Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-23 / 94. szám

NÉPÚJSÁG 1982. április -23., péntek Országos tanácskozásra készülnek Megyénk újítói — régi gondjaikról Ha' nem számítjuk a fel­tétlenül vizet, elárasztást igénylő rizstelepeket, me­gyénkben 16 ezer 200 hektár az öntözésre berendezett te­rület. A múlt évben ennek kevesebb, mint felére juttat­ták ki a termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok az életet adó, mesterséges csa­padékot. Hogy miért? Sokan azzal érvelnek, hogy drága az öntözés, ára nem térül meg a vele elérhető terméstöbbletben. Mi taga­dás, van némi igazuk az így magyarázkodó szakemberek­nek. Hiszen nemcsak a víz díja, az energia, hanem az egyes gépek ára is jelentő­sen emelkedett a múlt év­ben. Az azonban mégis fur­csa, hogy a vizet leginkább megháláló kertészeti növé­nyeknek mindössze nyolc százalékát öntözték a megye üzemei. Szakmai berkekben is elismert tény, hogy leg­inkább e növények termé­sét, jövedelmét növeli meg az időben kapott csapadék. Különösen a múlt év száraz tavasza és nyara tette volna indokolttá ezt a mégoly drá­ga beavatkozást. De valóban ennyire drága az öntözés? A vízkijuttató berendezé­sekkel bíró üzemek öntözési költségszerkezetében a fizet-i nivaló hatvan százalékát te­szik ki az állandó költségek. Ezt akkor is kiadják, ha nem használják a már megvá­sárolt berendezéseket. Ügy is mondhatnánk: ha használja az üzem, ha nem, akkor is terhelik berendezéseik a ter­melés költségeit. Tegyük hozzá: olyan hely­zetben sajnálják sokan kiad­ni a fennmaradó 40 száza­léknyi változó költséget, ami­kor országosan és megyénk­ben is egyre magasabb szint­re jutottak az agrotechnika megvalósításában. Magya­rán: a talajművelés, táp­anyag-gazdálkodás területén mind többet közelítik az op­timális színvonalat. Nincs messze az az időszak, ami­kor a termelésnövelésnek ép­pen a víz hiánya szab ha­tárt. Ezt támasztják alá a mind gyakrabban napvilágra ke­rülő tudományos előrejelzé­sek is: a távprognózisok sze­rint a jövőben gyakrabban számíthatunk hosszú, hideg telekre, és ezt követő meleg, száraz, nyári napokra. En­nek az utóbbi években min­denki tapasztalhatta a jeleit. S ha így van, miért ne ké­Az elmúlt esztendőben a ke- vermesi Lenin Termelőszövetke­zet igen szép eredményeket ért el. Bár a közös gazdaság föld­jei jó minőségűek, azt mégis tudni kell, hogy időről időre meggyűlik a baja a belvízzel — tavaly 500 hektárját károsította a belvíz — ezenkívül gondot okoz a vezetésnek a nyereséget növelő ipari melléktevékenység meghonosítása, miután a köz­ség viszonylag távol esik me­gyénk ipari településeitől. A gondok közé sorolható ma már az is. hogy az idősödő gaz­dák közül egyre kevesebben vállalkoznak a háztáji marha­tartás nem könnyű munkájára, így történhetett, hogy az egy évvel korábbi 500-zal szemben 1981-ben már csak 258 hizómar- hát vehetett át a portákról a termelőszövetkezet, s ez a szám az idén várhatóan tovább csök­ken. Nem jelenti ez viszont azt, hogy Kevermesen most már fokról fokra visszaesik a ház­táji gazdálkodás, hiszen a gaz­daság tavaly is 624 kisüzemmel állt szerződéses viszonyban, amelyekből összesen 5 ezer 135 sertést vásárolt föl, s az idei szerződések szerint tovább nö­vekszik a sertéstartási kedv a községben. A háztáji ágazat égyébként a múlt évben 27 mil­lió forintos forgalmat bonyolí­tott, ami másfél millióval ha­ladta meg a megelőző évi ár­bevételt. A