Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-17 / 89. szám

1982. április 17,, szombat Finomításra szorul az ötnapos oktatás A termelőüzemekben, hi­vatalokban már meg is szok­ták az ötnapos munkahetet. Fél év múlva pedig már el sem tudják az emberek más­képpen képzelni életrendjü­ket. A magyar közoktatás azonban még most készül az átállásra. Sok nehézséggel, zökkenővel, megoldatlan kér­déssel, küszködve. Biztos pont számukra csak egy van: az 1982 83-as tanévben az or­szág minden oktatási intéz­ményében megkezdődik az ötnapos tanítás. Országos, megyei tapaszta­latok azért már vannak, hi­szen csak Békés megyében 6 óvoda, 13 általános iskola, egy kisegítő és egy gyógype­dagógiai iskola, 8 középfokú intézmény vesz részt ebben a tanítási évben az új mun­karend kipróbálásában. Elsőként a Gyulai 1. szá­mú Általános Iskolába láto­gattunk el, hogy az ötnapos munkahét eddigi tapasztala­tairól tájékozódjunk. A fel­tárt gondok, megoldatlan kérdések mellett is pedagó­gus, diák, szülő egyöntetűen jónak, hasznosnak tartja az ötnapos munkarendet. Ter­mészetesen úgy és akkor, ha a kipróbálás során felmerült tisztázatlan kérdéseket meg­felelően megoldják. KÉRDŐJELEK AZ ÓRATERVBEN A gyulai 1. számú iskolába 748 kisdiák jár, akiket -42 pe­dagógus tanít. Az iskola ének-zene ‘tagozatos, és har­madik osztálytól második idegen nyelvként eszperantót tanulhatnak a gyerekek. Mindezt éppen az ötnapos munkahét óraterveinek kap­csán szükséges megemlíteni. Hiszen a tagozatos osztályok­ban a magasabb óraszám miatt több gondot okoz az új tanítási rend. Az iskola igazgatója. Do­mokos Imre, és helyettese, Görgényi Gáborné órákon át tartó türelmes magyarázga- tása kellett ahhoz, hogy va­lamennyire is eligazodhas­sunk a központilag kibocsá­tott óratervtervezet, s az ál­taluk megvalósított gyakor­lat között. Iskolájuk három harmados tanévbeosztás alapján dolgozik. Ez azt je­lenti, hogy háromszor válto­zik egy évben az órarend. Mivel az iskola tanulói — igény hiányában — nem vesznek részt az őszi köz­hasznú munkában, az ötna­pos munkarend mellett is teljesíteni tudja az iskola az előírt óraszámokat, mégpe­dig a hagyományos utolsó tanítási napig. Ezért vetették fel az iskola vezetői, hogy hasznos lenne a tanév rend­jét rugalmasabban ,kezelni. Hasonlóképpen mereveknek találják a tantervi óraszá­mok jelenlegi meghatározá­sát. A tagozatos osztályok­ban pedig — de az összevont osztályoknál is, mint például Máriafalván — a jelenlegi óraszám szinte megoldhatat­lan probléma elé állítja az iskolát. A tagozatos osztály­ba, járó gyerekeknek 10 nap­ból kilencszer van naponta 6 órájuk. Sőt. a reggeli 7 órás kezdés sem ismeretlen. Az ötnapos oktatással 32- ről 38-ra nőtt a tanítási he­tek száma. Az óratervi taní­tási órák száma pedig nem nőtt., Ez azt jelenti, hogy csökkent a pedagógusok túl­órája, sőt, most olyan fel­adatokat is ellátnak kötelező óraszámban, amiért koráb­ban túlóradíj járt. így az 1. számú általános iskolában havi átlagban 130 forinttal csökkent a pedagógusok ke­resete. A MEGVÁLTOZOTT ÉLETRITMUS Érdemes még a gondok kö­zött megemlíteni, hogy az ötnapos munkarend miatt csökkent a szaktantermekben tartható órák száma, ami a korábbiakhoz képest vissza­lépést jelent. Ugyanez vonat­kozik a tornateremre is, aho­va nem egyszer két osztály­nyi gyereket is kénytelenek bezsúfolni. Az alsó tagozato­soknak ezek után már ter­mészetes, hogy nem jut hely a tornateremben. — Nincsenek-e a pedagó­gusok és a gyerekek az új munkarendben túlterhelve? — térünk rá a közvéleményt is nagyon izgató kérdésre. — Az ötnapos munkahéttel nyilvánvalóan intenzívebb munka jár. De világosan kell látni — hangsúlyozza az igazgató —, hogy a fokozot­tabb munkatempót nem le­het egyértelműen erre hárí­tani. Hiszen az új tantervek­re történő áttérés maga is elég feladatot ad. A pedagó­gusnak ismerkedni kell az új tananyaggal, módszerek­kel. A kezdeti időszakban éppen a tananyagban való eligazodás jelentette a legna­gyobb gondot. S ez a kettő együtt valóban komoly meg­terhelést jelent pedagógusa­inknak. * A félév során mértük a gyerekek teljesítményének alakulását, munkafegyelmét. Megfigyeltük, hogy az ötö­dik, hatodik órán és a hét végén jelentkezik a termé­szetes fáradás, de alig na­gyobb mértékben, mint az elmúlt esztendőben. A hét-' fői készülésről pedig igen változatos, általánosításra aligha alkalmas képet kap­tunk. Hiszen a gyerekek fel- készültsége sokban függ a szülők hozzáállásától, a tan­anyag nehézségi fokától. A VARÁZSSZŐ: SZIGORÚ SZERVEZÉS Az ötnapos munkarend az iskolai élet jóval ^zigorúbb, fegyelmezettebb szervezését követeli meg. Ezt tették a Gyulai 1. számú Általános Iskolában is. Egyrészt az óra­rendek készítésekor igyekezz tek a lehetőségekhez mérten biztosítani a tanárok és ta­nulók naponkénti egyenletes megterhelését. Ez az alsó ta­gozatban könnyebben meg­valósulhatott, míg a felső tagozaton a sokfajta megkö­töttség gátat szabott e törek­vésnek. Nagyon fontos do­log a diákok tanítási órán kívüli programjainak pontos megszervezése is, hogy le­Zsúí'oltak a szaktantermek Fotó: Fazekas László gyen elegendő idejük az ön­álló tanulásra, a másnapi felkészülésre. Ezért — mint Domokos Imre mondotta — a tanulmányi munka védelmé­ben hétfő helyett péntekre tették az úttörőnapot. Ekkor kerül sor a csapat-összejöve­telekre, a raj- és őrsi prog­ramokra, valamint a tömeg­sportra is. A napközi ottho­nok rendjét az órarendekhez igazodva alakították ki, s a napközis tevékenységben a tanulmányi munkát helyez­ték előtérbe. Az iskolai értekezleteket is pontosan, terv szerint tartják meg. A feszített tempó miatt szinte lehetetlen is lenne a kialakított munkarendet megváltoztatni. VÉLEMÉNYEK Megkérdeztünk néhány pe­dagógust és felső tagozatos diákot arról, milyen válto­zást hozott életükben az öt­napos munkarend. Dr* Pet- róczki Jenöné csapatvezető a következőket mondta:- —Na­gyon jól bevált az a rend­szer, hogy az úttörőfoglalko­zásokat pénteken tartjuk. G. Rodari meséje színpadon: Hagymácska Húsz évvel ezelőtt láttam először a televízióban Hagy­mácska történetét. Akkor, abban a televíziós hangvé­telt, formákat kereső idő­szakban a Katkics Ilona ál­tal rendezett mesejáték nagy sikert könyvelhetett el ma­gának. Hagymácskát a szí­vükbe zárták a gyerekek, de a felnőttek is szívesen néz­ték. hiszen a történet naiv bája, a fölbemászó muzsika és néhány szereplő pompás játéka mindenkit megraga­dott. Az időben pedig — ami­kor még a szünetjelet is néztük a televízióban — nagy szó volt, ha egy-egy műsor különösen kiemelkedett a többi közül.. Aztán Hagy­mácska elbúcsúzott tőlünk, lehet, hogy újabb kalandok­ra indult, mindenesetre hosz- szú álomba szenderedett. Ké­sőbb — pár éve talán — megismételték, és csodák- csodája, a régi mese újra frissen ragyogott, és újabb generációk mesevilágát gaz­dagította. Ilyen „előtörténet” után már nem is meglepő, hogy Hagymácska betoppant a Jókai Színház színpadára, el­énekelte a maga mókás-csi­bész belépőjét, és nekilátott, hogy megkeresse a csalókat, a gonoszakat, akikből — ott a mesében is — gyorsan ta­lált vagy fél tucatot... Üde, lendületes, tiszta és szép előadást produkált a Jókai Színház gyermekszín- háza; Nem vitás, hogy anya­gi koprodukcióban a televí­zióval, es jó néhány televí­ziós művész közreműködésé­vel ez a színpadi Hagymács­ka igencsak színvonalasra sikerült. (A díszleteket a fe­Ahna mester és Hagymács­ka: Csiszár Nándor Geszty Glóriával Fotó: Veress Erzsi levíziós Nagy Sándor, a jel­mezeket az ugyancsak tele­víziós Kovács Margit tervez­te.) És az előadás? Katkics Ilona érdemes művész ren­dezői varázspálcája nyomán felszabadult a színészi játék, tapintható a színpadi öröm. és ennek eredménye a gye­rekeknek felejthetetlen, a felnőtteknek emlékező mese­játék-másfél óra. Még akkor is az, ha a rendezőnek — láthatóan — megalkuvások­kal kellett szembenéznie, már ami a szereplőgárdát il­leti. hiszen az kiáltóan esik szét hivatásos színészekre és amatőrökre, akik a színház égisze alatt tevékenykedő stúdióból kerültek mély víz­be. Hogy mit ér egy ilyen stúdió, arról ezen a helyen nem alkalmas eszmét cserél­ni,.- csupán annyit jegyez­nénk meg, hogy semmikép­pen sem annyit, hogy áz utóbbi időkben a színészi mesterséget ismerő, tehetsé­ges művészek számára is ne­héz feladatok egy részével ezeket a bukásaikban vétlen fiatalokat bízzák meg. így történt például, hogy a Hagy­mácska Mesélője, Eprecské- je. Vakondokja — de a töb­bieket is sorolhatnánk —, csak küszködött feladatával, és az iskolai színjátszás szín; vonalára rángattak le egy- egy jelenetet. Jó lenne ezen elgondolkozni, a helyére ten­ni a stúdiót és annak tag­jait. Szerencse, hogy ezek a megalkuvások mégsem bizo­nyultak döntőnek, mert a kvalitásos művészek azonnal segítettek minden megbi­csaklott pillanatnál. (Más kérdés, hogy jó lesz-e ez így a televízió képernyőjén, hogy nem kellene-e egy-két megfelelőbb szereplővel to­vább erősíteni az együttest?) Mint említettem, Katkics Ilona újbóli találkozása G. Rodari Hagymácskájával (melyet Tarbay Ede fordított és alkalmazott színpadra, Békés József további igazí­tásaival) a békéscsabai gyer­mekszínházban — a kézen­fekvő nehézségek ellenére — üde, lendületes, tiszta és szép előadást hozott. Katkics Ilo­na végig tudja, hogy gyer­mekeknek játszik, nem bo­nyolít túl semmit, színpadán minden érthető, és egymás­ból következik. Nincsenek modernkedő bukfencek, itt csak egy kis. csibész kölyök van. aki börtönben sínylődő apjától azt kapja élete út- ravalójául: „Menj el a világ­ba Hagymácska, alaposan nézz körül, jól figyelj min­den csalóra, és tudni fogod, hogy mit kell tenned!" Hagy­mácska elindul, jó kedvű, vi­dám, énekel, táncol, de azért nyitva a szeme-szíve: a csa­lókat csalhatatlanul felisme­ri. Ahogyan felismeri Dara­felfújt úrban is, aki a gő­gös Szélzacskó hercegnő nagyhatalmú intézője (úgy is mondhatnánk, hogy rendőr­főnöke). és túljár az eszén. Persze, nem lenne mese a mese. ha ez ilyen könnyen menne, ha Hagymácska szem- villanása is elegendő lenne a győzelemhez. De, hogy nem elég, nem kerülheti el a börtönt sem, ahonnan azonban furfangosan kisza­badul, és a' diktátor Cukor- rúd herceg elleni lázadás élére áll, hogy — és itt a legbájosabb a mese — győz­zön a jó, az igazság, az, amit nagyon sokan akarnak... Minden a helyén van Kat­kics Ilona rendezésében, melyből ellenállhatatlanul sugárzik á gyermekek sze- retete, a gyermeki lélek ma­gas fokú ismerete, a mese erejében való hit, hogy me­se nélkül nem lehet teljes gyermeki élet. Kevés lenne azonban csak a rendező, ha nem lennének ott mellette színészei, a szereplőknek az a döntő része, akik okkal és joggal lépnek „a világot je­lentő deszkákra”. A címsze­replő, Hagymácska: Geszty Glória. A