Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-24 / 95. szám

NÉPÚJSÁG 1982. április 24., szombat o minimagazin Hétköznapok — Nagyon várták ám ma­gukat az ünnepségre, szé­pen sikerült, ott voltak a vezetők is — fogad bennün­ket a folyosó végéből nyíló irodában egy idősebb, szi­kár, barátságos férfi. — Ül­jenek le itt a pártirodában — int a helyiségből nyíló ajtóra — mindjárt szólunk a műhelybe, Pistának. Az orosházi Üj Élet Tsz központjában vagyunk, ab­ban a közös gazdaságban, melynek jó- hitiét a megye­— Pár száz méterre van a műhelyünk, úgyhogy gyalog időbe telik, de most kap a KISZ a tsz-vezetőségtől egy szolgálati motorkerékpárt. Talán a kitüntetésnek is kö­szönhető egy kicsit, és ez nagy segítség, könnyebben kijutunk majd a kerületek­be is. Éppen indulnánk, anrfkor megérkezik az irod«4Bjazdá- ja", Gyuml József, a tsz rmrtt.it Iára ? határokon túl is. ismerikj A sokféle serleg, oklevél, ki­tüntetés, magks elismerés mellé most a fiatalok sze­rezték a legújabbat: a KISZ Központi Bizottságá- * nak Vörös Vándorzászlaját, melynek átadási ünnepsége sokáig emlékezetes esemény marad a tsz-ben. Az ünnep helyett lássuk mö^st a hé köznapokat, a fiatalokat, *"a munkát — ami a laszló mö­gött van. Sietős lendülettel) hamar érkezik Tóth István eszflP gályos, a tsz KISÉfbizott- ságának titkára. Nyurga, fekete hajú, szemüveges fiatalember. Széket ke^ít, s közben szabadkozik: nem az ő érdeme ez a vándorzálzló, hiszen ő nemrég vette ára a stafétabotot Kiss Lajostól, aki majdnem tíz évig v«t KISZ-titkár. Aztán gyorsa'p elmeséli, hogy négy KISZV alapszervezetük van, ősz-* szesen 155 taggal, s a leg-v erősebb az itteni, központi alapszervezet. Ez tulajdon­képpen érthető is, hiszen kinn, a kerületekben nehe­párttitkára? “ — Hogy milyen a kapcso­latunké — istnéfli, a kérdést, őszülő haját sirhítva -r-, bogyói mást ne mondjak, mindéit pártálapszervezeti titkárunk korábban KISZ- titkár vált .«n jeltelenjébe: nem is erhlékífzem akit nem a KISZ»-- ajánlott páH tagnak. Azt már Tóth Pistától tudjuk .meg* hogy pS'rttag- jeloftnek lenni, amolyan mi­nősítésfélének is tekintik ezt a fiatalok, s előfordult, hogy a KISZ-taggyűlés úgy dön­tött, várjanak még a javas­lattal, előbb bizonyítson a jelölt. Irány a munkagépjavító­műhely. Kerülgetjük a tó­csákat, szidjuk a rossz időt, a KISZ-titkár mintha kicsit röstellkedne a sár miatt, meg is jegyzi: — Az árkokat már rendbe , tettük, most majd a padka következik. Ez is az egyik ^vállalásunk. V-A műhelyben éppen a na- pl munkajelentést írja Irá­nyi _ Mihály géplakatos és hegesztő, azon KISZ-tagok egyike, akire mindig lehet számítani, ö is családos, a felesége is KISZ-tag. Elő­fordult már, hogy egy időben kellett volna mindkettőjük­nek elmenni otthonról, hát eldöntötték, kinek a prog­ramja fontosabb. A legsike­resebb rendezvényről fagga­tom. Szóba hozom az érdekvé­delmet is, ami a kitüntetési javaslat szerint követésre méltó ebben a téeszben. — Szerintem az a legma­gasabb