tsz kilenc hónap alatt több mint kétmillió forint értékű tápot adott ki a gaz- dáknak saját takarmányboltjá­ból. A Lenin Tsz — éppen az ipari melléküzemágak hiányában — az alaptevékenység két főágazatá­ban, a növénytermesztésben és az állattenyésztésben igyekszik minden tartalékot megmozgatni, és így előbbre lépni. A három szülhetnénk fel, hogy te­gyünk a természet szeszélyei ellen? Például azzal, hogy vállalkozunk az öntözésre — annak viszonylagos drágasá­ga ellenére? Pár hete öntözési tanács­kozásra gyűltek össze Szarvason a két „szomszéd- vár”, Békés és Csongrád me­gye öntözési szakemberei, a megyék mezőgazdaságának irányítói, kutatók és terme­lési rendszerek képviselői. A kutatásban dolgozók meg­erősítették az öntözést igen­lőket. Tudományosan igazol­ták, hogy a takarmánynövé­nyek és a kérdéses jövedel­mezőségű zöldborsó is meg­hálálja a bő vízellátást. Ki­mutatták azt, hogy a cukor­répa cukortartalma sem csökken hatására. Egyben biztatást adtak a mestersé­ges vízellátás fokozásához. A Kukorica- és Iparnö­vénytermelési Együttműkö­dés, a KITE szakemberei en­nél valamivel többet, konk­rét javaslatot is tettek. Ko­rábban megegyeztek az ócsai Vörös Október Termelőszö­vetkezettel, amely olcsó, min­den kultúrában felhasznál­ható öntözőberendezés szál­lítására vállalkozott. Neve­zetesen: olyan több száz mé­ter hosszú, csévélhető, mű­anyag csöveket gyárt, ame­lyeket kilyuggatnak, és így vízkiosztásra alkalmassá tesznek. A csövek hosszúsá­ga miatt nem kell külön ön­tözési csatornákat építeni, így nem csak megvásárlá­suk, felhasználásuk sem drá­ga. „Bevetésükkel” igénybe vehető a megépült, de pénz­hiány miatt egyelőre tovább nem bővíthető NK XIV-es csatorna vize. Hogy mekko­ra sikerrel, az az idén dől el az üzemekben. Napjainkban, amikor hű­vös, csapadékos az időjárás, s a vízhiányra senki sem panaszkodhat, korainak tűn­het az öntözésről beszélni, írni. Mégsem az, hiszen ha nehezen is, de közeleg a nyár, a döntés ideje, hogy öntözzünk-e, vagy sem? Az említett tanácskozáson az igenről próbálták meggyőzni az üzemi szakembereket. Akik mellette érveltek, biz­tattak, tudják azt is, hogy nem dönthetnek helyettük. Nemcsak, mert nem felada­tuk, hanem mert az „igent” vagy „nemet” mondók ma­guk viselik ennek követkéz­és fél ezer hektáros szántónak jó kétharmadát szenteli a gabo­naprogramnak: az idén 1200— 1200 hektáron termesztenek bú­zát, illetve kukoricát. A most 300 hektáron vetett cukorrépa 1981- ben több mint 15 százalékos cukortartalommal 51 tonnát ter­mett hektáronként, átlagban. Az állattenyésztésben a szö­vetkezet folyamatos karbantar­tással, fejlesztésekkel igyekszik a kor követelményeihez igazod­ni. A sertéstelepen a rekonst­rukciós munkák eredményeként javítani tudtak az általános ál­lategészségügyi és takarmányo­zási körülményeken, feltétele­ken, s így az idén már képesek lesznek növelni a hústermelést is. 16 ezer sertés értékesítését előirányozva. A szarvasmarha­tartásban az előző évinél 26 szá­zalékkal bővült tejértékesítés hozott hárommillió forintos többletbevételt, s ezzel együtt az állattenyésztés egésze kilenc­millióval szárnyalta túl árbevé­teli tervét egy év alatt a tsz- ben. A tsz a karbantartások mellett természetesen nem mondhat le a szinten tartó, szintnövelő je­lentősebb beruházásokról sem. Különösen igaz ez a gépállo­mányra vonatkoztatva. Egyrészt a cukorrépatermés betakarítását kell veszteségmentessé, bizton­ságossá