Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-28 / 74. szám
NÉPÚJSÁG Pedagógus házaspár nyugdíjban 1982. március 28., vasárnap o Múltunk hasznosítható emlékei Visszakapja régi fényét a Vigadó? Múzeumi hasznosításra kerül a Békési út 1'. szám alatti épületegyüttes Az ország leghosszabb nevű falujában, a pár éve Me- zökovácsházához csatolt Re- formátuskovácsházán él — immár 31 éve — egy nyugdíjas pedagóguspár. Nagysel- meczy István és felesége, aki az Ilonából becézett, romantikus Olinka (most már Öli néni) nevet viseli. A gyerekek iránti végtelen szeretet akkor válik szinte tapintha- tóvá, amikor a pályáról beszélnek. — A tanítás-nevelés része volt az életünknek — kezdi Öli néni. — Az első években bent laktunk az iskola egyik irodájában; hát bizony néha sírva fakadtam, hisz alig volt magánéletünk. Már kezdetben szinte passziónkká vált a tanítás. Mivel gyerekünk nem született, több időt szentelhettünk a ' másokénak — simítja meg koromfekete haját, s hangjában nem bújik meg keserűség. — Két éve. 55 éves koromban mentem nyugdíjba. Harminchat évig tanítottam matematikát, fizikát, éneket, anélkül, hogy egyetlen napot táppénzen töltöttem volna. Csak mióta nyugdíjas vagyok, azóta betegeskedem. A jó pedagógus tevékeny ember. Még nyugdíjasán is az. Öli néni csak úgy mellékesen említi, hogy több pályázatra küldött már dolgozatot, s nefh egyszer sorolták a legjobbak közé. Naplót is ír, melyben az életpálya szépségeit, tanulságait örökíti meg. Mert élménye annyi volt, hogy egy hét alatt is csupán töredékét tudná elmesélni. önmagáról keveset beszél, szívesebben a férjéről. Nagyselmeczy István élete valóban regénybe illő. Amióta a faluban él, s ennek már 34 esztendeje, a település minden eseményének, változásának részese volt. Az iskolát igazgatta 1948 óta, társadalmi munkában tanácselnök-helyettes, tanácstag (pár hónapig elnök is volt), tevékenykedik a Hazafias Népfront helyi csoportjában. — Rend volt itt mindig — mondja nyomatékosan a határozott, ám első pillantásra bizalmat ébresztő, igazi „tanár bácsis” külsejű férfi. Történeteket is mesél arról, hogy söpört végig a történelem vihara ezen az apró alföldi falucskán; hogyan kellett nem egyszer erélyesen fellépni azért, hogy ne legyen semmi baj. — Szeretem az embereket — összegzi egyszerűen. — Egy-egy eredmény erőt adott; segített elfelejteni az esti, a vasárnapi munkákat. Soha nem voltam türelmetlen, sem a gyerekekhez, sem a felnőttekhez. Talán ezért jönnek még ma is hozzám idősek, fiatalok. — A férjem sohasem csak a kötelező iskolai munkáját végezte el — szól a felesége. — Emlékszem például, egyszer sírva jött az egyik tanyasi asszony: igazgató bácsi, ellopták a lányom óráját, amit az első keresetéből vett; csináljon már valamit! Az egyik gyerek gyanúsan A TIT szeghalmi járási szervezete sokoldalú tevékenységet fejtett ki az elmúlt öt évben. Elsősorban az órákban kifejezhető össz- tevékenység növekedett. Míg 1977-ben 1585 órát, addig az elmúlt évben csaknem ezerrel több órát fordítottak ismeretterjesztésre. Az ezer lakosra jutó órák száma mintegy 20-szal emelkedett. A lassú, de fokozatos mennyiségi előrelépés azonban nem egyenletes. A járás 13 településéből nyolcban jól szervezett a munka, s javul a minőség is. Bucsán, Vésztőn és Körösladányban elsősorban az utóbbira kell nagyobb figyelmet fordítani. A legnagyobb gondot Kertészsziget és Füzesgyarmat ismeretterjesztő tevékenysége okozza, itt ugyanis nem eléggé