Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-16 / 63. szám

NÉPÚJSÁG 1982. március 16., kedd Válasz a képviselőnek Az országgyűlés 1981. decemberi ülésszakán Skaliczki Károlyné Békés megyei képviselő is felszólalt, aki szor­galmazta a mezőgazdasági termékek tárolótér-kapacitá­sának bővítését. A felszólalásra a pénzügyminiszter a kö­vetkezőket válaszolta: „Kedves Skaliczki Elvtársnő! ... Felvetésével alapjában véve egyetértek. Lényeges, hogy a betakarított termékeinket minél kisebb mennyi­ségi és minőségi veszteséggel tároljuk. Sajnos, a növény- termelés dinamikus fejlődésével nem tartott lépést az előállított termékek tárolásához szükséges kapacitások létrehozása. Emiatt ismétlődő gondunk, hogy megfelelő tárolótér hiányában i-eszteségeink keletkeznek. Az utóbbi időben több pénzügyi intézkedést tettünk a tárolótér bővítésére: — A takarmánysilók és tárolók építési költségeinek 30—35 százalékát az üzemek állami támogatásként igé­nyelhetik a VI. ötéves terv időszakában. — Az energiatakarékos, szárítás nélküli gabonatárolók az előzőekben említett állami támogatáson felül energia­racionalizálási támogatásban részesülhetnek pályázat alapján, amely a bekerülési költség 20—40 százalékáig terjed. — A tárolókapacitás tervezettnél nagyobb ütemű lét­rehozása érdekében módosítottuk a célcsoportos gabo­natárolók finanszírozási rendjét, annak érdekében, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek területén is épüljenek ilyen tárolók. A bekerülési költség maximum 50 százalékát kaphatják állami támogatásként az árugabonát termelő mezőgazdasági nagyüzemek pályázat alapján. A gabo­natárolók építési támogatásának elnyerésére több. mint 50 nagyüzem nyújtott be pályázatot; ezek elbírálása fo­lyamatban van. — Korszerű, új silótípusok előállítása érdekében mű­szaki fejlesztési pénzeszközöket, továbbá hitelt juttatunk a hazai mezőgazdasági gépgyáraknak. A fenti intézkedéseinknek már jelentkeznek kezdeti eredményei. A mezőgazdasági nagyüzemek az elmúlt év őszén mintegy 650 ezer tonna kukoricát tároltak szárítás nélkül. A népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása érde­kében hozott beruházási vásárlóerő-korlátozó intézke­dések mellett sem csökkentek a mezőgazdasági ter­ménytároló tér bővítésére előirányzott állami pénzesz­közök, s azzal számolunk, hogy a VI. ötéves terv idősza­kában mintegy 15 százalékkal nagyobb tárolókapacitás épül, mint az elmúlt tervidőszakban. Ezzel sem sikerül a termelés és tárolás teljes összhangját a jelenlegi öt­éves tervben létrehozni. Ezért arra orientáljuk a nagy­üzemeket, hogy képződő fejlesztési pénzeszközeikből a ko­rábbinál nagyobb hányadot fordítsanak tárolótér építé­sére. Biztosíthatom' Képviselő Elvtársnöt arról, -hogy gazda­sági-pénzügyi lehetőségeinkkel összhangban — a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal együttmű­ködve — az elkövetkező években is kiemelt feladatként kezeljük a szükséges tárolótér létrehozását, korszerűsíté­sét, megújítását. Kérem, szíveskedjék válaszomat elfogadni. Budapest, 1982. február. Elvtársi üdvözlettel: Dr. Hetényi István” Forgácsolóüzem Hódmezővásárhelyen A legújabb típusú számjegy- vezérlésű marókkal. mikroszá- mítógépes vezérlésű esztergák­kal. elektronikus lemezmeg­munkáló berendezésekkel fel­szerelt forgácsolóüzemet nyitott a Hódmezővásárhelyi Mezőgaz­dasági Gépgyártó Vállalat. Általa a korábbinál kisebb létszámmal, legalább egynegyedével növelik a termelést: az idén csaknem egymilliárd forint értékben ké­rőinek le a futószalagokról me­rább szorultak az ipari be­ruházások. Első helyre -ke­rült viszont (egyes exportké­pes feldolgozó- és könnyű­ipari ágazatok mellett) a me­zőgazdaság fejlesztése. E rangsorolás helyessége mel­lett — a Hanoiban hallott egybehangzó vélemények szerint — a mostani párt- kongresszus is ki fog állni. Reformintézkedések köre A reformintézkedések lé­nyege, hogy a termelés fo­kozására az anyagi ösztön­zés eszközeit használják fel. A „khoan” elnevezésű elszá­molási rendszerben a parasz­tokkal kötött szerződések alapján a szövetkezetek öt évre előre rögzítik a be­szolgáltatandó rizs mennyi­ségét — a többlettermékkel gazdája szabadon rendelke­zik. (Ha viszont teljesítmé­nye önhibájából elmarad a várttól, a különbözetet meg kell térítenie.) Tavaly már az északi szövetkezetek 80 százaléka állt át erre a módszerre, s az 1981-es ara­tás rekorderedményei iga­zolták az elvárásokat. Az iparban mindezzel párhuza­mosan kiszélesítik a telje­sítménybérben dolgozók kö­rét. Növelni akarják az üzemek döntési jogkörét, s megkezdik a vállalatoknak zőgazdasági eszközök, nagyüze­mi zöldségtermesztő, szántóföldi anyagmozgató gépek. Az ú.i for­gácsolórészleg megteremtésére, a modern gépek beszerzésére a HODGÉP mintegy 70 millió fo­rintot fordított a vállaiatfeilesz- tési alapjából. A berendezést szállító szerszámgépipari művek­kel kötött megállapodás alapján az új üzemben gépbemutatókat is rendeznek. Újítók az újításról Felújított párbeszéd a kombinátban Nem számoltam meg, de mintegy százhúszan gyűlhet­tek össze az elmúlt hét vé­gén a Mezőhegyesi Cukor­gyár klubhelyiségében, az úgynevezett cukorgyári vá­róban. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági kombinát minden három újítójából kettő eljött arra a párbe­szédre, amelyet a kombinát vezetősége kezdeményezett, a termelékenység- és haté­konyságfokozó ötletek szá­mának szaporítására, az újí­tómozgalom föllendítésére. Mezőhegyesen — mint szerte az országban, ezekben a hetekben — jeles alkalom­ból újították fel a párbeszé­det az ötletgazdákkal: május 15-re ugyanis összehívták az újítók és feltalálók V. or­szágos tanácskozását. Az esemény jelentőségét — nap­jaink gazdasági feladatait és nehézségeit ismerve — ta­lán nem is szükséges külön méltatni. A mezőhegyesi an­két szóvivője, Miskucza Pé­ter vezérigazgató-helyettes . is inkább azokról a kézzel fogható eredményekről adott számot vitaindítójában, amelyek a kombinát újító­mozgalmának köszönhetők. Érdemes ebből a tíz évet átfogó értékelésből néhány adatot idézni: a kombinát egy éve alatt, azaz tavaly, 378-an "szerepeltek a dolgo­zók közül javaslattevőként, összesen 240 újítást nyújtot­tak be, s ez a szám 30 szá­zalékkal haladja meg az előző évek átlagát. A hasz­nosított újítások 1981-ben — energiamegtakarítással, im­portkiváltással — egymillió 250 ezer forinttal növelték a kombinát eredményét. Szólt a vitaindító azokról az „újításokról” is, amelyek­kel a kombinát anyagilag is igyekezett a mozgalom rangját az őt megillető hely­re emelni. Kitüntetéseknél, a szocialista brigádok jutal­mazásánál egyik fő szem­ponttá az újítótevékenysé­get tették, versenyt hirdet­tek, javították a propagan­damunkát, és megfogalmaz­ták az iparjogvédelmi sza­bályzatot, amelyben ugyan­csak előreléptek az újítások díjazásában. A beszámolóban foglaltak valóságát az egyre növekvő újítókedv önmagában is hi­telesíti, de a kedvező válto­Hanoi központi vásárcsarnoka, a Dong Xuán (Fotó: U. S. News and World Report — KS) nyújtott állami támogatások leépítését. E néhány tényező is jelzi talán: Vietnam gaz­dasági helyzete napjainkban is tagadhatatlanul súlyos. Ám az is megfigyelhető, ho­gyan alakul ki fokozatosan az a reform, amely meg­gyorsíthatja a szocialista fej­lődést az évtizedeken át szabadságáért harcoló dél­kelet-ázsiai ország sajátos körülményei közt — feltéve persze, hogy nem kénysze­rülnek esetleg ismét a ka­tonai kiadások emelésére.. * * * Nem messze a Ha Long-i öböltől, amelyet a Dél-kí- nai-tengerben szeszélyesen szétszóródott, fantasztikus alakú sziklatömbjeinek lát­ványáért az útikönyvek is a világ nyolcadik csodájaként emlegetnek, embermagasságú betűkből kirakott felirat fe­hérlett egy hegyoldalon. Kí­sérőm készségesen lefordí­totta a felhívást: „Mindent a termelésért és a haza vé­delmére!” Ennél tömörebben a krónikás sem tudná ösz- szefoglalni a feladatokat, azt a helyzetet, amely előrelát­hatólag még igen sokáig megszabja a vietnami nép életét, mindennapjait. Szegő Gábor (Kövétkezik: 2. Déj: re­mények és gondok) zásokat a kombinát újítói­nak tanácskozása is elismer­te. Ez természetesen nem je­lenti azt, hogy a vitában részt vevők már nem is tud­tak semmiféle ötlettel elő­állni, amivel a mozgalom hatékonyságát lehetne növel­ni Mezőhegyesen. A nyolc felszólalásban több mindenről szó esett, a ja­vaslatok és kritikai észrevé­telek garmadájából két cso­korra való is kitelik. Egyik­be csoportosíthatók azok a felvetések, amelyek ott hely­ben, Mezőhegyesen várnak megoldásra. így az újítások elfogadásának átfutási ideje, az elfogadott ötletek gyors megvalósítása, „házon belü­li” népszerűsítése az főleg, amely kívánnivalót hagy még maga után. Erről szólt fierier Márton, a dombegy­házi kerületben dolgozók ne vében, felemlítve, hogy tör­ték már ők is olyan megol­dáson a fejüket, amit • a kombinát másik felében már ■rég kitaláltak. Duna András a bánkútiak képviseletében kérte, hogy törődjenek többet az ötlet gazdákkal, hiszen sokszor amiatt vész el a jó javaslat, mert megszülője nem tudja pontosan megfogalmazni gondolatait. Ez utóbbira Fe­lek Levente fejlesztési mér­nök tett javaslatot: szerinte a kombinát fiatal szakembe­rei akár társadalmi munká­ban is segíthetnének az öt­letek formába öntésénél. A magukra maradt újító­kon segíthetne egy, az újí­tások hasznosítására alakult vállalati gazdasági munka- közösség — fejtette ki véle­ményét dr. Török Imre, az szb újítási felelőse. S ezt a gondolatot Csizmás Mihály villanyszerelő is örömmel üdvözölte, sürgetve a propa­gandamunka javítását. (Eb­ben egyébként a kombinát már lépett is, mert ez évtől rendszeresen megjelenteti az iparjogvédelmi híradót, amely az elfogadott újítások rövid leírását tartalmazza.) A feladatok, teendők má­sik csoportjába a továbbiak­ban azok tartoznak már, amiért országosan lehet csak többet tenni. Az újítások el­fogadásának és hasznosítá­sának bürokratikus útvesztő­jét megszüntetni, az újítók és közreműködők javadal­mazásának valóban ösztönző módjához az alapokat meg­teremteni csak központilag lehet, mint ahogy az évtize­dek óta vitatott téma végé­re — miszerint még mindig eldöntetlen, hogy milyen újí­tás számíthat valóban an­nak, és mi az a változtatás, ami munkaköri kötelességé a javaslattevőnek — pontot kellene végre tenni. Ezeket a kérdéseket fesze­gette többek között Pósa Ist­ván, a kombinát KISZ-bi- zottságának titkára, dr. Sza­bó István az állategészség­ügyi osztályról, illetve Göll- ner Pál, az Állami Gazda­ságok Országos Központjá­nak a mezőhegyesi tanács­kozáson jelen levő képvise­lője. A felszólalások során többször is elhangzott, hogy a megnyugtató az lenne, ha az újítási díjakat nem a ré­szesedési alap terhére, ha­nem termelési költségként fizethetnék ki. A múlt hét végi párbeszéd tehát gazdag útravalót adott Sipos Sándornak, a gépja­vító vezetőjének, aki kiváló újítóként nyerte el társai megbízatását a májusi orszá­gos tanácskozáson való részvételre. Amit az újító­mozgalom mezőhegyesi ta­pasztalatairól elmondhat — ha szót kap — az vita nél­kül országos figyelemre, megfontolásra tarthat szá­mot. Kőváry E. Péter Tessék választani — tessék vállalkozni! Új formák, új lehetőségek a gazdálkodásban O Leányvállalat 2. Kisvállalat 3. Kisszövetkezet 4. Gazdasági munkaközösség 5. Vállalati gazdasági munka- közösség 6. Szerződéses üzemeltetés 7. Ipari és szolgál­tató szövetkezeti szakcsoport 8. Átalányelszámolá­sos rendszer 9. Költségtérítéses rendszer 10. Egységek bérlete 11. Fejlődő magánkisipar Az elmúlt évtizedekben az extenzív gazdasági fejlődés, az ellátási biztonságra törek­vés, a biztos piacra való ter­melés a vállalatokat főleg centralizáción alapuló növe­kedésre késztette. A szocia­lista nagyüzemek meghatá­rozó jelentőséggel járultak hozzá a munka társadalmi hatékonyságának és szerve­zettségének emelkedéséhez. Azonban az extenzív növe­kedés forrásai fokozatosan elapadtak, ezért tovább csak az intenzív . fejlődés útján haladhatunk. Az új fejlődési szakasz ki­bontakozásával, a nagymér­tékben centralizált ipari és kereskedelmi szervezetek nem tudnak elég rugalmasan reagálni a szükségletkielégí­tés egyre összetettebben je­lentkező igényeire. Az irá­nyítási rendszer fejlesztésé­vel összhangban a jogi sza­bályozás a szocialista tulaj­don és elosztási viszonyokat összességében erősítő új vál­lalkozási és szervezeti lehe­tőségeket teremtett. Közepesen fejlett, a piaci vállalkozástól elszokott gaz­daságunkban a leányvállalat az az új forma, amelyben a vállalkozáshoz szükséges készségek — talán a legki­sebb kockázattal — megta­nulhatók mind a szervezetek, mind a személyek oldaláról. A vállalati törvény módo­sításával kerültek az állami (minisztériumi és tanácsi) vállalatok is 1982. január 1- vel az alapításra jogosultak sorába, melyet az 1981. évi 20. számú törvényerejű ren­delet, továbbá a 42 1981. (IX. 28.) MT. sz. rendelet tesz lehetővé. Leányvállalat ala­pításához, megszüntetéséhez, tevékenységi körének meg­határozásához nem szükséges a pénzügyminiszter és az ágazati miniszter előzetes egyetértése. Az alapításhoz azonban ki kell kérni az il­letékes ágazati miniszter és fővárosi, megyei tanács vég­rehajtó bizottsága, továbbá - ha az alapító tröszti vállalat — a tröszt véleményét. A leányvállalat jogi sze­mély, amelyet a tevékenysé­gi körének ellátásához szük­séges eszközökkel alapítása­kor az alapító lát el. Ha a leányvállalat gazdálkodása veszteséges vagy hiányos, az anyavállalat köteles saját eszközeiből a veszteséget ren­dezni, illetve az alaphiányt pótolni, azaz a leányvállalat tartozásaiért az alapító ke­zesként felel. A leányvállalat felügyele­tét az alapító vállalat, ható­sági ellenőrzését az ágazati miniszter, pénzügyi ellenőr­zését a PM Ellenőrzési Fő- igazgatóság látja el. Megszű­néséről az alapító vállalat dönt, személyi állományát, eszközeit átcsoportosíthatja. Igazgatóját (helyettesét) az alapító vállalat igazgatója nevezi ki, és menti fel. Áz átadott eszközök és kocká­zatvállalás fejében az alapi' tó — az alapító határozat­ban rögzített mértékben — részesedik a leányválllalat nyereségéből. A leányvállalat jogké­pességére, szervezetére és működésére, továbbá költ­ségvetési kapcsolatainak rendjére ezeken túlmenően a vállalatokra vonatkozó ren­delkezések érvényesek. Valószínű, hogy a leány- vállalatok jelentős hányada területileg szétszórt, tevé­kenységében és eszközeiben sem összpontosított — irá­nyításában ugyanakkor még centralizált — nagy gazdál­kodási egységekből történő kiválással jön majd létre, s ily módon munkaerőigényé­vel nem terheli környezetét. Ha a nagyvállalatok megfe­lelően élnek ezzel a lehető­séggel, akkor olyan munka- megosztást érhetnek el, amely szerint fő feladataik­ra tudják erőiket összponto­sítani. Természetesen a le­ányvállalatot közvetlenül ér­dekeltté kell tenni az igé­nyek rugalmas kielégítésé­ben, személyi összetételük megfelelő kialakításában és a rendelkezésükre bocsátott erőforrások jó kihasználásá­ban. Békés megye szinte kínál­ja a lehetőségeket leányvál­lalatok alapítására, mivel iparunk vállalati szervezeti rendszere alapvetően gyá­rakból, gyáregységekből vagy telepekből áll, melyek központjai megyén kívül — főleg Budapesten — vannak. A leányvállalat létrejöhet úgy is, hogy a vállalat ala­pítására vagy érdekképvise­letére jogosult szervek, illet­ve a belső szervezeti egység vezetője kezdeményezi a vál­lalatnál vagy az alapításra jogosult szervnél a részleg átcsatolását, vagy átszerve­zését önálló vállalattá, le­ányvállalattá. A leányvállalat nagyság­rendileg — a dolgozók lét­számát, az üzemi mértéket tekintve — kisebb lesz, mint a jelenlegi vállalatok. Más kérdés, hogy az' alapító el­határozásából felveszi-e a kisvállalat jogi formáját, amely azonban már egy gyö­keresen új szocialista vállal­kozási formációhoz vezet át bennünket. Ugrai P. András Raktári gépek Nagykörösről A termékei iránt meg­mutatkozó növekvő kezdet­hez igazítja termelését a Nagykőrösi Gépgyártó és Szolgáltató Szövetkezet. Dol­gozói tavaly 155 millió fo­rint árú terméket állítottak elő, s ebből mintegy 90 millió forint értékű árut szállítottak külföldre, java­részt a Szovjetunióba. A ter­vek szerint az idén már csaknem 195 millió forint lesz a szövetkezet termelési értéke, 134 millió forintot ér­nek exporttermékeik. A Nagykőrösön gyártott gépek főként a mezőgazdaságban, és élelmiszeriparban adódó, raktározási munkákat — ra­kodást, csomagolást — köny- nyítik; a szövetkezetben gyártják számos konzervipa­ri berendezés gépelemeit is. Hamarosan saját kivitele­zésben kétezer négyzetméter alapterületű üzemcsarnokot építenek, mintegy tizenhá- rom-tizennégy millió forin­tért. A szövetkezet már most igyekszik felkészülni a ké­sőbbi gyártmányszerkezet- módosításra, profilváltásra, kis szériában — évente há­rom-, négymillió forint ér­tékben — készítenek vegy­ipari gépeket, főként kutató- intézeteknek.

Next

/
Thumbnails
Contents