Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-07 / 32. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! 1982. FEBRUÁR 7., VASÁRNAP Ára: 1,40 forint XXXVII. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM Nemzetközi szolidaritási gyűlések Franciaországban labileumi állománygyiilés Szarvason A munkásőrök megjelenése bátorságot adott a dolgozó embernek Huszonöt éves a Műszaki Élet Huszonöt évvel ezelőtt, 1957. február 7-én jelent meg a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége központi lapja, a Műszaki Életnek az első száma. A negyedszázados jubileumát ünneplő újság az évek folyamán nagyon sok információt nyújtott a műszakitudományos eredményekről, a technika újdonságairól. Folyamatosan tájékoztat a MTESZ 32 egyesületének életéről, munkásságáról, nyomon követi a szakembereket leginkább foglalkoztató tudományos kérdéseket. Fontos feladatot vállalt a lap abban is, hogy a gazdasági élet legkülönbözőbb területein feltárja, ismertesse a műszaki kezdeményezéseket, segítse azok hasznosítását. N É PÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Orosházán (Városriportunk a 4. oldalon) Fotó: Veress Erzsi A jubileumi állománygyűlés elnöksége A városi-járási Klucsjár Mihály zászlóalj február 6-án, tegnap délután jubileumi állomány gyűlést tartott Szarvason. Ezt megelőzően e Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett munkásőregység a Felszabadulási téren sorakozott fel, ahol Sonkoly Mihály zászlóaljparancsnok, valamint a járási és a városi pártbizottság titkárai koszorút helyeztek el az emlékműnél. A művelődési házban rendezett ünnepség a Himnusszal kezdődött, majd egy szavalat következett. Vrbovszki György, a városi pártbizottság első titkára nyitotta meg az egységgyűlést. Köszöntötte a részvevőket, az elnökség tagjait, akik között — a megyei, járási és városi párt-, állami és társadalmi szervek, tömegszervezetek, gazdasági egységek, intézmények, továbbá a társ fegyveres erők képviselőin kívül — ott volt: Kiss István, a Központi Bizottság tagja, szobrászművész; valamint Vérten Sándor, a munkásőrség országos parancsnokságának osztályvezetője is. Korom Mihály beszéde titkára üdvözölte a külföldi vendégeket, majd Hamed Szalem, a Szudáni Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, Mavis Robertson, az Ausztráliai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, Adalberto Minucci, az Olasz Kommunista Párt vezetőségének és titkárságának tagja, valamint Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szólalt fel. lelőtlen akciók meghiúsításáért”. „Pártunk a leghatározottabban elítéli az agresszív NATO-köröknek a kialakult nemzetközi erőegyensúly felborítására irányuló kalandor próbálkozásait. Elutasítjuk az emberi jogok ürügyén álszent módon indított szovjetellenes és kommunistaellenes kampányt. A helsinki záróokmánnyal ellentétesnek tekintjük azt a politikai és TIT-közgyttlés Gyomaendrödön Az MSZMP Központi Bizottsága levelének ismertetése után Kőris György, a járási pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Ebben megemlítette az 1950-es évekre jellemző, s az akkori vezetés által elkövetett hibákat, amelyek szintén hozzájárultak a belső reakció aktivizálódásához, majd az ellenforradalmi helyzet kialakulásához. A párt ideiglenes Központi Bizottsága már 1956 decemberében fontos politikai feladatként jelölte meg a gyári munkások felfegyverzését. Az ünnepség szónoka ezután emlékeztetett arra, hol és mikor szerveződtek az első munkásőregységek Békés megyében, majd így folytatta: — A munkásőrök megjelenése bátorságot adott a dolgozó embereknek falun és városon egyaránt. Ezzel egyben a társadalmi rend ellenségeit meghátrálásra kényszerítette... Pénteken este — az FKP kongresszusa alkalmából — nemzetközi szolidaritási gyűléseket rendeztek 31 francia városban, a kongresszuson részt vevő külföldi delegációk részvételével. Az MSZMP küldöttsége a Párizs környéki Bobigny-ban rendezett szolidaritási gyűlésen vett részt. A városháza dísztermében tartott gyűlésen Francois Asensi, a Seine—Saint- Denis megyei pártszervezet A szolidaritási gyűlésen elhangzott beszédében Korom Mihály tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottsága, a magyar kommunisták meleg elvtársi üdvözletét és jókívánságait a Francia Kommunista Párt XXIV. kongresszusának és valamennyi francia kommunistának, majd kijelentette: „A Francia Kommunista Párt kongresszusaira mindig nagy várakozással tekintünk és készülünk. Ez még inkább így van most, amikor francia elvtársaink küzdelmüknek egy új, értékes tapasztalatokat ígérő szakaszába érkeztek. Ezekben az években a kormányzati felelősséggel is feruházott forradalmi pártként az FKP a gyakorlat próbájának veti alá a népi hatalom kiépítésére vonatkozó programját” — mondotta. Korom Mihály sikereket kívánt az FKP-nek ehhez a tevékenységéhez, majd így folytatta: „A kongresszus eddigi munkájából jóleső érzéssel állapítottuk meg, hogy pártjaink tevékenységét egy sor közös törekvés hatja át. Az önök számára és számunkra is a legfontosabb, hogy népeink békében és biztonságban, emberhez méltóan 'éljenek. A jelenlegi feszült, nemzetközi helyzetben — amely az úgynevezett lengyel kérdésben mesterségesen szított hidegháborús kampány miatt tovább súlyosbodik — pártjaink egyformán legfőbb feladatuknak tartják, hogy mindent elkövessenek az enyhülési politika folytatásáért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért és az ezeket akadályozó fe(Tudósítónktól) A TIT gyomai szervezete és endrődi csoportja február 4-én együttes közgyűlést tartott, s ezen' értékelték az elmúlt öt év munkáját. Először Jenei László gyomai titkár foglalta össze a szervezet eddigi tevékenységét. Évente — mint mondotta — általában 300—350 előadásra kötöttek szerződést, és ezeken átlagban 10—11 gzren vettek részt. Az ezer lakosra jutó előadások száma lé-* nyegesen jobb a megyei átlagnál. A szervezet 60 tagja az értelmiség különböző rétegeit képviseli. Kívánatos lenne növelni az előadások számát, ugyanis Gyoma és Endrőd összevonása kedvező lehetőségeket teremtett erre. Varjú József endrődi titkár arról számolt be, hogy a községben 1975 óta működik TIT-csoport, * jelenleg 23 előadójuk van. Évente mintegy 70—100 előadást tartanak. A TIT iránt nő az érdeklődés, és jónak mondható az előadások látogatottsága. Egyre több figyelmet gazdasági nyomást és szankciópolitikát, amellyel a Szovjetuniót és a többi szocialista országot belső rendszerük, úgymond, liberalizálására akarják rábírni. Mi másnak lehet ezt tekinteni, mint a szocialista országok belügyei- be való nyílt beavatkozásnak?” — hangoztatta, majd folytatta: „A szocialista országok egyébként sem szorulnak ilyen külső biztatásra’. Náluknál senki sem ismeri jobban az általuk megtett történelmi utat, azokat a nehézségeket, amelyeket a demokratikus hagyományok hiányában le kellett küzdeniük azért, hogy megteremtsék a valóságos néphatalom gyakorlásának, a szocialista demokrácia kibontakozásának feltételeit. Nyilvánvaló igazság, hogy a szocialista országok —< bár még sok a tennivalójuk ezen a téren — rendszerük jellegénél fogva összehasonlíthatatlanul magasabb rendű demokráciát valósítottak meg (Folytatás a 2. oldalon.). fordítanak arra, hogy azonos érdeklődésű legyen a hallgatóság. A közgyűlésen határozatban is megfogalmazták: a korábbinál nagyobb hangsúlyt szükséges fektetni az ideológiai' és gazdaságpolitikai jellegű foglalkozásokra, a külterületeken pedig jobban kell népszerűsíteni az ismeretterjesztést. Egyesek indítványozták: kapjon kellő propagandát a szabad idő hasznos eltöltése érdekében a turizmus ‘ és az országjárás. Ezután Szeljak György, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese „A TIT és az értelmiség helye, szerepe a közművelődésben” címmel tartott előadást, majd a közgyűlés — miután elfogadta a két szervezet összevonására vonatkozó javaslatot — megválasztotta a 11 tagú elnökséget. A testület elnöke Varga Zsigmond országgyűlési képviselő, titkára pedig Jenei László lett. Baginé Szűcs Éva (Folytatás a 3. oldalon.) Melyik utat járjuk? Sokan hallhatták a rádió szilveszteri műsorában Moldova György ípó egyik történetét, amelyben megkérdezte a sokat látott erdésztől, messze van-e g falu, ahová igyekszik. Légvonalban lehet' úgy öt kilométer — válaszolta az erdész —, de én tudok egy rövidebb utat is, az erdőn keresztül. Nemegyszer úgy tűnik —■ ha nem is általánosíthatunk —, mintha a vállalatokat, gyárakat, intézményeket irányítók közül néhányan ezt a rövidebb utat járnák, amikor nem is az. Hogy miből táplálkozik ez a szemlélet? Sokan még ma is úgy "gondolják, hogy a célt leggyorsabban utasítással, adminisztratív intézkedéssel lehet elérni. És miközben ez hatja át yezetési módszereinket, nem figyelnek a phunkapadok, gépek, íróasztalok mögött helytállók, a szervezetek vezetőinek véleményére, és esetenként megfeledkeznek a legalapvetőbb termelési feltételek biztosításáról is. Ez a rövidnek és könnyűnek ígérkező út azután egyszerre gyötrelmessé válik. Az egyik textilipari üzem bérmunkát vállalt. A termelés a belső szervezés, irányítás hiányosságai, és mint később kiderült, egy középvezető tarthatatlan magatartása miatt visszaesett. Hosszú hetek teltek el változást hozó intézkedések nélkül. Kevés idő jutott a dolgozók véleményének megismerésére. Veszélybe került a szövetkezet kemény munkával megteremtett hírneve, megbízhatósága. Az eredményes gazdálkodás ellenére az egyik ipari üzem munkásai a fellelhető belső szervezetlenségre, laza munkafegyelemre, a megbecsülés hiányára panaszkodtak. A gyár vezetői véleménynyilvánításra buzdították őket. Amikor azután véleményük napvilágot látott, a nyilatkozók nehéz helyzetbe kerültek. S, közben úgy tűnt, a gyár vezetőinek fontosabb mások előtt tisztázni magukat, mint a munkások valós vagy vélt sérelmeivel, észrevételeivel foglalkozni. A „becsületmentésre” nem lett volna szükség, ha valóban odafigyelnek arra, amit az üzemrészek dolgozói, műszaki szakemberei mondanak, ha a demokratikus fórumokat nem hatotta volna át a formalitás. Sohasem csak a gyár érdeke, hogy a dolgozók megtalálják számításukat. A hosszú viták egyébként is több kárt okoznak, mint amennyi a forinttal mérhető termeléskiesés. Ma még több vezető felismeréséből hiányzik, hogy ha a feladatok megoldása során kényelmességből vagy más okból olyan útra térnek, amely egyszerűnek és rövidnek tűnik, az valójában sokszor zsákutca. A járható utak — valójában ezek a legrövidebbek — az üzemi demokrácia, a dolgozók megnyerése. Így haladni talán több fáradsággal, kényelmetlenséggel jár, mint amit egy-egy adminisztratív intézkedés emészt fel, kétségtelen. De az nem szorul bizonyításra, hogy aki jól érzi magát munkahelyén, az többet is ad tehetségéből, gondolataiból, kétkezi munkájával. Kepenyes János
