Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-11 / 59. szám

NÉPÚJSÁG 1982. március 11., csütörtök Budapesten az Épületkerámia-ipari Vállalat Gyömröi úti kerámia-téglagyárában befejezték az 1981-ben megkezdett rekonstrukciót. Az új gyártósor beállításával évente 51 millió jól hőszigetelő ikersejttéglát gyártanak (MTI-fotó: Balaton József felvétele — KS) Dél-Alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat Gazdálkodás alkatrésszel — devizával Az utóbbi 10 évben 3 új gyár létesült vállalatunknál, így a korábban épített másik hárommal együtt a korszerű üzemek határozzák meg a tégla- és cseréptermelés dön­tő hányadát. Kellő időben léptünk az automatizálás út­jára, így a 10 év alatt ezer dolgozóval csökkent létszám­mal is változatlanul ellátjuk környezetünket falazó- és te­tőfedő anyaggal. A műszaki fejlődés alapvetően olasz és német technikának köszön­hető. Jók is-ezek a gépsorok, megkímélik az embert az ín­szaggató fizikai munkától, és akár három műszakban is terhelhetők. Így van ez pél­dául a Békéscsaba III. Cse- répgyárban, amelyet 1974. ja­nuár 31-én helyeztünk üzem­be. Az eltelt nyolc év alatt összesen másfél hónapig állt a gyár, azt lehet tehát mon­dani, hogy 24 évet dolgozott már. Ez a folyamatos üzem erős műszaki hátteret igényel, em­beri és anyagi oldallal. Az emberi tényező a jól képzett karbantartó szakembergárda. Szakképzésükről minden év­ben tanfolyami rendszerben gondoskodunk. 1981-ben 168- an tettek sikeres vizsgát könnyű- és nehézgépkezelő, gáztüzelőberendezés-kezelő és készülékkarbantartó szak­mákban. Az anyagi felkészültséget az jelenti, ha elegendő tarta­lékalkatrész áll rendelkezés­re. Ennek beszerzése nem könnyű. Az alkatrészek nagy része speciális, vagy az anyag különleges, vagy a megmun­kálás módja, mindenesetre már éveken át importból sze­reztük be, kemény valutáért. Az alkatrészek minden év­ben drágultak, a beszerzés lehetőségei sem javultak. A készlettartás sokba került, ezért először megszerveztük a konszignációs raktárt. Ennek lényege, hogy a külföldi cég leszállított alkatrészeit nem kell a beérkezéskor kifizetni, hanem csak akkor, ha azo­kat felhasználjuk, beépítjük. 1981-ben ötmillió forint ér­tékű letétbe helyezett anya­got használtunk fel, anélkül, hogy készleten kellett volna tartani. Ettől azonban még nem csökkent a behozatal. Most azt tervezzük, hogy megkíséreljük helyettesíteni az import anyagokat hazai­akkal. Gépgyártó üzemünk­ben elkezdjük gyártani saját magunknak és a téglaipari testvérvállalatoknak is a kül­földi eredetű gépek, gépso­rok alkatrészeit. Ehhez az elektromos edzőberendezést már beszereztük. Az elmúlt évben 17 millió forintot köl­töttünk külföldről behozott és raktározott anyagokra, eb­ből 4-5 milliót az első neki­futásra helyettesítünk saját gyártásból. Egy másik területen is de­vizamegtakarítást érünk el. Tetőcserepeinket szilor gyan­ta vizes oldatába mártjuk, amely szép felületet ad. Ezt az anyagot külföldön vásá­roltuk, mert itthon nem volt kapható. Szorgalmaztuk vi­szont a hazai vegyi művek­nél, hogy kísérletezzék ki, és ők szállítsák. A próbálkozás eredménnyel járt, a négy­millió forintos éves szükség­letet 1982-ben már a ma­gyar gyártótól vásároljuk. A kemény valutával való takarékosságra még egy pélj dával szolgálhatunk. 1982. vé­gén megkezdjük egy cserép­rakodó gép beépítését. Ez a szerkezet a nyers cserepek­ből 30 darabos kis egység- csomagokat készít, drótkötés­sel. Majd ezeket a kemence­kocsira felrakja. A gépet az olasz Putin cég szállítja, de mi elvállaltuk, hogy az alap­gépen kívül minden más konstrukciót magunk gyár­tunk hozzá. Ilyen a mozgató pálya vasszerkezete, az áll­ványzat, a kezelőszintek. Ez­zel az egyébként 50 millió forintot érő beruházásnak csaknem fele hazai előállítá­sú lesz, jelentős valutameg­takarítással. Az ország te­herbíró-képességét kímélve, magunk eszközeivel így já­rulunk hozzá a kemény fize­tőeszköz mérsékeltebb fel- használásához. Krizsán András Kert - háztáji Tavaszi munkák a szőlőben A szőlő életszakaszát két részre osztjuk: aktív élet­szakaszra és nyugalmi idő­szakra. Az aktív élettevékenység a könnyezéstől a lombhullásig; a nyugalmi időszak a lomb­hullástól a könnyezésig tart (a nedvkeringés megindulá­sáig). A nyugalmi időszak szintén két- részre oszlik: mélynyugalom és kényszer­nyugalom időszakára. Teljes nyugalomról tulaj­donképpen soha nem beszél­hetünk, mert a gyökérzet működése csak 6 Celsius-fok alatt szűnik meg. Ez igen ritkán fordul elő. A tavaszi fagyok elmúltá­val első tennivalónk a sző­lőben a tőkék nyitása. A hő­mérséklet emelkedésével a talaj is rohamosan felmeleg­szik. A tőkében ilyenkor megindul a fokozott nedvke­ringés. Amennyiben tehát a tőkék nyitásával megkésünk, akkor a föld alatt levő rü­gyek kipállanak. A nyitás munkáit követi a metszés és a harmatgyökere" zés. A szőlő metszésének ideje napjainkban is vita­tott. Nagyon sokan az őszi metszést tartják helyesnek. Előnyként azt hozzák fel, hogy tavasszal a szőlő nem ’könnyezik, a meghagyott csapok rügyei ezért nem va­kulnak be. A fakadás is ko­rábban kezdődik. Mindezek ellenére hazánkban nem ter­jedt el az őszi metszés. A tavaszi metszést a rü­gyek telepítésének megfele­lően végezzük. Fakadásig — ez általában április közepe — azonban minden körülmé­nyek között el kell végezni. Egy gyáregység nagyobb önállóságot kap „Megszületik a vállalati terv, összeül Budapesten az a bizalmi testület, amelynek munkájában gyáregységünk­től tizenheten vesznek részt, véleményezik a tervet, ame­lyet, mi gyáregységi gazdasági vezetők, tulajdonképpen nem is ismerünk. Ezt követően megkapjuk mi is, a kol­lektíva előtti ismertetésre, végrehajtásra. Hogy mi meny­nyibe kerül az a vállalati rendszer szerint nem tartozik ránk" — állította Márton József gyáregységvezető a Bé­kés megyei Népújság 1981. június 21-i számában „Egy gyáregység nagyobb önállóságot kér” címmel megjelent cikkben. Azóta kilenc hónap telt el . . . Nem a cikkben volt a hiba — A cikk megjelenését követően széles körű vita bontakozott ki. Először ab­ba az irányba erősödött a hangulat, hogy megalapozat­lanok azok a dolgok, amiket a lap az olvasók elé tár. Vé­gül is megbeszélésre ültünk össze dr. Simkó József vál­lalatigazgatónál, ahol fel­tettem a kérdést: mi nem igaz konkrétan az írás meg­állapításaiból? Közösen szed­tük ízekre a riportot, de nem találtunk benne cáfolni va­lót — emlékszik most a háromnegyed évvel ezelőtt történtekre a Híradótechni­kai Vállalat békéscsabai gyáregységének vezetője. A vállalat vezetőinek job­bító s.zándékát a korábbi új­ságcikk sem vonta kétségbe. Ez alkalommal pedig továb­bi bizonyítékokat sorakoztat­hattunk föl amellett, hogy a HTV megújult vezérkara a megoldás útjait keresve a valós állapotok kedvezőbbé tételén fáradozott, nem pe­dig valamiféle kétes értékű önigazolást keresve pazarol­ta energiáit. — Kétéves programot állí­tottunk össze a békéscsabai gyáregység önelszámoló rend­szerének kialakítására. Az idén január elsejétől már vezetjük, számítjuk a köz­vetlen ráfordításokat. Ezzel egyfelől a költségcsökkentés lehetőségeiről nyerhetünk A késői metszés nagy ter­méskiesést okoz. A harmatgyökerezés a metszés kiegészítő munkája. A nyitásai, illetve a met­széssel egy munkamenetben végezhetjük. Lényege, hogy a gyökérnyak mellett a ta­lajt kapával húzzuk el, és a tőnyakból előtört kis gyöke­reket távolítsuk el. Ez azért fontos, mert a harmatgyö­kerek a talp- és oldalgyöke­rek kárára erősödnének. A harmatgyökerek eltávolítása után a tőkék nyakát min­dig vissza kell takarni. A metszés jelentősége: a tőkék kialakítása és a ter­méshozam szabályozása, il­letve a termőegyensúly fenn­tartása. Metszésnél a termőcsapok száma és különböző hosszú­sága révén a tőkét több vagy kevesebb rüggyel terheljük. A tőkén hagyott csapok hely­zetük és funkciójuk szerint lehetnek: termő-, ugar-, biz­tosítócsapok. A termőcsapon a termést hozó hajtást neveljük. Az ugarcsap hajtásai a követ­kező év termőcsapját, il­letve ugarcsapját adják. A biztosítócsap a fölötte levő tőkerész pusztulása esetén a következő évi ugarcsapot (esetleg termőcsapot) bizto­sítja. A termőcsapokat ál­talában a magasabb helyze­tű vesszőkből hagyjuk. Az ugarcsap ezek alatt helyez­kedik él. A biztosítócsap az ugarcsap alatt van. A metszés nagyon fontos munka, mert ezzel a tőke terhelését szabályozzuk. Met­széskor a tőkén több vagy kevesebb rügyet hagyunk, ez jelenti a rügyterhelést. A rügyekből hajtások fejlőd­nek — ezek egy része a tér- mőhajtás. A világos rügyből számíthatunk általában ter­mésre. Legtermékenyebbek a kétéves farészen, az úgyne­vezett cseren nőtt vesszők­nek a világos rügyei. A rügyek kihajtásának törvényszerűségei: — A tőke rügyei közül mindig a legmagasabban le­vők fakadnak ki először. — A tőke nem minden rü­gyét készteti fakadásra. — A világos rügyek kihaj­tása általában: az egyrügyes csap világos rügye kihajt, de jó erőben levő tőkén a sár­szem is kifakad. — A kétrügyes csap leg­alsó rügye már jelentős szá­zalékban alva marad. — A háromrügyesnél hosz- szabb csapok legalsó rügyei rendszerint alva maradnak. — A szálvesszők rügyeinek csak egy része hajt ki. Ezt azonban erősen befolyásolja a megterhelés és a tőke táp­anyaggal való ellátottsága, valamint a fajtatulajdonság. Metszéskor mindig figye­lembe kell venni a tőke kon­dícióját is. Ez azért nagyon fontos, mert például ha a gyenge táperőben levő tő­kéket nagyon megterheljük, akkor az állapotuk tovább romlik. Így azután sem a fürtöket, sem a vesszőket nem tudja majd beérlelni. Metszésnél, illetve a rügy­terhelésnél figyelembe kell venni a termesztett fajta át­lagos fürtnagyságát' is. Azo­nos rügyterhelést érhetünk el több rövidebb termőcsap vagy kevesebb de hosszabb termőcsap meghagyásával. Ez fajtánként és termőhe­lyenként változik. Így ala­kultak ki a különböző met­szésmódok. Kalocsay Klári folyamatos információkat. Másfelől pedig így világossá válik majd, hogy melyik gyáregység mennyivel járul hozzá a vállalat eredményes­ségéhez, vagyis az ösztönzést és elismerést reálissá, meg­alapozottá tudjuk tenni. Vé­gül is ezt akartuk — ösz- szegzi a változások lényegét a gyáregységvezető. A kedvező szemlélet, és gyakorlatváltás a többi, ko­rábban ugyancsak joggal ne­hezményezett kérdésben is előrelépést hozott. Erről szá­mol be legalábbis Sajti La­jos, a műszerészek Jedlik Ányos Szocialista Brigádjá­nak vezetője, aki tavaly jú­niusban még arról beszélt, hogy a munkaversenyben vállalásaik korábban tulaj­donképpen mindig is „lógtak a levegőben". A költségek alakulását nem ismerték, azért konkrét ajánlásokat sem tehettek a megtakarí­tásra, ráadásul ötleteik meg­valósulása ' kedvveszejtően hosszú időbe tellett, miután az újítások sorsáról a válla­lati központban döntöttek el­eddig. Dz igazgató világosan megmondta — A változásokat mi már kora ősszel érzékeltük — kezdi a brigádvezető, és rög­tön bizonyítja is: — Szeptember 29-én, a szocialista brigádvezetők rendkívüli értekezletén ta­lálkozhattunk a vállalat igazgatójával, aki konkrét kérésekkel fordult hozzánk a terv túlteljesítéséhez kérve segítségünket. Mi elvállal­tuk, amire az volt a felelet, hogy „találkozunk január­ban". Találkoztunk is: min­den brigád megkapta a tel­jesítménye szerinti jutalmat. A szeptemberi találkozót követően a gyáregység fia­tal szakmunkásai az őszi if­júsági parlamenten is szóba hozták az újítások dolgát. Következmény: átalakították a bíráló bizottságot, továb­bá a gyáregység lehetőséget kapott a kisebb újítások he­lyi elbírálására. Ez mindjárt lendületet adott a mozga­lomnak is: ötletbörzét szer­veztek, s az itt terítékre ke­rült 20 javaslatból hatnak már a hasznait is élvezik. Némethné Mitykó Éva fő­bizalmi : — Júniusban még arról panaszkodtunk, hogy egy­két nappal a vállalati bizal­mi testület ülése előtt kap­juk kézhez az írásos anyago­kat, így nincs mód a helyi állásfoglalás kialakítására. Nos, ez is megváltozott. E hónap 17-ére tűzték napi­rendre a bérfejlesztés és az R-alap felosztásának ügyét. Az anyag már 9-én megér­kezett, tehát a gyári bizalmi testület 11-én megvitathatja a javaslatokat, és érdemben foglalhat állást. Tegyük hozzá, hogy ez an­nál is inkább így van, mert — talán a vállalat történeté­ben először — most a javas­latok kialakítását megelőző­en az előkészítő munkába bevonták a gyáregységek gazdasági vezetőit és vala­mennyi társadalmi, mozgal­mi és politikai szervét. A döntés ma már végkifejleté­ben sem lehet formális, mert a döntést hozó területekben a gyáregységek létszámará­nyos képviseletet kaptak. Magyarul ez azt jelenti, hogy a budapesti gyár, a vállalati központ csak akkor tudja „megszavaztatni” javaslata­it a karcagi, meg a békés­csabai gyáregység bizalmi küldötteivel, ha az egybe­esik a két gyáregység érde­keivel is. Különösen így van ez most a bérfejlesztés kérdésében. Közös akarattal határozták el, hogy az ötéves terv vé­géig megszüntetik a gyár­egységek bérszínvonala, bé­rezése között kialakult indo­kolatlan különbségeket, en­nek értelmében terjesztették a szakszervezeti bizalmi tes­tületek elé azt a javaslatot, amely szerint Békéscsabán 4,3 százalékos bérfejlesztésre nyílna lehetőség idén, szem­ben a budapesti 3,6 száza­lékkal. Viselniük kell a felelősséget is Azzal természetesen min­denkinek tisztában kell len­nie, hogy a változások nem következhetnek be egy csa­pásra, máról holnapra. A belső átrendeződés és reform programja kétéves egyébként ugyan, de mint láttuk, ma­radnak tennivalók a hatodik ötéves terv végéig is. Azután nem sikerült még megvalósítani a tervezésnek azt a menetét sem, amely­ben a vállalati elképzelések­ből kiindulva a gyáregysé­gek maguk fogalmazhatnák meg: mire vállalkoznak az adott évben — pedig ebben a rendszerben valószínűleg gyorsabban tárulnának föl a gyáregységi belső, ma még rejtett tartalékok. A másik oldala ennek vi­szont, hogy erre nemcsak a gyáregységi gazdasági veze­tésnek kell alkalmasnak len­nie. hanem a szakszervezet­nek is fel kell készülnie a most már kétségkívül mind jobban növekvő, gyarapodó feladatokra, megtalálnia he­lyét az új helyzetben. A szorosabb függés csor­bította ugyan az önállóságot, de levette a felelősség nagy részét is a felelős testületek válláról. Tudomásul kell venni, hogy útban az önel­számolás felé, az érdekkép­viseletnek is egyre többször kell majd „elszámolnia” ar­ról itthon: miképp sáfárko­dott a ráruházott jogokkal és felelősséggel. Kőváry E. Péter Növényvédelmi előrejelzés A gyümölcsösökben és a bo­gyós gyümölcsű ültetvényekben a télvégi, kora tavaszi munkák során igen sok nyesedék kelet­kezik. A metszésnek mindig többféle célja van: elsősorban a termőfelület kedvező szabályozá­sa. de amellett a kívánt koro­naforma kialakítása is. A nye- sedékek eltávolításával a külön­féle megbetegedések fertőzési ve­szélye is csökkenthető. Azonban nem elég csupán levágni a sat­nya, felesleges, beteg részeket —, hiszen ezek továbbra is fertő­zési forrást jelentenek — mun­kánk akkor a legeredményesebb, ha elégetjük a beteg ágakat, gallyakat, tájékoztat a MÉM Nö­vényvédelmi és Agrokémiai Köz­pontja. A vesszők, ágak meg­semmisítésekor ne mulasszuk el leszedni, s ugyanígy megsemmi­síteni a fán maradt gyümölcs­múmiákat, hiszen főleg a cse­resznyén, meggyen és a szilván a moníliagombának ezek a ma­radékok a kiindulóforrásai. A nyesedék gyors elhordása, el­égetése, a betegségek megelőzé­se, csökkentése mellett azért is fontos, hogy permetezéskor könnyebb a mozgás a sorok kö­zött. Márpedig az első permete­zéseknek döntő hatásuk van. Ha már tavasszal alapos munkát végzünk a permetezések során, később kevesebb erőfeszítésre lesz szükség az egészséges gyü­mölcs termesztéséhez, betakarí­tásához. Ha viszont a nyesedék miatt nem lehet bemenni a so­rok közé. a korai fertőzés, szá­mos betegség gyors elterjedése elkerülhetetlen lesz az ültetvé­nyeken.

Next

/
Thumbnails
Contents