fiatal színésznő évek óta tagja a színház tár­sulatának, és íme. vele is az történik, ami sok más pá­lyatársával megtörtént: egy- szercsak jön egy szerep, jön egy, rendező, aki a szerepet és a színészt összeálmodja, és kiderül: nem is álom az, ha­nem valóság! Hol volt eddig Geszty Glória, és miért nem figyeltek rá jobban? Amikor Jókai Arany emberében elő­ször jött be a csabai szín­padra. és megcsinálta a rá­osztott. karakteres kis figu­rát, sokan felkapták a fejü­ket. Ki ez a lány>? Áztán kö­vetkeztek a két mondatok, •majd újabb két mondatok, és egyszerre csak ez a főszerep, és a letagadhatatlan siker, aminek el kellett érkeznie. Most itt van. és meghatároz­za az egész, előadás tónusát, körülötte felszikrázik a leve­így a gyerek lényegesen ol- dottabban viselkedik, nem izgul a másnapi felkészülés miatt. Igaz, zsúfoltabbak let­tek a napjaim, de a hétvé­geken lényegesen többet tu­dok foglalkozni a két kis­gyerekemmel, s természete­sen a felhalmozódott házi munkával. Bevallom, eleinte attól féltem, hogy a szabad szombatok helyes eltöltése érdekében a programok meg­szervezése majd a pedagógu­sokra. vár. Nem így lett. Szigeti Istvánná, az iskola párttitkára három gyerek édesanyja. Naponta átlagban 4 órája van, de a délutánjai zsúfoltabbakká váltak. A kollégák nevében szólva megemlítette, hogy a komp­lex továbbképzésre járó pe­dagógusok napi megterhelése túlzott. Mint osztályfőnök pedig úgy érzi, hogy a gye­rekek most sem kapnak több leckét hétfőre, mint azelőtt, s a többség becsülettel fel is készül. A pedagógusok meg­terhelését szerinte inkább az okozta, hogy egyszerre érte őket az új tantervek beveze­tése és az ötnapos munka­hétre történő átállás. A fe­szítettebb munkatempó vi­szont megköveteli a tanítási órák teljes védelmét. Nehéz lenne mind a 17 kis­diák bőséggel áradó vélemé­nyét visszaadni. Inkább csak összegzésre vállalkozhatunk. A tagozatos osztályba járó gyerekek többsége megterhe- lŐnek érzi a napi 6 tanítási órát. Az egyik kisfiú úgy fo­galmazott: — Egész héten hajtanom kell. hogy hét vé­gén szabad lehessek. Szerencsére a gyerekek többsége — legalábbis azok, akikkel beszélgettünk — tú­rázással. rokonlátogatással, a ház körüli teendőkkel tölti szabad idejét. Persze, van közöttük, akit túlzottan is szabadjára engednek, meg olyan is, aki a hétvégeket a televízió előtt tölti. De egy­ben mindnyájan egységesen nyilatkoztak: nagyon örülnek a szabad szombatoknak. S a megkérdezettek közül senki sem tartott igényt az iskola által szervezett szombati programokra. B. Sajti Emese gő, mindenki érte szurkol, mert csibész, mert okos. mert bájos, mert — színész. Hogy szokatlanul többet írtunk ró­la, annak' egyszerű oka: jó érzés ^csodákkal” találkozni, és az még jobb érzés, ha a tehetség utat tör magának. De ez az úttörés — ahogyan a nagy színházi szakember, Beöthy László mondta — nem megy segítség nélkül. Hát most jó helyen segítettek. Geszty Glória mellett pi­rosra tapsolhatjuk a tenye­rünket Csiszár Nándor eset­len-kedves Alma mesterének. Géczi József Körte mesteré­nek, a most is stílusos Vaj­da Mártának, a kitűnő For­gács Tibornak; Széplaky Endrének, aki egyetlen gesz­tussal is képes érzékeltetni az ellenfelet, a csaló gonosz­ság körmönfontságát; a pi- perkőc Bonbon ügyvédnek, akit Kárpáti Tibor kelt élet­re. újabb színészi oldalát be­mutatva, és kijár az elisme­rés Nagyidai Istvánnak (Bá­ró Kolbászvég) és Hodu Jó­zsefnek (Gróf Szalonnavég) is. Ügyes Csudái Csaba Ka­tonája, ez a feladat nem ál­lította olyan nehézségek elé, mint a más előadásokon rá­osztott szerep. Sajnos, Kővá­ri