Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-28 / 50. szám

NÉPÚJSÁG 1983. február 28., vasárnap Lassan véget ér a farsang, de az általános iskolások még mindig „hálóznak”. Különösen az alsó tagozatos osztályok tanulói öltöznek szívesen jelmezekbe, de a nagyobbaknál is előfordul egy-két ötletes maskara. Képünk Békéscsabán, a Szabó Pál téri általános iskola kétnapos farsangi délutánján készült, ahol a „nagyok” szórakoztatták a vendégeket, és el­sősorban magukat Fotó; Veress Erzsi Szellemi vetélkedő az IKV-nál A Békéscsabai Ingatlan­kezelő Vállalathoz (IKV) tartozó szocialista brigádok klubja minden évben ren­dez szellemi vetélkedőt. Leg­utóbb Ki tud többet a névadójáról? címen húsz brigád csapata közül öt ke­rült a február 27-i döntőbe, s az első lett a Zrínyi Ilona •(brigádvezető Bohus Márta) adminisztritatív, második az Asztalos János (brigádveze­tő Vidovenyecz András) asz­talos, harmadik az Arany János (brigádvezető Csier- nyik Mátyásné) műszaki bri­gád csapata. Az első helye­zett 600, a második 400, a harmadik 200 forintos vá­sárlási utalványt, a negye­dik és az ötödik helyezett pedig könyvjutalmat kapott. Az igen jól megszervezett versenyért elsősorban Arató Károly klubvezetőt illeti el­ismerés. Uz okányi Haladás Tsz KISZ-eseiröl (Tudósítónktól) A Haladás Tsz KISZ- alapszervezete 1981. évben végzett munkájának ered­ményeit értékelték a február 25-én, este megtartott tag­gyűlésen. Marton János_ tit­kár beszámolójából megtud­hattuk: a fiatalok megállták helyüket a szervezeti életben, a gazdasági építőmunkában, a szabadidős tevékenységben, a sport- és honvédelmi mun­kában, valamint a továbbta­nulás, művelődés terén is. Elmondták azt is, hogy ered­ményeikhez nagyban hozzá­járul a gazdasági vezetés, az irányító, párt- és KISZ-bi- zottságok útmutatásai, anya­gi és erkölcsi támogatása. Az elmúlt évben harminc fiatal nyert felvételt az alapszerve­zetbe, ahol a taglétszám 77. Két ifjúsági szocialista bri­gádot alakítottak. Tovább­fejlesztik szakmai és általá­nos műveltségüket. Tíz fia­tal érettségizett le, és tizen­hét kezdte meg tanulmányait a dolgozók gimnáziumában. Sokan vettek részt szakmai tanfolyamokon, és szereztek hivatásos gépkocsivezetői engedélyt. A politikai vita­körök aktívak. Jó kapcsola­tot alakítottak ki a könyv­tárral, a művelődési házzal, a társ KISZ-szervezetekkel és az úttörőcsapattal. Szabad idejükben a szervezett kirán­dulásokon, szellemi vetélke­dőkön és a különböző MHSZ- és sportrendezvénye­ken vesznek részt. Fiatalos lendülettel végzik munká­jukat, a különböző fórumo­kon és szervezetekben. így például az elmúlt év nya­rán megalakították a 25 fős Ifjú Gárda-szakaszt. A jövőben tovább javítják tömegbefolyásukat a fiatalok körében. Hatékonyabban kapcsolódnak be az újítási mozgalomba, a takarékosság elve alapján, alkotó módon végzik gazdasági munkájukat is. Komlósi Sándor Nosztalgia — négyszázharmincért Jól emlékszem, azokhoz a finom süteményekhez, ame­lyet hajdan a nagymamám készített, gyakran hab is du­kált. Olykor csak tojáshab, de ha „megszaladt”, hát tej­szín került a tetejére. Ilyenkor elővette a réz habverő­üstöt, s néhány perc alatt felverte a tojásfehérjét. Ezek­re az üstökre ma már csak nosztalgiával emlékezem, mert azóta sem láttam hozzá hasonlót. Pardon. A mi­nap igen. Békéscsabán a vas-, edénybolt gondoláján föl­fedeztem néhányat. Kézbe is vettem egyet. Csillogott, villogott — egyszó­val vadonatúj volt. Űjra éreztem a számban a gyerekkori ízeket. Nem sokáig. Megtaláltam az árjelzést is rajta: négyszázharminc forint. Nagyon sokáig bambulhattam ezen árjelzésen — mi is kerül ennyibe ezen az üstön —, ám egy eladó fölébresztett: „Tetszik kérni?” Sóhajtva tettem volna vissza a polcra: „A ... dehogy” — amikor megakadt a szemem egy kis cédulán, amelyen a követ­kező állt: „ÉLELMISZER KÉSZÍTÉSÉHEZ ÉS TÁRO­LÁSÁHOZ NEM ALKALMAZHATÓ!” Hát akkor meg mire „alkalmazható”? De mielőtt meg­kérdeztem volna, már a választ is megkaptam: „Ez vö­rösréz. Azért nem lehet használni.” Négyszázharminc forint, vörösréz, és semmire sem jó — fűztem tovább magamban, s nem állhattam, hogy megkérdezzem: „Van aki vesz ilyet?” „Ö, hogyne. Vi­szik, mint a cukrot.” Nosztalgia? Sznobság? — Négyszázharmincért... (jávor) Pályázat iskolaszinházaknak Biáknemzedékek nőnek fel anélkül, hogy színpadon láthatnák a klasszikus drámairodalom alkotásait. Az is­kolai irodalomoktatás csak az írott mű ismertetésére vállalkozik1, így a fiatalok nem kapnak a műfaj lényegét feltáró élményt. E -hiány részleges pótlására a Népműve­lési Intézet Iskolaszínház elnevezéssel pályázatot hirdet. Ezen minden arany vagy ezüst minősítésű színjátszó­csoport részt vehet, de azok számára is adott az indulás lehetősége, amelyeknek a produkcióját a bíráló bizottság megfelelőnek tartja. Az együttesek programjukat á ma­gyar és a világirodalomnak az iskolában oktatott mű­veiből, valamint az ehhez kapcsolódó darabokból állít­hatják össze. Műsorukat saját színpadukon, saját közön­ségük előtt mutatják be. A legjobb előadásokkal később az ország több pontján is megismerkedhetnek a nézők. Mód nyílik több felvonásos művek feldolgozására, ke­resztmetszetek bemutatására is. A pályázatra 1982. március 31-ig lehet jelentkezni a Népművelési Intézetnél. Az eredményt 1983 áprilisában teszik közzé. A nyertesek között három első, négy má­sodik és öt harmadik díjat osztanak' ki. Moszkva Rádió klub az üveggyárban Az Orosházi Üveggyár MSZBT tagcsoportja és a Moszkvai Rádió baráti klub­ja ünnepi klubfoglalkozást tartott a szovjet hadsereg megalakulásának és az első magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés év­fordulója alkalmából a gyári klubban. Az évfordulóval kapcsolatosan a résztvevők 14 kérdésből álló szellemi totót oldottak meg. A leg­jobb megfejtők könyvutal­ványt kaptak jutalmul. A program keretében Pri­bék Sándor elszavalta Tyi- honov: A Vörös Hadsereg című versét, majd az évfor­dulóról Talpas István főhad­nagy és Dobi Imre, az MSZMP üzemi bizottságának tagja emlékezett meg. A klubtagok közül Varga Imre, Dancsó István, Szatmáriné Uhrin Ildikó részleteket ol­vastak fel az 1981. december elején Nyikolaj Tyihonov elvtársnak, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének ve­zetésével hazánkban járt de­legáció látogatásával kapcso­latos dokumentumokból. Vá- gi Gyöngyi és Búza Katalin klubtagok ismertették a Moszkvai Rádió magyar osz­tályától Szergej Sarov szer­kesztő által írt leveleket. A klub 1980. október 6-án alakult az SZKP XXVI. kongresszusának tiszteletére. A mostani klubfoglalkozás résztvevői egy kezdeménye­zést fogadtak el, amelyet le­vélben megírtak a Moszkvai Rádió magyar osztályának. Javasolták, hogy a Szovjet­unió megalakulása 60. évfor­dulója tiszteletére hazánk­ban alakuljanak újabb Moszkvai Rádió baráti klu­bok. A klubfoglalkozás az I. Vörös Gárda ezred, történeté­ről készült film megtekinté­sével ért véget. Tanácsülés Sarkadkeresztúron (Tudósítónktól) Sarkadkeresztúr községi tanácsa a napokban tárgyal­ta az idei költségvetési és fejlesztési tervét. A tanács költségvetését 5 millió 765 ezer forint, a fejlesztési alap költségét pedig 552 ezer fo­rint összegben hagyta jóvá. A cél az eddig elért eredmé­nyek szinten tartása. A község vezetése fokozott figyelmet fordít a lakosság egészségügyi helyzetének ja­vítására, valamint az iskola és az óvodák zavartalan mű­ködésére. Jelentős összeget fordítanak az orvosi rendelő felszerelésére, sürgősen fel­újításra vár a napközi ott­honos konyha. Az előterjesztést követő hozzászólásokból és a vitá­ból kiderült, hogy a tanács­tagok keresik a legjobb meg­oldást a belvíz elvezetésére, és a köztisztasági helyzet ja­vítására. Drozdik József Déli pari — balatoni nyár Még hó és jég borítja a magyar tengert, de a siófoki Dél-balatoni Kulturális Köz­pontban már összeállították az idei nyári kulturális és szórakoztató programot. A hagyományos balatoni évad­nyitóra — nemzetközi kórus- találkozóval — május 22-én és 23-án Siófokon, Balaton- földváron és Boglárlellén ke­rül sor. Június 26—27-én Boglárlellén és Siófokon a szövetkezeti néptáncosok or­szágos találkozójának részt­vevői adnak műsort. A ko­moly zene kedvelőit júliusban és augusztusban Balatonsze- mesre, a postamúzeumi kon­certekre várják, s Boglárlel- lére, ahol a vörös kápolna Színes program a békési A nemrég lezajlott, és ugyancsak jól sikerült far­sangi mulatság után a bé­kési Dankó klub tagjai feb­ruár 25-én filmvetítésen vet­tek részt, amelyen Moldován Domokos Rontás és remény­ség című filmjét tekinthet­ték meg, majd a vetítés után részt vettek a rendezővel folytatott filmvitán. Huszon- hetedikén, és 28-án a klub előtti színpad a „regi mu­zsika kertje” lesz. Fonyódon június 29-én a Somogy me­gyei művelődési központ fér­fikara és finnországi kuova- lai férfikar ad hangver­senyt; az idén is megrende­zik a kőröshegyi műemléki templom hagyományos nyári hangversenysorozatát. A fol­klór programokban szereplő Állami Népi Együttes Siófo­kon, Földváron, Boglárlellén és Fonyódon ad műsort. Kál­mán Imre születésének 100. évfordulója alkalmából lesz gálaműsor július 5-én, 28-án és augusztus 2-án Siófokon. A boglárlellei nyári progra­moknak érdekes színfoltja lesz a Csíkszeredái népi együttes szereplése. Dankó klubban nyolc tagja Nyíregyházára látogatott, hogy megismer­kedjenek az ott működő ci­gányklub tevékenységével. A program következő állomása március 1-én a Dankó-klub, ahol egy ősszel beindított vetélkedősorozat keretében most biológiai ismereteikről adhatnak számot a klubta­gok. (b. s. e.) Kevesebből többet? termelésnek akár­melyik ágazatát vizsgáljuk is, álta­lában igaz az, hogy a gyárt­mányok, termékek tömegé­nek megsokszorozásához a korábbinál több alapanya­got, energiát kell felhasz­nálni. így van ez a gépgyár­tásban például, ahol több traktor előállításához több fémre van szükség, de a me­zőgazdaságban sincs más­ként, hiszen a hozamok nö­vekedése hosszabb idő átla­gában elképzelhetetlen a többlet tápanyag felhaszná­lás, fokozott növényvédelem — és a többi — nélkül. Általában ez valóban így igaz, s amíg népgazdaságunk legfőbb feladata az ország ellátásában alapvetően a mennyiségi igények kielégí­tése volt, különösebben nem is vonta kétségbe senki azt az egyébként nagyon is lo­gikus megállapítást, misze­rint a többlettermelés több­letfelhasználást feltételez az értékalkotó folyamatban. Közelebbről ez úgy nézett ki nagyon leegyszerűsítve, hogy kétszer annyi traktor­hoz kétszer annyi fémet kell beszerezni, kétszer annyi bú­za biztps megtermeléséhez kétszer annyi műtrágyát kell a földbe dolgozni, mint ed­dig. Továbbá: kétszer annyi hús előállításához is kétszer annyi takarmányt kell fel­etetnünk, de folytathatnánk a sort akár könnyűipari pél­dával is: a farmernadrág­gyártás megkétszerezése e tétel szerint a farmerariyag- gyártás százszázalékos fel­futtatásának függvénye. Nagyon leegyszerűsítve ez valóban így is van, ponto­sabban a gyakorlatban is így volt mindaddig, amíg ki nem derült, hogy az előttünk le­vő időszakban nem követ­hetjük tovább ezt a mód­szert. Ami rendelkezésünkre áll: anyagban, energiában, termelőberendezésekben, munkaerőben, munkaidőben, vagyis a termelés alapvető eszközeiben — nos abból kell, minden további szaporítás nélkül többet kihoznunk! Már csak azért is, mert a felsoroltak egyik felének — alapanyagnak, energiának és a gépeknek — szaporítása tovább növelné eladósodá­sunkat, másfelől pedig a té­nyezők egy másik hányadát — munkaerőt, munkaidőt — nem sokszorosíthatjuk tet­szés szerint. A jelszó tehát megfogal­mazódott : az alapok bővü­lésének mérsékeltebb üteme mellett kell a korábbiaknál nagyobb teljesítményt elér­nünk. Vagyis — megint csak leegyszerűsítve a dolgokat — a kevesebből kell többet pro­dukálnunk. Ez világos. A kérdés csak az, hogy le­het-e? Nem akarunk-e ezzel fából vaskarikát? Maradjunk példáinknál: lehet-e kevesebb farmer­anyagból több farmernadrá­got szabni-varrni? — (és itt most tekintsünk el a nad­rágméretek zsugorításától!). Lehet, ha megfelelő eljárás­sal a lehető legkisebbre csökkentjük a szabási vesz­teséget. Ennek megtervezése, kiszámítása, programozása ugyan nem könnyű, és több­letmunkát ad, de kiderülhet, hogy különböző ügyes meg­oldások révén csökkenthető az egy nadrágra eső anyag­hányad. Még egyértelműbb ez a búza- és a hústermelés ese­tében. A talaj termőképes­ségének pontos bemérésével megállapíthatók a szükséges műtrágyaadagok, miként azt már meg is tették megyénk­ben, jelentősen csökkentve — természetesen az ésszerű­ségtől nem elrugaszkodva — az egy tonna szemtermés előállítási költségeit. A húsnál kettős lehetőség­ről is szólhatunk. Egyfelől az egy kilogramm hús meg­termeléséhez feletetett abrak mennyisége csökkenthető a körültekintőbb takarmányo­zással: ilyen módon sikerült például a mezőberényi Aranykalász Tsz-ben az elő­irányzott négy kilogramm 25 dekagrammal szemben mind­össze 3 kilogramm 66 deka­grammból egy kiló sertés­húst előállítani. A másik út — ugyancsak mezőberényi példa — a gondozási és te­nyésztői munka színvonalá­nak egyidejű emelésével az átlagosnál jobb minőség eredményeként az átlagosnál jobb értékesítési árat elérni. Az elmúlt esztendő egyéb­ként az elmondottakra szám­talan bizonyítékot szolgálta­tott. Vegyük csak a domb­egyházi Petőfi Termelőszö­vetkezetet, amely 1980-hoz képest a 80 százalékkal na­gyobb nyereséget és 17 szá­zalékkal nagyobb árbevételt mindössze háromszázalékos költségtöbblettel érte el, ki­szűrve a kiadásokból, fel- használásokból minden indo­kolatlan túlbiztosítást. Vagy említsük a dévaványai Aranykalász Tsz-t — hogy ne csak a legkedvezőbb adottságúak szerepeljenek —, ahol 27 százalékos ny ?resé get, 12 százalékos árbe ... növekedést alig 10 száz; ék költségemelkedéssel p /du­káltak. A dolgok leegyszerűsítés» vei együtt sem állíthatjuk ugyanakkor, hogy mindezt ilyen egyszerű volt elérni. Az esetek többségében ugyanis nem arról van szó csupán, hogy valamiféle tékozló, ér­tékeket pazarló szemléletnek és gyakorlatnak szabtak gá­tat. Dőreség lenne azt hin­nünk, feltételeznünk, hogy gazdálkodó szerveinknek ed­dig közömbös volt a ráfor­dítások és az árbevételek alakulása. gazdasági helyzet szigorodása irányí­totta különös mód figyelmüket arra, amire idő­közben már szervezetileg, hozzáértésben is fölkészül­tek. Arra tudniillik, hogy mélyreható elemzéssel álla­pítsák meg minden kiadott forintról": valóban ki kell-e adniuk, avagy képesek ugyanazt a feladatot öt—tíz fillérrel, fél forinttal keve­sebből is megoldani. A meg­takarítás ugyanis nem el­határozás kérdése mindösz- sze. Kevesebből csak úgy hozhatunk ki többet, ha utat nyitunk ama kimeríthetetlen „termelőeszköz” értékesülésé­nek, amit emberi alkotó- és kezdeményezőkészségnek ne­vezünk. Ebből kell többet mozgósítanunk ahhoz, hogy a többiből kevesebbet kell­jen felhasználnunk a telje­sítményünk növeléséhez. Kőváry E. Péter MHSZ évzáró közgyűlés Kondoroson (Tudósítónktól) A kondorosi Sallai Imre honvédelmi és modellező­klub február 25-én tartotta évzáró közgyűlését. Báyer István, a honvédelmi klub titkára ismertette az elmúlt év munkáját. Elmondta, hogy a klubnak sikerült teljesíte­nie célkitűzéseit. Kiemelte a lelkes aktívahálózat és a szocialista brigádok megha­tározó szerepét. A sajtóterjesztés területén járási harmadik helyezést ért el a klub, munkájuk el­ismeréseként két szocialista brigád és hét aktíva kapott kitüntetést. A modellezőklub tevékenységéről Valastyán János klubtitkár tájékozta­tott. Kondoroson a modelle­zés 15 éves múltra tekint vissza, és megyei helyezést értek el rakétakategóriában országos bajnokok. Valastyán János 7 társa­dalmi aktívának adott át ok­levelet és tárgyjutalmat. Pribela János

Next

/
Thumbnails
Contents