Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-10 / 84. szám
NÉPÚJSÁG 1982, április 10-, szombat o Vendégünk volt: dr. Hanga Mária művelődési miniszterhelyettes ) „Emberibb, melegebb, jobb iskolák kellenek” Mint arról már hírt adtunk, dr. Hanga Mária művelődési miniszterhelyettes április 6-án megyénkben járt, hogy a Békés megyei Tanács vezetőivel hivatalos tárgyalást folytasson a művelődési tárcát érintő kérdésekről. Ezt követően kerekasztal-beszélgetés keretében válaszolt a városi-járási tanácsok művelődésügyi osztályvezetőinek közoktatással, közművelődéssel kapcsolatos kérdéseire. Mivel egész társadalmunk élénk figyelemmel kíséri a közoktatásunkban bekövetkezett változásokat, ezért vendégünkkel mi is a várható változásokról, a közoktatás jövőjéről beszélgettünk. — Szóljunk először a jövő iskolájáról. Változik-e a mai magyar közoktatás szerkezeti felépítése? — A közoktatási rendszer szerkezeti felépítését nem változtatjuk meg. Tehát azt akarjuk, hogy hosszú-hosszú ideig óvodában gondolkodjanak az emberek, hogy legyen általános iskola, hogy maradjon meg a középfok és a középfokon belül is legyenek szakmunkásképzők, amelyek 3 éves képzési időben várják a gyerekeket, s legyenek szakközépiskolák és gimnáziumok is. Azt viszont szeretnénk, ha a gimnáziumok száma, aránya növekedne. Erre egyrészt azért van szükség, mert jó néhány iskolavárosunkban eléggé megnőttek az igények, szívesen küldik gyerekeiket ide a szülők, mondván, hogy a gyerekben nem alakult még ki az elképzelés, hogy milyen pályára menjen. Aztán azért is, mert vitathatatlan, hogy a gimnázium az, amely a legjobb felkészítést adja ma a felsőfokú továbbtanulásra. Mégis, miben akarjuk, hogy változzék az iskolaibban, hogy jobb iskoláink legyenek. Tehát azt szeretnénk. ha a belső munka, a tartalom, az egymás iránti odafigyelés, a tapintat, a segítőkészség, hadd ne soroljam tovább, erősödne. Szóval emberibb, melegebb, jobb iskolák kellenek. — A középfoknál maradva. Békés megyében most fog beindulni az egységes középiskola kísérlete Orosházán. Ez lenne a jövő középiskolája? — Azt nézzük, vizsgáljuk: lehet-e a jövő középiskolája. Nagyon nagy öröm volt, hogy Békés megye újra frissen vállalkozott egy kísérletre, nem is akármilyen kísérletre. Ugyanis azt mindenképpen szeretnénk, ha a középfok különböző iskolatípusait — a szakmunkásképzőket, szakközépiskolákat és gimnáziumokat — nem választanák ej meredek falak, hanem megnéznénk, hogy belső tartalmuk, műveltségi anyaguk hogyan közelíthető. Többek között azért, hogy ha egy szakmunkásképzőbe beiratkozz gyerek értelmiségi pálya iránt árul el tehetséget, akkor adjunk számára a mainál több lehetőséget arra, hogy átlépjen abba az iskolatípusba, ahol érettségit szerezhet, s így mindenféle zökkenő, kitérő nélkül egye-, nesen bejuthasson a felsőoktatási intézménybe. — A Köznevelés január 22-i számában a pedagógusok terhelésével kapcsolatban vitát kezdeményező levelet olvastunk öntől. Ez azt jelenti, hogy a miniszterhelyettes is elismeri a pedagógusok túlterhelését? — Erre azért válaszolok borzasztó nehezen, mert teljesen más dolog