Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-29 / 24. szám
1982. január 29., péntek O Q piachoz igazodva A Tótkomlósi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet 1981. december 31-én 30 éves fennállásának legsikeresebb évét zárta. A tervezett termelési értéknél 10 millió forinttal többet állítottak elő. Gyivicsán P,álné, a szövetkezet elnöknője elmondta, hogy a többletet munkájuk hatékonysága eredményezte. A szövetkezetben 1981-ben 170-en teljes munkaidőben és mintegy 50-en beldolgozó- ként dolgoztak, összességében csaknem hússzal kevesebben, mint az előző évben. A munkaerő-kiesést nemcsak pótolta néhány korszerűbb gép termelésbe állítása, munkafázisok összevonása és kiegészítő berendezések alkalmazása, hanem jelentős mértékben megnőtt a munka termelékenysége is. Termékeik iránt nagy a kereslet, de divatcikkekről lévén szó, a .gyorsan változó piaci igényekhez szinte napról napra igazodniuk kell. Nagy gondot fordítanak ezért a rugalmas termékszerkezetváltásra. A különböző szőtteseket, textíliákat és hímzett ruhákat a megrendelők igényeihez igazodva készítik. Többek között ennek eredménye, hogy tavaly áruik 60 százaléka exportra került, és várhatóan hasonló arányt ér el idén is. A minőségi követelmények a szövetkezet termékeivel szemben is egyre szigorúbbak. Az elvárásokat csak úgy tudják teljesíteni, ha gondot fordítanak a szakmai képzésre. Napjainkban a dolgozók fele szövő-, illetve varrószak- munkás-vizsgát tett: döntő többségükben helyben. a mezőhegyesi szakmunkás- képző intézet és a szövetkezet közös szervezésű képzésén, amit két-három évente indítanak a 20 évnél idősebbeknek. Az elért termelési eredmények értékét az is növeli, hogy az utóbbi öt évben változatlan áron hozzák forgalomba áruikat. L. S. Q kiilkeres árat csökkent, a termelő is veszít Új típusú gázkonvektorok A LAMI’ART Zománcipari Müvek budafoki gyárában megkezdték a saját fejlesztésű — a propán-bután, a városi és a földgáz — égetésére alkalmas konvektorok gyártását. Ebben az évben hétezer, jövőre viszont már harmincezer darabot készítenek ezekből a konvektorokból. A képen: hatféle színben készülnek a készülékek Az-igazgató levelez és telefonál. Mindennapos dolog, nem érdemel különösebb figyelmet. Annál érdekesebb a levelek címzettje és tartalma. Sütő Imre, a Seprűcirok-s termeltető és -értékesítő Szövetkezeti Közös Vállalat vezetője ugyanis mostanában az ARTEX Külkereskedelmi Vállalatnak ír gyakran.' Levélben és telefonon kéri az idei szállítási szerződések megkötését. Bedugult a cirokpiac, nem kell az áru? Elmaradt szerződések Érdemes egy kicsit visz- szanyúlni a ciroktermelés „krónikájához”. Mezőkovács- háza és környéke hosszú idők óta' az ország legjelentősebb seprűeirok-termelője. A termés felvásárlására, további értékesítésére hozták létre a környék tsz-ei a CITÉV-et, 1968-ban. Szükség volt rá, hiszen a cirkot nagyrészt háztájiban termesztik, mert ez a munka nehezen gépesíthető. Hogy idáig jól működött a vállalat, ezt nemcsak az elért pénzügyi eredmények, hanem négy „Kiváló Vállalat” cím is jelzi. Az utóbbi hónapokban mégis, mintha kétségessé válna a létjogosultsága. Bizonyítják ezt a korábbi jó partnerrel, az AR- TEX-szel meg nem kötött szerződések. Hogy miért maradnak el az írásbeli megegyezések, az néhány dologgal indokolható. A múlt évben a nemzeti