Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-06 / 80. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1982. ÁPRILIS 6., KEDD Ára: 1,40 forint XXXVII. ÉVFOLYAM, 80. SZÁM BÉKÉS MEGYEI Aczél György ünnepi beszéde Aczél György beszéde április 3-án, a rádió Kos­suth adóján 17.45 órakor, a televízióban pedig 19.15 órakor hangzott el. Tisztelt Nézőim, Hallgató­im! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköz­társaság Elnöki Tanácsa, kormánya nevében köszön­tőm hazánk valamennyi ál­lampolgárát. A bányászokat, a gyárak munkásait, a földek művelőit, a szellemi alkotó­kat — mindazokat, akik ré­szesei szocialista építőmun­kánknak. Köszöntőm az idősebb nemzedékek tagjait, akik annak tudomásával élhetnek, hogy a társadalom igényli ma is tapasztalataikat. Köszöntőm azokat a fia­talokat, akik felnőtt felelős­séggel, elfogulatlan szigor­ral, önmagukkal is igénye­sen vállalják, keresik az ér­telmes feladatokat. Köszöntőm a nőket, az anyákat, több mint egyenjo­gú — egyenrangú társainkat. Köszöntőm nemzetiségi ál­lampolgárainkat. Véletlen, hogy legnagyobb sorsfordulóink jdején Ma­gyarországon tavasz van. Mintha a nép ismételten bi­zonyítani akarta volna, hogy a történelem legzordabb, legtéliesebb korszakai után is új életre kel, új erőre kap. Nemrég emlékeztünk 1848- ra, 1919-re. Most fölszabadu­lásunk évfordulóját köszönt­jük. Ezzel az áprilissal tarto­zott nekünk a történelem, hiszen két szép márciusi for­radalmunkat idegen erőszak tiporta el. 37 évvel ezelőtt jutott végre olyan erő történelmi szerephez sorsunk formálá­sában, amely fölszabadítani jött, békét hozott. A szovjet hadsereg — s a vele küzdő bolgár, jugoszláv, román harcosok, szövetség­ben az antifasiszta erőkkel — a külső és belső fasiszta erők megsemmisítésével a magyar nép legsajátabb ér­dekeit segítette érvényre jut­ni. Tisztelettel és hálával em­lékezünk a hazánk szabad­ságáért harcoló katonákra. Az azóta eltelt emberöltő- nyi idő sem törölhette el a fájdalmat azokért a hősökért, akiknek síremlékei a mi földünkön emelkednek. Felszabadítóink olyan or­szág határát lépték át, ame­lyet fél évezrede csak vesz­tes háborúk nyomorítottak, s amely a II. világháborút is elvesztette. A háborút elvesztettük, a békét megnyertük. 37 esztendő a bizonyság rá. A szocialista rendszerben páratlanul rövid idő alatt vált valóra a magyarság szá­mára a több évszázados el­maradottság, megkésettség fölszámolása, a felemelke­dés. Ez is bizonyítja a szo­cializmus történelmi fölé­nyét. 1945-ben a messzebbre lá­tók már fölismerték, hogy szövetségünk a Szovjetunió­val történelmünk fordulatát jelentette, új távlatokat nyi­tott Magyarország előtt. De tudták azt is, hogy a fölsza­badulás — lehetőség, ame­lyet csak a nép válthat va­lóra. Április 4-e ezért nem csu­pán emlékezés, hanem ön­vizsgálatra is késztet. Nem­csak mi tekintünk vissza, hanem hozzánk is fordul a történelem, hogy vallasson: éltünk-e a lehetőségekkel? Igen. Eltakarítottuk az úri Magyarország fojtogató örök­ségét, megszüntettük a ki­zsákmányolást. A szocializ­mus adott először méltósá­got, emberséget az ember­nek. Milliók szabadultak meg a létbizonytalanság li­dércnyomásától, a kiszolgál­tatottságtól, a gyűlöletet szí­tó torz ideológiák rémural­mától. Most birtokolja a nép az országát, ahol azelőtt nem lelhette hazáját. Itt a hol­nap, a jövő is érdekli az embereket, többé nem a maradiságnak, hanem a ha­ladás maradandóságának, az állandó megújulásnak van növekvő becsülete. 1945 tavaszán még az is csak remény volt, hogy ke­nyerünk, munkánk legyen, fedél a fejünk felett, ha több nemzedék szorong is alatta. Lassan írott történelemmé válik, hogyan tette meg ez a nép a hősies országépítés első lépéseit, hogyan vívta meg drámai küzdelmét a ke­mény osztályharcokban rá­zúduló új feladatokkal, ho­gyan járta végig az útté- vesztések és útvesztések ke­serveit, és hogyan újította életerejét, bizakodását — immár negyedszázada — a szocialista haladás iránti el­hivatottságban. Évszázadok vágyai váltak valóra. Nemzeti múltunk nagyjai olyan erős, szilárd, független, gazdag országról álmodtak, ahol a népakarat érvényesül — megvalósult. Kossuth Lajos fél életét an­nak előmozdítására szentel­te, hogy az ipar alkossa a nemzetgazdaság gerincét — valóra váltottuk. Széchenyi István a korszerű, termelé­keny mezőgazdaságban a felemelkedés útját látta. Va­lóssággá lett. Munkánk eredménye békí- tette meg vitájukat. Hányán hirdették mind­kettőjükkel együtt azt, hogy kiművelt emberfők sokasá­gát kell teremteni ahhoz, hogy megbecsült tagjai le­hessünk a népek közössé­gének! Történelmünk utóbbi évti­zedei ebben is sorsfordulót hoztak. A háború sebeit begyógyí­tottuk. Erős, sokoldalú ipart teremtettünk, elindítottuk korszerűsítését, a munka termelékenységét meghat- szoroztuk, kezdtünk megta­nulni kereskedni. Végbement mezőgazdaságunk szocialista átalakítása, igazi felvirágzá­sa. A harmadára csökkent lélekszámú földművelő la­kosság teljesítménye meg­duplázódott, miközben az emberek életszínvonala, élet- körülményei az évszázados változatlanság után gyökere­sen megjavultak, átalakul­tak. (Folytatás a 3. oldalon) Díszünnepség a Jókai Színházban Dr. Ábrahám Béla mondott ünnepi köszöntőt Fotó: Veress Erzsi Hazánk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából díszünnepséget rendeztek szombaton este Békéscsabán, a Jókai Színházban. A Him­nusz hangjainál gördült fel a függöny, s a színpadon a háttér dekorációja az alka­lomhoz illően, szerény, ugyanakkor ünnepélyes volt. Középem a gellérthegyi Fel- szabadulási emlékmű hatal­mas fényképe, amelyet jobb­ról a nemzetiszínű, balról a munkásmozgalom vörös zász­laja szegélyezett. Az elnökségben helyet foglalt Csatári Béla az Szabó Miklós, a megyei párt­bizottság titkárai, Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke, dr. Ábrahám Béla, a békés­csabai városi pártbizottság első titkára, Sasala János, a békéscsabai Városi Tanács elnöke, valamint felszabadu­lási ünnepünkre a megyénk­be érkezett testvéri Penza és Arad megye delegációjának vezetői. Dr. Ábrahám Béla ünne­pi köszöntőjében méltatta felszabadulásunk évforduló­ját. — Április 4. — a leggaz­dagabb, legsokrétűbb ünne­pünk. Ehhez a dátumhoz im­már 37 év történelmi jelen­tőségű eseményei fűződnek, amelyek során nemzeti múl­tunk minden haladó hagyo­mánya összegződve vált ele­ven valósággá. E pillanat nagy tanulsága soha nem felejthető: bármi­lyen mélyre sodorjon is egy nemzetet a legsötétebb re­akció terrorja, létezik és hat korunkban egy olyan erő, a proletár internacionalizmus ereje, amely a dolgozó mil­liók sorsa és szándékai sze­rint ítél meg múltat, s a dolgozó milliók érdekei sze­rint formál jövendőt. Ezt a tanulságot 1945-ben a Szov­jetunió szolgáltatta nekünk. A szovjet katonák, akik kiűzték falvainkból, városa­ikból a betolakodókat, majd folytatva sok véráldozatot követelő, hősi harcukat, szét­zúzták a fasiszta birodalmat, az Októberi Forradalom, a szocializmus országának ka­tonái voltak. Így jöttek ma­gyar földre a szabadság hír­nökei, akik jól ismerték tör­ténelmünket. Tudták azt is, hogy ezen a földön győzött Szovjet-Oroszország után — ha csak rövid időre is — el­sőnek a proletárforradalom, s alakult meg a Tanácsköz­társaság. Tudták, hogy 110 ezer magyar vörösgárdista harcolt a szovjethatalomért a polgárháború éveiben. Tud­ták, hogy az ellenforradalmi Horthy-rendszer nem a nép akaratából, hanem külső im­perialista beavatkozás révén került hatalomra. A felszabadult ország iszo­nyatos örökséget kapott: rom­ba döntött hidakat, lerom­bolt házakat, felszaggatott utcákat, kifosztott üzemeket, elaknásított szántóföldeket, elcsigázott, kiéhezett embe­reket, hadirokkantak és ha­diárvák ezreit. A béke első percétől áramlottak hazánk­ba a szovjet élelmiszer-szál­lítmányok, teherautók, gé­pek, üzemanyagok és építő­anyagok. Felszabadulásunk ünnepén eredményeinkről — a két nép közös eredményeiről — céljainkról — mint két nép közös céljáról beszélhetünk. Ennek jegyében tisztelettel köszöntöm felszabadulásunk 37. évfordulóján városunk és városkörnyékünk dolgozóit, a munkáskollektívákat, a me­zőgazdaságban munkálkodó­kat, az intézményekben, a kereskedelemben, a közleke­désben dolgozókat. Köszön­jük fegyelmezett munkáju­kat, amellyel hozzájárulnak a valós és igaz jelen és egy boldogabb jövő megalapozá­sához és formálásához. A díszünnepségen felszó­lalt B. F. Zubkov, a Penza megyei delegáció vezetője. Átadta a testvéri Penza me­gye üdvözletét, köszönetét mondott a meghívásért, majd a következőket mond­ta: — Miután a magyar mun­kásosztály, a parasztság, va­lamint az értelmiség saját sorsának ura let?, a kommu­nista párt vezetésével rövid időn belül elkezdhette a szo­cializmus alapjainak leraká­sát, ami feltétele volt a fej­lett ipar, mezőgazdaság, ma­gas színvonalú kultúra és életszínvonal megteremtésé­nek. A mi számunkra na­gyon felemelő érzés az, hogy (Folytatás a 3. oldalon) Április 3-án, szombaton délelőtt Békéscsabán koszorúzási ünnepség volt a Felszabadulási emlékműnél. Hazánk felsza­badulásának 37. évfordulója alkalmából Békés megye és Békéscsaba párt-, állami és fegyveres testületéinek vezetői, társadalmi és tömegszervezeteinek képviselői helyezték el a hála virágait az emlékmű talapzatára. A megyei pártbizott­ság nevében Szabó Miklós, a megyei pártbizottság titkára és Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke koszorúzott. A ko* szorűzási ünnepségen részt vett, és az emlékműnél lerótta kegyeletét a négytagú Penza megyei delegáció is (képünkön) Fotó: Veress Erzsi Koszorúzási ünnepségek Budapesten és a megyeszékhelyen Hazánk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából a Magyar ■ Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa szombat délelőtt koszo­rúzási ünnepséget rendezett Budapesten, a szovjet hősök emlékművénél, a Szabadság téren, és a magyar hősök emlékművénél, a Hősök te­rén. A Szabadság téren a ma­gyar és a szovjet himnusz elhangzása után a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa nevében Losonczi Pál és Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke he­lyezett koszorút az emlék­mű talapzatára. Az MSZMP Központi Bi­zottságának koszorúját Ká­dár János, a Központi Bi­zottság első titkára és Né­meth Károly, a Központi Bi­zottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai helyezték el. A Minisztertanács nevében Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke és Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese koszorúzott. A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége buda­pesti nagykövetsége részéről Vlagyimir Nyikolajevics Ba- zovszkij nagykövet, Valerij Leonyidovics Muszatov kö­vettanácsos és Nyikolaj Konsztantyinovics Krasz- nyikov ezredes, katonai és légügyi attaséhelyettes he­lyezte el a kegyelet és a megemlékezés koszorúját. Az emlékmű talapzatán el­helyezték a hála és a meg­emlékezés koszorúját a tö­megszervezetek képviselői. Koszorúztak a magyar fegyveres erők vezetői is. A Magyarország felszaba­dításáért elesett hősök em­léke tiszteletére megkoszo­rúzták az emlékművet az ideiglenesen hazánkban ál­lomásozó szovjet déli hadse­regcsoport parancsnokságá­nak képviselői. Ezután a' Fővárosi Ta­nács vezetői, majd a buda­pesti vállalatok, hivatalok, intézmények dolgozó kollek­tíváinak és a fővárosi fiata­loknak a képviselői adóztak tisztelettel a szovjet hősök emlékének, s virágokkal bo­rították az emlékmű talapza­tát. Koszorúzási ünnepséget rendeztek a Hősök terén, va­lamint a Vigadó téri szovjet hősi emlékműnél is. Felszabadulásunk előes­téjén, szombaton az Erkel Színházban ünnepi előadá­son mutatták be Csajkovsz­kij A hattyúk tava című táncjátékát. Az előadáson részt vett Aczél György, a Miniszter- tanács elnökhelyettese és Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, továbbá az Elnöki Ta­nács, az országgyűlés, a kor­mány több tagja, a pqjitikai és a társadalmi élet több más vezető személyisége. Je­len volt az előadáson Vla­gyimir Nyikolajevics Ba- zovszkij, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete, valamint a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezető­je és tagja is. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Mihály András Kossuth-dí- jas, kiváló művész, a Ma­gyar Állami Operaház igaz­gatója köszöntötte az ünnepi előadás résztvevőit. Elutazott a Penza és Urad megyei delegáció Hazánk felszabadulásának évfordulójára az ünnepet megelőző napokban a Szov­jetunióból négytagú Penza megyei, a Román Szocialista Köztársaságból pedig három­tagú, Arad megyei delegáció érkezett megyénkbe. A szovjet vendégek teg­nap, hétfőn 11 órakor elutaz­tak megyénkből, akiket Sza­bó Miklós, a megyei pártbi­zottság titkára búcsúztatott. Az Arad megyei delegáció a tegnapi napot Csatári Bé­lának, a megyei pártbizott­ság titkárának kíséretében. Gyulán töltötte, a vendégek ismerkedtek a fürdőváros életével, nevezetességeivel. A szomszédos Arad megye de­legációját fogadták a város párt- és állami vezetői. Az Arad megyei delegá­ciótól 15 órakor a gyulai ha­tárátkelő állomáson ünne­pélyesen búcsúztak el a ven­déglátók.

Next

/
Thumbnails
Contents