Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-26 / 21. szám

o

1982. január 26., kedd

IglJalWlfcf-Tci

Hogy érzik magukat?

Élet az eleki öregek napközi otthonában

(Tudósítónktól)

Közönséges lakóháznak hinné az utcai járókelő Eleken, a Beloiannisz utcai épületet. Semmivel se tűnik ki a többi, régi, úgynevezett svábház közül. Pedig ez az épület negyven magára maradt, idős embernek ad otthont. A helyiségek rendkívül tiszták, barátságosak, a kemény télben kellemes meleg fogadja az érkezőt. Ebéd utáni csöndes beszélgetés, kézimunkázás közben jár* tunk ott. Az otthon vezetője — Komoróczki Jánosné, vagyis Flórika és négy munkatársa — Eleken Pálné, Rusz Jánosné, Keller Györgyné és Argyelán Györgyné — gondoskodnak a rászorultakról.

— Napközi otthonunkat a nagyközségi tanács az egyre növekvő igények alapján hozta létre 1967-ben. Azóta egyfolytában „teljes üzemmel” működik, évek óta 40—42 idős embert látunk el. Az épület állaga és felszereltsége bizony hagy kívánnivalót maga után, de a tanács — a szűkös pénzügyi lehetőségek ellenére is — keresi a megoldást gondjaink enyhítésére — kezdi a beszélgetést Komoróczki Jánosné, majd megtoldja: — de a gondozók és gondozottak is igyekeznek a lehetőségekhez képest otthonossá, barátságossá tenni.

Valóban: a székeken kispárnák, a falakon szebbnél szebb kézimunka, az ajtókon, ablakokon kézzel hímzett függönyök. Többen most is öltögetnek: az egész életen át kemény munkához szokott kezek nem akarják megszokni a tétlenséget, a pihenést.

— Többségünk teljesen magányos. Azért, mert a gyerekek felnőttek és mesz- sze kerültek a családi fészektől, vagy azért, mert soha nem találtak igazi társra. Hát valakivel mégis csak szót kell váltani az embernek ! — töri meg a csendet a 81 éves Gróh Györgyné.

— Az egyik legrégibb „napközis" vagyok, férjem halála óta járok ide. Egyébként a lányomékkal élek. akik szeretnek, megbecsülnek. Csak, tudja kedves, nagyon elfoglaltak, sokat dolgoznak. A vöm gyakran eljön értem kocsival, ha esik, ernyővel vár. De napközben mégis csak egyedül lennék, ha ide nem jönnék. Nagyon jó az ellátás, jobbat nem is kívánhatunk — fűzi tovább a gondolatokat a 85 éves Mihók Györgyné.

— Egy korábbi agyvérzés - következtében egyik oldalam megbénult. Képtelen vagyok szinte bármit egymagám elvégezni. Ha nem lett volna ez a napközi, hát nem is tudom, mit csináltam volna, hogy láttam volna el magamat. S az állapotom nemhogy javulna, hanem sajnos, egyre romlik. Felvételemet kértem a gyulai szociális otthonba, s hamarosan be is mehetek •— mondja a 72 éves Gyovai Mihályné, majd a 83 éves

dr. Szirányi Józsefné megtoldja :

— Amikor én beteg voltam, a társadalmi gondozók, mert ilyenek is törődnek velünk, az ágyamhoz hozták az ebédet. Bevásároltak, kihozták a patikából a gyógyszeremet, kitakarítottak.

Gurzó Józsefné az egészségügyi ellátásról beszél:

— Rendszeresen kijön hozzánk a körzeti orvos, ide a napközibe. Megméri a vérnyomásunkat, meghallgatja a panaszainkat, felírja a gyógyszereket. Ez is nagyon sokat jelent, hiszen a rendelőben sokat kellene várni, s bizony néha egy lépés is nehezünkre esik. Hiába, eljárt az idő .. .

— Egyéb szolgáltatás is gyakran „házhoz jön”. Nincs mindenkinek otthon fürdőszobája, de itt nyugodtan megfürödhet bárki, gondozóink még a kisebb mosásokban is segítenek. Fürdés után Flórika és Piroska, a napközi veztője és helyettese. berakja a hajunkat.

— És hányszor várnak bennünket maguk sütötte, friss lángossal! Az édes gyerekeink se biztos. hogy így gondoskodnának rólunk — dicséri az ellátást Kiss Judit.

— Hát, bizony, nem is lehet eléggé hálás nekik az ember . .. Képzelje csak el: valamelyik nap krémessel kedveskedtek nekünk! Mi mit sem sejtettünk, nem árulkodtak az illatok. Később derült ki: hajnali 3 órától odahaza készítette el Flórika, s reggel mór be is hozta! — meséli Gurzó Józsefné.

Megtudtuk: télire mégis itthagyták a napközit né- hányan. Legfőképp azok. akiknek a fűtés okozza a legnagyobb gondot, meg a téli takarítás, a bevásárlás, s a csúszós, havas úton a közlekedés, ök elutaznak erre az időszakra gyermekeikhez, hozzátartozóikhoz, de alig várják a tavaszt, s — mint a költöző madarak — kikeletkor visszajönnek a régi, jól ismert, megszokott fészkükbe, a napközibe.

Dr. Szirányi Józsefné: — Van rádiónk, televíziónk, s a jóízű beszélgetésekkel gyorsabban elröpül a nap.

különösen most, hogy olyan hamar esteledik. Mert, ha hazamegyünk innen, már csak a csönd vár, s a nagyon hosszú éjszaka .. .

— A beszélgetés alapján úgy hinnénk, hogy tulajdonképpen ideális az eleki öregek napközi otthonában az élet. Így van-e? — vetem közbe.

— Nekünk tulajdonképpen itt szinte mindenünk megvan, a lehetőségekhez képest mindent megadnak gondozóink. Ami viszont nagyon hiányzik: egy kis kert, néhány paddal, asztallal, székkel, hogy ne lennénk mindig, még nyáron is, a falak között! — válaszol Csordás Julianna.

— A gondozókon kívül van-e valaki vagy valakik, szocialista brigád, intézmény, szervezet, akik törődnek az idejáró idős emberekkel? — faggatom az otthon vezetőjét.

— A kosárfonó üzem egyik szocialista brigádja évekig patronált bennünket. Különböző programokkal, ünnepek alkalmával ajándékokkal kedveskedtek az otthon lakóinak: Egyszer aztán — ki tudja miért? — elmaradtak. Mostanában esetenként a helyi Lenin Tsz nőbizottsága látogat el hozzánk, a tsz gazdasági vezetése pedig térítésmentesen naponta tejet biztosít.

— Mi az, amit nyújtani tudnak az ellátáson és a felsoroltakon kívül az idejárók- nak?

— Legelsősorban is talán

a legfontosabbat: szeretetek nyugalmat, biztonságot. Ezt a munkát, az idős, munkában megfáradt emberek sze* retete nélkül nem lehet — de legfőképp nem szabad — csinálni! Aztán: egymást

adjuk nekik, vagyis a közösségben való részvétel lehetőségét. Itt nemigen van ..fluktuáció”, hiszen a legtöbben hosszú évek óta járnak ide. A helyi mezőgazdasági szakmunkásképző iskolától időnként megkapjuk az autóbuszukat, s így kirándulhattunk már együtt Szarvasra. Gyopárosra. Rendeztünk farsangot. Télapóünnepséget, karácsonyt, s a névnapokat is gyakran együtt ünepeljük — válaszol Komoróczkiné.

— Mennyi a hai'i térítés összege?

— Hárman-négyen teljes térítésmentességet élveznek, de maximum 600 forintot fizetnek a gondozottak. Ez egyébként függ a saját, vagy gyermekei jövedelmétől is. Ezért reggelit, ebédet és vacsorát kapnak a felsoroltakon kívül — hallom az otthonvezető válaszát.

Lassan a délutánt felváltja az este. A hosszas beszélgetés közben néhányan már szedelődzködnek, szeretnének világosban hazaérni. A sötétben, a csúszós, jeges úton nehezen közlekednek az öregek.

Topa Sándorné

Tél a tanyán

Fotó: Fazekas László

n tárgyalóteremből

Furcsa áruszállíts

Vendégeink

voltak

(Tudósítónktól)

Az MSZMP városi bizottsága vendégeként a napokban háromnapos látogatást tett a megyeszékhelyen Jurij Rogov Mihajlovics, a Szovjetunió Össz-szövetségi Rádió és Televízió budapesti tudósítója. Vele érkezett dr. Eke Károly, a Magyar Rádió főmunkatársa. A vendégeket dr. Ábrahám Béla, a békéscsabai városi pártbizottság első titkára fogadta, majd a három nap alatt ellátogattak a HAFE, a BÉKÖT, a HTV vállalatokhoz és a konzervgyárba. Ezek a vállalatok gazdasági kapcsolatban állnak a Szovjetunióval, termékeikből ide is szállítanak. A meglátogatott üzemekben dolgozó szakemberek közül sokan a Szovjetunióban szereztek elméleti, gyakorlati ismereteket.

A Magyar Rádiót képviselő dr. Eke Károly riportert érdekelte a város egészség- ügyi helyzete, kiemelten a városi kórház intenzív terápiái tevékenysége. Erről dr. Abrándi Endre osztályvezető főorvos adott tájékoztatást. Dr. Eke Károlyt fogadta dr. Becsei József, a megyei tanács elnökhelyettese is.

Érdekes riportot készítettek a rádiósok a ZÖLDÉRT Vállalatnál Balogh János igazgatóval. A téma: a Kiváló Áru minősítésű csípős csabai kolbász volt. A riport a közeli napokban lesz hallható a magyar rádióban.

Jurij Rogov Mihajlovics riportja a Moszkva' Rádióban hangzik el oroszul, óe hallhatunk belőle a Moszkva Rádió magyar nyelvű adásaiban is.

Bánfi József

Békéscsabán a 2ü-as számú önkiszolgáló boltban 1980. május l()-én leltározást tartottak. Az előzetes felmérés alapján úgy látszott, hogy hiányt fognak megállapítani. Ennek elkerülése végett a bolt vezetője, Csatlós Balázs gondolt egy nagyot. Fölkereste a békéscsabai ÁFÉSZ 24-es számú boltjának vezetőjét, Frajsták Pált. Arra kérte, hogy fiktív szállítójegyet állítsanak ki, mely szerint még a leltározás megkezdése előtt 7 ezer 504 forint értékű Fecske és Symphonia cigarettát átszállítottak a 20-as számú önki- szolgáló boltból a 24-es vegyesboltba. A szállítójegyet kiállították, és mind a ketten aláírták. Később az árut visszaszállították, természetesen csak jegyzéken, anélkül, hogy árumozgatásra sor került volna. Így a leltározók azt állapították meg, hogy a 20-as számú önki-' szolgáló bolt tévedésből kétszeres terhelést kapott, s tulajdonképpen nem mutatkozott olyan hiány, melynek megfizetésére Csatlóst kötelezni kellett volna.

Júliusban a 20-as számú önkiszolgáló boltban ismét leltározásra került sor. Ekkor azonban több mint 15 ezer forint hiányt állapítottak meg. Csatlós ismét fölkereste Frajstákot. Még a leltározást megelőző dátummal egy szállítójegyet állítottak ki pálinkáról, Symphonia cigarettáról, kávéról, kristálycukorról és celofánról, összesen 15 ezer 800 forint értékben, mintha ezt az árumennyiséget átszállították volna a 24-es számú vegvesboltba. Augusztusban pedig olyan fiktív szállítójegyet készítettek, mintha az

áru visszaszállítása megtörtént volna a Csatlós által vezetett boltba. A fiktív számlákon levő különbözetet Csatlós készpénzben kapta meg Frajstáktól, ezt az ösz- szeget szabályszerűen beütötte a pénztárgépbe, s a napi bevétellel együtt befizette a békéscsabai ÁFÉSZ központjába.

Hasonló eset történt az ÁFÉSZ 18-as számú bisztrójában. A vezetőhelyettes, Kovács lmréné szabadsága alatt értesült arról, hogy mintegy 8 ezer forint értékű hiánnyal kel] számolnia. Ennek elkerülése végett ő is Frajsták Pálhoz fordult. Arra kérte, vállaljon át a 24-es számú Vegyesbolt terhére ezer üveg külföldi sört, olyan feltételek mellett, hogy az ellenértéket, több mint 10 ezer forintot, készpénzben kifizeti. Elkészítették a szállítójegyet, mégpedig úgy, hogy a 18-as bisztró helyére a 24-es számú boltot írtók. Ezzel a monőverezéssel Kovács lmréné elkerülte a leltárhiányt. Néhány hónap múlva azonban az újabb leltár több mint 31 ezer forint áru- és göngyöleghiányt állapított meg. Ismét egy fiktív szállítójegyet készítettek.

Olyan bűvös körbe kerültek, amelyből nem tudtak kikerülni. A furcsa áruszállításokra a napokban a Békéscsabai Városi Bíróság tett pontot. Frajsták Pált 10 hónap, Kovács Imrénét 8 hónap, Csatlós Balázst 6 hónap szabadságvesztésre ítélte. Ezenkívül pénzbüntetéssel is sújtotta őket. A szabadság- vesztés végrehajtását azonban a bíróság két évre felfüggesztette. Az ítélet jogerős.

(sercdi)

• „

Klubok cukorbetegeknek

Hazánkban már tizenhét cukorbetegek klubja nyílt, ebből kilenc a fővárosban működik. Céljuk, hogy tájékoztatást adjanak a helyes diétáról, az elhízás veszélyéről és arról, hogyan éljenek ^ cukrosok.

Magyarországon a második világháború idején a becslések szerint a lakosság 0,1— 0,3 százaléka volt cukorbeteg, ez az arány napjainkban 2—4 százalék. Főleg felnőttekre és idősekre jellemző ez a betegség, okát a mozgás- szegény életmódban, a civilizációs ártalomban és még abban látják, hogy többet eszünk, mint amennyit a szervezetünk igényel. Kevés a diabetikus készítmény, és ami van, az sajnos elég drága. Ezért a betegek „mellé”-esz- nek, és így természetesen nem tudnak megszabadulni a cukorbajtól, sőt állapotuk romlik. Az elhízás a fiatalokra általában nem jellemző, így őket ez a betegség csak kevésbé érinti. Az ösz- • szes, hazánkban nyilvántartott cukorbeteg közül mintegy 5 százalék az olyan, akiknél gyermekkorban alakult ki ez a betegségA betegség rohamos terjedése miatt határoztak úgy a megyékben, hogy olyan klubokat hoznak létre, ahol hathatós, rendszeres segítséget kaphatnak a cukorbetegek. Nagykanizsán 1979. elején alakult meg az országban az első, majd ugyanez évben, februárban a fővárosban is létrejött egy központi klub. Ez utóbbit a Fővárosi Egészségnevelési Központ, valamint a TIT, a Magyar Diabetes Társaság szakmai irányításával működteti. A cukorbetegek jó része gondozott, így alakuláskor a kartonjuk alapján értesítették őket.

Havonta, kéthavonta találkoznak a klubok tagjai. A

program: filmeket vetítenek, előadásokat tartanak a cukorbetegségről, a diétáról, az étrend kalóriatáblázat szerinti összeállításáról, a szövődmények megelőzéséről, és arról is, hogy mit tegyenek rosszullét esetén. Tanácsokat kapnak arra, hogyan alakítsák ki életmódjukat. Azt is megtudhatják, vezethetnek-e gépjárművet._ (Akik 40 egységnél több inzulint kapnak havonta, azok hivatásos vezetők nem lehetnek. Egyébként nem tiltják a gépjárművezetést.)

A klubokban feltett kérdések alapján állították össze azokat a témákat, amelyek a betegeket leginkább érdeklik, s ezekről tartanak előadásokat a klubfoglalkozásokon. Felvetődött a diabetikus éttermek létesítésének gondolata, de ez összefügg a szakácsképzéssel. Felvetődött továbbá, hogyan lehetne minél több üzemben, gyárban olyan ételeket készíteni, amelyeket a cukorbetegek és más diétára szorulók is fogyaszthatnak. Erre egy példa: a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat egyre több éttermében (például Szentendrén) az étlapon feltünteti a felszolgált ételeinek kalóriaértékét. A betegek tudják, hogy menynyit fogyaszthatnak, így könnyebben betarthatják az előírásokat. Remélhetőleg .az ország más részében is javul majd a helyzet, hiszen a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán is oktatják, hogy az üzemi étlapon fel kell tüntetni a kalóriaértéket.

Tervezik, hogy több diabetikus készítményt hoznak forgalomba. Ebben az évben a MÉM nyolc és fél millió forint támogatást ad* a diabetikus csokoládé gyártásának fejlesztésére. A Budapesti Konzervgyár pedig háromféle diétás ételkonzervet gyárt majd.

Bódi Ágnes

Orgonamuzsika helyett — kalapács

Állványok, pallók, hálók rejtik, immár csaknem két esztendeje Békéscsabán az evangélikus nagytemplomot. Kívülről és belülről megújul a csaknem 160 éves épület. A jócskán több, mint 10 millió forintba kerülő tata- rozási munkálatokról Kovács Pál igazgató lelkész, és Po- vázsai Mihály, gyülekezeti lelkész tájékoztatott bennünket.

Legutóbb 1959-ben renoválták Magyarország legnagyobb evangélikus templomát, de csak kívülről. Az 1978-as földrengés — amelynek Békés határában volt az epicentruma — jelentős károkat okozott a hatalmas építményben. Ez vezetett 1979. végén a templom bezárásához. Az alapvető feladat a szerkezeti megerősítés volt, ezt el is végezték a következő esztendőben. Betonkoszorút kapott a templom, melynek során mintegy 600 köbméter, betont használtak fel. Ezután az épület belsejének tatarozása következett. E munkálatok nagy részét elvégezték tavaly, de hátra van még a földszinten a festés, a padlóburkolat elkészítése, a padok visszahelyezése, valamint az orgona és az oltár restaurálása. Márciusban fognak hozzá a külső tatarozáshoz, az ajtók, ablakok kijavításához, a toronysisak vörösréz lemezeinek renoválásáhöz. Rendbe hozzák majd a toronyórát is, és járdát készítenek a templom körül. Mindezt a tervek szerint még ebben az esztendőben szeretnék elvégezni, s ha minden jól megy, az ősszel már orgonamuzsika zenghet a kitűnő akusztikájú, újjávarázsolt békéscsabai evangélikus templomkan' — szatmári —