Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-14 / 38. szám
1982. február 14.. vasárnap « Villámvallomások Es On mivel tölti a hétvégét? Társadalmi munka Mezőkuvácsházán Békéscsaba, szombat délelőtt, kilenc óra. Színhely az utca. Mindenütt siető emberek, megrakott bevásárlótáskákkal. Vajon ki, mire készülődik, hol tölti a hétvégét ? ölében telepakolt nylon- szatyorral, huszonéves fiatalember lép ki a 100-as ABC- Áruház ajtaján. No lám, mindenütt a feleség végzi a hétvégi bevásárlást — állapítom meg, de Maláta Ferenc rögtön felvilágosít: — Nőtlen vagyok. Estére buli lesz nálunk, a bátyám tartja a születésnapját, azért vettem ennyi mindent — mondja mosolyogva. — Most már, hogy min- den szombatja szabad, több programra van lehetősége. Mit csinál ilyenkor? — Szinte minden szombaton átmegyünk a haverokkal Gyulára, a strandra. Szüleimmel nemigen szoktunk közös programokat szervezni. Vasárnap? Akkor meg újságot olvasok, tévét nézek. Középkorú hölgyet szólítok meg: — Hol tölti a hétvégét? — Otthon. Egyedül élek. öt éve elváltam a férjemtől, a két gyermek vele maradt. Kirándulni nem szoktam, a szüléimhez vagy a testvéreimhez járok. A nővérem a szomszédban lakik, vele gyakran „átugrunk’" egymáshoz. Szombat-vasárnap legtöbbször a tévét nézem, hallgatom a rádiót — mondja Romvári Györgyné. Idős házaspár, cukorral, süteménnyel megrakott táskákkal. Kovács Mihály és felesége, Erzsiké néni, Ger- lán laknak, tanyán. Két gyermekük, négy unokájuk van. — Most, hogy a gyermekeiknek két napjuk szabad, gyakrabban meglátogatják magukat? — A fiunk Csabán dolgozik. a ruhagyárban, karbantartó. Neki gyakran munkába kell mennie, szombaton és vasárnap is, s hétköznap szabad — feleli Miska bácsi. — A lányunk az mindig szabad szombatos, ő minden hétvégén átjön hozzánk. Vagy én megyek be a faluba, ők ugyanis nem tanyán laknak. Vasárnap mindig bejárok Gerlára, a templomba, s meglátogatom a gyerekeket, unokákat is — toldja meg Erzsiké néni. Siető fiatalasszony, kezében megtömött szatyrok. — Hoi'á igyekszik? —kérdezem. — Disznótorba megyek, a szüléimhez, már későn is érek oda — mondja Galáth Jánosné, s órájára pillant. — És holnap mit csinál? — Vendégeket várunk, délelőtt főznöm kell. Nem tudunk mi a hétvégeken közös programot szervezni a férjemmel. Én a Centrum Áruházban dolgozom, eladó vagyok. Havonta csak egy szombatom szabad, máskor hétköznap vagyok otthon. A férjem pedig a vendéglátóiparban dolgozik, ő szintén nem ér rá hétvégén. Galli Diána negyedikes szakközépiskolás, az óraközi szünetben szaladt ki a boltba. — Mit jelentett a ti családotoknak a szabad szombat? — Anyu a háztartásban dolgozik, őt ez nem érintette. Apunak persze jól jött ez az egy nap. De én sajnos ritkán tudok elmenni velük valahová, mert sportolok. Alkalmanként azért átjárunk együtt a gyulai strandra. Lipták J. Növekvő követelmények a téglaiparban (Tudósítónktól) A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat 18 gyárának két és fél ezer dolgozója az elmúlt évben 224 millió téglát és 66 millió cserepet állított elő. jóval többet a tervezettnél. A termékek csaknem 70 százalékát korszerű. új alagútkemencés gyárakban termelék meg. A lakosság vásárolta meg a gyártott tégla és cserép 90 százalékát, ezzel jelentősen hozzájárult a lakásprogram megvalósításához is a vállalat. Két újfajta téglával jelentkeztek tavaly. Mindkettő jó hőszigetelő tulajdonsággal rendelkezik. Az egyik az UNIFORM, melynek belsejében hőcsapdák vannak, a másik a TERMOTON. Keresett cikk a színes cserép is. amelyből az elmúlt évben a termelést megháromszorozták, és 9 millió darabot adtak piacra. Az év során a munkáslétszám tovább csökkent. Ez érzékenyen érintette a vállalatot. Orosházán megszűnt a téglagyáriésv^A minőséggel továbbra is probléma van. csökkent az élső osztályú tégla mennyisége. Otplenleg a minőség javítása az^ev egyik fő feladata. Előnyösen alakultak a külkereskedelmi kapcsolatok is. tavaly 15 millió forint értékben exportáltak téglaipari gépeket az NSZK-ba és Olaszországba. A nagyüzem nagy teljesítményű téglapréseket importált az egész téglaipar számára. Befejezték Békéscsabán — csehszlovák partnerek közreműködésével — az új gyár építését. Az elhúzódó próbaüzemelés miatt a gyár 88 százalékra teljesítette tervét. Dicséretes aCfizikai dolgozók aktivitása. az'-felmúlt évi 122 újítás közül mintegy százat adtak be. A kiszabott energianormát is betartották 1981-ben, sőt csaknem egymillió forint a megtakarítás. A dolgozók munkabére hét százalékkalfcanelkedett tavaly, és jelenleg 49x?zer forint körüli az átlagkereset évente. Nagy figyelmet fordítanak a dolgozók továbbképzésére is, 168-an tettek sikeres szakmunkásvizsgát az el- mű lVjévben. Krizsán András Mezőkovácsházán a nagyközségi tanács és a Hazafias Népfront helyi bizottsága együttes ülésen fogadta el a településfejlesztés VI. ötéves tervét. Ebben a társadalmi munka értéke évenként 4 millió forinttal szerepel. Az elmúlt évben a tanács, a HNF és a Vöröskereszt tisztasági hónapot szervezett. A felhívás megértésre talált. A lakóházak és az intézmények előtt kitisztították az árkokat, virágot ültettek, és nagy gondot fordítottak az utak karbantartására. Sokat tettek a környezet megvédéséért is. Az Alkotmány és az Árpád utcában fásítottak, a kutaséri csatorna mellett erdőt telepítettek. összességében 50 ezer facsemetét ültettek egy esztendő alatt. Jelentős önkéntes munkával járultak hozzá a lakók az óvodák, iskolák, a gyermek- orvosi rendelő átalakításához, tervezéséhez, építéséhez. A társadalmi munka értéke 5,6 millió forintnak felel meg. Ebből a tanácstagi körzetek 2,9. a vállalatok és intézmények pedig 2,7 millióval részesednek. Az" Üj Alkotmány Tsz tagjai és alkalmazottjai a legtöbbet a gyermekorvosi rendelőnél, az oktatási intézményekben, a sportpályán, az épületek bontásánál dolgoztak. A munka értéke több mint félmillió forintra rúg. Kitett magáért a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat üzemvezetősége is. Karbantartották a földutakat, a csőtöréseket társadalmi munkában javították. Jó kezdeményezésnek bizonyult a költségvetési üzem Váci Mihály Szocialista Brigádjának felhívása. Mintegy 255 ezer forintot fizettek be az új bölcsőde építésének meggyorsítására. Sokat segített még a MEGYEVILL, a járási hivatal és a nagyközségi tanács Tnűszaki csoportja is. A tanácstagi körzetek sem tétlenkedtek. A 44. számú körzetben például 600 négyzetméter járdát építettek, a 27-esben viszont autóutat készítettek, parkosítottak. A Móra utcában megkezdték a játszótér kialakítását, a 11. számú körzetben rendbe hozták a kerékpárutat. S. S. Évente 37 millió tojás A békéscsabai Lenin Termelőszövetkezet tojótelepének átlagos tyúkállománya 135 ezer. Jelenleg az állománycsere miatt csupán hetvenezer a tojótyúkok száma. A telep az elmúlt esztendőben több mint 37 millió tojást értékesített, ennek jelentős részét a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat vásárolta meg. A tyúkok évente átlagosan 270 tojást tojnak. A telep lehetőséget biztosít dolgozóinak arra, hogy engedményes áron — körülbelül negyven százalékkal olcsóbban — vásároljalak tojást. Egy évben mintegy egymillió tojáshoz jutnak hozzá így a munkások. A száznégy dolgozó munkájának megkönnyítése érdekében most az állomány- csere ideje alatt folyamatosan végrehajtanak egy kétmillió forintos beruházást. A régi baromfi ketreceket átalakítják, illetve korszerűbbekre cserélik. Ezt a munkát július végéig befejezik. L. J. Kereskedelmi, vendéglátóipari tanulók Az 1982—83-as tanévben a békéscsabai Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola összesen mintegy 330 tanuló felvételét tervezi. A kereskedelmi szakmák közül a legtöbb jelentkezőt, 120 diákot az élelmiszer-eladó szakmába várnak. Ezenkívül képeznek itt közműt ik’a-vegyicikk eladó, lakberendezési, ruházati és műszaki cikkeket eladó szakmákban is szakembereket. A vendéglátóipari