Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-17 / 64. szám

1982. március 17, szerda NÉPÚJSÁG flz értékelés Az- iskolai félév eredmé­nyei már mindenki előtt ré­gen ismeretesek. Bizonyára lezajlottak a családokban a kisebb-nagyobb „drámák”, hiszen a szülők elvárása és a gyerekek teljesítménye, ér­demjegyei között nem min­dig van összhang. Nem is csodálható, mert mások munkájának értékelé­se igen nehéz feladat. Bizo­nyára alátámasztanák meg­állapításomat azok a veze­tők, akiknek feladatul jutott munkatársaik minősítése. El­mondhatnák, hogy a lelkiis­meretes értékelés nemegy­szer álmatlan éjszakák után is kétségeket támaszt ben­nük : Sikerült-e az ember egé­szét/ és nem mérhető telje­sítményét reálisan, a saját szubjektumuk kikapcsolásá­val értékelni? Nem értet­ték-e félre a beosztott egy- egy megnyilatkozását, nem uralkodott-e el rajtuk a „hi­bakereső” látásmód? Előre­mutató-e, helyesen motiváló az értékelésük? És még so­rolhatnánk sokáig! Mennyivel inkább így van ez, így kel legyen, amikor fiatal, az élet elején járó embereket értékelünk. A pe­dagógusok tisztában is van­nak azzal, hogy az érdemje­gyekkel való értékelés, az osztályozás, munkájuk leg­nehezebb, legvitatottabb pontja, s azon igyekeznek, hogy tőlük telhetőén a leg­jobban végezzék el. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a félévi és év végi osz­tályozó konferenciák idején a nevelőszobák hangulata ha­sonlít a felbolydult méhka­séhoz. Bizony, nemegyszer az éjszakába nyúló viták után is maradnak nyitott Jrérdé- sek, s itt-ott „tüskék” is egy-egy tanuló osztályozása körül. Ez szinte szükségszerű, hi­szen az igazgatókat az érté­kelésben a realitás mellett sajnos egyéb szempontok is befolyásolhatják, mint pél­dául a jól mutató statisztika, az osztályok létszámának ki­alakítása, az iskolán sokat „lendíthető” szülők gyerme­keinek megfelelő osztályozás stb. Persze, mindezek csak másodlagosak, mert iskolai nevelésünk gyermekközpon- túságát senki sem vitathatja. A tanítók, tanárok, ha eset­leg harcok árán is, de szinte Tavaszköszöntő a ,,A környezetvédelemben ma a korábbi időkből származó mu­lasztások kiigazítása, az egyen­súly helyreállítása okozza a leg­több gondot. A jövő útja vi­szont a megelőzés: olyan fej­lesztési gyakorlat kialakítása, amelynek természetes eleme az emberi környezet védelme is” — kezdi Hatékonyabb ellenőrzéssel — szigorúbb eljárással című ve­zércikkét Komárcsevics János, a Minisztertanács Tanácsi Hivata­lának munkatársa a Búvár cí­mű havilap legfrissebb, márciu­si számában. A közigazgatási tisztségviselő ezután annak az államtitkári utasításnak a vég­rehajtását elemzi, amely a hul­ladék-lerakóhelyek kijelölésére, kialakítására, a köztisztaság és környezetünk tisztasága hatéko­nyabb védelmére hívta fel a helyi tanácsok figyelmét. A te­lepülések csaknem százszázalé- kán van kijelölt lerakóhely. S értékelése kivétel nélkül az egyedüli helyes utat követik, olyan érdemejegyeket adnak a ta­nulóknak, amelyek leginkább megközelítik a mögöttük álló teljesítményt. Tudják, hogy egyébként a gyerek látná a kárát, méghozzá talán hely­rehozhatatlanul. Nézzük most meg az érté­kelés értékelését! Kik teszik ezt? Természetesen az érde­keltek, a tanulók és a szü­lők. A tanulók önértékelése a jól kialakult pedagógiai gyakorlat, a közös megbe­szélések után legtöbbször tel­jesen reális. A szülők köré­ben több típus található. Ma már kisebb számban, de még sajnos* vannak „közömbö­sök”, akik egy hanyag kéz- legyintéssel, vagy egy „jól van fiam”-mal intézik el az osztályzatot, sőt az értesítőt, a bizonyítványt is. A másik véglet a „zord atya” típus, aki a „Na, lássuk azt a bi- zonyítványt”-tal kezdi, majd következik: — Nem meg­mondtam, hogy tanulj?! — Mától kezdve nem 'me­hetsz sehova! Egész délután tanulni fogsz! A következő a „rosszul ba­ráti-haveri” típus, aki így szól: — Na ugye, megmond­tam, hogy X tanár úr pik­kel rád! Csak kettest adott, pedig állítom, hogy többet tudsz ebből vagy abból a tantárgyból! Sajnos, ők ártanak legtöb­bet saját gyermeküknek, s a pedagógiának is. Végül, de szerencsére egy­re nagyobb számban találha­tók a reálisan értékelő szü­lők. Ök azok, akik számára nem a látszateredmény, ha­nem a tudás a fontos. A gye­rek iskolai eredménytelensé­géért nem a pedagógusokat hibáztatják, hanem velük együtt keresik az okot, meg­beszélik a javítás módját, megpróbálnak kedvet adni gyermeküknek a tanuláshoz, a további munkához. Be kell látnunk mindany- nyiunknak, hogy a gyerek a két erő, az iskola és a szü­lői ház között nem szabad, hogy ütközőpont legyen az értékelésben sem, mert könnyen deformálódhat sze­mélyisége. Inkább egyesíteni kell ezeket az erőket, hogy segítségével a gyerek minél előbbre jusson! Kutyej Lajos Búvárban ahol nincsen, illetve alig akad? Nos. ezen megyék sorába tar­tozik — igaz, kedvezőtlen föld­tani adottságai miatt — Békés megye is! Tanulságos olvasmány a Légi felderítő úton című, fényképek­kel gazdagon illusztrált riport is, amely a repülőgépes környezet- védelmi őrjárat legfrissebb ke­letű tanulságait mutatja be. A színes lapok most a Krüger Nemzeti Park (Dél-Afrika) nagy­vadaival, továbbá a zalai, a ba­ranyai és a somogyi dombság között meghúzódó őrtilcfs-záká- nyi dombvidék Földközi-tenger mellékéről származó növényrit­kaságaival, egy vértesi kankalin­túra képemlékeivel, továbbá a távol-keleti Szingapúrral ismer­tetik meg az olvasót. Sajnos, de a lap legnépszerűbb rovata, a Mikrokörnyezet című alig har­madnyi terjedelműre- zsugoro­FLORIAN Pewtpäe hri ^ 'tmárn Népmesék románul és magyarul • Végigböngészve ezt a sze­rény kiállítású, 250 oldalas kötetet, nem lehet eldönteni, hogy a, kétegyházi Simonka Tivadar meséit kinek is szánta a gyűjtő-fordító Ho- copám Sándor. így ír erről: ,JÍ szorgos, gondos, szakava­tott gyűjtő, feldolgozó es fordító munkáját bizonyító Florian című Simonka-mese- gyűjteményt melegen ajánl­va adjuk az olvasók és a tudományos kutatók kezébe.” v A nyolcvanhárom eszten­dős mesemondó parasztem­ber nyolc román mesét mon­dott magnetofonszalagra. Olyan meséket, amelyek él­tek (élnek még) a nép aj­kán. Amelyeknek csodatevő erővel, különleges tulajdon­ságokkal felruházott hősei természetszerűen rokonítha- tók akár a magyar népme­sék szereplőivel, hőseivel. Simonka Tivadar a harma­dik hazai román mesélő, for­rása azonban kizárólag a szóbeliség. Külön érdeme te­hát ennek a kötetnek, írójá­nak, hogy vállalkozott le­jegyzésükre, feldolgozásukra. „A magyarországi román nyelv ... ápolásában különös fontosságuk van a mesemon­dóknak, akik művészi szin­ten művelik anyanyelvi dia­lektusukat” — írja jegyze­teiben Hocopán Sándor. A mesekutatóként is neves új­ságíró éppen a tudományos kutató olvasók kedvéért a rendelkezésre álló népmese­katalógusok segítségével szá­mozza és rangsorolja, struk­turálisan elemzi is a közölt meséket. A Békés megyei Tanács kiadásában megjelent, még az elmúlt évre keltezett, fű­zött papírkötésű könyvet a Kner Nyomda Dürer üzemé­nek gyulai telepe készítette el. Szomorú, hogy éppen a mesemondó falujában. Két- egyházán nem tudnak sem­mit az emberek erről a kö­tetről. Sőt, más települése­ken sem nagyon a könyv­terjesztéssel foglalkozók. Ez a mesekönyv pedig megérde­melné, hogy minél több ol­vasó kezébe kerülhessen! Nemesi flmerigo Tot Budapesten Amerigo Tot, a világhírű magyar származású szob­rászművész alkotásaiból nyílik kiállítás március 18-án a Vigadó Galériában. A budapesti tavaszi fesztivál ese­ménysorozatának részeként megrendezett tárlaton több mint fél száz munkáját láthatják az érdeklődök. A mű­vész Budapesten személyesen készíti elő a bemutatót, ekkor nyilatkozott műveiről. — Tükrözi-e majd ez a kiállítás munkásságának legújabb eredményeit, il­letve mindazt, ami alko­tóként ma is foglalkoztat­ja? — Remélem igen, hiszen néhány régebbi szobor mel­lett elsősorban az elmúlt esztendőkben készült mun­kák kerültek ide. S ezek kö­zött plasztikák, dombormű­vek, pirogránit lapok és gra­fikák egyaránt szerepelnek, megmutatni igyekezvén azt a műfaji és tematikai sokfé­leséget is, amelynek segítsé­gével kifejezhetem magam. Egy téma azonban kétségkí­vül hosszú ideje, nagyon ér­dekel; ez a magok apotheó- zisa, amely végleges műal­kotás formájában a Gödöllői Agrártudományi Egyetem auláját díszíti majd. A mű gondolata több esztendeje formálódik bennem, három évvel ezelőtt készítettem el a megvalósításhoz szükséges terveket, s azóta már dol­goznak rajta a Képzőművé­szeti Kivitelező Vállalat mű­termeiben. Remélhetőleg két év múlva már fölállítható lesz a bronz relief. Ezen a tárlaton néhány, eddig elké­szült részlete szerepel. A mag apotheózisa nemcsak Európában, hanem talán az egész világon a legnagyobb belsőépítészeti kompozíció lesz. A dombormű 13 mé­teres hosszmérete lényegé­ben égy négyemeletes ház magasságának felel meg, szélessége pedig 12,5 méter. Ahogyan tudom, ilyen nagy­ságú bronz relief még sehol sem készült. — Ami pedig az ábrázo­lásmódját illeti: sokakban elvont, absztrakt kompozíció benyomását kelti, pedig a tárgya közvetlenül a termé­szetben gyökerezik, egy ter­mészeti folyamatot örökít meg. Azokat a pillanatokat kívántam ábrázolni, amikor az elvetett mag feltöri a föl­det, s a felszínre akar jut­ni. Azt, hogy az életre, a napfényre kívánkozik. Fo­galmazhatunk úgy is: az erős mág felszínre kerül, megtalálja az utat az élet­hez. S jelképes értelemben érvényes ez az igaz emberi gondolatra, a megszülető, fejlődő, terebélyesedő esz­mére is. — Miként e tárlat anya­ga is érzékelteti: figurális művek és absztrakt alko­tások egymásutánja, egy­idejű jelenléte jellemzi munkásságát. Miért? — Lehet, hogy némelyek azt mondják: nem vagyok fegyelmezett, nem tartok egy határozott művészi irányt. A művészetnek azonban ezer iránya van. S ha az ember képes megvalósítani mind­azt a kezével, amely benne gondolatként megszületik, akkor — úgy érzem — meg kell tennie. Természetelvű és absztrakt formák között számomra nincs minőségi különbség, mindkettőt fon­tosnak tartom a kifejezéshez. Ezt a tudatosan vállalt sok­rétűséget viszont igyekszem a tőlem telhető legmagasabb színvonalon megvalósítani. Azt vallom tehát: a művész egy, de kifejezésmódja ezer arcú — mondotta Amefigo Tot. Császár Tibor „Játszani is engedd...” A minap az egyik lakótele­pi kedves ismerősöm feldúlt lélekkel állított meg az utcán, s indulattól el-elakadó hangon pa­naszolta sérelmeit. Hogy a fü­vesített területet letarolták a focizó gyerekek, hogy erkélyé­nek üvegablakai is ennek estek áldozatul, s hogy pihenni sem lehet a futballozásba belemele­gedett legénykék ordítozásától. Beszélgetésünk során védel­membe vettem a gyerekeket, bár tudtam, ismerősömnek is igaza van. De mi okozza a békéscsabai József Attila lakótelepen kiala­kult ellentétet a kisgyerekes szü­lők, s a pihenni vágyó, a szebb környezetért síkra szálló lakók között? Mert azt még idejében szeretném leszögezni: mindkét pártnak igaza van. Először is kezdjük azzal az alapvető ténnyel, hogy a lakó­telepen több gyerek van, mint felnőtt. Jogukat a játékra el kell ismernünk. Mikor épült a lakótelep, a gyerekek zöme böl- csődés és óvodás korú volt. Az­óta megnőttek, és kisiskolások lettek. A kisgyerekeknek épített — elég csekély fantáziáról árul­kodó — mini játszótereket már kinőtték. S jobb is, ha nem za­varják az apróbbakat. De akkor hol legyenek? Ez itt a kérdés. Mert számukra sehol egy — más városok lakótelepein viszont bőséggel látható — foci- vagy tollaslabdapálya, amely körül drótháló vigyázza a gyerekeket. Marad a kiskapuként szolgáló csemetefák nyüstölése, a nehe­zen gyökeret vert fű kitaposása, a járdán közlekedőket zavaró tollaslabdázás. És a mérhetet­len mennyiségű szemét, ame­lyet egykedvűen sodor maga előtt a megújuló tavaszi szél. Régi panasza a lakótelepen élőknek, hogy az épületek túl sűrűn követik egymást. Így se a füves-fás területeknek, se a játszani kívánó gyerekeknek nincs megfelelő élettere. Márpe­dig valahogy meg kellene olda­ni ezt a kérdést. A lakók szí­vesen dolgoznának társadalmi munkában is szebb környezetü­kért, gyerekeik biztonságos já­tékáért. Hiszen így is túl sok a tévékészülék elé ragadt, egész­séges mozgásra már nem haj­landó lakótelepi gyerek. Amit csak segít, sőt, kényszerít a je­lenlegi állapot. Hát ez lenne a nagy gond. S a megoldás? Azt a két, ma még egymással szegyben álló tábor tagjai sem tudják. Marad tehát a fölösleges bosszankodás, a jó­szomszédi kapcsolatokat meg­mérgező légkör. Vagy mégis volna valaki, aki a bosszanko­dás helyett konkrét javaslattal tudna szolgálni? B. S. E. A tatabányai úttörő- és ifjúsági házban megalakult az ország első Hahota klubja. A gyere­kek a Pajtás újság mellékletének, a „Hahotá”-nak a nevét vették fel, és foglalkozásaikon egyszer egy hónapban vidám történetekkel, képekkel, tréfákkal nevettetik meg egymást. A klub vezetője Szigeti Piroska, a Pajtás újság olvasószerkesztője (MTI-fotó: Weber Lajos felvétele — KS) Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Diákfélóra. 8.57: Népdalcsokor. 9.30: Huszka Jenő—Martos Fe­renc: Gül baba. 9.44: Kis magyar néprajz. 10.05: Hangos, zenés olvasókönyv. 10.35: Szerpentin. 11.35: Zenés játékokból. 12.35: Magvetők. 12.55: Operaslágérek. 13.25: Dzsesszmelódiák. 14.29: Litera-túra. 15.05: Kórusainknak ajánljuk. 15.30: MR 10—14. 16.10: Kritikusok fóruma. 16.20: Verbunkosok, nóták, v 17.07: Mikor repül a kolibri? 17.32: Reflektorfényben egy ope­raária. 18.02: PÁTRIA — népzenei hang­lemezsorozat. 19.15: Kossuth. Életrajzi doku­mentumjáték. 20.15: A rádió lemezalbuma. 21.30: Külpolitikai klub. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: A King’s Singers együttes madrigálfelvételeiből. 22.45: Viták a filozófiában. 23.00: A Bécsi oktett játszik. 0.10: Malek Miklós táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: A Stúdió li felvételeiből. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Idősebbek hullámhosszán. 9.28: Válaszolunk hallgatóink­nak. 9.43: Operettdalok. 10.00: Zenedélelőtt. 11.33: A Szabó család. 12.03: Énekszóval, muzsikával. 12.33: Tánczenei koktél. 13.30: Labirintus. 14.00: Kettőtől négyig . . . 16.00: Mindenki iskolája. 16.40: Fiataloknak! 17.30: Ötödik sebesség. 18.33: A hanglemezbolt könnyű­zenei újdonságai. 19.01: Zenei tükör. 19.31: Lukácsi Huba balladákat énekel. Mandel Róbert te­kerőlanton játszik. 19.45: A Black Sabbath együttes felvételeiből. 20.33: Zenés játékokból. 21.00: Népzenekedvelőknek. 21.30: Népszerű dallamok. 22.30: A tegnap slágereiből. 23.20: Nóták. ni. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Wilhelm Kempff zongorá­zik. 10.25: Operaáriák. 11.05: A hamburgi rádió szimfo­nikus zenekarának hang­versenye. 12.36: Olasz szerzők műveiből. 13.43: Rádiószínház. Goldberg- variációk. 14.20: Smetana : Az eladott meny­asszony. Közben: 15.06: Magyar irodalmi arckép- csarnok. 15.26: Az operaközvetítés folyta­tása. 16.38: öt földrész zenéje. 17.00: A véges végtelen. 17.30: Tóth Éva. Gulyás Márta és Friedrich Ádám hang­versenye. 18.30: Szimfonikus táncok. 19.05: Brecht. * 19.35: Két Rameau-koncert. 19.54: Külföldi tudósoké a szó. 20.09: Rossini operáiból. 21.00: A lázadó író: Nagy Lajos. 21.30: Zenekari muzsika. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Olasz táncdalok Caterina Caselli műsorából. 17.15: Választék. Braun Ágoston jegyzete. 17.20: Üj felvételeinkből. Az öcsödi népdalkor énekel. 17.30: Zenés autóstop. 496. szám. Közlekedési magazin. Szerkesztő: Vágási Kálmán. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: A tegnap slágereiből éne­kel a Rubettes együttes. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé: Fizika, (ált. isk. 6. oszt.) (f.-f.) 9.05: Földrajz, (ált. isk. 5. oszt.) (f.-f.) 9.50: Stop! 10.00: Delta, (ism.) 10.25: Az igazság nyomában. Francia film. (ism.) 11.45: Lehet efíy kérdéssel több? • (ism.) (f.-f.) 13.30: Iskolatévé: Szülők iskolája, (ism.) 14.00: Stop! (ism.) 14.10: Régi idők focija. 15.40: Hírék. (f.-f.) 15.45: Az 1000 tó országa. Finn­ország. 16.50: Az akasztófa árnyékában, (ism.) 17.35: Reklám, (f.-f.) 17.45: A nyelv világa, (f.-f.) 18.30: Hídépítés robbantással, (f.-f.) 18.40: Ki figyel oda? ,(f.-f.) 18.55: A közönségszolgálat tájé­koztatója. (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: A négyes labor őrültje. Francia filmvígjáték. 21.25: Énekeljünk. 21.35: A tv galériája. 22.15: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.01: Falusi esték — Tenkésalja. 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Reklám, (f.-f.) 21.25: A vendég. Olasz filmdrá­ma. BUKAREST 16.30: Sakk. 16.45: Népzene. 17.00: Nőkről — nőknek. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.25: Gazdasági figyelő. 20.40 : Tv-ankét. 21.05: A kiváltság. 22.15: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Tv-napló. 17.40: Hírek. 17.45: A mese ideje. 18.15: Aktualitások. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. % 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Sportszerda. 22.00: G. Ph. Telemann: Pimpi- none. 22.30: Tv-napló. II. MŰSOR 8.55: Badkleinkirchenheim: sívi­lágkupa. ftiűlesiklás. 18.45: Művelődési adás. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: A film élete. 20.45: Reklám. 20.50: Zágrábi körkép. 21.05: Csehov: Ványa bácsi. SZÍNHÁZ 1982. március 17-én. szerdán 15- órakor Békéscsabán: HOGYAN HÁZASODOTT MEG PETRUSKA? Bérletszünet 1982. március 17-én. szerdán 19 órakor Békéscsabán: ORESZTÉSZ „I” bérlet (Klubszínház) 1982. március. 17-én, szerdán 19 órakor Szarvason: HARANGOK 1982. március 18-án, csütörtökön 15 órakor Békéscsabán: BARANGOK Németh. L.-bérlet 1982. március 18-án. csütörtökön 19 órakor Békéscsabán: BARANGOK Móricz Zs.-bérlet MOZI Békési Bástya: 4 órakor: Robin Hood nyila. 6 órakor: A 3. szá­mú űrbázis. 8 órakor: Filmklub. Békéscsabai Szabadság: délelőtt 10 órakor: Sasszárny. 4 órakor: öt este. 6 és 8 órakor: Sas- szárny. Békéscsabai Terv: Rá­kóczi hadnagya. Gyulai Erkel: Kabala. Gyulai Petőfi: 3 és 5 órakor: Variációk egy szerelem­re. 7 órakor: Félénk vagyok, de hódítani akarok. Orosházi Parti­zán: A birodalom visszavág.

Next

/
Thumbnails
Contents