Judit mint Cseresznyécs- ke kedvetlen is, szürke is. Pedig szépen énekel, de ez kevésnek tűnik ezúttal. Végül a zene! Tamássy Zdenkó muzsikája nélkül ke­vesebb lenne ez az előadás. Tamássy figurákat, helyze­teket jellemez, muzsikája egyszerűen élmény. (Az MRT szimfonikus zenekarából ala­kult együttest Holpert János vezényli.) Legvégül pedig a táncok: Erdélyi Hajnalka ko- <» reográfiái ugyancsak erede-- tien stílusos részei az elő­adásnak. mely mesére vágyó gyermekeink nagy öröme lesz minden alkalommal. Sass Ervin II Keresztapa Tíz eszténdőt kellett vár­nunk, hogy láthassuk a szinte mindenben leg-eket jelentő A Keresztapa, című színes, magyarul beszélő, dupla játszási / idejű ame­rikai filmet. Azt, amely 1972-es elkészülte után vi' lágfesztiválokon aratta a nagydíjakat, amelyik több Oscar-díjat is érdemelt. Amelyről a szakkönyvek is csak elismeréssel szólnak, példaként említve irányza­tok megközelítésére, egy-egy életmű illusztrálására, s amelyek igazáról végre meggyőződhet bárki, akinek sikerül jegyet váltania egy- egy előadásra. A történet közismert, hi­szen néhány évvel ezelőtt folytatásokban közölte Ma­rio Puzo bestseller alapmű­vét a százezres példányszá­mú Rakéta-regényújság. De a történet máshonnan, bár nem teljesen ilyen roman­tikus és néha. szirupos ke* retbe foglalva, hanem vad és gyakran iszonytató tény­szerűséggel is ismert, ne­vezetesen a napi híradások­ból. a terrorizmus, a nem­zetközi bűnszövetkezetek újabb térhódításairól tudó­sító híranyagokból. ' Könnyű fogás lenne amo­lyan napi aktualitású — te­hát a 'felrótt tíz év alatt sem elévült mondandójú — alkotásnak kikiáltani A Ke­resztapát. A tőkés világ zűrzavaros < és nem egyszer társadalmi ellentmondásait kihasználó gengek, klánok és maffiák hatalmon levő politikai hatalmat is a markukban tartó uralma nekünk, szerencsére, itt és most, a kényelmes mozi­széken ülve, csak egy törté­net. Néhány jelenetnél ugyan végigfut a hátunkon a hi­deg, de aztán örömmel nyug- * tázzuk ennek a borzalmas idegenségnek távoli voltát. S amiért mégis közünk van ehhez a nagyszerű, mél­tán hírneves alkotáshoz, az készítőinek,' -szereplőinek személye, teljesítménye. A rendezőt. * Francis Ford Cop- polát éppúgy nem kell be­mutatni a magyar nézőnek, mint például a zeneszerző Nino Rotát. Ilyen átélt, eny- nyire szuggesztív, harmoni­kusan végigvitt és élményt nyújtó alakítást, mint ami­lyet Marlon Brando nyújt a címszerepben, aligha lát­tunk még. De hasonlókép­pen csak felfokozott jelzők­kel illethető a legkisebb fiút játszó Ai Pacino, Kay-t, a feleséget megszemélyesítő Diana Keaton, vagy éppen a család tanácsadójának. Tómnak szerepében Robert Duvall alakítása. Azaz erre a filmre azt kell monda­nunk, hogy „nagy”. Egy­szerre mesteri és finoman csiszolt, a filmes dramatur­gia minden hatásos eszkö­zét illő mértékben, indokkal és a megfelelő pillanatban alkalmazó művészi alkotás, remekmű. Igen, távoli, és idegen, mondhatni egzotikus ez a világ, ez a történet. Nem nagyon értjük. Ez * egyértel­műen lemérhető a vetítések közönségének reagálásaiból. De sajnos, sokunknak ide­gen az olasz, jobban mond­va a szicíliai történelem, is­meretlen a történelem év­ezredei alatt kialakult ven­detta fogalma is, nincs a helyén néhány alapvető közgazdasági-pénzügyi, va­gyis politikai, gazdaságtani összefüggés, törvény. Ezek nélkül pedig aligha élvez-, hető a film nagyszerűségé, aligha érthető A Kereszt­apa. (Képünkön: Élete leg­nagyobb alakítását nyújtja Marlon Brando, mögötte Robert Duvall.) (Nemesi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents