Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-25 / 96. szám
1982. április 25., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Kardoson M iről nevezetes Kardos? Nem valószínű, hogy sokan tudnának felelni erre a kérdésre. Nos arról, hogy a 44-es út mentén Kondoros és Csabacsüd között fekvő 1200 lakosú kisközség a legfiatalabb a megyében. A szétszórt tanyavilágból összerendeződő központ csak 1969-ben kapott községi rangot, és ezzel önálló tanácsot. A fejlődés ekkor felgyorsult, sorra épültek az új házak. Amikor Örménykúttal társközséggé alakultak, és közös tanácsuk lett, ez az apparátus is az új, emeletes kardosi tanácsházán kapott helyet. Ez év januárjától megváltozott a helyzet: Kardos és Örménykút a csabacsüdi Nagyközségi Közös Tanácshoz tartozik. Frankó János, a fiatal tanácselnök elmondta: nagyon vigyáznak, nehogy bármiben is sérelem érje a kardosiak önállóságát. Külön kezelik a községre szánt pénzeket, és a fel- használásról a helybéliek döntenek. Önálló maradt a községi népfrontbizottság is, van tehát gazdája a helyi ügyeknek. Folytatódik a község fejlődése. Tavaly május óta 18 építési engedélyt adtak ki, jelenleg tizennégynek az intézése van folyamatban. Felújítják a főutca aszfaltburkolatát, és a 44-es út mellett kerékpárutat építenek. A termelőszövetkezet munkát, biztos megélhetést ad mindenkinek. Érdemes tehát Kardoson maradni, ezt jelzi a falu folyamatosan megújuló képe is. r Új házak a főutcán Egyetértés a tagsággal Nemcsak nevében viseli az egyetértés szót Kardos termelőszövetkezete, maga a fogalom is része a mindennapok gyakorlatának. Zöldi Lukács, az Egyetértés Tsz nemrég munkaérdemrenddel kitüntetett elnöke már húsz év óta áll a közös gazdaság élén, és a 348 dolgozó tag mindegyikét személyesen is jól ismeri. — Valóságos felvételi vizsgát kellett tennem, amikor a tsz-hez kerültem: kipróbáltak, tudok-e kaszálni. Jó néhány rendet kellett levágnom a lucernából, mire rábólintotak: maradhatok — mondja az elnök. Azóta persze nyugdíjba ment a kasza, a 2 ezer 928 hektáros gazdaságban csaknem mindent géppel végeznek. Búzát, kukoricát, cukorrépát és árpát termesztenek nagyobb mennyiségben, a tervezett 41 millió forintos árbevétel helyett 49 milliót hozott ez az ágazat tavaly. A növénytermesztésnek az eredményessége is kiváló: a búza 100 kilójára 134 forint. 60 fillér a ráfordítás és 336 forintért tudják értékesíteni. A kukorica 100 kilóján 110 forint a haszon, de a cukorrépa jövedelmezősége is 70 forint mázsánként. Az állattenyésztésben a tervezett 31 millió Ft-os értékesítéssel szemben 36 millió forint volt az Egyetértés Tsz árbevétele. Ezen a mellék- tevékenységen elsősorban a háztáji szolgáltatást kell érteni. A háztáji forgalma ugyanis 28 millió forint volt. Ahol csak lehet, segítik a kisgazdaságokat táppal, takarmánnyal, állatkihelyezéssel. A termelési kedv töretlen, egyre több hízót, szarvasmarhát tartanak a házaknál. A jó munkát és a takarékos gazdálkodást jelzi az is, hogy a tervezett hét és fél millió forintos nyereségnek csaknem a kétszeresét valósította meg a szövetkezet. Jelenleg 29 hektár meggyese van a szövetkezetnek, a termést a Békéscsabai Hűtőház veszi meg. A jól jövedelmező ágazatot most húsz hektár telepítésével fejlesztik Kevés ember, több felelősség Kardoson, ha már egy ember hiányzik egy intézményből, bizony, nagyon megérződik. Így van ez az óvodában, de a klubkönyvtárban is. Aztán ezért van, hogy egy-egy ember bizony a megszokottnál is több társadalmi funkciót vállal. Panaszkodni mégsem hallottunk senkit. Bár egyik kísérőnk, Kriskó Já- nosné éppen ennek az apropóján jegyezte meg: — Kevés az ember, s így nagyobb a felelősség is. A kardosi klubkönyvtárba a vezető hivatalos távolléte miatt nem juthattunk be. De egy-két dolgot csak megtudtunk a község közművelődéséről. Például azt, hogy az iskola megtalálta az utat a felnőtt lakossághoz is, az asz- szonyok szívesen jártak az iskolában megrendezett szabás-varrás tanfolyamra, s hogy az iskola néptáncosai, citerazenekara, versmondói gyakran adnak a termelőszövetkezet dolgozóinak műsort. A falu fiataljainak ott a klubkönyvtár épületében az ifjúsági klub, az idősebbeknek pedig a nyugdíjas klub. Ugyancsak a klubkönyvtárban lehet hetente egyszer filmet nézni is, az iskolában pedig kéthetente egyszer tartanak iskola- és ovi-mozit. Aki varrni szeret, járhat a díszítőművész-szakkörbe, s az elkészített munkákból mindig májusban rendeznek hagyományos kiállítást. Programban, akarásban nincs hiány. A kardosiak úgy gondolják, nem érdemes másra várni, mert amire szükségük van, maguk teremtik meg. S ez az akarás látszik az egész település arculatán. Nem félnek a munkától még akkor sem, ha tudják, kevesen vannak, tehát minden emberre egy kicsit nagyobb szelet jut a közös felelősségből. Mini oktatási centrum Mi tagadás, több szempontból is irigylésre méltó a kardosi iskola. Egyrészt, mert hosszú, ínséges évtizedek után végre felavathatták három évvel ezelőtt a tanári szobát, napközis konyhát, ebédlőt és négy alsós osztálytermet magába foglaló oktatási épületet, egy évvel, később pedig a szakrendszerű oktatásra alkalmassá tett faépületet, ahol a felsős diákok minden igényt kielégítő környezetben tanulhatnak. Aztán azért is irigylésre méltóak, mert a ’90 gyereket tanító, nevelő 11 fős tanári kar egymást segítő, baráti légkörben él, és dolgozik. Pedig a tantestület fele — Kriskó Jánosné, közművelődési igazgatóhelyettes szeasztalok, székek vannak, mert ők is itt étkeznek. Ha már az irigykedésnél tartunk ... Az iskola taneszköz-ellátottsága nagyon jó, ebben jó néhány városi iskolát is lepipálnak. Szigeti Erika és Sznyida Andrásné pedagógusok szerint e sok mindenért nem hagynák ott semmi pénzért, ajánlatért a kardosi iskolát, amely szakmai, gazdasági irányítás szempontjából az örménykúti iskolához tartozik. S ahol jó a tantestület, nem maradnak el az eredmények sem. Hosszan és lelkesen sorolják tanítványaik tanulmányi, sport- és kulturális sikereit. Mindnyájan úgy érzik, hogy nincsenek hátrányban az örménykúti Az óraközi szünetben jólesik a játék rint — Szarvasról jár Kardosra, s azt se csak néhány éve. A vidám, kiegyensúlyozott légkör a vendéget is magával ragadja. Csoda-e hát, ha a tantestület tagjaival beszélgetve, a ragyogó tisztaságot, korszerű iskolai bútorokat látva kicsit irigyeljük őket. A régóta együtt tanító gárdának csak egy bánata van: kevés — mindössze egy — a férfikolléga. S bizony, főleg a nagyobb gyerekek nevelésében lenne szükség rájuk. S ki ne felejtsük! A minicentrumhoz tartozik a régi iskola épületében működő, korszerűvé varázsolt óvoda is, ahol negyven óvodás elhelyezését oldották meg. A kicsinyeknek az iskola ebédlőjében külön kis iskolával szemben, sőt! Szerencsének tartják azt is, hogy a közös tanács elnöke szívén viseli az iskola ügyét. Azt is a lelkünkre kötik, ne felejtkezzünk meg a kardosi Egyetértés Tsz-ről, mert támogatásuk nélkül bizony nem így nézne ki az iskola. Segítségükkel például most. készül az új, bitumenes sportpálya, de az iskolai könyvtár polcrendszerét is most készítették el. Jó dolga van tehát a kardosi iskolában tanítóknak, tanulóknak. Persze, azt sem szabad elfelejteni, hogy a jó körülmények a vezetőkön, a helybeliek összefogásán, a kedvező munkahelyi légkör pedig az ott dolgozókon múlik. Ezt pedig másutt is megpróbálhatják! Érdemes. Az oldalt készítették: B. Sajti Emese, Lónyai László, Lovász Sándor. Takarékos kardosiak A község főutcáján, nem messze a régi tanácsházától csinos, egyszintes, lapostetős épület. Homlokzatán a felirat: takarékszövetkezet. Ezt a fiókot a szarvasi takarék- szövetkezet 1969. februárjában nyitotta meg. Komo- lovszky György né és Novodomszky Györgyné azóta kezelik a lakosság megtakarított pénzét. Mint elmondták, már az első év végén 435-en léptek be a takarék- szövetkezetbe és a betétállomány meghaladta az egymillió forintot. Napjainkban a tagok száma csak 410. A csökkenés azzal magyarázható, hogy az elmúlt évben ör- ménykúton is nyílt egy ki- rendeltség, ezért az ottani lakosok kiléptek a kardosiból. — Tizenhárom év alatt hány forintot gyűjtöttek ösz- sze a községben? — kérdeztük Komolovszky Györgynét, a fiók vezetőjét. — 1982. január 1-én 14 millió 400 ezer forint volt a lakosság követelése — válaszolta. Ami azt jelenti, hogy mintegy egymillió forinttal gyarapodnak évente a betétkönyvek. Legtöbben 5 százalékos kamatra helyezik el a pénzüket, de jó néhányan takaréklevelet, vagy autónyeremény-betétkönyvet váltanak. — Nyert-e már valaki gépkocsit? — Igen. Az elmúlt évben egy Skodát, nem panaszkodhatunk a szerencsére. — A takarékba nemcsak betenni, hanem kivenni is szoktak, mennyi a kintlévőségük? — A kölcsönállorriány is elég nagy, több mint 950 ezer forint.-— Megfigyelhető-e valamilyen törvényszerűség, hogy az év melyik szakában több a befizetés, illetve a kölcsönfelvétel? — Ügy félév tájékán lehetne a határvonalat meghúzni. Az első hat hónapban gyakoribb a befizetés, azután viszont inkább a iavétel és a kölcsönfelvétel a jellemző. Hiszen ilyenkor szerzik be az állatok téli takarmányát. Rövid beszélgetésünk után örömmel megállapíthatjuk, hogy a nehéz munkával megszerzett jövedelmet a kardosiak beosztják, gondolnak a jövőre, takarékos emberek. Kozsuch Mihály malacai Kardosnak még ma is kiterjedt a tanyavilága, és a tanyákon lakók általában nem csak saját szükségletükre tartanak állatokat. A háztáji gazdálkodás nagyon fejlett a környéken, az egyik legjobb gazda a téesztől nemrég nyugdíjba ment Kozsuch Mihály. Tanyájában villany világít, a rendezett udvar körül ólak, istállók, melléképületek. Egyik kocája nemrég fialt, másik kettőnél rövidesen várható ez az esemény. — Én ötven—nyolcvan sertést tartok egyszerre, és csak a saját malacaimat nevelem fel — jegyzi meg. — Jó kocáim vannak, ezek mindig biztosítják az utánpótlást. • Az istállóba három bika van bekötve. Ezeket szerződésre hizlalja a gazda. A két tehén éves tejhozama darabonként 'ötezer liter körüli. Ebből a tejmennyiségből bőven jut a borjak szoptatására és. persze leadásra is. De mennyi munka van mindebben? Kozsuch Mihály szerint ezt nem könnyű meghatározni. Amíg dolgozott, napi négy órának elégnek kellett lennie, mert egyszerűen nem jutott rá több. Most, hogy jobban ráér, kényelmesebben, alaposabban csinálja, így 7-8 óra is elmegy az állatokra. — Csinálom, amíg a téesz is segít! — mondja. — Az évi 400 mázsa takarmányt nélkülük nem tudnám beszerezni, hazaszállítani. De ha a dolgok így maradnak, ahogy vannak, akkor remélem még sokáig bírom erővel ezt a gazdálkodást.
