Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-13 / 37. szám
1982. február 13., szombat Szovjet—lapán viszony fl kapcsolatok fontosabbak... Mind szovjet, mind japán részről nagyra értékelték a közelmúltban - Moszkvában tartott, kétoldalú külügyi konzultációkat. És okkal, önmagában már az a tény rendkívül jelentős, hogy a kelet— nyugati elhidegülés jelenlegi időszakában sor került a két ország közötti párbeszéd felújítására. Sőt, elvi megállapodás jött létre arról, hogy a konzultációkat alkalmas időpontban folytatják, s nem kizárt, hogy folytatódnak a korábban rendszeres külügyminiszteri találkozók is. Kapcsolattörténet A diplomáciai viszony 1956 októberében történt felújítását követően a szovjet — japán kapcsolatok politikai és gazdasági téren egyaránt sikeres fejlődésnek indultak. A hetvenes évek közepén azonban megkezdődött a hanyatlás, a nyolcvanas évek elejére pedig a viszony befagyasztása a hivatalos kormánypolitika rangjára emelkedett Tokióban. A japán vezetők ismét felmelegítették területi követeléseiket arra a négy kis északi szigetre, amelyek a második világháború utáni rendezés keretében a nyugati hatalmak egyetértésével, jogerős nemzetközi döntéssel kerültek szovjet fennhatóság alá. E megalapozatlan követelések teljesítéséhez kötötte Tokió a két ország közötti békeszerződés aláírását, s elutasította azt a szovjet indítványt is, hogy kössenek barátsági és együttműködési megállapodást. Ezzel egyidejűleg Japán szinte feltétel nélkül követni kezdte Washington politikai irányvonalát. Mivel az Egyesült Államok elfordult az enyhüléstől, Tokió is megváltoztatta a Szovjetunióval kapcsolatos politikáját. Ez az irányzat azonban nem a Szovjetuniónak, hanem magának Japánnak okozott kárt. Az Afganisztán ürügyén foganatosított amerikai szankciókhoz való csatlakozás miatt Tokió hatalmas üzletektől esett el, veszteségei dollármilliárdokra rúgnak. Gazdasági érdekeltség A szovjet—japán viszony ápolásában nagymértékben érdekelt, befolyásos japán gazdasági körök nyomására azután az elmúlt év őszén a tokiói kabinet megváltoztatta magatartását a Szovjetunió irányában. Megkezdte a szovjetellenes szankciók felszámolását, engedélyezte többek között a szibériai föld- gázvezeték építésében való japán közreműködést és hitelnyújtást. A következő számok jelzik, hogy mekkora üzletről is van szó: a nyugatszibériai Jamburg és Nyugat- Európa között lefektetendő földgázvezeték építéséhez a tokiói Export-Import Bank 600 millió dolláros kölcsönt nyújt a Szovjetuniónak. A szigetország korábban már 400 millió dollár értékben nagyméretű acélcsövek, valamint 200 millió dollár értékű csőfektető gépek szállítására kapott megrendelést a Szovjetuniótól, s a tervek szerint egyébként a japán hozzájárulás mintegy három- milliárd dollár lesz. Ráadásul Japán nyersanyagimportjának egynegyedét a Szovjetunióból fedezi, s aligha nélkülözheti a szibériai szén-, fa- és földgázszállításokat. Mindez magyarázza, hogy a mai japán politikában a realista vonások kerekedtek felül, s Tokió mindenekelőtt nemzeti érdekeinek érvényesítésére helyezi a hangsúlyt. Pedig a fő szövetséges, az Egyesült Államok részéről ismét nagy nyomás nehezedik rá annak érdekében, Jiogy ezúttal az úgynevezett lengyel kérdés ürügyén kövesse Washington szovjetellenes szankcióit. Eddig azonban ellenállt, s nem ment túl azon, hogy csupán „mérlegelje” további lépéseit a Szovjetunióval szemben. Szuzuki Zenko kormányfő mindezt a közelmúltban így fogalmazta meg: „a japán—szovjet kapcsolatok fontsabbak, mint a gazdasági szankciók” ... HosszA távú folyamat Tokióban tehát, a jelek szerint, határozottan érdekeltek abban, hogy a kelet- nyugati feszültség és a kétoldalú nézetkülönbségek ellenére fejlesszék a kapcsolatokat Moszkvával. Ami a Szovjetuniót illeti, az elmúlt években számos kezdeményezést tett a viszony javítására. Szovjet részről kívánatosnak tartják a kétoldalú együttműködést, s hajlandók is biztosítani az ehhez szükséges feltételeket. Moszkvában mégsem táplálnak különösebb illúziókat, tudatában vannak, hogy a szovjet—japán közeledés hosszú távú folyamat. A valóban jószomszédi kapcsolatok kialakítása ugyanis nem egyirányú utca. S mivel a Szovjetunió ezzel kapcsolatos álláspontja elvi és következetes, a tartósan jó viszony megteremtése Japántól függ. Elsősorban attól, milyen mértékben tudja megőrizni magát a külső — mindenekelőtt amerikai — befolyás hatása alól, amelynek célja, hogy Japánt a mi- litarizálódás, a Szovjetunióval szembeni ellenséges lépések veszélyes útjára taszítsa. Pietsch Lajos Kambodzsa Hz egységfront programja Tízpontos akcióprogramra hozott határozatot Phnom Penh-ben megtartott 3. kongresszusán „A haza felépítésére és védelmére alakult Kambodzsai Egységfront.” A határozat a Kambodzsai Forradalmi Néppárt IV. kongresszusa útmutatásai alapján a nemzeti függetlenség, megvédését, a haza újjáépítését tűzte zászlajára, hogy lépésről lépésre előkészítsék a szocializmusba való átmenetet. Az akcióprogram egyebek között a falusi „Frontharcos” szervezetek politikai-ideológiai megerősítését és a szocialista munkaverseny általánossá tételét írja elő. A kongresszus leszögezte, hogy Kambodzsa minden erővel igyekszik erősíteni kapcsolatait Vietnammal, Laosszal, a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal, csakúgy, mint a világ valamennyi békeszerető népével. Tartós barátságra és együttműködésre törekszik minden országgal, mindenekelőtt a délkelet-ázsiai országokkal. A program sürgető feladatként jelöli meg a gazdaság mielőbbi helyreállítását, mindenekelőtt az élelmiszertermelés növelését, a lakosság és az export igényeinek .mind teljesebb kielégítése érdekében. Az egységfront Központi Bizottsága büntetlenséget biztosít mindazoknak, akik a népellenes Pol-Pot rezsim támogatói voltak, de hibájukat őszintén megbánják, és visz- szatérnek hazájukba, hogy a néppel együtt becsülettel éljenek. Az új Nemzeti Egységfront alapokmánya leszögezi, hogy minden tömegszervezet és valamennyi bel-, vagy külföldi kambodzsai, amely és aki elfogadja a kongresszusi határozatot és az alapokmányt, tagja lehet a frontnak. A kongresszus végül megválasztotta az elnökséget, a 80 tagú Nemzeti Tanácsot és azok vezetőit. A tanácsban valamennyi réteg képviseletet kapott, köztük 18 nő és 17 értelmiségi. Képviseletet kaptak a nemzeti kisebbségek, a fiatalok, a hadsereg és a bud- hista egyház is. (g.) Cél: az élelmiszertermelés növelése, a lakosság és az export igényeinek kielégítése. A képen: rizsaratás Phnom Penh közelében (Fotó — VNA — MTI — KS) Az USD mérgező fegyverei Anglia közvéleménye há- borog, mert az Egyesült Államok a brit szigeteken levő támaszpontjain idegbénító vegyi anyagokkal töltött bombákat kíván elhelyezni. Igaz, a hadügyminiszter igyekezett a hírt megcáfolni, ám ezt annyira határozatlanul tette, ahogy senki nem tulajdonított neki jelentőséget, arról nem is szólva, hogy köztudottan maga az angol kormány sem idegenkedik a vegyi hadviseléstől. Az amerikai Pentagon, hogy a vegyi hadviselésre való fokozott előkészületeit igazolja, Kambodzsa, Laosz és Afganisztán törvényes kormányait azzal vádolta meg, hogy azok mérgező vegyi anyagokat használnak fel az ellenforradalmi erők ellen. Mivel pedig a rágalmazók szerint ezek az országok nem rendelkeznek vegyi fegyverekkel, azokat csak a Szovjetuniótól kaphatják. így állítják azután szemrebbenés nélkül azt, hogy a Szovjetunió vegyi hadviselésre készülődik. A rágalmakat azonban egyetlen hitelt érdemlő ténynyel sem tudták igazolni. Az ENSZ külön e célra alakított szakértői bizottsága nem talált bizonyítékot a vegyi fegyverek használatára az említett három országban. Ugyanilyen következtetésre jutottak az amerikai tudományfejlesztési bizottság éves ülésének résztvevői is. Köztudott, hogy a Szovjetunió határozottan ellenzi a vegyi, baktérium- és valamennyi tömegpusztító fegyver használatát, soha nem használt ilyen fegyvert, és nem segítette elő annak használatát. 1928-ban ratifikálta a mérgező harci anyagok felhasználását megtiltó genfi egyezményt, majd tagja lett a baktériumfegyver felszámolását és betiltását célzó konvenciónak, s pontosan és szigorúan betartja vállalt kötelezettségeit. Egészen más a viszonya a vegyi fegyverhez az USA- nak. Bár a genfi szerződést már 1925-ben elfogadták, azt csupán ötven évvel később ratifikálta. Ezt megelőzően az USA vegyi fegyvereket használt Indokínában, aminek következtében a térség kétmillió lakosa károsodott. S bár 1975-ben ratifikálta a genfi egyezményt, a Pentagon továbbra is aktívan készülődött a vegyi hadviselésre, egyre újabb és pusztítóbb eszközöket