Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-24 / 95. szám

NÉPÚJSÁG 1982. április 24., szombat Ha megkésve is, de új­raéledt ' a természet. Megkezdődtek a munkák a szaporodó kiskertek­ben. A feltámadt ker­tészkedést kedv egyrészt hobbit, másrészt jól át­gondolt családi gazdál­kodási tervet takar. A földművelésben bé­késen megférnek egymás mellett az évszázadok alatt kialakult hagyomá­nyos módszerek, s a gyorsan tért hódító mo­dern kisgépek. Egy kö­zös vonás mégis van bennük: a lóvontatású ekekapához s a kistrak- torhoz egyaránt szakérte­lem kell. Képeink tanú­sága szerint, még a föld­művelés „nagymesterei­nek” is gondot okoz időn­ként a precíz munka. Az idősebbek, akik hosz- szú évtizedeken át együtt éltek, lélegeztek a földdel, bizony le-leül- nek már, hogy megpi­hentessék fáradt tagjai­kat. Szerencsére, az újból kibontakozó kiskertmű­velési kedv biztosítja az utánpótlást minden kor­osztályból. (bse) Fotó: Fazekas László Eredményes a pártfogói tevékenység megyénkben Interjú lász József igazgatóval Mintegy 40 évvel ezeló'tt hívták életre Svájcban a párt­fogói rendszert. Azzal a céllal, hogy segítse a megtévedt fiatalok talpraállását. Ez a gondolat hazánkban is rég­óta érlelődött a gyermekvédelemmel foglalkozóknál. 1971-ben kezdték szervezni megyénkben a pártfogói rendszert. Elsősorban, hogy pedagógiai segítséget nyújt­sanak a fiataloknak. Abban az időszakban veszik védő­szárnyuk alá a pártfogoltakat, amikor legtöbb gondjuk van, hiszen botlásaik miatt legtöbb esetben családjuk, és a barátaik is elfordulnak tőlük. A pártfogói rendszert a megyei gyermek- és ifjúsági intézet fogja össze. Az in­tézet igazgatójával, Jász Józseffel ennek a szerteágazó munkának a tapasztalatairól beszélgetünk. — A pártfogói rendszer bevezetésekor megyénkben mindössze két főfoglalkozású dolgozó kezdte el ezt a te­vékenységet. El kell monda­ni, hogy bizony sokan két­kedve fogadták, hogy hoz­hat-e sikert. Úgy 4—5 év múlva, amikor a rendszer kiépült, a gyakorlati tapasz­talatok már kedvező ered­ményekét mutattak. Ezt kö­vetően intenzív fejlődésnek indult a pártfogói rendszer. A főfoglalkozású dolgozók' mellett társadalmi pártfogók is kaptak megbízást. Jelen­leg hét hivatásos pártfogó dolgozik megyénkben. ök foglalkoznak a súlyosabb esetekkel. Ugyanakkor terü­letükön irányítják a társa­dalmi pártfogók munkáját. Megyénkben 393 fiatal mel­lett áll pártfogó. — Napjainkban gyakran esik szó a veszélyeztetelt fiatalokról. Milyen az ará­nyuk megyénkben? — A veszélyeztetett kör­nyezetben élő fiatalok ará­nya nálunk nem magas. Alatta van az országos át­lagnak. Ezekre a fiatalokra nagy figyelmet fordítunk. Egy részüknél megelőző in­tézkedéseket alkalmazunk. Kisebb hányadot képeznek azok, akik magatartásuk ré­vén összeütközésbe kerül­nek a törvénnyel. Az aktív megelőzési tevékenység nö­veli a pártfogolt -fiatalok számát, de egyben biztosíté­ka is annak, hogy egyre ke­vesebben kövessenek el va­lamilyen bűncselekményt. — Hallhatnánk-e né­hány szót a veszélyezte­tettség okairól? Vajon a társadalmi erőfeszítések ellenére „újratermelődik-e” a rossz környezet? — A veszélyeztetettségi tényezők körében tartjuk számon a kiskorúak tossz baráti, családi környezetét, a társadalmi szabályok be nem tartását, a viselkedési és együttélési normák el nem fogadását, az érzelmi kap­csolatok hiányát, a felbom­ló családokat. A veszélyezte­tettség újratermelődésével sajnos nap mint nap talál­kozunk. — Van-e lehetőség a megelőzés tevékenységének hatékonyabb gyorsítására? — Terveinkben szerepel, hogy a megelőzési folyama­tot fel kell gyorsítani me­gyénkben. Az egész preven­tív tevékenységünket komp­lexen' szemléljük, és a fel­adatokat is így végezzük. El­sőbbséget szántunk a neve­lési folyamatoknak, és a jövőben is szem előtt kell tartanunk ezek erősítését. S ezen belül a magatartási, vi­selkedési normák, valamint erkölcsi szabályok elfogadá­sának beépítését a. fiatalok személyiségébe. Külön kell említenem az érzelmi sivár­ság tünetét. Az egyéb neve­lési tényezők mellett az ér­zelmek pozitív fejlődését is elengedhetetlennek tartjuk. Erre a kérdésre is nagy súlyy helyezünk. — Milyen hatásuk van a védő- és óvóintézkedések­nek? — A védő- és az óvóintéz­kedéseket általában két rész­re kell bontani. Mégpedig a szülő és a fiatalkorúak ma­gatartására. Nem egy ízben éppen a szülők teremtenek olvan környezetet, olyan lég-, kört a családban, hogy a fiatal belesodródik a bűnbe. Hangsúlyoznom