tervszerű a munka. viselkedett, s a szép szó hatására végül is bevallotta: ő a bűnös. Ahhoz, hogy ezt valaki észrevegye, nagyon kell ismerni a gyerekeket, érteni a nyelvüket. — Mindig a szép szó híve voltam — folytatja az egy éve nyugdíjas igazgató. — Nem mondom, hogy egy-egy problémás helyzetben nem folyamodtam ^ „makarenkói pofon”-hoz, de mindig csak a végső esetben. Legtöbbször nem is volt rá szükség; pedig jó néhány „nehéz” gyerek került az iskolánkba. Legtöbbjükkel csodát művelt a törődés, az erélyesség, a következetesség ... Amióta nyugdíjas ő is* írogat. „Egy úttörőcsapat története megalakulásától napjainkig”, „Egy nemzeti zászló életútja az 1919-es évtől napjainkig”; „Egy cigány- család kultúrtörténete a fel- szabadulástól napjainkig” — böngészem a gépelt tanulmányok, visszaemlékezések címeit. Egy részük „megrendelésre”, mások pályázatra készültek, s akadnak, amelyek csak úgy, a mesélés kényszeréből íródtak. Amíg a házaspárral beszélgetek, valamiféle hiányérzetem támad. Nem érzem ugyanis szavaik mögött a nyugdíjasok — néha már túlzott — mellőzöttségérzését. a fiatalok, főként szakmai utódjaik iránt megnyilvánuló bizalmatlanságot. — A fiatalok új utat járnak, amibe nem jó beleszólni — mondják1 bölcsen. Egyszer, amikor a régi igazAz elmúlt években a helyi szervezetek és csoportok korszerűbb módszerekkel igyekeztek vonzóbbá tenni tevékenységüket. Csökkent a hagyományos előadások száma, népszerűbb lett viszont a konzultációs módszer, s nőtt az érdeklődés az előadói konferenciák, módszertani napok iránt. Elterjedt- té vált — a helyi oktatási intézmények segítségével — a szemléltető eszközök alkalmazása is. Míg 1977-ben a szemléltető előadások aránya 70 százalék volt, addig az elmúlt évben csaknem 89 százalék. Az ipari üzemek telepítése lehetővé tette, hogy több fizikai dolgozó vegyen részt az ismeretterjesztő rendezvényeken. Ezt elősegítette az üzemekkel, vállalatokkal, szövetkezetekkel kialakított jó kapcsolat is. A hallgatóság életkorát tekintve elsőgató bement volt iskolájába, hogy próbát tartson saját alapítású (a járásban, sőt, az/ országban is elismert) dobegyüttesével, minden gyerek hozzáfutott. Népszerűségével nem akarta megbántani utódját, ezért elhatározta, hogy egy ideig nem megy be az iskolába. Pedig nagy „szerelme” ez az együttes. Csakúgy, mint az úttörőmozgalom, s ezen belül is a táborozás. — A járási úttörőelnökség táborozási szakbizottságának tagja vagyok ’57 óta. Ez az, amit nem hagyok abba, amíg járni tudok! — jelenti ki. — Nyaranta vezetem a kovácsházi tábort, s igyekszem tartalommal megtölteni a gyerekek ott töltött napjait. Sok éves tapasztalatom ugyanis, hogy ha a tábor nem több, mint nyaralás, a gyerekek unatkoznak. Közös nyári táboraikat felejthetetlen élményként őrzik'. Büszkébben mutogatják a tábori naplót, mint számtalan kitüntetésüket: köztük az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, a Kiváló Üttörőveze- tő. a Kiváló Tanító kitüntetést. A Szocialista Okfatás- ban Kimagasló Munkáért emlékérmet. Mondják, hogy balatoni nyaralójuk első vendégei' a gyerekek voltak. S amikor elkezdik olvasni egyik tanítványuk rímbe szedett köszönősorait egy jól sikerült nyári táborozásról, bizony könny szökik a szemükbe. Gubucz Katalin Fotó: Fazekas László sorban a 30—44 évesek jártak el a rendezvényekre. Kis számban jelentek meg a fiatalok, ezért erre a korosztályra a jövőben fokozott figyelmet fordítanak majd a helyi csoportok. A TIT-tagok létszáma az elmúlt öt évben mintegy öt- vennel nőtt, így most 163, nagyrészt felsőfokú végzettségű előadóra számíthat a járási szervezet. Jelentős törekvés, hogy a TIT-előadók, és a nem tag értelmiségiek között együttműködés alakuljon ki. Ez megvalósult Dévaványán, újraéled Füzesgyarmaton, és Szeghalmon is tervezik közös programok létrehozását. Vésztőn és Okányban ugyancsak lehetőség kínálkozik a TIT-előadók, a pártpropagandisták és a kívülálló értelmiség összefogására. G. K. Nem készült róla felmérés, de szinte bizonyos: a megye- székhely lakosságának többsége úgy véli, Békéscsabán nincsenek műemlékek. E vélemény nem is tűnik megalapozatlannak, legalábbis, ha azt tartjuk a műemlék feltételének, hogy több száz éves legyen. Nyilvánvaló, ilyesmire Békéscsaba XVIII. századi betelepítése miatt sem számíthatunk. De a műemléknek nem feltétlenül kell tisztes korúnak lennie. A definíció szerint: A műemlékek hazánk történeti múltjának jellegzetes, pótolhatatlan emlékei, amelyek az ország gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésére tárgyi bizonyítékul szolgálnak, és építészeti, történeti szempontból kiemelkedő jelentőségűek. Ilyen megítélés alapján négy műemlékkel büszkélkedhet a megyeszékhely: a városi tanács romantikus stílusban készült épületével, a Gyulai út 2. szám alatt található klasszicista stílusú, volt Beliczay-kúriával, a Kórház utca 4. szám alatti, volt Sorházzal, amely ugyanebben a stílusban készült, és a klasszicizáló copf stílusú evangélikus nagytemplommal. Vörösréz a toronyra Van még ezenkívül tizenhárom műemlék jellegű és négy városképi jelentőségű épülete Békéscsabának. Ez utóbbiak a város vagy település olyan építményei, annak külső tartozékai, amelyek nem nevezhetők műemléknek vagy műemlék jellegűnek, de külső megjelenésüknél fogva az adott jellegzetes városkép kialakításában lényeges szerepük van. Sopronhoz, Pécshez vagy akár Egerhez hasonlítva ez sem sok, de ezek fenntartása megóvása és hasznosítása is tekintélyes mennyiségű pénzébe kerül a városnak. Elsősorban olyasmire lehet az anyagi eszközök zömét fordítani, amelyek egyben közcélú hasznosítást is lehetővé tesznek. Katsányi Pál, a városi tanács vb műszaki osztályának főelőadója a kérdéskör kitűnő ismerője. — Mostanában egymás után újulnak meg Békéscsaba régi házai, köztük természetesen a műemlékek is. Az egyik leglátványosabb lesz az evangélikus nagytemplom, várhatóan 15 millió forintos felújítása. A munkával még az idén elkészülnek. A tekintélyes summából 7,9 millió forintot az Állami Biztosító adott, az 1978. június 22-i földrengés kárainak megtérítésére. A földrengés miatt a szerkezet erősen megrongálódott, veszélyessé vált. A városi tanács 500 ezer, az Országos Műemléki Felügyelőség 400 ezer fo-~ rinttal járult hozzá a költségekhez. A még hiányzó részt az evangélikus egyház fedezi. A templomnak lesz kulturális célú hasznosítása is: újra rendezhet itt orgonahangversenyeket a Filharmónia. A jövő hónapban már régi fényében csillog az evangélikus kistemplom tornya: elkészül a vörösréz fedés. Még ebben az évben hozzákezdenek a Hunyadi téren levő, volt gyülekezeti magtár felújításához. Hasznosítására többféle elgondolás van, de még nem született végleges döntés. Tudományos célokat szolgál majd az evangélikus papiak melletti volt papírbolt. Ez szakszerű műemléki helyreállítás után, az evangélikus szaklevéltárnak ad otthont. Így végre teljes egészében a kutatók rendelkezésére áll a rendkívül gazdag anyag, melynek külön érdekessége, hogy megteremtésének kezdeti munkáit még Haán Lajos végezte. A Gyulai út mellett egyre bővül a gabonamúzeum. Itt látható a Békéssámsonból áttelepített műemléki védettségű szélmalom, amelyet április 4-től tekinthetnek meg a látogatók. Itt található a Gajdács-tanya a régi paraszti életforma eszközeivel. A mellette levő kisparcelláA gabonamúzeum területén látható a szélmalom kon a sajátságos, régi termelés is szemléltethető, és kikeltek már a régi búzafajták elvetett magjai is. A gabonamúzeum ez év augusztus 20-ra újabb létesítménnyel gazdagodik: nagyszabású kiállításon ekkor avatják fel a korhű tervek alapján, régi módszerekkel készített uradalmi gépszínt. Ebben a régi idők gépeit és eszközeit helyezik el. A Békési úton a 15. és 17. számú házak jellegzetes népi lakóépületek. A 15. számú házat a város már megvásárolta, és rövidesen megkezdődik a műemléki helyreállítás, és funkciókialakítás. A szlovák klub és a szlovák alkotóház kap majd helyet benne. Sörház — eredeti formában A 17. számú épület tulajdonképpen két házból áll, köztük egy nagy, zárt udvarral. Az egész épületegyüttes múzeumi hasznosításra kerül. A Gyulai út 5. szám alatti volt Omaszta-kúria helyreállítására is készülnek a tervek. A város számít az Országos Műemléki Felügyelőség szakmai és anyagi segítségére is. A volt Sorházat is hasznosítani kívánják. A nagyméretű pince- rendszer műemléki feltárására már készülnek a tervek, vissza fogják állítani eredeti formájába. Utána több célra is lehet hasznosítani, többek között vendéglőt, klubot alakíthatnak itt ki. A városi tanács épületének Ybl Miklós tervezte homlokzata már megújult, jelenleg a nagyterem felújítása folyik. A belső építészeti tervek úgy készültek, hogy hangsúlyozzák az eredeti architektúrát. A terem reprezentatív tölgyfa burkolatot kap, és várhatóan ez év júniusára elkészül. Rövidesen megkezdődik a nagy belső udvar és az épület belső felújítása is. Most még díszletmühely Békéscsaba város környéki községe, Köröstarcsa is szép tájházzal gazdagodik rövidesen. A tanács a Körös-parton az OMF támogatásával megvásárolt egy népi lakóépületet. A helyreállítást még az idén megkezdik, és benne halászházat rendeznek be. Itt a régi berendezési tárgyakon, bútorokon kívül az ősi mesterség szerszámai is láthatók lesznek. Végezetül szólni kell S Vigadóról. Jelenleg a Jókai Színház használja díszletműhelynek. A színházi tömb belsejében azonban új díszletműhely és díszletraktárak épülnek, a tervezésük már folyamatban van. Kiköltözés után visszakaphatja régi fényét a Vigadó. Ehhez azonban jelentős felújításra lesz szükség, már csak az avult- ság, az épületszerkezetek elhasználódása miatt is. Természetesen az új funkciónak megfelelően tervezik a kialakítást. A felújított Vigadóban hangversenyek, zenei műsorok, bálok és társastánc-bemutatók kapnának helyet. Szép tervekben nincs tehát hiány, a baj csak az, hogy a pénzszűke lassítja a munkát. Abban viszont biztosak vagyunk, hogy viszonylag kis számú építészeti emlékünk megmentésére szívesen fogna össze a város lakossága, és segítenének munkájukkal a szocialista brigádok és az iskolai tanulók is. így egyesült erővel elérhetnénk; hogy öreg épületeink mihamarabb régi fényükben pompázzanak, és hasznosításukkal az egész megye kulturális élete sokat nyerne. Kép, szöveg: Lónyai László Jól sikerült a Beliezay-kuria felújítása Ismeretterjesztés a szeghalmi járásban
