Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-09 / 33. szám
1982. február 9., kedd Mennyi a feszültség? Kimerült akkumulátor-ellátás Nem mondok újat: baj van az alkatrészellátással. Ügy általában. Panaszkodik a GELKA, az autószerviz. A napokban éppen az ipari miniszter elemezte' háttéripárunkat, amely jócskán generálozásra szorul. Egyáltalán nincs szándékomban az okok teljes feltárása, hiszen megteszik helyettem az arra hivatottak, de meggyőződésem: minderről tanulmányt lehetne írni. Tudom, akadnak még a kereskedelemben más ,.fehér foltok" is, mégsem célszerű az áutó- alkatrész-ellátás gondjait egy kézlegyintéssel elintézni, ugyanis a családtagokkal együtt az ország lakosságának egyharmadát érinti. És akkor még nem beszéltünk a tehergépkocsikról. O Maradjunk egyetlen cikknél, az akkumulátornál. Körülbelül fél éve, hogy ez a nélkülözhetetlen termék is feliratkozott a hiánycikkek listájára. Régi igazság: ha valahol valami hiányzik, feszültség keletkezik, megkezdődik . a bűnbakok keresése. Nos, ez távol áll tőlem, viszont nem árt leszögezni: nálunk nem a gépkocsikat forgalmazó vállalat hoz be alkatrészt, ami egyébként kézenfekvő lenne. Hogy miért? Bizonyára megvan a magyarázata. Egy biztos: nincs Magyarországon olyan cég, amelyik magára vállalná az összes alkatrészellátást, minden következményeivel együtt. Szerencsére akkumulátorokat magyar vállalatok, szövetkezetek is gyártanak. Vagy csak gyártottak? Mindenesetre a Lada, a Wartburg, a Trabant, a Skoda tulajdonosok most. télvíz idején sorra bosszankodnak és a kereskedők sem repesnek az örömtől. Mért a régi közmondás azt tartja: „Üres kamrának bolond a gazdasszonya." A békéscsabai járműboltban elmondották: már azt "is eredményként könyvelik el, ha egyetlen típusú akkumulátorral szolgálhatnak. Két hete érkezett ugyan 50 Zsiguli akku, amely egy napig tartott. Skodához. Trabanthoz- viszont egyáltalán nem kapnak ilyen tartozékot. Igaz, az Akkumulátor- és Szárazelemgyár azt ígéri, hogy az idén 300 ezer sze<- mély- és tehergépkocsi-akkumulátort készít, műanyagvázas változatban. A külföldi licenc alapján gyártott termék élettartamát négy évre lehet növelni. A vállalat tájékoztatása szerint ezek az akkumulátorok zártak, javításra nincs szükség. O Végül is, nincs jogunk kételkedni a szakemberek véleményében. A már említett üzlet vezetője azonban azt állította: egy régebbi, 150-es szállítmányból 15 akkut visszavittek a vevők, mert zárlatos volt. A gyár nem kötözködik. Ha a kereskedelmi vállalat saját gépkocsijával Budapestre szállítja az árut, azonnal jóváírják a boltnak. Tehát nem cserélnek. jóváírnak. Ennyivel kevesebb .akkumulátor marad a megyében. És ha valóban nem lehet javítani? Egyetlen megoldás van: kidobni. Mellesleg egy ilyen akku több, mint 1400 forintba kerül. Persze, aki kicsit is ért az autóvillamossághoz, rávághatja: rosszul, szakszerűtlenül töltötték fel ezeket az akkumulátorokat. Meglehet. A 10 százalékos meghibásodási arány akkor is elgondolkoztató. Olyan véleményt is hallottam: fizessen a (gyár, ha annyi pénze van. Aligha lehet ezzel egyetérteni. Minthogy azzal sem: a kereskedelmi vállalatok tetemes szállítási költséget kénytelenek viselni, mert Békés megyében nincs vállalkozó a garanciális javításra. Annak ellenére, hogy ezeknek a termékeknek egyéves, illetve 6 hónapos a szavatossági idejük. De hogyan is gondolhatunk arra, hogy létrejön valamiféle megegyezés, ha maguk a szervizek is felemás megoldásokat kénytelenek alkalmazni. Az AFIT-szervi- zek a központi raktárukból szerzik be az akkumulátorokat, ha ott nincs, akkor máshonnan. Például a kiskereskedelemből. Elküldik a vevőt a boltba, aki hozza a blokkot, az akkut és kész az üzlet. Mert a szevizeknek első a garancia, ugyanakkor a vásárlóknak sem mindegy, ho|y gépkocsijuk üzemképes ,lesz-e, vagy sem. Csakhogy Elvetve lehel kapni a műanyagházas akkumulátort A 150-ből 15 zárlatos Fotó: Martin Gábor ez meglehetősen kockázatos és költséges dolog. Van olyan autójavítással foglalkozó ipari, szövetkezet a megyében, amelyik kizárólag a kiskereskedelemben veszi meg az akkumulátorokat. Kérdés: miért nem kötnek szerződést a gyártókkal? © Akárhogyan is csűr- jük-csavarjuk, visz- sza kell kanyarodni az ellátatlansághoz. Az AUTOKER békéscsabai fiókjának vezetője kijelentette: havonta minden típusú akkumulátorból kettőszázat tudna eladni. Különösen a szovjet“ gyártmányút kedvelik, amelyik jó és olcsó is. Ehhez hozzájutni persze művészet. Gyulán, a járműboltban szinte állandóan szól a telefon, sokan személyesen érdeklődnek e termék iránt. Már elkapkodták a 12 voltos 55 amperes akkumulátort, de kellene a kisebb, a 6 voltos is. A Szolnok megyei Tanács szászbereki vasipari vállalata azonban nem szállít, hol erre, hol arra hivatkozik, és az akku minőségével is báj van. Mi a megoldás? Marad -az a néhány kisiparos, aki vállalja a régi akkumulátor felújítását, természetesen garanciával. Az egyik ilyen szakember elpanaszolta: bármennyire is szívügye ez a munka, kénytelen szelektálni, mert- alig tud hozzájutni a szükséges alkatrészekhez. Most azon gondolkodik,' hogy szerződést köt egy pesti szövetkezettel. Ez a példa is mutatja: az élelmes kisiparosok hamar rájönnek, hogy milyen cikket érdemes készíteni, hiszen ebből élnek, és a fogyasztók is jól járnak. A dilemmám csupán az: miért nem ilyen piacérzékenyek a szövetkezetek és a kisebb állami vállalatok? Miben reménykedhetünk? Abban, hogy a II. félévben enyhül a feszültség, és valóban megoldódik az akkumulátorellátás. Sok-sok gépkocsi-tulajdonos és vállalati vezető örömére. Seres Sándor Orvosi tanácsok Új boltok a gyulai ÚFÉSZ-nél A zaj embert szervezetre gyakorolt károsító hatása rendkívül sokrétű. Tájékoztatnak az Országos Egészségnevelési Intézet munkatársai, ezek közül a nagyothallás a legismertebb. A föld lakosságának 1 százaléka halláskárosodott. Ezek felénél a kór oka: a zaj. Hazánkban több százezren nagyothallok a zaj miatt, de a veszélyeztettek száma még ennél is nagyobb. Az erős zajhatás azonban nemcsak a hallószervetz hanem az emberi szervezet egészét is károsítja. A zajtúlterhelés civilizációs ártalom, mely _ a vegetatív idegrendszeren keresztül a szervezet számos funkcióját befolyásolja: Például: a légzés szaporábbá, válik, megnő az oxigénfogyasztás. A csökkent gyomor- nedvtermelés miatt emésztési zavarok keletkezhetnek, a nyálmirigyek csökkent működése következtében. szájszárazság léphet fel. Az utcák, közterületek legfőbb zajforrása a közlekedés. Ügyes forgalomszervezéssel. a jármüvek megfelelő karbantartásával ezen is lehetne segíteni. De — és nem utolsósorban — a járműtulajdonosok belátására van a legnagyobb szükség! Finomabb vezetéssel. csendesebb melegítéssel, enyhébb fékezéssel nagyban hozzájárulhatnak szervezetünk, idegeink kíméléséhez. A Gyula és Vidéke ÁFÉSZ vezetői évek óta egyik legfontosabb feladatuknak tartják a működési terület községeiben levő korszerűtlen boltok felújítását, az elavult egységek helyébe újak építését. Tavaly, december első napjaiban Doboz egyik munkáslakta kerületében adták át rendeltetésének a központi fűtéssel is ellátott új kis élelmiszerboltot. Ugyancsak december végén, Kétegyházán, az újtelepi részen nyitott az ÁFÉSZ új élelmiszerüzletet, mellette büfét, s az udvar felőli épületrészen takarmányboltot. A másfél millió forintos költséggel létrehozott új egységekhez Kétegyháza nagyközség Tanácsa 150 ezer forinttal járult* hozzá. A szociális létesítményekkel és ugyancsak központi fűtéssel is ellátott újtelepi kis üzletkomplexum mielőbbi elkészülését a helyi tanács és az ÁFÉSZ dolgozói mintegy 120 ezer forintra tehető társadalmi munkával segítették. Képünkön a kétegyházi élelmiszer- bolt egy részlete. Kép, szöveg: Balkus Imre Az országút vándorai Azt hiszem, sokunknak föltűnik mostanában, hogy mennyi vadonatúj Mercedes tehergépkocsi suhan a 44- esen, a román határ felé. Olykor 10—15 narancsszínű kocsi is halad egymás nyoi mában, de van, hogy csak óránként jelenik meg egy- egy. Azonban akár csoportosan, akár magányosan róják a kilométereket, egy biztos, Gyulán, mielőtt átlépik az országhatárt, megállnak, és teletöltik a tankokat. Ezt a néhány perces pihenőt használtuk fel arra, hogy megkérdezzük honnan, hova igyekeznek? — Bagdadba megyünk és Pestről indultunk — válaszolja az egyik’ billencs pilótája, Kézai László. De csak ők* indultak Pestről, a Mercedesek már addig is megtettek pár Száz kilométert, amíg az NSZK-ból Budapestre érkeztek. Szintén keréken gurulva,, csak akkor a Hungarokamion idősebb dolgozói ültek a volán mögött. A hosszabb útra — a Közel-Keletre — a fiatalabbak vállalkoztak. Bérmun-^ kában végzik mindezt egy NSZK cégnek. — Hány nap alatt kell elérniük Bagdadba? — Tizenkét napunk van rá, de általában sikerül hétnyolc nap alatt elérni. Bagdadból busszal megyünk Damaszkuszba, onnan repülővel haza. És aztán indulhatunk újra, én már tizenegyszer fordultam. — Nem unja? — Nem, még csak egy- éve csinálom — mondja miközben végez a tankolással, és visszacsúszik az ülésre. Nem is tai^iztatom tovább, látom, sietős az útja. Alig tűnik el azonban a kanyarban, újabb billencs érkezik. Vezetőjének, Mészáros Lászlónak ez az első útja Bagdadba, de csak a Mercedessel, mert egyébként az öt esztendő alatt, amióta kamionos már nagyon sokszor megfordult a Közel-Keleten. — Biztosan sok szépet látott ... — Nem panaszkodhatom, olyan élményekben volt részem. amiben nem sok embernek. Láttam az Ararát havas csúcsait, a helyet, ahol a Biblia szerint Mózes átvezette népét a Vörös-tengeren, a hegyet, ahonnan a Kánaán felé vivő utat mutatta. — Barátokat is szerzett? — Nem túlzottan, nem szoktam ismeretségeket kötni. Inkább egyedül vagyok. Azért a török határ előtt bevárok egy-két kollégát, úgy mégiscsak biztonságosabb. — Mennyi pénzt kapnak az útra? — 460 márkát. Ebből körülbelül kétszázat megeszek. Nagyon finom Törökországban, a birkahús, Bulgáriában pedig a sült marha roston. Iránban, Irakban csak azt eszem-iszom, amit magommal viszek. Láthatóan felkészült az útra, erről tanúskodik egy rekesz kristályvíz az ülés mellett. — Mennyi ideje jut a családjára? — Elmondom az utóbbi hetek programját. November 10-én indultam Teheránba. Onnan Ankarába mentem, majd Izmirbe. Közben persze le- és felrakodások. Aztán Ausztria, majd Nyugat- Németország következett. December 23-án léptem újra magyar földre. Még aznap Baján berakodtam, a karácsonyt a családom körében töltöttem, és 26-án indultam Lengyelországba. — Milyen útja volt ez? — Gyors; Nemigen lehe, tett járművekkel találkozni az országutakon, csak néhány katonával. A városokban csend volt és nyugalom. Hamar végeztünk a kirakodással. A szilvesztert már itthon ünnepeltem, és csak most, 25 nap múltán utazom ismét. Persze a feleségem, a lányaim nem örülnek, hogy folyton úton vagyok, de kell a pénz. Bár most már kezdek egyenesbe jönni. Házat vettünk, kifizettük az- adósságainkat, egykét éven belül itt is hagyom ezt a pályát. Már idegesít a sok herce-hurca, várakozása határokon. — Mihez kezd majd, van egyéb szakmája is? Igazít egyet a lezseren nyakába kötött sálon, kicsit késve válaszol. — Géplakatos vagyok, de inkább valami üzletet, esetleg presszót szeretnék nyitni, vagy betársulni ilyesmibe. És nem' megyek sehová. Amit akartam látni a világból, már megnéztem. Átadom a helyem másnak. • Közben újabb kolléga érkezik, ismerősök, üdvözlik egymást, majd Kovács István is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Ó is régi kamionos, már két éve vezeti a Mercedeseket, nem is emlékszik rá, hogy hányat vitt ki. Korábban Nagylak felé jártak, de aztán a kevésbé forgalmas gyulai határátkelő állomást választották. — Szereti a szakmáját? — Nem — hangzik a meglepő, és kissé harcias felelet. Nemigen tudom elhinni neki, hogy komolyan mondja. — Akkor miért csinálja? — Mert jól fizet és kell a pénz. Persze közel sem keresünk olyan jól, mint ahogy a kívülállók hiszik. — Mégis, mennyit? — Kicsit töpreng, elárulja-e, aztán így szól: — Havi átlagban megvan, a 7—8 ezer forint jövedelem. Nem fizetés. — Miért választotta ezt a szakmát? — Hegyeshalom mellett voltam katona. Jöttek-men- tek a kamionok, vezetőik, úgy tűnt, nagystílűén élnek, és az imponált nekem. Megszereztem a szükséges gyakorlatot, elvégeztem a „kamionos egyetemet”, általános műveltségi vizsgát tettem, és itt vagyok. — Beszél nyelveket? — Amennyit szükséges. Olaszul, törökül, angolul, és németül. — Ha megérkezik Bagdadba, mit 'csinál? — Leadom a kocsit a telepen, elintézem a formaságokat, utána horgászok. Klassz kis halastó van ott, de az is lehet, hogy a vállalat gondoskodik valami munkáról. — Nézelődni nem szokott az idegen tájakon? — A kamionok általában ki vannak tiltva a városok- zól. Ugyanakkor a vállalat nem engedi, hogy őrizetlenül hagyjuk a kocsit. így aztán meglehetősen nehéz a történelmi nevezetességekkel ismerkedni. Viszont van, ami kárpótol: az idegen táj, és a kellemes éghajlat. Jól esik arra gondolni, hogy nemsokára pálmafák árnyékában, nyári melegben pihenhetek, megfeledkezve a zord télről, az olykor jeges utakról. Elbúcsúzunk egymástól’, ők a hazától is rövid időre. Ismét átlépik, ki tudja hányadszor a Magyar Népköz- társaság államhatárát. Szatmári Ilona