kell, hogy ezek a súlyosabb esetek. A fiatalakorúak érdekében ilyenkor a szülők magatartá­sát kellene először megvál­toztatni ahhoz, hogy ered­ményesen felléphessünk a rossz útra tért fiatal érdeké­ben. Nagyon nehéz ilyenkor eredményt elérni. Különösen akkor, ha a szülő alkoholis­ta, vagy munkakerülő élet­módot folytat. Azokban az esetekben, amikor a fiatal helytelen magatartása kí­vánja meg az intézkedést, könnyebb eredményt elérni, mert hiszen a pártfogók' tá­maszkodhatnak a szülőkre. — Közismert, hogy a pártfogói tevékenység igen széles körű. Vajon a sok­irányú erőfeszítések mi­lyen eredménnyel járnak? — A pártfogói tevékeny­ség két részből áll. A meg­előzésből és utógondozásból. Megelőzésre akkor van szük­ség, ha a fiatal különböző okok miatt veszélyhelyzetbe kerül. Ez igen széles kört ölel át. Magában foglalja a rossz családi körülményeket éppúgy, mint a helytelen magatartást De lehetnek egészségügyi okai is. Ezeket az eseteket a tanácsok gyám­hatóságai jelzik, és keresik pártfogóinkat, hogy segítse­nek a kiskorú veszélyeztetett helyzetének felszámolásában. A pártfogói tevékenység má­sik részé az utógondozás. Er­re akkor kerül sor, amikor a bíróság különböző bűncse­lekmények miatt elítéli a fiatalt, de próbára bocsátja, vagy felfüggeszti a szabad­ságvesztés végrehajtását, s ugyanakkor magatartási sza­bályokat ír elő. A pártfogó ezeknek a betartásához nyújt támogatást. — Milyen eredménye van a megelőzésnek, illet­ve az utógondozásnak? — Legtöbb esetben sike­resnek mondhatjuk a ve­szélyhelyzetek felszámolá­sát, annak ellenére, hogy az utógondozottak többsége azok közül kerül ki, akikkel már a megelőzés során foglal­koztunk. Utógondozásban ré­szesítjük- azokat a fiatalokat is, akiket a bíróság végre­hajtható szabadságvesztésre ítél. A szabadságvesztésük letöltése után segítjük őket a társadalmi beilleszkedés­ben. Illetve abban, hogy ne kövessenek el ismét bűn- cselekményt. Az utógondozás sikeresebb, mint a megelő­zés. Ehhez nagymértékben az is hozzájárul, hogy a bírósá­gi ítéleteknek megvan a kel­lő nevelő hatásuk. — Mi a helyzet az álla­mi gondozottakkal? — Az állami gondozás megszüntetése után a fiata­lok beilleszkedését ugyan­csak a pártfogók segítik. Évente mintegy 70—80 18 éves fiatalról van szó. Tár­sadalmi beilleszkedésük nagymértékben attól függ, hogy milyen háttér áll mö­göttük. — Hogyan kell ezt érte­ni? — A fiatalok többsége azért kerül állami gondozás­ba. mert a szülők alkalmat­lanok voltak a nevelésükre. Később sem igen változtat­nak magatartásukon. Éppen ezért rájuk' csak elvétve le­het számítani. Ki kell építeni egy olyan társadalmi hátte­ret, amelyre a fiatal a gon­dozás megszűnése után tá­maszkodhat. Erre nagy szük­ségük van ezeknek a fiata­loknak. A munkahelyek, az ifjúsági szervezetek és a pártfogók támogatják' őket a beilleszkedésben. — Milyen munkát vé­geznek a társadalmi párt­fogók? — A társadalmi pártfo­gók zömmel pedagógusok, szocialista brigádok, munka­helyek és a szakszervezeti bizottságok vezetői, elvétve ifjúsági vezetők' is akadnak közöttük. Náluk nélkül a sokrétű, fiatalokat támogató tevékenységnek mi se tud­nánk eleget tenni. A társa­dalmi pártfogók nagymérték­ben hozzájárulnak a sike­rekhez. önkéntes munka ez. Olyanok vállalkoznak rá, akik szívügyüknek tekintik' a fiatalok nevelését. Mondha­tom, hogy megyénkben nagy odaadással tesznek eleget társadalmi megbízásuknak. — Végezetül hallhat­nánk-e néhány szót arról, hogy milyen hatásfokkal működik megyénkben a családgondozás? — A pártfogóink a taná­csok gyámhatóságaival kar­öltve végzik tevékenységü­ket, így a családgondozást is. Az esetek többségében az utógondozás sikere a család belső kapcsolatára vezethető vissza. A gyors és teljes si­kerrel járó pártfogói munka, legyen az elő- vagy utógon­dozás, a család talpraállá- sán, összefogásán múlik. Megértik-e, hogy a pártfogó nem a családi életbe akar beavatkozni, hanem a fiatal­nak akar segítséget nyújtani a kritikus időpontban. Ott, ahol a család, a szülők tá­mogatják a pártfogót, az eredmény sem marad el. Családgondozói munkánk so­rán arra törekszünk, hogy a szülők, a családtagok ne for­dítsanak hátat a kisiklott életű fiatalnak. Továbbá fel­adatunknak tekintjük a csa­ládi kapcsolatok ápolásának' elősegítését, főleg az albér­letben élő fiataloknál. Ösz- szegezve a tapasztalatokat; megyénkben eredményesen tevékenykedik a pártfogói rendszer. Serédi János Fotó: Fazekas László

Next

/
Thumbnails
Contents