szakmákban mintegy 120 cukrász, felszolgáló, szakács és vendéglátóipari eladó képzését tervezik a következő tanévben. Az iskolában a tanulók három év alatt sajátíthatják el a szakmát. Ez idő alatt elméleti és gyakorlati foglalkozásokon vesznek részt. Az elméleti foglalkozások az iskolában folynak heti 3 napon keresztül, a harmadik évben ez 2 napra csökken. A gyakorlati foglalkozások idején a tanulók a megye területén, a lakóhelyüknek leginkább megfelelő kereskedelmi, illetve vendéglátóipari egységekben tanulhatják a szakmát. Az összevont csoportos gyakorlati foglalkozásokat szakmailag jól képzett szakoktatók tartják napi 7 órás munkaidőben. Az iskolának nincs kollégiuma, de indokolt esetben 25 —30 tanuló kollégiumi elhelyezését tudják biztosítani. A bejáró tanulók részére a szabad idő hasznos eltöltése érdekében az ifjúsági és úttörőházban biztosítanak helyet a buszok, vonatok indulásáéi közelmúltban farsangot rendezett a békési Hámán Kató úttörüesapat. A vidám ünnepség a jelmezesek felvonulásával kezdődött, majd táncra perdültek a farsangolók. Tombola tette még izgalmasabbá a délutánt. Értékes nyereményeket sorsoltak ki, s akadtak különösen szerencsések: az egyik kislány például két tortát is nyert Naponta friss kenyér Csorváson két sütőipari vállalat gondoskodik arról, hogy a lakosságot tartósított és mindennapi sütőipari termékekkel ellássa. A kenyeret és a péksüteményeket a 7. sz. Sütőipari Vállalat állítja elő, amely mennyiség szempontjából százszázalékosan ki tudja elégíteni a környékbeli fogyasztók igényeit. Naponta harminc mázsa frissen sült kenyeret indítanak útnak a kenyérgyárból az üzletekbe. Csorváson és Telekgerendáson összesen 17 boltban kínálják a kenyér mellett a kiflit, kalácsot és más péksüteményeket. A 10. sz. Sütőipari Vállalat tartósított sütőipari termékeket készít. Ezeket azonban nemcsak Csorváson és környékén, hanem az egész országban ismerik. o Egyensúly és stabilitás L ehet stabil egy nemzetgazdaság akkor is, ha el van adósodva. Olyan fejlettségi fokon álló, és olyan 1 stabil gazdasággal rendelkező ország, mint hazánk, megteheti, hogy nehézségeinek áthidalására saját erőforrásait külső forrásokkal egészítse ki. Teheti ezt különösen akkor, ha a külső hiteleket jól jövedelmező tevékenységekbe fekteti. De belső kiegyensúlyozottság nélkül a külső egyensúlyi helyzet tartós javulására nem számíthat. Tisztán áll előttem az „egyensúly” és a „kiegyensúlyozottság” fogalmai közötti különség azóta, hogy az ősszel ismételten jött a hír: sok az alma, kevés a láda. Fa is, szög is, kalapács is van. De ki számított ennyi almára? Ki vállalja annak a kockázatát és terhét, hogy ládahegyek borítsák udvarát, kössék le a pénzét? Átlagos termelésre számítottak a ládagyártók, s így átlagon felüli lett a kár. Alma a fa alatt... Fogjuk az egészet a világpiacra? Ami a fa alatt marad, azzal legalább nincs gond. De amit gondosan leszednek, válogatnak, csomagolnak és az átvevőhelyre szállítanak, amiatt a fejfájás sem marad el. Minél több terem, annál vontatottabb, bürokratikusabb és finnyásabb az átvétel. Először átveszi az ÁFÉSZ, két nap múlva a ZÖLDÉRT, aztán a kiskereskedelem vagy az -impex. Végül — amikor átveszi a vevő, a fogyasztó — már egészen más almát kap: fele annyit érőt, és háromszor olyan drágát. Ki tudja, mennyi felesleges költség és elkerülhető veszteség áll a felvásárlási és a fogyasztói ár közötti különbség mögött! A szertelen árrés szertelen veszteségeket takar, hiszen ha túl nagy volna a sok közvetítő haszna, ezt az állam azonnal észrevenné. A termelő ráfizet ugyanarra. ami a fogyasztónak szinte megfizethetetlen. Csak annyit termelhetünk, amennyire pénzünk van. Csak annyit fogyaszthatunk, amennyit megtermeltünk. Addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. Csakhogy most a takarót egyedül a nyújtózkodás növelheti. A recept: fordíts egymillióval többet ládára — kétmilliót nyersz almában; fordíts még egymilliót szállításra, tárolásra — a dupláját nyered minőségben. N^ a nyereséggel, a jövedelemmel spórolj, hanem a költségekkel. Ha lehet rövidre zárni a forgalmazást, tedd meg. Ne lassítsd a gazdaság növekedését spórolással és kispórolással, göngyöleg- és alkatrészhiánnyal, de mérsékeld a lassulást annak gondos kezelésével, ami a termelés során létrejött. Teremts kiegyensúlyozottságot, hogy javuljon az „egyensúlyi helyzet”. Egy termék hazai előállítása nemcsak attól „gazdaságos", hogy a .termelőnek kifizetődő, hanem attól is. hogy a termékre szükség van, a felhasználónak hasznot hoz, kárt hárít el, hiányt szüntet meg. Jobb, ha nem kapkodjuk el a csak úgynevezett gazdaságtalan termelés megszüntetését. Illő lenne nézni az előállítás hatékonysága mellett a felhasználás hatékonyságát is. Rengeteg olyan termékünk van, amelynek gazdaságos tömegtermelésére a mi piacunk nem kis piac. Rengeteg olyan termelési tevékenység van, amelyik szinte teljesen független a világpiactól, mert hazai anyagból termeljük hazai fogyasztásra. Minek itt lassítani? Azt meg tudjuk érteni, hogy olyat ne termeljünk exportra, ami nagyon ráfizetéses. Ha lehet, álljunk le a gazdaságtalan exportról. Ami erő innen felszabadul, azt fordítsuk gyártmány- és gyártásfejlesztésre, a háttéripar kifejlesztésére, a különböző hálózatok bővítésére, szerkezetváltoztatásra, átcsoportosításra, átrendezésre. Ez azért kell, hogy — ha eljő az idő — újra növelhessük gyors ütemben az exporttermelést, vele a nemzeti jövedelmet. Abból, hogy az egész gazdaság lelassul, soha nem jön ki egyensúlyjavulás. Az egyensúlyteremtés „faragásos” módszere — amelynek során a nadrágszíjat húzzuk, azaz a kiadásokat faragjuk bevételnövelés helyett — olyan helyzetbe hozhat bennünket, amikor a helyzet által feltett kérdésekre már felelni sem tudunk. Mert ha például csökkenteni kellene a lakossági fogyasztást, a kérdés így szólna: mit esök- kentsünk, a béreket vagy a társadalmi juttatásokat? A válasz — ami itt nem válasz — így hangzana: a béreket kell csökkenteni, mert így a juttatási rendszerben nem kellene radikális változtatást végrehajtani; de a béreket csökkenteni nem lehet, mert ez a bérezés ösztönző funkcióját teljesen felszámolná, az átlagteljesítményeket csökkentené, tehát a szociálpolitika pénzforrásait szűkítené. Miféle válasz az ilyen? De ki tudna akkor jobbat? A gazdaság teljes mozgósításával kell elkerülni az ilyen helyzetet. Sorra tesszük a megelőző lépéseket a versenyárrendszer bevezetésével, a forint egységes árfolyamának megteremtésével, az egyszerűbb gazdálkodási, szervezeti formák létesítésével, a Nemzetközi Valutaalaphoz való csatlakozás kezdeményezésével. Megtanuljuk, hogy az egyensúlyt előbb az alapvető mérlegekben — anyag- és energiamérleg, munkaerőmérleg, anyagkihozatali, kapacitáskihasználási stb. mérlegekben — kell megteremteni, ho|y az átfogó népgazdasági mérlegek egyensúlyi helyzete javuljon. A külső egyensúllyal azonos jelentőségű a belső, az államháztartásival a magánház- tartási. a gazdaságival a politikai-hangulati stabilitás. Szélesítjük a különmunkák végzésének, ezzel különkereset elérésének a lehetőségeit. Rugalmasan igazodunk ahhoz, hogy a lakosságnak számos olyan igénye van, amelyet nagyüzemi termeléssel nehezen, ráfizetésesen avagy egyáltalán nem tudunk kielégíteni. M indemellett nagy gondot fordítunk azokra a tevékenységekre, amelyek a társadalmi stabilitás olyan alappillérei, mint a magas színvonalon produkáló élelmiszer-gazdaság, az építőanyag- és építőipar, a lakossági szolgáltatás, a közüzemi és kommunális ellátás, a kereskedelem és az idegenforgalom, az egészségügy és az oktatás. Ezeknek a tevékenységeknek a stabil bázisán kockáztatunk, kezdeményezünk, variálunk a többi ágazatban. A kiegyensúlyozottságot, a stabilitást éppen olyan fontosnak tartjuk, mint a szükség esetén a merész pályamódosítást, a rugalmasságot. Az előbbi feltétele is annak, hogy az utóbbi sikeres legyen. Dr. Pirityi Ottó (1. j.)