fórum, amit naponta gyakorolunk, ahogyan mind­ez a gyakorlatban érvénye­sül. A múltkor például nem vettek fel egy srácot téesz- tagnak. Ügy éreztük, indo­kolatlanul utasították el. SzóUunk, s végül felvették. J?ers^, olyan is előfordul, ''Hogy p illető fiatalt kell el­igazítani, figyelmeztetni a íelefcégére. Nálunk éven- egy%.er, vezetőségi ülésen eszámtt a KISZ-bizottság arról, Älyen a téeszben a \ fiatalok »közérzete. Vannak \ ám azért nálunk is gondok, bajok —mvál^ témát Tóth István. —«Nézzünk csak be a lóistálló«! Ebben az ága­zatban alig van KISZ-tag, fiatalokkal. Az Puskás József Tóth István zebb bármit is megszervez-, ni, taggyűlést tartani, külö­nösen a munkacsúcsok ide­jén. De hát nem KISZ- munka-e az is, ha rendesen dolgoznak, sőt „pár lapát­tal még rá is dobnak”?! Most, hogy felépült a keve­rőüzem, ott szeretnék meg­alakítani az ötödik alap­szervezetet. Van tehát dol­ga bőven a KISZ-titkárnak. —• Nem lenne jobb, ha függetlenített lehetnél? — vetem közbe, mire a fejét ingatja. — Dehogy. Szeretek a srácok között, és talán nem is vennék jónéven, amiben teljesen igazuk van. Külön­ben is kevés az esztergá­lyos, és akkor még nehezebb dolguk lenne. Szerencsére a feleségem nagyon megértő, sőt, otthon — merthogy gyesen van — vezet egy naptárt, jegyzi, hogy mikor, hová kell mennem. Kopognak, valami aláírni- Valót tesznek a KISZ-titkár elé. — És máskor? Elviszik a műhelybe, vagy mindig be­jössz, ha intézni- vagy alá- írnivaló van? Iványi Mihály — Patronáljuk a rákóczi- telepi úttörőket — tolja fél­re a papírokat —, a tavasz- szal egy egész napot töltöt­tünk együtt velük, hát az nagyon jól sikerült. Szépen alakul a klubunk, ott is jól érezzük magunkat. — S vitatkozni, politizálni szoktatok-e? — Az a neveléstől, első­sorban a családtól függ, hogy kit mennyire érdekel­nek ezek a dolgok, és hogy milyen oldalról közelíti meg. Itt mindig szól a rádió, a déli hírek után ki szoktuk tárgyalni a dolgokat, mint most például a Falkland-szi- geteket. Azt már ismét a KISZ-tit- kár árulja el, hogy Iványi Mihály mostanában, ebéd­időben és munka után a klub bárpultját „bütyköli”. sok a gond ágazatvezet állattenyésztési üzemmérnök egyébként az Agyik KISZ-es, aki megszdTTottja a lovaknak, ’ és Pafdubicében, Csehszlová­kiában, a nemzetközi verse-/ nyen megnyerte akadályfu­tásban a Kladrubi-díjat! — újságolja büszkén, amíg elő­kerül az ágazatvezető. Puskás József vékony ar­cú, barna fiatalember, ke­mény kézfogásé, határozott, szókimondó. — Ez itt a Cárnő, verseny- félvér, kétévesen a pálya legjobbja volt — lép az is­tállóban az első boxhoz, nnegveregeti a ló nyakát. — Bírok, akivel a díjat nyer­tem, a másik istállóban van, majd azt is megnézzük. Árad belőle a szó, szere­tettel beszél a jószágokról, megsimogatja az egyik gyó­gyulófélben levő kiscsikót, aztán mutatja a pónikat. — Az az igazság, hogy kevés itt a munkaerő, és sajnos sok fiatalt csak addig vonz mindez, amíg bele nem kóstol a munkába. Mert itt bizony