Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-22 / 18. szám
1982. január 22., péntek o IZHdíJlfiltfr Századik születésnapját ünnepelte január 13-án Mercsák Mártonná szécsényi lakos, aki szülésznőként dolgozott a községben. A százéves néni mintegy ötezer csecsemőt segített a napvilágra (MTI-fotó: Király Krisztina felvétele — KS) Nemzetiségek hete a rádióban A Magyar Rádió január 23. és 31. között sugározza a Nemzetiségek hete című programját — jelentette be Bocz József, a rádió elnök- helyettese tegnap az intézmény székházában tartott sajtótájékoztatón, amelyen körvonalazta a kilencnapos rendezvény célját, és tájékoztatott a fontosabb műsorokról. Az akciónak az az elsődleges célja, hogy az ország nyilvánosságával megismertesse a magyarországi nemzetiségek hétköznapjait, életüket, gondjaikat, s egyben tükröztesse hazánk nemzetiségi politikáját is. A több napos program ugyanakkor lehetőséget nyújt a nemzetiségeknek egymás jobb megismerésére is. A héten csaknem 30 műsort sugároz a rádió; az egyenként egyórás adások felölelik a rádiózás minden területét. A programsorozatot január 23-án reggel Hanga Mária művelődési miniszterhelyettes köszöntője nyitja meg a Szót kérek rovatban, A héten sorra kerülő kerekasztal-beszélgetésen az illetékesek a nemzetiségi oktatás helyzetéről, problémáiról váltanak szót, A Falurádióban azok a termelőszövetkezeti vezetők kapnak mikrofont, akiknek szövetkezetében nemzetiségiek dolgoznak. A több nyelven — azonos célért című, körkapcsolásos műsorban a vidéki stúdiók jelentkeznek, az elsősorban az ifjúság körében közkedvelt Ötödik sebesség pedig a pécsi és a győri stúdió közreműködésével készít műsort a nemzetiségi fiatalok életéről. A 20- as stúdió ugyancsak e réteg oktatási gondjainak szentel egy órát. Mint Bocz József hangsúlyozta: az utóbbi években a rádió műsorai között mind több szól a hazánkban élő nemzetiségiek életéről, munkájáról. A 3. csatornán elhangzó — német, szerb-hor- vát, szlovák és román anyanyelvűek részére — sugárzott programok sorába újdonságként belépett a szlovén műsor is. látszóház a Lencsésin Békéscsaba legnagyobb lakótelepének, a Lencsési útinak két általános iskolája játszóházat rendez január 23- án, szombaton délelőtt 10 órától. A gazdag és változatos programban helyet kapott a játék- és jelmezkészítés, fafaragás, sakkszi- multán egy mesterjelölttel, virágkötészet, rajzolósdi, valamint a József Attila és a Kovács Pál Általános Iskolák két-két másodikos — szülőkkel és tanítókkal kiegészített — osztályának játékos sportvetélkedője. A kellemes időtöltést biztosító játszóháznak a Kovács Pál Általános Iskola ad otthont szombaton délelőtt. Kutyák a W. C.-ben? Nem mindennapi élményben van része annak, aki Békéscsabán, a Kossuth Lajos téri nyilvános W. C.-be betér. Már az is furcsa, hogy az ajtó zárva, de ahogy le- nyomom a kilincset már hangzik is belülről a „nyitom már”. A helyiséget gondozó néni mintha otthon lenne. Éppen csak azt nem kérdezi meg tőlem, hogy mi járatban vagyok. Ellenben, amint belépek, ismét bezárja az ajtót. Az előtérben látható szárazkenyérkupacon, ételmaradékon már nem is csodálkozom. Menekülnék, de nincs visszaút. Az öregasszony az egyik ajtóra mutat, közben magyarázza: eldugult, de ne törődjek vele. Az igazi meglepetés azonban ezután következik: kutyák ugatnak a szomszédos ajtók mögött. Gazdájuk csitítja őket, engem bátorít: ne féljek, nem bántanak, egyébként is be vannak zárva. Most már határozottan célba veszem a kijárati ajtót, mire a W. C.-s néni még baljósabban néz rám. Hogyisne! Dolga végezetlenül távozna? Mentegetőzni kényszerülök, míg a zárral bajlódik. Aztán végre kinyílik az ajtó, és ismét szabad levegőt szívhatok. Néhány perc volt csupán, de az szörnyű. Most már csak azt nem tudom, hogy kinek a szörnyűbb? Annak-e, akit dolga bekényszerít oda, vagy ipedig a kutyáknak, amelyek egész napjukat a nem éppen erre a célra szolgáló cellákba zárva töltik?! —szi— Tervezett nyitás: júniusban Ezerszemélyes SZOT-üdiilö Gyulán Négy éve kezdték el az építkezést a SZOT—ME- DOSZ gyógyüdülő mögött először a Fővárosi Tanács, majd a Csepeli Vasmű dolgozói részére. A hasonló méretű és rendeltetésű üdülőépület átadását 1981. június 15-re tervezték, aztán az év végére ígérték, a nyitási lehetőséget legújabban az idén júniusra ütemezték. Az eddigi SZOT—ME- DOSZ-üdülő tavalyi utolsó, egyben a mostani év első vendégcsoportja január 5- én hagyta el az épületet. Másnap, amint Dömény Ferenc üdülővezető elmondta, elkezdődött a július végéig tartó átalakítási, alapos felújítási munka és a két épület összekapcsolása. Kialakítják az orvosi rendelőket, a gyógytornatermet, szaunát létesítenek, férfi-, női fodrászatot rendeznek be, az eddigi étteremből játéktermet létesítenek, újabb szociális létesítményeket építenek. Mindez azért fontos, mert a nyitás után a közösen üzemelő, a csepeliek „A” jelzésű és a régi SZOT—ME- DOSZ „B” jelzésű épülete együttesen 1000 vendéget fogadva I. osztályú üdülőként működik majd. így tehát a régi üdülőt is olyan állapotba kell hozni, amely méltó az újhoz, és amely együtt az ország hat kiemelt üdülője közt lesz, a befogadóképességet tekintve pedig az első, vagyis a legnagyobb. A több hónapos szünet alatt nemcsak a felújítást és összekapcsolást valósítják meg, hanem a két üdülőt összekapcsoló kétemeletes, kétezer négyzetméter alap- területű épületrész végső kialakítását is. Itt' kap helyet az új főbejárat, az egyszerre 500 vendég kiszolgálására alkalmas étterem, az 1500 személy részére főző konyha, a cukrászüzem, a zenés vendéglátó helyiség, a bár, színházi és mozielődá- sokra alkalmas kamaraterem és a modern raktározási lehetőség. Szerepel a tervekben, hogy az új épület kilencedik szintjén csillagvizsgálót és más. köztük természettudományos előadásokra is alkalmas lehetőséget létesítenek. Az „A”, az új épület egyébként 600. a régi, a „B” SZOT—MEDOSZ 400 üdülőt fogad majd a nyitás után. és egyesítve SZOT Gyógyüdülő néven öregbíti a gyulai üdülés. pihenés eddig- kivívott jó hírnevét. Iván László Kihúzták a gyufát Mindig tudtam: a felnőttek szeretnek játszani, különösen akkor, ha tétje is van a játéknak. Azt azért mégsem gondoltam, hogy egy reklámfogás ennyi embert megmozgat. A Centrum Áruházak gyufacímke-gyűjtöge- tő akciójára gondolok. A több hónapja tartó játék során a kétszázmillió 1—35-ös sorszámmal megjelölt gyu- fásdoboz közül kellett beküldeni a 26-os jelűt, 10 ezer forint vásárlási lehetőség nyerése reményében. Csak a békéscsabai Cetrum Áruházba több mint 50 ezer 600 címke érkezett. Érdekes viszont, hogy a tegnap reggeli sorsoláson mindössze 35—40 „játékos” jelent meg. — Mennyi gyufacímkét gyűjtött össze? — kérdezem az egyik reményteljes várakozót. — Tizenkilencet — válaszolja a testes, középkorú asszonyság. — Nem volt nehéz, hiszen italboltban dolgozom. — Mit vásárolna, ha „kihúznák a gyufáját”? — Egy bundát — mondja a tapasztalt szerencsevadász. Mióta pénzkereső, lottózik, hetente hat szelvényt tölt ki, ugyanazokkal a számokkal. Igaz, hiába, mert kettesnél nagyobb nyereménye eddig nemigen volt. De a reményt nem adja fel, hátha egyszer sikerül. Néhány hete televíziót vettek, beküldték a Vi- deoton-címkét, bízva abban: hátha ők lesznek a szerencsések, akik visszakapják az árát. De persze nem mindenki ilyen megszállott. A mellette álló fiatalasszonynak csak egy címkéje „játszik”, azt is 9 éves kisfia „gyűjtötte”. Ugyanígy egy nagymama is unokái jóvoltából izgul itt, de már nem sokáig. Kihúzzák ugyanis a szerencsés nevét: Szigeti Gá- borné, Sarkad. — „Ugrott” hát a bunda — sóhajt fel az italboltvezető. Mindenfelé csalódott tekintetek, úgy látszik nincs itt a nyertes. A vállalat vezetőinek arcán megkönnyebbült mosoly, mint kiderült, a Centrum dolgozói is gyűjtötték a címkéket, de szerencsére nem köztük . van a nyertes. — Pedig milyen szép névnapi ajándék lett volna a lányomnak... — mondja sóhajtva az egyik elárusító fiatalember. No, mindegy, majd legközelebb. Ügy is kitalálnak megint valamit. — szi — TIT-közgyülések a gyulai járásban A gyulai járásban is megkezdődtek a TIT közgyűlései. Eddig a gyulai Köröstáj Tsz-ben, a 613-as Ipari Szakmunkásképző Intézetben, Dobozon és Kétegyházán zajlottak le az eddigi munkát értékelő, új feladatokat kijelölő, tisztújító gyűlések. A jövő héten Sarkadon, Méhkeréken, Lökösházán, Eleken és á Gyulai Húskombinátban tartanak összejövetelt. A járásban két új TIT-csoport jön létre. Tegnap, csütörtökön tartotta alakuló közgyűlését a kötegyáni csoport, február 1-én pedig Geszten tartják a TIT-tagok első ösz- szejövetelüket. Az eddigi közgyűlések eredményesek voltak a járásban. A tagságon kívül megjelentek a párt-, állami, gazdasági és tömegszervezeti vezetők, meghívták a társintézmények irányítóit, a helyi értelmiséget. A beszámolókban részletesen értékelték a VII. országos küldöttgyűlés óta eltelt időszak munkáját, s felhívták a figyelmet a hiányosságokra. A hozzászólásokban a helyi csoportok jelentőségét, szükségességét hangsúlyozták, és sok hasznos elképzelésnek adtak hangot a felszólalók. G. K. autóverseny a Bakonyban • „Veszprémi tél” elnevezéssel liáromfordulós autós vetélkedőt rendez a Bakonyban a Magyar Autóklub Veszprém megyei Szervezete és a Badacsonyi Állami Gazdaság nemrégen megalakult új autósport-szakosztálya. Az első fordulót már korábban nagy érdeklődés közepette megtartották. A második versenyt január 24-én, vasárnap, Veszprémhez közel. Vilma-pusztán rendezik meg. A versenyzők a Bakonyban rendkívül mostoha téli terepviszonyok közepette bizonyíthatják ügyességüket. Sok kampány — kampánysokk z idősebbek még bizonyára emlékeznek rá, hogyan vettük fel a harcot a kolorádóbogár ellen. Nálunk, a nyugati határszélen fekvő szülővárosomban először is arról értesültünk mi kisiskolások, hogy az Amerikából származó kártevőt ellenségeink csempészik át hozzánk. De hiába mesterkednek, mi ösz- szeszedjük a csíkos bogarakat, megvédjük a burgonyákat. Buzgalmunkat fokozta, hogy úgy hírlett, jutalmat is kapunk a begyűjtött bogarak után. Sűrűn hajladoztunk, és keveset találtunk. Ha úgy tetszik, ösz- szeszedtük mindet. A dolognak két apró szépséghibája — az átcsempészésről szóló mesét nem számítva. Először is elmaradt a jutalom, másodszor: a bogarak tovább terjedtek. Ha gyerekként lett volna érzékünk az általánosításra, kimondjuk, hogy némely dolgainkat nem oldhatjuk meg a még oly jól szervezett kampánnyal sem. A példa több évtizedes, már-már anekdotaszámbá vehetjük, ám az alapkérdés, netvezetesen, hogy mi oldható meg kampánnyal, és mi nem, korántsem a múlté. Szeretjük a kampányt, a kompányfeladatot. Magyarázata egyszerű: a kampány meghatározott ideig tart, amikor is egyesíteni lehet erőinket, és aztán befejeződik. Helyénvaló is — hogy a mezőgazdaságnál maradjunk — példának okáért a betakarítás idején. Mondjuk is, írjuk is eleget, hogy elkezdődött, vagy éppeft befejeződött a cukorrépakampány. (Legfeljebb azon akadhat fenn a kényesebb ízlésű stiliszta, hogy miért éppen kampánynak tituláljuk azt, ami így is, úgy is azt jelenti, hogy a répát ki kell szedni a földből, elszállítani, feldolgozni, és ez már akkor is így volt, mikor nem kampánynak nevezték. (Minden ironizálás nélkül: vannak időszaki tennivalóink, évenként ismétlődőek. avagy ritkábban adódóak, mint például a népszámlálás. Ilyenkor valóban valamiféle kampány cselekvő vagy passzív részesei vagyunk. De csak ezeket szervezzük kampánnyá ?) Hadd soroljak néhány példát. Az energiahordozók, nyersanyagárak drasztikus emelkedése után kezdődött a „takarékossági kampány”. Emlékezetem szerint szerencsére senki nem nevezte így, de sorra értesülhettünk róla, hogy X. vállalatnál a tehergépkocsik máról holnapra öt—tíz százalékkal kevesebbet kezdtek fogyasztani. Józan ésszel arra következtethet az ember, hogy ezeknél a vállalatoknál a takarékossági intézkedés előtt pazaroltak, és ennek sikerült gátat vetni. A takarékosság anyaggal, energiával, szellemiekkel ennél azért bonyolultabb ügy, ma sem jutottunk a végére, és vélhetőleg nincs -is vége. Ebben is van és lesz fejlődés, következésképpen, ami ma még ésszerű felhasználás, az holnap pazarlás lehet. Avagy: volt már gyerekév, nők éve, s tavaly a mozgás- sérültek éve. Mindegyik közös célja, hogy felhívja a világ figyelmét egy-egy réteg megoldatlan gondjaira. Sikerült nálunk is közüggyé tenni a róluk való gondoskodást. Közüggyé abban az értelemben, hogy nagyobb nyilvánosságot kaptak a problémák és az eredmények, hogy szerveződött néhány igen hasznos akció. De ezekből is az derült ki, hogy e rétegek helyzetét nem az az egyetlen esztendő határozta meg. Hanem az évtizedes-évszázados előzmények. Gyökeres változásra vagy csupán a folyamatos fejlődésre úgyszintén nem az az egy év az elégséges idő. Ennek ellenére azért, mondjuk'a gyerekév után érezhetően csökkent az érdeklődés, lanyhultak az akciók, ami nem változtat ugyan a lényegen — a társadalmi gondoskodáson, a szülői felelősségen —. de a közfigyelemben mégis csak volt valami kampányszerű. fereszkedjünk „alsóbb szintre”. Mondjuk pártalap- szervezeti szintre. Időről időre taggyűlési téma a KISZ-szervezetek munkája, az oktatás, a nőpolitikái határozat végrehajtása stb. Nagyon helyesen, hiszen így nyílik lehetőség egy-egy időszak értékelésére, az újabb teendők megfogalmazására. Csakhogy a gyakorlatban — tisztelet a számos kivételnek — a taggyűlés előkészítéseként erőteljes gyűjtőmunkába fognak. Nem elemzésbe. Elő kell keresni annak a korábbi taggyűlésnek a jegyzőkönyvét, mert nemigen emlékeznek rá, hogy mit is határoztak: kinek javasoltak, és milyen oktatást; mi volt a dolgozó nők sérelme, megoldódott-e már; mit is csinálnak azóta jobban-rosszablDul a KISZ- tagok. Mindez azt bizonyítja, hogy a taggyűlés környékén volt valami felbuzdulás — kampány —, majd a következő témára koncentráltak, aztán megint a következőre, és így tovább. Holott mindenki egyetértett vele, azon a taggyűlésen is kimondták, hogy ez nem lehet kampányfeladat. Mint ahogy nem is lehet. De valahogy mégis a „letudott” dolgok közé került az, amit soha nem lehet „letudni”. Ettől persze még nem állt meg az élet. Tanultak is, legfeljebb kevesebbet, vagy mások. mint akiknek feltétlenül kellett volna; a nőpolitika sem maradt abba, legfeljebb néhányan érzik úgy, hogy velük nem törődnek ... E ^~~ zzel a logikával viszont — eltúlozva ____ persze — odáig juthatunk, hogy a célokat úgy is kitűzi az élet, és amit meg kell oldanunk, úgy is megoldjuk, mert arra meg rákényszerít az élet. Túlzás nélkül viszont úgy igaz, hogy a kampányok mindig látványosabbak, a folyamatosan megoldandó feladatokból viszont több van. És bármennyire szeretnénk is olykor, nem cserélhetjük fel őket. M aros Dénes Védik az olajkutakat a befagyástól Az algyői szénhidrogénmedence olajkútjainál, szabadtéri gázüzemeiben, tankállomásain éjszakánként gyakori a mínusz 15 Celsius-fok körüli hőmérséklet. Az olajbányászok nagy gonddal ügyelnek arra, hogy az olajjal keveredett víz jelenléte miatt befagyás, dugulás ne keletkezzék. Ilyen esetek azonnali elhárítására négy hőfejlesztő kazánkocsival járják a területet. A gépkocsik vezetői második szakmaként megtanulták a mozgó hőfejlesztők kezelését, így nem kell még egy szakembert magukkal vinniük. A nagy hideg által okozott nehézségek ellenére a szegedi medence kútjai, berendezései zavartalanul szolgáltatják az országosan igényelt napi 14,5 millió köbméter földgázt, több mint 4000 tonna olajat és 700 tonna propán-butánt.
