Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-05 / 3. szám
1982. január 5., kedd Egy hagyományújító pályázat margójára A népi hagyományok frissítő erejét máig sem nélkülözheti a modern, városlakó ember. Igaz, a hagyományos kultúra egyes rétegei egykor közvetlenebbül hatottak: termelőerőként voltak jelen a népélet küzdelmeiben, a nehéz paraszti sors embert próbáló mindennapjaiban. A népi szokásrend szigorú hierarchiájában a hagyomány alapján épült fel egy-egy paraszti hajlék, s az idősebb generációk ügyességén és tapasztalati tudásán épülve termelte meg a kenyérnek való magot, nevelte fel a jószágot a fiatalabb nemzedék. Népünk szellemi hagyományainak máig ható értékei: a népszokások költészetében rejlő szépség és erő aligha válthatók közvetlenül forintra, ugyanakkor meggyőzően bizonyítják a megújuló népművészet életünket megszépítő kiteljesítő hatását. Nyilvánvalóan ez a felismerés vezette a meghirdetőit annak a hagyománymentő, hagyományújító, s hadd tegyem hozzá: hagyományteremtő szándékú pályázatnak, amelynek első fordulójáról, tapasztalatairól szólni- szándékozom. A pályázat elindítóivá Békés megyei Tanács művelődésügyi és igazgatási osztálya, valamint a békéscsabai és gyulai Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda. A pontosság kedvéért (s tanulság okából is) Rövidek a délutánok, korán esteledik. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy ez volt régen a falusi műkedvelő előadások ideje. Amikor az ősz eleji szép estéknek,. a kukoricaf osztásnak vége lett, s lassan elfogyott a többi kinti munka, szaporodtak a benti szórakozások. November végén, december elején leesett -a hó, s már az is világított, nemcsak a kisebb-nagyobb viharlámpa, ami nélkül este ki sem léptünk az utcára, legföljebb a közeli szomszédokig. Messzebb már nagyon kellett, mert ha épp nem sütött a holdvilág, szurokfekete volt minden, s csak a viharlámpa, a hűséges társ mutatta az utat. A műkedvelőknek is. Voltunk ilyenek, a tél unalmát játékos szórakozással elűzök. Nagyjából mindenki a maga társaságában, de azért szigorú határok nem voltak. Vezéregyéniségek annál inkább. Köréjük csoportosult a többi fiatal, a tizen- és huszonévesek. Már a színdarabok válogatása is élvezet volt. s amikor aztán megállapodtunk abban, amelyik legjobban tetszett, s úgy láttuk, a megfelelő szereplők is együtt vannak, jöhetett a szerep- osztás. Nagy körültekintés, sőt diplomáciai érzék kellett hozzá, mert a sértődések melegágya lehetett. Volt is olykor, hiszen a kis szerepeszó szerint idézem fel a felhívás vonatkozó részletét: „A pályázat célja: megyénk olyan népszokásainak, nemzetiségi hagyományainak felkutatása, összegyűjtése, amelyek mai házasság- kötések, jubileumi házassági évfordulók, névadások keretműsoraiba beépíthetők.” A jeligés pályázat jó, viszonylag könnyen gyűjthető tárgya, s a kedvezően magas pályadíjak egyaránt serkentőleg hatottak. A kiírás jól körülhatárolt földrajzi gyűjtési területét önkényesen kitágították a jelentkezők; Hajdú-Bihar megyei és csongrádi anyag is szerepel a beküldött pályamunkák sorában. A múzeumi néprajzi és helytörténeti pályázatok több mint két évtizedes tapasztalatait is figyelembe véve szerencsés elképzelésnek kell elkönyvelni e pályázat kiírását, s termékenynek a tizenöt pályamunkát eredményező -első fordulót, az esetben is, ha az első és második díj odaítélésére nem kerülhetett sor. A pályázók többsége a könnyebb utat választotta: múlt századvégi, XX. század eleji vőfélykönyvek meglehetősen sztereotip, változatlan szövegét küldte be. E szövegek hol töredékesek, hol a lehető teljességet elérők, de abban megegyeznek, hogy ilyen formában csak apró részleteik használhatók fel a jelzett társadalmi szertartások keretéket is el kellett játszani valakinek, s öregasszony-öregembert is alakítani. A szerepírás ennél több munkát adott, de jóval kevesebb izgalommal járt. Hogy írógép tán még a faluban sem volt, az kit se zavart, mással, mint kézzel írni — föl sem merült. Ennyi minden már eddig is estékbe tellett, pedig a java eztán jött: a próbák, a színpad, a ruhák. Hetekig tartott a készülődés. Akár ünnepre, akár egy sima vasárnapra készült az előadás, jó előre hozzáfogtunk, hogy időre meglegyen. Nehogy szégyent valljunk. Fiúk, lányok, mindenki pontosan megtanulta a szövegét, s a többnyire testhez illő szerep formálása, a játék finomítása sem maradt el. De az idegesség sem, mert mindig jött közbe valami. Betegség — szerepcsere a tartalékból. Lemondás — kérlelés, engesztelés, vagy a csak azért sem! Ilyenkor a beugrás segített, s új főszereplő tűnt fel, bizonyítandó: nincs pótolhatatlan, csak összeférhetetlen személy. S megtartottuk az előadást, még meg is kellett ismételni a háromfelvonásos darabot, olyan siker született. Ezért éltünk, dolgoztunk késő estékig hosszú heteken át, telente nem is egyszer. A taps, a siker volt a bérünk. A közönség — a fél ben. Több pályázó saját fa- ragású verseit, mondókáit adta be pályázatgyanánt, s ez arra figyelmeztet, hogy a felhívás szövegébe tanácsos belefogalmazni a más pályázatokon jól bevált „eredeti gyűjtésű” kritériumot. Ez a kitétel egyértelműbbé teszi a pályázat célját. Más kérdés, hogy ilymódon az eredeti népi szellemiséget és naiv bájt megtartó, a szájhagyomány alapos ismeretén alapuló individuális alkotásokat kirekesztjük, pedig ilyenekkel is számolni kell, mint erre a pályázat első fordulójára beérkezett értékes pályamunka is figyelmeztet. A célt szem előtt tartva feltételül kellene szabni a népi szövegek bizonyos értelmű aktualizálását, a társadalmi ünnepség kereteibe való beágyazását. Ez alkalommal egyetlen — a jelen pályázatra véletlenszerűen eljutott — pályamunka akadt, amely valóságos forgató- könyvét adta a névadóünnepség egy lehetséges változatának. Ügy tűnik, érdemes ebben az irányban továbblépve módosítani a kiírást. A múzeumok adattáraiban, de az idős emberek emlékezetében is jelentős, a társadalmi ünnepségek fel- frissítésére, emlékezetesebbé tételére alkalmas, tiszta forrásból napfényre hozható anyag van, amely érdemes e hagyományújító pályázat szervezőinek figyelmére. Dr. Grin Igor falu — tetszése, meg az is, ami ezzel járt: sokáig beszéltek rólunk. Persze volt még más is, ezeknél jóval fontosabb egy-egy műkedvelő társaság életében: mindaz, amit együtt végigéltünk. Együtt. A vidám esték, a bolondozás a próbákon, szerelmek, barátságok. A készülődés öröme és az előadás előtti szörnyű lámpaláz izgalma, ami csak a színpadon múlt el a közönség előtt. A cselekvés, hiszen mi magunk hoztunk létre valamit. Hogy az nem műremek volt? Nyilván nem az, de a legtöbbet adtuk hozzá önmagunkból, mindig jobbra törekedve. S így visszagondolva, nem is roszsul. Vagy ma már nosztalgia mindez? Vass Márta Rajz: Jelinek Lajos Falusi műkedvelők voltunk KÉPERNYŐ Szilveszter Hasznos útitárs a Békés megyei útikönyv Szép kiállítás, gazdag tartalom, jó hasznosíthatóság. Röviden talán így lehetne jellemezni a megyei tanács által az 1981-es esztendő végén kiadott Békés megyei útikönyvet. Hasonló jellegű útmutató a megyébe látogató turistáknak eddig bizony nem állt rendelkezésére, s tekintettel a növekvő idegenforgalomra, hiánya egyre erősebben érződött. A megyénkben többféle szakterületen dolgozó kutatógárda népes csoportja vett részt e kiadvány megírásában, amelyet végül dr. Czeglédi Imre szerkesztett fegyelmezett, jól áttekinthető egységes egésszé. Szem előtt tartva a célt: megyénk földrajzi helyzetének, természeti képének, a megye történelmének, gazdasági és kulturális életének leglényegesebb, a megismerés szempontjából legfontosabb csomópontjait úgy kiragadni, hogy az még olvasható, az érdeklődést ébrentartó formában, tehát élvezhetőén kerüljön az olvasó elé. A közölt ismeretek tudományos megalapozottságáról, frisseségéről az egyes fejezetrészek alkotói gondoskodtak, mégpedig úgy, hogy a jó értelembe vett ismeretterjesztés érthető, könnyen elsajátítható nyelvére fordították le mondandójukat. A könyv gyakorlati része, a Részletes útikalauz segítségével -idegenvezető nélkül is biztosan tájékozódhat a megyénkbe érkező turista. A térképek, pontos helyrajzi tájékoztatók, fotók, a nevezetességek felsorolása mellett a településsel kapcsolatos - legfontosabb történelmi ismeretek, a településhez, tájegységhez fűződő kiemelkedő történelmi személyekről is meglelhető egy-két soros, apró betűs' utalás. A szerző, dr. Czeglédi Imre erényeként említendő, hogy nemcsak a kultúrtörténeti jelentőségű nevezetességekkel, hanem a gyakorlati tájékozódást segítő, az egyes települések fejlődésére, mai arculatára jellemző létesítményeket is konzekvensen közli. Így olvasható ki a kötetből szerves, elválaszthatatlan egységként megyénk múltja és jelene. (Kétes népszerűséget került el ezzel a szerző-szerkesztő.) Talán a kötetnek éppen a maisága az, ami nemcsak a megyénkbe látogató idegenek, de az itt lakók számára is érdekes olvasmánnyá teszi a Békés megyei útikönyvet. A kultúrára szomjas látogatók, a természet- rajongók, a speciális ételek kedvelői egyaránt megtalálhatják benne a nekik tetszőt. S amit a jó néhány pozitívum közül külön is ki kell emelni: a tájékozatlanabb utazók nemcsak a megtekintésre érdemes kulturális, szórakozási lehetőségekről értesülhetnek, de az adott település egészségügyi szolgálatáról, bevásárlási, szállás, és étkezési lehetősé- . geiről, s a közlekedési módokról is: A fotókkal gazdagon illusztrált Békés megyei útikönyv a praktikus kiadványok sorát bővíti, s a maga nemében hézagpótló mű. Értékéből nem sokat von el, hogy néhány adata — az anyaggyűjtés ugyanis 1980- ban zárult — már elavult, s hogy néhány település utcaneveiben is történt elírás. A kiadót, a Békés megyei Tanácsot, az alkotógárdát, a fotók és térképek készítőit, a szerkesztőt egyaránt dicséret illeti. Nemkülönben a Kner Nyomda gyomai üzemét, amely régi jó hírének megfelelő munkát adott ki ismét a kezéből. B. Sajti Emese A látóhatáron túl 1981 decemberében jelent meg a Gyulán élő nemzetiségi író-költő Uie Ivánus (Ivánus Illés) legújabb kötete a Tankönyvkiadó gondozásában. Nemes vállalkozás a kiadó részéről, hogy a hazánkban élő csekély számú román nemzetiség egyik illusztris tagját ilymódon mutatja be. Ivánus Illés novelláit a lágy líraiság jellemzi, önéletrajzi vonatkozású novellái: A szomorúság utcája, A csodák éjszakája, Fekete Ibolyák stb., híven tükrözik az író élményvilágát. Más írásai azt sugallják, hogy nagyon oda kell figyelnünk egymásra, mert minden ember érzékeny és szeretetéhes. Stílusát a részletező leírás jellemzi, de néhol „beszökik” azokba egy kis romantika is. Éppúgy ír a tragikusan meghalt betyárról, mint egy mai hősről. Egyik-másik novellája szinte ballada prózában. Ez eredeti nyelven — románul — sokkal jobban észrevehető, mint a fordításokban. A kötetben megjelent fordításainak témái is hasonlítanak saját írásaiéhoz. Lefordította — többek között — Móricz Zsigmond: Hét krajcár, Gárdonyi Géza: Hópelyhek, Móra Ferenc: A másik csaló című novelláját. Klasszikusaink tolmácsolásával már előző verseskötetében is jeleskedett. * Határainkon túl is jó kultúrkövet valamennyi kötete. Ha bármelyik írásával megismerkedik az olvasó, megérzi, hogy ezek a témák nincsenek „a látóhatáron túl”, és szép élménnyel lesz gazdagabb. T. A. Manapság már nem divat az újévi fogadkozás: ezután új életet kezdünk! A legtöbb ember fásultan legyint: jó, ha a régit folytatni tudom. Ügy tűnik, ez a fásultság egy idő óta átragadt a televízió szilveszteri műsorainak készítőire is. Míg régebben szokás volt ígérgetni, hogy az idei jobb lesz, mint az előző, az 1981-es évben úgy látszik, nem hódoltak e szokásnak. Talán jobb is! Bár az emberek már saját fogadkozásainak is csak óvatosan hisznek, a néző néha mégis hajlamos „bedőlni” az efféle ígéreteknek. És akkor jön a csalódás. Ezen a szilveszteren megmaradtunk a jól bevált unalomnál. A műsorkészítők most is gondosan vigyáztak arra, hogy az év uotlsó napján inkább közösségi, vagy családi életet éljünk, ne pedig a képernyő nyújtotta szórakozásokra számítsunk. Mert aki csak a tv előtt töltötte a szilvesztert, bizony csak nagy nehézségek árán tudta nyitva tartani a szemét éjfélig. Bennem például másnapra legelevenebben a szegedi körzeti stúdió Teknyőkaparó című műsora maradt meg. Pedig ennek aztán semmi köze nem volt az év e nevezetes ünnepéhez. A Szuper- bola negyven perce — szülőanyja, a Parabola jó szokása szerint — most a tv- műsorok elé tartott görbe tükröt, különös tekintettel a sorozatokra. Árkus József műsora nem tagadta meg önmagát, habár nem mondható sziporkázóbbnak, mint „őse”. Szellemes volt a görbe reklám, de azt a kevéske ünnepi kedvet, amit eddig keltett a műsor, máris elfújta az amerikai szokvány krimi, közönséges, vasárnap esti hangulatával. Mindez csak előzmény volt, hiszen ezután következett az „igazi szilveszter”. És most csalódott csak igazán az, aki. várt valamit! A Szeszes éjszaka show-szerű összeállítása előzménynek még csak jó lett volna, de Antal Imre helyett felfedezhetnének valakit erre a feladatra. Med- veczky Ilona színvonalas műsora külön estét, és külön gondolatokat érdemelne. A jó egyórás kabaré — korona helyett legfeljebb ócska kalapnak sikerült. Sok-sok jól ismert poénnal, néhány semmit mondó malackodással. kevés vérbő, mondanivalót tartalmazó humorral. Ilyesminek a csíráit talán csak Körmendi János és Sas József műsorszámában lehetett felfedezni. Végül is túl nagy csalódás nem ért bennünket: nem vártunk, nem is kaptunk. Persze, nem tiltakoznánk éppen, ha egyszer a tv olyan szilveszteri ajándékkal lepne meg bennünket, amelyben valami tartalom is lenne a színes csomagolás mögött. —gubuez— MAI MŰSOR KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: 1916. Osztrák-magyar tüzérek Palesztinában. 8.57: Nótacsokor. 9.44: Játsszunk a billentyűkkel! 10.05: MR 10—14. 10.35: Lukács Pál felvételeiből. 11.10: Operaáriák. 11.42: Glemba. 12.35: Törvénykönyv. 12.50: A budapesti Filharmónia Társaság zenekara játszik. 13.55: Népdalok, néptáncok. 14.40: Élő világirodalom. 15.05: Holnap közvetítjük . . . 15.28: Nyitnikék. 16.05: Várkonyi krónika. 17.07: Hátrányos helyzetből indulva. 17.32: Gerster: Vidám zene öt fúvóshangszerre. 17.45: A Szabó család. 19.15: ..Szép vagy. Alföld . . . ” 20.25: Népzenei Hangos Üjsag. 21.05: Puerto Rico a borbély évében. 21.35: Üj dzsesszfelvételeinkből. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Kiss András hegedül. 23.30: Cherubini operáiból. 0.10: XX. századi kórusművek. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Udvardy Tibor operettdalokat énekel. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: Ifjúsági könyvespolc. 12.33: Melódiákoktól. 13.30: Éneklő Ifjúság. 14.00: Kettőtől hatig . . . 18.00: Tip-top parádé. 18.33: A férj kopogtat. 19.03: Táncházi muzsika. 19.23: Hitler-mítosz és valóság. 19.33: Csak fiataloknak! 20.33: Magányos utazás. 20.52: A Rádió Dalszínháza. 22.04: A tegnap slágereiből. 23.20: A mai dzsessz. III. MŰSOR 9.00: Martha Argerich zongorázik. 9.40: Operaáriák. 10.20: A Fermata együttes hangversenye. 11.05: Külpolitikai könyvespolc. 11.20: Bruckner: Vili. szimfónia. 12.38: Morley-madrigálok. 13.07: Magyar művészek operafelvételeiből. 14.00: Megfigyelések és szabad leírások. 14.07: Nagy mesterek kamarazenéjéből. 15.42: Geminiani: Hat concerto grosso. 16.45: Labirintus. 17.00: Eurvanthe. 17.43: Harminc perc alatt a Föld körül. 18.13: Új lemezeinkből. 19.05: Liszt-kórusművek. 19.35: Perényi Miklós gordonkahangversenye. 20.25: Szalmakomiszár. 20.45: A hangverseny-közvetítés folytatása. 21.30: Kézírások üzenete. 22.00: Operaáriák. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. A Skála együttes énekel. 17.10: Félti a bőrét? Riporter: Zentai Zoltán. 17.25: Ami csak a Szolnoki Stúdió hullámhosszán ' hallható. Zenei ajánlóműsor. 17.45: Hazai holmi. Körmendi János írása. 17.50: Könnyű hangszerszólók. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: A War együtes felvételeiből. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé: 9.3Ö: Környezetismeret (ált. isk. 1. oszt.). 8.35: Magyar nyelv (ált. isk. 3. oszt.). 10.00: Csak gyerekeknek! 1. A vadász. 2. A legfontosabb személy. 3. Egy kis nevetés. 10.40: Rajz. (ált. isk. alsótagozat). 14.10: Iskolatévé: magyar nyelv, (ism.) 14.25: Környezetismeret, (ism.) 14.45: Rajz. (ism.) 15.05: Magyar nyelv. (ált. isk. 6. oszt.) (ism.) 15.20: Kémia, (ism.) 15.50: Napköziseknek, szakköröknek. Móra Ferenc: A szánkó. (ism.) (f. f.) 16.20: Hírek, (f.-f.) 16.25: Itália múzeumaiban. 16.45: Gólyavári esték. 17.20: Hipp-hopp. (ism.) 17.59: Slágerbazár. 18.20: Reklám, (f.-f.) 18.30: Dél-alföldi krónika. 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Nem kell mindig kaviár. 20.55: Stúdió 82. 21.55: Felkínálom — népgazdasági hasznosításra, (f.-f.) 22.35: Tv-híradó. 3. II. MŰSOR 20101: Filmgyártás, vagy filmművészet? (ism.) (f.-f.) 20.40: A halászok Abidjanban ta- lálkosnak. 20.55: Dixie tanár úr. (f.-f.) 21.20: Tv-híradó 2. 21.40: Rendező: Lakatos Vince. 1. Pásztorművészet. 2. Bocskoromon van egy szák. (f.-f.) 3. Bölcs mesterek, okos szerkezetek. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Magyar nyelvű tv-napló. 17.40: Hírek. 17.45: A kaland — gyermekműsor. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Zenebarátok. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: A felsőoktatás — kulturális műsor. 20.45: Reklám. 21.05: Címoldal. Amerikai játékfilm. 22.30: Tv-napló. II. MŰSOR 18.00: Társadalmi témák. Művelődési műsor. 18.30: Tv-napló. 18.45: Népszerű, tudományos film. 19.15: Kis koncert. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 1&.55: Reklám. 20.00: Szelek, csilagok, álmok. Cigányok zenéje. 20.45: Dokumentumsorozat. 21.30: Reklám. 21.35: Zágrábi körkép. 21.50: Források. SZÍNHÁZ 1982. január 5-én, kedden 19 órakor Orosházán: BARANGHOK 1982. január 6-án, szerdán, 19 órakor, Szarvason: HARANGOK MOZI Békési Bástya: Fehérlófia. Békéscsabai Szabadság: minden előadáson: Az élet szép. Békéscsabai Terv: ... És megint dühbe jövünk. Gyulai Erkel: Cirkusz a vadnyugaton. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Gábor diák, 5 és 7 órakor: Annie Hall. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Csalogány, fél 6 és fél 8 órakor: ABBA. Szarvasi Táncsics: 6 és 8 órakor: Vágta, 22 órakor: A túlélés ára.