belülről, iskolában, pedagógusként átélni ezt, mint egy másik pontjáról az életnek vagy a munkának. De hadd mondjam el, hogy gyakorló pedagógusként szeptember közepén, végén úgy éreztem/ hogy elviselhetetlenül nehéz az indulás, ezt már nem lehet kibírni, és valahogy így éreztem tanév végén is mindig. Tehát a tanév kezdése, a tanév vége mindig rendkívül nehéz volt. Most mégis azt mondom — és nem azért, mert most nem iskolában vagyok —, hogy mind a pedagógiai munka megtervezésére, mind pedig a statisztikák elkészítésére — persze nem az értelmetlen statisztika elkészítésére! — szükség van. Nemcsak! az irányításnak, hanem én magam is szerettem tudni, látni azt, hogy mire jutottunk, mit végeztünk. Azt semmiképpen nem ígérhetjük most sem, hogy mindenfajta kötöttséget, mindenféle írásos kérést, ha úgy tetszik előírást, meg tudunk szüntetni. Arról viszont elég sok tapasztalatunk halmozódott fel, hogy nem mindig csak ezekről van szó. Egyébként szépen gyűlnek nálunk a levelek, észrevételek, javaslatok ezzel kapcsolatban. Már most látjuk, mit lehet elhagyni, kiszűrni. — Vád, vagy pedig tény, hogy elszemélytelenedett az oktatás? — Én vádnak érzem. Vádnak, mert pedagógusa vagy intézménye válogatja. És én nem hiszek* abban — nem hogy nem hiszek, hanem tudom! —, hogy ma is vannak szép számmal alkotó pedagógusok, meg jó pedagógusok, és többen, mint valaha. Hát ebből a nagyobb tömegből jóval többen vannak, mint a legendás időkben voltak. Csak akkor, azt hiszem, hogy messzehang- zóbb, messzebbre mutatóbb volt a példájuk, talán a kevesebb szám miatt is. A szülő ne úgy ítélje meg azt, hogy a pedagógus egy- egy dologra hogyan reagál, vagy milyen módszert választ. Ez megint nem azt jelenti, hogy ha a pedagógus módszereivel kapcsolatban valakinek észrevétele van, azt nem mondhatja el. De mondja el a legérd ekel tebb- nek négyszemközt, és ne a gyerek előtt! — Négy éve vezették be az új általános iskolai tantervi dokumentumokat. Az az általános vélemény, hogy nagyon magas szintű, s így a gyerekek zömének nehezen vehető akadály. — Ez biztos így van, de olyan sokszor és divatosan mondjuk, hogy a gyerekek nem egyformák. Különböző érdeklődésűek, tehetségűek, különböző adottságúak. Meg azt is, hogy a pedagógus igyekezzék a gondjaira bízott 30—40, jobb esetben hu- szonvalahány gyerekkel úgy foglalkozni, hogy kinek-ki- nek számára a legmegfelelőbbet adja. Tehát differenciáljon. mint divatosan mondjuk. És akkor nem gondolunk arra, hogy egy gazdagabb munkatankönyv vagy egy tartalmasabb tankönyv például éppen ehhez ad segítséget. Hiszen ez a gyerek kezében van, a pedagógus kezében pedig ott van a tanterv. A tanterv pedig számára törvény. Viszont a tanterv követelményei, előírásai, meg a tankönyv nem egy az egyben fedik egymást. A tankönyv gazdagabb. Eszköz, segítség lehet ahhoz, hogy a többet bíró gyereknek onnan adjunk többet, vagy akár a gyerek keressen magának belőle plusz feladatokat. — Akkor az se igaz, hogy pont a tehetséges emberek mennek el a pályáról? — Hát, én nagyon sok jó és tehetséges pedagógust ismerek, olyanokat, akik ott vannak a pályán, tehát még csak irányítási posztra sem „disszidáltak”, és csodálatos emberek, csodálatosan dolgoznak. Akik a szülők és gyerekek szeretetét nem azzal vívják ki, hogy engedményeket ■ tesznek, hanem éppen azzal, hogy követelnek: okosan és jól. — Jó dolognak tartja-c, hogy a magyar közoktatás az érdeklődés központjában áll évek óta? — Én ezt nagyon jó dolognak tartom, mert egy dolgot biztos hogy bizonyít: elhisz- szük, hogy az iskola, mint intézmény és a pedagógus személye a pálya rendkívül meghatározó tényező társadalmunkban. Az viszont biztos, hogy ez a nagy odafigyelés nem mindig a támogatás légkörével és a támogatás szándékával veszi körül az iskolát és a pedagógust. Gyakran nem is rossz szándékból, és sokszor hibás ebben az iskola is. Ezzel kapcsolatban többször elmondtam már: okos, jó pedagógusok is gyakran felháborodnak azon, ha a gyerekét védi a szülő. Pedig a gyerekét védő anya vagy apa védekező reflexe a világon a legtermészetesebb dolog. A kisgyerek boltásai kapcsán nem szabad úgy nekimenni a szülőnek, hogy „csaló lesz belőle, meg tolvaj, meg ha most hazudik, akkor mi lesz belőle később”? Ugye, ismerős? Tehát az iskolának, a pedagógusnak kell sokkal megértőbbnek. egyáltalán tűrőképesebbnek lenni. De hadd mondjam el azt is, hogy a szülő sem várhatja el, hogy a gyereke vele, a férjével, tehát a szüleivel, a nagyszüleivel udvarias, megértő gyerek legyen, akkor, amikor a gyerek füle hallatára „értékelik” a család felnőtt-tagjai az iskola munkáját. — Nehéz helyzetben van az oktatásügy jó néhány év óta, talán azért is került az érdeklődés homlokterébe. Sok változás éri és fogja is érni. Legújabb feladata az ötnapos munkára történő áttérés. Természetes, hogy elsősorban most az érdekli a pedagógusokat; vajon valóban szabad lesz-e számukra a szombat? — Annak a pedagógusnak, akinek napközi ügyeletet kell tartania — ami nem egyszerű ügyelet, hanem vonzó programot kell adnia —, annak nem lesz szabad. De annak ezt a munkát vagy meg kell fizetni, vagy pedig a hét másik napján szabadnapot kell adni. Még egyszer mondom: vagy, de nem is-is! Annak a pedagógusnak, aki a nevelőtestület munkamegosztása során például azt a tennivalót kapja, hogy ő a csapatvezető, és a szombati napra vagy akár a vasárnapira egy kulturális seregszemle esik, akkor biztos, hogy nem lesz szabadnapja. De eddig se volt az számára önként vállalt társadalmi megbízatása miatt. Én abban biztos vagyok, hogy a pedagógusok túlnyomó többségének minden hatodik napja szabad lesz, és nagyon merem remélni, hogy a nevelőtestületek érettek arra, és jók az igazgatóink, hogy egészséges, arányos terhelést tudjanak kialakítani. B. Sajti Emese frt. Pctidüa- fa.z.'wT4cr l-e ■- 3 tP U tf/tMfJbü, ll • í J , I . , nuf^UcríafM loí“rSxc'r kJ-rj. La-un*. C\tk <x -VHcMücdcrt/, (> djüt* SXHte-KijL ^íA tó 3 AMM' QufrOiß {iCZí■kivniny 4uy-v*>scJ~ M-k . fi XXMm*. - ■n. tihZid a , (jitcdt&M'd mt-urtz ílaj (A íé-ráj i-KtJlc-el í* £l ÍukirzjiktÚJ- Őt ‘dz. Aw ?. 3 Íá. Ái-vuisAtT 3 Xü. ccícő-tT ■ iiC' vV.; < -r (U-ft. cWitv. uXir vxizUy. a • ' daiy., :.tca ÓUy ü. tinta. . xeíü utoM. Ma» ycJ -klfc UH a-Íís-tlíut Jtli-Mpn*. *i pJLaM 4aímJ' a TWtA,A