keresett, és vegyi fegyvereket halmozott fel támaszpontjain. Az ENSZ adatai szerint az USA raktáraiban jelenleg több mint 300 ezer tonna, katonai célra felhasználható mérgező vegyi anyagot tárolnak, hárommillió tüzérségi lövedék, több ezer bomba, több százezer akna és mintegy 1500 repülőgépre alkalmazható permetező konténer formájában. Az USA ötéves fegyverkezési tervében 2,47 milliárd dollárt költenek új vegyi- fegyver-fajták kidolgozására és előállítására. Egyes javaslatok szerint ezt az összeget négymilliárd dollárra kell növelni. Elsősorban az olyan veszedelmes idegmérgeket gyártják, amelyek nemcsak a légzőszerveken, hanem a bőrfelületen keresztül is hatnak. Az USA-ban nagy figyelmet fordítanak az úgynevezett bináris keverékek gyártására. Ezek jellemzője, hogy egy lövedékben, bombában, vagy aknában két, viszonylag kevéssé mérgező anyag található, amelyek együtt igen pusztítóak. Arkansas államban teljes erővel folyik egy új vegyi üzem építése, ahol a szárnyasrakétákhoz kifejlesztett bináris fegyvert is gyártani fogják. Az USA széles körű katonai előkészületei során a leghatékonyabb támadó és első csapást mérő eszközök fejlesztésére koncentrál. Ilyen szempontból a vegyi és biológiai fegyver „ideális”, mivel titokban lehet gyártani és tárolni, alkalmazása váratlanul történhet, mivel sem színe, sem szaga, sem íze nincs. A militaristákat az is vonzza, hogy ez a fegyver viszonylag olcsó, az viszont nem érdekli őket, hogy a vegyi háborúban elsősorban a polgári lakosság károsul, mivel a katonáknak megvannak a — korántsem tökéletes — védekező eszközeik. A vegyi fegyver békeidőben is komoly veszélyt jelent. Több olyan eset ismert, mikor emberek, állatok, növények pusztultak el a katonai gyakorlóterek, raktárak, szállítóeszközök közelében a vegyi fegyver miatt. A Szovjetunió és számos más békeszerető állam a vegyi fegyverek teljes betiltásáért és a meglevő készletek megsemmisítéséért száll síkra. Az ENSZ közgyűlése nem egyszer hangsúlyozta már egy ilyen nemzetközi konvenció megkötésének szükségességét. Az USA és néhány szövetségese azonban gyakorlatilag egyoldalúan befagyasztotta a tárgyalásokat a Szovjetunióval. Annak ellenére, hogy korábban megállapodtak, a legveszélyesebb vegyi fegyverek betiltásáról szóló tervezetet az ENSZ leszerelési bizottsága elé terjesztik. Szvjatoszlav Kozlov ny. vezérőrnagy (APN—KS) Ferde tornyok Szlovákiában A világhírű Pöstyén közelében fekvő Verbó városkában, amely többek között exkluzív fehémeműgyártásá- ról is híres, három évtizeddel ezelőtt különös dolgok történtek — a házak falai megrepedtek, az úttesten és a talajban rések keletkeztek1. Néhány kertben egész fák süllyedtek a talajba, sőt az egyik lakos, aki éppen kibetonozta a háza alapzatát, reggelre csak tátongó mély üreget talált ezen a helyen. A XIV. században épült templom tornya is lassacskán ferdülni kezdett, s ma már szemmel láthatóan ferdén áll. Vajon mi okozta ezeket és a későbbi tüneményeket? A város alatt húzódó, egymást keresztező folyosók. Néhány helyen három ilyen folyosó is húzódik egymás felett. A városka lakossága akkor építette k'i azokat, amikor a fosztogató török hordáktól fenyegetve érezte magát. Ezekben a katakombákban megmenthették életüket és vagyonukat is. A folyosók1 egész Verbó alatt kígyóztak, és hatalmas labirintust képeznek. A városkán át dübörgő nehéz teherautók megrázkódtatják a folyosók falait, amitől néhány helyen omladozni kezdtek. Ezért repedeztek meg a házak falai, s hajlott el a templomtorony is. Szlovákia területén tíz ilyen elferdült tornyot tartanak számon. A legnagyobb mértékben — 151 centimétert — a nyugat-szlovákiai Nyitra melletti ivánkai, 1770 —1772 között épült barokkklasszicista templomtorony hajlott el. Közép-Szlovákia szívében, Besztercebányán 55 centiméterrel ferdült el a várostorony. Két centiméterrel kisebb elhajlása van a két másik templom tornyának. Egyikük a páratlan szép kassai Szt. Erzsébet dóm ismert tornya, a másik az ország északkeleti részében levő Sabinovo XIV. század elején épült templomtornya. Csehszlovákia ferde tornyai — bár nem világhírűek — mégis a hazai és a nemzetközi turistaforgalom számára látványosságot jelentenek. Lubica Zuberova (ORBIS — KS) f 55 centimétert ferdült el a besztercebányai vártorony (Fotó: ORBIS — M. Vojtek felvétele — KS)
