Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-10 / 8. szám
1982. január 10., vasárnap Rózsák és tövis összeggel gazdálkodhat a tanács? — A múlt évben 7 millió 200 ezer forintot használtunk a telefonokra. De ha mégis előfordul, mi azonnal kilövünk Orosházáról, és kijavítjuk a hibát. Fejcsóválva megyek tovább. A kétkedésemet csendben ideírom: a légvezeték a telefonnal egy idős megoldás és hogy a legkorszerűbb-e, azt nem tudom, csak kételkedem benne. De nem is ez a legfontosabb, hanem az. hogy zavartalanul használni lehessen Gádoroson is a telefont, a vezeték ne ázzon be. Ez biztosan nem fog. tudjuk meg, nagyon az elején tart még az egész. Gyakorlatilag már befejeződött az 1981. év, ha nem is pontosan, de nagyjából ismertek a közös gazdaság eredményei. Az elnök tájékoztatója szerint 18—19 millió forint nyereségre számítanak. Különösen a kukoricájuk hozott szépen. Még nem készült el a Bajai Kukoricatermelési Rendszer hivatalos összesítése, de a hektárankénti tíz tonna feletti hozam valószínűleg dobogós helyet jelent a taggazdaságok között. A szövetkezeti árbevétel 4—5 százalékkal nagyobb a tervezettnél. Az elnök szerint a tavaszi aszály és a nehezebb közgazdasági körülmények között ez feltétenül szép eredménynek mondható. * * * Kiss Sándorné könyvelő asztalán jókora papírtömeg jelzi, hogy nem panaszkodhat munkahiányra. Mint mondja, ő vezeti a négy leltározási csoport egyikét: a fogyóeszközöket, a göngyölegeket, anyagokat, építőanyagokat, üzemanyagokat veszi számba három társával. A leltári tárgyak ellenőrzésével már végeztek, a papírmunka nagyja van még Telefon — korszerűen A Kossuth Lajos utca közepe táján egy terepjáró gépkocsi áll. Körülötte különböző szerszámok hevernek és huzalok kígyóznak. Fenn a póznán ketten dolgoznak. — Talán elromlott a villanyvezeték? — Ügy tudjuk, a villanynyal nincs semmi baj. Mi a telefonvezetéket cseréljük ki — mondja Dénes Pál, a megyei távközlési üzem orosházi körzetének dolgozója. — Miért van erre szükség? — A régi vezeték gyakran beázott. Emiatt olykor megszakadt az összeköttetés, azaz megsüketültek a telefonok. Most légvezetéket kap Gádoros. — Ez jobb, mint a korábbi? — A legkorszerűbb, kérem. Reméljük, nem lesz panasz „Közgazdászok” a háztájiban Nagrand József, a tsz főkönyvelője mondja: Sokat foglalkozunk a háztájiban termelők ellátásával. A tagok járandóságuk nagy részét kukoricában, búzában vagy árpában kapják meg, de biztosítunk számukra zöldtakarmányt és szénát is. Mindenkinek, aki velünk több éves hizlalásra szerződött, annak állami áron adunk takarmányt. Segítjük a kistermelőket, hiszen ez közös érdekünk, a té- esz is jól jár a húsforgalmi- nak leadott állatokkal. Az idén az ágazat 46 millió forintot forgalmazott. És ez olyan jelentős összeg, amit figyelemmel kell kísérni. Mert szerintem a paraszt- embernél nincs jobb közgazdász. Ha valamelyik állatot már nem gazdaságos nevelni, azokkal vált, és mással foglalkozik. Ezért is fontos, hogy mindent megkapjon, ami a hizlaláshoz, neveléshez kell. Nyolcezer-kétszáz hízót és 220 szarvasmarhát ad át a húsforgalomnak az 1981. év végéig a háztáji ágazat. Várható, hogy az idén többen hizlalnak majd szarvasmarhát, mert ennek kilónkénti felvásárlási ára hat forinttal emelkedett. Ugrásszerű növekedésre azonban nem lehet számítani, hiszen a hizlaláshoz jó alapanyag kell, az pedig nagyon kapós az új szabályozó bejelentése óta. Víz — dobogó — leltár Ilyenkor, télen a November 7. Tsz-ben is az irodák élete igazán mozgalmas. A földeken rég befejezték a munkát, s a közelgő zárszámadás, a könyvelés, az üzemgazdasági részleg dolgozóira vár. A modern, világos tsz- iroda folyósójára szakmai vita hangjai szűrödnek ki. A beszélgetők kalóriákat, hőenergiát emlegetnek. — Éppen a szegedi AG- ROBER dolgozóival tárgyalunk — tájékoztat Zaho^ecz József tsz-elnök. — A mezőgazdasági Minisztériumtól kaptunk egy műszaki fejlesztési alapnak, MÜFA-nak nevezett támogatást. A szövetkezet közelében ugyanis melegvíz-forrás van. Ezt fogjuk a jövőben hasznosítani, és segítségével értékesebb fűtőanyagot, olajat takarítunk meg. Most a helyszíni bejárás következik. ennek során a tervezők felmérik a lehetőségeket. Szeretnénk a víz hőjét felhasználni terményszárításra, baromfihizlalda és egyéb gazdasági épületek fűtésére. Hogy pontosan mi valósul meg az elképzelésekből. azt később Azt hittem beategyiittes A kultúrotthon emeleti irodájában nagy a felfordulás. Könyvek, , csomagok, dossziék szanaszéjjel. — Ideköltözik a GAMESZ — tájékoztat Kiss Imre, a kultúrotthon igazgatója. — Mi az a GAMESZ? Az igazgató homloka gond- redőkbe húzódik. — Hát. kérem itt egy összevonásról van szó. Ez a GAMESZ egy gazdasági hivatal. Várjon, csak, itt van a vezetője, mindjárt szólok neki. pontosan megmondja. Egy magas, bőrkabátos férfi lép be. Maronyák Dezső. Eddig az alsófokú oktatási intézmények gazdasági ügyeivel foglalkozott. Újévtől pedig a GAMESZ vezetője lett. Ö se tud hirtelen válaszolni. — Gondolkoznom kell, mert hosszú neve van. Ez a GAMESZ nem más, mint a nagyközségi tanács Gazdasági Műszaki Ellátó és Szolgáltató Szervezés. — Miért hozták létre? — Az a cél, hogy ésszerűsítsük a gazdálkodást. Eddig pénzügyi feladatokkal külön foglalkozott az iskola, a kul- túrház és más intézmények is. Most ezeket a teendőket egy szerv végzi majd. Egyszerűbbé és áttekinthetőbbé válik a könyvelés, és ami a legfontosabb. célirányosabb lesz a gazdálkodás. Nagy súlyt helyezünk a különböző feladatok összehangolására. — Lesz-e ebből a kultúr- otthonnak valami előnye? — Én' úgy hiszem, hogy igen — válaszolja az igazgató. — Mégpedig azért, hogy indokolt esetben nagyobb támogatást kaphat a kulturális intézmény. Ezután nem úgy lesz, hogy a tervezett pénzösszeget az intézmények mindenáron felhasználják. hanem a feladatok szüksége fogja eldönteni, a költségek átcsoportosítását. hátra; az egyes tételek ősz- szegzése. Összesen 1500—1600 leltárjegyet kell összesíteni, hogy képet kapjanak a zárszámadás. az éves mérleg alapjául. De nemcsak a zárszámadás miatt csúcsidőszak a tél. Ilyenkor is folyamatosan vezetik a havi elszámolásokat, készítik az év végi kifizetési listákat, a földjáradék és földmegváltás papírjait. — Aki szereti ezt a munkát, az halad vele — mondja Kiss Sándorné. — Én húsz éve vagyok könyvelő, amikor kezdtem az elemzések még gyerekcipőben jártak. Manapság szinte negyedévenként érintenek minket az árváltozások, ehhez kell nekünk is igazítani a könyvelést. Ezen keresztül érezzük a világpiac hatásait a tsz-ben. Miközben beszélgetünk, megérkezik Nagy Ferencné. könyvelő, az állatállomány leltározó bizottság vezetője: — Ezerháromszáz hízót számoltunk össze és kilencvenöt hízóbikát. A bikák méréséhez van speciális kaloda. És ez nagyon fontos, mert volt, hogy mérés közben megzavarta a bika a leltározókat. Ez a része a munkánknak elég piszkos. Ki kell menni az istállókba, állattartó telepekre, a sárba. És sokat vagyunk levegőn. Ilyenkor nem árt alaposan felöltözni. A fenyőfákat és a rózsabokrokat a szél beszórta hóval. Ahogy előbújik a nap a felhők közül, csillog és szikrázik Gádoros főtere. Varázslatosan szép, mintha táncot ropna a napfény. — Szép ez tavasszal is — mondja Tóth András, aki immár 31 éve vb-titkár a községben. — Mi a legnagyobb gond? — A község több intézményében, így az iskolában és az orvosi rendelőben olajjal fűtenek. Az olaj pedig drága. A termelőszövetkezet segítségével be szeretnénk vezetni a községbe a gázt. — Mire a legbüszkébb? — A községre és az emberekre. A gádorosiak nagyon szorgalmasak. Van itt közösségi efő. A múlt évben a társadalmi munka értéke meghaladta a 2 millió 300 ezer forintot. Legtöbben az általános iskola építéséből vették ki a részüket. Ugyanakkor több mint 1200 csemetefát ültettek el. — Mégis csökken a község lakossága. — Valóban, több fiatal elment. A városokban sokkal kedvezőbb volt a szociálpolitikai kedvezmény, s így könnyebben jutottak lakáshoz is. Most már nálunk is folyik OTP-lakásépítés. Decemberben volt a 6-lakásos OTP-ház műszaki átadása. — Mennyi volt a fejlesztési alap a múlt évben, ebben az évben pedig milyen fel. Többek között megépült az általános iskola, az orvosi rendelő, a kövesút. Ebben az évben a fejlesztési alapunk egymillió 263 ezer forintot tesz ki'. Most már csak a saját fejlesztési lehetőségeinkre támaszkodhatunk. Mivel megépült az iskola, nem kapunk felsőbb tanácsi hozzájárulást. — Mire futja ebből a pénzből ? — Csak a legfontosabb feladatokra jut. Kerítést kap az iskola, befejezzük az orvosi rendelő építését és egy sportudvart létesítünk. Ezenkívül három utcában vizet és villanyt vezetünk be. Továbbra is jelentős társadalmi munkára számítunk. A gazdasági szervekkel is koordináljuk a feladatokat. A lényeg az, hogy sokkal ésszerűbben kell gazdálkodnunk, és a társadalmi összefogásra is még nagyobb gondot fordítunk. A község virágzásának alapja ez. A daráló és a táp II szakma mohikánja volna máshol elképzelni az életemet, úgy hozzám nőtt ez a község. — Van a szakmának utánpótlása? Zúzmarás délelőtt. A község csendes. A November 7. Termelőszövetkezet darálóüzeme előtt azonban vagy húszán toporognak. És csak szaporodnak. Innen is, onnan is jönnek. A talpak alatt csikorog a hó. A kerékpár csúszik, az általvetett zsák is meg-meghimbálja. Vasmarokkal kell tartani a kormányt. Vagy másfél órája várják a tsz-darálóst. De annak se híre, se hamva. — Könnyű a gádorosiak- nak, én viszont Kiskirály- ságról jöttem — tolja hátra kucsmáját Várnagy Ferenc 68 éves téesznyugdíjas. — Hát ilyen nevű település is van errefelé? — Nem település az kérem, hanem tanyavilág, innen 4 kilométerre. Ennyi utat kínlódtam meg ezzel az egy zsák kukoricával. — Ott nincs daráló? — Már miért ne lenne. Az időponttal van a baj. Akkor darálnak, amikor a tejet veszik át. öt tehenem van. Naponta 50 liter tejet viszek a csarnokba. Nos, válasszon az ember. Vagy a tej, vagy a darálás. Ezért vagyok kénytélen idejönni Gádorosra. Sajnos, még az autóm is elromlott. Ha jó lenne, akkor most elszaladnék Nagyszénásra. Mit mondjak a jószágnak, ha nem darálom le a kukoricát? Hiszen 14 hízó Az illetékesek válasza A tsz: — A várakozókat a Bajcsy- Zsilinszky utcai darálónál látták. Nem szokott ez előfordulni. Az a helyzet, hogy egy dolgozó látja el a téesz négy darálóját. Több embert alkalmazni erre a munkára nem érdemes. Most ez az. egy is nyugdíjba megy, éppen a papírjai után jár. ezért nem nyitott ki a szokott időben. Természetesen már megván az utódja. így reméljük, nem lesz fennakadás a darálásban. a takarmányellátásban. A tanács: — E7 régi gond. A táplerakat Az utóbbi években a lakossági szolgáltatások sokat fejlődtek a községben. A GELKA-nak felvevőhelye van, ám helyben is végeznek javításokat. Dolgozik Gádoroson villanyszerelő, fodrász, fényképész, a Patyolat ruhatisztítást végez. De akadnak elhaló szakmák is. Ruhavarrással csupán Takács István szabó kisiparos foglalkozik. Augusztusban tölti be a 60. életévét. Mikor meglátogattuk, éppen egy nadrág átalakításával foglalkozott. — Most gyengén megy az üzlet. — Talán a gádorosiak nem szeretnek szépen öltözködni? — ó, dehogyisnem, követik itt ám a divatot. Manapság azonban olyan szép konfekciót lehet kapni, hogy nem érdemes új ruhát varratni. Legföljebb csak átalakításra kerül .sor. Munkám zömét ez képezi. Itt-ott igazítok a fazonon. Az a helyzet, kérem, hogy egy szabó ma nem versenyezhet a konfekcióval. Nemcsak a választék bővült, de olcsó is a ruha. Persze, esküvő előtt mindig fölkeresnek engem. Nagyon sok vőlegényruhát készítettem. Üjabban bársonyból. — Mióta dolgozik a szakmában? — Negyvenhét éve vagyok szabó. Mindig itt dolgoztam Gádoroson. Nem is tudtam — Azt hiszem, ha nyugdíjba megyek, velem bezárul a kapu, én leszek az utolsó szabó Gádoroson. A fiatalok szívesebben mennek üzembe, vagy szövetkezetbe dolgozni. Én se folytatom a szakmát. Esetleg, ha akad valami átalakítanivaló. Szeretek kertészkedni. van. Vagy itassam meg őket pálinkával, mert a cefrét már kifőztem. A többiek jót nevetnek Várnagy Ferenc mérgén. Meg is toldják újabb élccel. Az italboltok bezzeg időben nyitnak. S hiány sincs az áruból. Bár ez lenne a helyzet a táppal is. Ez már az ÁFÉSZ-nek szól. — Azzal pedig úgy állunk, ahogy a mese mondja: „hol van, hol nincs" — szól közbe valaki. — Pedig az ÁFÉSZ mindennap szállít — veszi át a szót Barna István, de csak addig van belőle, amíg lerakják. Viszik, mint a cukrot. az ÁFÉSZ kezelésében van. A gabonafelvásárló és -feldolgozó vállalattól kapják a tápot. Ott. ahol a vállalatnak saját boltja van. sokkal jobb az ellátás, mint nálunk. Az emberek felvetése nagyon is jogos. Baj van a táp minőségével és a választékkal is. Az ÁFÉSZ és a tanács háztáji és kisegítő gazdaságok koordinációs bizottsága többször foglalkozott ezzel a7 üggyel. A vállalattal is felvettük a kapcsolatot. Eddig sajnos kevés foganatja volt a fellépésünknek. Reméljük. ebben az évben iaval a tápellátás. A gádorosiak évente H—9 ezer hízót adnak le. AZ OLDALT KÉSZÍTETTE: Serédi János, M. Szabó Zsuzsa, Martin Gábor. BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Gádoroson