tenniük, ehhez új kom­bájnt szeretnének beszerezni, a gabonatermesztés fejlesztése pe­dig nagy teljesítményű Claas- dominátorok vásárlását teszi szükségessé. Folytatják a ser­téstelep korábban megkezdett bővítő felújítását, és a tehené­szeti telepen is újabb férőhe­lyeket építenek. Mindent egy­bevetve a kevermesi Lenin Tsz 1982- ben gépek vásárlására 14 és fél millió't, építésre mintegy négymillió forintot fordít a ter­vek szerint. K. E. P. D cserepes növények átültetése A cserepes növényeknek nagyon kis mennyiségű ta­laj áll rendelkezésre, azért időközönként át kell ültet­ni. Erre akkor kerül sor, ha a növények' a 'rendelkezésre álló talajt már gyökerükkel átszőtték. De befolyásoló té­nyező lehet, ha leromlott a talajszerkezet, elfogyott a tápanyagtartalma vagy sza­porítani kívánjuk a növényt. Amennyiben továbbra is abban a cserépben hagyjuk a növényeket, a növekedés­ben és a fejlődésben visz- szaesnek, esetleg az alsó le­veleiket ledobva, részben az abból kivont tápanyagból építik fel az új leveleiket. Az erőteljesen fejlődő szo­banövények fiatal korukban minden évben igénylik az átültetést, a friss talajt. A kifejlődött egyedek és az edényes növények (mint pl. a leánder stb.) nem igénylik olyan gyakran. Az átültetés másik szabá­lya az időpontra vonatkozik. Ez akkor történjen, amikor a növények hajtani kezde­nek, többnyire tavasszal. Ek­kor a lakások még elég me­legek, gyorsabban megindul az új talajban a gyökerese- dés, illetve a növények nö­vekedése, kevésbé esik visz- sza a növény a fejlődésben. Az átültetéssel egy időben egyéb munkákat is el kell végezni. A felnyúlt, megko­paszodott szárú növényeket visszavágjuk. Ezt egy rügy vagy egy íz (nodusz) felett végezzük. Levágjuk az elszá­radt levélvégeket, a túlbur­jánzott gyökérzetet, az el­halt gyökérrészeket. Az átültetés első szakaszá­ban előkészítjük az üres cse­repet és a földkeveréket. A cserepet előző nap beáztat­juk tiszta vízbe. A földkeve­rékek kiválasztásánál a nö­vény igénye mérvadó, amire a szakkönyvek és virágüz­letek adnak tanácsot. Ma már úgynevezett egységföl­dek vannak forgalomban, amelyeknek az alapja a tő­zeg. Ezenkívül agyagot is kevernek hozzá, ami a táp­anyagfelvételt és -leadást se­gíti elő. Amennyiben meggyőződ­tünk az átültetés szükséges­ségéről, az átültetés folya­mán a következőkre legyünk figyelemmel: az átültetést megelőző nap öntözzük meg a növényt. Az átültetéshez készítsük oda a földkeveré­ket és a másik cserepet. Az átültetés technikája a követ­kező: a növény gyökérnya­kát (a talaj feletti részét) a baj kezünk középső és muta­tóujja közé fogjuk, majd jobb kézzel megtartva a cserepet, fejjel lefelé fordít­juk. A cserép szélét egy ke­mény tárgyhoz (az asztal széléhez) ütögetjük, amíg a földlabda el nem válik a cserép falától. Ezután a régi földlabdáról eltávolítjuk a felesleges föl­det, vigyázva arra, hogy a gyökerek ne sérüljenek. Az új cserép a réginél kb. két cm-rel nagyobb legyen. A cserép alján levő lyukra egy összetört cserép darab­ját tegyük, ami biztosítja, hogy a lyuk nem tömődik el, és a fölös víz elfolyhat. He­lyezzük1 bele a földlabdát, majd szórjuk körül friss földdel, az ujjunkkal nyom­kodjuk meg, vigyázva arra, nehogy a gyökerek sérülje­nek. Ügy töltsük tele a cse­repet földdel, hogy az öntö­zővíznek mindig maradjon hely. Kezdetben ritkábban ön­tözzük', amíg az új gyökerek képződése meg nem indul. Az átültetett növényeket me­legebb helyre állítsuk, és védjük a közvetlen napfény­től. Kedvező a cserepek köz­vetlen melegítése. Ebben az időszakban ne trágyázzunk, de annál gyakrabban nedve­sítsük meg a leveleket. Ültetés után a növényeket 2—3 hétig zártan tartjuk, amíg a hajtásfejlődés újra megindul. Dr. Fodor Béla Az újítók és feltalálók május 15-re összehívott ötö­dik országos tanácskozására készülődve megyénk üzemei­ben és vállalatainál megtar­tották azokat a helyi tanács­kozásokat, amelyeken az „ötletgazdák” az újítómoz­galom eredményeit és fel­adatait elemezték. A Szak- szervezetek Békés megyei Tanácsának apparátusa a vállalati tanácskozások szer­vezését közvetlenül is segí­tette, és figyelmmel kísérte, s ennek alapján összegezte azokat a tapasztalatokat, amelyek általánosan is se­gíthetik a nagy jelentőségű alkotó tevékenység fellen­dítését. Erről Balázs János, az SZMT közgazdasági osz­tályának főmunkatársa a következőket mondja: — Egy korábbi időszakhoz képest az elmúlt években ugyan egyaránt megnöveke­dett megyénkben a benyúj­tott, az elfogadott és a hasznosított javaslatok szá­ma, amiben jóllehet az is tükröződik, hogy az újítá­sok egyre jobban segítik a vállalati gondok, feladatok megoldását, ennek ellenére azt kell mondanom: nagyon sok tényező akadályozza még az igazi kibontakozást, ami az elmúlt esztendőben egyébként már éreztette is csökkentő hatását a benyúj­tott újítások számának ala­kulásában. — Mi csökkenti legjobban napjainkban az újítókedvet? — A legtöbb tanácskozá­son elhangzott, hogy a műszakiak nem szívesen tesznek javaslatokat, mert azokat sok esetben munka­köri kötelezettségükre hi­vatkozva nem fogadják el újításként. Nagyon kevés helyen alapozzák a javasla­tok eredményének megálla­pítását műszaki számítá­sokra. A -szakvélemények beszerzése általában nehéz­kes, hosszadalmas, mert a szakvéleményező és az újí­tás hasznosításáért felelős személy gyakran ugyanaz, aki ráadásul szakmai fél­A Mecsek hegyei között fekvő Pécsi-tóban, amelyet országszerte a „harcsák ta­vaként” emlegetnek a hor­gászok, kapitális méretű ra­gadozóhalak élnek. Mivel te­temes kárt okoznak az érté­kes halállományban, a tó kezelője — a MOHOSZ Ba­ranyai megyei intéző bizott­sága — ösztönzi a horgászo­kat a bajuszos rablók kifo­gására. A hetvenes évek kö­zepén prémiumot tűztek ki: tékenységből, érdektelen­ségből vagy kényelmesség­ből nem támogatja az új megoldások érvényre jutta­tását. Az is előfordul, hogy az újítási ügyintéző szak­mailag nincs is fölkészülve feladatára, vagy ha mégis, akkor az újítási szabályzat a hézagos. Más esetben az újítás bevezetésének, széles körű elterjesztésének felté­teleit nem tudják megte­remteni. — Ezek az áttalános meg­állapítások, mit panaszol­tak túl ezeken, maguk az újítók az említett tanácsko­zásokon? — Csak felsorolásszerűen: lassú az újítások elbírálása, az újítási feladattervek ké­sőn és szűk körben válnak csak ismertté, alacsonyak a kitűzött díjak, magas viszont az eszmei alapon díjazott újítások száma, s ezek egy­általán nem ösztönző mér­tékűek, hiányos a propa­ganda, és nem részletezik az estleges elutasítások okát. — Hangzottak-e el építő javaslatok is a kifogások és panaszok mellett? — El kell mondanom, hogy ezeken a tanácskozá­sokon sem tagadták meg magukat az újdonságok szü­lői. Egy-egy felvetett gond­ra mindjárt többféle megol­dással is előhozakodtak, módszereket ajánlottak egy­másnak. Többek között, hogy a vállalatok havonta tegyék közzé a benyújtott és elfogadott javaslatok listá­ját, ismertetőjét. Van ahol külön innovációs bizottság megalakítását tervezik az újítások gyors hasznosításá­ra, elterjesztésére, másutt a főmérnök tart hetente-két- hetente konzultációt a szak- szervezeti bizottság újítási felelősével együtt az újí­tóknak, több vállalatnál nö­velni fogják az újítók ta­nácskozásának gyakoriságát, és az is szóba került, hogy érdemes lenne egy-egy je­lentősebb újításhoz patro- nálót kijelölni, aki annak minden tíz kilogrammnál na­gyobb súlyú harcsa zsákmá­nyul ejtője egy évre szóló területi jegyet kapott ingyen az intézőbizottságtól. Ebben az évben megszűnt a premi­zálás. Az ok: a jutalmazási rendszer elérte a célját, or­szágszerte népszerűvé tette a Pécsi-tavat és a harcsahor­gászatot. Az elmúlt évek so­rán legalább 50 nagy har­csa került eddig horogra a Pécsi-tóban, összsúlyuk meg­megvalósításáig segítené az újítókat. — Az elhangzottak alap­ján miben lehetne össze­gezni a legfontosabb teen­dőket az újítómozgalom megújításában? — Mindenképp érdemes az országos tanácskozásnak megfontolnia, hogy kezde­ményezze majd a „munka­köri kötelesség” feloldását a mozgalomban. Szorgalmazni érdemes azt \is, hogy ala­kuljanak vállalati gazdasági munkaközösségek az újítá­sok megvalósítására. Azután előbbre vinné az ügyet, ha a vállalat már akkor fizet­ne az ötletért, amikor azt elfogadja, mert jelenleg na­gyon úgy néz ki, mintha az újdonság hasznosítása csak az újítóknak állna érdeké­ben. Végül — kilépve az üzemi keretekből — az el­fogadott találmányok, sza­badalmak, jelentősebb újí­tások széles körű elterjesz­tésére a vállalatokat a hosz- szos utánjárástól megkí­mélő országos vagy ágazati szervezetet kellene létrehoz­ni. — Ezeket a javaslatokat viszik tehát megyénk kül­döttei a május 15-i országos tanácskozásra, amely elé ezek szerint jogos várako­zással nézünk. — Feltétlenül. A vállalati tanácskozásokon felszólaltak is rendkívül időszerűnek ítélték meg az országos ta­lálkozást, mivel a megelő­zőt, a IV.-et még 1974-ben tartották meg. Az elősorolt, megoldásra váró kérdések pedig előrejelzik, hogy az országos tanácskozás sokat tehet az újítómozgalom — napjaink nélkülözhetetlen termelőerejének — fellendí­téséért. Hogy nem kevésről van szó, azt bizonyítja az a tény, mely szerint megyénkben tavaly 446 javaslattevő 3326 olyan újítást nyújtott be, amelyből 2042-t el is fogad­tak, 1767-et pedig már hasz­nosítottak is. haladta az ezer kilogram­mot. A zsákmányt ejtők többsége baranyai horgász volt, de számosán akadtak köztük az ország más tájain élő emberek is. Az intéző- bizottság továbbra is kívá­natosnak tartja a harcsaál-_ lomány gyérítését. A Bara-’ nya megyei intézőbizottság szívesen látja a harcsázni kívánó horgászokat a Pécsi­tavon, és azt a kedvezményt nyújtja számukra, hogy a horogra akadt harcsákat nem számítják bele a kifo­gott halak számába, meny- nyiségébe. Egyre nagyobb az érdeklődés a CB-rádiók iránt. Ezért az osztrák Elmc-Erlach cég bemu­tatta gyártmányait Miskolcon. A különféle rádiók mellett antennákat, tápegységeket és mé­rőműszereket is hoztak kiállításukra. Miskolc után az ország több városában is rendeznek CB-bemutatót (MTI-fotó: Herényi László felvétele — KS) ményeit. M. Szabó Zsuzsa Tsz-mozaik Kevermesröl Kőváry E. Péter Ragadozó halak a Pécsi-tóban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents