Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-09 / 57. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG n MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TANACS LAPJA 1982. MÁRCIUS 9., KEDD Ára: 1,40 forint XXXVII. ÉVFOLYAM, 57. SZÁM Nőnapi ünnepség a Parlamentben A nemzetközi nőnap alkalmából ünnepséget rendeztek a Par­lamentben. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke többeket magas kitüntetésben részesített (Telefotó) A nemzetközi nőnap al­kalmából tegnap kitüntetési ünnepséget tartottak a Par­lamentben. Rész vett az ün­nepségen Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Né­meth Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Katona Imre, az Elnöki Tanács tit­kára, Duschek' Lajosné, a Magyar Nők Országos Taná­csának elnöke. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja a párt, a kormány, az Elnöki Tanács nevében köszöntötte az ország asszonyait, leánya­it. — Hetvenkét esztendeje már, hogy március 8-át, mint az egyetemes haladásért ví­vott harc egyik magasztos jelképét ünnepeljük — mon­dotta beszédéljen, majd rá­mutatott: talán még soha nem volt olyan nagy szük­ség az asszonyok és leányok helytállására, mint napjaink­ban; a békéért, az enyhülé­sért folytatott harc elkép­zelhetetlen közreműködésük nélkül. A családban betöltött szerepükről elmondotta: fő­leg az ő feladatuk az új szel­lemű, a munkára, a haza, a közösség szolgálatára ser­kentő, a megújulás, a pihe­nés feltételeit biztosító csa­ládi fészek megteremtése, gondozása. Elsősorban tő­lük függ, hogy gyermekeink milyen célokkal, gondolatok­kal és érzésekkel készülnek az életre,- közös terveink meg­valósítására. A nők szerepe mindig is felbecsülhetetlen volt a gyermeknevelésben, de ma méginkább az. Ezért is ál­lunk meg egy pillanatra ma, gyors ütemben változó vilá­gunk örömei és gondjai kö­zepette, hogy szívünk mele­gével köszöntsük -asszonyain­kat és leányainkat. Az édes­anyákat, akik őrzik az ott­hon melegét, és a többieket is, akik az életre, a rendre, a munka tisztességére vigyáz­nak őrhelyeiken — mondot­ta Losonczi Pál, majd kitün­tetéseket nyújtott át. * * * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nemzetkö­zi nőnap alkalmából, hazánk szocialista társadalmi rend­jének építésében, a dolgozó nők élet- és munkakörül­ményeinek megjavításában kifejtett kimagasló munkás­ságuk elismeréseként kitün­tetéseket adományozott. A Munka Érdemrend arany fo­kozatát kapta: Horváth Nándorné, az MSZMP Heves megyei bi­zottsága Oktatási Igazgatósá­gának helyettes vezetője, Kecskés Miklósáé, az Egye­sült Izzólámpa és Villamos- sági Rt. pártbizottságának munkatársa, Lehoczky Osz­kár, az Építők Lapja felelős szerkesztője, Nagy Lajosné, a Közép-tiszavidéki ÁFÉSZ fő­osztályvezetője, Orbán Já­nosáé, a SZÖVOSZ főosz­tályvezetője, Varjas Kál- mánné, a Habselyem Kötött­árugyár meó-vezetője, dr Weil Emilné dr. Leichner Zsuzsanna nyugdíjas főor­vos, az Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezete Köz­ponti Vezetőségének tagja. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát 49-en, a bronz fo­kozatát 53-an kapták meg. E kitüntetést megyénkből dr. Csentes Mihályné, az Oros­háza és Vidéke ÁFÉSZ bol­ti eladója kapta meg. Az Elnöki Tanács a nőnap alkalmából többeknek a Ki­váló Szolgálatért Érdemrend kitüntetést is adományozott. II szovjet nagykövet látogatása az MSZBT-ben Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövete tegnap a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság székházába látogatott. A baráti találkozón Biró Gyula főtitkár tájékoztatta a társaság tevékenységéről, és az 1982. évi tervekről, fel­adatokról. Külön méltatta a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségével és a Szovjet— Magyar Baráti Társasággal kialakult jó együttműködést. A találkozón jeleht volt az MSZBT Országos Elnökségé­nek több tagja. Lékai László a Fővárosi Tanácsnál Dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek tegnap lá­togatást tett Szépvölgyi Zol­tánnál, a Fővárosi Tanácsel­nökénél. A szívélyes légkö­rű találkozón Szépvölgyi Zol­tán tájékoztatta Lékai Lász­lót Budapest gazdasági és kulturális fejlődéséről, város- fejlesztési terveiről. Az 1979 elején szanált békéscsabai Szabadság Tsz-ben sok minden megváltozott az utóbbi három évben. A leglényege­sebb, hogy veszteséges üzemből nyereségessé vált. Hogy ho­gyan, erről szól cikkünk az 5. oldalon Fotó: Veress Erzsi Parlamenti tisztségviselők tanácskozása Tegnap a Parlamentben tanácskozást tartottak az or­szággyűlés tisztségviselői, az állandó bizottságok elnökei, a megyei képviselőcsoportok vezetői. Az eszmecserén — amelyen megjelent Sarlós István az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának főtitkára — Apró Antal, az országgyűlés elnö­ke adott tájékoztatást a so­ron következő, tavaszi ülés­szak előkészületeihez kap­csolódó teendőkről. Ezt kö­vetően Markója Imre igaz­ságügy-miniszter tartott tá­jékoztatót a jogalkotás hely­zetéről, az elmúlt évtized ez­zel összefüggő tapasztalatai­ról. Pozsgay Imre művelődési miniszter a közművelődésről szóló 1976. évi 5. törvény végrehajtásának tapasztala­tait ismertette. A konszolidáció útján Lengyelország: gondok és remények Varsóban dolgozó külföldi tudósí­tók gyakran mondogatják: manapság nincs belpolitikai „pihenőnap” Len­gyelországban. S valóban, az elmúlt napokban tanácskozott a LEMP KB 7. plénuma, most tartotta kétnapos ülését a lengyel parlament, a szejm, most került sor Wojciech Jaruzelski moszkvai látogatására. A bel- és kül­politikai „csúcsforgalom” voltaképp természetes is: 2—3 esztendő alatt kell helyreállítani a gazdaság egyen­súlyát — mindennap szorgos mun­kára van tehát szükség. Az ellenfor­radalom erői és a belső küzdelmek által megtépázott pártnak újjá kell teremtenie erejét, tekintélyét, a tör­vény és az érvek súlyával kell harcba szállnia a szükségállapot rendkívüli intézkedéseivel csupán megbénított, de le nem győzött politikai ellenfél­lel. „A pártszervezetek munkáját a társadalmi-gazdasági feladatokra, mindenekelőtt a népélelmezés javítá­sára, a lakásépítésre és a tőkés or­szágoktól való gazdasági függőség csökkentésére kell összpontosítani” — olvassuk a 7. plénum határozatában. Érdemes felidézni a dokumentum egy másik részletét is, amely leszö­gezi, hogy a szükségállapot bevezeté­se megfékezte a fenyegető ellenforra­dalmat. Annak ellenére, hogy a len­gyel vezetés e határozott intézkedé­sét támadja, hatását gyöngíteni igyek­szik a dühödt nyugati propaganda, ellenállásra, munkalassításra biztatva a lengyel dolgozókat, az országban alapvetően helyreállt a rend, növek­szik az aktivitás a munkahelyeken. E pozitív tény persze nem jelenti, hogy a konszolidáció útja akadályta­lan lenne. A szocializmus ellenfelei nem gyengülő külső támogatással igyekeznek mérgezni a hazai légkört, főként az ifjúság hiszékenységére alapozva ösztönzik valamiféle tavaszi lázadás előkészületeit. „A tavasz nem lesz sem a miénk, sem a tietek. A tavasz lengyel lesz és szocialista” — mondotta Jaruzelski kormányfő a 7. plénumon. Ide kívánkozik Rakowski miniszterelnök-helyettes néhány gon­dolata is: „ ... Egyetlen pillanatig sem táplálhatunk olyan illúziót, hogy a legnehezebb gondokat ma­gunk mögött tudjuk. Az ellenfél nem tette le a fegyvert, és nem is teszi le... Az ifjú nemzedéknek az a ré­sze, amely aktívan tevékenykedett a »Szolidaritás« soraiban, most a kom­munistaellenes kezdeményezések ha­tására magáévá teheti a lázadás esz­méjét ... A politikai harc legeredmé­nyesebb területe egyrészt a törvény betartásának következetes megköve­telése, másrészt olyan politikai gya­korlat folytatása, amely a párbeszé­den és a társadalmi egyetértésen ala­pul.” A társadalommal való megegyezés, a nemzeti egyetértés szándéka a LEMP IX., rendkívüli kongresszusa óta egyre erősödő törekvése a lengyel vezetésnek. 1981. november-decembe­rében — a „Szolidaritás” vezetőinek polgárháborúval fenyegető döntései miatt — már-már elveszettnek hihet­tük ezt az elvet. Ám a LEMP KB mostani ülése megerősítette a kong­resszus irányvonalát, a gyakorlatban pedig a nemzeti egyetértést kovácso­ló új helyi fórumok, a nemzeti meg­mentés állampolgári bizottságainak támogatására szólít a párt határoza­ta. A lengyel konszolidáció egy másik kulcskérdése kétségkívül a szükség- állapot törvényével felfüggesztett szakszervezeti mozgalom megújulása. Jaruzelski a plénumon erről így szólt: „A LEMP erős és öntevékeny szakszervezeti mozgalom mellett fog­lal állást, amely feltétlenül tisztelet­ben tartja a szocialista társadalmi rend alapelveit, s elismeri a párt ve­zető szerepét.” A szakszervezetek jö­vőjéről most a munkahelyeken folyó viták során döntenek a dolgozók. Igen lényeges — talán a legfontosabb — feltétele a konszolidáció folyama­tának a párt ideológiai és szervezeti egysége. Az alapszervezetek egy ré­szénél tehát sürgős feladat a belső megosztottság, a frakciózás felszámo­lása. Ezt szolgálják a tagság körében most folyó egyéni beszélgetések. Végezetül szólni kell arról, ami két­ségkívül mindenkit foglalkoztat, ha Lengyelország jövőjére gondol: med­dig tart még a szükségállapot? A LEMP KB 7. plénumán világos uta­lás hangzott el erről: addig tart, amíg az országban nem lesz tökéletes nyu­galom, és a legégetőbb gazdasági problémákat fel nem számolták. (Március 1-én a lengyel lapok inter­jút közöltek a belügyminiszterrel, aki a rendkívüli intézkedések újabb könnyítésének egész sorát jelentette be: bővült a hazai és a nemzetközi telefon-, tel ex-összeköttetés, feloldot­ták a lakhelyelhagyási tilalmat, inter­náltak újabb csoportjainak szabadon bocsátása várható.) Milyen lesz, hogyan alakul a Len­gyel Népköztársaság közeli és távo-' labbi jövője? A kormány szándékai és lépései hihetővé, hitelessé teszik a célt: az ország néhány éven belül könnyíthet mély gazdasági válságán. A megvalósításnak azonban van egy belső és egy külső feltétele: minde­nekelőtt a lengyel társadalom egyet­értő támogatására, összefogására van szükség. A külső feltétel pedig a Len­gyelországot érintő nemzetközi lég­kör javulása. Lengyelország jövője szempontjából mindenképpen alapvető a moszkvai szovjet—lengyel találkozóról kiadott közlemény megállapítása: „Lengyel- ország szocialista állam volt, az ma és az is marad, olyan állam, amely­nek gazdasági és politikai rendje a termelőeszközök társadalmi tulajdo­nára, a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmára, a marxista—leninista Len­gyel Egyesült Munkáspárt vezető sze­repére épül.” Szilágyi Szabolcs KISZ-esek az atomerőműért A KISZ Központi Bizott­sága az elkövetkezőkben is kiemelt figyelmet fordít ' a paksi atomerőmű építésére, a beruházás teljes befejezéséig. A KISZ KB mellett működő paksi KISZ-építkezés szerve­ző bizottsága a napokban meghatározta a főbb felada­tokat a VI. ötéves tervidő­szakra, illetve az ez évi leg­fontosabb tennivalókat. A paksi atomerőmű KISZ- építkezésén jelenleg mintegy 2200 KISZ-fiatal dolgozik. Az atomerőmű létesítésében részt vevők a következő években a korábbiakhoz vi­szonyítva nagyobb, és mi­nőségében is újabb felada­toknak kell megfeleljenek. Az építkezésen dolgozó mintegy 170 vállalat fiatal dolgozói idén minden erővel az I-es blokk átadására össz­pontosítanak. Továbbra is konkrét feladatok vállalásá­val és teljesítésével segítik a beruházás megvalósítását. A fiatalok részt vesznek a fel­ső szintű döntések előkészí­tésében. képviselik a KISZ véleményét a helyszínen és az ipari háttérben dolgozó ifjúmunkásokat érintő kér­désekben. Az üzembe helye­zést megelőző időszakban az eddiginél is szorosabban együttműködve segítik elő a zökkenőmentes munkát. A kiemelt nagyberuházá­son tevékenykedő KISZ- szervezetek fontos feladata, hogy a munka során a fia­talok ésszerűsítési, anyag- és energiatakarékossági javasla­tait összegyűjtsék, s eljut­tassák a paksi atomerőmű kormánybizottsághoz, és az érintett vállalatok vezetői­hez. Ehhez szorosan kapcso­lódik, hogy a fiatal alkotó­kollektívák elemzik és fel­dolgozzák az I-es blokk épí­tésének, szerelésének és üzembe helyezésének eddigi tapasztalatait, s ennek segít­ségével keresik a takaréko­sabb, a gazdaságosabb meg­oldásokat, a kivitelezés mi­nőségének és hatékonyságá­nak további javítását szol­gáló módszereket. Az I-es blokk átadásáig dolgozik a „Lékai János” KISZ-építőbrigád. Létszá­mát tervszerűen, az érintett vállalatokkal egyeztetve, több lépcsőben csökkentik. A négy éve megalakult, az or­szág valamennyi megyéjéből toborzott brigádban átlago­san 200 fiatal dolgozott. Je­lenleg 100 tagot számlál. A KISZ az érintett vállalatok­kal együttműködve megte­remti a lehetőségét annak, hogy a Pakson véglegesen letelepedő fiatalok áthelye­zéssel kerüljenek a fogadó vállalatok állományába. A munkáslakások elosztá­sánál, ezek kivitelezésének gyorsításánál, az olcsóbb for­mák keresésénél az építke­zés KISZ-bizottsága képvi­seli a fiatalok érdekeit. Az I-es blokk átadását megelőző tennivalókkal pár­huzamosan hozzáláttak a II., a III. és a IV. blokk munká­lataihoz is. Ehhez kapcso­lódik, hogy ebben az évben megrendezik a harmadéves szakmunkástanulók találko­zóját Pakson, s elsősorban az idén végző kőműves, hegesz­tő. vasbetonszerlő, ács és festő szakmunkásfiatalokat várják a nyár elején az atomerőmű városába. Az atomerőművön dolgozó KISZ-szervezetek az idén is megszervezik az immár ha­gyományossá vált KlSZ-épít- kezési napokat.

Next

/
Thumbnails
Contents