Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-21 / 44. szám

NÉPÚJSÁG 1982. február 21., vasárnap Mérlegen a mérleg a Generálban Egyelőre ugyancsak a ve­zetők elemzik az elmúlt évi gazdálkodásról frissen el­készült mérlegadatokat a békéscsabai Generál Ipari Szövetkezetben, de rövidesen a széles tagság elé kerül megvitatásra. A kimutatások szerint a csaknem 'húszféle tevékenység között a lakos­sági szolgáltatásban a mér­legjavító részleg ugyan az előirányzott tervének csu­pán 54 százalékát teljesítette — a szövetkezeti összkép azonban korántsem ilyen le­sújtó. Sőt. Ha most utólag kissé túlzottnak is tűnnek a tavalyi tervelőirányzatok, összességükben fél százalék­kal teljesítették túl azokat a lakossági szolgáltatásokban. Ezen belül figyelemre méltó, diogy a mintegy húszmilliós árbevételnek 52 százalékát a gebines részlegek adják. Itt a többtermelés mindenek­előtt a létszámnövekedés eredménye. A közös műhe­lyekben tevékenykedő tag­ság a múlt évi bázisnál hht százalékkal többet produkált, ám az előirányzott tervtől mintegy hárommilliós ár­bevétellel elmaradt. Első ta­nulságként szűrhető le a mérlegadatokból, hogy a ge- binesek működésének sza­bályszerűségét az idén job­ban előtérbe kell állítani, míg a közös műhelyekben levő tartalékok feltárását in­tenzívebben szükséges szor­galmazni. (A tervlemaradás egyik oka az építőipari rész­legben például az, hogy nem jött létre a javításokat el­látó komplex brigád.) A fogyasztási szolgáltatá­sok területén a bázishoz vi­szonyítva 23,9 százalékos a növekedés, ami csaknem 11 millió forintos többletet je­lent. összessítve: a tervezett­nél kedvezőbben alakult az árbevétel, ami az előirány­zott célt 8,2 százalékkal (6,5 millió forinttal) haladta meg. A tavalyelőtti szinthez ké­pest 12 milliós a növekedés. A szolgáltatási árak emel­kedése különösképpen. nem csökkentette a lakossági igényeket, sőt: egyes ágaza­tokban, mint például a nyá­ri időszak alatti lakáskar­bantartási tevékenység, az igények meghaladják a ka­pacitást, és ezért csak hosz- szabb határidőre tudnak munkát vállalni. Más terü­leten viszont, mint például a gépkocsijavítóban, csökkent a vállalási határidő, mert jobbá váltak a munkakörül­mények, az új beruházások megvalósulása révén. Javult a szolgáltatás kulturáltsága a hűtőgépszerelő részlegben is, az üzembe helyezett mű­helyépület és vállalóhelyiség kapcsán. A kedvezőbb vál­tozások legfőbb oka azonban az 1981-es üzem- és munka- szervezési tervben foglalt el­képzelések megvalósulása, s nem utolsósorban az, hogy a fizikai dolgozók ösztönzé­sére minőségi prémium- rendszert vezettek be, mely a rendelők érdekeit is szol­gálja. Jobbak is lehetnének az eredmények, ha egyes részlegeknél (az autó- és motorjavító, karosszériala­katosok, stb.) nem hátráltat­ná a munkát a létszám­hiánygond. A meglevő nehézségek (al­katrészhiány stb.) és fogya­tékosság ellenére is, folya­matosan újuló munkakörül­mények között, és egyre ha­tékonyabban halad a terme­lés a megye legtisztább pro­filú szolgáltatószövetkezeté­ben. Ez kitűnik a nyereség­lecsapódásból, ami a terve­zett 5 millióval szemben lé­nyegesen több lett: mintegy 9,6 százalékos. Az új mű­helycsarnokok révén maga­sabb színvonalúvá válhatott a munkaszervezés, a gépesí­tettség, javulhatott a műsze­rezettség, nőtt a munka ter­melékenysége, és ugyanakkor csökkentek az anyag- és énergiaráfordítások, vagyis a rezsiköltségek. Az egy főre jutó nyereség ilyen módon 13 545 forintról 15 816 fo­rintra emelkedett. A szövetkezet azon keve­sek közé tartozik a megyé­ben, amelyikben tavaly nőtt az állományi létszám. Hu­szonnégy új dolgozóból csu­pán kettő a nem fizikai ál­lományú. A központilag en­gedélyezett bérfejlesztés 4 százalékos volt ugyan, de az eredmények évközben lehe­tővé tették, hogy saját erő­forrásból, még 3,5 százalék­kal emeljék a bérszínvona­lat, plusz adómentesen. így a tervezett bérkifizetés átla­gosan 48*120 forintról 48 446 forintra növekedhetett. Jól jellemzi a múlt évi tevé­kenységüket a dinamikusan növekvő ügyfélforgalom. Ta­valy mintegy 83 113 megren­delő kereste fel kisebb-na- gyobb javítás végett a szö­vetkezet részlegeit, s ez a szám 22,3 (!) százalékkal ma­gasabb a tavalyelőttinél. A Generál az idén tovább fejlődik. Tavaly csaknem 4 milliós beruházással helyez­ték üzembe a fényezőudvart (lefedték), vásároltak új gé­peket, berendezéseket, két tehergépkocsit (az egyik autómentő). A továbbiakban új akkumulátortöltőt és asz­talosműhelyt hoznak létre, s 1982-ben befejezik a bar- kácsműhely és -bolt építését. A gépek, berendezések jobb kihasználása végett, az igé­nyeknek megfelelően a kö­zeljövő feladatává teszik a két műszak megszervezését, az autójavítóknál. V. D. Akiket megigézett az utazás varázsa Az idegenforgalom jól jö­vedelmez. A múlt évben több külföldi járt hazánk­ban, mint ahány lakosa van az országnak. Tőlünk is so­kan utaztak a határon túl­ra, ismerkedve más népek kultúrájával, szokásaival. Az utazás divatját éli. A mo­dern „népvándorlás” köze­lebb hozza az országokat. Erősíti a népek közötti meg­értést. A többség csoportok­ban utazik. Hogy mennyit sikerül megismerni az ide­gen országból, az nem kis mértékben az idegenvezetőn múlik. Sok esetben az ő magatartásán, felkészültsé­gén keresztül ítélnek meg minket -is. Nem véletlen, hogy az idegenvezetőket uta­zó követeknek nevezték el. A hazánkba érkező külföldi csoportokat is ők kísérik, napokat, heteket töltenek ve­lük. A turisták rajtuk ke­resztül ismerik meg tájain­kat, kulturális értékeinket és életünket. Viselkedésük per­döntő. Megnyerő avagy ke­vésbé szép tulajdonságaik tükörképe. Mert általuk lát­nak minket. Éppen ezért fe­lelősségteljes munka az ide­genvezetés. Nem véletlen, hogy megyénkben is megin­dult a képzés. Március végén 49 hallgató tesz vizsgát Bé­késcsabán. Közülük három­mal beszélgettünk, akiket megigézett az utazás vará­zsa. A villanyszerelő ­— Szenvedélyem az uta­zás — vallja Szelcsányi György. Tizenhárom éve dol­gozik a Kner Nyomdában. Ott volt tanuló, majd szak­vizsgát tett. Most villanysze­relő. — Hogyan kezdődött? — A gyermekkoromban. Nagyszüleim Szlovákiában élnek. Többször meglátogat­tam őket. Gimnazista vol­tam, amikor bebarangoltam az Alacsony-, és a Magas- Tátrát. — A nyelv nem okozott nehézséget? Sikert aratni kalákában Hát nem idegesítő ez a Bőrönd Ödön? Ahogy „ül a kövön, ül a kövön, fekete színű bőröndön?" És mégis — vagy talán épp ezért? — úgy beleragad ez a buta kis dallam a buta kis szövegével a fülünkbe, mint bogáncs a nadrágba. Tájékozatlanság ide vagy oda, nekem bizony Bőrönd Ödönön kívül sem* mi más nem jut az eszem­be, amikor ezt hallom: Ka­láka. Pedig, mint Huzella Péter, az együttes gitárosa, énekese, rajzművésze, és még ki tudja, mi mindene mondja, egy nemzedék nőtt már fel ezen a zenén. A kez­désről nem szívesen be­szélnek; ki tudja miért? Pe­dig egy közösségnek nem mindegy, egykét év avagy évtized áll-e mögötte. Már­pedig a Kaláka esetében év­tizedes múltról lehet be­szélni. Igaz, 1969-ben, ami­kor négy műszaki egyetemis­ta fiú összeállt — csak úgy kedvtelésből — zenélni, még más tagokból állt az együt­tes. Gryllus Dániel — aki vállalja a zenekarvezetői ti-- tulust — így beszél erről az időszakról: — Ösztönösen kezdtük el az egészet. Ha mindenáron elődöt keresünk. Tolcsvayék akkori zenéje állt hozzánk a legközelebb. Abból nőtt ki a mi muzsikánk, amelyről úgy érezzük, hogy most maximá­lisan egyéni. Nem könnyű műfajba sorolni bennünket: ezt a zenét általában folknak titulálják. A versek megze­nésítésén kívül készítünk filmzenét, színházi zenét is. Ősszel jelent meg a máso­dik lemezünk „Az én ko­romban” címmel. Itt. Bé­késcsabán még lehet kapni. — Elégedettek vagytok a lemezzel? — Igen, de már látjuk a hibáit. A visszhangja egyéb­ként, általában pozitív volt. Az első lemezünkön XX. századi magyar verseket ze- nésítettünk meg, a mostanin találhatók erdélyi és jugo­A közönség „Munkában" a Kaláka szláviai magyar költők is. Igyekszünk mindig a versből kiindulni, s a hangulatát, mondanivalóját figyelembe véve írjuk hozá a zenét. Ál­talában kollektív szerze­ményként. — Mire készültök, hol dolgoztok mostanában? — Mindig készülünk új felvételre. Szeretnénk Arany- balladalemezb és gyerekle­mezt kiadni. Aztán itt van­nak a hazai és a külföldi vendégszereplések. A legtöb­bet Ausztriában jártunk, de nagyon jól sikerült például a tavalyi erdélyi turnénk. Jó lenne az idén megismételni. Havonta játszunk a Marci- bányi téri ifjúsági házban, rendszeresen fellépünk a sze­gedi Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola klubjában és gyakran megfordulunk vidé­ken. — Békés megyében felnőtt- és gyermekközönség előtt is felléptetek. Melyik korosz­tály az igazi közönségetek? — Az óvodásoktól a fel­nőttekig mindenkinek ját­szunk. Jóformán ugyanazt a műsort, csak a játékstílus­ban van különbség. És per­sze a gyerekeknek József Attila, Örkény István, Jesze­nyin költeményei helyett in­kább Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Tamkó Sirató Károly verseit tolmácsoljuk. Békéscsabán, a Szabó Pál téri általános iskolában ar­ról is meggyőződhettem, mi­lyen sikerrel. Gryllus Dániel, Huzella Péter, Becze Gábor és Radványi Balázs hamar meghódította a közönséget. Nem is lehet azt nevetés nélkü] kibírni, amikor a pe­likán megszólalásig hű hang­ját kicsalják valami fura hangszerből. És lehet-e né­mán hallgatni Tamkó Sirató Károly énekre bizsergető, megzenésített rigmusát: „Volt egyszer egy ponty / úszott, mint a pinyt ' Utána a pinty Repült, mint a ponty ... ?” A gyerekek sze­rint nem lehet. De még a szülőket is csak jólneveltsé- gük és valamiféle szemé­rem tartotta vissza attól, hogy együtt énekeljenek a Kalákával. Ügy. mint vala­mikor a kalákában afató. jókedvű falusiak. — gubucz — Fotó: Martin Gábor Az eredeti szakmámat nem adom fel — Anyanyelvi szinten be­szélem a szlovákot, hiszen Békéscsabán, a szlovák gim­náziumban végeztem. A fe­leségem is szeret utazni, ö is a Knerben dolgozik. Első utunk Görögországba veze­tett. Jártunk Ausztriában, Svájcban, Olaszországban. Fantasztikus volt az út a három hágón — Furka, Grimsel, Schusten — keresz­tül. Trabanttal tettük meg. — Csoportos utazásban is részt vett? — Egyszer, mégpedig 1968- ban. Az IBUSZ-szal Romá­niában és Bulgáriában jár­tunk. Kényelmes, gondtalan utazás volt. Az IBUSZ min­denről gondoskodott. Az ide­genvezető nagy igyekezettel látta el feladatát. Fizikailag is megterhelő az ilyen mun­ka. — Mikor határozta el ma­gát az idegenvezetésre? — Vagy 10 évvel ezelőtt gondoltam először arra, hogy szívesen vállalnék ilyen fel­adatot. De akkoriban nagyon el voltam foglalva. Házat építettünk, született egy kis­lányunk is. Tavaly hallottam, hogy indul tanfolyam, hát