pedig tíz tablókeretben mutatja be a felszabadulási emlékbé­lyegzéseket, a magyar bé­lyegnapok kiállításait meg­örökítő sorozatot, történelmi nagyjainkat. s a sportágakat bemutató bélyegeket. 1982. május 16., vasárnap Újítók és feltalálók országos tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról) a kiváló gyakorlati ismere­tekkel rendelkező munkások egyaránt. Továbbra is szük­séges azonban az újítók és feltalálók egyéni munkája, még akkor is. ha ezek kisebb lépésekkel viszik előre a vál­lalati fejlődést, hiszen ösz- szességükben lényegesen se­gíthetik a takarékosságot, a szervezettséget, a minőség javítását — mondotta. A továbbiakban hangoztat­ta : a szakszei’vezeteknek kö­vetkezetesebben kéll segíte­niük szervező és propagan­damunkával a tapasztalat- cseréket, a jó alkotások, módszerek terjesztését, job­A miniszterelnök-helyettes rámutatott: gazdaságpoliti­kánknak határozott törekvé­se olyan légkört, közgazdasá­gi környezetet létrehozni, erősíteni, arrtely fegyelme­zett. gondos alkotó munkára ösztönöz, sőt kényszerít. Be kell azonban ismernünk — mondotta —. hogy a szorító körülmények ellenére sem sikerült még ezt a környe­zetet kielégítő mértékben megteremteni. Még mindig sok olyan vállalat működik az országban, látszólag za­vartalanul, amelynek gaz­dálkodása, vezetésének szín­vonala nemcsak a mai, ha­nem a tegnapi követelmé­nyeknek sem felel meg. A változáshoz feltétlenül szük­séges az emberek alkotó energiájának hatékonyabb felhasználása. A vállalatok többsége már felismerte, hogy előrejutni, boldogulni csak az összes rendelkezésre álló szellemi erőforrás hasz­nosításával lehet. A puszta felismerés és jó szándék azonban önmagában kevés, olyan feltételeket kell te­remteni a vállalatokon be­lül, a vállalatok közötti együttműködésben és az irá­nyításban egyaránt, amely lehetővé teszi, hogy a kol­lektívák valamennyi tagja erejének és képességének megfelelő munkát végezhes­sél. Csak olyan célokat sza­bad kitűzni, amelyekhez a feltételek is megteremthe­tők. A tervek és az újítások nem szakadhatnak el a vál­lalatok adottságaitól, lehető­ségeitől, a népgazdaság te­herbíró képességétől. Ahhoz, hogy vállalataink biztonságosan tervezhesse­nek. fejleszthessenek, széle­sebb anyagi önállóságon és vállalkozó felelősségen ala­puló' döntési hatáskörre van szükség. Csak így lehet el­várni a vállalati vezetőktől, hosv tevékenységük túlnőjön a napi rutinmunkán, merje­nek kockáztatni. Ehhez a io°szabálvok és a gazdasági szabályozók komplex módo­sítása is szükséges, amely kiterjed a jövedelemszabá- lvozás és a hitelezési gya­korlat korszerűsítésére csak­úgy. mint sokrétű vállalati formákra, a vállalati gaz­dálkodás rugalmasságának növelésére, a népgazdasági és a vállalati tervezés kor­szerűsítésére. A módosítá­soknak egyik alapvető célja, hogy a társadalom innová­ciós képességében rejlő több­letenergiák felszabaduljanak. Az előkészületben levő in­tézkedések egyebek között éppen az újítói és feltalálói tevékenység gazdasági és szervezeti feltételeinek erő­teljes javítását hivatottak szolgálni, s ezt célozza a mai tanácskozás is. A kormányzat törekvése az is, hogy még objektívebbé váljanak azok a szempontok, amelyek alapján az újdonság hasznosságát jobban meg lehet ítélni. Ez a mérce más, mint a vállalat többlethasz­na, illetve az újítások, a ta­lálmányok hasznosítása nyo­mán létrehozott értékek nö­vekedéséből, a költségek csökkentéséből, a hulladékok vagy melléktermékek hasz­nosításából származó több­letbevétel. Jogszabályi »korszerűsítések tehát szükségesek, de a leg­tökéletesebb szabályozási, és ban harcolni a mozgalomban részt vevők megbecsülésé­ért, anyagi elismeréséért. A szakszervezeteknek köteles­ségük eloszlatni azt a tévhi­tet, hogy az újítók és fel­találók csak saját anyagi ér­dekeiket nézik, és munkájuk eredményéből kizárólag ne­kik van hasznuk. Valójában az újítók és feltalálók olyan emberek, akik munkaköri kötelezettségüket messze meghaladó tevékenységet vé­geznek, s ennek hasznából az egész vállalati kollektíva, a társadalom részesedik. Ezt követően megkezdő­dött a vita. A vitában felszólalt Mar­jái József, a Minisztertanács elnökhelyettese. ösztönzési rendszer bevezeté­se sem elegendő a kezdemé­nyezőkészség fokozására, ha a közfelfogás, a szemlélet nem kedvez az újítónak, a íeltafálóknak. A munkahelyi közösségek szemléletén is múlik, hogy a .jobb, új meg­oldásokat kereső, szakembe­reket megbecsülik-e vagy pe­dig akadékoskodó „nehéz emberek"-nek tartják őket, akik nemcsak „kényelmet­lenséget okoznak, de még pénzt is akarnak ezzel keres­ni. Ahol az egészséges, szo­cialista szemléletmód a jel­lemző, ott elismerik, hogy az újító-alkotó ember ered­ményei a kisebb-nagyobb kö­zösségeket, az egész országot gazdagítják. A továbbiakban arról szólt, hogy a vállalatoknál az újí­tások és a találmányok ke­zelése ma még hosszadalmas. Azért természetesen egyetlen újító vagy feltaláló sem ne­heztelhet, hogy a vállalat alaposan megnézi, hogy az újítás elfogadásával mire vállalkozik. Ez mindannyi­unk érdeke. Az újító, a fel­találó érdekeit védi. ha al­kotását alapos iparjogvédel­mi eljárásnak vetik alá. Két­ségtelen, hogy jobb munka- szervezéssel, tökéleteseob technikai apparátussal az újítások ügyintézése és az iparjogvédelmi eljárás fo­lyamata is rövidíthető. Alap­vető baj azonban, ha a hoz­zá nem értés, az érdektelen­ség. a lelkiismeretlen ügy­intézés állít akadályokat az újítók és a feltalálók ügye elé. A kormányzat szüksé­gesnek tartja az iparjogvé­delem és a szabadalmi eljá­rás feltételeinek javítását, a legtöbbet azonban a vállala­tok tehetik. Ezért fontos, hogy mindenütt jól felké­szült emberek foglalkozza­nak az újításokkal, akik ösz­tönözve is vannak arra, hogy felkutassák és felkarolják a kezdeményezőkész embereket és — a vállalat jól felfogott érdekében is —, megrövidít­sék a hasznos alkotások be­vezetésének útját. A kormányzat az újítóktól, a feltalálóktól nemcsak azt kéri, hogy újat alkossanak, arra is számít, hogy javas­lataikkal hozzájárulnak a mozgalom hatásosabb szer­vezeti, érdekeltségi rendsze­rének megteremtéséhez. Az újítók üzemi tanácskozásain sok javaslat hangzott el, s ezeket csakúgy, mint a mos­tani országos tanácskozáson felvetődő kezdeményezése­ket tanulmányozni fogjuk, és uavanezt követeljük meg a vállalatoktól is — mondotta a miniszterelnök-helyettes. Végül rámutatott: a kor­mány fokozott figyelemmel kíséri az újítók és a feltalá­lók munkáját, nagyra érté­keli azt. és mindent megtesz azért. hogy a mai nehéz eazdasági helyzetben bizto­sítsa az alkotás feltételeit. Az újítók problémáit megol­dani azonban csak együtte­sen képesek az újítók, a vál­lalatok- és a kormány, aho­gyan az újítások és a talál­mányok hasznán is maguk az alkotók, a vállalat és az ország egésze osztozik. A párt 25 éves következetes politikája olyan légkört te­remtett — s ezt elhatározott szándékunk tovább javítani —, amely inspirálja az al­kotó munkát, tisztelettel ve­szi kqrül az alkotó embert, és a gazdaság és a társada­lom fejlődésében alapvető szerepet szán az emberi té­nyezőnek. legnagyobb kin­csünknek. Marjai József a párt Köz­ponti Bizottsága és a kor­mány nevében sok sikert kí­vánt az újítók és feltalálók munkásságához. * * * A küldöttek közül sokan tették szóvá az újítások hosszadalmas elbírálását, az elhúzódó adminisztrációt. Néhányan jó példákkal is szolgáltak, s azok elterjesz­tését javasolták. Osztafi Bé­la, az Ózdi Kohászati Üze­mek technikusa arról szólt, hogy vállalatuknál az újítá­sokat hetente elbírálják, és a díjazással sem késleked­nek. Dénes Józsefné, a Szegedi Ruhagyár szentesi üzemének munkásnője is ar­ról számolt be, hogy a szel­lemi alkotásokat raáluk fo­lyamatosan bírálják el és ve­zetik be. Stuhl József, a Nógrádi Szénbányák Válla­lat. gépészeti vezetője a bü­rokratikus ügyintézés egyik okát bizonyosfajta irigyke­désben látja. Néha az egy­személyi elbíráló az egyszer­re több újítást is beadó dol­gozó díját alacsonyabban ál­lapítja meg. A dolgozók er­re úgy reagálnak, hogy ja­vaslataikat egyenként nyújt­ják be. így anyagilag job­ban járnak, de a hasznosí­tás. az ötletek bevezetése jócskán elhúzódik. Mások az újítási ötletna­pok eredményességét emel­ték ki. Hund Zoltánná, a BHG Híradástechnikai Vál­lalat dolgozója arról szólt, hogy ezeken az ötletnapo­kon az újítók sokkal bátrab­ban. kezdeményezőbben lép­nek' fel. Ehhez az is hozzá­járul. hogy mind az elbírá­lás. mind a díjkifizetés azon­nali. Többen amiatt emeltek szót, hogy a vállalatok kö­zött kevéssé terjednek az újítások. Bőié Dezső, az Al­kotó Ifjúság egyesülés igaz­gatója olyan innovációs vál­lalkozási forma létrehozását jelentette be. amelv felka­rolja az ötleteket, véleményt mond azok várható piaci fo­gadtatásáról. sőt kockázatot vállalva meg is valósítja azokat. Jó néhányan az újítómoz­galom érdekeltségi rendsze­réhez kapcsolódóan szólaltak fel. Baloghné Szöcs Klára, a Közalkalmazottak Szak- szervezete budapesti bizott­ságának titkára javasolta, hogy a közalkalmazottakat is tegyék érdekeltté az újí­tásban. Ez arra ösztönözne, hogy a technikai-műszaki eredmények gyorsabb elsa­játításával javítsák munká­jukat a lakosság szolgálatá­ban. Veres Sándor, a kis­kunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet gépsze­relője szóvá tette, hogy a dolgozót korántsem ösztönzi az újításra az. ha minden kis ötlethez műszaki rajzo­kat is mellékelni kell. Kecs­kés Péter, a Híradőtechnika Szövetkezet labormérnöke hangoztatta: a találmány továbbfejlesztését, ésszerű módosítását a jelenlegi jog­szabályok fékezik, mert az eredeti ötletet, szabadalmat túlzottan is védik. Gondként említették a na­gyobb újítások pénzügyi fe­dezetének hiányát, es olyan megoldást kértek, amely le­hetővé teszi az ilyen ötlete­ket. szellemi értékek megva­lósítását a beruházási kere­tekből. Gricser Péterné, a Miskolci Postaigazgatóság igazgatóhelyettese szorgal­mazta: a találmányokhoz, a szabadalmakhoz hasonlóan legyen megvásárolható egy- egy fontos újítás is. vagyis ilyen esetben ne a hasznosí­tás után fizessenek, hanem kockázatot vállalva, annyit adjanak érte. amennyit szá­mításaik szerint valószínű­leg megér az újító ötlet be­vezetése. Rubik Ernő, az Iparmű­vészeti Főiskola tanára sa­ját példáján, a bűvös koc­ka világsikerével bizonyí­totta, hogy aprónak látszó, egyszerű ötlet is lehet rend­kívül sikeres itthon és kül­földön egyaránt, "ha azt idő­ben felismerik és ösztönöz­nek annak mielőbbi megva­lósítására. A vitában több vállalat küldötte a kisvállalkozások szerepéről szólt; sok gyár­ban olyan munkaközösségek alakulnak, amelyek a be­adott és elfogadott újításo­kat a vállalat termelőeszkö­zeivel, gépeivel és szerszá­maival valósítják meg. Ró­zsahegyi László villamos- mérnök a kisiparosok nevé­ben azt kérte, hogy ameny- nyiben igény van a szellemi termékek elterjesztésével, értékesítésével foglalkozó kisvállalkozásokra, legyen meg a termelési biztonsá­guk. és a kisipari tevékeny­ségre vonatkozó korábbi pénzügyi szabályozókat iga­zítsák az egyre inkább ter­jedő vállalkozási formákhoz. A vitában még felszólal­tak: Vajda Gábor, az Agro- industria Innovációs Válla­lat vegyésze. Csorba Lőrinc. a Borsodi Szénbányák Vál­lalat körletvezetője. Szabó Gergely, a Fővárosi Ingat­lankezelő Műszaki Vállalat ács-állványozó brigádvezető­je, Huszár István, a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem tangazdaságának mezőgaz­dasági gépszerelője. Füzessy János, az MTESZ főtitkár- helyettese, Becker Lajos, a Műszeripari Kutató Intézet osztályvezetője, Németh Jó­zsef, a Pápai Textilgyár üzemmérnöke. Enyedi Lász­ióné, az AURAS—AFIT Autóalkatrészgyár újítási előadója. Sági Imre, a FU- TÖBER Vállalat csongrádi gyáregységének csoportveze­tője, Csáki László, a Csepel Vas- és Fémművek géplaka­tosa. Kónya Sándor, az Al- só-Tisza-vidéki Vízügyi Igaz­gatóság iparjogvédelmi elő­adója. Batta Barnabás, a PIÉRT Kereskedelmi Válla­lat miskolci lerakatának ve­zetője, Lontai Endre, a Ma­gyar Iparjogvédelmi Egye­sület főtitkára és Molnár La­jos, a Debreceni MÁV Igaz­gatóság vezetője. Pusztai Gyula a vitát összegezve bejelentette, hogy a felvetett javaslatokat, ajánlásokat megvizsgálják, és ahol szükséges, . kezde­ményezni fogják a változta­tásokat. Ugyanakkor néhány felszólaló olyan gondokról beszélt — mondotta —, amelyek helyi problémákat tükröznek és hasonlókét sok más vállalatnál rűgalmasan megoldottak. Ilyen például az újítási díjak minimális összegének megállapítása is. Ezután az országos tanács­kozás résztvevői felhívást fo­gadtak el: az ország dolgo­zói, különösen a kutatásban, a fejlesztésben, tevékenyke­dők aktívabban kapcsolód­janak be az újító- és felta­láló mozgalomba. Újításaik­kal, találmányaikkal növel­jék a társadalmi termelés hatékonyságát és járuljanak hozzá a magyar gazdaság nemzetközi versenyképessé­géhez. Az újítók és feltalá­lók alkotó erőfeszítései min­denekelőtt a jobb termelési szerkezet kialakítását, , a technológiák korszerűsítését, új, korszerű anyagok alkal­mazását, az álló és forgó­eszközök kihasználását, a termelékenység emelését, a munkavédelem javítását, az export bővítését, természeti kincseink és energiaforrá­saink jobb hasznosítását, az alap- és szerkezeti anyagok tulajdonságainak javítását, gazdaságos felhasználását, a környezetvédelmi, a mező- gazdasági és a szállítási fel­adatok megoldását szolgál­ják. Tevékenységük kapcso­lódjék a központi fejlesztési programokhoz is. Felhívták a vállalatok az intézetek és szövetkezetek vezetőit, hogy a , társadalmi szervekkel együttműködve hatékonyab­ban ösztönözzék alkotásokra a dolgozókat, gyorsítsák meg az újítások és a találmányok hasznosítását és segítsék elő azok szélesebb körű elter­jesztését. Gondoskodjanak a találmányok jövedelméről is. A tanácskozás Juhász Andrásnak, a KISZ Köz­ponti Bizottság titkárának zárszavával ért véget. Marjai József beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents