Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-24 / 95. szám

Segédmotor-kerékpár, lovas kocsi, lassú jármű Figyelem és fegyelem az utakon A lassú jármű, a se­gédmotoros kerékpár, illetve az állati erővel vont járműre való ve­zetői, hajtói igazolvány megszerzéséről tudni kell, hogy az ilyen iga­zolvány annak adható ki, aki a 14. életévét betöltötte és a közle­kedésrendészeti vizs­gán megfelelt. Az elmúlt évek so­rán alkalmazott vizs­gáztatás módja meg­változott. A szóbeli ■ vizsgáztatás . helyett úgynevezett tesztrend­szerű vizsgáztatás van érvényben, napjaink­ban — kivétel az álla­ti erővel vont jármű­vek vezetői, ezek ma is szóbeli vizsgát tesz­nek. A Békés megyei Gépjárművezetői Vizs­gabizottság az érvény­ben levő tesztrendsze­rű vizsgákra, tanfo­lyammentes vizsgaje­lentkezéseket is elfo­gad. Az Autóközleke­dési Tanintézet, mint A sebesség szó hal­latára önkéntelenül is eszébe jut az ember­nek a megállás műve­lete. A megálláshoz pedig ezer kérdés és felkiáltás tartozik. Mindez azért van így, mert — talán — ez a legfontosabb művelet a közlekedésben részt vevők számára. Ezt kell tudni végrehajta­ni a legkritikusabb helyzetben is. De vajon meg tu- dunk-e állni akkor és ott, ahol és amikor szeretnénk? Sajnos, sok esetben nem! Erről győződhet meg az, aki a megyei baleseti statisztikát megnézi. A sok szám­adat között a legelszo- morítóbb az az 52-es szám, amely azt jelzi: ennyivel kevesebben vehetünk részt a for­galomban. Akiket e számok rejtenek, már nem tudnak nyilat­kozni, de biztosan sze­rettek volna ők is megállni, és tovább élni, csak nem tudtak, vagy az adott körül­mények' között már nem lehetett. Nem le­hetett, mert talán pont a haladási sebességnél számították el magu­kat. képzőszerv, lehetőséget biztosít a tanfolyam el­végzésére, ahol megfe­lelőképpen felkészíti a hallgatóit úgy a közle­kedésrendészeti szabá­lyokból, mint a bizton­sági berendezésekből. A tanfolyamra való je­lentkezéseket a képző­szerv Békéscsabán, va­lamint a megyei kiren­deltségeken is elfogad, és 20 fős létszám ese­tén a tanfolyamot be­indítja. A tanfolyam- hallgatók 32 elméleti óra alapképzést kapnak ahol megfelelőképpen fe] tudnak készülni a követelményekre. A tanfolyam díja szemé­lyenként 180 forint, ennek befejezése után a gépjárművezetői vizsgabizottság 50 fo­rintos vizsgadíj befize­tése mellett tervszerű­en végzi a vizsgázta­tást. Mochnács András, az MKBT Gyermek és Ifjúsági Közlekedésnevelési Szakbizottság tagja Intő példa legyen ez számunkra! Óvjuk magunkat, féltsük tárgyainkat, járműveinket. Saját testi épségünkre, érté­keinkre vigyázva pe­dig egyben mások éle­tét, járművét és érté­keit is őrizzük. Éppen ezért sebességünket mindenkor helyesen válasszuk meg. Vezes­sünk mindig az út-, a látási és a forgalmi viszonyoknak megfele­lően. Igaz, hogy szá­mokban is ki van fe­jezve, és határa van a legnagyobb sebesség­nek, de ez nem ele­gendő. Az alkalmaz­ható legnagyobb se­bességet mindig vala­mihez viszonyítva — relatív módon — kell megválasztani. Ezért a jármű sebességét a maximálisan engedér lyezett határokon be­lül úgy válassza meg a vezető, hogy járművét meg tudja állítani az általa belátott távolsá­gon belül, és minden olyan akadály előtt, amelyre az adott kö­rülmények között szá­mítania kell. Farkas László oktató Alig van olyan nap a baleseti krónikában, amelyen ne szerepelne a figyelmetlenség a baleset okaként. En­nek ellenére nagyon keveset tudunk a fi- gyelmi tevékenység természetéről, műkö­dési módjáról, hibái­ról. A figyelmetlenség minden foglalkozási körben káros követ­kezményekkel jár, de a közlekedésben éle­tünkkel fizethetünk érte. A figyelem való­jában agytevékenysé­günknek az a művele­te, amellyel váloga­tunk a környezeti in­gerek között. A gép- járművezetőnek egy­szerre több irányban és feszültért kell fi­gyelnie arra' is, hogy a környezeti ingerek kö­zül csak azt válassza ki, ami a közlekedés szempontjából fontos, illetve veszélyes lehet. A külső hatásokat a fontosság és minőség szerint különböző mó­don fogjuk fel. Csak annak lehet a figyelme jó, megbízható, akinek az érzékszervei jól funkcionálnak, aki ké­pes egyidejűleg több cselekvésfolyamatot el­végezni. Aki nem tudja a kí­vülről kapott jelzése­ket kellő időben ész­lelni, akinek a gondol­kodása lassú, vagy aki az indulatainak adja át magát, vagy a sok­irányú figyelmi tevé­kenységben gyorsan elfárad, figyelmetlen­né válik, az nem tud biztonságosan közle­kedni a közutakon. Minden esetben fo­lyamatosan arra kell koncentrálni, ami a mozgásunk, a forga­lomban betöltött he­lyünk és szerepünk szerint fontos, de még arra is, amivel kap­csolatba kerülhetünk. Vezetés közben befo­gadni ingereket, meg­érteni az információ­kat, azokat emlékezet­ben tartani, és szüksé­ges elemeit adott pil­lanatban felhasználni, mindez lehetetlen a figyelem nélkül. Ez az alapkövetelménye mindenfajta tájékozó­dásnak. Nem alakuld hat ki a vezetői jár­tasság, megfigyelőké­pesség, döntési készség akkor, ha a figyel­münk gyengén vagy rosszul • működik. Baj, ha valami könnyen el­vonja a figyelmünket, vagy olyan dologra fi­gyelünk, ami nem ke­rülhet velünk kapcso­latba. A járművezetés moz­gással, változásokkal jár, ki vagyunk téve a külső környezet állan­dó csábításának, s a magunk' önkéntelen reflexeinek. A vezetés közben sok kívül eső tárgy, gondolat tolak­szik tudatunkba, s ez figyelmünket eltérít­heti. Ki ne ismerné sa­ját gyakorlatából azt a szituációt, amikor eszé­be jut valami jó vagy rossz dolog, gondolat­ban ezzel a vággyal foglalkozik, ami elvon­ja figyelmét, vagy sze­me tovább időzik' egy hirdetőoszlopon, sétáló páron, csinos lábon stb. A lehetőségek sokasá­ga adódhat a figyel­münk / eltérítéséhez. Legtöbbször pillana­tok alatt leköthetik a figyelmünket a külső ingerek közül a nagy intenzitású érzéklések — baleset, fényjelzés, erős hangok' stb. ön­kéntelenül koncentrá­lódik a figyelmünk ak­kor is, ha nagy kont­rasztokat érzékelünk, pl. a zajt hirtelen csend váltja fel. vagy a motor hirtelen rán­gatni kezd az addig sima haladás után. Bizonyos típusú ve­zetőknél a zene hall­gatása városi forga­lomban zavaróan hat­hat a vezetési maga­tartásra, de gyér for­galmú vidéki utakon a többségnél éberségi színvonal fenntartásá­val kedvezően befo­lyásolja a figyelmi te­vékenységet. Az út menti fasort nem az erdész vagy festőművész szemével nézi, nem a gyermek hancúrozási terepét látja benne, hanem azt, hogy egy esetle­ges kanyart eltakarnak a fák. A hivatásszerű érdeklődés és elkötele­zettség minősíteni tud­ja még az önkéntelen figyelem tárgyait is. Ez a felelős érdeklődés adja meg a vezetéshez a biztonságot. így nem véletlen, hogy a veze­tés biztonsága megkí­vánja a pihenést. A figyelmetlenség nem utolsósorban a fá­radtság állapotának' következménye. Álta­lában minden óra után pár perces pihenőt kel­lene tartani. Ezt min­denkinek egyénileg kell eldöntenie, hogy szervezetének hány perc pihenőre van szüksége. Jó testi-lelki kondí­cióban, ismerős útvo­nalon vezetve keve­sebb koncentráció szükséges, mint egy teljesen ismeretlen környezetben való ha­ladásnál. Tudnunk kell, hogy a balesetek több mint 30 százalé­kát lehet visszavezetni az elfáradásból szár­mazó figyelmetlenség­re. Ha egy forgalmi vál­tozás következtében a gépjárművezető ' ve­szélyben érzi magát, akkor ez a jelenség a tudatállapotot teljesen kitölti, és minden más jelenség észlelését el­fojtja, még akkor is, ha az egy következő veszélyforrást jelent számára. Sok kezdő vezető a járművezetés technikájának elsajátí­tását tartja nehéz fel­adatnak, valójában a szokatlan és begyakor- latlan megosztott fi­gyelmi nehézségtől szenvednek, hibáznak. Csak- gyakorlott veze­tő képes arra, hogy a második veszélymozza­natot is idejében fel­fogja és elhárítsa. Figyelmünk jó mű­ködését érzelmeink is befolyásolják. Egy ki­egyensúlyozott lelki ál­lapotban zökkenőmen- tesebb a vezetés, mint egy rendezetlen csalá­di vagy munkahelyi háttérrel, melyek han­gulati életünket beár­nyékolják. Csak az tekinthető jó járművezetőnek, aki egészségesen, pihent szervezettel úgy ül a gépjárműjére, hogy a járművet ő „vezeti, irányítja”, önkéntelen figyelmét pedig a fel­adat hibátlan elvégzé­séhez alakítja. Dr. Baly Hermina, MKBT Orvosi Szakbizottság-vezető Relatív sebesség Közlekedésre nevelés az oktatásban II közlekedés segítője A motorizáció és ur­banizáció korát éljük. A fejlődés jelenlegi szintje és üteme meg­követeli, hogy tanuló­ink a felnőtté válásuk­kal egy időben olyan helyes közösségi, belső meggyőződésből faka­dó közlekedési szemlé­lettel rendelkezzenek, amely alkalmassá teszi őket a közutakon rá­juk és közlekedő em­bertársaikra leselkedő veszélyhelyzetek le­küzdésére. Ehhez el kel] érni, hogy már fiatal korban próbál­janak' magukban he­lyes közlekedési szem­léletet kialakítani. E területen első meggyő­ző érv a közlekedési veszélyek mértékének reális tisztázása. Tud­ni kell azt: hazánkban évente 2500—3000 em­ber hai meg közle­kedési balesetek során. A balesetek 98 száza­lékában az ok a hely­telen emberi magatar­tás. A szomorú számok kapcsán fontos, hogy megvilágítsuk azt: a közlekedés nagyon di­namikus, komplex fo­lyamat. El kell érni, hogy érezzék tanuló­ink’, a közlekedésben rendkívüli felelősséggel kell viselkedniük. Tu­datosítani kell azt is, hogy minden egészsé­ges ember alkalmas helyesen és biztonsá­gosan közlekedni. Az oktató-nevelő munká­ban fontos helyét fog­lal el a helyes önisme­retre nevelés, hogy a tanuló reálisan eldönt­se gyalogosan vagy járművezetőként ve­gyen-e részt a közleke­désben. Az iskola feladata, hogy olyan ismerete­ket nyújtson, amely megteremtheti a tartós veszélyhelyzet nélküli járművezetés feltétele­it. Ezért el kell sajá­títtatni a szabályisme­retet, a fejlődési szint­nek megfelelően foko­zatosan mélyítve. A közlekedésben logikus gondolkodásmódot kell kialakítani. Erre min­den szaktárgyi óra al­kalmas, ha a téma közlekedési oldalát is megvilágítjuk. A köz­lekedési jártasság ki­alakítása talán a leg­könnyebben megoldha­tó feladat. Ennek a közös ki­rándulások, túrák jó gyakorló helyzetei. A legbonyolultabb fel­adat a veszélyhelyzet­felismerési és -elhárí­tási készség kialakítá­sa. Szükség van a köz­lekedési szituációk részletes elemzésére. Fontos a rendszeres tanórán kívüli szakkö­ri, gépjárművezetői tanfolyamon való rendszeres részvétel. A középiskolában a legdöntőbb feladatok egyike az oktatási ne­velési tervben az er­kölcsi nevelés. A köz­lekedésben is a szocia­lista erkölcs szabályai szerint kell viselkedni. A helyes közlekedésre nevelésben tehát ak­kor teszünk a legtöb­bet, ha a kollektiviz­must erkölcsi alapelv­ként kiterjesztjük a közlekedésben részt vevő ember magatar­tására. Meg kell érte­ni a tanulóknak, hogy a közlekedés az embe­ri humanizmuson ala­pul. Nem az közleke­dik jól, aki a szabá­lyokat mindenáron be­tartja, hanem, aki fe­lelősséget érez ember­társaiért is. Ezért az osztályfőnöki órákon mi pedagógusok' sokat tehetünk. E cél megvalósítása nehéz feladat, de gye­rekeink egészsége, jö­vője a befektetett munkát mindenképpen megéri. Almási Gábor tanár Ha az utakon vala­hol a közlekedési rendőrök igazoltatnak, netán a trafipaxos ko­csi áll, a járművezetők ezt egymásnak már messziről jelzik. Arra viszont kevesen gon­dolnák, hogy a rend­őrök különböző intéz­kedéseikkel, figyelmez­tetéseikkel az esetle­ges bírságokkal a köz­úti közlekedés rendjén őrködnek, a közleke­dést segítik. Egy kö- • zülük Giricz Mihály, a fiatal rendőr törzsőr­mester, akive] szolgá­lat közben szakítot­tunk' időt a beszélge­tésre. Példásan pedáns ember hírében áll. — Hogyan lett köz­lekedési rendőr? — fordulok hozzá. Mi­előtt válaszolna, pilla­natig töpreng, közben megpödri kackiás ba­juszát, s rágyújt. — Békéscsabán, a nyomdaipari szakkö­zépiskolában érettsé­giztem, majd nyolc évig a Kner Nyomda gyomai üzemében dol­goztam, ahonnan a ha­tárőrséghez vonultam be katonai szolgálatra. Leszerelésem után né­hány hónappal Buda­pestről megkerestek1: lenne-e kedvem a rendőri szolgálathoz? A közlekedésihez igen, Válaszoltam, s 1977-től teljesítek szolgálatot. Időközben elvégeztem az alapfokú iskolát, majd a Kun Béla Zász. lósképző Iskolában a helyszínelő-vizsgáló szakot. Jelenleg járőri szolgálatot teljesítek, viszont ha kell, hely­színelek is — hallom, s közben nagyot szip­pant cigarettájából. A füstöt lassan fújja ki, majd szinte önmagá­nak megjegyzi: — A nyomdában először nem akarták elhinni, hogy rendőr leszek .. . — Mi vonzotta erre a pályára? — Mindig érdekelt a közlekedés. Tíz éve van hivatásos jogosít­ványom, 1974-től rend­szeresen vezetek. A határőrségnél is gép­kocsival teljesítettem szolgálatot. Felemelő dolog, amikor pz em- bér akaratának enge­delmeskedik a gép, ott s akkor és úgy, aho­gyan akarja. Rendőri tapasztalataim viszont nem erről győznek meg egyértelműen. Nagyon sokan azt hi­szik: ha van jogosít­ványuk, már vezetni is tudnak. Ha a KRESZ tökéletes ismerete, an­nak alkalmazása , a gyakorlattal is párosul, akkor nincs gond. Saj­nos, sokan a közleke­dés szabályait a gya­korlatban nem tudják alkalmazni, számtalan gépjárművezető nincs tisztában a rendőri karjelzésekkel, nem tudják mit tegyenek, ha jön egy megkülön­böztető jelzést haszná­ló gépkocsi. A gyalo­gosok szabálytalanko­dása is gyakori... — Milyen lenne az ideális közlekedés- rendőri munka? — Ha ideális gépjár­művezetők lennének', ránk nem lenne szük­ség — neveti el magát, majd komolyra fordít­ja a szót. — Ha vala­ki elköveti a szabály- sértést, legyen benne gerincesség, hogy el is vállalja. Higgye el, mi rendőrök nem szívesen bírságolunk, mert az­zal nem lesz senkiből jobb járművezető. Fel­hívjuk a figyelmét a szabálysértésre, s ha az nem súlyos, akkor figyelmeztetjük' a sza­bálytalankodót. — Nem könnyű a ■rendőri munka ... ■ — Állandóan, a fel­adatoktól függően, vál­tozó szolgálati beosz­tásban dolgozunk. A mi hivatásunkban nincs ünnepnap, va­sárnap, napsütésben és hóesésben is teljesíte­ni kell szolgálatunkat. — Szabad idő? — Hobbim az autó. Vagy egy Skodám, az­zal szoktam bíbelődni, szeretek olvasni, zenét hallgatni, focizni, és persze szívesen dolgo­zom szüleim kertjében is — hallom a választ. Néhány perc múlva csapódik a rendőrautó ajtaja, Giricz törzsőr­mester folytatja a na­pi szolgálatot. ■ , - m „a.-,

Next

/
Thumbnails
Contents