bank leértékelte a lírát. Magyarán: az exportáló és a termelő vállalat azóta kevesebb forintot kap az olasz piacon értékesített termék után. Érzékenyen érinti ez az AR- TEX-et és a CITÉV-et is. Ez utóbbit azért, mert a cirok és a belőle készült termékek háromnegyede exportra kerül. A nyers ciroknak pedig 72 százaléka az az olasz piacon talál vevőre. Ha hozzátesszük, hogy a CITÉV forgalmazza az ország ciroktermésének kétharmadát, még nagyobb az üzlet súlya. Sütő Imre igazgató magya- rázzaf hogy korábban jó partner volt az ARTEX. Nem okozott velük gondot az. export, tisztes jövedelemhez jutott a vezetése algtt álló vállalat. Rögzített árat adott a külkereskedelmi üzlettárs a cirokért. így jó pénzt kapott az a 3—3 és fél ezer dolgozó, aki háztájiban termeli a növényt. Megszűnt a, hazai hiány is, ma már nem kell „csillagászati” összegeket fizetni egy seprűért. Segített az ARTEX a CITÉV beruházásaiban, a felvásárlótelepek építéséhez adott pénzzel. Cserébe tavaly a _ CITÉV is engedményt adott. Átlagosan 10—20 százalékkal olcsóbban szállította a cirkot a vállalatnak. Igaz, hogy ez több mint négymilliós eredménykiesést okozott neki, de a készleteket csökkenteni kellett, és a régi partneri kapcsolat megérdemelt énnyit. Osztozni a veszteségen? Közben kiderült, az ARTEX továbbra is nehéz helyzetben van, ez évben már az egész felvásárolt áruért 20 százalékkal kevesebbet fizetne: A kovácsházi vállalatnak ez a teljes veszteséget hozná. Becslés szerint a tavalyi több, mint. öt és fél milliós nyereség helyett 14-15 milliós veszteséggel zárná az évet. Ezt a veszteséget szentesítené Sütő Imre igazgató, ha aláírná az említett szerződéseket. Szóba került ez a CITÉV legutóbbi igazgatósági ülésén, amelyen a 29 tagszövetkezet képviselője vett részt. Mivel szövetkezeti közös vállalatról van szó, a szétosztott nyereségek után egyszer a veszteségen is osztozhatnának — ez volt az alapgondolat. A válasz tagadó: egyik tsz sem áll olyan jól, hogy fejlesztési forrásait veszteségrendezésre fordítsa. Logikus és jogos magyarázat. Tegyük hozzá: nyereségérdekeit gazdálkodásban a népgazdaságnak sincs szüksége veszteséges vállalatra. Ez az út járhatatlan. Megtehetné a CITÉV, hogy csökkenti a saját felvásárlási árait, amelyet a háztáji termelőknek fizet. A korábban ..történtek ettől is óvnak. Hiszen 1977—78-ban éppen az alacsony árak- miatt hagytak fel sokan a termesztéssel. A termelők közgazdasági érzékét bizonyította, hogy akkoriban sokan más növény felé fordultak. Mert szépen jövedelmez ugyan a cirok, de ha kukoricát vetnek a földbe, az is közel annyit hoz. Ráadásul, nincs vele sok gond, nem kell gyakran ápolni, kézzel betakarítani. Ha leengednék a. cirok árát, sokan próbálkoznának mással — ezt tudják a CITÉV vezetői. Exportálni pedig kell Mi hát a megoldás? Termeszteni kell a cirkot. Exportálni szintén. Ezt igazolja, hogy a népgazdaság tavaly majdnem nyolcmillió dollárhoz jutott a segítségével. Az ARTEX-nek is ki kell kerülnie a nehéz helyzetéből. Semmi különös nincs abban, hogy partnerei segítségére számít. De ha ennek az az ára, -hogy a segítő partner megy csődbe, már bonyolultabb a helyzet. Sok a kérdés. Jönnek-men- nek a levelek Kovácsháza és a főváros között. Egyelőre hiába, egyik fél sem enged. Ügy tűnik nem engedhet. De közben telnek a hetek, a hónapok. Lassan