Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-03 / 79. szám
NÉPÚJSÁG 1982, április 3., szombat o Szót Kér a kombinát küldötte Parancsszóra nem lehet Megjelent a Szövetkezeti Élet áprilisi száma Nem végcél az aranykoszorú Beszélgetőtársaim a Déri Miksa Szocialista Brigád egy része újítani Mondják, hogy életét kettős szenvedély határozza meg. Az egyikről nem is kel] szólnia, látszik az alkatán, zakóját feszítő izmain, araszos vállán, „dupla” nyakán, hogy férfias sporton nevelkedett. S így is van: ma is aktív birkózó, de részt vállal az utánpótlás nevelésében és a mezőhegyesi szakosztály irányításából is. Ez alkalommal azonban nem a testedzés a téma, Sípos Sándor, a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát központi gépjavító üzemének vezetője ugyanis legalább olyan lelkesedéssel szerepel az elmét mozgató tornákon, mint azokon, amelyeken a testi erő a főszereplő. — Ezen a nyáron jubilál •— világosít fel Ferencz Sándor, a kombinát újítási „és munkaversenytitkára, miközben a gépjavító üzembe kalauzol. Megtudom, hogy éppen tíz évvel ezelőtt, 1972 nyarán fogadták el Sipos Sándor első újítását. Akkor már hosszú idő óta szinte megoldhatatlan gondot okozott az ekevasak elkopott, elhasznált élének pótlása. Sipos Sándor összefogott hát az üzem akkori vezetőjével, Gál Sándorral, és kidolgozták a házilagos élfelhegesztés olyan új módját, amit azután mások is átvettek tőlük. —• Hosszú út vezetett odáig is — emlékszik derűvel a kezdetekre, a kombinát harmincszoros újítója, és szavai nyomán megelevenedik egy életút. — ötvenhétben születtem, . de hatvanhatban laktunk — mondja Sipos Sándor, amit úgy kell érteni, hogy az öt- venhetes majorban látta meg a napvilágot, azután a család — amely száz évekre visszamenően mezőhegyesi — a hatvanhatos majorba költözött. Az általános iskola után a majdani üzemvezető a cukorgyárban köt ki. Segédmunkásként. Innen megy el géplakatos-tanulónak a gazdasághoz, és 1969-ben már szakmunkásként dolgozik a gépműhelyben. ahol az említett első újítás is' születik. Ekkor már másodéves a szegedi gépipari technikumban, felesége pedig — akit katonakorában Gyopáros- fürdőn ismert meg — Békéscsabán a közgazdasági technikumot végzi vele egy időben. Vagyis, ahogy mondani szokták: zajaik az élet körülöttük. Jelentős <Játum az 1972 Sipos Sándor életében azért is, mert akkor nevezik ki a komlósfecskési üzemegység műhelyének élére. Három év múlva már ismét a központi gépjavítóban találjuk —• művezetőként —, majd újabb három év elteltével beiratkozik a műszaki főiskolára, akkor üzemvezető-helyettessé nevezik ki, üzemvezetővé pedig a következő három év elteltével lép elő. A család közben a mezőhegyesi Sziklai-lakótelepen kap egy négyszobás lakást. Innen jár a nagylánya édesanyja egykori iskolájába Békéscsabára, a kisfiú az első általánosba, a feleség pedig a kombinát takarmánykeverő üzemébe, ahol könyvelőként dolgozik. Ezek után talán már banálisnak is tűnik a kérdés, de tegyük fel: — Szerencsés embernek érzi magát? — Igen, de a szerencséért nagyon sokat és nagyon keményen kellett s kell még ma is dolgozni. És hozzáteszem azt is, hogy az újítóknak még itt a kombinátban sem volt akkora becsülete mindig, mint most, az utóbbi egy-két évben. Erre Ferencz Sándor statisztikai bizonyítékkal is szolgál, amely szerint 1971- ben mindössze 17 újítást jegyeztek az akkori állami gazdaságban, míg az elmúlt esztendőben a kombinát százegy ötletet hasznosított másfél millió forintos eredménnyel. — Gazdagok-e a sikeres Sipos Sándor a sajtológépnél, amely 20 forint helyett egy- ötvenért készíti — hulladékból — a hánycikknek számító alkatrészt újítók — fordulok most ismét Sipos Sándorhoz, akit társai a március közepi vállalati újítási tanácskozáson választottak meg küldött- - nek az újítók május 15-i országos tanácskozására. — Ha személy szerint rám gondol, elárulhatom, hogy a tíz év alatt 28 elfogadott újításért még 30 ezer forint újítási díjat sem kaptam összesen. Nagyon fontos az anyagi elismerés, de higgye el, hogy az újító az ötlete elfogadását jobban várja, mint a pénzt. Korábban az kedvetleníteti el bennünket, hogy hónapokig semmit sem tudtunk meg a benyújtott javaslatok sorsáról. Mára ez már megfordult. Számítanak ránk, támogatnak bennünket, különösen mióta Ferencz Sándor foglalkozik az újításokkal. Az utóbbi megállapításhoz annyit: nagyon sok múlik az ügyintézőkön, de az sem közömbös, hogy az újítómozgalom éppen napjaink gazdasági helyzetében került megfelelő megvilágításba. Erre két példát is kölcsönözhetünk Sipos Sándor pályafutásából. Az alkatrészellátás ismert gondjain a mezőhegyesiek is házilagos gyártással igyekeznek felülemelkedni, ehhez kellett többek között egy teljes biztonsággal működő lemezvágó szerkezet. A győri vagon- és gépgyár 800 ezerért ígérte egyéves kivitelezéssel. Sipos Sándor megcsinálta 22 ezer forintból egy hónap alatt. Azóta már a Szentes melletti baksi termelőszövetkezet vásárolt is a kombináttól egy ilyet, azzal a sajtológéppel együtt, amellyel a hibrid kukoricát fosztó gumialkatrészeket készítik elhasznált szállítószalagokból. Egyegy szezonban 20 ezer ilyen „gumi fogaskerékre” van a kombinátnak szüksége, aminek darabját 20 forintért lehetne venni, Mezőhegyesen viszont egyöt- venért állítják elő. Az újító természetesen nem magányos hős, Sipos Sándor is szívesen működik együtt Meggyesi Miklós gépszerelővel és Szűcs István esztergályos művezetővel, de aktív tagja a gépjavító üzem Kandó Kálmán újító szocialista brigádjának is. — Olyan sikeres újítónk, mint Sipos Sándor nem egy van a kombinátban — jegyzi meg végezetül Ferencz Sándor —, hogy a kombinát vezetősége mégis őt javasolta küldöttnek, annak is megvan a magyarázata. Sipos Sándor eredményesen ösztökéli beosztottait is az újításokra, ha kell, ötletekkel is segíti őket.’ Az utolsó kérdés a kül- dötthöz ezek után csak így hangozhat: — Mit szeretne elmondani az országos tanácskozáson, ahol a megye állami gazdaságainak újítóit egyedül képviseli? És a válasz: — Az újítást nem lehet munkaköri kötelességgé tenni, parancsra nem lehet újítani, javasolni fogom, hogy ezt a pontot töröljék el a szabályzatban. Kép, szöveg: Kőváry E. Péter Gazdag s változatos tartalommal jelent meg áprilisban is megyénk mezőgazda- sági, ipari és fogyasztási szövetkezeteinek lapja, a Szövetkezeti Élet, amely már címoldalán is igen fontos kérdéssel lép az olvasók elé. Megtudhatjuk, hogy az OKISZ Szervezési és Számítástechnikai Vállalatának békéscsabai kirendeltsége hathatósan képes segíteni az energiagazdálkodást me- gvénk szövetkezeteiben. Nem kevésbé fontos az a tudósítás, amely a fogyasztási szövetkezetek 1981-es munkáját értékelő mezőkovácsházi küldöttközgyűlésről számol be. Szövetkezeti iparunk fel- készültségéről, feladatairól a KISZÖV elnöke, dr. Süme- ghy Csaba ír az áprilisi lapszámban, amely bemutatja a megyeszékhely új szövetkezeti városellátó tejközpontját, de a különböző szövetkezeti üzemek és vállalatok fejlődését felvázoló cikkek mellett teret szentel olyan életutak bemutatásának is, amelyek az évek folyamán egybefonódtak a szövetkezeti mozgalom történetével. KÉP Házinyúltenvésztési bemutató Szarvason (Tudósítónktól) A napokban Szarvason, az Árpád Szálloda udvarán a helyi házinyúltenyésztési szakcsoport kiállítást rendezett. A megye városaiból, községeiből számos kistermelő mutatta be a gondos és szakszerű tenyésztés eredményeként szép állományának egy részét. Közeleg a húsvét, ezért is, a két napon sok százan keresték fel a bemutatót. A kistermelőkön kívül részt vett a kiállításon a Dunavarsá- nyi Házinyúltermelési Rendszer szervező gazdasága, a Petőfi Termelőszövetkezet, amely Európa legnagyobb tény észnyú Kelepével rendelkezik. Egyszerre 135 ezer új-zélandi és kaliforniai nyulat nevelnek a telepen, ezekből láthattak néhányat, valamint új típusú nyúlketrecek kerültek kiállításra. A békésszent- andrási Zalka Máté Tsz angó- ranyúl-ágazata pedig bemutatta az NSZK-ból származó magas tenyészértékü törzsállományát. A szövetkezet kedvező feltételek mellett angóranyúl-kihelyezési akciót hirdetett. Az angóragyap- jú jól értékesíthető a tőkés piacon, a szakcsoportok és kistermelők figyelmét felhívták, hogy tenyésztés indulásánál 100 százalékos hitelt biztosítanak. A rendezők a tenyésztési kedv felkeltésére szinte minden órában a látogatók között egy-egy . .tapsi fülest" sorsoltak ki. Ambrus György A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat 1981-ben a termelés és az értékesítés fokozottabb összehangolására két gazdasági társaságot^ hívott életre. Tagjai azok a mezőgazdasági üzemek, amelyekkel a vállalat kereskedelmi kapcsolatban áll. Közelebbről : keltetőüzemek, valamint a csirke- és libatenyésztő gazdaságok. A Broilercsirke-termelő és -feldolgozó Társaságnak hét tagja van, a baromfifeldolgozó vállalat pedig 28 csirketermelő üzemmel áll kapcsolatban. S hogy miért csupán negyedrészük tagja a társaságnak ? Így rugalmasabban tudnak alkalmazkodni a változó piaci igényekhez. A hét taggazdaság az összes csirketermelésnek mintegy 65 százalékát adja. Ezekkel az üzemekkel a vál-. lalat 5 évre szóló, hosszú távú felvásárlási szerződéseket köt, ugyanakkor azok a gazdaságok, melyek nem tagjai a társaságnak, az értékesítési lehetőségektől függően szállítanák. A közös vállalkozás több jelentős beruházást valósít meg napjainkban. Békéscsabán, a Május 1. Termelőszövetkezetben most folyik egy hárommillió forintos fejlesztés megvalósítása, s elkészült Füzesgyarmaton a hatmillió naposcsibe keltetésére alkalmas új keltető. Ösztönzőleg hat a termelésre a partnerek közötti — Sok jó ember, kis helyen is elfér! — jegyezte meg az egyik brigádtag, amikor összegyűltünk a műszaki rajzolók szobájában'. Szó, ami szó, nincsenek túlságosan ellátva hellyel az Orosházi Alföldi Kőolajipari Gépgyár műszakijai. Akinek jutott szék, arra ült, akinek nem, az asztal tetején foglalt helyet, vagy a falat támasztotta. Csikós József nevel, Szabó Valériával, Bán- finé Dobsa Katalinnal, Mikulás Pállal, Pálka Józseffel, Pólyák Jánossal, Kovács Pállal, Kiszely Jánossal és Szokolai Ferenccel a Déri Miksa aranykoszorús szocialista brigád tagjaival és Laczi Sándor osztályvezetővel, a brigád patrónusával azért jöttünk össze egy kis beszélgetésre, hogy megpróbáljuk kideríteni: mitől lesz igazi közösség egy brigád? Előbb cselekszünk Egymásra néznek, hogy ki kezdje, végül Mikulás Pál szólal meg: — Belőlünk úgy lett brigád, hogy régebben mindannyian egy nagy teremben együtt dolgoztunk. Elég jól megismertük egymást, és úgy gondoltuk, hogy ha már szívesen vagyunk együtt, miért ne adjunk ennek, valami hivatalos formát is? anyagi érdekeltség. A keltető árkedvezményt ad az árutermelőnek, amely a nyereségéből visszatérít egy bizonyos részt a keltetőnek. Ha a feldolgozó a kötött szerződéseket teljesíti, s ily módon nyereséget ér el, akkor azt megosztja az árutermelő partnerrel. A Lúdtermelő és -feldolgozó Gazdasági Társaság 16 üzem tevékenységét fogja össze. Ez az ágazat lényegesen gazdaságosabb, mint a csirketermelés, s ugyanakkor jobbak az értékesítési lehetőségek is. Ezért a társaságon belül olyan feltételeket teremtettek, amelyekkel érdekeltté teszik a partnereket az állomány növelésében. Két esztendővel ezelőtt a tenyész- tojás jelentős részét a BFV területén kívülről kellett beszerezni. A társaság működésének köszönhetően ez a mennyiség 15 százalékra csökkent, mivel bővítették a törzsállományt. A meglevő keltetők kapacitása azonban még ma is kisebb a szükségesnél, ezért külső területen keltetik a tojásoknak mintegy negyven százalékát. Terveik között szerepel egy nagy befogadóképességű keltető építése, melynek költségei várhatóan megközelítik az ötven millió forintot. Az építkezést 1983-ban kezdik mee, s ha elkészül, a kelte- tési gondok teljes mértékben megoldódnak. . L. J. Azóta kicsit szétszóródtunk, különféle munkaterületekre kerültünk, de egy brigádban maradtunk. — Szerintem azért, mert munkaidőn kívül is szívesen vagyunk együtt — folytatja Pálka József. Én vagyok a „húsfelelős”, nekem kell beszereznem az alapanyagot a közös főzésekhez. Ezek nálunk mindig családi megmozdulások, mindenki hozhatja a férjét, feleségét, vagy akije éppen van. Persze a gyerekek sem hiányozhatnak ezekről a bulikról. Én azt hiszem, igazán ilyenkor lesz igazi brigád belőlünk. összehozza persze őket a munka is. Különböző területeken dolgoznak. de azért kapcsolatban állnak egymással. — Kétfelé kell választani a dolgot — szólal meg Kovács Pál. — Van egyszer a munkaköri kötelesség, ezt akkor is el kell végezni, ha nem brigádtag valaki. De vannak azután olyan apróságok, melyek szerintem már a brigád érdemeinek tudhatok be. Ilyen például, hogy mi előbb cselekszünk, és csak utána adminisztrálunk. A brigád tagjainak a munkája egymásra épül, ha valahol hibát találunk, nem jegyzőköny- vezgetünk, levelezgetünk, hanem inkább kijavítjuk. — Az is előfordul, hogy jönnek az olajosok és hoznak egy törött alkatrészt, hogy ilyen kell nekik, de azonnal, mert e nélkül áll a fúrás vagy a termelés. Ilyenkor azután nem nézzük a munkaidő végét, a fiúk gyorsan leméretezik, mi megrajzoljuk, már menet közben készül a technológia, egy szóval úgy összedolgozunk, ahogy brigád nélkül aligha menne — ez Csikós Józsefné véleménye. Az eredmény számit Amióta brigádmozgalom van, verseny is folyik a brigádok között. Ebben a vetélkedőben a „Déri Miksa” most az élre került aranykoszorús címet szereztek. — Azért most már az értékelés egyre inkább az objektív tényeken alapul. Tagja vagyok a versenybizottságnak, és nem a mundér becsületét védem, ha azt mondom, látszateredményekkel ma már nem lehet sokat elérni. Már csak azért sem, mert az egyes fokozatokat a brigádvezetők tanácsa hagyja jóvá, és ott mindenki árgus szemekkel figyeli a többiek teljesítését. Ha ebben valami sumákolás lenne, azt nem hagynák szó nélkül! — jegyzi meg Kiszely János. — Régebben azért előfordult olyan is, hogy könnyen osztogatták a címeket. Ha egy brigád háromszor aranykoszorús lett, megadták neki negyedszer is, akkor is, ha nem ment a munka. Még meg is indokolták: nem léphetünk visszafelé! — mondták. Ma már ilyen azért nincsen — folytatja a gondolatot Pólyák János. — Biztos, hogy sokat számít még ma is a napló, de azért egyre többet nyomnak a latban a tényleges eredmények. Nálunk szerintem azt értékelték, hogy újításokat adtunk be, tanfolyamokat szerveztünk, munkahelyi vetélkedőket dolgoztunk ki. A brigádnapló inkább csak arra kell, hogy ne felejtsük el az év végére, hogy mi mindent csináltunk az év elején — mondja Csikós Józsefné, a napló vezetője. Kiválók lesznek? — Jól van tehát minden így, ahogy van? Nem kéne változtatni semmit a szocialista brigádmozgalom jelenlegi gyakorlatán? Rövid vita után kialakul a brigád közös véleménye: lehetne mit tenni még. Például meg kellene akadályozni a brigádmozgalom felhígulását. Napjainkban a munkahelyi vezetők minősítésének egyik fontos szempontja, hogy hány szocialista brigád dolgozik a területen. így azután olyan brigádok is alakulnak, amelyek néha csak papíron léteznek, és hamar felosztanak. Ez bizony elveszi azoknak a kedvét, akik komolyabban veszik ezt a munkát. Gyakori még a formalizmus is. 1980-ban például a komplex brigád volt a divat, hozzácsaptak még 8—10 embert a „Déri Miksá”-sokhoz is. Ez még nem lett volna baj, ha az újonnan jöttek átveszik a régi brigádstílust. De hát nem ez történt, az újak nem tettek semmit az ügy érdekében, és ennek az lett a következménye, hogy tavaly csak bronzkoszorút kaptak. — Szerintem nálunk azért jó a brigádélet, mert teret adunk az egyéni ötleteknek — jegyzi meg Bánfiné Dobsa Katalin. — Ezt kéne általánossá tenni az egész szocialista brigádmozgalomban. Ha a brigádok látnák, hogy van értelme a fejtörésnek, és ötleteiket a gyakorlatban is viszontlátnák, szerintem nagyot lendülne ez a mozgalom. — Az biztos, hogy a Déri Miksa brigádon nem múlik a dolog. Tele vannak ötletekkel, nemcsak a munkában, hanem a szabadidős programokban is — értékel Laczi Sándor. — Lelkesek, ügyesek, nem volt véletlen az aranykoszorús cím. Sőt, ha így megy tovább, elérhetik az idei célkitűzést is: a Vállalat Kiváló Brigádja lehetnek. Kép, szöveg: Lónyai László Gazdasági társaságok a BFV-nél
