Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-12 / 60. szám
NÉPÚJSÁG ( 1982. március 12-, péntek Művezetők fóruma Az MSZMP Békés megyei bizottságának kezdeményezésére a Szakszervezetek Megyei Tanácsa a közeljövőben megvizsgálja a termelésirányítók élet- és munkakörülményeit. Ennek részeként rendeztek fórumot március '11-én, délelőtt Békéscsabán, az SZMT-székházban. A gyárak, üzemek művezetőit, a szakszervezeti bizottságok titkárait Bordi István, az SZMT titkára üdvözölte. Részt vett a tanácskozás munkájában Kiss Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Vitaindító előadást Bakos József, a Szakszervezeti Elméleti Kutató Intézet főmunkatársa tartott. Elmondotta többek között, hogy nagyon fontos a művezetők helye, szerepe a termelésben, az üzemi demokrácia megvalósításában. Az első minisztertanácsi rendelet 1951-ben, a legutóbbi pedig 1973-ban lépett életbe. Azóta sok minden tisztázódott, de még mindig csorbát szenved a művezetők erkölcsi és anyagi megbecsülése. Magyarországon jelenleg 300 ezer termelésirányító dolgozik, közülük 125 ezer a művezető. Lényeges változás állt be 1965 után, amikor az uótbbiak 70 százaléka kicserélődött. Ma már a művezetők fele 30—35 éves, 50 százalékuk főiskolát végzett. Beszélt a szakmai és az általános műveltség szükségességéről, az emberi kapcsolatok erősítéséről, a személyi példamutatásról, magatartásról. Kétségtelen, a művezető két malomkő között őrlődik. Fentről és lentről nyomás nehezedik rá. Hangsúlyozta : megengedhetetlen, hűgy a művezető beálljon a gép mellé, tolja-hózza a kocsit, javítson, karbantartson. Ilyen luxust egyetlen vállalat sem engedhet meg magának. Szólt a szakszervezeti bizalmiak és a művezetők sokszor nem felhőtlen kapcsolatáról, a szocialista demokrácia gyakorlatáról. A vitában 13-an szólaltak fel,' mondták el véleményüket. Többen kifogásolták, hogy fizetésük, anyagi elismerésük nincs összhangban munkájukkal, felelősségükkel. Hézagos a fegyelmi jogkör, van olyan üzem, ahol nem hagyják a művezetőket önállóan dolgozni. Kiss Sándor a változó, nehezebb körülmények között megvalósítható termelés fokozására hívta fel a figyelmet, amelyben meghatározóak a művezetők. Az elhangzottakat Bakos József összegezte. A tanácskozás Bordi István zárszavával ért véget. S. S. Gádor Emil festőművész képeiből nyílt kiállítás tegnap délután Békéscsabán, a Képcsarnok Vállalat bemutatótermében. A környező valóságra érzékenyen reagáló festő másodszor találkozik a város művészetbarátaival, ezt megelőzően 1975- ben volt tárlata Békéscsabán. Képünkön a művész vendégi i körében Fotó: Fazekas László m Évenként rendezik meg a nyomdaipari szakközépiskolások országos tanulmányi versenyét, melynek március 11—12-én a békéscsabai Tevan Andor Nyomdaipari Szakközépiskola adott otthont. A vendéglátó iskolán kívül a budapesti Ság- vári Endre, valamint a Debreceni Vegyesipari és Nyomdaipari Szakközépiskola diákjai mérték össze tudásukat. Tegnap elméleti ismereteikről adtak számot a diákok, ma pedig gyakorlatból versenyeznek Fotó: Fazekas László fldám György professzor Békéscsabán Tegnap Békéscsabára látogatott Adám György professzor, a TIT Országos Elnökségének elnöke. Délelőtt dr. Kertész Márton, a TIT megyei szervezetének elnöke és dr. Krupa András, a megyei szervezet titkára tájékoztatta a vendéget'a megyében folyó ismeretterjesztő munkáról. Ezt követően a megyei pártbizottságon Várai Mihályné osztályvezető fogadta Ádám professzort, aki később megtekintette a Munkácsy Múzeumot. Délután ügyvezető elnökségi ülésen vett részt a vendég. Dr. Krupa András röviden ismertette a társulati eredményeket és gondokat. Elmondotta, hogy az összte- vékenységet tekintve megyénk országosan a negyedik helyen van az ismeretterjesztésben, a tagok létszámát tekintve a második, az előadói konferenciák számában pedig országosan első. Az elmúlt öt év alatt a mennyiségi és minőségi fejlődés mellett felfelé ível a szervezeti munka is. A gondok között említette, hogy az új lakótelepeken, s az .ösz- szevont községekben az ismeretterjesztés nem éri el a kívánt színvonalat, és kicsi a megyei apparátus. A tájékoztató után kötetlen beszélgetés alakult ki a vendég és az ügyvezető elnökség tagjai között. G. K. Fotó: Fazekas László Üj ösztöndíjrendszer a felsőoktatási intézményekben Művelődési miniszteri utasítás jelént meg a napokban a felsőoktatási intézmények nappali tagozatos hallgatói részére juttatható állami támogatásokról. Az egyetemi fiatalság körében új ösztön- díjrendszer néven ismert szabályozás az érdekeltek széles körű vitája nyomán formálódott véglegessé. Az eszmecsrék előzménye az volt, hogy a kormányzat évi 150 millió forinttal emelte az ösztöndíjak és a szociális támogatások összegét, s a korábbinál mintegy 30 százalékkal nagyobb támogatás ésszerű, igazán ösztönző és igazságos elosztására a minisztérium javaslatot dolgozott ki, és azt megvitatták a múlt év végén lezajlott felsőoktatási ifjúsági parlamenteken. Az e fórumokon elhangzott vélemények, javaslatok figyelembe vételével alakult ki az új rendszer. Az elosztási elvek kialakításánál fontos törekvés volt. hogy csökkentsék a korábbi gyakorlat bizonyos aránytalanságait, tehát az ösztöndíj jobban ismerje el a kiemelkedő teljesítményeket, a szociális támogatás pedig váljék igazságosabbá, a merev kategorizálás ne jelentsen a többiekénél előnyösebb, illetve hátrányosabb helyzetet a fiatalok némelyike számára. A szabályozás egyik legfontosabb vonása, hogy lényegesen kibővíti á felsőoktatási intézmények és a KISZ-szervezetek hatáskörét, felelősségét, ugyanis az egyes támogatási formákkal kapcsolatban csak a jogosultság alapvető szempontjait határozza meg, a konkrét feltételekről az egyetemek, a főiskolák önállóan döntenek. így figyelembe vehetik a helyi körülményeket. Például a miniszteri utasítás az általános ösztöndíj odaítélésével kapcsolatban csak az előző félévi tanulmányi átlageredmény alsó szintjét szabályozza — az 3,00 —, valamint azt, hogy az ösztöndíj összege havi 200—1200 forint lehet. Az intézmények szabályzatai dönthetnek arról, hogy milyen átlageredménytől, milyen összegben fizessenek ösztöndíjat, mely — a képzési cél szempontjából különösen fontos — tantárgyak eredményét értékeljék kiemelten; s miként vegyék figyelembe a hallgatók egyéb tevékenységét, például tudományos diákköri munkáját, közéleti-politikai aktivitását. Az eredmények alapján kiemelkedően tehetséges és szorgalmas hallgatók támogatására kiemelt ösztöndíjat is odaítélhetnek. Az új rendszer az eddiginél határozottabban elkülöníti a tanulmányi ösztönzést a fiatalok szociális támogatásától, amelynek célja továbbtanulásuk alapvető anyagi feltételeinek megteremtése az arra érdemes, és életkörülményeik, családi helyzetük alapján rászoruló hallgatóknak. Egyértelműbbé vált e támogatás megállapításának módja, ugyanis az igénylők szociális helyzetét, illetve az annak alapján odaítélhető összeget valamennyi körülmény mérlegelésével, összevontan állapítják meg. így a korábbiaktól eltérően szerepel ebben a konkrét pénzbeli támogatás mellett a diákotthoni térítési díjhoz, vagy az albérleti elhelyezéshez való hozzájárulás, továbbá a diákétkeztetési költ- , ségek kiegészítése. Az egy- egy felsőoktatási intézménynek juttatott támogatási kér retet a diákok szociális helyzete szerinti összetétel alapján állapítják meg. A kérelmek elbírálásakor, az ösz- szeg megállapításakor nemcsak azt veszik figyelembe, hogy a hallgató az intézmény székhelyén, vagy attól távol lakik-e. s mennyi az eltartóinak a havi jövedelme, hanem vizsgálják azokat a — jövedelemigazolásban nem tükröződő t- vagyoni és egyéb körülményeket is, amelyek a tanuló, illetve családja életszínvonalát lényegesen befolyásolják. Az állami támogatás különböző formáival kapcsolatos kérdések elbírálására a felsőoktatási intézmények diákjóléti bizottságokat hoznak létre. amelyekben a hallgatók, az intézményi KlSZ-szerve- zet képviselői érvényre juttathatják a közösség véleményét, javaslatait. Az egyetemi és a főiskolai hallgatók állami támogatásának új rendjét ettől a félévtől kezdődően vezetik be az ország valamennyi felső- oktatási intézményében. o Már tudok olvasni Móra Kiadó nyolc- esztendős sorozata már emblémájával jelzi, hogy csaknem önmagával egyidős, 6-—7 éves kisiskolásoknak akarja megadni az olvasni tudás örömét, és a gyakorlás lehetőségét. Jókorára méretezett betűtípusai, levegős szedése, sok és oly-_ kor kiváló illusztrációja, .terjedelme — mind alkalmassá teszik arra, hogy a betűvetéssel éppen csak megismerkedő kisdiák próbálgassa, iz- mosítsa frissen szerzett tudását. Ami a „külcsínt” illeti, a sorozat maradéktalanul eleget tesz vállalt feladatának. A tartalomról azonban ezt nem mindig mondhatjuk el. Néha mintha elfeledkezni látszanának a sorozat szerkesztői arról, hogy mit is jelent első osztályosnak lenni. A gyermek szellemi fejlődésében óriási minőségi ugrás az olvasástanulás, talán csak ahhoz fogható, amit a tűz felfedezése jelentett az emberiség számára. És ha akadnak is olyan gyerekek, akik szinte észrevétlen könnyedséggel lendülnek át a nehézségeken, a többség számára bizony felettébb kemény munka a betűk, a szóképek felismerése, a hangok összekötése. A könnyen átlendülőknek nincs is szükségük külön sorozatra, azok 'az új tudástól mámorosán, szellemi mindenevőként vetik rá magukat a kezük ügyébe kerülő könyvekre, legyenek azok lexikonok, meséskönyvek vagy akár képes újságok. Külön sorozatra azoknak a gyermekeknek van szükségük, akik még bíbelődnek a betűkkel, akiknek még igazi, megerőltető munka a szövet kihámozása, és akik erre a fárasztó tevékenységre egyetlenegy okból szánják rá önként magukat: ha roppantul érdekli őket az, amit a sorok mondanak. Az olvasás lendítőereje: az érdekesség. Minél fáradságosabb a művelet, annál inkább. És itt, ezen a ponton hagy kívánnivalót a sorozat, leginkább utóbbi termésével. Korábban, amikor köteteiben több magyar és külföldi klasszikus kapott helyet, nem is lehetett panasz. Hiszen Balázs Béla, Kipling, Gajdar, Móra, Fekete István és mások apró remekművei valóban ,,megérték a fáradságot”. Az 1981-es év termésében azonban több olyan gyermektörténet szerepel, amelynek az a baja, hogy nem történet. Inkább kedves életkép, gyermekek bölcs és gazdag megnyilvánulásairól szóló beszámoló, amelyekben gyönyörködhet a felnőtt, sőt, ha ért valamit a pszichológiához, még tanulságos gondolatokat is szűrhet le belőle, csak éppen a hatéves gyermeket nem jjészteti lázas és öngyötrő erőfeszítésre. Legkevésbé az ez évi egyetlen klasszikus, Gorkij „Aftpgy én tanultam” című önéletírás-válogatása • illik bele ebbe a sorozatba, A Gyermekéveim a maga megrendítő szomorúságával nem hatéveseknek való. nem is az egészet tartalmazza a kötet, csupán részleteket. Mégpedig a legelvontabbakat: szép, fennkölt sorokat az olvasás nagyszerűségéről. De a hatesztendős nem azért fogja szeretni a könyvet, mert mondják neki, hogy szeresse! Ellenkezőleg, a könyv apoteózisát ásítva hallgatja, és esetleg örökre elriad az írótól, akit néhány évvel később szívébe zárhatna. A kezdő, botladozó, gyötrődő kis olvasójelöltnek sztori kell a javából, izgalmas, érdekes, humoros vagy érzelmekhez szóló, mindenesetre olyan, amit „nem lehet letenni”. És itt bizony nem ártana újra előszedni a gyermektörténetek legigazibb magyar mesterét, Móra Ferencet, mert a magyar irodalomban talán ő tudott leginkább „gyermeknyelven” szólni. Ügy, mintha ott ülne a térdén a kis „bórembukk”, ő pedig élőszóval mesélne neki. A hatévesnek még nagyon is kell az élőszó testmelege! A ma élő írók közül Török Sándor az, aki ilyen leírt élőszóval tud mesélni. (Legszebb gyermektörténetei valóban úgy is születtek, hogy barátai gyermekeinek mesélte őket, és csak később foglalta írásba.) A sorozat legutóbbi évének terméséből Bakó Ágnes „Egy testvérrel mennyi baj van” című kedves írása közelíti meg leginkább ezt az eszményt. Az ő gyerekhősei valóságos gyerekek, időnként történik is velük valami (annyi ugyan még velük sem, amennyi egy igazi gyerekkel megesik, amíg kicsi). és főként nem járnak Milne Micimackójának kinőtt cipőjében, amit manapság annyi szerző húz fel szívesen, elfeledve, hogy a Micimackóhoz is meg kell érni^ hogy azt inkább a serdülők, s még inkább a felnőttek élvezik. A sorozat legtöbb kötete színvonalas munkákat tartalmaz, de olyan aránylag még kevés akad, ami szörnyű nagy kísértést jelentene az olvasásra. Egyféle módon persze mindegyik használható: ha apuka vagy anyuka leül a csemetéje mellé, és nem az olvasókönyvből (amit az talán már betéve tud), hanem a sorozat hasonló tipográfiá- jú köteteiből gyakorolja vele az olvasást. Esetleg kilátásba helyezvén a jutalmat is: „ha te ebből elolvasol három oldalt, én felolvasok neked egy fejezetet az Egri csillagokból vagy a- Pál utcai fiúkból !" D r az igazi mégiscsak az, amikor a szigorú esti lámpaoltás után zseblámpát csempész „az a komisz kölyök” a paplan alá. mert nem tud megválni könyvétől. És azt hiszi, hogy nem vesszük észre. Pedig dehögyisnem! Csak éppen biztatásnak is az az igazi, hogy olyankor mégsem szólunk semmit. Inkább örülünk, hogy az ő kis életében is elindult hódító útjára a könyv. Ilyen, zseblámpával ágyba hurcolt könyveket szeretnénk látni ebben a sorozatban is. Bozóki Éva Pályázati felhívás A „Lányok, Asszonyok” című folyóirat fotópályázatot hirdet hivatásos és amatőr fotósok, valamint iskolai szakkörök részére. A pályázatra egy 18-szor 26 centiméteres fotót kell beküldeni, amely az élet bármely területét mutatja be. Beküldési határidő: 1982. július 1. Eredmény- hirdetés: 1983. január. A pályázat díjai: egy-egy darab tíznapos szovjetunióbeli utazás, egy-cgy fényképezőgép, a hivatásos és amatőr pályázók kategóriájában, 200-tól 500 forint értékű vásárlási utalványok. A fotókat zárt borítékban a következő címre kell beküldeni: Lányok, Asszonyok szerkesztősége, 103 764 Moszkva C, Kuznyec- kij moszt 22., illetve Budapest VII. kerület, Lenin körút 9—11. 1073. A borítékra írják rá: Fotópályázat.
