Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-11 / 85. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG II MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS 11 MEGYEI TANÁCS LAPJA 1982. Április 11., vasárnap Ára: 1,40 forint XXXVII. ÉVFOLYAM, 85. SZÁM Hétfőn az űrhajózás napja Todor Zsivhov felszólalt a bolgár szakszervezetek kongresszusán B BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Gyulán (Városriportunk a 4. oldalon) Fotó: Fazekas László Friss gyümölcs, zöldség a boltokban A zöldségfélék közül szin­Hétfőn ünnepük a Szov­jetunióban az űrhajózás napját. Jurij Gagarin 21 év­vel ezelőtti első űrrepülésé­nek évfordulóján országszer­te előadásokat, ünnepi este­ket tartanak. A szovjet tele­vízió több filmből álló soro­zattal idézte fel az ünnep előtt az űrhajózás történeté­nek legfontosabb fejezeteit, több új könyv is megjelent az űrhajózás történetéről, el­méleti és gyakorlati ered­ményeiről. Az idei ünnep je­lentőségét fokozza, hogy rö­videsen megemlékezhetnek a világűr kutatása nyitányá­nak, az első szovjet mester­séges hold indításának 25. évfordulójáról, az idén 20 éves a Kozmosz-típusú szov­jet mesterséges holdak soro­zata és 15 éves az Interkoz- mosz, a szocialista országok űrkutatási együttműködése. A jubileumi évben a szov­jet űrkutatás újabb jelentős eredményt ért el a két Venyera-szonda sikeres működésével, a Vénuszról kapott első színes fénykép- felvételek. s az első Vénusz- talajpróbák sikerével. Az Idei tervek között igen sok lényeges űrkutatási feladat megoldása szerepel, köztük az első szovjet—francia kö­zös űrrepülés. Az űrhajózás napja küszö­bén Vlagyimir Satalov al­tábornagy, a szovjet űrhajó­sok vezetője az APN-hírügy­nökségnek írt cikkében az űrkutatói; jövőjével foglalko­zik. A szovjet kutatómunka iránya változatlanul kettős: egyrészt a föld körüli pályán keringő orbitális űrállomá­sok létrehozása, másrészt a föld körüli és a bolygóközi tér. a szomszédos bolygók kutatása automatikus beren­dezések segítségével. Az űrállomások jövőjéről írva Satalov megállapítja: az automatikus berendezések igen fontos feladat megoldá­sára képesek, de az ember közreműködése, aktív kuta­tómunkája változatlanul nem nélkülözhető, sőt, annak je­lentősége egyre nő. A szov­jet tudósok célja az, hogy állandóan működő orbitális űrállomásokat hozzanak lét­re, ahol a személyzet hosz- szabb időt tölt el. Satalov szerint meg kell oldani, hogy az űrállomások személyzete folyamatosan váltsa egy­mást, vagyis ne legyen köz­ben szükség a kozmikus ku­tatólaboratórium „konzervá­lására". Ugyancsak meg kell oldani — erre már volt pél­da — a fontosabb vizsgálati eredmények folyamatos visz- szajuttatását a földre. Végül meg kell teremteni a „sza­kosított" — eg'"-egy tudo­mányos, vagy technológiai program végrehajtására ki­alakított — szekciókat: ezek a központi űrállomáshoz kaocsolódnának egy-egy fel­adat elvégzésére. A bolgár szakszervezetek IX. kongresszusának szom­bati ülésén felszólalt Todor Zsivkov, a BKP KB főtitká­ra, a Bolgár Államtanács elnöke. Zsivkov kiemelte, hogy a beszámoló kritikus és önkritikus hangneme élénk vitára adott alkalmat. Örö­mét fejezte ki, hogy a kong­resszusi küldöttek nem hunyták be a szemüket a nehézségek, a fogyatékossá­gok, a problémák előtt, ami egyúttal biztosítéka annak, hogy a bolgár szakszerveze­tek a jövőben is hivatásuk magaslatán fognak állni. — A Bolgár Kommunista Párt mindig szoros kapcso­latot tartott a forradalmi szakszervezetekkel. így lesz ez a jövőben is. amikor két­ségtelenül tovább nő a szak- szervezetek szerepe a társa­dalom irányításában — mu­tatott rá Todor Zsivkov. Részletesen szólt az új gazdasági mechanizmus több kérdéséről, köztük a fejlett szocialista társadalom anya­gi-műszaki bázisának meg­szilárdításáról, a tervgazda­ság korszerűsítéséről, a szo­cialista demokrácia elmélyí­téséről. Nyomatékosan rá­mutatott a jogok és kötele­zettségek egymást feltételező, harmonikus egységére, és éles szavakkal ítélte el azo­kat. akik hajlamosak erről megfeledkezni. Utalt a jelenlegi bonyolult, feszült nemzetközi helyzetből származó nehézségekre, ki­emelve: kudarcra ítélt az imperialista köröknek az a hiú ábrándja, hogy példátlan fegyverkezési versenyt dik­tálva megakadályozzák a szocialista országok életszín­vonal-emelési programjának megvalósítását. Az emberi­ség számára nincs más al­ternatíva, mint a békéért, az enyhülésért és a leszerelésért folytatott harc sikerre vite­le, amihez a Bolgár Nép- köztársaság a jövőben is hozzájárul. * * * A határozat elfogadásával és a szervezeti szabályzat részleges módosításával szombaton befejeződött a bolgár szakszervezetek IX. kongresszusa. A háromna­pos tanácskozás teljes ülé­sein 31-en, a szekcióüléseken pedig 85-en szólaltak fel. Szombaton megtartotta el­ső ülését a Bolgár Szakszer­vezetek újjáválasztott Köz­ponti Tanácsa. Ezen az ülé- sen megválasztották a veze­tő szerveket, az irodát és a titkárságot. A Bolgár Szak- szervezetek Központi Taná­csának elnökévé Petr Djul- gerovot, a BKP KB Politikai Bizottságának póttagját vá­lasztották újjá. Öntözőgépek szemléje Országszerte megkezdték az öntözőgépek szemléjét, az ön­töző berendezések, szivaty- tyúk tavaszi szemrevételezé­sét a mezőgazdasági üzemek’ és a vízügyi vállalatok. Az optimálisnál szűkösebb csa­padékviszonyok sürgetik a gyors felkészülést, és ahol in­dokolt, azonnal meg kell kezdeni a mesterséges csapa­dékpótlást. Az öntözési szol­gálat szakemberei az elmúlt időszakban az ország csak­nem félezer, egyenként két­száz hektárnál nagyobb terü­letet öntöző gazdaságában tar­tottak ellenőrzést. Megállapí­tásaik szerint eddig valamit vei több mint 180 ezer hek­tár terület öntözését terve­zik, csaknem nyolcvanezer hektárral kevesebbet, mint a vízjogilag engedélyezett terü­letnagyság. Legnagyobb arányban a Tisza II. és a Kisalföld térségében vészik fél a küzdelmet a szárazság ellen. Az öntözésre kijelölt növényi kultúrák közül a legnagyobb arányt — 22 ezer hektár — a cukorrépa képvi­seli. A kukoricát tizenhét­ezer, a zöldségféléket tizen- kilencezer, a pillangósokat huszonháromezer, a réteket és legelőket negyvenhét és fél ezer hektáron látják el éltető vízzel. A gazdaságok az idén is igénylik a fiatalok segítségét. Az idén négy helyen: a tisza- földvári Lenin és a kun­szentmártoni Körösmenti Tsz-ben, valamint a kalocsai és a Siófoki Állami Gazda­ságban nyitja meg kapuit ön­kéntes ifjúsági öntözőtábor. Az idén először mérték fel önállóan a ZÖLDÉRT-válla- latok a lakosság zöldség-, gyümölcsigényét. A koráb­biakban 3-4 hónappal előbb kötötték meg szerződéseiket mezőgazdasági partnereik­kel. A ZÖLDKER-központ most összesítette az adato­kat, amelyekből kitűnik vár­hatóan jó színvonalú lesz a frissáru-ellátás az idén. A termelők általában biztosít­ják a kért mennyiségeket, néhány termékből azonban kevesebbre szerződtek, mint amennyire szükség lenne. A szerződések adataiból arra lehet következtetni, hogy a ZÖLDÉRT-vállalatok többsége felismerte az önálló gazdálkodás lehetőségeit. Ko­rábban például kevésbé vol­tak érdekelve a veszteségek csökkentésében. gyakran feleslegesen nagy készlete­ket raktároztak, ami minő­ségromláshoz vezetett. A friss áru nem ritkán meg­öregedve, gyengébb minőség­ben jutott a vevőkhöz. Az idén széles körű piac­kutatással már a tényleges igények szerinti mennyisé­gekre kötöttek szerződést. A szerződések további jelleg­zetessége, hogy a vállalatok szorosabb kapcsolatokat épí­tenek ki a termelőkkel; igye­keznek növelni a közvetlenül a földekről, gyümölcsösker­tekből a boltokba szállított termények arányát. A másfél éves működés ta­pasztalatai alapján újabb megbízatásnak is eleget tesz a tizenegy vállalat által ala­pított Cukoripari Szolgáltató Közös Vállalat. Az újszerű szervezeti forma tapasztala­tai általában kedvezőek; a tagvállalatok teendőik egy részét a közös vállalatra bíz­zák jutalék ellenében. A cu­koripari gazdálkodásnak fő­leg azokat a területeit, ahol az üzemek egy harmadik partnerrel, például a keres­kedelemmel vagy az anyago­kat, alkatrészeket biztosító iparral találkoznak. A szolgáltató vállalat az idén a cukoripar munkájá­hoz szükséges importanyagok és alkatrészek beszerzésére is vállalkozik, amire a cukor- inari üzemek hatalmazták föl. 1982-ben mintegy 8-9 millió forint értékű fölszere­te valarpennyi terményre az igények szerinti mennyisége­ket kötötték le a kereskedők, ám paprikából, paradicsom­ból és uborkából a tavalyinál valamivel kevesebbre szer­ződtek. A termelési kedv fenntar­tására, az ellátás biztonsá­gának megteremtésére a je­lentős terményből, a burgo­nyából az eredetileg lekö­tött mennyiségeken felül 10—15 százalékkal többre kötnek a vállalatok szerző­dést. Az utólagos megállapo­dások aláírására a napokban kerül sor főként Somogy, Szabolcs és Nógrád megyék­ben. Az értékelésből az is ki­tűnik: a szó szoros értelmé­ben beérnek az elmúlt évek tervszerű gyümölcsfa-telepí­tési törekvései: az idén a korábbiaknál jóval több cse­resznyét, meggyet, málnát, körtét vásárolhatnak fel a ZÖLDÉRT-ek, javul e ter­mékekből az ellátás. Ugyan­akkor a szerződéskötések a hazai gyümölcstermelés hiá­nyosságaira is felhívták a figyelmet; amíg a korai és késő nyári. valamint őszi gyümölcsökből bőséges a vá­laszték, addig viszonylag ke­vesebb gyümölcs érik nyá­ron, több étkezési szilvát, ringlót, nyári almát és kör­tét igényelnének a ZÖL­DÉRT-ek, illetve a fogyasz­tók. lést és anyagot rendelnek a külföldi szállítóktól, a ma­gyar külkereskedelmi válla­latok közreműködésével. A beérkező szállítmányokat a közös vállalat irányítja az üzemekbe. A cukoripar az idén 126 ezer hektár területre kötött szerződést a mezőgazdasági partnerekkel. Mintegy ötmil­lió dollár értékű import ve­tőmagot biztosítanak szá­mukra. A vállalat nemcsak a külföldi, hanem a hazai ere­detű anyagok egy részének beszerzésére is megbízást ka­pott. A növényvédő és gyom­irtó szerekkel kapcsolatos igényeket a vállalati - köz­pontban összesítik és a fel- használást megelőző évben rendelik meg a vegyi anya­gokat a nagykereskedelmi vállalatoktól. Gyermekeink jövőjéről van sző Közoktatásunk a folyamatos korszerűsí­tés időszakát éli. Az 1972-es oktatáspoliti­kai párthatározat útmutatásaival össz­hangban ugrásszerű, nagy változásokra nem került sor az utóbbi évtizedben .— vagyis az alsó- és a középfokú iskolák szerkezete ugyanaz maradt, mint korábban volt, s a közeljövőben sem alakítjuk át a jelenlegi struktúrát —, de az oktatási-ne­velési folyamatot megújító kisebb lépé­sekre annál inkább. Gondoljunk csak az új rendtartásokra, az érettségi és az egye­temi-főiskolai fölvételi vizsga reformjára, az új tantervekre (kiváltképpen az új ma­tematikára), legújabban pedig az ötnapos tanítási hét bevezetésére! Minden egyes változás jelentős állomása a folyamatos megújulásnak. Ha a korszerűsítés lehetőségeiről, idő­szerű gondjairól beszélünk, az iskolák há­za táján éppúgy, mint a tágabb körzetben, elsősorban a tárgyi feltételek megteremté­sére kerül a hangsúly. Vannak, akik évek óta konokul hajtogatják, hogy a korszerű­sítés mindenekelőtt pénzkérdés: új isko­lákra, a mostaninál jobb fölszereltségre, modern szemléltetőeszközökre és oktató­gépekre van szükség. Balgaság volna azt állítani, hogy minden tekintetben kielégí- tőek a jelenlegi körülmények, de azért mégsem ennyire egyértelmű a probléma. Többet kellene beszélni például a peda­gógusról, mert az oktatás hatékonyabbá tételében a nevelő személye minden más­nál fontosabb! A szupermodern épületnél is, a mindentudó gépnél is. A köznevelés­nek nincsen nélkülözhetetlenebb tényezője a pedagógusál. A jó tanár netán mostoha körülmények között is tud eredményesen tanítani, a gyenge pedig akár egy csoda­palotában is vergődni fog a gyerekek kö­zött. Ebből az igazságból természetesen nem következhet az. hogy pénz nélkül is lehet korszerű iskolát teremteni. Okvetle­nül kell a pénz is, és még valami más is. Napjainkban az új tantervek sikere is elsősorban a pedagóguson áll vagy bukik. A szaktudásán, .pedagógiai szemléletén, innovációs készségén. Hasonló követel­ményt támaszt a nevelővel szemben az öt­napos munkahét is, hiszen az átállás nem járhat együtt az oktatás, a nevelés szín­vonalának csökkenésével. Valamikor, de még húsz—harminc év­vel ezelőtt is, könnyű volt a katedrára áll­ni, ha a tanár az egyetemen jól elsajátí­totta a tananyagot. Ezt elmagyarázta a gyerekeknek, aztán a következő órák vala­melyikén számonkérte a föladott leckét tőlük. Űj szaktárgyi ismeretek, a neve­léssel szemben támasztott új társadalmi követelmények nem zökkenthették ki a megszokott kerékvágásból. Ma bizony sok­kal nehezebb tanítani-nevelni, amiként a mérnök, az orvos, a munkás tevékenysége is sokkal bonyolultabbá vált. A pedagó­gusok másfél százezres táborából sokan gondolkodnak hasonlóképpen, és ennek szellemében dolgoznak nap-nap után. A pedagógiai és a napi sajtó egyaránt gyak­ran ad hírt kiváló tanítókról, tanárokról, remek iskolai kezdeményezésekről. Ilyen­kor öröm tölti el a szülőt, hogy milyen nagyszerű emberek foglalkoznak gyere­keivel. A közvélemény azonban szívesebben időz el a rossz példáknál — mert ilyenek is vannak —, a gyengébb tanárok sete-su­taságánál, esetleges ballépéseinél. A peda­gógusok egy része ilyenkor felhördül: már megint bántanak. Pedig ebben az esetben egészen másról van szó. Kár volna takargatni, hogy ennek a pá­lyának is megvannak a maga kontárai. Aztán akadnak ideges pedagógusok is, akiknek a rigolyáitól mindenki retteg az osztályteremben, és a tanári szobában egyaránt, némelyikük viselt dolgairól szo­morú történetek keringenek pedagógus­berkeken kívül is. Ahogy más foglalkozási ágakban, a pe­dagóguspályán is szükségszerűen kerülnek előtérbe mostanában a minőségi szempon- - tok. A munka színvonalának javítása nél­kül ugyanis semmiféle korszerűsítés sem hozhat eredményt. A jövőben ezért mind nagyobb felelősség hárul azokra, akik részt vesznek a nevelői pályára jelentkezők ki­választásában. de osztoznak e felelősség­ben a pedagógusképző intézmények okta­tói is. A társadalom számára nem lehet közömbös, hogy kik jutnak be a tanárkép­ző egyetemekre, főiskolákra. A tét nagy: gyermekeink jövője. P. Kovács Imre Szolgáltatás a cukoriparnak

Next

/
Thumbnails
Contents