beiratkoztam. — Milyen tervei vannak? — Az eredeti szakmámat nem adom fel. Szabadságom alatt viszont szívesen vezet­nék csoportokat szlovák nyelvterületre. A röntgen- asszisztensnő — Békés megyében is van­nak különleges, megragadó tájak — mondja Szabó Ani­kó röntgenasszisztensnő, két gyermek édesanyja. — Szép a Szanazug, sajátos hangu­lata van a köröstarcsai Kö­rös-ágnak. Békés közelében a folyó egy része tájvédelmi terület. Kevesen ismerik a tatársánci ősgyepet. Olyan növények is találhatók ott, melyek máshol Európában nem nőnek. Csorvás határá­nak védett növénye a hérics. Ezenkívül csak a messzi Vol. ga mentén tenyészik. Fér­jemmel és a gyerekekkel szabad időmben sokat kirán­dulunk. Végeredményben új­ra felfedeztük a megyét. Pe­dig én gyermekkoromat Pes­ten töltöttem. A budai he­gyek és a Duna-kanyar je­lentette a nagy élményt. — Külföldön is járt? — Bejártam Európát. Leg­utóbb Angliában jártam, Gretna Greenben, abban a kovácsműhelyben. ahol a monda szerint titokban es­kette össze a fiatalpárokat a kovács. Jól beszélek ango­lul. — Miért jelentkezett a tan­folyamra. — Egyszerű, én szeretek utazni. Elhatároztam, lete­szem a vizsgát az idegenve­zetésből. Eddig nem volt rá lehetőségem. A gyerekek ki­csik voltak, de ahogy nőnek, több a szabad időm. A tan­folyamon sokat kell tanul­ni. A munkahelyemen is helyt kell állnom, odahaza pedig el kell látnom a csalá­domat. Jól be kell osztanom az időmet, hogy jusson idő a tanulásra. Különösen a föld­rajz és a művészettörténet köti le az érdeklődésemet. — Szívesen vállalna ide­genvezetést? — Ügy, alkalomadtán, sza­badság alatt, kikapcsolódás­ként. Állandóan csoportokat vezetni, nap mint nap utaz­Éddig nem volt rá lehetősé­gem Magyarország tetszik a leg­jobban ni, és felelősséget vállalni 30 —40 emberért, nagyon meg­terhelő. A mérnök — Édesanyám özvegyen nevelt fel kettőnket, enge- met meg a húgomat. Arra buzdított, hogy tanuljunk nyelveket. Talán azért, mert neki nem volt rá módja. 1964-ben, 13 évesen csere­gyerekként Jénába utaztam. Ekkor ragadott meg az uta­zás, szépsége. — Azóta hányszor járt az NDK-ban? Bagossy László a Gyulai Húskombinátban dolgozik, mérnök. A kérdés nyomán felderül az arca. — Azt hiszem, hirtelené- ben nem is tudnám megszá­molni. Éveken keresztül két- három hetenként utaztam a baráti országba. Az történt ugyanis, hogy leveleztem egy • német kislánnyal. Erfurtban orvostanhallgató volt. A le­velezésből házasság lett. öt évvel ezelőtt nősültem. A kislányom négyéves. — Sikerült elsajátítani a német nyelvet? — Nagy ambícióval tanul­tam. A gyakori utazások so­kat segítettek. A feleségem­mel csak németül beszélget­tünk. — Járt más országban is? — Valamennyi szocialista országban jártam. Egyéni utak voltak ezek. Csak egy­szer utaztam csoporttal. Jól éreztem magamat. A cso­portos utazások kitűnően vannak megszervezve. Az idegenvezetőre hárul min­den gond. — Ha elvégzi a tanfolya­mot, hova vezetne legszíve­sebben csoportot? — Bárhová Európában. A német nyelvvel a legtöbb or­szágban boldogulni lehet. De én nemcsak külföldre gon­dolok. Idehaza is sok a szép látnivaló. Őszintén mondom, nekem Magyarország tetszik a legjobban. * * * — Az idegenforgalommal szemben megnőttek a köve­telmények. Az IBUSZ-nak jelenleg 24 idegenvezetője van. Gondolni kell a pótlá­sukra is. A hallgatók több­sége beszéli az idegen nyel­vet. Alkalmasak lesznek a megnövekedett feladatok el­látására — tájékoztatott dr. Fabulya Balázs, az IBUSZ megyei igazgatója. Scrédi János Fotó: Martin Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents