Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-25 / 47. szám
1982. február 25., csütörtök Darvas-regény színpadi változata Vízkereszttől Szilveszterig Nagy Mari és Hodu József az egyik jelenetben Fotó: Fazekas László II Békési Műhely új számából Egy tíz évvel ezelőtt kelt megyei tanácsi határozat értelmében, megyénkben is megkezdték a közművelődési intézmények tevékenységének összehangolását, módszertani egységesítését és irányítási rendszerét megalapozó és szolgáló úgynevezett bázishálózat kialakítását. Egy-egy nagyobb település művelődési háza, vagy központja feladatul kapta, hogy a közművelődés egy- egy ágazatának módszertanát dolgozza ki, azt úgymond, felügyelje a többi intézményben is. A szakosodott intézményhálózat, a bá- zisközpontqk mellé új rendszert szerveztek az elmúlt évben: a körzeti központokat. A bázistevékenység egy- évtizedes évfordulójára a megyei művelődési központ tudományos igénnyel szerkesztett Békési Műhely című folyóiratának új száma teljes terjedelmét ennek szenteli. A huszonkét elemző írásból nehéz kiemelni akár egyet is; valamennyi igen jól érzékelteti a tíz év tevékenységét, jól összegzi az eredményeket, veti fel a hiányosságokat, gondokat. Mégis — talán a témák, a bázisfeladatok fontossága miatt — szólni érdemes a békési művelődési központnak a cigánylakosság köz- művelődési eszközökkel történő nevelését, az MNK felnőttnevelési átfogó munkáját, a gyulai művelődési központ szerteágazó, a vizuális amatőrművészeti mozgalmakat, az úgynevezett közhasznú szakkörök és klubok munkáját, vagy éppen a tótkomlósi háznak a szlovák nemzetiségiek körében végzett kulturális nevelését, a mezőkovácsházi központnak a népi iparművészeti amatőrszintű alkotótevékenységet taglaló, elemző dolgozatokról. A közel kétszáz oldalas, minden megyénkben közművelődési intézményben — művelődési házban, könyvtárban — fellelhető kötet zárótanulmányát Csobai László, megyei szakfelügyelő írta, az írás a szakfelügyeleti jelentés összegzését tartalmazza. (ni) Bartók-dokumentumok Bartók Béla életéről, munkásságáról szóló dokumentumok — könyvek, kéziratok, fényképek — kerültek elő Győrött, a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtárban. A régi anyagok rendezésekor akadtak rá például Bartók Béla legutolsó magyar- országi hangversenyének plakátjára, műsorfüzetére. Ismeretes, hogy Bartók 1940-ben, a fasiszta üldözés elől menekült Amerikába. Ütja előtt még Győrött, Szombathelyen, és Budapesten adott hangversenyt. Ezek voltak utolsó hazai nyilvános szereplései. A több, mint száz, Győrött őrzött Bartók-do- kumentum között van az a levél, amelyet a zeneszerző 1920. februárjában írt Kodály Zoltán védelmében. Kodály ellen fegyelmi eljárást indítottak, a Tanácsköztársaság idején tanúsított haladó magatartásáért. Bartók Béla levele a Kodály Zoltán ügyében döntő fegyelmi bizottság elnökéhez szólt. Darvas József Vízkereszttől Szilveszterig című regényének dramatizált változatával emlékezett meg színi társulatunk az író 70. születésnapjáról. Az íróról, aki 1912. február 10-én Orosházán született, és aki jövőre lesz, hogy tíz éve halott. Nem is lehet ezt a kritikát a megszokott módon kezdeni, utalni a regényre, elemezni a dramatizálást, a rendezői felfogást, a szereplők teljesítményét; ezt a kritikát sokkal másabban, sokr- kal ünnepibben kell kezdeni. Nem, mintha ez egy jottányit is változtatna az értékelés elfogulatlanságán, s ha mégis le merem írni, hogy elfogult vagyok, az elsősorban attól van, hogy ritka az, amikor . jó szándék, a jó választás és a művészi alkotóerő úgy talál egymásra, mint itt, ezen a február 19-i premieren, mely három nagy élménnyel is megajándékozza a nézőt. Az első: Darvas, aki, hogy megidézték, hazajött, és újra üzent- nekünk: „Az életünk rajta, hogy a mi igazunk legyen igazság.” A második: a rendező, Giricz Mátyás nagyvonalú stílusérzékfenysége, tökéletes biztonsága, tárgy- ismerete, arányérzéke. Az, ahogyan megteremtette ennek a béresdrámának a légkörét, és mindvégig megőrizte azt. És végül a nagy meglepetés: a fiatal Hodu József, aki színészi pályájának nem akármilyen stációjára jutott fel Sándor, a béreslegény, a főhős megalkotásá- sával. Habár nem is „alkotta” ő ezt a Sándort, hanem élte, elővarázsolta a harmincas évek elejéről, valahonnan az elmúlt világból, olyan szívmegállító, költői pillanatokkal, melyekhez csak az igazán nagyok értenek. Amikor három nagy meglepetésemet elősorolom, tudom, vállalnom kell azt is, hogy lesznek más véleményen, lesznek, akik nem értik, hogy „minek erről a világról megint annyit beszélni”; vagy nem jut el lényegükhöz Julis, Sándor, meg a többi, egykori szegényember sorsa, élete, tragédiája. Attól még persze az érték érték marad, és ez az előadás ennek a csabai színháznak az életében kiemelt helyei kap majd, mert ha nem azt kapna, akkor igaztalanul csökkentenék a rangját. Az is igaz, és ide nagyon jól vág, amit egy neves, Európa- rangú művészetszociológus, Hauser Arnold mondott a művészetekről: „A művészet csak annak mondhat bármit is, aki megkérdezi: és hallgat annak, aki néma.” Hogy jön ez ide? Csak úgy, gondolom, hogy egy színházi előadás is csak annak mond valamit, aki nyitottan érkezik; aki rákérdez önmagában arra, amit látott, hallott; aki rákérdez az íróra, az előadásra: miért olyan, amilyen? És bizony nagyon is igaz: ha nincs kérdésünk, akkor nem voltunk jelen, akkor az előadás hallgat és elzárkózik előlünk. Ez a csabai Vizkereszttől 'Szilveszterig azonban van olyan hatású, hogy a közömbös nézőt is megragadja, aki pedig nyitott lélekkel ül a zsöllyékbe, azzal messzire száll, fel, magasba, ahonnan a mai és a régi valóságot sokkal jobban látni; ahonnan biztosan nyomon követhető Darvas hősének keserves élete — ahogy Bálint György írta 1935-ben a Pesti Napló hasábjain: — „fizikai és lelki megpróbáltatásainak sivár sorozata”. Mintha csak erről az előadásról írta volna, amit még a regényről írt: „őszinte, tiszta és friss a hangja, és az a kemény, dacos optimizmus, mellyel az elbeszélés befejeződik, nem’ erőltetett, és nem meglepő, amin a béreslegény Vízkereszttől Szilveszterig fokról fokra keresztül megy.” Meggyőződésem, hogy az ország legkülönbözőbb helyeiről érkezett színészeink elsősorban az őszinteség, a tisztaság és a friss hang okán jutottak l$özel a mi Darvas Józsefünkhöz, akiről ugyan nem is mondhatjuk azt, hogy a miénk, mert az egész országé ő, a határokon túl is minden magyaroké, akik úgy látják a világot, amilyen az volt, amilyen valójában ma, és amilyennek lennie kell ezután. Darvas maga írta egy levelében, hogy „a föld örök elszegődöttjeinek életét akarom megírni”, úgy mesélni róluk, hogy érezze az olvasó — itt a néző — a béressors kegyetlenségét, nem is any- nyira a külsőt, inkább a belsőt. Mert az „még fájóbb, még nagyobb”. Ha a dramatizálást tekintjük, akkor Molnár Gál Péter munkája elismerést azért érdemel, mert a „színpadra alkalmazás” legszerényebb útjait választotta, végig az író szolgálatában; megkeresve az elhagyhatót, a tömörítés lehetőségeit, óvakodva a manapság divatos „újraértelmezéstől”, erőszakolt, az író mellé, sőt fölé törleszkedéstől, hogy aztán a lényegből kiforgatott eredeti mű a felismerhetetlenségig torzulva kezdje meg „önálló” életét. Olyan ez a színpadra jelenítés, mintha Sándor mesélné el az életét (akár a regényben), mégsem epikus csupán, drámai töltése jelenetről jelenetre közelebb hozza a felismerést, Sándor duhaj-keserű, nyomorúságból, szenvedésből kivirágzó hitét: „Ezen változtatni kell!” Hogy miként, azt nem tudja még. Honnan is tudná? Hiszen Szilvesztertől Vízkeresztig olyan kicsi az idő, aztán újra - el kell szegődnie a Sándoroknak, mert élni kell —valamiből. Elszegődni se ingyért, se pénzért, elszegődni egy újabb nehéz évre, és kussolni, ha „a gazda szól”. Ezen kell változtatni, sikoltja Sándor,, és amikor újra hull a hó, és újra Szilveszter van, az elképzelt szebb új év talán közelebb hozza a változtatás idejét is ... A dramatizálás és a rendezés legnagyobb leleménye, hogy Sándor szinte egyedül építi-helyezi át a díszletelemeket, hozza mozgásba a színpadot a jelenetváltásoknál, egyre lélekbe markolóbb erőfeszítéssel, Szilveszter közeledvén már hason csúszva, vonszolva önmagát is, és a szívére telepedő terheket. A felelősséget, hogy akarva- akaratlan családapa lett, mert íme, „perceken múlik az ember élete”. Ez a lelemény és Hodu József alakításának teljes vonala-íve az előadás alappillére. Hodu egyéniség: szemérmes, indulatos, mindinkább igazságkereső, és Darvas egykori vallomását hordja szívében: „Addig élet az élet, míg fáj neki a többi életek megcsúfolása." Méltó társa Nagy Mari, Julis szerepében: nyilván rendezői siker is, hogy olyan amilyen, hogy fájdalmakat, örömöket, sírásokat és kacagásokat így hoz ösz- sze a kis cselédlány kiszolgáltatott életében. Mellettük ott van egy harmadik, mértéket ismerő, tudatos alakítás, Forgács Tibor Ferenc gazdája, aki minden gyűlölködése ellenére „szelídebb”, mint a regénybeli, a színpadon azonban valóságos ellenfél, még akkor is, ha a kisbérest megfenyítő ostorsuhogás után így beszél: „Én ezt nem haragból csináltam. Ne gondold. Aki nem engedelmeskedik. és nem teljesíti a kötelességét, az sose boldogul.” A szavak igazak, csak a helyzet és az, aki mondta veszik élét az igazságnak, és forgatják fel az emberek gondolatát, akik hallgatják. Gálfy László megkeseredett tanítója, Gyurcsek Sándor Süléje és Szentirmay Éva Sándor anyjának szerepében emlékezetes. A játék tere és a jelmezek — Gyarmathy Agnes munkája — hasznosan illeszkednek az egészbe, itt a szalmakazalról derül ki: mi mindenre használható, mi mindent jelképez. A csaba- szabadi pávakör énekesei, ha nem lennének, hiányoznának. Nehéz megmondani, közönségsiker lesz-e ez az előadás? Az viszont bizonyos, hogy sokan lesznek, akiknek eszükbe jut majd a múlt, és sokan fiatalok, akik ilyen közelről és valóságosan talán először találkoznak vele. Sass Ervin HDNGSZÓRÓ Megvalósult kézfogások Az Ifjúsági Rádió Fiatalok az idősekért műsorsorozata legutóbbi, szombati adásában nagyot markolt a szerkesztő, Kovalik Márta. Nagyot, de legalább akkorát is fogott, ami csak növeli a műsor szerkesztőjének, és a műsor vezetőjének, ördögh Csillának, valamint munkatársainak érdemeit. A téma — az idős emberek gondolatai a számukra felajánlott segítségről, az ifjúságról, a fiatalok véleménye az idősekről — rengeteg érzelgősséget, sőt, agyonrágott témák újrame- legítését rejtette magában. Hogy nem így lett, az a feszes szerkesztésnek, ügyes téma- és hangulatváltásoknak köszönhető. Ha már a műsor Illyés Gyulától kölcsönözte címét, ügyes elgondolás volt magát az írót is megszólaltatni, aki a fiatalok és idősek kézfogásáról gyönyörű, megszívlelendő gondolatokat mondott el. Hasonlóan megkapó volt egy magányosan élő, 73 éves, nyugdíjas asszony levele, amelyet a műsor nyitányaként — megfelelő hangulatot biztosítva ezzel — olvastak fel. A sokszínű műsor idézett az Élet és Irodalom hasábjain folyó népesedési vitából, közölt rideg tényeket is — mely szerint ma hazánkban 2 millió 200 ezer nyugdíjas van — ellátogatott a Látókórházban, ahol az idős betegeknek egy kedves kisfiú jelenti az egyetlen örömet, szólt azokról a diákokról, akik lelkesen segítenek a magányos, gyakran magatehetetlen betegeken, nem várva munkájukért ellenszolgáltatást. Az eltartási szerződés sem maradt ki a műsorból. De most valahogy másként hallhattunk róla. A szerződést kötő idős asszony olyan szépen beszélt gyermekkoráról, a családjukban uralkodott harmóniáról, olyan megértéssel beszélt a fiatalokról — és önkritikával az idősekről —, hogy az egész műsoridőt megszavaztam volna a számára. A Megvalósult kézfogások — mint a címben is rejlik —, nyilván a pozitív példák felsorakoztatásával kívánt hatni. Hiszen annyi keserű csalódásról, tragikus eseményről, érzelmi elsivároso- dásról hallunk nap mint nap. Néha jó arról is hallani, hogy vagyunk, vannak még szép számmal olyanok — szerencsére a felnövekvő nemzedékben is —, akik hisznek a szeretet erejében, akik tenni is tudnak e szép érzés nevében, s akik súlyos terheket cipelve a vállukon is meg tudtak EMBERNEK maradni. Ez a műsor ennek akart hangot adni. S a vállalt feladatot nagyszerűen, nívósán teliesítette. r c f Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Zenekari muzsika. 9.44: Játsszunk a billentyűkkel! 10.05: Diákfélóra. 10.35: Népdalcsokor. 11.19: A Válaszolunk hallgatóinknak különkiadása. 11.39: Tatárpuszta. 12.30: Rádióbörze. 12.35: Bevallom magának. 12.50: Zenemúzeum. 13.52: Szabadpolc. 14.22: Zenés játékokból. 15.05: Régi híres .énekesek műsorából. 15.28: Csiribiri. 16.05: Déry Tibor: Napok hordaléka. 16.15: Két divertimento. 16.45: A magyar néphadsereg zenész tiszthelyettesképző szakközépiskolájának réz. fúvósegyüttese játszik. 17.07: Nincs magyarázat? 17.32: Részletek Leigh: La Mancha lovagja című filmzenéjéből. 17.39: A Délutáni Rádiószínház bemutatója. Kis árva ag- rak. 18.15: Hol volt, hol nem volt.. . 18.25: Mai könyvajánlatunk. 19.15: Nótaest. 20.14: Opera-művészlemezek. 21.12: A Dunánál. 21.31: Berg: Lirikus szvit. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Esti hangverseny. 23.30: Szimfonikus táncok. 0.10: Idrányi Iván, táncdalaiból. PETŐFI RADIO 8.05: Népdalkórusok. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. II. 33: Csak fiataloknak! 12.33: Nemzetiségeink zenéjéből. 12.55: Kapcsoljuk a miskolci körzeti stúdiót. 13.25: Látószög. 13.30: Muzsikáló természet. 13.35: Tavaszi ének. 14.00: Szórakoztató antikvárium. 16.00: Látogatóban. Játék és ajándékműsor gyerekeknek. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Mozaik. 18.33: Hétvégi panoráma. 19.55: Slágerlista. 20.33: .........az az ember ...” B eszélgetés Franklin Delano Rooseveltről. 21.08: Kabarécsütörtök. 22.08: A tegnap slágereiből. 23.20: Granadai vásár. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Dzsesszfelvételeinkből. 9.PJ: Világhírű előadóművészek lemezeiből. 11.05: Közvetítés a Szegedi Nemzeti Színház Zenés Színházából. Kovách Andor: Medea. 12.21: Beethoven: Esz-dúr vonósnégyes. Op. 127. 13.07: Ismert énekesek és együttesek ritkán játszott felvételeiből. 14.22: Händel: Ácisz és Galathea — pásztorjáték. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: Muzsikáról versben — prózában. Makszim Gorkij. 16.55: Popzene sztereóban. 18.01: Hangfelvételek felsőfokon. 19.05: Nem tudom a leckét! 19.35: A Magyar Állami Hangversenyzenekar hangversenye. Közben: kb. 20.25: Modern írók portréi. Kb. 20.45: A hangverseny-közvetítés folytatása. Kb. 21.30: Dzsesszfelvételeinkből. 22.01: Irodalomtudósainl*; fóruma. SZOLNOKISTŰDIÖ 17.00: Hírek. 17.05: Enrico Macias énekel. Jett Bech gitározik. 17.15: A kiskertek kedvelőinek. Szerkesztő: Zentai Zoltán. 17.30: Új felvételeinkből. A jászberényi Palotás! kórus énekel. 17.35: Kell a „dohány”! Riporter: Dalocsa István. 17.50: Hortobágyi népdalfeldolgozások. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Beatparádé. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- • és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. Fizika. (Alt. isk. 7. oszt.) (f.-f.) 8.40: Angol nyelv. 10.05: Osztályfőnöki óra. (Ált. isk 7—8. oszt.) (f.-f.) 11.05: Fizika. (Ált. isk. 6. oszt.) 11.35: Kamera. (Középiskolásoknak.) (f.-f.) 12.10: Világnézet. (Középisk. IV. oszt.) (f.-f.) 13.40: Iskolatévé. Fizika. (Ált. isk. 6. oszt.) (ism., f.-f.) 14.10: Osztályfőnöki óra. (ism., f.-f.) 14.30: Fizika. (Alt. isk. 7. oszt.) (ism., f.-f.) 15.05: Világnézet, (ism., f.-f.) 16.00: Hírek, (f.-f.) 16.05: A British Múzeum kincsei, (ism.) 16.30: Reklám, (f.-f.) 16.40: Telesport. 17.55: Ígéretek és valóság, (f.-f.) 18.25: Pedagógusok fóruma, (f.-f.) 18.55: Reklám, (f.-f.) 19.05: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Család. Tévéjáték. 21.20: Riporter kerestetik. III. középdöntő. 22.50: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 17.20: Angol nyelv. 17.35: Oroszul beszélünk. 17.55: BSE—Minor Pernik. Női kosárlabda BEK-mérkőzés. (f.-f.) A szünetben: Reklám. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Várospödium — Gyoma- endrőd. (f.-f.) 20.40: Reklám, (f.-f.) 20.45: Pulzus. 21.30: Tv-híradó 2. 21.50: Egészségünkért! (ism., f.-f.) 22.00: Alkonyat Budapesten. (ism., f.-f.) BUKAREST 16.05: Kulturális híradó. 20.00: Tv-híradó. 20.25: Gazdasági figyelő. 20.45: Népi dallamok. 21.00: Politikai fórum. 21.25: A megismerés határai — 3. rész. 22.05: Dalok. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Tv-napló. 17.40: Hírek. 17.45: Az első virágok. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Novellák. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: $top — politikai magazin. 21.20: Vetélkedő. 22.20: Tv-napló. n. MŰSOR 16.30: Sí VB. 18.30: Csütörtöki zágrábi körkép. 19.15: Idő és pihenés. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Moziszem. 22.30: Hírek. színház 1982. február 25-én, csütörtökön 19 órakor Békéscsabán: tevedesek vigjatéka Pécsi S.-bérlet 1982. február 25-én, csütörtökön 19.80 órakor Szeghalmon: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT 1982. február 26-án, pénteken 19 órakor Békéscsabán: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT Bérletszünet (Klubszfnház) MOZI Békési Bástya: 4 órakor: Csalogány, 6 és 8 órakor: A macska rejtélyes halála. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: Az első nagy vonatrablás. Békéscsabai Szabadság: minden előadáson: Üjra szói a hatlövetű. Békéscsabai Terv: Hattyúdal. Gyulai Erkel: ...És megint dühbe jövünk. Gyulai Petőfi: 3 és 7 órakor: Szamurájok és banditák I., II. rész. Orosházi Béke: Üzenet az űrből. Orosházi Partizán: A koncert. Szarvasi Táncsics: Hurrikán.