kitavaszodik, közeleg a cirok vetésének ideje .. . M. Szabó Zsuzsa Három és fél ezer termelőt érint a cirokválság Fotó: Veress Erzsi Gyorsított bányaépítés II művezető Kovács a . gépmesterek, karbantartók szakszervezeti bizalmija volt. A fizetésemelés előtt nem kérdezték meg a véleményét. Ami sok, az sok — gondolta, és lemondott. * * * * * Az asszony gyorsan végigfutotta a névsort. — A gépmesterek nem hozzám tartoznak — mondta, és már adta is vissza a papírt. A művezetőt mindez nem lepte meg. Ceruzájával többször is . bekarikázta a neve után feltüntetett ösz- széget. — A névsort még délután fel kell küldeni Pestre, Kovács nem jön be ma ... Ismeri a karbantartókat, nap mint nap itt segédkeznek maguk mellett. Előbb én is azt gondoltam, megvárjuk, de mi lesz, ha azért nem kapnak fizetésemelést, mert későn adtuk le a papírt... — s miközben a művezető magyarázott, egy pillanatra sem nézett fel, a papírt bámulta. Ceruzájával mind vastagabb köröket rajzolt. A bizalmi mindezt nem vette észre. Az iroda 'ajtaján kilátott a műhelybe. Az asz- szonyok gépeik közt sürög- tek... A fiatal, barna hajúlány volt hozzá a legközelebb. Az ügyesebbek közé tartozik — állapította meg gyorsan, de a rábízott húsz gép közül így is öt, később már nyolc állt. A lány kiabált valamit. Az irodában nem lehetett hallani semmit, az asszony mégis tudta, miért olyan ingerült a lány .. . Eszébe jutott, hogy amikor a művezető hívatta, az ő gépei közül hat nem működött. Szólt a gépmesternek. Vajon odaért-e már azóta? Aligha — gondolta végig —, hiszen sokszor fél— egy óra hosszat is várni kell rájuk. A múlt hónapban ötszáz, előtte ezer forinttal vitt haza kevesebbet... — Nem figyel?! — nézett fel rövid hallgatás után a művezető. — De igen, csak láttam, hogy odakinn a gépek .. . — Most ne azzal. foglalkozzon, itt a névsor, nézze át, írja alá — nyújtotta a művezető az asszony felé a papírt. . — Mondtam már, hogy a gépmesterek... — elhallgatott, szeme megállt a ceruzával bekarikázott számnál. — Itt a nevem után . .. — Maradt még egy kis pénz — szakította félbe a férfi — megérdemli, otthon a három gyerek, az utóbbi hónapokban úgyis kevesebbet keresett. Nézze, még négyen kaptak több pénzt, mint amennyiben megállapodtunk ... Az asszony elbizonytalanodott; — igaz is — gondolta, miért ne írhatnám alá ezt a papírt? Itt dolgoznak közöttünk, Kovács sem tehet szemrehányást, sietni kell azzal a papírral... * * * A művezető dühöngött. — Miért állnak a gépek, hol vannak a gépmesterek?! — Hol lennének! Cigarettáznak, kávét isznak, ráér* nek! Mi teljesítményben dolgozunk, ők órabérben — fakadt ki az egyik asszony. — Maga a bizalmijuk, miért nem dolgoznak? — vonta felelősségre a művezető Kovácsot. Máskor akkora szája van, miért nem ilyenkor nyitja ki ■ ■ ■ — Keresse meg őket, rám nem hallgatnak —- válaszolt Kovács egykedvűen ... Rövidesen megszüntették a gépmesterek órabérét. Azóta fizetésük az asszonyok teljesítményétől függ. A művezető elégedett volt. — Most majd igyekeztek! — dünnyögte. — Minél több gép áll, annál kevesebbet kaptok, vége az aranyéletnek! Fizetéskor a borítékok laposabbak voltak. — Többet dolgoztunk, mégis kevesebb pénzt kaptunk. A gépek műszakilag alkalmatlanok a folyamatos termelésre. Kérdezze meg az asszonyoktól. Velük is jól kiszúrtak. A korábbi tizenöt helyett most húsz gépet kezelnek, a fizetésük visszaesett, erről is mi tehetünk? — elégedetlenkedtek a karbantartók. Mindhiába. A művezető csak kényszerből hallgatta meg őket. — Igyekezzenek jobban — vetette oda félvállról. — A gépmesterek fizetése a következő hónapban sem lett több. Kovács úgy érezte, mindezt nem hagyhatja annyiban. Űjból felkereste a művezetőt, de az továbbra is hajthatatlan maradt, pedig tudta, ez nem mehet így sokáig. A gépmesterek el fognak menni, és akkor még nagyobb baj lesz. Indulatait mégsem tudta legyűrni. Akkor is nekem lesz igazam — gondolta. A gépmesterek felmondtak. Ügyüket most már az igazgató vizsgálta. Végignézte a munkalapokat, beszélt az asszonyokkal és a gépmesterekkel. Rendezték a fizetéseket, mindenki maradt a helyén. * ■* * Ezekután a művezető még jobban neheztelt a gépmesterekre. Különösen Kovács volt a begyében, aki — legalábbis ö úgy érezte — alaposan eláztatta őt. Nem szívlelték egymást, de azért csendben teltek a hetek. A szokásos éves bérfejlesztéskor sem csaptak nagy hírverést, olyannyira nem, hogy arról a gépmesterek és Kovács is csak akkor értesült, amikor már mindent eldöntötték ... Kepenyes János A hazai széntermelés növelését és a megrendelők minőségi igényeinek kielégítését számottevő beruházásokkal alapozzák meg az idén. A tervezettnél gyorsabb ütemben folytatják a már szenet adó márkushegyi és a nagyegyházi új bányák építését, bővítését. Mindkét aknában határidő előtt tárnak , fel újabb széntermelő munkahelyeket, s ezzel megteremtik a feltételeit annak, hogy a márkushegyi aknából ebben az évben már kilencszázezer, a nagyegyháziból pedig nyolcszázötvenezer tonna szenet hozzanak a felszínre. Átlagon felüli teljesítménnyel dolgoznak á bányászok az eocénprogram harmadik aknaüzeme, az állami nagyberuházásként épülő mányi bánya m'élyítésén is. A kokszolható szén termelésének bővítése érdekében megkezdődik az idén a mecseki szénmedence fejlesztésé, az úgynevezett liászprogram. Ennek megvalósításával 1992-ig fokozatosan a jelenleginek kétszeresére, évi kilencszázezer tonnára növelik á mecseki feketeszénből előállítható kokszkoncentrá- tum mennyiségét. Miután a tüzelőanyagok közül a hazai szén helyettesíti leggazdaságosabban a mindinkább dráguló kőolajat, az új’ fejlesztési programok mellett az idén folytatják a régi bányaüzemek bővítését, technikai, műszaki színvonaluk emelését. Üj szénmezőket kapcsolnak be a termelésbe, illetve megkezdik az ehhez szükséges előkészületeket, egyebek között a csordakúti, az ajkai, a put- noki, a dorogi és a várpalotai bányákban. Az idei hat- százmillió forint értékű szén- vagyonpótló beruházással a széntermelés növelésével egyidejűleg jelentősen meghosz- szabbítják e régi bányák életét. A fizikai munkát köny- nyítő, a biztonságot növelő új gépek vásárlására több mint egymilliárd forintot költenek az idén a szénbányavállalatok. A hazai szénbányászat idei beruházási programjának egyik elsődleges célja a szén minőségének a javítása. A lakosság jobb ellátását segíti a tatabányai, a várpalotai és a nagymányoki brikettgyár bővítése is, valamint az új dorogi brikettgyár, amelynek az építését ebben az évben kezdik meg. Az állami nagyberuházásokon kívül a szénbányavállalatok saját fejlesztési alapjukból, valamint állami támogatásból és hitelből mintegy négymilliárd forintot költenek az idén beruházásokra.
