Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-18 / 65. szám

1982. március 18., csütörtök r Karöltve a konkurrenciával? í i ________________________________ E TON a Szirénben Kötött pályán — kötetlenül Egyre nehezebb pénzügyi helyzetükben a gazdaságok kétszer is meggondolják, hogy mire költsék pénzüket. Energiaszűkös időket élünk, a beruházásokat is vissza- kell fogni — erre kényszerí­tenek a szabályozók. Építkezni, beruházni per­sze kell, a nagyüzemi terme­lés és tartástechnológia meg­felelő 'műszaki színvonalú fejlesztést igényel — ezt a nagy „takarékoskodás” kö­zepette sem lehet figyelmen kívül hagyni. — Hogy lehet feloldani ezt az ellentmondást? Ezt kér­deztük az AGROBER vezér- igazgatójától, Kazareczki Kálmántól. — Például úgy, hogy a szarvasmarha-tartásban alap­vetően új tartástechnológiát dolgozunk ki. Ennek ered­ményeként a Komáromi Ál­lami Gazdaságban egy férő­hely mintegy 43 ezer forint­ba került. Hasonló elvek alapján épült meg a Tamá­si Állami Gazdaság 1200 fé­rőhelyes telepe. öt évvel ezelőtt egy férő­hely átlagosan 80—90 ezer forintba került. Ha azokat az épületeket most is úgy akar­nánk megépíteni, akkor egy férőhely költsége meghalad­ná a 100—120 ezer forintot. A jelenlegi 40—60 .ezer fo­rintos megoldások tehát ön­magukért beszélnek. A sertéstenyésztésben arra törekedtünk, hogy amennyire lehet, csökkentsük az ener­giaigényes zárt megoldást. A technológiának csak a fel­tétlenül szükséges " elemeit (például a fiaztató és a ma­lacnevelő) hagytuk meg zárt rendszerben. — Jelenleg két nagyobb szabású sertéstelep építése folyik, amelyekben megpró­báljuk az eddigi eredménye­ket hasznosítani. Az egyik a Hajdúsági Agráripari Egye­sülés 400 ezer hízókibocsátá­sú, a másik a Paksi Állami Gazdaság 10 ezres sertéstele­pe. E telepeken a korábbi 25—28 ezer forinttal szem­ben 16—18 ezer forint egy- egy férőhely költsége. — Mi minden lehetőt meg­teszünk, hogy az ilyen, mind­két fél számára hasznos szá­lakat szorosabbra fűzzük — kezdte beszélgetésünket Ha­noiban Megyeri Béla keres­kedelmi tanácsos, akit a ma­gyar—vietnami gazdasági kapcsolatok jellegéről, a két ország forgalmának alakulá­sáról kérdeztem. Helyzetünk felemás — folytatta — az országaink közötti baráti vi­szony, hazánk aktív politikai szolidaritása a gazdasági kö­telékek. fejlesztésének alapja. Ugyanakkor tudomásul kell verínünk, hogy a vietnami népgazdaság nehézségei még hosszú ideig sok szempontból korlátozni fogják együttmű­ködésünket. Nem számítha­tunk így az árucsere ki­egyenlítetté válására sem; az összforgalom viszonylag ala­csony. Árucsere és kooperáció — Mi jellemzi árucserén­ket? — A forgalom növekedését a vietnami fél exportlehető­ségei határolják be. Az áru- szerkezet nagyjából stabil; elsősorban különféle déligyü­mölcsöket, konzerveket, föl­dimogyorót, kaucsukot, ónt és balzsamokat vásárolunk, hazánk pedig főként szövet­árut, gyógyszereket, híradás- technikai berendezéseket, műszereket, alkatrészeket, orvosi készülékeket és alu­míniumtermékeket szállít. Néhány évre visszatekintő együttműködési forma a ter­melési kooperáció. Ez tulaj­Az energiatakarékos meg­oldások közül kétségtelenül a legnagyobb figyelmet a ku­korica szárítás nélküli táro­lásának olcsóbb megoldása keltette. A dunavarsányi Pe­tőfi Tsz és a Szekszárdi ÁG együttműködésével kialakí­tott tárolási technológia ered­ményeként egy tonna ter­mény tárolásának beruházá­si költségét 2500—3000 fo­rintról 1000—1200 forintra si­került csökkenteni. Ennél is olcsóbb eljárás az úgynevezett CC-módszer, ami azt jelenti, hogy a kukorica betakarításakor a szemeket és a csutkákat megdarálják és falközi silókban tárolják. Az egy tonna kukorica táro­lásához szükséges beruházá­si költség ebben az esetben csak 700 forint. . Továbbá: a szárítás elhagyásával egy tonna kukoricára számítva 40 kilogramm tüzelőolajat lehet megtakarítani. Ezt a módszert egyébként a Hő- gyészi Állami Gazdasággal dolgoztuk ki. Az új és elfogadható meg­oldások elterjesztését kor­látozza, hogy a gazdaságok nem akarnak új, nagyobb ál­lattenyésztő-telepeket építe­ni. Ezért a vállalat számára életbevágó, hogy a bővítési és a rekonstrukciós beruhá­zások során is alkalmazni tudja az új, olcsó eljáráso­kat. — Mit jelent az, hogy „élet­bevágó”? Hogy olcsó mód­szerek nélkül a gazdaságok nem építkeznek, vagy azt, bogy egyre-másra jelentkez­nek új tervező szervezetek, köztük termelési rendszerek és gazdasági társulások, ame­lyek egyre erősebb verseny­társak? — A gazdaságos és komp­lex tervezésnek megvannak az optimális feltételei. A hazai és a külföldről szárma­zó fejlesztési eredmények begyűjtéséhez, adaptálásához és saját fejlesztési elgondolá­sok kidolgozásához nagy szellemi tőke szükséges. Az AGROBER a többi tervező szervezetet nem tekinti el­lenfélnek, hanem olyan part­donképp bérmunka, amely importunk 35—40 százalékát teszi ki. A férfiing, kötött alsóneműk, védőruházat, s a kismamacipők mellé pnost csatlakozik a kötött bébihol­mi. Üj terület a gumiipar: a Taurus részére kerékpárbel­ső és -köpeny gyártása indul be. — Az a látogató, akinek alkalma nyílik a magyar megrendelésre dolgozó üzem­be bejutni, elgondolkozhat: hogy válnak be a kooperá­ciók? A hanoi „X—10” szö­vetkezet gyártási színvonala nehezen hasonlítható például össze a déli, Dong Nay-ban levő, meglepően korszerű textilgyárral. — A minőségi feltételek mindenütt szabottak, sr a ter­melést magyar szakértők is ellenőrzik. Másrészt figye­lembe kell venni, hogy az említett, viszonylag egysze­rűbb cikkek átadásával olyan hazai kapacitások szabadul­nak fel, amellyel magasabb szakértelmet igénylő termé­ket tudunk gyártani, vagy amelyekhez itthon már hi­ányzik az itt még bőségesen rendelkezésre álló munkaerő. a jövő tervei — Említsen, kérem, egy­két tervet is. — Fejlesztési hiteleinket kis számú, de jól kiválasz­tott, megalapozott programra próbáljuk összpontosítani. Számos kihasználatlan lehe­tőséget látunk a mezőgazda­ság területén. A bajai kuko­ricatermesztési rendszer pél­íiemek — a mezőgazdasági beruházások kétharmadát tervezi, kivitelezi —, akikkel megfelelő munkamegosztás is kialakítható. Az AGROBER-en belül még „háziverseny” is ki­alakult. Viszonylag kis lét­számú vállalati központtal dolgozunk, a vállalat törzsét megyei kirendeltségek és más termelőegységeink al­kotják. Az ' AGROBER sok gazdasági társaság megalapí­tását kezdeményezte; sok bázisüzemmel, rendszerrel, tudományos kutatóintézettel köti össze együttműködési szerződés. Például a vaszari Hunyadi Tsz is kialakított egy olcsó szárvasmarha- istálló-rendszert. Mi is fel­használjuk ezt a módszert, de ők is átveszik tőlünk az akácfa-szerkezetek alkalma­zására kidolgozott megoldá­sainkat. A közös eredmények közös terjesztésére együtt­működési szerződést kötöt­tünk. — Ügy tűnik, önök meg­értéssel fogadják az új vál­lalkozásokat. de úgy tekinte­nek rájuk, mint akik „nem sok inzet zavarnak”. — Nem erről van szó! Be­látjuk, hogy vannak terüle­tek, ahol ezek a szervezetek rugalmasabbak, gyorsabbak, mint mi. Például ilyen a már kidolgozott új megoldások alkalmazása, vagy kisebb, de nem kevésbé fontos beruhá­zások gyorsabb megtervezé­se. A fejlesztésben a rendszer- gazdák tervezői kidolgozzák az új lépéseket, de ezek komplex műszaki megoldása j általában már a mi műhe- g lyünkben történik. Ezért is [ köt össze bennünket a leg- | több nagy rendszerrel együtt- f működési szerződés. így min- i denkinél érvényesül a „hely- J zeti előny” és a maga tévé- I kenységi köre szerint ezt " igyekszik is kihasználni. Más kérdés, hogy a jelen- » légi beruházási lehetőségek >■ mellett célszerű-e egymás \ után létrehozni tervező szer- l vezeteket csak azért, hogy ? „versenyhelyzetet” teremt- 5 dául összekapcsolható lenne i:: háziszárnyas-tenyésztő tele-1 pekkel, sőt konzervipari, fel- i dolgozó egységekkel. Szó esik i olyan geológiai felmérésekről is, amelyekben magyar szak- ? értők segítséget nyújtanának K a vietnami bauxitvagyon fel- tárásához. * * * Vietnamban alig van ide- genforgalom: kevés a külföl- é di, ritka az európai arc. Ha^; fehér bőrű külföldit látnak '■) közeledni — ez nemcsak fa- ^ luhelyen, de még a főváros- ,1 ban is látványosságszámba | megy — sokan köré seregle- SÍ nek, kísérgetik és kórusban! kiáltozzák: „Lien Xo!” (azaz:::< szovjet). A gyerekek számára* ugyanis a külföldiek jobbá-'* ra a szovjet szakértőkkel?; azonosultak. De ha az utazói a zalos díszkíséretet nem ve- , szí zaklatásnak (mint ahogy! többnyire tényleg csak. rá-1 csodálkozásuknak adnak? hangot) és türelmesen vála-,| szol: Nem, mi magyarok va-:í gyünk; akkor néhány perc£ múlva, a búcsúzásnál már:-/ szinte vezényszóra mondják :| „Hung-ga-ri”! Nem ismeretlen hát Ma-| gyarország neve a távoli Vi-| etnamban. Különösen, hogy! az elmúlt években orvosok.! mérnökök, agrárszakembe-1 rek százai folytatták tanul-1 mányaikat hazánkban. Segy-i re erősödik a törekvés, hogyl a jövőben jobban használják! ki messze földön, rendszerinti vasszorgalommal, nagy aka-l raterővel megszerzett szak-| képzettségüket. Szegő Gábor:) (Vége) Etonról az Üj Magyar Lexikon mindössze’ annyit tud, hogy egy angol kisvá­ros, ahol Anglia legelőkelőbb fiúnevelő-intézete található. A név, az ETON, ma már mást is jelent, főleg a tex­tiliparban. Egy olyan anyag-' kezelési és anyagmozgatási rendszert, amely — a hozzá­kapcsolódó munkaszervezés­sel együtt — rendkívüli mó­don gyorsítja a gyártást. FELESLEGES MOZDULATOK NÉLKÜL Ahhoz képest, hogy milyen nehezen megy néha nálunk egy-egy újdonság bevezetése, az ETON meglepően gyorsan meghódította a szarvasi Szi­rént. Igaz, ehhez az is kel­lett, hogy megfelelő időpont­ban jelentkezzen a szövetke­zetben a svéd cég ügynöke. A Szirénben akkor már hosz- szabb ideje törték a fejüket egy termelékenységet fokozó munkaszervezés kialakításán. A létszám ugyanis a két műszak és a meglehetősen erős leterhelés miatt egyre fogyott a varrodában. Érdekes módon az ETON pontosan azt ígérte, amit ők elképzeltek maguknak. Vál­tozatlan, sőt valamelyest még csökkenő létszámmal is nőni fog a termelés. Gyor­san megkötötték tehát a szerződést és úgy döntöttek: a keletkező többletbért kifi­zetik a dolgozóknak, így megéri majd a szalag mel­letti két műszak vállalása. Alighogy megkötötték a szerződést, tavaly március­ban máris megkezdték az új { rendszer bevezetésének előké- j szítését. Tizenöt dolgozót is- f koláztak be a mozdulat- elemzéses munkatanulmá­nyozás és munkamódszer át­alakítás, vagy rövidebb és ismertebb nevén, a 3—M- tanfolyamra. Ök májusra el­sajátították a tudnivalókat, utána a Csoport felével, az előkészítőkkel a Könnyűipa­ri Szervezési Intézet, míg az összeállítókkal ETON foglal­kozott. Megtanulták, hogyan kell felesleges mozdulatok nélkül a lehető leghatéko­nyabban dolgozni. TÖBBET KELL DOLGOZNI Októberben egy csütörtöki napon hozzáfogtak az új füg­gőpályás szállító- és anyag­kezelő rendszer beszerelésé­hez. Mindössze két munka­nap esett ki a termelésből, és persze odalett a szerelők szombatja, vasárnapja, de hétfőn már óraműpontos­sággal üzemelt minden be­rendezés. A függőpályán körbejártak a csipeszek, a megfelelő munkahelyek előtt kattant a váltó, és letért a pályáról a munkadarab. A dolgozóknak oda sem kell nézni, csak kinyújtja érte a kezét. Nem kell válogatni, igazgatni, az anyag azonnal a tű alá kerül. A holtidők szinte teljesen megszűntek, a művelet elvégzése után nem kell többet törődni az anyag­gal, egy gombnyomás, és a gép mögötti robotkar vissza­helyezi a pályára a munka­darabot. — Látszólag az ETON csak egy korszerű anyagmozgatási rendszer, pedig ez az egész­nek csak kis része. Az ETON munkaszervezés és anyagke­zelés egyszerre, az anyagto­vábbítást szinte csak mellé­kesen végzi. Lehetővé teszi a tetszőleges sorrendű mun­kavégzést, megengedi az egyéni képességek kibonta­kozásit. Műveleteket takarít meg,” megszünteti a régi rendszer szerinti csomagok kezelését. Műszakonként tíz­zel kevesebben, naponta hét­százzal több inget varrnak, tehát a vállalt 25 százalék termelésnövekedést biztos, hogy elérjük — mondja Ver- hás Mihály főmérnök. VAN, AKINEK JOBB, VAN, AKINEK NEM Persze ez a rendszer bár­milyen tökéletesen is szol­gálja ki a dolgozókat, attól a tény még tény marad: lé­nyegesen többet kell dolgoz­ni, mint eddig. Az ETON üzembe állítása óta csaknem öt hónap telt el, ennyi idő alatt már megszokták a dol­gozók és kialakult a véle­ményük is róla.. Az üzemben a rengeteg nő között egy szem „varróférfi” található, Trenyik Pál, aljszegő: — Tetszik az új rendszer. Minden darab idejön a ke­zem alá, nekem jóformán csak a pedált kell nyom­nom. Biztos, hogy többet dolgozok valamivel, de nem érzem, hogy jobban elfárad­nék/ mint régen. A kerese­tem viszont több mint ezer forinttal nőtt. Csipái Jánosné elejeválla- zónak más a véleménye: — A régi módszer nekem jobb volt. Én most a tech­nológia érdekében felkerül­tem egy magas pulpitusra, és ott dolgozom. Itt fönt na­gyon meleg van, és száraz a levegő. Elég sokat kell nyúl- kálnom az anyagért, a mű­szak végére megfájdul a bal vállam. A havi pénzem úgy 6—800 forinttal nőtt, és re­mélem, hogy a társaimhoz hasonlóan, én is megszokom majd. Molnár Gáborné, úgyneve­zett univerzális ember, ő mindig oda ül be, ahol hi­ányzik valaki: — Vagyunk néhányan, akik minden reszorthoz ér­tünk, de természetesen nem tudunk akkora teljesítményt elérni, mint akik állandóan ott dolgoznak. Ezt magasabb darabbérrel kompenzálják. Én az ETON-nak már csak­nem minden munkahelyén ültem, és úgy érzem, na­gyon jól kitalálták a své­dek. Szépen nőtt a fizeté­sem. ezer—ezerötszáz fo­rinttal viszek haza többet havonta, mint régen. Ennyi pénzért érdemes a nagyobb tempót vállalni. PRÉMIUM A REKORDOKÉRT Az üzemvezetői irodában egy doboz látható a falon, benne kattognak a számlá­lók. Minden munkahelyén érzékelő figyeli az áthaladó munkadarabot, és ha elké­szül egy, impulzust küld a számlálóba. Minden dolgozó mindenkori teljesítménye rögtön leolvasható a táblá­zatról. — Először nem akartuk el­hinni, .hogy ez a rendszer ekkora teljesítményre képes — jegyzi meg Nádas Pálné üzemvezető. — A szövetke­zet vezetősége, hogy ezt be­bizonyítsa, versenyt hirde­tett, és a műszakonként el­ért rekordokért külön pré­miumokat tűzött ki. Haj­tunk tehát, és szervezzük a munkát, mert nekünk is közvetlen érdekünk a hibát­lan, folyamatos működés. Ezért dolgozik Mrena Já­nosné munkamódszer-átadó is. Az ő feladata, hogy fi­gyelje, hol akadozik a ter­melés, és ahol baj van. ott tanácsokkal, javaslatokkal se­gítse a megfelelő módszer alkalmazását. — Még az is a dolgom, hogy egy-egy új fazonnál ki­dolgozzam az optimális moz­dulatsorrendet, és ezt meg­tanítsam a dolgozókkal. Ed­dig fix bért kaptam, de a jövőben a szalag átlagkere­setétől függ majd az én jö­vedelmem is. Érdemes lesz még jobb, gyorsabb megol­dásokon törni a fejemet. SVÉDORSZÁG UTÁN GÁDOROSON IS Az ETON tehát beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a termelésnövekedéssel elé­gedettek a vezetők, a több keresettel a dolgozók. A Szi­rénben most ülhetnének egy darabig a babérokon, és di­csekedhetnének a szakmá­nak az elért eredményekkel, de természetesen nem ezt teszik. Folytatják a munkát, és Gádoroson még az idén üzembe helyezik az EÍON új rendszerét, a 2001-est. Ez annyira új, hogy eddig csak Svédországban használták, az első Skandinávián kívüli be­rendezés Gádorosra kerül. Ez~ egyben azt is jelzi, hogy a svédek bíznak a szarvasi­ak hozzáértésében, szakér­telmében. — Ha mi helyt akarunk állni a tőkés piacokon, és újabb területeket kívánunk meghódítani, akkor gyorsa­ságban is fel kell vennünk a versenyt a helybeliekkel. Ezzel a rendszerrel és a hoz­zá tartozó munkaszervezés­sel úgy felgyorsult a munka, hogy a vállalási időt máris egy hónappal leszorítottuk. Ezzel jelentős áremelést tud­tunk elérni ' az exportban. Tudjuk, vannak még tarta­lékaink, a szervezők szerint hat hónap elteltével a be­gyakorlottság meghozza gyü­mölcsét, és újra felfutásra számíthatunk — jegyzi meg Tari Józsefné, a Szirén el­nöke. — De, ha ez el is ma­radna, már akkor is bizto­sak vagyunk benne: megér­te, hogy vállalkoztunk az újra'! Lónyai László Szinte percek alatt tűnt el Békéscsabán, az Irányi utca és a Csaba utca sarkán levő régi, romos épület. A hatalmas munkagépekkel simára dóig ózták a felszínt, és a kibonta­kozott kis térségben most jól látható a Szabadság mozinak az az oldala, melyet eddig csak nagyon kevesen vettek észre Fotó: Veress Erzsi sünk? Bonyhádi Péter »

Next

/
Thumbnails
Contents