Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-13 / 37. szám

1982. február 13., szombat o Iparirányítás — korszerűbben kozások kezdeményezői, se­gítői. Ezt a lehetőséget a vál­lalatoknak feltétlenül ki kell használniuk, azt kell vizs­gálniuk, hogyan fordíthatják hasznukra az új lehetősége­ket. Az új típusú kis szerve­zetek megalakulásának szük­ségszerű velejárója a mun­kaerő bizonyos mértékű át­csoportosítása. Tagadhatat­lan, hogy ez esetenként von­zó lehet a jó Szakemberek számára. Attól nem tartunk, hogy a kisvállalkozások — egy elviselhető szinten túl — elszívják az iparvállalatoktól az ambíciózusabb mérnökö­ket, szakmunkásokat. Ahol ettől félnek, ott jobb lenne, ha önkritikusan magukba néznének: vajon kellően meg- becsülték-e ezeket az értékes embereket, kihasználták-e eddig képességeiket? Hanem, ne csodálkozzanak, hogy ezek a szakemberek élni kívánnak az új, törvényes lehetőségek­kel. Ha saját szakmájukban máshol hasznosabban tudnak dolgozni, az a népgazdaság számára csak előnyös lehet. A' nagyüzemek a jó szakem­berek jobb anyagi és erköl­csi megbecsülésével, a belső érdekeltségi rendszer fejlesz­tésével, az új kis szervezetek kezdeményezésével, támoga­tásával válaszolhatnak a ki­hívásra. Ezzel ugyanis éppen a legjobb szakemberek meg­tartására, alkotó munkájuk kibontakoztatására nyújtanak módot. — Milyen segítséget jelent­hetnek az új vállalkozási for­mák az ipar számára, és fő­ként mely területeken — ágazatokban, vállalatoknál — látja feltétlenül szükségesnek a kisvállalkozások beépülését a termelés szervezetébe? — A kisüzemi termelés és a kiegészítő tevékenységek új formái alapvetően a diffe­renciálódó, bővülő szükségle­tek és az eddig ki nem hasz­nált gazdasági energiák szer­vezettebb, társadalmilag el­lenőrizhetőbb összekapcsolá­sát teszik lehetővé. Az ipari kisvállalatok várhatóan na­gyobb innovációs készsége jobban elősegítheti — az ipa­ri termelés bizonyos korláto­zott területén — a műszaki újdonságok bevezetését, gyor­sabban alkalmazkodhatnak a fogyasztói igények változásá­hoz. Mindezek révén lehető­vé teszik az ipari nagyválla­latok hatékonyságának, ru­galmasságának növekedését. Kis szervezetekre van tehát szükség a háttéripari kapa­citások bővítéséhez, a kon­centrált ipari szolgáltatóka­pacitások létrehozásához, kis szériájú, divatos termékek előállításához, speciális gaz­daságszervező tevékenység­hez. A nagyvállalatok szerződé­ses rendszerben üzemeltet­hetnének például javítást, karbantartást, szolgáltatást, háttéripari termékelőállítást végző kis egységeket — ezek jelenleg gyakran gazdaságta­lanok a vállalatok számára. Hangsúlyozom azonban, hogy a kisvállalatok bekap­csolódásának lehetőségei az innovációs folyamatba kor­ban, a koncepcióalkotásban ma már nemcsak lehetőség, hanem kényszer is. Ez a mi számunkra is hozott tanul­ságokat, mégpedig a káder­munka erőteljes fejlesztésé­nek igényében. Az irányítás korszerűsíté­sének hatását sokféle módon lehet lemérni. Azt nem állí­tom, hogy minden tekintet­ben elégedettek lehetünk, de a megnövekedett felelősség­ben. az önálló kezdeménye­zések kibontakozásában két­ségtelenül megélénkültek a kedvező irányú folyamatok, összegezve: nagyon sokféle tapasztalat támasztja . alá, hogy az iparirányítás átszer­vezése, korszerűsítése feltét­lenül szükséges lépés volt. — Milyen vezérlő elvek alapján, mely koncepciók ki­dolgozásával foglalkozott á minisztérium, milyen elkép­zeléseket alakítottak ki az ipar struktúrájának változta­tására, hatékonyságának nö­velésére? — Az ipar szerkezetének egységes elvek szerinti ala­kításában mindenekelőtt az a szándék vezet bennünket, hogy az iparvállalatok na­gyobb arányban járuljanak hozzá a népgazdaság egyen­súlyának helyreállításához, a nemzeti jövedelem termelé­séhez. , Nem kevésbé fontos, hogy jelentősen javuljon a terme­lés gazdaságossága. E törek­véseink természetesen első­sorban a hosszú távú fej­lesztésekben juthatnak ér­vényre. A minisztérium megalakítása idején a VI. ötéves tervet már jóváhagy­ták, s így az ipar fejlődésé­nek fő irányait a következő évre már rögzítették. Erre a középtávú tervidőszakra vo­natkozóan elsősorban az adott kereteknek a hazai és külföldi gazdasági helyzet változásainak megfelelő ki­töltése, a körülményekhez való alakítása lehet a cé­lunk. A hosszú távú iparpo­litikai koncepció kialakításá­ra a részmunkálatok még a különálló ágazati 'miniszté­riumokban megkezdődtek, de az elmúlt esztendőben — az Ipari Minisztérium meg­alakulása után — erőtelje­sebb ösztönzést kaptak. E részmunkálatok átfogó és összefüggő rendszerré for­málása — az egész ipart magába foglaló fejlesztési cé­lok, irányok meghatározása, az iparirányítás módszerei­nek, szervezetének korszerű­sítése és a kiemelt, hosszú távú tervcélok, koncepciók kidolgozása jelenlegi legfon­tosabb feladatunk. Az ipar 13 területének hosszú távú fejlesztési koncepcióterveze­tén több száz szakember dolgozik. Ezek a koncepciók 1990-ig, illetve az alapanyag­iparban és az energetikában 2000-ig érvényesek. Az egységes iparpolitikai koncepcióvázlat elkészült, rögzítettük a munka mene­tét, s mind az egyes fejeze­teket, mind magát a kon­cepciót meghatározott kör­ben szakmai vitára bocsát­juk. A koncepció tartalmaz­za például a gyógyszer-, a növényvédőszer- és interme­diergyártás, és az elektroni­kai alkatrész-, részegység­gyártás központi fejlesztési programját, s. az előző terv­időszakból áthúzódó alumí­niumipari és petrolkémiai ipari fejlesztési program vég­rehajtását, valamint a szá­mítástechnikai fejlesztési program VI. ötéves tervi fel­adatait. Az energiagazdálkodás ész- szerűsítésére kidolgozott program eredménye, hogy a múlt évben nem nőtt az or­szág energiafogyasztása. Az indokoltnál köztudottan több anyag felhasználásának csök­kentésére határoztuk el az anyaggazdálkodás racionali­zálását, egy "átfogó program kidolgozását. Az iparszerke­zet fejlesztése szempontjából nagy fontosságú a háttéripar fejlesztése, amelynek rövid távú intézkedései után már a nagyobb időtávú program kidolgozását készítjük elő. Az ipar szerkezetének mó­dosítását egyes nagyberuhá­zások megvalósítása is szol­gálja, így például a paksi' atomerőmű. Ugyancsak ener­giagazdálkodásunkat érinti a kőolaj másodlagos feldolgo­zása: széles körű vizsgálatok folynak még néhány fontos ipari alapanyag hazai terme­lésének bővítésére. — Melyek az ipar idei fő feladatai, a vállalati tervek hogyan kapcsolódnak a nép- gazdasági elképzelésekhez? A módosított szabályozók vár­hatóan hogyan befolyásolják a vállalatok idei gazdálkodá­sát, fejlesztését, munkájuk hatékonyságát és a követel­ményekhez jobban igazodó termékszerkezet kialakulá­sát? — 1981-ben lassú fellendü­lés indult meg az ipari ter­melésben, s ez várhatóan folytatódik az idén is. Az iparra háruló legfontosabb feladat: az eddigieknél job­ban hozzájárulni » népgazda­ság egyensúlyi helyzetének javításához. A vállalatok többsége a népgazdasági ter­vekkel összhangban álló fel­adatokat tűzött maga elé. Az ipar fejlődése tehát társadal­mi céljainkkal egyezően foly­tatódik. Két területen azon­ban — a létszám és a beru­házások tervezésében — a minisztérium megítélése sze­rint — a vállalatok a reálisá­nál kedvezőbbnek értékelik lehetőségeiket. Pedig tudo­másul kell venni, hogy a gaz­dasági fejlődés intenzív sza­kaszában — s ez nemcsak ná­lunk, hanem szerte a világon így van — csökken az ipar­ban foglalkoztatottak száma. A vállalatok beruházási szán­dékai 12—14 milliárd forint­tal haladják meg a népgaz­dasági terv előirányzatát. Szinte bizonyos, hogy ehhez elegendő fejlesztési alappal nem rendelkeznek. Azt aján­lottuk a vállalatoknak, hogy vizsgálják felül elképzelései­ket, s inkább a meglevő ka­pacitásaik jobb hasznosításá­val igyekezzenek termelési feladatokat megvalósítani. A szabályozómódosítások hatása nem lesz és nem is le­het egységes az egész iparra. Az bizonyos, hogy erősödik az ösztönzés az anyag- és energiatakarékosságra, a jobb készletgazdálkodásra, az élő­munka hatékonyabb foglal­koztatására. Az idén a sza­bályozók jobban ösztönzik, sőt szinte kényszerítik a vál­lalatokat — mind a szocia­lista, mind a nem rubel el­számolású piacokon — az export növelésére, amelyben az eddigieknél fokozottabban előtérbe kerül a gazdaságos­ság. Mindehhez elsősorban a belső tartalékokat kell fel­tárni. A termékszerkezet változ­tatására, korszerűsítésére, s a munka más területeinek ja­vítására a vállalati készség is megvan. — Hogyan látja a nagy- vállalatok és a kibontakozó ■ kisvállalkozások kapcsolatai­nak, együttműködésének le­hetőségeit? Véleménye sze­rint a vállalatok hogyan fo­gadták az új vállalkozási for­mákat ösztönző intézkedése­ket? Indokoltnak tartja-e egyes nagyvállalatok vezetői­nek kezdeti fenntartásait, például a munkaerő-elván- . dorlás miatt? — Az Ipari Minisztérium támogatja az új típusú, a kisüzemi termelés és a ki­egészítő tevékenységek fejlő­dését elősegítő kis szerveze­tek létrejöttét, a különböző méretű és tevékenységű gaz­dasági formák egymásra épü­lését. A kis szervezetek nem pótolják a szocialista gazda­ságban alapvető szerepet be­töltő nagyüzemek funkcióit, de jól kiegészíthetik azokat. Éppen ezért a nagyüzemek igen sok területen és sokféle módon lehetnek a kisvállal­Interjú Méhes Lajossal Gazdasági fejlődésünk in­tenzív szakasza, az egyre magasabb követelményeket állító világgazdasági változá­sok. s az ezekhez való ru­galmas alkalmazkodás a gazdaságirányításban is a feladatokhoz jobban igazodó, összehangoltan működő szer­vezetek kialakítását tette szükségessé. A gazdaságirá­nyítás korszerűsítésének egyik jelentős lépése volt három minisztérium egysé­ges szervezetbe való össze­vonása, az Ipari Miniszté­rium létrehozása. Méhes- La­jos, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, ipari mi­niszter az egységes iparirá­nyítási” szervezet működésé­ről, az eredményekről és a feladatokról tájékoztatja ol­vasóinkat. — Hogyan érvényesültek a gyakorlatban az egységes iparirányítás elvei, e rövid idő alatt mik a tapasztala­tok? Milyen hatással volt az átszervezés a vállalatokra, mely területeken érződik a legerőteljesebben a korszerű­sítés hatása, és hol van szük­ség még további intézkedé­sekre? — A gazdasági életben ritkán lehet olyan sarkala­tos fordulatokat elérni, hogy adott pillanattól kezdve minden egészen másképp történjék, mint ahogy ko­rábban volt. A minisztérium egyesztendős gyakorlati ipar­irányítási tevékenységében is megmutatkozott még a ket­tősség: az új elveken ala­puló új munkastílust a régi gyakorlat továbbélése, fo­lyamatos változtatása, egyes elemek elhagyása, mások erősítése mellett kellett be­vezetni. Legjellemzőbb példa erre a vállalatok közötti együttműködési problémák rendezése. Ilyen ügyekkel az Ipari Minisztérium már nem foglalkozik, azonban amikor a. közbeavatkozás indokolt­nak látszott, akkor a mai munkafelfogásunk szerint es a vállalati, valamint az ága­zatközi természetes kapcso­latok stabilizálása érdekében igyekeztünk megkeresni a megoldást. „Örökölt” felada­tot, folyamatos munkát je­lentett az - előző évek során kialakult vállalati vesztesé­gek és alaphiányok rendezé­se is. Ezeknél — a korábbi határozatok, intézkedések fi­gyelembevételével — már jobban érvényre lehet juttat­ni az egységes szemponto­kat. Arra törekedtünk, hogy a vállalatok saját erejükből oldják meg — a költségve­tés kímélésével — a pénzügyi rendezést, s ez ne eredmé­nyezzen indokolatlanul elő­nyös vagy hátrányos helyze­tet egyetlen vállalat számára sem. Azonos elvek szerint érté­keljük már a vállalatok 1981. évi gazdálkodását, a kollek­tívák és a vezetők munká­ját, amit elősegített a fel­ügyeleti ellenőrzési rendszer egységesítése is. Az Ipari Minisztérium lét­rehozásával kialakított egy­séges elvek alapján lehetővé vált' több, gazdaságpolitikai céljainkat szolgáló akció megindítása például a nem rubelelszámolású export nö­velésére és az import éssze­rű csökkentésére, vagy a ki­használatlan kapacitások hasznosítására. Megítélésem szerint e területen minden eddiginél jobban sikerült a vállalatok aktivizálása, az érdekek egyeztetése. Azonos elvek# szerint' jártunk él emellett egyebek közt a vál­lalati bérpreferencia-kérel-1 mek elbírálásakor, ami ugyancsak kifejezi törekvé­sünket a felügyeletünk alá tartozó ipar iránti követel­mények egységesítésére. A minisztérium . felügyele­te alá tartozó vállalatok, in­tézmények vezetői és mun­katársai azt tapasztalták, hogy egészen más összetéte­lű és irányultságú apparátus foglalkozik az ügyeikkel. Az elmúlt hónapokban sok bennie^hogy 'az^önállóság \ ' szarvasí Szirén Ruházati Szövetkezetben a termelés növekedési üteménél gy orsabban, több mint 10 százalékkal nőtt az vezetésben, a gazdálkodás- export Fotó: Lónyai László látozottak. Például a növény- védőszer-ipar kutatás-fejlesz­tés igényessége olyan mére­tű, hogy az egész világon a termelés 75 százalékát ma is a nagyvállalatok, trösztök ad­ják. Nem lebeszélni akarok a kisvállalkozások előnyeiről, hanem óvni magunkat az il­lúzióktól. — A magyar ipar hogyan kapcsolódhat be eredménye­sebben a nemzetközi munka­megosztásba, mely területe­ken bővítheti gyorsabban kooperációs kapcsolatait a KGST-országokkal? — A jövőben elsősorban a jól bevált kapcsolatokat kell továbbfejlesztenünk, például a gépiparban, a közúti jár­művek, szerszámgépek, me­zőgazdasági gépek, műszerek és automatika elemek, élel­miszeripari gépek gyártásá­ban. A vegyiparban a gyógy­szer-, a petrolkémia-, a ve­gyiszál gyártás és az agro­kémia területén szándékuk az együttműködés fokozása, de tervezzük a kohászati ter­mékcsere választékának bő­vítését. Továbbfejlesztjük kapcsolatainkat a timföld— alumínium egyezmény alap­ján és az energiaszállítások­ban is. A magyar iparnak az az érdeke, hogy elsősorban a viszonylag kevés anyagot és energiát, viszont nagy szel­lemi tartalmat és élőmunkát megtestesítő termékek gyár­tásában fejlessze kiemelten együttműködését a KGST- országokkal. Jó példa erre a számítástechnikai és az elektronikai program, ame­lyet a magyar ipar korszerű, az igényeknek megfelelő ter­mékek kínálatával segíthet elő. * — Milyennek ítéli az ipar tudományos-műszaki fejlesz­tési munkáját, milyen vál­toztatásokat tart szükséges­nek ahhoz, hogy a kutatási eredmények kellő tartalékot nyújtsanak az ipar későbbi, gyorsabb ütemű fejlődésé­hez? — Az elmúlt időszak gaz­dasági, irányítási reformjai a kutatóintézetek munkájában nem hoztak lényeges válto­zást. Az innovációs folyamat fejlesztési, termelési, értéke­sítési részfolyamatait kézben tartó vállalati, és a kutatást főtevékenységként művelő in-. tézeti munka közötti kapcso­lat megszakadt, és a sajátos érdekeknek, ösztönzési for­máknak megfelelően, eltérő pályákon mozgott. Az Ipari Minisztérium a jelenlegi helyzet megváltoztatása érde­kében megkezdte 16 kutató­fejlesztő intézetének gazdál­kodási, szervezeti korszerűsí­tését. így ezek a vállalatok közös kutatóintézetévé, vál­lalati kutatóbázissá vagy fej­lesztő vállalattá alakulnak. Lényegesen megváltozik te­hát az irányítási, érdekeltsé­gi és ösztönzési rendszer, elő­térbe kerülnek a közvetlen gazdasági célú kutatások, va­lamint az ezekhez kapcsoló­dó fejlesztések. Kutatásfejlesztési tevé­kenységünknek az eddigiek­nél jobban kell szolgálnia a gazdaságosan előállítható, korszerű, piacképes termé­kek növekvő arányú gyártá­sának tudományos és tech­nológiai megalapozását. En­nek megfelelően műszaki fej­lesztési alapunk jelentős ré­szét az országos távlati tudo­mányos kutatási terv és az országos középtávú kutatás- fejlesztési terv kiemelt prog­ramjaira fordítjuk. Az Ipari Minisztérium ez utóbbi 14 — közvetlen gazdasági célra orientált — programból tíz­ben érdekelt. Hat programért közvetlenül felelős, négy programban társfelelős. Irányítási .munkánk és pénzügyi gazdálkodásunk leg­fontosabb feladata, hogy fo­lyamatos ellenőrzéssel, a gaz­dasági folyamatokat és a piaci viszonyokat figyelem­mel kísérve, a kutatás-fej­lesztési tevékenységet csakis addig finanszírozzuk, amíg adottak a várható kutatási eredmények hasznosításának feltételei. Az ipar műszaki-tudomá­nyos tevékenységének fej­lesztése várhatóan jelentősen javítja kutatóbázisainak ered­ményességét, a vállalatokkal való együttműködés megte­remtésével pedig motorjaivá lesznek az ipar műszaki elő­rehaladásának. Osváth Sarolta

Next

/
Thumbnails
Contents