Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-19 / 66. szám

NÉPÚJSÁG 1982, március 19., péntek Orvosok a háború ellen Beszélgetés Zsebük Zoltán orvosprofesszorral Egy nemzetközi orvosmozgalomhoz csatlakoztak már­cius 12-én a magyar orvosok, a Magyar Tudományos Akadémián rendezett gyűlésen. Fiatal mozgalomról van szó amelynek tagjai nem egyszerűen a békéért, a béke megőrzéséért, hanem kifejezetten a nukleáris háború megelőzése érdekében kívánnak cselekedni. E mozga­lom időszerűségéről és jelentőségéről folytattunk beszél­getést dr. Zsebők Zoltánnal, ia nemzetközi hírű orvos­professzorral. — Professzor úr! ön or­vosként tanulmányozta egy esetleges nukleáris háború semmihez sem hasonlítható következményeit, emellett évtizedek óta tevékenykedik a békemozgalomban. Véle­ménye szerint mit tehet a magyar értelmiség a nukleá­ris háború megelőzéséért? — A magyar békemozga­lomban nemcsak értékes ha­gyományokra támaszkodha­tunk, hanem ezenfelül te­kintélyes intellektuális érték és erő halmozódott fel. Hogy mozgalmunk ne legyen a pa­pucsban, fotelban ülő, a .rég­múltat rezignációval, nosz­talgiával szemlélő nagyapá­hoz hasonló, ehhez az együttérző milliók aktív ér­deklődését kell felkelteni. Az értelmiségnek azért tulajdo­nítok és szánok nagy szere­pet a további munkában, mert az emberiség gyakorta nemcsak fehér köpenyes cso­datevőnek nézi a tudósokat, hanem olyanoknak, akiknek a jövendőről szólva hitelük van. Ha elmondják és tudo­mányosan dokumentálják a tudomány emberei mindazt, ami ellen küzdünk, ami fe­nyegeti a világot, ezt meg­értik az emberek egy olyan korszakban, amikor éppen a tudomány eredményeinek felhasználásával vált léhet- ségessé, hogy átlépjünk az egyik bolygóról a másikra ... — De a tudomány tette lehetővé azt is, hogy elpusz­títsuk a saját bolygónkat, s hozta létre azokat az eszkö­zöket, amelyek nemcsak lé­tünket veszélyeztetik, hanem egyúttal lehetetlenné teszik, hogy jobban éljünk ... — Igen, ez igaz. Elkeserítő, hogy milyen óriási szellemi erő, értékes anyag • és mun­ka hever ezekben az eszkö­zökben, haszontalanul elpré- dálva az emberiség közös va­gyonát. Hadd mondjak két számot. A legmodernebb harci repülőgép gyártási költségéből egymillió tonna gabonát lehetne venni az éhezőknek, és egy Trident tí­pusú rakétákkal ellátott atom-tengeralattjáró árá­nak égyharmadából megszün­tethetnénk a földön a malá­riát. — Ez a tény is azok közé az igazságok közé tartozik, amelyet sokszor hangozta­tunk ... — Sokszor, de nem elég­szer. Sokszor elmondtuk, de nem elég alkalommal, hogy ma Európában kétezer- négyszázötvenkét interkon­tinentális rakéta százötven- ezer nukleáris töltet áll be­vetésre készen. Épp így nem beszélünk róla elégszer, hogy ötszázöt stratégiai bombázó, huszonnégyezer harci repülő­gép, kilencvenegyezer-két- százhetven tank és ötvenhat­ezer négyszáz ágyú van ké­szültségben. Elrémítő, döb­benetes számok, és még nem szóltam az ezemyolcvanhá- rom tengeralattjáróra szerelt rakétáról, és a földrészünket körülölelő négyezer-ötszáz hadihajóról. És a NATO 1979 decemberi határozata szerint ezt a borzalmas arze­nált további ötszázhetvenkét tökéletesített közepes hatósu­garú rakétával akarják ki­egészíteni ... Világgá kiált­hatjuk-e elég hangosan, hogy Európa szinte egyetlen nagy fegyverráktár lett, hogy egy meggondolatlan indulat lángra lobbanthatja a gyúj­tózsinórt, amely pokoli erő­ket szabadít fel, mely lerom­bolhatja világunkat és te­metővé teheti Európát. Vi­lággá kell kiáltanunk, hogy az Európában ma készenlét­ben levő ötvenezer megaton­nányi nukleáris hadianyag minden egyes európai lakos számára százezerszerese a halálos pusztító erőt képvise­lő robbanásnak! — Amennyire tudom, a professzor úrnak meggyőző­dése, hogy nem lesz nuk­leáris háború. Milyen jelen­tőséget tulajdonít annak, hogy éppen napjainkban, s hogy éppen az orvosok indíta­nak mozgalmat az emberisé­get fenyegető tömeghalál megelőzése érdekében? — Az orvosok az átlagos­nál nagyobb befolyással vannak a közvéleményre. Fe­lelősségünk. és lelkiismere­tűnk kényszerít az igazság kimondására. Terveink való­ra váltása tekintetében va­lóban optimista vagyok. De éppen ezért kell a már ed­dig csoportosult és még meg­hívandó tagjainknak hitval­lókként is hirdetni sorsdöntő óráink igazságát. Hirdetni kell, hogy ismét válaszúihoz érkezett Európa és a világ, s az embereknek hatalmában van dönteni a tekintetben, hogy a háború vagy a béke irányába haladjunk, s hogy nem egyes csoportok joga a döntés az enyhülés, vagy a feszültség fokozása kérdésé­ben. Helyzetünk bizonyos tekintetben könnyű, hiszen a béke igazsága örökkévaló. Napjainkban i az értelmes ember számára nem kétsé­ges, hogy a háború semmire se megoldás, hogy a háború­val keresni az emberiség jobb sorsát otromba és aljas ha­zugság, s aki háborút akar, az menlevelet kér olyan gyil­kossághoz, melyben az egész emberiség az áldozat. Azt kell hirdetnünk, hogy a bé­ke igazsága tőmondatos igazság. Egyszerű és termé­szetes, mindenki számára felfogható, minthogy minden józan ember azt szeretné, hogy zavartalan, békés évek jussanak osztályrészéül. És ez az igazság például az Allensbachi Demoskopiai In­tézet néhány héttel ezelőtti reprezentatív felmérése sze­rint a nyugatnémetországi emberek között, tehát egy NATO-államban is tért hó­dit. Az értelmiség szerepét növeli, hogy egyre nagyobb azoknak a száma, akik eti­kai kérdésként kezelik a há­ború és béke ügyét. Tehet­nek-e egyebet a magyar or­vosok, mint hogy élő lelki­ismeretként továbbra is a béke igazságát és oszthatat­lanságát hirdetik? Aczél Gábor Egészségügyi ellátás Telekgerendáson Telekgerendáson az elmúlt év­ben adták át az 1.5 millió fo­rint értékű egészségházat, ame­lyet a Békéscsabái Állami Gaz­daság épített. Azóta egv helyen van az anya- és gyermekvéde­lem. a nőgyógyászat, a fogászat, itt végzik munkájukat a védő­nők. ezen a helyen rendel a gyermekorvos. A több mint 1600 lakosú településnek nincs állan­dó körzeti nrvosa, ezért helyet­tesítő orvos látja el a betege­ket. napi két órában. Az új ügyeleti rendszer bevezetése óta a segélykérő telefon pedig Bé­késcsabára van bekötve. Állandó körzeti orvosnak rég­óta hirdetnek állást. Az állami gazdaság körzetét is el kellene a pályázónak látnia. Egyelőre nincs jelentkező. Nem megol­dott az iskolafogászat sem. Je­lenleg a felnőttrendeléseken lát­ják el az iskolásokat is. II HNF-titkárok továbbképzéséről Talpon maradni Szikszai Ferenc, a Haza­fias Népfront Békés megyei titkára a közelmúltban ér­tékelte annak a felkészítő­továbbképző tanfolyamnak az eredményeit és tapaszta­latait, amelyet februárban tartottak településeink HNF- titkárainak részére Gár­donyban. Erre az alkalomra a szervezők meghívták a me­gyei elnökség tagjait, vala­mint a városok és a járási székhelyek HNF-elnökeit is. A rendezvénynek az volt a célja, hogy elősegítse a he­lyi .népfronttestületek 1982. évi tevékenységét, s hogy ez­által is hatékonyabbá vál­jék az aktivistáknak, tiszt­ségviselőknek a lakóhelyü­kön betöltött politikai szere­pe, illetve közéletisége. A résztvevők ugyanakkor — mivel új titkárokról volt szó — az alapvető mozgalmi is­meretek mellett módszertani útmutatást is kaptak a leendő feladatok ellátásához. A népfrontnak a szocializ­mus politikai rendszerében elfoglalt helyéről, funkciójá­ról R adó Györgyné,- az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja beszélt, míg a VI. ötéves népgazdasági terv végrehajtásával, a lakóhely fejlesztésével, a testületek munkamódszerével és a szer­vezés rendjével kapcsolatos mozgalmi témákról Inzsel Ottó és Csizmás Attila, a HNF Országos Tanácsának osztályvezetője, illetve he­lyettese tartott előadást. A nemzetközi élet aktuális kér­déseit Bognár Gyula, a Kül­politika c. folyóirat főszer­kesztője; a Békés megyei Ta­nács 1982. évi tanácsi fej­lesztési és költségvetési ter­vét Araczki János elnökhe­lyettes, az egészségügy hely­zetét pedig dr. Horváth Éva, a megyei tanács osztályve­zetője ismertette a tanfolyam hallgatóival. Körükben egyébként igen kedvező visszhangra talált a Fejér megyéről szóló, filmbemuta­tóval egybekötött, sokoldalú, színes tájékoztatás is. Az előadások után a kon­zultációk következtek, ame­lyek jó lehetőséget teremtet­tek az azonos és a különbö­ző adottságú településeken dolgozó bizottságok munká­jának alapos megismerésére, a közös tennivalók egysége­sebb értelmezésére. (Sajnos, kevés idő jutott a járási szintű kiscsoportos beszél­getésekre.) A résztvevők nagy aktivi­tásáról tanúskodó tanács­kozásokon egyebek között a következő kérdésekre keres­ték a választ: Hogyan lehet­ne orvosolni az ötnapos munkahétre •való áttérés mi­att keletkezett gondokat a szolgáltatás és a kereskede­lem területén? Milyen hiá­nyosságok tapasztalhatók az egészségügyi ellátásban és a közlekedésben a kistelepülé­seken? Többen felvetették a községek lakosságának elöre­gedésével, az üresen álló ta­nácsi épületek, szolgálati la­kások hasznosításával és a tanyáknak a háztáji-kisegítő gazdálkodásban betöltött szerepével összefüggő prob­lémákat is. A mozgalom szervezeti életére, munkamódszereire vonatkozóan egyesek azt indítványozták, hogy évente tartsanak összevont felkészí­tő foglalkozásokat a helyi HNF-titkároknak, s fordít­sanak nagyobb gondot a tapasztalatcserékre, és az úgynevezett apró munkákra. A konzultációkon elhang­zott az is: jól érvényesül a pártbizottságok irányító te­vékenysége a legtöbb telepü­lésen. A hatékonyságra való törekvés egyik legfontosabb feltétele az, hogy a népfront­bizottságok tisztségviselői minél konkrétabban igényel­jék a helyi pártszervek segít­ségét. ' A HNF megyei titkára vé­gül úgy foglalt állást, hogy a Gárdonyban tartott felké­szítő tanfolyam elérte cél­ját, mert sikerült .tovább­fejleszteni a minőségi mun­kát, s jó irányban lehetett befolyásolni a megyei HNF- mozgalorn működését. Az érdekes, hasznos programok, a több napos együttlét elő­mozdította a közéleti szerep­lést vállaló tisztségviselők, valamint a megyei HNF-el- nökség kapcsolatának elmé­lyítését, a tapasztalatok át­adásának közvetlenségét. —y—n Tűnődöm míg beszélgetünk, s amikor kilépek is Fodré Ferenc békéscsabai rokkant- nyugdíjas otthonából. Mi mindent rejt magában ötven- hét életév: munkát, tapasz­talatot és életkedvet, még a megrendült egészség ellené­re is. Tíz évvel ezelőtt sú­lyos tüdőbetegséggel operál­ták, azóta fél tüdővel él, fe­le levegővel, mint más. A II. rokkantsági fokozatba tar­tozik: teljesen munkaképte­len, de mások gondozására nem szorul. Hosszan sorol­hatnám mindazt, ami az ál­lapotából következik, vagy azt nehezíti, de amelyet mind legyűr, mert le akarja. Hogy talpon maradhasson. Bogozom, mi ad erőt hoz­zá? Az egyik támpont, a gyermekkor. — Nyolcán voltunk test­vérek. Szüléink békési pa­rasztok, de apám a kőműves- séget is kitanulta. S talán ennek köszönhetjük, hogy mind a hét fia szakmát ka­pott a kezébe. Én cipész let­tem. De addig? Nyolcévesen egész nyáron cseléd a kosz­tért és öt pengő bérért. Négy szünetben egymás után, s mindig öttel emelkedett a fi­zetésem. Inasnak sem volt jobb dolgom. Húszéves, mikor az ország és a nép sorsa megfordul. Hatalmas élmény, s az idők múltával egyre mélyebb. Ak­kor a mozgalmi élet a min­dennapok természetessége volt. A MADISZ, a szakszer­vezet, s hamarosan a párt. Minden este és a hétvégi sza­bad időn. ősztől tavaszig a cipészkedés — mert ekkor volt sok munka —, aztán a kapálás, aratás, cséplés. Köz­ben az első tanácsválasztás­kor Bélmegyeren tanács- és vb-tag lesz. — És mindig a sport. Le­het, hogy hihetetlen, de már áz óvoda belém plántálta a szeretetét. Persze, ahogy a kicsik tudnak. Aztán az is­kolai és ifjúsági versenyek következtek, majd a felsza­badulás után megalakítot­tuk a Békési Barátság Sport­kört. Bélmegyeren egy má­sikat, tanítók, iparosok közö­sen. — A mozgalmi munka és a sport Csabán is folytató­dott, amikor az ötvenes évek elején a megyei tanács terv­osztályára kerültem. Nehéz feladatot kaptam, negyvenhét vállalat anyagellátása tarto­zott hozzám, az akkori kö­tött gazdálkodás közepette. Közben tanultam is, a köz­gazdásági technikumban érettségiztem le. S előbb DISZ-titkár, majd párttitkár voltam, meg a tanácsi sport­kör szervező titkára. Üjból és végig, a munka mellett a mozgalom és a sport kísérte. Ez utóbbit ké­sőbb hivatalból is végezte a városnál. Aztán jött a be­tegség, s 1972-ben dolgozott utoljára a munkahelyén. Társadalmi munkában azóta is, állandóan. A műtét után fokozatosan kezdett egyre többet vállalni. Aktívája a városi pártbizottságnak, a II. kerületi pártalapszervezet- nek, a Hazafias Népfrontnak — mindenütt konkrét megbí­zatással — s ezen felül lakó­bizottsági elnök, s még vö­röskeresztes munkát is vé­gez. — Ha a négy fal közt ma­radok, mindennek vége, nem élnék már. A közösségre — ahol számítanak rám — olyan szükségem van, mint a családomra. Nélküle nem maradtam volna talpon, s eztán sem tudnék. Csak így, és az akarattal. Vass Márta Hűségmozgalom, 1943 1944. március 19-én a hit­leri Németország fegyveres erői megszállták Magyaror­szágot. A bizonytalankodó és felemás tetteken kívül egyéb­re nem vállalkozó magyar uralkodó osztályok, a had­sereg vezetői ellenállás nél­kül tudomásul is vették a történteket. Azzal pedig, hogy Horthy kormányzó a helyén maradt, s német nyo­másra Sztójay Dömét, a né­metek bábját, kinevezte mi­niszterelnöknek, még alkot­mányos látszatot is adott a megszálláshoz, félrevezetve ezzel az emberek tömegeit. A német megszállás vér- telen és gyors végrehajtásá­ban szerepet játszott az a körülmény is, hogy a hadse­reg vezetésében, az állam- hatalom egyéb posztjain ek­korra már szinte meghatá­rozóvá vált a- német befo­lyás, sőt, e megszállást tá­mogató tömegbázis is kiala­kult a nyilaspárt és á volks- bund szervezetek révén. A nyilaspárt Hitler hata­lomra jutása után alakult meg Magyarországon, a ná­cizmus hatására. A terület­visszacsatolások egyik ára pedig a magyarországi né­metek körében a hitlerista szabad szervezkedés volt, amelynek nyomán a nemze­ti létünket aláásó fasiszta volksbund szervezetek jöt­tek létre, azzal a nyíltan is vallott céllal, hogy kiszakad­janak- a magyar államiság­ból. A náci német propaganda kétségtelenül erőteljes ha­tást váltott ki a magyaror­szági németek körében, de ugyanakkor ellenállást is a volksbundista szervezkedés­sel szemben. Békés megyében két jelen­tősebb németek által lakott település volt ebben az idő­ben: Mezőberény és Elek. Mindkét községben figyelem­re méltó táborra tett szert a Tolna megyei Bonyhádról el­indult „Hűségmozgalom". Ennek 1943. március 15-én Bonyhádon kelt felhívása többek között ilyeneket tar­talmazott: „A mozgalom a hazai német nép egy részé­nek leikéből pattant ki... amely az agitátorok erősza­kos és magyargyűlöletet szí­tó propagandája, ellenére is hűek maradtak a haza és nemzet fogalmához, s a ma­gyarsággal való régi testvé­ri viszony fenntartásához ... Magyarországot tartják igazi és egyetlen hazájuknak, a történelmi magyar nemzet tagjai akarnak maradni... a külföldi pénzen dolgozó agi­táció a nagyobb szabadságot na"”obb szabadosságra hasz­nálja fel, nem magyar nyel­vű lakosságunkat elidegeníti a magyar hazától, sőt, egye­nesen területi irredentába torkollik. Ezeknek a vesze­delmes törekvéseknek ellen­súlyozására a társadalmi erőknek kell akcióba lépni­ük ... ” A megyénkbe is eljutott felhívás nyomán Mezőbe- rényben, Eleken is megala­kult a „Hűségbizottság”, s agitációjukra sokan csatla­koztak a mozgalomhoz, és írták alá a „Nyilatkozatot”. A gyulai levéltár őrzi a me, zőberényi nyilatkozat szöve­gét. Ebből néhány kiraga­dott mondat: „ ... (őseink­nek) egy közös cél, a ma­gyar haza felvirágoztatása le­begett a szemük előtt, s ezen cél elérésében mindenkor együtt dolgo.ztak a magyar­sággal. Mindenkor hűséggel kitartottak a magyarság mellett, nemcsak azért, mert egyenlő jogokat- élveztek, ha­nem azért, mert érzésben is teljesen összeforrtak a ma­gyarsággal. Ezért jövendő boldogulásukat is e nép bol­dogulásához kötötték. E ha­zából soha el nem vágy­tak . . . Sajnos, az utóbbi idő­ben egyesek ezt a békés együtt élést kecsegtető szó­lamokkal és ígéretekkel igye­keznek megzavarni és közöt­tünk ellentéteket szítani... Mi nem tagadjuk német vagy tót származásunkat, de büsz­kén valljuk magunkat egy­nek a magyarsággal. Mi ed­dig is hűséges és öntudatos polgárai voltunk e hazának, s azok is maradunk ...” ★ A közelmúltban jelentke­zett szerkesztőségünknél a mezőberényi „Hűségbizott­ság” egykor volt titkára, Mo­nostori Márton nyugalmazott tanító. Kérésünkre megírt visszaemlékezéséből adunk közre részleteket, amelyek e mozgalommal kapcsolatosak. „Mezőberényben megköze­lítőleg nyolcezer szlovák, négyezer német és háromezer magyar lakott. A két évszá­zad folyamán soha semmifé­le nemzetiségi ellentét, ösz- szeütközés nem volt közöt­tük. Bíróválasztások idején felváltva hol tót, hol sváb, hol magyar bírót választot­tak meg, s mindig a másik két nemzetiség adta a tör­vénybírót, illetve a gazdát. Ugyanúgy megosztoztak a képviselőtestület tagjainak létszámában is. Ismétlem, teljes volt az egyetértés a község háromnyelvű lakosai között. Még a húszas évek elején a zsidóságot idegen és gyűlölt fajnak hirdető és el­lenük féktelenül acsarkodó „Ébredő magyarokról" sem igen vett tudomást közsé­günk közönsége. De csak volt béke, mert a harmincas években — különösen a má­sodik felén — olyan zűrza­varos helyzet alakult ki or­szágszerte, s így a mi köz­ségünkben is, ami teljesen megbolygatta az% eddig béké­sen egymás mellett élő nem­zetiségiek viszonyát... Az 1934-ben megalakult nyilaskeresztes párt helybeli »szülőapja« N. Schultz Jó­zsef nevű herényi születésű sváb volt, aki többször is járt Németországban, s ott agitátoriskolát végzett. (E tény már előre árnyékot ve­tett későbbi tevékenységére.) Eleinte ugyan mellét verve »magyarságával« kérkedett, és az »árja« és »turáni« népek felsőbbrendűségéről szónokolt (de később már el­hagyta a »turánit« ...). Párt­ja eleinte a svábság köréből verbuválódik, de később szlovákokat és magyarokat is »befogad« sorai közé. Bár N. Schultz sokakat megszé­dít községünkben, de a töb­bi nemzetiségiekkel együtt létszámuk nem teszi ki a község lakosainak 15—20 százalékát. Ebből is a nagy többség csöndes és hallga­tag, de vagy kétszázan — főleg svábok — annál han­gosabbak. Vannak kiadványaik is. Főleg N. Schultz szerzemé­nye az árja népek felsőbb­rendűségéről, a zsidók szidá­sáról, a »vörösveszedelem­ről-«. Botrányos atrocitások­tól sem riadnak vissza. A harmincas évek legvégén, a negyvenes évek elején N. Schultz mindinkább a volks­bund felé tereli az addig Sz. J.

Next

/
Thumbnails
Contents