nemcsak lovaglás van, hanem etetni, takarí­tani is kell, itt lenni szom­bat, vasárnap, és türelmesen bánni a jószággal. Ilyen fia­tal pedig kevés akad. A ha­nyagságot, a „villaundort”, a gorombaságot persze nem nézhetem szó nélkül. No, nem sok jót mondtam, de ez az igazság. De talán lesz va­lami eredménye annak a kapcsolatnak, ami a mi KISZ-szervezetünk és a rá­Puskás József kóczitelepi úttörők között van. A nyolcadikosok közül szeretnénk idecsalogatni azo­kat, akik szeretik a lovakat. — Hát így — igazgatja kissé lehangoltan a szemüve­gét a KISZ-titkár, s töp­rengve, inkább csak magá­nak mondja: valamit itt is tenni kéne. Mert az ünnepeket hét­köznapok előzik meg, s hét­köznapok követik ... Tóth Ibolya Fotó: Veress Erzsi Keresztrejtvény Zene és ifjúság A KlSZ-szervezetek kulturális munkáját ez évben a zene nép­szerűsítése jellemzi. Sokféle ze­nei rendezvény, játék kerül le­bonyolításra. Ez év őszén lesz egy felmenő rendszerű vetélke­dő, amelynek témái a pop-, dzsessz-, folk- és komoly zene értékes alkotásai. A jelentkezni szándékozó 5 fős — fiatalokból álló — csapatok, e keresztrejt­vények megfejtésével és bekül­désével már pontokat szerezhet­nek az őszi vetélkedőre. Min­den hónap utolsó szombatján figyeljétek a ..Zene és ifjúság" keresztrejtvényt! A mai rejt­vényben nagy zeneszerzőkhöz kapcsolódnak a kérdések. NAGY ZENESZERZŐK VÍZSZINTES: 1. Orosz zene­szerző. 11. Német zeneszerző. 12. Férfinév. 13. Csavart. 16. Szám­név. 17. Becézett női név. 19. ízleli páros betűi. 20. Igekötő. 21. Szép emberi kapcsolat. 23. Kamionjelzés. 25. Törekszik, (id. szó). 27. Olasz, norvég, román gk.-jelzés. 28. Osztrák zeneszer­ző. 29. Spanyol folyó (j=y). 31. Igekötő. 32. Oxigén és ruténium vegyjele. 33. Nép. 34. Azon . . . 35. Kötőszó. 36. Római szám. 37. Rag. 38. Orvos. 41. Bogoz. 43. Argon vegyjele. 44. Becézett női név. 46. Nitrogén és szén vegy­jele. 48. Romlott étel. 50. Far­kas. 51. Német zeneszerző. 53. Felkiáltó szó. 54. Rész. németül. 55. Erdő volt. 57. Orosz folyó. 59. Magyar zeneszerző. 61. Far­mernadrág márka. 64. Egy szín­ről. 66. Éjfélig tart. 67. Magyar zeneszerző. 70. Mai magyar ze­neszerző (teljes neve). FÜGGŐLEGES: 1. Szardínia fővárosa. 2. Kén. szén és ittri-r um vegyjele. 3. Felkiáltó szó. 4. Jótálló. 5. Helyhatározó szó. 6. Képző. 7. Kettős betű. 8. Ma­gyar zeneszerző. 9. Korjelző röv. 10. Becézett férfinév, li. Német zeneszerző. 14. Miránk. 15. Vad­állat. 18. Magyar zeneszerző. 21. X 1 3 *t 5 6 ? 9 3 40 X x 4 z X 43 44 4S 'fő k X 46 X X *9 Tö— X 24 22 23 2*i 25 26 tf 28 X x 32 x fit x ib 36 X ‘to +4 42 4i 46 41 X 48 49 50 X 53 X Sj X SS SG 5/ s% So X X 64 62 Vb X 66 X Sf 68 69 bri *0 X Előtagként kettő. 22. ... a ka­bátot. 24. Román és jugoszláv gk.-jelzés. 25. Becézett női név! 26. Olasz folyó. 30. Fül néme­tül. 34. Osztrák zeneszerző. 37. Cukrászsütemény tárgyraggal. 38. Angol kikötővárosba való. 39. Szatmár megyei község. 40. Amerikai állam. 42. Régi bizto­sító intézet. 44. Kötelező fizet­ség. 45. Régi római pénz. 47. Tetőfedő anyag. 49. Jugoszláv helység. 52. Rovata. 54. Régi címzés röv. 56. Tiltószó. 58. Pál­ca. 60. Előre közepe. 62. EL? 63. Becézett női név. 65. Háziállat. 66. Személyes névmás. 68. Előb­bi ford. 69. Zoli egynemű hang­zói. BEKÜLDENDŐ: vízsz.: 1.. 11., 28.. 51., 59.. 67.. 70., függ.: 8., 11.. 18.. 34. Beküldési határidő: 1982. má­jus 4. Megfejtéseket csak leve­lezőlapon fogadunk el. A már­cius 28—i rejtvénypályázat he­lyes megfejtése: — Hosszúfuru­lya — Nyenyere — Tárogató — Köcsögduda — Doromb — Ci- tera — Kanásztülök — Tekerő­lant — Koboz — Bőrduda. Lapunk április 10-i számában megjelent „Költészet napja" cí­mű rejtvénypályázatunk helyes megfejtői között hat darab 50 forintos vásárlási utalványt sor­soltunk ki, amelyet postán kap­nak meg. A megfejtés: — íme hát megleltem hazámat, — A földet, ahol nevemet — Hibát­lanul írják fölébem, — Ha el­temet, ki eltemet. Nyertesek: Szabó Gergelyné, Békés; Krizsán Andrásné, Bé­késcsaba : Németh Lászlóné, Tótkomlós; Varga János, Kasza­per; Pipó Márta, Szeghalom; Lehoczki Mária, Csabacsüd. Fülöp Béla: Le a kalappal Tizenötödik rész, amelyben egy erdei kirándulásra indulunk, de előbb meg kell mászni a Nagyszeméthegyet Szabad szombat. Természetjáró kis csapat gyülekezik a Vadrózsa téren. Háti­zsák, túrabakancs, s a kézben a túrabot. A természetimádók között fiatalok és idősebbek, de vannak gyerekek is, akik szüleikkel jöttek. így verbuválódik össze a társaság majdnem minden hétvégén. A sereget egy testnevelő tanár vezeti, aki tapasztalt túrázó is, a váratlan akadály sem okoz számára meglepetést, s ami nem utolsó: a hangulat mindig kitűnő. Elindultunk. Ahogy elhagytuk a vá­rost, az utak mentén biztos útjelzők irá­nyítottak: papírdarabok, kiolvasott újság, tejeszacskók, különféle műanyag flako­nok mindenfelé, így aztán az útról letér­ni senki sem tud. Egy félig elfogyasztott májkrémkonzerv és egy puha kenyérdarab jelzte, hogy nemrég már járt előttünk valaki. Egy autóparkolóhoz értünk. Itt fura szertartás kezdődött: műanyag zacskókból vizes ruha, szivacs, törlőruha, kicsi seprű került elő, és mindenki mun­kához látott. Egykettőre eltűnt a szemét a parkolóból. Aztán kicsinyke pihenő, mert tulajdonképpen emiatt álltunk meg, de hogy jól érezze magát az ember, ezért kénytelen mások hanyagsága miatt rendet teremteni. Közben eszembe jutott egy régi emlékkép, amit egy autós pihe­nőben láttam. Külföldi család tartott rö­vid pihenőt, megmozgatták elzsibbadt tag­jaikat, majd falatozni kezdtek. Minded­dig nincs is a dologban semmi különle­ges, ilyesmi itthoniakkal is megtörténik. Ám, miután végeztek a falatozással, ösz- szegyűjtöttek minden maradékot, egy műanyag tasakba tették, és még be is kötötték, hogy a szél ki ne szórja. Aztán az asztalt is letörölték. De hát mondom, ez régen történt, másutt láttam, néha ké­telkedem is, hogy valóban láttam, vagy csak álmodtam az egészet, mert ily es dolgok mifelénk aligha történnek... De ezen tovább töprengeni nem is volt időm, mert indultunk. Előbb azonban még egy furcsaságot észrevettem. Egy cédulát, vagy mondjam azt, levélkét erősítettek az asztalra: „A szemetet eltakarítottuk. Vigyázz te is a tisztaságra!” őszintén szólva meglepődtem az egészen, mert nem nagyon hiszek az ilyen prófétai cseleke­detekben, ám nem szóltam semmit, tud­tam, hogy a természetimádók fanatikus megszállottak, és mindent megpróbálnak a védelem érdekében. Aztán folytattuk utunkat. Nemsokára letértünk az országútról, célunk ugyanis a Kerekerdő volt. A táj azonban szokat­lan, különleges: kietlen, sivár, kopár és ijesztő lett minden. — Semmi kétség, nem tévednek, újabb látványossággal gazdagodott e táj. Ta­valy mindez még nem volt itt. Előttünk áll a Nagy szeméthegy masszívum, a hoz­zá kapcsolódó Kisszemét-dombokkal. Ha sikerül átvergődnünk a nagyszeméthegyi hágón, akkor már kibontakoznak előttünk a Kerekerdő körvonalai is. Ezért mondot­tam már az elején, hogy rendkívüli él­ményben lesz részünk, és bizony a turis­tafelszerelés nélkül aligha sikerülne megmászni ezen hegyeket... A Kerek­erdő látványáért fel hát a nagy útra! Felirat tűnt elő: „A SZEMÉT LERA­KÁSA RENDÖRHATÓSÁGILAG TILOS!” Ez a tábla már a nagyszeméthegyi hágó . előtt állott, s alig látszott ki. Persze, ilyen magasságban már az időjárási vi­szonyok is eltérőek a megszokottól, ebből fakad bizonyára, hogy már teljesen elfed­te a törmelék. Érdekes megfigyelést is tettünk: ahol ilyen táblákat elhelyeznek, ott a tilalmat azonnal megszegik. De már nem jutott idő a meditálásra, mert fent voltunk a csúcson. Csodálatos lát­vány. Az elsők között voltunk, akik meg- mászták a Nagyszeméthegyet. Ahol áll­tunk, az volt a legmasszívabb rész, hi­szen a képződmény alkotóelemei: építési törmelék, üvegek, edények. Odébb kiürült spray-flakonok halma, amit már különle­gessé tett a növényzet. A hágón lefelé ereszkedve, egy fordulónál, igen ügyesen elhelyezve egy kivénhedt 500-as Trabant állt, mint valami havasi menedékház. Lelki szemeim előtt feltárult a Nagysze­méthegy jövője is. Ilyen csodálatos lát­ványt meg kell ismertetni mindenkivel, szervezett munkahelyi túrákat vezetnek majd az erre hivatott szervek. A Traban­tot is bizonyosan felújítják, tájjellegű po- harazót lehetne nyitni ott, gondolom jó vállalkozás lenne... És hadd ne folytas­sam. Álldogáltunk a szeméthegyi lát­ványnál, s töprengtünk valójában a táj­védelemről, arról, hogy miért nem vigyá­zunk természeti szépségeinkre, vagy egy­általán a tájra. A szeméthegy után egyenesen rátér­tünk az ösvényre, amely a Kerekerdőbe vezetett. A zöld fák, a virágos tisztások, a madárdal előbb szinte hihetetlennek tűnt. Hosszú időn át töprengtünk a kettő létezésén: a nagyszeméthegyi panorámán és kerekerdei őstermészet látványán. Saj­nos, mindkettő valóság, s a kerekerdei környezetet féltve írtam le ezeket a so­rokat, hogy vigyázzunk, óvjuk a sok-sok KEREKERDŐ-t.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents