Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-26 / 72. szám
NÉPÚJSÁG 1982, máricus 26., péntek Megkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) szakasz gazdaságpolitikájához kapcsolódó jogi szabályozást. Előfeltétele ugyanA szocialista . jogalkotás egyik alapvető elve, hogy a társadalmi viszonyokkal kapcsolatos legfontosabb kérdéseket törvényben kell szabályozni. Ez az elv az elmúlt évek jogalkotásában nem mindig érvényesült következetesen. Sokszor véletlenszerű — esetleg szubjektív — tényezők határozták meg azt, hogy a szabályozás törvényben vagy törvényerejű rendeletben történt. Ezért is van ma a 131 hatályos törvényünk mellett 635 törvény- erejű rendeletünk. A jogalkotás demokratizmusának fokozására irányuló óhajunk megköveteli, hogy az országgyűlés törvényalkotó szerepét tovább növeljük. Az alkotmány rendelkezéseinek Markója Imre kifejtette: — Közvéleményünk — amely a jog, a jogalkotás kérdései iránt növekvő érdeklődést tanúsít — gyakran veti fel, hogy túl sok a jogszabály, gyakoriak a módosítások, nehéz hatályos jogunkban eligazodni. Szóvá teszik ezt a joggal hivatásszerűen foglalkozók is. Ha csak a jogszabályok számát tekintjük, a hatályos magyar joganyag valóban terjedelmes. Jelenleg mintegy 4500 jogszabály van érvényben Magyarországon, ami körülbelül hatvanezer jogszabályszakaszt jelent. A hatályos jogszabályokon kívül a minisztériumok, az országos hatáskörű szerveknek — a legkülönbözőbb elnevezésekkel — több mint 3000 olyan jogi iránymutatását tartjuk számon, amelyeket,a jogalkalmazó szervek gyakran jogszabályként tisztelnek. — Ezek a számok kétségtelenül tekintélyesek. Ugyanakkor világosan kell látnunk — és a közvéleménnyel is meg kell értetnünk —. hogy a jogszabályok nagy száma vagy gyakori módosulása önmagában még nem jelent feltétlenül túlszabályozottságot. Azok az életviszonyok ugyanis, amelyeket a jognak rendeznie kell. rendkívül összetettek, egyre bonyolultabbá válnak és gyakran változnak. E változásokat a jogalkotásnak is nyomon kell követnie, mégpedig elég gyorsan, nehogy a szabályozás hiánya vagy az elavult rendelkezések a fejlődést akadályozzák, az. élet „kerékkötőivé” váljanak. •— Mi is tulajdonképpen a jogi túlszabályozás? Az. ha a jog eszközeivel az életviszonyokba indokolatlanul avatkozunk be, illetőleg ha a jog nem „vonuj ki" időben olyan életviszonyokból, amelyek már jogi szabályozást nem vagy nem az addigi mértékben igényelnek. Ebből az is következik, hogy a túlszabályozás elleni küzdelmet nem elsősorban a számszerűség. hanem a helytelen jogalkotói szemlélet elleni fellépésre kell összpontosítanunk. — Részben arról a szemléletről van szó. amely a jog szerepét túlbecsüli, és úgy véli. hogv ennek az eszköznek az alkalmazása a társadalom és a gazdaság irányításának. illetve igazgatásának a legalkalmasabb, mindenre képes módszere. Ez pedig így. nem igaz. — A jogi túlszabályozás okai közé tartozik, a bizalom és a fellősségvállalás esetenkénti hiánya is. A hatóságok gyakran nem bíznak abban, hogy az állampolgárokat jogon kívüli eszközökkel is lehet helyes, magatartásra ösztönözni. A felsőbb szervek sokszor bizalmatlanok az irányításuk alatt akkor az is, hogy a közgazdaságtudomány nagyobb figyelemmel legyen a jog szerepére, lehetőségeire, helső törvényszerűségeire. megfelelően arra kell .törekednünk. hogy a jövőben a parlament elé kerüljön minden olyan szabályozás, amely alapvetően érinti az állampolgárok jogait és kötelességeit, vagy amelynek társadalmi jelentősége a törvényi szabályozást indokolja. Ezt az elvet érvényesíteni kell törvényeink módosítása során -is, amennyiben alapvető változtatásokról van szó. — Az országgyűlés szere- . pének fokozása mellett — folytatta a miniszter — a jogszabály-előkészítés és a jogalkotás demokratizmusa fejlesztésének egy másik nagy lehetősége a fontosabb jogszabálytervezetek társadalmi és szakmai megvitatása. álló helyi szervek tevékenységét illetően. Az alsóbb szervek viszont nemegyszer kényelmességből vagy óvatosságból tartózkodnak az önálló cselekvéstől. A jogszabályi, a hatósági előírások özöne mindezt ékesen bizonyítja. Azt is megemlítette a miniszter: a túlszabályozottságot fokozza, a jogalkalmazást pedig nehezíti, hogy az irányító szervek igen nagy számban bocsátanak ki különböző jogi jellegű’ állás- foglalásokat. Ezzel szinte áttekinthetetlenné válik az alkalmazandó jogi anyag. Ennek a helyzetnek a megszüntetésére hozott határozatot ebben az évben a Miniszter- tanács. Ezt a kérdéskört azzal zárta az igazságügy-miniszter, hogy hangsúlyozta: a jogi túlszabályozottság megszüntetése nem a jog szerepének csökkentését. ellenkezőleg, tekintélyéntek növelését szolgálja. Beszámolója végén Markója Imre elmondta: — Jogrendszerünk ma fejlett színvonalon szolgálja a szocialista társadalom építésének igényeit. Senki sem vonhatja kétségbe jogrendszerünk alkotmányosságát és törvényességét. örülünk annak, hogy mindez széles körű el- ismertést váltott ki. Ugyanakkor világosan látjuk fo- ’ gyatékosságainkat, a még megoldásra váró feladatokat is. Mit sem érnek a jó jogszabályok. ha végrehajtásuk színvonala és következetessége nem biztosított. A jog- alkalmazó szervek, és az állampolgárok felelőssége is. hogy ez ne legyen így. Ezért szükséges mindent megtennünk a jogalkalmazás színvonalának további emelése és az állampolgárok szocialista jogtudatának növelése érdekében. Ezért szükséges az is. hogy a törvényesség védelme érdekében következetesen. szervre vagy személyre való tekintet nélkül fellépjünk, ha erre indokot látunk. Ezután dr. Antalffy György (Csongrád m.. 9. sz. vk.). a szegedi József Attila Tudományegyetem rektora, az országgyűlés jogi. igazgatási és igazságügyi bizottságának titkára, a napirend bizottsági előadója hangsúlyozta: a bizottsági üléseken a képviselők egyetértettek abban, hogy jogalkotásunk általános politikai célja a társadalom szocialista vonásainak erősítése. A továbbiakban Antalffy György aláhúzta, hogy a tudománynak alapvető szerepe van a jogalkotásban. Nem szabad elfelejteni — mondotta —. hogv a jog. mint a ■kultúra része, pontosabban a politikai kultúra összetevője, legalább annvira gyakorlat, mint tudomány. A z i gazság ü g.y -ni i n iszter beszámolóját a bizottság nevében elfogadásra javasolta. A vitában ezután felszólalt dr. Nezvál Ferenc (Budapest, 14. vk) nyugalmazott miniszter, Rendi Tiborné (Győr-Sopron m.. 2. sz. vk.), a Richards Finomposztógyár művezetője, Klabuzai Miklós (Somogy m., (i. vk.). a siófoA közművelődési törvény megalkotásakor, az ország- gyűlés 1976-os őszi ülésszakán úgy érezte mindenki, hogy nem egyszerű törvényhozói aktusról van szó, hanem újabb nagy lépést tettünk népünk felemelkedésének útján — mondotta elöljáróban. — Am több mint öt év telt el azóta, olyan öt év, amely sok mindent helyezett más megvilágításba. Megváltozott a# nemzetközi légkör, a gazdasági helyzet, az ország közvetlen fejlődési perspektívája. Sokan azt a következtetést vonják le ebből. hogy a közművelődési törvény is elavult, eljárt felette az idő. Valóban: vajon nem vesz- tette-e el a törvény aktualitását az új körülmények között ? A felelet egyértelműen: nem! A törvény továbbra is időszerű. Meghozatalakor sem úgy gondoltuk, hogy pár évre szól csak, hanem egy hosszabb időszak számára szántuk iránymutatásul. Azok az okok, amelyek a közművelődési törvény meghozatalát szükségessé tették, ma ugyanúgy fennállnak, mint öt évvel ezelőtt, sőt bizonyos vonatkozásban még erőteljesebben érvényesülnek. öt év nem nagyon hosszú idő egy nép kulturális életének történetében, hiszen a művelődés ennél hosszabb távon tudja csak kifejteni igaA kultúra fejlődése nemcsak az anyagi beruházástól függ, hanem a szellemi beruházástól is. A jelen helyzet éppen arra ad ösztönzést, hogy egyre inkább a szellemi erőkre, a lakosság már kialakult művelődési igényére, a kulturális élet belső fejlődéséből adódó lehetőségekre építsünk. Ezen a gazdasági, társadalmi bázison és kulturális helyzeten alapszik az 1974-ben elfogadott közművelődési párthatározat és az 1976-ban megszületett közművelődési törvény. Jelentős változások következtek be az állami irányítás rendszerében is. Ebben nagy szerepük volt a vállalatokban, intézményekben, szövetkezetekben, társadalmi szervezetekben megalakult művelődési bizottságoknak, valamint a megyei tanácsok mellett az 1980-as választásokig működő közművelődési bizottságoknak. Ezek a testületek a lakosság különböző rétegeinek a korábbinál lényegesen szélesebb képviseletét biztosították, s mintegy ötven—hatvan ezer ember közvetlen bekapcsolódását tették lehetővé a köz- művelődés irányításába. A párt XII. kongresszusa művelődéspolitikai céljainak megvalósítása, a művelődési ágazat különböző területeire korábban hozott határozatok egységes szemléletű és hatékony végrehajtása érdekében, a kormányzati munka átfogó korszerűsítésének részeként 1980. július 1-vel létrejött a Művelődési Minisztérium. Feladatköre — többek között — felöleli és egységes rendszerbe foglalja a közoktatást, a szakmunkásképzést, a felső- oktatást. az iskolarendszerű felnőttoktatást és továbbképzést, a közművelődést, a művészetek irányításával, fejlesztésével és támogatásával összefüggő állami feladatokat. valamint a nemki November 7. Tsz elnök- helyettese. Sándor Dezső (Borsod m„ 15. vk.). az ede- lényi Nagyközségi Közös Tanács elnöke. Több felszólaló nem jelentkezett, így a vitát az ülés elnöke lezárta, s ismét megadta a szót az igazságügy-miniszternek, aki összegezte a hallottakat. l’ozsgay Imre művelődési miniszter beszédét mondja (Telcfotó) zi hatását. De már ezalatt az idő alatt is érezhető változást sikerült elérni, elsősorban a minőség fejlődésében, és a széles körű szemlélet- váltásban. ugyanis a lakosság mind szélesebb rétegei ismerik fel a kultúra jelentőségét. Mégis, legalább ennyire fontos annak hangsúlyozása is. amit nem értünk el. A műveltség és művelődési tevékenységek társadalmi eloszlásának szerkezetében nem sikerült gyökeres változást elérni. Magyarán: nem sikerült számottevően kiszélesíteni a művelődés külön- böző formáiba bevont rétegek arányát. zetközi kulturális és oktatási kapcsolatok irányítását, a tömegkommunikációs eszközök kulturális tevékenységének szakmai orientálását. Az alig több. mint másfél év tapasztalata azt mutatja, hogy az átmeneti nehézségek leküzdése megtörtént, és az említett feladatkörben jelen- fős eredmények is születtek. A közművelődés irányításában erősödött az ágazati irányítás; javult a közművelő- désoolitikai irányítás színvonala, mind jobban érvényesül az -egységes közművelődési szemlélet a minisztérium külöhböző szakterületein; közelebb került egymáshoz a közoktatás, a szakoktatás és a közművelődés. Az eredmények mellett a gondok is számottevőek. Visz- szaesett a felnőttoktatás. Zavarok vannak az intézmények együttműködésében. Továbbra is sok a felesleges párhuzamosság. A tanácsok többségének tevékenységében a gazdasági, társadalmi ügyekkel egyenrangú helyet kapott a közművelődés. A megyei és a nagyobb városok szak- igazgatási szerveiben javult az irányítás szakszerűsége, emelkedett a színvonala. A megyei politikai vezetés és a tanácsi irányítás pozitív szemléletváltozása érződött azon a magatartáson, ahogyan az ötödik ötéves tervben a közművelődési beruházásokat me'gvalósították. A törvény megmozgatta az irányító szervezeteket, vezetőket, munkatársakat, és ennek hatására — ha tömeges áttörésre nem került is sor — megmozdult az ország. Ezt a megmozdulást követték tájékozatlanságból eredő. jószándékú. de téves megjegyzések is. Leginkább azt mondogatják, hogy művelődési házak, múzeumok, színházak helyett miért nem iskolákat építettek. Rosszat tennénk az .egész magyar kultúrának, ha a művelődésügyön belüli területek szembeállításával elhomályosítanánk az egész ágazat fejlesztését hátráltató valódi okokat. Tudjuk persze, hogy a művelődésügyben és irányításában is vannak szép számmal olyan jelenségek, amelyek nagymértékben hátráltatják az alkotóerő és kezdeményezőkészség kibontakoztatását. Ezután az iskola közművelődési szerepéről szólt beszámolójában a miniszter. Iskola és közművelődés A közművelődési párthatározat és a törvény hatására mind szélesebb körben hódít az a felfogás — mondotta —. hogy az oktatási-nevelési intézmények alapvető közművelődési feladata a műveltség megalapozása és fejlesztése, az önképzés módszereinek kialakítása és elsajátíttatása a folyamatos művelődés érdekében. Közoktatásunk fejlődésének jelentős eredménye az iskolázás lehetőségének kiterjesztése volt. Mindez nem jelenti azt, hogy a közoktatási rendszer működése teljesen megfelel a társadalom szerkezetében végbemenő változásoknak, sem azt, hogy az oktatás maradéktalanul teljesítette a művelődési esélyegyenlőtlenségek, vagy az indulásnál fennálló társadalmi-kulturális hátrányok csökkentésében rá háruló feladatokat. A gondok közül Az értelmiség népművelő munkásságának nálunk nagy hagyományai és történelmi gyökerei vannak. A haladó magyar értelmiség — a nemzeti történelmünk különböző korszakaiban — mindig is feladatának tekintette, hogy részt vállaljon a kultúra fehér foltjainak felszámolásában. Be kell vallanunk, hogy az eredmények ellenére még viszonylag jelentős nagyságú értelmiségi csoportokat nem sikerült folyamatosan bekapcsolni a közművelődési tevékenységbe. Ügy vélem, az egész értelmiséget a közművelődés hajtóerejének kell tekinteni. Azt mondják némelyek, hogy ezen az úton manapság nehéz az egyetemi ifjúságot elindítani. Ha a nemzedékek közötti távolságokat nem sikerül megszüntetnünk, akkor fennáll annak a veszélye, hogy mindaz, ami a felnőtt-társadalom számára útkeresés, az ifjúság számára perspektívaMai viszonyaink között a népművelő és a közművelődésbe bekapcsolódó értelmiségi a társadalmi haladáshoz nélkülözhetetlen politikai kultúra terjesztésének főszereplője. Amilyen mértékben előrehaladunk a szocialista társadalom demokratizálásában, olyan mértékben válik mindinkább fontossá a politikai kultúra helyzetének vizsgálata. Arra a kérdésre kell válaszolni. hogy a közös szocialista alapokon kifejlődött különböző érdekű és különböző értékeket. célokat követő csoportok, vezetők s vezetettek, a munkamegosztás rendiében sorolódott emberek, milyen politikai tudást, szokásokat. indulatokat hordoznak. A politikai kultúra nem csupán azt jelenti, hogy az emberek mit tudnak a politikai célokról, avagy milyen a politikai ismereteik szintje, hanem, hogy tudnak-e politizálni, hogyan művelik a közös erdek alapján a politikát? A mindenkori uralkodó osztályok és vezető ^rétegeknek . óriási a felelőssége a társadalom politikai kultúrájának megteremtésében. Hiszen megfelelő politikai kultúra nélkül — különösen, ha éleződnek az ellentmondá,az egyik legjelentősebb, hogy az iskola nem eléggé nyitott, és nem kellően alakítja ki az egész életen át tartó tanulás iránti vágyat, a ,.tudás iránti szomjúság" érzetét. Jó irányú fejlődést tapasztalunk, azonban nem lehetünk megelégedve, mivel üteme a kívánatosnál lassúbb, a szükséges feltételek megteremtése nem mindig sikerül, de a legfőbb gondot az okozza, hogy a fiataloknak még- mindig viszonylag vékeny rétegét érinti. A közoktatás • és közművelődés kapcsolatainak erősítése különösen fontos napjainkban, mivel az ötnapos tanítási hét általánossá válása nagyobb igényeket támaszt a kulturális intézményekkel szemben. Az iskola mellett az önművelésre a példát a család adja ma is: a családi nevelés egyes elemei századok óta — már csak megszokásként is — normát adnak a környezetbe való beilleszkedéshez. Egyik alapvető törekvés, hogy a szülői házban. az iskolában és a köz- művelődésben folyó nevelés összhangban legyen egymással. Napjainkban sajnos, ez nem mindig sikerül. Család, iskola és a közművelődés tervszerűbb, hatékonyabb együttműködésére és cselekvésére van szükség, hogy az ötnapos munka- és tanítási hét bevezetése következtében ne romoljon, hanem fokozatosan, ha lassan is, de javuljon a helyzet. vesztésnek. kiúttalanságnak látszik. Ezért olyan felelősségteli kérdés, hogy miképpen fogunk politizálni — nemcsak az ifjúsággal. de egyben az egész társadalommal. Ha sikerül az egyetemi, főiskolai fiatalságnak bebizonyítani, hogy vannak valódi értékeink, és bevonni őket társadalmunk erkölcsi újjáépítésébe, akkor ezzel már a népművelői pályán is elindítottuk őket. Sok ezren vannak, akik szakmájuknak, fő hivatásuknak választották a népművelőpályát. és többségük lelkesen, elkötelezetten végzi munkáját. Nem kevesen közülük az áldozatvállalástól sem riadnak vissza. A jövőben ahhoz, hogy a népművelők helyzetén . változtassunk, keresetükre, jövedelmükre is figyelve, nagyobb gondot kell fordítanunk környezetükre, társadalmi kapcsolataikra, munkakörülményeikre. Javítani kell képzésük. továbbképzésük feltételeit. sok, s egyidejűleg nő a külső ellenség nyomása — tág tere nyílik a demogógiának. Így van ez a szocializmusban is. A kulturális politika mint áz egyik fontos részterület irányításának elve. az egész ország biztonságos haladását kívánja szolgálni. S kényszerű gazdasági stagnálás vagy egyensúlykeresés közben is’ megvárt számos területen a haladás lehetősége. Megvan a lehetőség a szellemi építkezésre. a párt program- nyilatkozata alapján a társadalmi haladás reformtervének elkészítésére, amelyben újragondolhatjuk az eddig meg nem gondolt dolgokat. A szocializmus ä biztosíték, hogy Magyarország nem válhat többé a hanyatlás területévé. Az iskola és a köz- művelődés pedig arra szolgál, hogy mindenki közreműködésével olyan emberek éljenek ebben a hazában, akik ragaszkodnak ehhez a földhöz, és van érzékük az időhöz, történelemhez, az értékhez és a mértékhez — mondotta végezetül Pozsgay Imre. A művelődési miniszter beszámolóját vita követte. Az országgyűlés ma ezzel folytatja munkáját. A vitáról holnapi számunkban írunk. Az országgyűlés növelje tovább törvényalkotó szerepét Sok a jogszabály, nehéz eligazodni Szellemi beruházás a jövő útja Pozsgay Imre beszámolója Értelmiségiek a haladásért Politikai kultúra - demokratizmus
